Külföldön élő, magyar származású, érbetegségekkel foglalkozó kutatók és klinikusok

Korábban, számos közleményünkben említést tettünk azokról az elődeinkről és kollégáinkról, akiket sorsuk külföldre vitt, és ott lettek nevesek. Sokan itthon szerezték meg tudásukat, s azután távoztak hazánkból. Akárhogyan is volt, a magyar történelem minden területén jelentős szerepük volt külföldre került hazánkfiainak. Ők, munkájukkal, alkotásaikkal egyrészt gazdagították az emberiség egyetemes kultúráját, másrészt nem megtagadva magyar származásukat, magyar mivoltukat, elismerést és dicsőséget hoztak nemcsak a befogadó országnak, hanem nekünk is. Ezen kívül, legtöbbjük igyekezett segíteni az itthon maradtakat, mind szellemi, mind pedig anyagi vonatkozásban, és ebben a tekintetben az angiológia és az érsebészet sem kivétel.
Jelen munkánkban róluk emlékezünk meg. Nagy számuk miatt képtelenség lenne valamennyiüket felsorolni. E helyen csak példaszerűen kiragadva, talán a leg - nevesebbeket igyekszünk bemutatni, leginkább a születési időrendhez tartva magunkat.

Érbetegségek: 2021/2. 41-56. oldal

 

Korábban, számos közleményünkben említést tettünk azokról az elődeinkről és kollégáinkról, akiket sorsuk külföldre vitt, és ott lettek nevesek. Sokan itthon szerezték meg tudásukat, s azután távoztak hazánkból. Akárhogyan is volt, a magyar történelem minden területén jelentős szerepük volt külföldre került hazánkfiainak. Ők, munkájukkal, alkotásaikkal egyrészt gazdagították az emberiség egyetemes kultúráját, másrészt nem megtagadva magyar származásukat, magyar mivoltukat, elismerést és dicsőséget hoztak nemcsak a befogadó országnak, hanem nekünk is. Ezen kívül, legtöbbjük igyekezett segíteni az itthon maradtakat, mind szellemi, mind pedig anyagi vonatkozásban, és ebben a tekintetben az angiológia és az érsebészet sem kivétel.
Jelen munkánkban róluk emlékezünk meg. Nagy számuk miatt képtelenség lenne valamennyiüket felsorolni. E helyen csak példaszerűen kiragadva, talán a leg - nevesebbeket igyekszünk bemutatni, leginkább a születési időrendhez tartva magunkat.

1. ábra.
Gabor Nobl (1864-1938).

Gabor Nobl (Nobl Gábor, 1864-1938) bőrgyógyász, 1864. október 2.-án született Szombathelyen, majd Bécs orvostársadalmának szeretett és köztiszteletnek örvendő dermatológusa lett (1. ábra). Pesten a neves evangélikus gimnáziumban érettségizett, azután Bécsben iratkozott be az egyetemre, és 1888. március 10-én avatták orvossá. Érdeklődése a bőrbetegségek felé irányult. Híres honfitársai, Prof. Láng és Prof. Grünfeld osztályain nyerte el szakmai kiképzését. Láng a lupus elismert tudósa volt, Nobl 1892-96 között az Allgemeines Krankenhaus II. sz. syphilis osztályán mellette dolgozott. Innen Grünfeld poliklinikai osztályára került, ahol 1907-ig tevékenykedett. Közben, 1903. január 20-án magántanárrá nevezték ki, 1907-től pedig a Poliklinika I. sz. Dermatológiai Osztályának vezető főorvosa lett. 1912. december 23-án rendkívüli professzorrá léptették elő.
Igen termékeny író volt, szakcikkeinek száma megközelíti a kétszázat. Tanulmányaiban a kor nagy problémáival foglalkozott, elsősorban a nemi kórokkal, a syphilissel és a gonorrheával. A századvégen Bécset ezek a bajok pusztították. Nem maradt figyelmén kívül a tuberculosis sem.
Önállóan írott szakmunkái közül az első már 1901-ben megjelent: „Pathologie der Blennorrhoischen und Venerischen Lymphgefasserkrankungen”. A „Metastatischegonorrhoa Erkrankungen„ című dolgozatot a Finger Jadassohn féle „Handbuch der Geschlechtskrankheiten” nevű munkában 1912-ben írta. Ott jelent meg a "Syphilis des Rectums" c. dolgozata is.
Nobl munkásságának középpontjában azonban a visszerek betegségei álltak. A XX. század elején a felületes vénás pangást már általánosan elismert oki tényezőnek fogadták el. Ez volt a varikózus szimptóma korszaka, s ezen a téren Nobl Gábor az európai dermatológia szaktekintélyének számított. Osztálya a külföldi dermatológusok ismert találkozóhelye lett. Úttörő könyve: "Die Variköse Symptomenkomplex seine Grundlagen und Behandlung" címen, 1910-ben jelent meg. 1932-es utolsó munkájában szintén erről a témáról értekezik: "Konservative Krampfaderbehandlung für praktische Aerzte". Nobl sokat szerepelt a bécsi dermatológiai társaság ülésein és előadásain.
Noblnak szerepe volt a varicositas sclerotherápiás kezelésének kezdeményezésében is. Közleményt írt a 66% szőlőcukrot tartalmazó Calorose nevű gyógyszerről. Propagálta a tömény cukor oldat scleroterápiás alkalmazását. A tömény cukrot egyébként még ma is használják.
A bécsi orvosi szervezetekben sürgette a szakorvosok fizetésemelését és anyagi helyzetük javítását. Ő dolgozta ki Prof. Stranskyval együtt a szakorvosi kinevezés kritériumait. Neve messze túlterjedt a monarchia határain. Tiszteletbeli tagja volt a német, olasz, valamint a dán dermatológiai társaságoknak.
Rendkívül művelt volt, szerette a zenét, jártas a históriában és a művészetekben. Szerették kedves egyéniségét, humorát. A németek ausztriai bevonulása után néhány nappal, 1938. március 18-án, 73 éves korában, feleségével együtt öngyilkossággal vetettek véget életüknek (1-5).

2. ábra.
Geza de Takats (1892-1985).

Geza de Takats (Takáts Géza, 1892-1985) a modern érsebészet egyik kiemelkedő úttörője, 1892-ben született Budapesten (2. ábra). Felmenői három generáción keresztül orvosok, mégpedig szemészek voltak, így igazi orvosdinasztia sarja. Róla elmondható, hogy nagyszerű képességei mellett, élete kivételesen szerencsésen alakult.
1910-től Budapesten járt egyetemre. Édesapja tanszékvezető szemész professzor és orvoskari dékán volt, akitől rengeteg segítséget kapott ahhoz, hogy életpályája sikeresen indulhasson. Harmadéves korában egy évig Freiburgban a Bresgau Egyetemen tanult, hallgatta a világhírű Aschoff professzor kórbonctani előadásait.

3. ábra.
Geza de Takats I. világháborús fényképe.

Amikor kitört az I. világháború, katona lett. Az osztrákmagyar katonai egészségügyi szolgálatban működött, előbb az olasz, majd a balkáni, ill. az orosz fronton, végül főhadnagyi rangban szerelt le (időben kicsit előre ugorva szemléltetjük, hogy az amerikai társadalom mennyire magáénak tartotta őt, hiszen az USA katonaorvosi örökségének képtárában megtalálható Takáts Géza osztrák egyenruhás főhadnagyi képe (3. ábra).

4. ábra.
De Takats és felesége.

