Szerzők: DR. BIHARI IMRE

A világ első éranastomosisának kidolgozásáról nem egy randomizált, duplavak, crossover-kontrollos, statisztikailag kiértékelt tanulmány számolt be, hanem egy mindössze egyetlen oldalas dolgozat. Ebben a szerző közölte, hogy nyolc kutyát megoperált, amelyek közül hét egy héten belül, tehát a közvetlen posztoperatív időszakban elpusztult, egy életben maradt ugyan, de két és fél hónap után megszökött a ketrecből, tehát a műtét eredményességének megítélésére, az anastomosis átjárhatóságának ellenőrzésére nem volt használható. Mai fogalmaink szerint ezt a közleményt vagy publikálásra alkalmatlannak vagy negatív eredményűnek tartanánk. A szerző, Nyikolaj Vlagyimirovics Eck azonban másként vélekedett. Az említettek alapján igazolva látta, hogy a cikkben leírt porto-cavalis fistula veszély nélkül kivitelezhető és humán műtétek során is alkalmazható. Ki is ez a szerző, és hogyan válhatott halhatatlanná az említett, vitatható közlemény alapján?

Érbetegségek: 1998/2. 73-76. oldal

A világ első éranastomosisának kidolgozásáról nem egy randomizált, duplavak, crossover-kontrollos, statisztikailag kiértékelt tanulmány számolt be, hanem egy mindössze egyetlen oldalas dolgozat. Ebben a szerző közölte, hogy nyolc kutyát megoperált, amelyek közül hét egy héten belül, tehát a közvetlen posztoperatív időszakban elpusztult, egy életben maradt ugyan, de két és fél hónap után megszökött a ketrecből, tehát a műtét eredményességének megítélésére, az anastomosis átjárhatóságának ellenőrzésére nem volt használható. Mai fogalmaink szerint ezt a közleményt vagy publikálásra alkalmatlannak vagy negatív eredményűnek tartanánk. A szerző, Nyikolaj Vlagyimirovics Eck azonban másként vélekedett. Az említettek alapján igazolva látta, hogy a cikkben leírt porto-cavalis fistula veszély nélkül kivitelezhető és humán műtétek során is alkalmazható. Ki is ez a szerző, és hogyan válhatott halhatatlanná az említett, vitatható közlemény alapján?
A hazai kézikönyvek információi szegényesek Eckről, hiszen A medicina krónikájában neve sem szerepel, s az Orvosi Lexikon is csak annyit közöl róla, hogy fiziológus volt - ami nem teljesen helytálló.
Nyikolaj V. Eck (1. ábra) 1849. november 9-én született Szentpéterváron. Apja Vlagyimir E. Eck, a Katonai Orvosi Akadémia professzora, akinek Nyikolaj az egyetlen fia volt. A család többi tagjáról nincs információnk, amelynek egyik oka, hogy annak idején a hivatalok nem tartották szükségesnek a család nőtagjainak nyilvántartását. Nyikolaj V. Eck 1865-ben kezdte meg tanulmányait az Orvosi Akadémián, ahol a laryngealis polypusokról írt tanulmányával elnyerte az azévi Arany Medált. Egy másik munkájával elnyerte az év legjobb értekezésének járó plakettet is, amely a Katonai Orvosi Akadémián ki van állítva. Egyik életrajzírója szerette volna megnézni, de mint katonai intézménybe nem engedték be, és amikor lefényképezte az épületet, a gépet elkobozták.

HISTÓRIA: Az első éranastomosis és annak megalkotója - 120 éves az Eck-fistula

1. ábra. Nyikolaj V. Eck (1849-1908).

