Nagy veszteség érte a magyar érsebész társadalmat, 2016. szeptember 14-én, életének 76. évében, hosszú, súlyos betegség után elhunyt Dr. Dlustus Béla főorvos úr! Személyében közismert, köztiszteletben álló, kiváló érsebészt, iskola teremtőt, oktatót, a Honvédkórház érsebészeti osztály megalapítóját, szerető férjet és apát veszítettünk el.
Érbetegségek: 2016/4. 107. oldal
Tisztelt Angiológus Kollégák, Érsebészek, Intervenciós radiológusok, perifériás érgyógyászattal foglalkozó kollégák!
Nagy veszteség érte a magyar érsebész társadalmat, 2016. szeptember 14-én, életének 76. évében, hosszú, súlyos betegség után elhunyt Dr. Dlustus Béla főorvos úr! Személyében közismert, köztiszteletben álló, kiváló érsebészt, iskola teremtőt, oktatót, a Honvédkórház érsebészeti osztály megalapítóját, szerető férjet és apát veszítettünk el.
Nehéz egy ember életét néhány mondatban összefoglalni: Dlustus Béla 1965-ben szerezte általános orvosi diplomáját, a Semmelweis egyetem általános orvosi karán. Ez évtől 16 éven át, a Fővárosi Balassa kórházban dolgozott. Közben, 1969-ben sebész szakorvosi képesítést, 1974-ben pedig anaesthesiológus szakorvosi képesítést szerzett. 1981-től 1983-ig az Újpest Kórházban dolgozott sebész adjunktusként. 1983-ban érsebészetből szakképesítést szerzett, a Semmelweis Egyetem Város - majori Érsebészeti Klinikáján.
1983. májusától, - 22 éven át, - a Magyar Honvédség Központi Katonai Kórház állományában gyakorolta hivatását, főorvosként és katonaként. 1985 szeptemberben hozták létre a Honvédkórházban az érsebészeti osztályt, amelynek vezetésével, - szakmai rátermettsége alapján,- őt bízták meg. A maroknyi csapat, - aki vezetése alatt dolgozott, - magas szakmai színvonalat képviselt, amely az osztályt hamar az ország elismert érsebészeti központjává emelte.
A műtőben ő volt a biztos bástya! Mindig biztosak lehetettünk benne, hogy ha a feltárt problémára van megoldás, ő megtalálja és megoldja a maga végtelenül nyugodt precizitásával. Munkájára a pontosság, a precíz kivitelezés, a szakma iránti alázat és áldozatkészség volt jellemző. Teherbírása és türelme példaértékű volt mindannyiunk számára. Kiválóan összetartotta a rá bízott közösséget, jószívű tanítója és nevelője volt sokunknak.
Nagyon szeretett utazni. Többször volt alkalmam kongresszusra menni vele, ahol mindig elegáns és felkészült volt. Precízen megtervezte minden napját úgy, hogy mind a tudományos munkára, mind a világ általa bejárt valamennyi szegletének megismerésére jusson elegendő idő.
Vezetésével indítottuk útjára a Fiatal Angiológusok Országos Fórumát (FAOF), amelyet 1998-tól minden második évben, egymást követő 7 alkalommal rendeztünk meg, Balatonkenesén. Az ő ötlete volt, hogy az ér - gyógyászattal foglalkozó valamennyi szakma fiatal szakembereit hívjuk meg oktató fórumunkra, és egy szekcióban mindenki hallhassa a társszakma gondolatait is. Ezt a kiváló taktikát jelenleg is folytatjuk kongresszusainkon.
Magánemberként is folyamatosan igényelte a fejlődést. Szeretett olvasni, keresztrejtvényt fejteni, fotózni ...
Sajnos az utóbbi éveket beárnyékolták az egymást követő betegségek, melyeket igyekezett méltósággal viselni? Szeptember 14-én, - megszabadulva földi szenvedésétől, ? örök nyugovóra tért. Szinte hihetetlen és még kimondva is felfoghatatlan, hogy már nincs közöttünk. Búcsúzzunk hát a hála és a köszönet szavaival: köszönjük, hogy része volt az életünknek, hogy annyi kiváló szakembert adott a világnak, hogy számtalan sok beteg egészségét helyreállította, visszaadva életükhöz való reményét!
Búcsúznak tőle: szerető felesége, gyermekei, unokái, volt kollégái, barátai, betegei és ismerősei.
Én pedig Dosztojevszkij szavaival búcsúzom:
"Az igaz ember ugyan eltávozik,
de fénye megmarad ..."
Úgy, ahogyan megmarad a fénye Dr. Dlustus Béla főorvos úrnak is.
Emlékét megőrizzük! Nyugodjék békében!
Dr. Vallus Gábor
Érbetegségek: 2016/4. 107. oldal