Háborús élményei hatására döntötte el, hogy szakítva a családi hagyománnyal, sebész lesz. Diplomája megszerzése után a budapesti I. sz. Sebészeti Klinikára került. Édesapja segítségével előbb Koppenhágában Rovsing professzor mellett dolgozott, majd 1923-ban, Rockefeller-ösztöndíjat kapott és Amerikába utazhatott. Itt alkalma nyílt, hogy meglátogassa Cushing, Allen, Whipple és Frasier osztályait. Ezután a Mayo Klinika Kísérleti Laboratóriumában helyezkedett el. Itt ismerte meg Carol Beelert, aki hamarosan a felesége lett, és 62 évig éltek együtt (4. ábra).
Esküvő után nem sokkal hazautaztak Magyarországra. Takáts Géza egy vidéki városban kezdett praktizálni, de nem találta a helyét. A trianoni Magyarország légköre, a fájdalom, a hanyatlás, a kilátástalanság érzése arra az elhatározásra juttatta, hogy véglegesen visszatérjenek Amerikába, és 1925-ben így is tettek.
Ismét szerencséje volt, állást kapott a chicagói North- Western University nemrég létesített Érsebészeti Klinikáján, ahol 1935-ig dolgozott. Itt 1930-ban megalapította vénás klinikáját, amelyet 1934-ig vezetett. Itt végeztek egyebek mellett scleroterápiát és kezeltek mélyvénás elégtelenséget is.
Az Illinois Egyetemre 1935-ben ment át, és perifériás keringési zavarokkal foglalkozó klinikát hozott létre, ahol 1961-ig dolgozott. E helyen a vénák mellett már foglalkoztak artériás és nyirokkeringési betegségekkel is. Érdeklődése sokoldalú volt: vénás betegségek, thrombosis, fibrinolysis, lymphoedema, sympathectomia, aneurysmák, érmalformációk, érprotézisek, stb, mind kutatásainak tárgyai voltak. A kor szintjén kiváló interdisciplinaris team, számos fiziológus, belgyógyász, ideggyógyász és coagulopathiás szakember vette körül. Komplex, non-invazív laboratóriumi vizsgáló módszerekkel, mint plethysmographia, ergometria, bőrhőmérőzés, galvános ellenállásmérés, stb. dolgoztak.
1952-1954 között a St. Luke Hospital főorvosa is volt. Karrierje a továbbiakban is szerencsésen alakult. Az Illinois Egyetemen 1952-ben sebész professzori kinevezést kapott. Pályája egyre magasabbra emelkedett. Számos előkelő szakmai társaság tagja, vagy tiszteletbeli tagja lett. Több szakmai szervezet tisztségviselőjévé választotta. A Society of Vascular Surgery alapító tagja és hetedik elnöke lett, 1953-ban.
De Takats működése idején sokat változott az angiologia és az érsebészet. Az első időben az indirekt sebészeti eljárások terjedtek el, mint pl. a Raynaud syndroma és a causalgia kezelésére a sympathectomia. Ekkor még a hypertonia műtéti gyógyítása, a splanchnicusok resectiojával is napirenden volt. Abban az időben élt, amikor az érsebészetet még negligálták, lekicsinylették. Bár ő nem volt a mai értelemben rekonstruktív érsebész, de döntő szerepre volt e stúdium elfogadtatásában. Kezdetben még drótbeszúrásokkal igyekezett gyógyítani a hasi és a mellkasi aneurysmákat. Már 60 éves volt, amikor Dos Santos közölte a TEA-t. Ráérzett azonban az új idők követelményeire. A szerveződő érsebészek bíztatására homológ érbankot szervezett. A Chicago Artery Bank hároméves fennállása alatt 364 graftot ültettek be aneurysmás betegekbe. Még aktív korában megélte az érprotézis megszületésének és elterjedésének idejét. Ő elsősorban helyzete, népszerűsége és ragyogó kapcsolatai révén tudott a modern artériás érsebészet úttörőjévé válni. Nyugdíjba vonulása után emeritus professzor lett és tanított az újonnan létesült Rush Medical School-ban.
Szakmai munkássága, mint láttuk, sokoldalú volt. De igazi, maradandó érdemeket és az emberiség háláját kiváltó munkásságát a thrombo-emboliák területén fejtette ki. Már pályája elején foglalkozott az éppen azidőtájt felfedezett heparinnal. Ennek kapcsán egyre többet vizsgálta a thrombo-embolia problematikáját, benne a különböző betegségek, de főképpen a sebészi beavatkozások thrombosis rizikóját. Ő írta le, hogy a sebészeti műtétek utáni thrombosis megelőzésére legjobb gyógyszer a heparin. Mivel az egyes betegek heparin érzékenysége nem egyforma, kifejlesztette a heparin-tolerancia tesztet. Foglalkozott a heparin túladagolása ellen ható protaminszulfáttal, ill. annak alkalmazási módjával is. Igyekezett megtalálni az adott beteg, ill. betegség esetén javasolt legmegfelelőbb heparin adagolást. Így jutott el a műtéti heparin profilaxis gondolatához. Ebben az is segítségére volt, hogy rájött, hogy a heparin kis dózisban és subcutan adagolva is hatásos a műtéti thrombosis megelőzésére. Bár az ő ideje óta ez a kérdés sokat fejlődött, ő rakta le ennek az eljárásnak az alapjait. Mindezzel hasonlóan korszakalkotó felfedezést tett az operált betegek életének megóvásáért, mint annak idején Semmelweiss a szülő nőkért.
Irodalmi munkássága nagy és jelentős. Első publikációját még 1923-ban, szemészetből, magyarul írta „Az exophtalmus okai és kezelése” címen. A következő 50 évben 187 közleményt írt. Tőle származik az első amerikai érsebészeti könyv "Vascular Surgery" címmel, 1959-ből.
Magánemberként is kellemes, szellemes, humoros, vonzó egyéniségként ismerték. Chicago minden sebészének barátja volt. Bíztatta, támogatta a fiatalokat. Szépirodalmi munkákat is írt. Ezek közül a leghíresebb a "Breach of etiquettes and other stories" ("Az etikett megszegése és más történetek"), amely érdekes, szellemes önéletrajzszerű munka (6-15).

5. ábra.
Szentgyörgyi Albert (1893-1986).

Albert Szentgyörgyi (Szent-Györgyi Albert, 1893-1986) azon kevés Nobel-dijasaink közé tartozik, akik itthon éltek, amikor ezt a kitüntetést megkapták (5. ábra). Híres mondása illik rá, és minden kutatóra: "Látni amit mindenki lát, és gondolni amit még nem gondolt senki!"
A Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán tanult, ahol 1917-ben orvosi oklevelét megszerezte. Az I. Világháborúban katonaorvosként vett részt, ahol életét kockáztatva mentette a sebesülteket, ezért Ezüst Vitézségi Éremmel tüntették ki. A háború borzalmaiból elege lett, saját magán ejtett karlövése miatt leszerelték. A háborúban szerzett szörnyű tapasztalatai egész életén át végigkísérték. A háborút követően Pozsonyban, Prágában, Berlinben, Leidenben, Groningenben folytatott tanulmányokat a biológia, az élettan, a gyógyszertan, a bakterológia, majd a fizikai-kémia terén. Ezt követően a Cambridge-i Egyetemen, F. G. Hopkins biokémia tanszékén megszerezte második doktorátusát, ezúttal kémiából, majd E. C. Kendall támogatásával egy évig az Egyesült Államokban dolgozott. Magyarországra 1931-ben jött vissza Klebelsberg Kunó kultuszminiszter hívására, aki a trianoni elkeseredés egyetlen kiútját az oktatás, tudomány, kultúra fejlesztésében találta meg. Akinek pozitív hatása még a II. Világháború, sőt a ’48-as rendszerváltás után is érezhető volt. Szent- Györgyi 1931-től 1945- ig a Szegedi Tudományegyetem orvosi vegyészeti intézetének professzora, egy periodusban rektora, majd 1945-47-ben a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karának biokémia professzora volt.

6. ábra.
Szentgyörgyi Albert átveszi a Nobel-díjat, 1937-ben.

Az 1920-as évek végén Szent-Györgyi ismeretlen anyagot talált a mellékvesében. Megállapította összetételét (C6H8O6) és hexuronsavnak nevezte el. Olyan növényi forrást keresett, melyből nagyobb mennyiségben lehet kivonni hexuronsavat. Erre a célra a szegedi paprika kiválóan megfelelt: 10 liter présnedvből 6,5 gramm hexuronsavat állítottak elő. 1932-ben Szent-Györgyi – és tőle függetlenül J. Tillmans – a hexuronsavat azonosította a C-vitaminnal. Javaslatára a hexuronsavat a skorbut elleni hatására utalva aszkorbinsavnak nevezték el. Szegeden a paprikából kiinduló C-vitamin gyártás módszerét is kidolgozták. Az élettani-orvosi Nobel-díjat 1937-ben nyerte el (6. ábra).
Szent-Györgyi fedezte fel elsőként a flavonoidokat is, munkássága itt kapcsolódik szorosabban az erek beteg - ségeihez. 1936-ban a citrusfélék héjában találta meg ezt az akkor még ismeretlen anyagot, ezért először citrinnek nevezte el. Eleinte a sárga növényi anyagokkal azonosították, innen származik a flavonoid (flavus - sárga) elnevezés, később kiderült, hogy más színben is előfordulnak. A növények saját védelműkre és talán szaporodásuk elő - segítésére is termelik, hiszen a színanyagok a rovarokat vonzzák. Észrevette, hogy jó hatással van az erek áteresztő képességének és a kapillárisok törékenységének csökkentésére és képes gátolni a C-vitamin elbomlását is, továbbá a C-vitaminnal egymás hatását erősítik. P-vitaminnak nevezte el, részben az erek permeabilitására kifejtett hatása és talán a paprika miatt is. Ma már tudjuk, hogy ez nem egyetlen anyag, hanem hasonló hatású, de különböző kémiai anyagok csoportja, amelyek a növényekben lelhetők fel. Nem vitamin, hiszen hiánya nem okoz egyértelmű betegséget. A kapillárisokra, vénákra és nyirokerekre van előnyös hatásuk: csökkentik a permeabilitást, vagyis az oedema hajlamot, tónusukat növelik, segítik a keringést, csökkentik a gyulladást és rák ellenes védő hatásuk is van. Antioxidáns és minimális antibiotikum szerű hatásukat is felfedezték. Az emberi szervezet számára nehezen emészthető, nehezen szívódik fel.
Szent-Györgyi a II. Világháború alatt, kitűnő angol kapcsola - tait felhasználva, próbált az un. kiugrási kísérletben, vagyis a németekkel való szövetségi viszonyból történő szabadulásban, aktívan részt venni. Isztambulban titkos diplomáciai tárgyalásokat folytatott a Szövetségesekkel. Magyar ország német megszállását követően elfogására parancsot adtak ki.
1947 végén hagyta el az országot, és a Boston melletti Woods Hole-ban telepedett le. 1962-ig az Egyesült Államok Izomkutató Tudományos Intézete tengerbiológiai laboratóriumának igazgatója volt. Élete utolsó két évtizedét a rákkutatásnak szentelte.
Kedvelte a sportokat, gyakran járt kerékpárral, szeretett autót, motorbiciklit és repülőgépet is vezetni.

7. ábra.
Szentgyörgyi szobra Szegeden az egyetem bejáratánál.

Kapcsolatait Magyarországgal mindig fenntartotta, az 1960-as évektől rendszeresen hazalátogatott. 1986. október 22-én Woods Hole-ban hunyt el. Nevét a Szegedi Tudományegyetem vette fel, ahol alakját szobor is őrzi (7. ábra) (14-16).
Emerick D. Szilagyi (Szilágyi Dezső Imre, 1910-2009) az erdélyi Nagykárolyban született 1910-ben (8. ábra). Középiskolai tanulmányait a kolozsvári Református Kollégiumban végezte. Ezután beiratkozott a Debreceni Orvostudományi Egyetemre, később Párisban, a Sorbonne-on folytatta tanulmányait. 1931-ben, Detroitban csatlakozott, időközben Amerikába kivándorolt családjához. A University Michigan School orvoskarán 1935-ben „cum laude” minősítéssel nyert diplomát. Postgraduális képzését Ann Arborban, az Egyetemi Kórházban kezdte. Két évet töltött sebészeten és két évet patológián. Ezután, 1939-ben került a detroiti Henry Ford Hospital-ba. Sebészeti gyakorlatát 1942-ben fejezte be.
Osztályvezető főorvosa McCure, aki tanítómestere volt, annyira magasra értékelte képességeit és tudását, s annyira megbízott benne, hogy hároméves rezidensi képzés után kineveztette a Ford Motor Company’s Rubber Plantation orvosigazgatójának, a brazíliai Amazon Valley-be, Paroba, ahol ő volt az egyetlen sebészorvos. Ez nemcsak a szaktudásába vetett bizalom volt, hanem személyi és politikai is, hiszen a hadban álló Amerikában általában nem bántak kesztyűs kézzel az ellenséges országokból nemrégen bevándoroltakkal. Különösen nem szokták kinevezni őket a hadiipar egyik fontos beszállítójához. Itt, a világ háta mögött, elvágva szinte minden kapcsolattól, teljesen magára utalva kellett orvosi, sebészi feladatait végeznie. 1942-1945 közötti időszakban, hatalmas gyakorlati tapasztalatot szerzett nemcsak a szorosan vett sebészetben, hanem minden operatív szakágban. Saját szavaival mondva, szívet és agyat kivéve mindent operált.