Eck 1871-ben kitüntetéssel vehette át diplomáját. Ezután az Egyes Számú Orvosi Intézetben - ahol apja volt az igazgató - folytatta sebészeti tanulmányait. Családi háttere, kiváló neveltetése és jó anyagi körülményei miatt pályája során túl sok nehézségbe nem ütközött. 1877-ben, mint a Szentpétervári Katonai Orvosi Akadémia 29 éves sebésze publikálta az említett, alig egy oldalas cikket. Ebben a tanulmányban leírta a porto-cavalis shunt kivitelezésének műtéttanát és ezzel kapcsolatos tapasztalatait. Először hatvan állat boncolását végezte el, s ennek során speciális műtéti technikát dolgozott ki. Oldal-az-oldalhoz anastomosist készített, úgy, hogy a vena cavára fektette a vena portáét, amelyeket előbb az egyik, majd a másik oldal felől adventicia varratokkal egyesített. Az egyik ad- venticia varratsor elkészülte után egy különleges, általa szerkesztett apró ollót alkalmazott, amelyet a két ér lumenének egyidejű megnyitására használt. Az olló két hegyére ezüst drótot forrasztott. Ezt a két drótot mindkét éren, a tervezett anastomosis vonal egyik végén bevezette a lumenbe, másik végén kivezette a lumenből. Ezzel végérvényesen kijelölte az anastomosis helyét. A lumenek megnyitására mindkét adventicia varratsor elkészülte után került sor. Ehhez a kissé nyitott ollót előre kellett húzni, mikor is az olló hegyeit az ezüst drót bevezette és a tervezett nyílás végén kivezette a lumenből. Az olló eközben átvágta az egymáson fekvő erek falát a tervezett vonalban (2. ábra).

HISTÓRIA: Az első éranastomosis és annak megalkotója - 120 éves az Eck-fistula

2. ábra.
Az Eck-fistula eredeti műtéti technikája. Az ábra fent (1) a hátsó adventicia varratot, majd a speciális olló drót szárainak bevezetését (2), ezután az elülső adventicia varratsort (3) mutatja. Alul az öltési helyek és a vezetődrótok nyílásai (4), valamint az Eck által szerkesztett anastomosis megnyitó olló (5) láthatók. (További leírás a cikkben.)

