Búcsúzunk Dr. Okos Gizellától.

Érbetegségek: 2002/2. 64-65. oldal

Dr. Okos Gizella belgyógyász angiológus főorvos 1915. április 19-én született Siklóson, és 2002, február 26-án, életének 87. évében hunyt el. Sokrétű tevékenységének felsorolásakor egy olyan orvos alakja bontakozik ki előt tünk, amilyen híres emberekkel bővelkedő századunkban is kevés van. Útjának megválasztásában segítségére volt mindvégig tisztelt és nagyrabecsült főnöke és tanítómestere, Magyarország első angiológus belgyógyásza, Bugár Mészáros Károly, akinek tanítványa, majd munkatársa lett. Mesterét évtizedeken át hűséges tanítványként követte, s lelkes segítőtársa volt az akkoriban kevéssé elterjedt disciplina elismertetésében. Okos Gizella nevét már fiatal orvos korában is elismerően hangoztatták. Ez nemcsak a szorgalmas, lelkiismeretes orvosnak szóló megbecsülés volt, hanem a szenvedést enyhít teni tudó igaz ember tisztelete is. Főnöke irányításával hamar megértette az angiológia jelentőségét, kitűnő diagnosztikai érzékkel, nagy gyakorlati készséggel és végtelen szorgalommal foglalkozott betegeivel. A Szövetség Utcai Kórház angiológiai profilú belosztályára 1962-ben nyert vezető főorvosi kinevezést.

Dr. Okos Gizella

Itt valósította meg az országban elsőként az érbetegek mozgásterápiáját. A szakmai elismerés itthon sokáig váratott magára, ugyanakkor Olaszországban előadásaikkal számos tudományos díjat nyertek. Bár minden elért eredménynek ő volt a szervezője és irányítója, szerényen meghúzódva dicsérte ügyes munkatársait, akik örömmel álltak elgondolásai mellé.
Az emberi nagyságnak mindig számolnia kell azzal, hogy az életben legalább egyszer küzdenie kell az igazáért, s az együttértő segíteni akaráshoz néha töviskoszorú is jár. A 70-es évek átszervezései nem hagyták érintetlenül a szépen felfelé ívelő sikervonalat. Az érbetegek mozgásterápiáját európai szinten végző munkacsoport működését egyetlen tollvonással megszüntették, s a lendület talaját vesztve lehanyatlott. Akinek életeleme a segíteni akarás, mindent elkövet a megvalósításért. Az akkori Magyar Angiológiai Társaság vezetősége részese volt annak a gigászi küzdelemnek, melyet Okos főorvosnő folytatott a betegek kezelésének biztosításáért. Ekkor már évtizedes kitartó munka, rengeteg tanítás, nővérek és orvosok továbbképzése fémjelezték vezetői tevékenységét. Életének egyetlen célja volt: az érbetegek legkorszerűbb ellátásának folytatása. Ezt csakis megfelelően képzett ápolónővérekkel, asszisztensekkel és orvosokkal tudta elképzelni.
Az elkövetkező évtizedek eseményei mindenben őt igazolták. Ma már az Egészségügyi Főiskolán tanítják a mozgásterápiát, s az Okos főorvosnő által merészen bevezetett gondolat tovább él.
A kórházi munkát felváltotta egy otthon megható légköre, ő lett az ország első katolikus szeretetotthonának alapító igazgatója. Élete utolsó éveiben számos megpróbáltatás után elnyerte lelki békéjét, s gyakran betegségtől sújtva is, maradék erejének felhasználásával, boldogan tevékenykedett tovább, mindig másokért. Itt szinte sohasem volt e-gyedül, a tanítványok egymásnak adták a kilincset, régi betegei hívták telefonon. Mindenkinek tudott valami vigasztalót mondani, s örök orvosi egyéniségével segíteni. Szakmai és tudományos életútjának elismeréseként 2000-ben a Magyar Angiológiai és Ersebészeti Társaság a "Bugár Mészáros Károly emlékplakettel" tüntette ki, és korábban már megkapta a "Munka Érdemrend" ezüst fokozatát is. Ő volt az, aki megőrizte a lángot, akinek a magyar belgyógyászati angiológia folyamatos fennmaradását köszönheti.
Időnkénti hosszas beszélgetéseink egyikén elém tárta bölcs megfontoltságra utaló gondolatát: "az élet gyakran akkor ad többet, ha kevesebbet ad" - ezt a nagy igazságot csak jóval később értettem meg.
Kedves Főorvosnő, Drága Gizikénk! Köszönjük Neked azt a sok bátorító segítséget, emberséget és jóságot, amit Tőled kaptunk. Mi, akik ismertünk téged. jobbak lettünk általad. Pihenjél csendesen, nyugodjál békében! Emlékedet megőrizzük!

Dr. Meskó Éva

Érbetegségek: 2002/2. 64-65. oldal