8. ábra.
Emerick D. Szilagyi (1910-2009).

A Henry Ford Hospital-ba 1945-ben tért vissza, fényes karrierje ekkor indult el. A ranglétrán egyre feljebb lépve, előbb a Sebészeti Osztály egyik részlegének vezetője lett, majd 1966-ban átvette az egész osztály vezetését (9. ábra). Professzori rangot szerzett, az osztályt 1975-ig irányította, amikor 36 évnyi ottani tevékenység után osztályvezetői megbízatásáról lemondott. Továbbra is ott maradt, és egészen 1984-ig még operált. Ekkor 74 éves volt, de ezután sem tétlenkedett.
Még aktív korában is tagja, tisztségviselője volt számos neves társaságnak. Pályafutása során óriási tiszteletet vívott ki, és nagyon sok magas elismerésben részesült, melyek felsorolása a jelen cikk kereteit meghaladná.
A Society of Vascular Surgery 37. elnökévé választotta. DeBakey-vel és másokkal a Journal of Vascular Surgery alapítója és főszerkesztője lett. Élete utolsó 20 évében is részt vett a lap szerkesztésében, a közlemények lektorálásában. Jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy e szaklap a világ egyik legrangosabb érsebészeti folyóirata lett. 2009-ben, 98 éves korában halt meg.
Szilágyi munkássága hatalmas és sokrétű, mintegy 170 eredeti írásbeli közlése volt. Tevékenysége az általános sebészetben, pl. a pajzsmirigy és a pancreas vonatkozásában is jelentős. Feltétlenül megemlítendő a sebészi fertőzések általa bevezetett osztályozása, amelyet világszerte, széles körben követtek.
Köztudott, hogy az érsebészet volt fő szakterülete, érdeklődése a Henry Ford Hospitalban fordult ebbe az irányba, amelynek egyik úttörője lett. 1968-ban külön részleget létesített az érbetegek részére, amelyet ő vezetett. A továbbiakban megkíséreljük felvázolni érsebészeti tevékenységének legfontosabb eredményeit:

9. ábra.
Szilagyi, a Henry Ford Hospital Sebészeti Osztály főorvosa, kollégáival, 1969 körül.

Elsőként az USA-ban, 1951-ben, AAA-t resecalt homograft-beültéssel, szinte egyidőben a francia Dubost, elsőnek tartott műtétével. 1952-ben, Michiganben, újabb ilyen műtétet végzett. Ugyancsak ő végezte AAA-nál az első aorta bifurcatio resectiot. Tehát a világelsők között volt. Ugyancsak az elsők között létesített érbankot 1954-ben, a Michigani Egyetemen. 1958-ban elsőként végzett aortaműtétet TV közvetítéssel.
Nem szokták hangsúlyozni, de tudjuk, hogy jelentős szerepe volt az érprotetika fejlesztésében is. A korábbiaktól eltérő szerkezetű műanyag érpótlót szerkesztett, amelyet „HELANCA” protézisnek nevezett. Újításának lényege, hogy a szőtt, porózus graft rugószerűen csavarodó, rugalmas polyester (Dacron) szálból készült. Ennek köszönhetően az érpótló cső rugalmasan nyújtható és táguló lumenű lett, továbbá a más típusoknál alkalmazott redőzés (crimping), az izületi zónákban külső támaszték nélkül is, megtöretés nélkül hajlékony volt (10. ábra). Ezt egy philadelphiai szalaggyárban készíttette.
Alapvető klinikai, angiográfiás és patológiai vizsgálatokat végzett az artériás érpályába beültetett véna graftok késői viselkedéséről. Egyik úttörője volt az érrekonstrukció térd alá, az artéria popliteára és a lábszári ütőerekre való kiterjesztésének. Az általa bevezetett, innovatív anteriomediális feltárást számosan követték.
Szerkesztett rugalmas harisnyát is az alsó végtag thrombózis-védelme érdekében. Vizsgálta és osztályozta a végtagok arterio-venosus anomáliáit, amelyekkel kapcsolatban a konzervatív kezelés fontosságát hangsúlyozta. 1968-ban részt vett az első, Detroiban végzett allogén vesetransz plantációban. 1971-ben ugyancsak részt vett az első, 7 éves leánykánál végzett kar replantatióban.

10. ábra.
Rugalmasan nyújtható HELANCA graft.

Nagy súlyt helyezett az érműtétek dokumentálására, valamint az operált betegek gondos utánkövetésére és az ellenőrzések regisztrálására. E vonatkozásban megemlítendő, hogy u.n. Vascular Register-t létesített 26000 operált érbeteg hosszú távon összegyűjtött adataiból. A precíz dokumentáció és hosszú idejű megfigyelések alapján, több, újszerű felismerés született. Ezek nem kizárólagosan az ő eredeti gondolatai voltak, de több más tekintélyes érsebész tapasztalatával együtt általánosan elfogadottá váltak. Három jelentős megállapítását emeljük ki:

   1. Már 1957-ben, az Archives of Sugery-ben közölte felismerését, hogy a homograftok sorsának hosszúidejű megfigyelése alapján, nem szabad folytatni e módszer alkalmazását. Ez a felismerés indította el kutató munkáját az új érprotézisek irányába.

   2. A "Conrtribution of abdominal aortic aneurysmectomy to prolongation of life" című, 1966-ban, az Annales of Surgery-ben közölt publikációja széles körben idézett lett, melynek lényege, hogy a beteg életének meghosszabbítása érdekében a tünetmentes hasi aorta aneurysmát is meg kell operálni.

   3. 1973-ban, az ugyancsak az előbb idézett lapban foglalkozott a perifériás érpótlással is. Hangsúlyozta, hogy amíg az aorto-iliacalis érszakaszon az érprotézis, a lágyékhajlattól lefelé a lábszárig az autolog vénás érpótlás a választandó eljárás.
Az érsebészeti oktatás is szívügye volt. Az általa összeállított Vascular Surgical Fellowship Training Program országszerte ismert lett.
Szilagyi nemcsak származása miatt tekinthető a magyar érsebészet büszkeségének, de konkrét segítséget is adott a magyar érsebészeknek. 1972-1973-ban, Petri Gábor professzor kérésére, osztályára befogadta Pepó Jánost, aki megtanulhatta az érsebészet alapjait. Alapvető szerepe volt tehát a szegedi érsebészet létrejöttében. Mestere, példaképe Gloviczki Péternek, aki ma a legnevesebb érsebészek egyike a világon. Megemlítjük azt is, hogy az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején az egyik szerző (Bartos Gábor) levelezés útján személyes kapcsolatba került vele, amikor a magyar érprotézis létrehozásán dolgozott. Segítő tanácsaival, munkái rendelkezésre bocsátásával támogatta munkánkat.
Szilágyit már életében, világszerte hatalmas elismerés és tisztelet övezte. Halála után egyike lett az érsebészet legendáinak. Színes életművét saját maga is összefoglalta önéletrajzi művében, amelynek címe: "A brief account of the long life of D. Emerick Szilagyi M.D." (17-19).

11. ábra.
Michael Földi (1920-2018).

Michael Foldi (Földi Mihály, 1920-2018) Az angiológia harmadik, egyben legfiatalabb szakága - vagyis a nyirokerek anatómiájának, élettanának, patofiziológiájának és betegségei gyógyításának megismerése, a huszadik században bontakozott ki. Ennek a fiatal szakterületnek volt "koronázatlan királya" Michael Foldi (11. ábra). Büszkék lehetünk arra, hogy bár az artériás és a vénás betegségek területén is nemzetközi hírű, magyar származású nagyságaink voltak, de talán a lymphologiában ért el legmagasabbra a magyar hírnév.
Földi, de Takatshoz és Szilágyihoz hasonlóan szintén pátriárka kort ért meg, hiszen 98 évet élt. Budapesten született 1920-ban. A szegedi Magyar Királyi Horthy Miklós Tudományegyetem Orvosi Karán végezte egyetemi tanulmányait. Mire ezek végére ért, Szeged is háborús színhellyé vált. Nem tudtuk kideríteni, hogy pontosan mikor kapott orvosi diplomát. Azt viszont tudjuk, hogy már medikus korában díjat nyert a BOTE pályázatán, amelyet valamely szokatlan témájú tanulmány elkészítésére írtak ki. Munkája címe: „A vérplazma proteinjei” volt és 1939-ben jelent meg.

12. ábra.
Rusznyák István és Földi Mihály.

A II. Világháború befejezése után, 1945 és 1961 között a budapesti I.sz. Belklinikán Rusznyák István professzor munkatársa lett. Rusznyák sokoldalú kutató volt, aki az oedema vizsgálata során jött rá arra, hogy ennek klinikai megjelenésében nagy jentősége lehet a nyirokkeringésnek. Földi érdeklődése is ekkor fordult a nyirokkeringés felé, amely addig elég elhanyagolt szakterület volt.
Három kiemelkedő képességű kutató intenzív, közös munkája eredményeként, 1955-ben a Rusznyák-Földi-Szabó szerzőktől (12. ábra) megjelent a nyirokkeringés felderítésének egyik meghatározó alapmunkája, "A nyirokkeringés élet- és kórtana" c. monográfia, amelyet még ma, 65 évvel később is, a nemzetközi irodalomban, a "Lymphologia Bibliájának" neveznek. A munkát 5 nyelven 7 kiadásban újból és újból megjelentették, az egész világon.
Földi Mihály gyorsan haladt előre a klinikai ranglétrán, 1961-ben a SzOTE II. sz. Belgyógyászati Klinikájának tanszékvezető egyetemi tanára lett. Itt dolgozott egészen 1969-ig, amikor külföldre távozott. Még ezt megelőzően, ugyancsak 1969-ben jelent meg a fenti szerzők másik híres munkája "Lymphologie" címen.

13. ábra.
Földi Etelka és Földi Mihály.