Az Eck által ajánlott anastomosis hossza 1,5-2 cm volt. Az anastomosis és a máj között a vena portáét ligálta. Ne feledjük, még sem alvadásgátló gyógyszer, sem kirekesztő érfogó, sem transfusio, sem antibiotikum, sem atraumatikus tű nem létezett, amikor Eck kidolgozta ezt a technikát. Mindezek ellenére, abban az időszakban a sebészet soha nem látott forradalmi változáson ment át, amely az antisepsis kidolgozásának és az anaesthesia felfedezésének volt köszönhető. Ez a műtét mérföldkő nemcsak az első éranastomosis megalkotásában, hanem a portalis hypertensio sebészeti kezelésében és a máj működésének tanulmányozásában is.
Cikkének utolsó sorában ezt írni: "El kell halasztanom a további kísérleteket, mert behívói kaptam a hadseregbe." A Balkánra vezényelték, a török frontra, ahol tábori sebészként dolgozott 1877. június 20-tól 1878. március 31-ig. A hadsereget 1880-ban hagyta el.
Összesen 26 orvostudományi cikket jelentetett meg. 1874-ben tudósított az első Oroszországban sikeresen végzett abdominalis totális uterus exstirpatióról, amelyre egy 4,5 kg-os myomás uterus miatt került sor. 1877-ben, a világon elsőként sikeres intersticialis posterior myomectómiáról számolt be. 1881 és 1882 között Eck elvégezte a gyomor pylorus felé eső részének resectióját három betegen. 1882. május 13-án előadta gyomorresectiós módszerét az Orosz Belgyógyászok Társaságának szentpétervári találkozóján. Itt Eck gyakorlatilag azt a technikát ismertette, amelyet később Theodor Billroth (1829-1894) írt le, és ma Billroth II. műtétként ismerünk. Valószínű, hogy a gyomor műtétek abban az időben sok sebészt foglalkoztattak, hiszen Billrothot megelőzően a francia Jules E. Pean (1830-1898) és a lengyel Ludwig Rydyger (1850-1920) is végzett Billroth I. típusú gyomor resectiót. Billroth a II. számú resectiót 1885. január 15-én alkalmazta először. Mivel Eck az eljárást már három évvel korábban alkalmazta, Oroszországban Eck- Billroth műtétként említik ezt a technikát.
Eck 1887-ig számos kórház sebészetén dolgozott Szentpéterváron, valamint a Pénzügyminisztérium orvosaként is tevékenykedett. Érdeklődése sokirányú volt, többek között epidemiológiával is foglalkozott. 1888-ban Ecknek az orvostudományok doktora címet adományozták "A halálozási arányszámok statisztikájának elemzése Oroszországban" című disszertációjáért. Lánya 1953-ban beszámolt arról, hogy kb. 1889-90-ben egy betegen sikeres porto-cavalis shunt műtétet végzett, erről azonban nincs feljegyzés.
Eck 1897-től 1908-ban bekövetkezett haláláig Szentpéterváron folytatott magánpraxist, továbbá Dél-Oroszországban foglalkozott geológiával és bányamérnökséggel, és e témakörökben is megjelentetett cikkeket. Eck magasan képzett, nagy lexikális tudással rendelkező ember volt. Otthoni könyvtára közel 70 ezer kötetből állt. Mivel a tudomány egyéb területei is mélységesen érdekelték, gyakran vádolták azzal, hogy "nem alkalmas a hivatására". Eck életrajzának erről a vonatkozásáról Warren azt írta: "Életének vázlatos vizsgálata azt a benyomást kelti bennünk, hogy briliáns, de nem tévedhetetlen ember volt, aki egész életében keresett valamit, amit bizonyára nem talált meg". Valóban ez lenne az igazság? Ezt egy évszázaddal később már elég nehéz megmondani. Pneumonia miatt hirtelen bekövetkezett halálakor, 1908. április 2-án a Szentpétervári Újság így írt róla: "Nagyon jószívű ember volt, aki egészen kivételesen jól bánt a betegekkel, és mindig reményt adott nekik". Tévedés, hogy az alatt a 13 év alatt, amíg a Pénzügyminisztérium orvosa volt, Eck teljesen elszakadt volna a sebészettől és a tudományos kísérletektől. N. J. Csisztovics professzor, aki Eck személyes jó ismerőse volt, így írt róla 1908-ban: "Gyakorló orvosként legfőbb jellemvonása: nem mindennapi kedvessége, őszinte szívélyessége és az a képessége, hogy szórakoztatni és felvidítani tudta a betegeket - mindez most különösen fájdalmas hiányérzetet kelt a szívemben.". A leírások szerint Ecknek különleges karizmája és lelki vidámsága volt, ezért már megjelenésével is fel tudta vidítani a betegeket a legnehezebb helyzetekben is, és képes volt reményt adni nekik. Praxisának gyors növekedése és a tovatűnő évek alatt fogyó energiája ellenére, életének utolsó napjáig megmaradt annak a mindenki számára nyitott és önzetlen orvosnak, aki mindig is volt. Szentpéterváron, a Novogyevicsi temetőben helyezték örök nyugalomra.
