Búcsúzunk dr. Szlávy László egyetemi tanártól

Érbetegségek: 2004/1. 28. oldal

Nehéz szavakat találni arra a szomorúságra, amit akkor éreztem, amikor megtudtam, hogy régi barátom és kedves kollégám, Szlávy László professzor váratlanul meghalt. Éppen egy héttel azután ért a megdöbbentő hír, hogy a dominikai Santo Domingóban meglátogattam őt. A Cedima Plaza de la Saludban az Angiográfiai és Intervencionális Radiológiai Osztály vezetó_je volt, amelyet barátja és mentora, prof. Juan M. Taveras alapított, aki korábban a Harvard Egyetem Radiológiáját vezette. Nem sokkal a tragikus esemény előtt néhány napot tölthettem Lacival és csodálatos feleségével, Magdával; felidéztük fiatalságunk izgalmas éveit, amelyeket Pesten, a Semmelweis Egyetemen töltöttünk. Megvitattuk, hogyan javíthatnánk a Santo Domingo-i intézet endovascularis diagnosztikai és terápiás lehetőségeit a Mayo Klinikával, valamint a Harvard Egyetemmel végzett kollaboráció segítségével. Büszkén mesélt a Cedima Intézet-beli újabb barátairól és kollégáiról, megmutatta a kórházat és megismertetett engem Mrs. Taverasnak, aki a Taveras Alapítvány elnökeként Santo Domingóban egy kiterjedt jótékonysági programot vezet. Ennek keretében a szegények és rászorulók részére színvonalas orvosi ellátást nyújtanak - ez a program különösen közel állt Szlávy professzor szívéhez. Ezután beszélgetésünk a fiára, Attilára terelődött, aki Floridában ért el üzleti sikereket, majd szeretett feleségéről, Magdáról beszélgettünk, aki örömteli módon meggyógyult súlyos betegségéből. Nehéz elhinni, hogy Szlávy Laci, ez az örökké lelkes, küzdő, optimista ember már nincs köztünk, és nem fogja véghez vinni mindig ambiciozus terveit.

Dr. Szlávy László
(1937-2004)

Szlávy László Debrecenben született, 1937. február 2-án. Diplomáját is itt szerezte, majd Budapesten, a MÁV Kórházban lett szakorvos. Egyedülálló készségét és lelkesedését a radiológia iránt későbbi mestere, a Radiológiai Klinika akkori igazgatója, Zsebők Zoltán professzor felismerte. Néhány év alatt Szlávy Laci a hazai intervencionális radiológia úttörő vezetőinek egyike lett. WHO-ösztöndíjjal 1971-ben 15 hónapot töltött Svédországban, ahol megírta kandidátusi értkezését a modern trijodált kontrasztanyagokról. Előbb az Ér- és Szívsebészeti Klinika Radiológiai Osztályának vezctóje, majd igazgató professzora lett. A Harvard Egyetem Brigham Kórházában 18 hónapot töltött látogató társprofesszorként. Az ezt követő években számos alkalommal tért vissza oda meglátogatni barátait és megtanulni az új módszereket, amelyeket Magyarországon is elterjesztett, hogy a betegek itthon még jobb ellátást kaphassanak. László nagyon büszke volt Harvard egyetemi kapcsolataira. Ez csúcsosodott ki egy Taveras professzorral közösen írt, Nem coronaria angioplasztika és az érmalformációk intervencionális radiológiai kezelése című kézikönyvében (William and Wilkins, Baltimore, 1995). Magyar nyelven a CT és MRI képalkotásról írt könyve 1993-ban, a Springer Kiadónál jelent meg. Összesen 311 előadást tartott hazai és nemzetközi fórumokon. Szerzője vagy társszerzője volt 145 közleménynek, amelyek közül 87 magyar nyelven is megjelent. Jól beszélt angolul, spanyolul, németül. Hihetetlenül aktív ember volt, éjjel-nappal rendelkezésre állt, akár hajnali 3-kor bement munkahelyére, ha betegének rossz állapota miatt újabb vizsgálatra volt szükség. Elvárta azt - amit sehol másutt nem tapasztaltam -, hogy intézete a nap 24 órájában végezzen nemcsak akut, hanem elektív vizsgálatokat is! Számos hazai és nemzetközi társaság tagja, valamint a Nemzetközi Angiológiai Unió dominikai képviselője volt. Tagja volt továbbá az International College of Angiologynak. Kitüntették az Alexander Arany Medállal, továbbá 1986-ban a magyar államtól is magas kitüntetésben részesült az új diagnosztikus centrum kifejlesztésében kifejtett aktivitásáért, amelynek során az első vasfüggönyön túli Siemens MRI-telepítés történt.
Tagja volt a Harvardi Öregdiák Társaságnak és tiszteletbeli doktora a Kaposvári Pannon Agrártudományi Egyetemnek. Tagja volt továbbá az Európai Intervencionális Radiológiai Tanácsadó Testületnek, a Magyar Radiológia és a Mediterrán Radiológiai Képalkotás című folyóiratok szerkesztő bizottságainak.
Minden erejével a szakmájának, a betegeinek és szeretett családjának élt. Inspiráló vezető, együttérző orvos, nagy, oktató, úttörő intervencionális radiológus és áldozatkész barát volt. Kedves Laci, családod, betegeid, kollégáid és barátaid mind hiányolni fognak Téged!

Dr. Gloviczky Péter

Érbetegségek: 2004/1. 28. oldal