Külföldre kerülve, feleségével, Földi Etelkával (13. ábra) együtt a németországi Salzgitterben egy gyógyszerkutató magáncégnél, érdeklődésüknek megfelelően yirokkeringésre ható gyógyszereken dolgoztak.
Első magánklinikájukat, 1978-ban, a Fekete-erdőben fekvő Feldberg-Altglashüttenben, egy festői környezetben fekvő, eredetileg 60 ágyas, Sommerberg nevű fürdő - hotelben nyitották meg. Nyirokkeringési zavarok, elsősorban végtaglymphoedema kezelésére szakosodtak. A fekvőbeteg ellátás mellett ambuláns betegeket is fogadtak. A Földi által kidolgozott, komplex decongestív terápiát végezték, integrált belgyógyászati kezelésbe ágyazva. Kezdettől fogva szoros szakmai kapcsolatban álltak a Freiburgi Egyetem Belklinikájával és a helyi, Emmendingeni kórházzal. Eredményeik meggyőzőek voltak. Elég hamar kicsi lett az intézet, amelyet az évek folyamán többször bővítettek, ill. költöztettek. A Földi Klinika jelenleg Hinterzartenben, 152 ággyal, öt osztállyal és 170 főnyi személyzettel működik (14. ábra). A korábbi gyógyítási profiljába az obesitassal kapcsolatos lipo-lymphoedema is bekerült.
A Freiburgi Klinika is profitált a Földi Klinikával való együttműködésből. Speciális részlegek nyíltak gyermekkori, onkológiai, és geriátriai lymphologiai profillal. A Földi Klinika továbbképző hellyé is vált: a világ számos részéből orvosok és fizioterapeuták ezrei fordultak meg náluk, hogy elsajátítsák a Földi-módszert, a lymphoedema komplex, decongestív gyógykezelését.
Földi Mihaly kutatómunkájában segítségére volt a neves nyirokérkutató anatómus, Kubik István is, aki korábban a budapesti Anatómiai Intézetben, majd Zürichben működött.

14. ábra.
A Földi Klinika képe Hinterzartenben.

Sikeres közös könyvet is írtak nyirokterapeuták részére „Lehrbuch der Lymphologie für Medizin er und Physiotherapeuten” címmel, amely több német nyelvű, majd angol kiadást is megélt. Földi jelentős szakirodalmi tevékenységet fejtett ki. Előbb németül, majd angolul írta munkáit. Mintegy 400 közleménye jelent meg. Számos könyvet is írt és korszerűsítve dolgozott át. A "Földi’s Textbook of Lymphology" című munkája 1989-ben a kilencedik kiadását érte meg, de még 2012-ben is újból megjelent (15. ábra).
Földi egyébként igen művelt volt. Azok közé tartozott, mint pl. Bugár-Mészáros Károly, aki latinul és görögül is tudott. Szerette a történelmet és a zenét. Tudományos munkásságának legnagyobb értéke az, hogy kidolgozta "a komplex fizikális decongestív terápiát", angolul Complex Decongestive Therapy (CDT) elméleti alapjait, s megteremtette annak mindennapos megvalósítási mód - szereit. Ez, egy nehezen uralható betegség karbantartására szolgáló, világraszóló felfedezés volt.
Munkássága későbbi szakaszában az agy addig vitatott nyirokkeringéséről közölt újszerű ismerteket. Elméleti kutatási eredményei és klinikai sikerei eredményeként számos tudományos társaság fogadta tagjai közé, és megtisztelő elismerésekben és címekben részesült. Mindezeket nem részletezzük, csak megemlítjük, hogy az Albert Ludwig Freiburgi Egyetem professzora, a Salvador Buenos Aires Egyetem tiszteletbeli professzora, a Nemzetközi Lymphologiai Társaság Alapító Bizottságának tagja, később a Társaság titkára, 1987-89-ben pedig elnöke volt. Még életében hatalmas tisztelet vette körül. Nevének lefordításával, „földi”, földön járó, gyakorlatias nagy gyógyítónak tartották. Sokoldalúsága miatt „reneszánsz embernek” is nevezték. De „a lymphológia nagy Mestere”- ként is emlegették.
Igen kellemes társasági ember volt. Műveltségével, témagazdagságával jól elszórakoztatta, nem egyszer elkápráztatta társaságát. A humor sem állt távol tőle. Egyszer arról beszélgettek, hogy idős korukban meddig folytatják majd a közlemények írását. Ő azt mondta: "Attól kezdve tartózkodom majd az írástól, ha már nem veszem észre a nyakkendőmre cseppent ételfoltot".
Halála alkalmával neves lymphologusok írtak róla nekrológot és mindegyikük felsőfokú megfogalmazásban:
„Úgy tiszteltem őt, mint a lymphologia atyját”.
"Ő volt a lymphológia legnagyobb mestere".
"Kivételes tudományos aktivitása több, mint 50 évig az egész világon előre vitte a tudományágat".
"Ő volt a Nemzetközi Lymphologiai Társaság nagy, alapító atyja".
"Példátlan örökséget hagyott ránk".
"Jelenléte fenséges, halhatatlan, mint igazi óriásé".
"Ha van lymphologus mennyország, Mihály ott ül fenn és figyel minket" (20-23).

15. ábra.
Földi nyirokkeringéssel foglalkozó tankönyve.

Peter Conrad (Conrád Péter, 1936-) Budapesten született 1936-ban (16. ábra). A Holocaustot itt élték túl, majd 1946-ban elhagyták Magyar - országot. A család előbb Angliába, majd Ausztráliába vándorolt. Az egyetemet Sydney-ben végezte, 1959-ben avatták orvossá. Sebészeti képesítését részben Ausztráliában, részben Angliában, 1964-ben szerezte meg. Angol, német, francia és magyar nyelvtudással rendelkezik.
A scleroterápia egyik alapító szaktekintélyének, George Fegannak példája alapján megtanulta a kompreszsziós scleroterápiát. Kezdetben a Fegan által is alkalmazott erős hatású nátrium-tetradecyl-szulfátot használta. Megismerve a polidocanol barátságosabb, kevesebb kellemetlenséget okozó hatását, hajtó erejévé vált az ezzel kapcsolatos hatás-tanulmánynak és az ausztrál engedélyeztetésnek.
1965-ben scleroterápiás praxist nyitott Londonban, majd visszatérve Sydney-be, kórházi sebészeti munkája mellett folytatotta scleroterápiás praxisát. Ugyancsak Sydneyben egy perifériás érsebészeti osztályon belül is végezte sclerotizáló tevékenységét. A ’70-es években találtak egymásra azok, akik Angliában kitanulták a Fegan-féle módszert, majd visszatértek Ausztráliába. Velük alakította meg 1976-ban az Ausztrál és Új-Zélandi Phlebológiai Társaságot, melynek első elnöke lett, és maradt 1999-ig. A Londoni 1995-ös Világkongresszus alelnöke, majd az 1998-as, rendkívül sikeres Sydney-inek elnöke volt. Az Ausztrál phlebológusok életmű-díjjal jutalmazták tevékenységét. II. Erzsébet angol királynő születésnapja alkalmából, 2020-ban magas kitüntetésben részesült (24).

16. ábra.
Peter Conrad.

John Adam Dormandy (Dormándy János Ádám, 1937-2019) (17. ábra) neves érsebész, kutató, aki maradandó nyomot hagyott a peri - fériás érbetegségek gyógyításának történetében. Munkájában nagy segítséget jelentett kitűnő szervező, összegző, kooperatív és közvetítő készsége.
Budapesten született, a család 1948-ban vándorolt ki Angliába. Tehát ő azon kevesek közé tartozik, akik nem itthon kapták meg képzésüket, hanem csak a készséget vitték magukkal, a tudást már kint szerezték meg. Tanulmányait Genfben, Párizsban, Londonban és New Yorkban végezte. Londonban nyert orvosi diplomát, 1961-ben.
Élete során legnagyobbrészt a londoni St. George kórházban dolgozott. Itt szerzett sebész és érsebész szakképesítést. Itt indult el a szakmai létrán, előbb konzultáns majd érsebész professzor lett. Később ő volt az intézmény igazgatója. Szakmai érdeklődése egyre inkább az érbetegségek felé fordult. Érsebész volt, de olyan orvos, aki innovatív szemlélettel fordult a betegek felé, akár kórismézésről, akár kezelésről volt szó. Sohasem adta fel komplex szemléletét akár a betegség természetéről, akár a beteg szervezetének egységéről volt szó. Bár főként a perifériás érelzáródásokkal foglalkozott, mindig törődött a kór cerebrális, cardiális és egyéb vonatkozásaival is. Egyike volt az elsőknek, aki a perifériás végtag - ischaemiát az egész szervezet betegségének tekintették és ekként kezelték. Gyógyszereket próbált ki, multicentrikus vizsgálatokat szervezett pl. a prostacyclinnel. Nagy súlyt helyezett a diabetes vascularis szövőd - ményeinek megelőzésére. Fenyegető elhalásnál angioneogenesist serkentő gyógy szereket keresett. A mikrocirkuláció oldaláról vizsgálta az ulcus cruris pathogenezisét. Az 1996-ban közzétett CAPRIE tanulmányban kimutatta, hogy a clopidogrel az aspirinnel összehasonlítva jobb hatást fejt ki az ischaemiás történések csökkentésében. Ugyancsak 1996-ban közölte tanulmányát az Érbetegségekben „Európai egyeztetett dokumentum a krónikus és kritikus lábischaemiáról” címmel.
Kutatásának fő területe a haemorrheológia, a perifériás artériás keringés volt. Kutató laboratóriuma a kórházban volt, ahol számos külföldi kutató dolgozott. A világ különböző pontjain több, hasonló laboratórium működését indította el. Jelentős szerepe volt a perifériás érszűkület kezelésének nemzetközi egységesítésében. Kiemelkedő munkája: The Trans-Atlantic Inter-Society Consensus on Management of Peripheral Arterial Disease (TASC) 2000-ben jelent meg. Kitűnően közvetített a sebészek és angiológusok, valamint az európaiak és amerikaiak között. Az Angol Királyi Orvos Társaság Klinikai Tudományok Részlegének elnöke volt. Tudományos produktuma is jelentős, 200 idézett dolgozta volt és öt könyvet írt.
Híres volt gyors gondolkodásáról, problémamegoldó képességéről és széles műveltségéről. Visszafogott, de finom humora volt. Szerette a baráti összejöveteleket, a kellemes időtöltést, a sebességet és meglepő módon robogóval szeretett közlekedni. Tisztában volt a cardio - vasculáris rizikó faktorokkal, de időnként szerette élvezni azokat, pl. szivarozott.
Egy hónappal felesége halála után, 2019-ben, 82 évesen, halt meg (25-29).

17. ábra.
John A. Dormandy (1937-2019).

