Búcsú Dr. Radó Györgytől

Érbetegségek: 1998/4. 159. oldal

Debrecenben született 1918. március 26-án, édesapja szintén orvos volt. Tanulmányait, az orvosegyetemet, is beleértve, Debrecenben végezte. 1942-ben kapott behívót, előbb katonaként, később munkaszolgálatosként. Különböző helyekre vezényelték, végül a keleti frontra került. 1944-ben megszökött. Budapestre jött, ahol részt vett az ellenállási mozgalomban.
1946-ban bőrgyógyász szakorvosi képesítést szerzett. Előbb a hajdúböszörményi. majd a budafoki bőr- és nemibeteggondozót vezette, ezután az OKI Venereás Osztályára került.

1949-től hivatásos katona lett, előbb a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott, majd vezérőrnagyi rangban a Központi Katonai Kórház parancsnoka lett. Tudatára ébredt az elkövetett törvénytelenségeknek, és 1953-ban a pártellenzékhez, Nagy Imre köréhez csatlakozott. Az 1956-os forrdalomban tanúsított magatartása miatt letartóztatták, az ügyész halálos ítéletet kért, végül 12 évre ítélték, amelyből 4 évet töltött börtönben.
1961-től egészen haláláig a II. Kerületi Bőr- és Nemibeteggondozóban dolgozott. Itt 1975-ben megszervezte az érgondozó rendelést. Tagja volt az Országos Bőr- és Nemikórtani Intézet Szakmai Kollégiumának, a Magyar Angiológiai Társaság és a Magyar Dermatológiai Társaság vezetőségének, a Német, valamint a Francia Phlebológiai Társaságnak. A MÁÉT phlebológiai szekciójának első vezetője volt.
1998. november 15-én, rövid szenvedés után, agytumorban halt meg. Temetése vezérkari tisztnek kijáró ünnepélyes keretek között történt, ahol mások mellett a régi barát és harcostárs, Göncz Árpád köztársasági elnök is elbúcsúzott tőle.
A hazai phlebológia történetébe a kompressziós kezelés elterjesztésével, a célzott perforans véna kompresszió kifejlesztésével, valamint a lábszárfekély kezelésében elért kitűnő eredményeivel írta be a nevét.
Búcsúzunk Gyuri bácsitól, emlékét megőrizzük!

Szerkesztőség

Érbetegségek: 1998/4. 159. oldal