S a percek jönnek, nem köszönnek,
Nem búcsúznak, tovább úsznak,
Nesztelenül ellebegve
Végtelenből végtelenbe.

Szenes Hanna (1921-1944)

Ez egy olyan pillanat, amikor megállhatunk és visszatekinthetünk egy eseményekkel teli korszakra, melynek tartalmát mi adtuk meg. A 30 év egy emberöltőnyi idő, vagyis ezalatt egy nemzedék vált érett szakemberré. Tehát a lap indulása óta emberek születtek, felnőttek, már diplomát is kaptak, sőt szakorvosokká váltak. Számukra már természetes ez a negyedévente rendszeresen megjelenő folyóirat. És az idő nem csak úgy eltelt, hanem ezalatt sok minden lezajlott, sőt nem kevés dolog meg is változott.

Érbetegségek: 2024/4. 137-138. oldal

Mi is történt 30 évvel ezelőtt, vagyis e folyóirat alapításán kívül mire kell emlékeznünk 1994-ből. Akkor volt a rendszerváltás utáni első parlamenti ciklus vége. Ebben az évben kezdődött Horn Gyula miniszterelnöksége. Ekkor már egy éve egy új, fiatal politikus vezet egy új, FIDESZ nevű pártot, neve Orbán Viktor. Ma már nem is mindenki tudja minek a rövidítése a FIDESZ. 1994-ben jelentek meg az első okos telefonok, amelyek szinte minden ember életéhez segítséget jelentenek. Bill Clinton volt akkor az Egyesült Államok elnöke. Nobel-díjat kapott Oláh György (1927-2017), magyar származású kémikus, akit Sztehló Gábor mentett meg a vészkorszakban, majd már egyetemi tanárként, 1956-ban vándorolt ki az Egyesült Államokba. Harsányi János (1920-2000) szintén magyar származású tudós, aki a nehezen átvészelt II. Világháború után 1948-ban vándorolt ki az USA-ba, és ebben az évben közgazdasági Nobel-díjat kapott.
Akkor még azt hittük, hogy 30 év múlva utolérjük majd Ausztriát. De a keleti blokkból ez senkinek sem sikerült, de Szlovénia, Lengyelország és Csehország jól halad. Akkor még mi is az élbolyban voltunk.
A rákövetkező évben, 1995-ben adták ki Hetényi András és Fórizs Zoltán könyvét az Angiológiai Dopplerdiagnosztikát. Milyen lelkesítő volt ez az új diagnosztikus eszköz. Egy új dimenzió nyílt meg előttünk. Hogy mennyire új utat vágott az ér diagnosztikába, azt ma már jól látjuk. Később bevezetésre került és elterjedt a duplex ultrahang készülék, amelyik magába foglalta a Doppler értékeit, és nem meglepő módon átvette a fizikális vizsgálat vezető szerepét. Erről az első átfogó munka Harkányi Zoltántól jelent meg (1991), de akkor ez a készülék még alig volt hozzáférhető, helyét hazánkban csak később foglalta el. Az érrendszer egyes szakaszainak diagnosztikáját újra kellett írni.
A rendszerváltáskor számos egészségügyi folyóirat szűnt meg, mi akkor indultunk. Az 1994-ben megjelent első számba
Dzsinich professzor, mint a MAÉT akkori elnöke írt bíztató köszöntőt. Ez a szám sokkal tartalmasabb volt, mint a mostaniak, terjedelme mintegy a duplája, hét cikk jelent meg benne: Nemes Attila az akkor még számon tartott érsebészeti statisztikai adatokról írt közleményt. Laczkó Ágnes a felső végtagi verőérbetegségekről, Acsády György a v. cava superior műtétéről, Vértes András a thrombolysisről, Balázs György a carotis UH vizsgálatáról, Várkonyi Viktória a lábszárfekélyről publikált. Kiváló cikkek, kiváló szerzőktől. Itt jelent meg az első történeti cikkünk.
Nagyobb volt a lelkesedés, sokkal több tudományos aktivitást mutattak a kollégák. Még tartotta magát a múlt öröksége ként ránk maradt színvonalas, lelkiismeretes, a betegek érdekeiért küzdő egészségügyi hálózat. Míg korábban a legjobbak versengtek az orvosegyetemekre bejutásért, a változásokkal ez már jobban megoszlott más hivatások között. Az egészségügyi dolgozók elvándorlása már megindult ugyan, de még az állásokat nem szüntették meg, vagyis a folyamat még nem érte el azt a kritikus mértéket, ami veszélyeztette volna a betegellátást. Társaságunk jelenlegi elnöke, Kolossváry Endre az egyik legérzékenyebb mutatót, az amputációk számának alakulását követi a hazai és nemzetközi statisztikai adatok alapján. Az eredmény lehangoló, de érdemes a részleteknek is utánanézni.