Zoltan Varady (Várady Zoltán, 1937-) a phlebológia kutatója, fejlesztője és megszállott oktatója (18. ábra). Budapesten, 1937-ben született. A kommunista rendszer idején a papi családból származó diákot nem vették fel a gimnáziumba, így a kaposvári Cukor és Édesipari Technikumba került. Kitüntetéssel érettségizett 1955-ben. Ez követően iratkozott be a Budapesti Orvostudományi Egyetemre, ahol 1961-ben „summa cum laude” minősítéssel nyert orvosi diplomát. Egyetemi évei alatt az Anatómiai Intézetben volt tudományos diákköri tag, részt vett az ottani kutató munkában.
Ugyancsak a család egyházi háttere miatt, nem maradhatott az egyetemen, ezért a Miskolci Kórház Csontsebészeti Osztályán kezdte el orvosi pályafutását. Kitűnő felkészültsége mellett már ekkor megmutatkozott kutató és újító hajlama. Jelentős módosítást vezetett be a térdizületi oldalszalag-pótló műtétben és a combnyak - szegezésben. E munkáit Nyugat-Német lapban közölte. Meghívást kapott a nyugat-németországi Frankfurtba és a kelet-németországi Halle-ba, kongresszusi előadás céljából. Ezt követően mindkét helyről ösztöndíjat ajánlottak fel neki, de az akkori hatóságok nem engedélyezték a kiutazás.
1966-ban sebész szakvizsgát tett és ugyanebben az évben ismét kongresszusra utazott Frankfurtba, ahonnét már nem tért haza. Állást kapott a frankfurti egyetem Sebészeti Klinikánján. Itt kezdett el érbetegségekkel és érsebészettel foglalkozni, amely végülis szakterülete lett. 1972-ben, súlyos, de végül jól gyógyuló egészségi okok miatt nem folytathatta megterhelő, klinikai, sebészi munkáját, ezért megvált állásától és magánrendelésbe kezdett.
Az 1979-es év, döntő fordulatot hozott életében. Megalapította magánklinikáját "Frankfurter Spezialklinik für Beinleiden-Venenklinik" néven. Ez adott kitűnő lendületet további pályájának. Itt dolgozta ki akkor forradalmian új, világhírűvé vált, minimál invazív visszérműtétét, amelynél incisiók helyett kis szúrt sebekből, az általa kialakított horog és spatula kombinációjával végezte a varixok eltávoltását. Az eljárás gyors, atraumatikus, kisebb műtéti és postoperatív fájdalommal jár, szebb kozmetikai eredményt ad, mint a korábbi módszerek, és ambulanter végezhető. Ugyancsak jelentősen kisebb az infekció veszélye. Ez a technika az endovénás eljárások elterjedése mellett továbbra is használatban van. A Várady-féle műszert az Aeasculap, ill. a Medicor is gyártja (19, 20. ábra).

 

18. ábra.
Várady Zoltán (1937-).

 

19. ábra.
A Várady-műszerben horog és spatula is van.

 

20. ábra.
A Várady-műszer használatának főbb lépései.

A napi gyógyító munka mellett előadásokkal, tudományos közlésekkel, bemutató-műtétekkel terjesztette rendkívül hatékony és hasznos módszerét. Nemcsak a nyugat-európai, majd a kelet-európai országokban, hanem a tengeren túl is. Hírnevét öregbítette, hogy számos neves embert, politikust, köztük kormány és államfőket is sikerrel megoperált. Száz írásbeli közleményt publikált, és mintegy háromszáz előadást tartott német, angol, spanyol és magyar nyelven. Negyven szakkönyvben társszerző, mint pl. az Ivanics György szerkesztésében Budapesten, a Springer kiadásában, 2000-ben megjelent „Esztétikai Plasztikai Sebészet” című monográfiában.
Bár legnagyobb sikerét a Várady-horoggal érte el, egyéb gyakorlati fontosságú újításai is vannak. Előfutára volt az ASVAL néven ismert konzervatív varicectomiának. Széles körben terjesztette a vénás nyomás mérésére és a változások követésére alkalmas u.n. phlebometront, amellyel a varicositas forrását képező vénák beazonosíthatók. Előrelépést jelentett az ugyanilyen célból kifejlesztett Várady-féle lapos szondás, dinamikus Doppler vizsgálat. A seprű erek, ill. pókvénák kezelésére is egyéni műtéti technikát dolgozott ki.
Jelentős oktató, kongresszus-szervező tevékenysége:
1985-től kezdődően, minden évben nemzetközi összejövetelt szervezett a "Frankfurter Worshop für Phlebologie" elnevezésű szimpóziumot. Ez kezdetben, a jelentős érdeklődésre tekintettel műtéti továbbképzés és csatlakozó előadások formájában indult. Fokozatosan továbbfejlődve nagy nemzetközi kongresszussá alakult, ahová nemcsak kelet- és nyugat-európából, de a tengerentúlról is számos előadó és hallgató érkezett. A magyar kollégák mindig szívélyes vendéglátásban, sőt anyagi támogatásban is részesültek (21. ábra). Kezdetben, a szakma fejlődésének követésére, akkor rendelkezésre álló szűkös viszonyok között, ennek kiemelkedő jelentősége volt. A rendezvény 2016-tól évenként más-más európai fővárosban kerül megrendezésre. Az első Budapesten volt, ahol Váradyt Bihari Imre segítette a szervezésben és lebonyolításban.
Várady 1993-ban új, tudományos társaságot is alapított "Internationales Forum für Minichirurgie und Phlebektomie der Varizen" néven. E társaság ma az egyik legnépesebb Európában, több mint 1500 tagja van.
Ez a szerteágazó, értékes tevékenység nem maradhatott elismerés nélkül. Prof. Zoltan Varady szinte felsorolhatatlan számú tudományos társaság tagja, ill. tiszteletbeli tagja, valamint egyéb elismerések tulajdonosa - a teljesség igénye nélkül álljon itt a következő felsorolás: a paraguyi, a lengyel, az amerikai, a mexikói, a perui, a lett, a balti, a német és a magyar angiológiai és érsebészeti társaságok tagsága, továbbá a Sociedad Mexicana de Angiologia y Cirurgia Vascular és a Magyar Dermatológiai Társaság tagja. A Mexikói Zacatecas Állami Egyetem professzora. Paraguy tiszteltbeli állampolgára. La Paz (Bolivia) város tiszteletbeli polgára.
Várady a lehetőségek szerint mindig szoros, baráti kapcsolatot ápolt a magyar kollégákkal, jelentős segítséget nyújtott a szakmai társaságoknak és az arra jelentkező kollégáknak. Rendszeres résztvevője a MAÉT Angiológiai Napoknak valamint az Another Phlebology vénás symposiumoknak és a félévenként megtartott budapesti Vénás Fórumoknak is (33-38).

 

21. ábra.
A Várady-kongresszus magyar résztvevői Frankfurtban: Rácz Anikó, Bakos Ilona, Bihari Imre, Várady Zoltán, Szabó Tamás, Baricza Sarolta, Bőhm Zoltán és Hunyadi János.

Peter Gloviczki (Gloviczki Péter 1948-) élettörténete olyan, mint egy hollywoodi mese (22. ábra). Szokatlanul jó képességei többirányúak: olyan manuális készséggel is rendelkezik, mint amilyen a nagy elődök közül Hültl Hüméré lehetett, akit a szike Paganinijének hívtak. Mindez kemény céltudatossággal, s azokkal a képes ségekkel párosult, amelyek segítségével az ember eléri egyre magasabb céljait - ami neki sikerült. De ez nem filmforgatókönyv, hanem valódi élettörténet, amely, bár több szálon futott, de mindegyike egyedi, izgalmas, tanulságos, példamutató, főképpen pedig eredményes volt. Minden vonatkozásban happy enddel végződött. Így foglalható össze Gloviczki Péter nem mindennapi pályafutása.
Gloviczki Péter 1948-ban született Nyíregyházán. Édesapja és nagyapja orvos volt, indíttatását tehát már családjából hozta. Eredeti szándékát meg is valósította, bár másik ragyogó tehetsége, a bűvészethez való készsége miatt, élete teljesen más irányba is fordulhatott volna.
A középiskolát Pannonhalmán, akkor a legjobb magyar gimnáziumban végezte. A Szent Márton hegyi, Benedek rendi tanároktól nemcsak alapos, magas szintű ismereteket kapott, hanem olyan nevelést is, amely egész életére nagy hatással volt. 1966-ban érettségizett.
Ezt követően a Semmelweis Egyetem Orvostudományi Karára került. Egyetemi tanulmányai idején diákköri tag volt Jellinek Harry professzor Kórbonctani Intézetében, ahol Kádár Anna professzornő mellett dolgozott. Ott ismerte és kedvelte meg az érpatológiát. Ebből a szakmai és emberi kapcsolatból későbbi, városmajori, klinikai idején együttműködés is lett, melyek egyike az érprotéziseken képződött regeneratum elekronmikroszkópos hisztopatológiai vizsgálata.
Egyetemi tanulmányait kitüntetéssel, 1972-ben fejezte be „sub auspiciis rei publicae popularis” minősítéssel, amelyhez aranygyűrű is járt. Ekkor már hat idegen nyelven beszélt és neves bűvész volt. Érdeklődése már akkor az érsebészet felé fordult. Ezért jelentkezett felvételre Kudász József professzornál a Városmajori Klinikán. Ő először nem akarta felvenni, mert véleménye szerint a jó érsebésznek előbb általános sebészi kiképzésben kell részesülnie. Végül, megtudva, hogy ő volt a Ki Mit Tud-ban az a bizonyos „kis bűvész”, mégiscsak felvette. Soltész Lajos tanítványa volt, itt dolgozott közel kilenc évig.
Ösztöndíjjal, 1977-ben kijutott Párisba, ahol a St. Michel és a St. Josef kórházban a neves Cormier és Servelle professzorok mellet dolgozhatott. Itt végezte a magyar érsebészek között elsőként, és azóta is egyetlenként, kísérletes lympho-venosus mikrovascularis- varratait. Tapasztalatait többek között Tasnádi Géza professzorral közösen, gyerekeken végzett sikeres anastomosis készítéseken kamatoztatta. Servelle-től hallott a Mayo-Klinikáról, mint a világ legjobb sebészeti intézetéről. Ekkor határozta el, hogy neki is ott a helye. Elhatározását meg is valósította.

 

22. ábra.
Gloviczki Péter (1948-).