Az Eck-fistula megismertetésében a világszerte ismert fiziológus kutatónak, Ivan Petrovics Pavlovnak (1849-1936) vannak elévülhetetlen érdemei. Eck munkája adta meg Pavlov számára a kiindulási lehetőséget a máj fiziológiájának tanulmányozására. 1893-ban Pavlov és munkatársai, a szentpétervári Katonai Orvosi Akadémia tagjai publikáltak egy tanulmányt, amely talán a legnagyobb előrelépést jelentette a porto-venosus rendszer fiziológiájának megismerésében. Ehhez Pavlov összesen 60 kutyát operált meg, amelyek közül 20 maradt életben és állt folyamatos megfigyelés alatt. Annak ellenére, hogy Pavlov finomította a műtét technikáját, az mégis nehéznek bizonyult. Pavlov így írt a műtétről: "Az operáció egy-másfél órát tart, s nem csak ügyességet, hanem állandó koncentrációt is követel a sebésztől, ami meglehetősen kimerítő." Az Eck-fistulát Szentpéterváron Eck-Pavlov shunt néven említik, ami ellen Pavlov mindig tiltakozott, hiszen Eck érdeme nemcsak az, hogy olyan időszakban merészelt elsőként ereket összevarrni, amikor az érsérülés veszélye miatt mások messze elkerülték ezt, hanem az is, hogy élő testben megváltoztatta a véráramlás természetes irányát. Pavlov 1904-ben orvosi Nobel-díjat kapott az emésztőrendszer fiziológiájának kutatásáért. Nélküle az Eck-fistula valószínűleg ismeretlen maradt volna Oroszországon kívül, ugyanúgy, mint ahogy mind a mai napig az Eck-féle gastrectomia és myomectomia is az. Ezt a problémakört a magyar kollégák is nagyon jól ismerik.
Pavlov adta az ún. "hús intoxicatio" első leírását, amely az Eck-íistulás kutyákban keletkezett húsevés után, bebizonyítva ezzel, hogy a fistula képzés utáni állapot nem "teljesen biztonságos", ahogyan azt Eck állította. Az Eck-fistula jelentőségének felismerése a máj fiziológia kutatása szempontjából, és annak első alkalmazása, valamint műtéttechnikai módosítása tehát Pavlov nevéhez fűződik. Ivan P. Pavlov 1849. szeptember 26-án született, tehát két hónappal idősebb volt Ecknél. Eckkel ellentétben szegény családból származott, ezért számos nehézséggel kellett szembenéznie élete során. Őszinteség, a tudomány iránti teljes elkötelezettség, a kísérleti eljárások gondos megtervezése, a megfigyelések és a publikációk pontossága, továbbá az óvatos logikai elemzés jellemezte.
Hogy milyen szegényes lehetett Eck és Pavlov technikai felszereltsége, jól mutatja a következő példa. Pavlov először 1920-ban, Amerikában ismerkedett meg a vágásra és a vérzéscsillapításra szolgáló elektromos eszközökkel. Cushing azt írta, hogy amikor Pavlov meglátta az elektromos késsel történő tumor eltávolítás technikáját, annyira izgatott lett, hogy majdnem leesett a zsámolyról, amelyen Cushing háta mögött állva figyelte a műtétet.
Az éranastomosisok technikáját Eck és Pavlov után Carrel fejlesztette tovább és alakította ki a ma is alkalmazott technika alapjait. Alexis Carrelt (1873-1944), akit a rekonstruktív érsebészet megteremtőjeként tisztelünk, Lyonban, 1894-ben érte az első és meghatározó impulzus, amely az érsebészetre terelte figyelmét. Franciaország akkori elnöke egy merénylet nyomán keletkezett vena portae sérülésbe belehalt. Még Franciaország vezető sebészei sem voltak képesek ellátni a sérülést. Úgy tűnik, ebben az időben Carrel számára az egyetlen elérhető tanulmány az éranastomosisokról Eck és Pavlov leírása volt. Meglepő, hogy a rekonstruktív érsebészet, amely manapság túlnyomó részben artéria műtéteket végez, első tapasztalatait a vénákon szerezte. Az első artéria anastomosist - húsz évvel Eck után - John B. Murphy végezte Chicagóban. Ő az egyik eret a másikba invaginálva egyesítette az artéria végeket.
Carrel 1901-ben kezdett az érvarratokkal foglalkozni Franciaországban, majd némi szünet után Kanadába, később Chicagóba ment, és ott folytatta munkáját. 1906-ban elfogadta a new-yorki Rockefeller Intézet ajánlatát, ahol a kísérleti sebészeti részleg vezetője lett. 1902-ben Carrel leírta az úgynevezett "háromszög" technikát, amely képessé tette őt és a nála szerényebb képességű sebészeket is bármely ér megvarrására. 1906-ban Carrel publikálta azt a cikket, amely bemutatta az Eck-fistula egyszerűsített és jobban kidolgozott változatát - ezt ő "megfelelő" érsebészeti eljárásnak nevezte. 1905-ben, Carrelnél tett látogatása után, Harvey Cushing is végzett Eck-fistula műtétet kutyán, sőt kísérleti sebészeti kurzusába fel is vette azt oktatási anyagként. Carrel az eredeti Eck-fistula műtétet, amely még olyan különösen jól képzett kísérleti sebész ügyességét is próbára tette, mint Pavlov, olyan műtétté alakította, amelyet akár kezdő sebészek is elvégezhetnek, tanulmányi céllal.
Carrel 1912-ben az érvarratok technikájának kidolgozásáért és a szervtranszplantációkban elért eredményeiért Nobel-díjat kapott. Az tökéletesen helytálló, hogy a rekonstruktív érsebészet megalapítója Carrel, de az éranastomosisok kidolgozásának területén Eck is jelentős szerepet játszott, s az ő érsebészeti érdemei még nem kaptak megfelelő elismerést. Hadd álljanak itt Harvey Cushing szavai, amelyek szabad fordításban így hangzanak: "Az elért eredmények nem halnak meg, ám gyakran azok a személyek, akik meggyújtották és tovább adták a fáklyát, az ismeretlenség homályába vesznek, míg fényében csak az utolsó befutó tündököl."