Ez a 30 év, a phlebológia teljes átalakulásának időszaka. Bevezetésre került az ultrahang vizsgálat, az addig gold standardnak tekintett phlebográfia kikerült a mindennapi gyakorlatból. Nagy változást hozott az új véralvadásgátló tabletták bevezetése. A műtétek tekintetében az endovénás beavatkozásoké lett a vezető szerep. Itthon is elfogadottá vált a sclerotherapia. Új ulcus kötszereket dolgoztak ki. Erre az átváltozásra utal nemzetközi rendezvényünk az Another Phlebology éltere hívása is. Ez a változás a véna sebészetben olyan jelentős volt mint a verőér sebészetben az endovasculáris módszerek térhódítása. A különbség az, hogy hazánkban, a phlebológiában akkor csak néhány zászlóvivő mutatta az irányt, még sem a betegek sem a kollégák részéről nem volt meg a kellő érdeklődés. Vagyis csaknem a nulláról indult e disciplina, tehát ebben a témában nálunk nagyobb volt a változás, mint a verőér sebészetben. Folyóiratunk egyik erőssége éppen a vénás betegek korszerű ellátásának ismertetése.
Karikó Katalin egyszer úgy nyilatkozott, ha nem lett volna Covid járvány akkor ő sohase kap Nobel-díjat. Majd hozzá tette ‘bár csak ne lett volna’. Folyóiratunk hasonlóan járt, ha nincs ekkora áttörés a phlebológiában, talán mi sem lettünk volna ennyire sikeresek.
Másik erősségünk az érsebészet és rokonszakmák történetének alapos és körültekintő feldolgozása volt. Ebben Bartos Gábor érdemei felülmúlhatatlanok, hiszen e témakör vonzotta a legtöbb olvasót. Jó érzékkel, kellő időben dolgozta fel a ma már háttérbe szorult klasszikus érsebészet hazai pályafutását. Akkor még léteztek hiteles források. Ezekből megtudhattuk, hogy kiváló kollégák, jelentős erőfeszítéssel igyekeztek nyugati színvonalú ellátást nyújtani embertársaiknak. Ez egy viszonylag jól körülhatárolható időszak volt, amelyben látványos eredmények születtek. Mára az érbetegek gyógyításának módszerei jelentős mértékben megváltoztak, de mindez a régi eredményekre támaszkodik.
Kongresszusainkon és lapunkban is jól tükröződik az az irányzat, miszerint a betegek megfelelő kezelése a belgyógyász - sebész - invazív radiológus együtt működésével oldható meg a legjobban. A randomizált tanulmányok és módszertani levelek előírják a teendőket, amelyek már nem egyetlen, a beteg bizalmát élvező orvos kezében vannak, hanem egy team vagy kórház dolgozóinak lelkiismeretére hagyatkoznak. A beteg ma már nem nagy hírű orvost, hanem egy jól együttműködő teamet keres.
A vascularis medicina területén, hasonlóan más disciplinákhoz, a technológiai fejlődés meghatározó. Ez megmutatkozik a diagnosztikában és a terápiában egyaránt. A technikai újítások és a felhalmozódott tapasztalat kényszer pályára irányítja a gyógyítást. Lépést tartva a fejlődéssel újabb és újabb eszközöket és módszereket kell elsajátítanunk a jobb eredmények elérése érdekében. Megfigyelhetjük ugyanakkor, hogy ez a szinte évszázados fejlődés egyúttal az orvos-beteg kapcsolat személyes jellegének rovására történik.
Nemcsak az orvoslás egésze, de az orvosi és a beteg magatartás tendenciái is megváltoztak. A betegek különböző okokból ritkábban jutnak el az ellátó helyre és hosszabbak a várakozási idők. Kétségtelen, hogy számos intézményben óriási túlterheltség van. A statisztikai mutatók azonban mind a gyógyítható, mind a gyógyíthatatlan betegségek vonatkozásában rosszabbak, mint bármelyik környező országban.
Az egészségügy beszűkülésével a mi érgyógyász gárdánk is kisebb lett, ugyanakkor az ellátásra szoruló betegszám nem csökkent, talán az életkor kitolódásával még növekedne is. Természetesen reménykedünk, hogy a tendencia javulni fog és ez majd lapunkban is követhető lesz.
Úgy tűnik 30 év nagyon hosszú idő, még a mi szakmánkon belül is, ahol korábban elképzelhetetlen változások történtek, melyekről folyóiratunk rendszeresen tudósít.

DR. BIHARI IMRE FŐSZERKESZTŐ

Érbetegségek: 2024/4. 137-138. oldal