A Mayo Klinika Érsebészei Osztályának vezetője, Larry Holliere és Alexander Schirger kassai származású angiológus segítségével, sikerült kétéves érsebészeti kutató ösztöndíjat szereznie a Klinikára. 1981-ben érkezett Rochesterbe. A mellékelt karikatúra ugyan humorosan, de reálisan, képi megjelenítéssel ábrázolja nem mindennapi, érdekes pályafutást (23. ábra). A rajzon látható másik sikerterülete, a bűvészet is, ahol a nemzetközi mezőnyben, szintén a legnagyobbak közé emelkedett

 

23. ábra.
Gloviczki karikatúrája (Venous News, 31 January 2013).

Gloviczki működési idejének jelentős részében a Mayo Klinika u. n. Gonda Centrumában dolgozott, amely Amerikába kivándorolt, milliomossá lett magyar sponzorok, Gonda László és Zsuzsa adományából épült, és 1991-ben nyílt meg (24. ábra).

 

24. ábra.
A Mayo klinika Gonda épülete.

Három és fél évig volt sebész és érsebész rezidens, 1983-ban érsebész, 1987-ben sebész és érsebész szakorvos lett. Elmondható, hogy hosszú idő, 15 év telt el, amíg a diplomától eljutott az amerikai, kettős szakorvosságig. Ez az idő a hazainak mintegy kétszerese. De ez, mint később kiderült, nem volt hiábavaló, elvesztegetett időszak.
A Mayo Klinikán minden szakorvosnak járt piktogrammal ellátott, u. n. ajtókártya, amelyik azt jelezte, hogy melyik orvos betege fekszik az adott kórteremben. Gloviczki „door card”-ja jellegzetes volt: a szike jelezte sebész mivoltát, a cilinder azt, hogy bűvész, a nemzeti színeink pedig magyarságát (25. ábra).
Visszatérve pályája alakulására, orvosi előmenetele tüneményesen ívelt felfelé: 1994-ben professzori rangot kapott, 2000-ben az Érsebészeti Osztály vezetője lett, 2002-ben a Gonda Érközpont igazgatójává nevezték ki, 2008-ban a Joe M. és Ruth Roberts professzori címet kapta. Tevékenysége három területen folyt: a klinikai érsebészet, a kutató-tudományos munka és a tanítás. Az érsebészet egészét aktívan művelte, úgymint az aorta, az arteria mesenterica, a reno-vascularis műtétek, a kritikus végtagischaemia reconstructív sebészete, legújabban pedig az aorta endograftok. A vénás oldalon a vari cositas, a chronicus vénás elégtelenség műtéti kezelése, beleértve a modern endoscopos perforans sebészetet, a nagy vénák rekonstrukcióját, továbbá a vascularis anomáliákat, a lymphaticus és chylosus rendellenességeket. Idővel a véna-sebészet vált fő érdeklődési területévé.
Az itthon és Franciaországban végzett műtétein felül, csak a Mayo Klinikán tízezer beavatkozást végzett. Tudományos munkássága során 456 írott publikációt jelentetett meg, 27 és fél ezer idézéssel. Hirsh-indexe 92, ami kimagasló. Ezen kívül 600 előadás, poszter és videó első szerzője. 250 könyvfejezetet írt. Nyolc könyv fűződik a nevéhez, köztük a rendkívül sikeres "Handbook of Venous and Lymphatic Disorders" és társszerkesztője volt a Rutherford’s Vascular Surgery-nek. Oktató munkáját dicséri, hogy 85 un. vascular fellow és 25 research fellow mentora volt. Több tudományos folyóirat szerkesztésében vett részt és főszerkesztője a Perspectives of Vascular and Endo - vascular Surgery-nek, továbbá a legtekintélyesebb érsebészeti lapnak a Journal of Vascular Surgery: Venous and Lymphatic Disorders c. folyóiratnak.
Számos tudományos társaság elnöke, tagja, tiszteletbeli tagja, vagy kitüntetettje volt, a teljesség igénye nélkül: az Amerikai Vénás Fórum, a Nemzetközi Angiológiai Unió, az Amerikai Érsebész Társaság, az Érsebészeti Társaságok Világszövetsége, megkapta először az Edwin Jack Wylie Travelling Fellowship Award of Society for Vascular Surgery díjat. 2012-2013-ban elnöke volt a Society for Vascular Surgery-nek.
A University of Washington Seattle újonnan létesített érsebészeti tanszékét róla nevezték el a következő címmel: Peter Gloviczki Professorship in Venous and Lymphatic Disorders. Volt Amerikában az Év Orvosa, Egyetemén az Év Tanára.
Külföldi elismerései közül megemlítünk néhányat, mint a Deutsche Gesellschaft für Gefässschiurgie und Gefäss - medicine legmagasabb kitüntetése, a Páris Város É r m e, a Societée Francaise D’Angiolgie tiszteletbeli elnöksége, a Jiao Tong University Shanghaj advisor professzori címe. A magyarországi elismerésekről később lesz szó.
Nehéz megértenünk, hogyan tudott ilyen sokféle kötelezettségnek megfelelni. E tekintetben munkássága hasonlít, minden érsebész példaképéhez, Michael E. DeBakey tevékenységéhez.
2016-ban, nem sokkal tízezredik műtéte után, lemondott állásáról, befejezte aktív érsebészeti munkáját. Emeritus professzor lett, pályája zenitjén, 68 évesen távozott. Azóta főállásban az Amerikai Érsebész Társaság hivatalos lapjának, a Journal of Vascur Surgery főszerkesztője.

 

25. ábra.
Gloviczki "door card"-ja.

Meg kell emlékeznünk Gloviczki másik híres oldaláról, bűvészi tevékenységéről. Tízévesen kezdett bűvészkedni, tanítója, édesapja kollégája, Dr. Takács Sándor, amatőr bűvész volt. E téren is átlagon felül tehetségesnek bizonyult (26. ábra). 1962-ben, 14 éves korában kategória győztes lett a "Ki mit tud"- ban. Hirtelen országszerte ismert és szeretett fiatalember lett.
Egyetemi tanulmányai idején és városmajori időszakában is folytatta ezt a tevékenységet. A bűvészkedés segítette orvosi munkáját. Olyan készségeket is kifejlesztett benne, amelyeknek orvosként is nagy hasznát vette. Ilyenek az ügyesség, a koncentráló-képesség, a nehéz körülmények között is zavartalan "keep smiling", a nyilvános szereplés megszokása, s a tömegszuggesztió. Félelmetes célratörőképességét és magabiztosságát nyilván, nem kis részben a bűvészetnek köszönhette. Orvosként olyan haszna is volt ebből, hogy bűvészként kiutazhatott olyan országokba, ahová orvosként nem engedték volna ki. Ismert lett a hazai bűvész körökben. Rodolfó jó kollégája lett. De a nemzetközi bűvészvilágban is felfigyeltek rá. Még medikus volt, amikor egyik híres külföldi bűvész megjegyezte: "Ez az ember orvos akar lenni. Milyen veszteség ez a bűvészetnek!"

 

26. ábra.
Gloviczki a "kis bűvész" 12 évesen, első mesterével dr. Takács Sándorral.

Bűvész sikerei semmivel nem voltak kisebbek orvosi elismeréseinél. Karlovy Vary-ban első díjat nyert a nemzetközi bűvészversenyen. Még szigorló korában díjat kapott a New Orleans International Brotherhood of Magicians rendezvényén. Vancouverben pedig a Pacific Coast Association of Magicians Grand Prix-jét nyerte el. 1973-ban, Párisban a FISM bűvész világbajnokság ezüstérmese lett, 1978-ban azután, Tokióban, megkoronázta bűvész pályafutását a Grand Prix of Word Magic első díja. Tagja a Magic Castle-nak, amely a világ leghíresebb bűvész klubja.
Gloviczki a nyilván benne rejlő művészi hajlamait sebészi munkájára is kivetítette. Jellemző e felfogására az "Érbetegségek"-ben megjelent közleményének címe is: "Gyógyító kézben a tudomány művészetté válik". A művészet nem választható el magánéletétől sem.
Első felesége Mátray Márta színművésznő volt, aki követte őt külföldre, s idővel festeni kezdett, majd kitűnő keramikus lett. Fiuk, Péter újságíró és költő, leánya Julcsi állatorvos lett. Második felesége Monica Lecomte (27. ábra) lengyel-francia származású, akit Gloviczki orvoskolléganőként ismert meg. Az Államokba településük után festeni kezdett és ma főfoglalkozású festőművész (28. ábra).
Gloviczki végig kapcsolatban maradt a Városmajori Klinikával és Magyarországgal. Több fiatal kollégának segített ösztöndíj, ill. tanulmányút megszerzésében. Dzsinich Csabával közösen, 2009-ben, az Intercontinentalban a Mayo Klinika Közép Európai Kongresszusát rendezték meg, amikor a Gonda Egészségügyi Központ orvosai is eljöttek Budapestre.

 

27. ábra.
Monica Gloviczki.

 

28. ábra.
Az eredeti és a feleség festménye.

  

29. ábra.
Roberto Varnagy.

Akikről kevesebbet tudunk

Roberto Varnagy (Várnagy Róbert) még gyermekkorában, 1956-ban vándorolt ki a család Venezuelába (29. ábra). A Caracasi Kórház vezető érsebésze, a Venezuelai Phlebológiai Társaság elnöke (30).

 

30. ábra.
Pedro Pablo Komlos.

Pedro Pablo Komlos (Komlós Péter Pál) édesapja magyar volt, ő már kint született Braziliában (30. ábra). Magyarul a nagymamájától tanult meg. Porto Allegre-ben dolgozik. A Brazil Angiológiai és Érsebészeti Társaság korábbi elnöke. Ugyancsak elnöke a Latin amerikai Vénás Fórumnak. Ismert és elismert érsebész, több, mint 200 publikációja jelent meg.

 

31. ábra.
Georg Deri (1937-).

Georg Deri (Déri György, 1937-) az egyetemet Budapesten végezte, majd 1974-ben, orvos feleségével együtt kivándoroltak Nyugat-Német országba (31. ábra). A Bad Säckingeni Eggberg nyirok klinikán dolgozott 22 éven át. A nyirokkeringési betegségek kezelésének nemzetközileg elismert szaktekintélye. Különleges érdeme, hogy az un. complex decongestive terápiát először ő ismertette itthon, és kezdte el a magyar nyirokterapeuták kiképzését.