Irodalom

  1. Brewer, L. A.: Alexis Carrel: A cardiovascular prophet crying in the wilderness of early twentieth century surgery. J. Thorac. Cardiova.sc. Surg. 94: 724-726. (1987.)

  2. Child, Ch. G.: Eck's fistula. Surg. Gynecol. Obstet. 96: 375-376. (1953.)

  3. Eck, Ny. V.: K voproszu o pereviazkije vorotnois veni. Predva- rityelnoje szubstsejnye. Yojen. Med. Zs. St. Petersburg. 130: 1- 2. (1877.)

  4. Hollán Zs. (főszerk.): Orvosi Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1969., kötet, 14. old.

  5. Ihász M.: Theodor Billroth (1829-1894) halálának 100. évfordulójára. Orv. Hetil. 135: 2545-2547. (1995.)

  6. Konstantinov, I. E.: Eck-Pavlov shunt: The 120th anniversary of the first vascular anastomosis. Surgery, 121: 640-645. (1997.)

  7. Nóvák L.: Az első sikeres gyomor resectio pepticus ulcus miatt. Orv. Hetil. 133: 1449. (1992.)

  8. Rocko, J. M., Swan. K. G.: The Eck-Pavlov shunt. Am. Surg. 51: 641-644. (1985.)

  9. Schott H.. Bilik I.: A medicina krónikája. Officina Nova, Budapest, 1993.

  10. Staizl, E. T. Porter. K. A., Franciavilla, A.: The Eck fistula in animals and humans. Cuir. Probl. Surg. 20: 687-752. (1983.)

  11. Walsa. R.: Alexis Carrel (1873-1944). Orv. Hetil. 136: 89-92. (1996.)

  12. Warren. W. D.: Presidential address: Reflections on the early development of portacaval shunts. Ann. Surg. 191: 519-527. (1980.)

  13. Yao. J. S. T.: The first arterial anastomosis in humán by John B. Murphy: the lOOth anniversary. Cardiovasc. Surg. 5: 553- 556 (1997.)

Dr. Bihari Imre

H1ETE Ér- és Szívsebészeti Klinika
11 35 Budapest, Szabolcs u. 35.


Érbetegségek: 1998/2. 73-76. oldal