 

32. ábra.
Löblovics Iván (Berger).

Itthon is elismert érsebészek, akik küldföldre távoztak

Ivan Loblovics (Berger) (Löblovics Berger Iván, 1930-2017) orvosi munkáját az ötvenes években, a Városmajorban Littmann Imre professzor mellett kezdte (32. ábra).
Az 1956-os forradalom után egy időre felfüggesztették állásából, de mi csak az eljárás lezárásáról találtunk hivatalos jegyzőkönyvi feljegyzést:
"dr. Löblovics Iván tanársegéd ellen indított fegyelmi eljárást megszüntette és hozzájárult, hogy a IV.sz. Sebészeti Klinikán állásába visszatérhessen".
Kudász József professzor idején részt vett a szív sebészeti team munkájában. Ebben az időben Papp Sándorral délelőtt a human műtőben a szív-tüdő pumpa mellett dolgoztak, délután a kísérleti műtőben kutató munkát végeztek. Egyebek között megtanulta az akkor kialakuló modern anaesthesiát is, rendszeresen altatott Kudász professzornak. Részt vett a Városmajori Klinika saját szívmotorjának kikísérletezésében, amely tulajdonképpen a brűni, eredeti Mark III típusú amerikai gép másolása volt. Soltész Lajos mellett bekapcsolódott az érsebészeti munkába is.

 

33. ábra.
Fogary-katéter, embolus, farokthrombus.

Littmann professzor hazatérése után munkatársa lett az Orvostovábbképző Intézet I. sz. Sebészeti Klinikáján. Elsőként végzett Magyarországon Fogarty-katéteres embolectomiát (33. ábra). Operált emboliával szövődött vénás thrombosist. Az ischaemiás alsó végtag életképes - ségének meghatározására készüléket szerkesztett. Kandidátusi disszertációját 1967-ben a következő címmel írta:
Végtagembólia: a műtéti kezelés néhány korszerű kérdése.
1971-ben, a szombathelyi Markusovszky Egyetemi Oktatókórház Sebészeti Osztályán ő lett Szabolcs Zoltán utóda. Érkezése után kezdődött ott el a modern érsebészet. Szerette volna a szív sebészetet is meghonosítani, de ez a terve nem sikerült.

 

34. ábra.
A Heidenheimi Kórház.

1976-ban elhagyta az országot, ekkor a Berger nevet vette fel. A hazai érsebész körökben és az irodalomban Löblovics néven volt ismert. A németországi, Baden Württembergben, az Ulm környéki Heidenheim an der Brenzbe került, ahol osztályvezető helyettesként dolgozott pályája befejezéséig (34. ábra). Ott is bevezette az ér sebészetet. Tevékenységével ő is hozzájárult, hogy a heidenheimi kórház az ulmi egyetem oktatókórháza lett. 2017-ben hunyt el, külföldön nyugszik (48-53).

 

35. ábra.
Sömjén M. György (1946-).

George M. Somjen (Sömjén Mátyás György, 1946-) az 1960-as években az Orvostovábbképzőben alakult Littmann-klinikán dolgozott, Lakner Géza munkatársa volt (35. ábra). Sikeres együttműködésüket számos, értékes közös publikációjuk igazolja. Magyarországon 1979-ben, elsőként, végzett kísérleteket a Dardik féle módosított köldökvéna protézissel. Emberi alkalmazásként femoro-tibialis posterior bypasst is készített vele (36. ábra) (54).

 

36. ábra.
A Dardik-graft képe és femoro-tibialis pozícióba beültetve.

Sömjén 1980-ban Ausztráliába távozott. Ma az egyik melbourne-i kórház érsebészeti osztályának vezetője. Az érsebészeten kívül az invazív radiológiát is műveli, beleértve az aorta endoprothesisek beültetését is. Tudományos munkássága mind az artériás mind a vénás beteg - ségekre kiterjed. Nemzetközi elismertségét a vénás elégtelenség, a recidiv varicositas és a teleangiectasiákon végzett UH vizsgálati munkáinak köszönheti. Néhány kitűnő tudományos publikációját az itthoni kollégák is olvashatták. Volt az Ausztrál és Újzélandi Phlebológiai Társaság titkára is, továbbá a Társaság lapjának egyik szerkesztője (37. ábra).

 

37. ábra.
2018-ban Melbourne-ben a Phlebológiai Világkongresszuson. Balról jobbra: Georg M. Sömjen, Monica Gloviczki, Peter Gloviczki, Bihari Imre, Peter Conrad.

 

38. ábra.
Fórizs Zoltán (1952-).

Zoltan Forizs (Fórizs Zoltán, 1952-) orvosi pályáját a dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház Általános Sebészeti Osztályán 1976-ban kezdte (38. ábra). Itt szerzett sebész, majd érsebészeti szakképesítést. Az osztály érsebészeti részlegének vezetője lett. Az érsebészetben kedvenc területe a femoro-cruralis és a femoro-distalis érreconstrukció volt, ahol jó eredményeket ért el. Első sorban az u.n. composit bypass műtéteket végezte. E graftok centrális része éprotézis, a périfériás szakasza pedig a hemodinamikai szempontból előnyösebb, meg nem fordított, billentyűroncsolt vena saphena magna, vagy más transzplantációra alkalmas perifériás, felületes véna (39-40. ábra).

 

39. ábra.
Composit bypss műtéti képe.

 

40. ábra.
Hosszú composit bypass angiográfiás képe.

Az akkori idők egyik legkorszerűbb Doppler készülékének birtokában tudományos működése ezen a területen bontakozott ki. Csengődy József és Gótzy Gyula mellett ő volt az a hazai Doppleres szakember, akinek tevékenysége országosan ismert lett. A Doppler görbe-analitika területén végzett munkája irodalmi szinten is figyelemre méltó (41. ábra).
Több kolléga járt nála tapasztalatcsere céljából. Az Orvostovábbképző Intézet is meghívta előadónak. Számos előadást tartott e témából, többek között a UIP 1985. évi londoni kongresszusán. Jó néhány közleménye mellett, 1994-ben könyve is megjelent, amelyet Hetényi Andrással együtt írtak. (42. ábra).

 

41. ábra.
A Doppler görbe-analitika haszna.

 

42. ábra.
Forizs Zoltán és Hetnyi András könyve a Doppler vizsgálatról.

1991-ben előbb ideiglenesen, később pedig véglegesen állást vállalt Ausztriában a burgenlandi oberwarti kórház sebészeti osztályán (43. ábra). Itt dolgozott főorvosként pályája befejezéséig. Az általános sebészet mellett ott is bevezette az érsebészetet. Nyugdíjba vonulása után egy ideig a szombathelyi kórház érsebészetén működött főorvosként (55-60).

 

43. ábra.
Az Oberwarti Kórház.

Gabor Keresztury (Keresztury Gábor, 1957-) 1981-ben kapott orvosi diplomát Debrecenben (44. ábra). A miskolci megyei kórházban kezdte munkáját, ott szerzett sebészeti szakképesítést. 1988-1996 között a városmajori klinikán dolgozott, és lett érsebész szakorvos. Dzsinich Csaba volt a mentora. Közben tanulmányúton járt Nürnbergben. 1996-tól négy évig dolgozott Kölnben a Krankenhaus Porz am Rhein-ben, majd két évig Santo Domingoban.

 

44. ábra.
Gabor Keresztury.

2002-ben került a székesfehérvári Szent György Egyetemi Oktató Kórházba, s lett azt Érsebészeti Részleg vezető főorvosa. Itt is mintegy évtizedet töltött el. Továbbfejlesztette az addigi tevékenységet főként a hasi aneurysmák és a carotis műtétek területén. Támogatta a dunaujvárosi érsebészetet is, elsősorban a carotis műtétek bevezetésében.
Székesfehérvárról a németországi Bremerhavenbe távozott, ahol elnyerte a régió önkormányzati kórháza Érsebészeti Osztályának vezető főorvosi beosztását. Négy aspiráns közül, őt a magyart választották. A munkával járó feszültséget egy nem mindennapi küzdősporttal, a Zen Bu Kan Kempo-val vezeti le (45. ábra) (61-64).

Cikkünket a Népszava riporternője által, Keresztury Gáborral, 2019-ben készített interjú részleteivel zárjuk:
   -Tapasztalatai szerint Németországban a kórházi menedzsment elvárja és meg is teremti a lehetőségét, hogy az orvos kizárólag a szaktudásának megfelelő feladatával foglalkozzon? Ha valami elromlik, meghibásodik, arra van illetékes, aki azonnal intézi a javítást?
   - Annyi orvos, ápoló, takarító van, amennyi szükséges, nem több, nem kevesebb. A műtétekhez szükséges anyagok és eszközök is rendelkezésre állnak.
   - A gyógyításhoz szükséges anyagokat, a műtők steril eszközeit konténerekben robot targonca szállítja, éppúgy, mint a szennyest vagy a veszélyes hulladékot. Mindezt emberi közreműködés nélkül, tehát a gép önállóan használja a liftet, és még azt is jelzi, ha embert érzékel a folyosón. Sípol, hogy ideje utat engedni, ha szükséges, mert ha valaki nem tud kitérni előle, akkor a targonca maga áll meg, míg útja szabaddá válik.
   - A vezető állás elnyerésének körülményeiről a követ kezőket jegyezte fel a riporter:
   -Senki nem választ idegent, ha az nem különbözik valamiben markánsan az itteniektől. Aki nem német, eleve hátránnyal indul: nem beszéli anyanyelvi szinten a nyelvet, idegen országból, más képzési rendszerből jön. Bár a magyar orvosképzésnek nagy a respektje, mégsem könnyű helytállni, átvenni a ritmust, igazodni az idegen munkakultúrához. Legalább félévbe telik, mire elfogadják az „idegen ország orvosát”, utána két-három év mire a munkában azt is elismerik, hogy jó.
   - Minden külföldi orvosnak többszörösen kell teljesítenie a helyiekkel szemben ahhoz, hogy egyenrangúként kezeljék, ahhoz pedig, hogy kiemelkedjen, még többet. Az érsebészetben a tiszta fej, a jó, és biztos kéz fontosabb, mint a tudományos rang, titulus. Németországban is sok orvos választja az akadémiai karriert. Nagy bátorság úgy vállalni egy ilyen osztály vezetését, ha a műtőben nem a főnök a legjobb. Nincs annál nagyobb „égés”, mint amikor elfogy a beosztottak tudománya, és a vezető nem képes kézzel-ésszel megoldani a problémát, csak az irodalmi adatokat tudja sorolni.
   Az ottani egészségügy és az érsebészet eredményeiről a következőket nyilatkozta:    - Az amputációk száma Németországban drasztikusan csökkent az elmúlt tíz évben. Ebben nagy szerepe van az érsebészet és az invazív radiológia fejlődésének, de annak is, hogy jó az együttműködés az alapellátókkal.
   A jövő terveiről az mondta:    - Annak idején sokan az évfolyamtársaim közül a skandináv országokba, valamint Angliába mentek dolgozni, van, aki már költözik haza. A nyugdíjas éveimet magam is otthon szeretném élvezni.

 

45. ábra.
Kersztury Gábor az edzőteremben.

Ha bárki további információkat tud küldeni a már itt megjelent kollégákról, vagy e cikk körébe tartozó továbbiakról, akkor kérjük, tegye meg. Segítő együttműködésüket előre is köszönjük.

Irodalom

1. Ehmed A.: Emlékezés Nobl Gáborra. Bőrgy. Ven. Szle. 1950; 82: 150.
   
   
2. Nobl, Gábor (1864-1938) Dermatologe und syphilidologe. Österrech. Biogr. Lexikon 1815-1950. 7: 141.
   
   
3. Nobl G: Die Calorose als Verödungsmittel varikös entarteter Venen. Wienes Klin Wochensch. 39:1217-1219. (1926)
   
   
4. Nobl Gábor.
   
   
5. Bihari I.: Nobl Gábor. Személyes közlés Bp. 2021.
   
   
6. de Taktats G.: The subcutaneous use of heparin. A summary of observations. Circulation. 1950; 2: 837-844.
   
   
7. de Takats G.: Vascular Surgery. Philadelphia. W. B. Saunders. 1959.
   
   
8. de Takats G.: Anticoagulant therapy. JAMA. 1950; 34: 985-1003.
   
   
9. de Takats G.: The manegement of venous thrombosis of lower extremities. Surgery. 1955; 70: 318- 322.
   
   
10. de Takats G.: Heparin tolerance revisited. Surgery. 1971; 70: 318-322.
    
    
11. Vezendi K.: Emlékezés Geza de Takatsra (1892-1985) Érbetegségek. 1997; 4: 29-31.
    
    
12. Yao S. T., Gregory R. T., Mc Carthy W. J., Pearce W. H.: Regarding „The role of immigrants to United States of Amerika in the development of cardiovascular surgery. http//dx.deoiorg./10.1006/j.vs. 2017. 06. 091
    
    
13. Keresztury G.: Takács Géza (1892-1985). Az első magyar érsebész-angiológus? Orv. Hetil. 1987; 128: 532-533.
    
    
14. Müller von B, Gábor M: Zur Geschichte der Bioflavonoide. in: Bischof J, Grossmann K, Scholz A: Phlebologie. Ven der Empirie zur Wissenschaft. Medikon, München; Gustav Fischer, Jena, 1990, 209-216.
    
    
15. Szentgyörgyi Albert. Wikipedia.
    
    
16. Wisinger István: A Nobel-díjas kém. Atheneum Kiadó, Budapest, 2016.
    
    
17. Szilagyi D. E.: Life and work of Geza de Takats, 1892- 1985. Remembrances of a friend and admirer. J. Vasc. Surg. 1988; 7: 181-183.
    
    
18. Gloviczki P.: The best vascular care for every patient, every day. J. Vasc. Surg. 2014; 59: 642-655.
    
    
19. Gloviczki P, Dzsinich Cs: Prof. Dr. Szilágyi Imre. Érbetegségek 2009; 16:121.
    
    
20. Rusznyák I., Föld M., Szabó Gy.: A nyirokkeringés életés kórtana. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1955.
    
    
21. Rusznyák I., Földi I., Szabó Gy.: Lymphologie. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1969.
    
    
22. History of Földi Klinik www foeldiklinik
    
    
23. Piller N., Clodius C. C. C., Campisi O., Eliska O., Okhuma M., Pissas A., Papendiek C., Svedborg I., Ryan T., Witte M.H.: In memoriam Prof. Prof h. c. med. Michael Földi. Lymphology. 2018; 51: 184-192.
    
    
24. The Australasian College of Phlebology. Inauguration Ceremony Book. Sydney, 2007.
    
    
25. Dormándy J.: Európai Egyeztetett Dokumentum a krónikus és kritikus lábischaemiáról. Érbetegségek. 1996; 3: 1-6.
    
    
26. Bihari I.: Dormándy János. Személyes közlés. Bp.2021.
    
    
27. John Adam Dormandy. BMJ 2019; 365: 12403.
    
    
28. John Adam Dormandy medical educator, vascular surgeon.
    
    
29. John Dormandy (1937-2019) 12. August. 2019.
    
    
30. The Three who got away. J-Wire Newsdesk June 9. 2020.
    
    
31. Bihari I.: Várnagy Róbert. Személyes közlés. Bp. 2021. február 11.
    
    
32. Bihari I.: Komlós Péter Pál. Személyes közlés. Bp. 2021.
    
    
33. Varady Z. etc.: Ersatz der seitlichen Kniegelenkbänder” “Substitute of the lateral knee-joint ligaments. Archiv für orthopädische und Unfall – Chirurgie. 1964; 56: 431-434.
    
    
34. Varady Z., etc.: Modifizierte perkutane Schenkelhalsnagelung und unsere dabei erworbenen Erfahrungen. Archiv für orthopädische und Unfall-Chirurgie. 1965; 57: 333-338.
    
    
35. Várady Z.: Az esztétikzs varicectomia technikája. Érbetegségek. 1994; 1: 29-33.
    
    
36. Dr. Várady Zoltán 2014.012.19 Nagybajom Város Honlapja
    
    
37. Szűcs T.: A világ egyik legjobb érsebésze lett a bajomi cukoripari technikus. SONLINE Somogy megyei hírportál. 2017. 04. 18.
    
    
38. www.phlebo-varady.de
    
    
39. Kádár A., Gloviczki P., Béres Zs., Papp S.: Transmission and scanning elctron microscopic study of the incorporation of synthetic vascular prostheses. VASA, 1980; 9: 112-117
    
    
40. Gloviczki P., Hidden G., Lefoch P.: Az experimentális mikrovaszkuláris sebészet lehetőségei: mesterséges lympho-venosus összeköttetések létesítésére. Magy. Sebész. 1978; 31: 145-152
    
    
41. Gloviczki P.: The best vascular care for every patient, every day. J. Vasc. Surg. 2014; 59: 843-856.
    
    
42. Gloviczki P.: Út a Városmajortól a Mayo Klinikáig. Érbetegségek. 2018; 24: 1326-1331.
    
    
43. Gloviczki P.: Gyógyító kézben a tudomány művészetté változik. Érbetegségek. 2001; 17: 3-10.
    
    
44. Márik S.: Sebészet művészete. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 2017; 52: 70-83.
    
    
45. Editorial: An interview with Peter Gloviczki MD, FACS. Endovascular today. 2016; 15: 211-213.
    
    
46. https://semmelweis.hu/hirek/files/2017/11/Gloviczki_ Prof_Laudatio.pdf
    
    
47. Bruszel D.: Kis bűvészből világhírű érsebész professzor lett. Interjú dr. Gloviczki Péterrel. Nyíregyháza többet ad! 2018. ápr. 28.
    
    
48. A Budapesti Orvostudományi Egyetem 1957. szept. 25. rendes kari tanácsülés jegyzőkönyve.
    
    
49. Löblovics I.: Végtagembólia: a műtéti kezelés néhány korszerű kérdése. (Kandidátusi értekezés) Bp. 1967.
    
    
50. Littmann I., Löblovics I., Markos Gy., Berentey E., Világi Gy.: Mellkasi aorta aneurysma sebészi kezelése. Orv Hetil. 1969; 110: 2106-2108.
    
    
51. Löblovics I.: Az érsebészet szerepe az érbetegek gyógyításában. Eü. munka. 1976; 23: 6. 168-172.
    
    
52. Az irodalomjegyzéknek ez a sorszáma a a papír formátumú magazinban kimaradt.
    
    
53. Márkus B.: Személyes közlés. Szombathely. 2021.
    
    
54. Sömjén Gy., Lakner G., Lónyai T.: Az érpótlás új lehetősége v. umbilicalis, mint érprothesis. Orv. Hetil.1979; 120: 1243-1244.
    
    
55. Bartos G.: Személyes küzlés. Dunaújváros. 2021.
    
    
56. Fórizs Z., Bartos G.: The investigation of deep venous valvular insufficiency by Doppler ultrasound. Union Internationale de Phlebologie Chapitre European First United Kingdom Meeting, London, 16-20. September 1985.
    
    
57. Fórizs Z., Havrilla Gy., Darabos Z., Bartos G.: The place of C. W. Doppler Investigation int he Treatment Planing of Venous Disorders (absztakt) European Congress International Union of Phlebology, Budapest, 1993. 09. 06-10. Absztraktkönyv 43. o.
    
    
58. Fórizs Z., Havrilla Gy.: The Correction of Deep Venous Valvular Insufficiency by External Narrowing (absztrakt) European Congress International Union of Phlebologiy, Budapest, 1993. 09. 06-10. Absztraktkönyv . 43. o.
    
    
59. Fórizs Z., Havrilla Gy., Bartos G., Darabos Z.: Femorocruralis bypass műtéteink eredményei. Magy. Sebész. 1994; 47: 151.
    
    
60. Fórizs Z., Hetényi A.: Angiológiai Doppler vizsgálatok. Springer. Bp. 1994.
    
    
61. Keresztury G.: Érrekonstrukció és dilatació együttes alkalmazása a többszintű arteriosclerosis kezelésében. (absztrakt) Érbetegségek. 2003; 10: suppl. 25.
    
    
62. Kersztury G.: Új műtéti eljárás a vénás billenytyűelégtelenség kezelésére: a biológiai billentyű-stent implantació. (absztrakt) Érbetegségek. 2007; 14: suppl. 2. 15.
    
    
63. Székesfehérvár Városportál 2011. szept. 7.: Kempo a szilárd jellemért. Interjú dr. Keresztúry Gábor érsebész főorvossal
    
    
64. Danó A.: Az értől a tengerig. Népszava 2019. júl. 17.
    
    

Levelezési cím: Levelzési cím: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

---

Érbetegségek: 2021/2. 41-56. oldal