"Ne olvass történelmet, csak életrajzot, Mert abban az élet van, elmélet nélkül."
Benjamin Disraeli
(Anglia egykori miniszterelnöke, 1804-1881)

Szívből gratulálunk ahhoz, hogy ezt a kort számos, értékes, munkában eltöltött évtized után sikerült jó egészségben megérni.

Érbetegségek: 2024/1. 27-28. oldal

1934-ben, Mezőkövesden született. Középiskolai tanulmányait Budapesten, a József Attila gimnáziumban végezte, ahol kitűnő eredménnyel érettségizett, és megkapta a kitűnő tanuló érdemérmet. Orvosi diplomáját a Budapesti Orvostudományi Egyetemen 1958-ban szerezte. Mivel minden vizsgája, az elemi iskolától kezdve, a középiskolán keresztül, majd az egyetemet is beleértve, mindvégig jeles volt, népköztársasági arany gyűrűre terjesztették fel. A gyűrű elnyerésének látens kritériuma, a levert forradalom után, a KISZ-be való belépés volt. Ezt visszautasította, ezért ezt a kiemelkedő elismerést nem kapta meg, diplomájának minősítése: summa cum laude lett.
1958-60 között a Szent János Kórház Sebészeti, majd Gyermeksebészeti Osztályán, mint segédorvos dolgozott. 1960-63 között a Honvéd Tiszti Kórház Sebészeti Osztályán volt alorvos. Általános sebészetből 1963-ban jeles eredménnyel nyert szakképesítést. 1963 június 15.-től a Központi Állami Kórház Sebészeti Osztályán alorvos, adjunktus, majd főorvos.
1976-ban elnyerte a Svéd Intézet fél éves ösztöndíját, mellyel Malmőben, a Lundi Egyetemhez tartozó Sebészeti és Érsebészeti Klinikán dolgozott.

1990-ben maximális pontszámmal védte meg kandidátusi értekezését, amelynek címe: "A posztoperatív vénás thromboembóliák diagnosztikája és megelőzése" volt.
1997-ben a SOTE Kútvölgyi Oktatókórházában igazgató-főorvos.
1999-től nyugdíjas, de jelenleg is a SE II. Sebészeti Klinikáján dolgozik, mint önkéntes segítő, klinikai szaktanácsadó.
2008-ban arany diplomát kapott.
2015-ben egyetemi magántanárnak nevezték ki. Az egyetem doktori iskolája speciális kollégiumában, az ott akkreditált továbbképzések állandó magyar és angol nyelvű előadója. Az SE ÁOK Dékáni Hivatala által kijelölt Akkreditációs és Ellenőrző Bizottságának, megalakulása óta állandó szervező titkára. Ez a bizottság folyamatosan ellenőrzi és végiglátogatja az egyetemhez tartozó valamennyi budapesti és vidéki kórházat, ahol rezidensek és szakorvosjelöltek képzése folyik és a grémiumoknak javaslatot tesz az akkreditációra. Ezt a tevékenységet minden ellenszolgáltatás nélkül, önkéntesen végzi.
Tudományos munkásságát elsősorban a phlebológia témakörében fejtette ki. Közel 50 év során a vénás betegségek csaknem valamennyi aspektusával, kiemelten a posztoperatív vénás thromboembóliák (VTE) kérdéseivel foglalkozott. A VTE diagnosztikájába, az országban elsőként vezette be a 125- Jód-fibrinogén radioizotópos tesztet. Nagy klinikai anyagon (686 betegen) kimutatta, hogy az általános sebészetben a vénás thrombusok a műtét alatt, vagy az első posztoperatív napokban alakulnak ki, ezért a profilaxist a műtét előtt el kell kezdeni. Igazolta, hogy a vérrögök leggyakrabban a lábszár soleus sinusaiban keletkeznek, ritkábban a valvulákon. Továbbá azt is, hogy a thrombusok mindig distaltól proximal felé, a popliteo-femoralis vénák irányába propagálnak, distalis irányú terjedés nem fordul elő. Később e szövődmény diagnosztizálására duplex ultrahang vizsgálatot vezetett be. E tanulmányai alapján, nem kis nehézségek árán, Magyarországon bevezette a korszerű, gyógyszeres trombózisprofilaxist: először kis dózisú, sc., nem frakcionált heparint (LDH), majd kis molekulasúlyú heparint (LMWH) alkalmazott. Prospektív, randomizált és kontrollált vizsgálatokkal bizonyította, hogy mind az LDH, mind az LMWH szignifikánsan csökkenti a posztoperatív VTE gyakoriságát. Tekintettel a VTE nagy gazdasági és népegészségügyi jelentőségére költség/hatás vizsgálataival bizonyította, messze a "legdrágább" az az álláspont, ha nem alkalmazunk profilaxist. A WHO és a KSI egészségügyi adatbázisát felhasználva végezte epidemiológiai vizsgálatait. Így kimutatta, hogy míg Magyarországon 1990-ben a VTE okozta halálozás feltűnően nagy volt (19,8/100 000), addig a korszerű gyógyszeres profilaxis hatására, 1999-re a mortalitás mintegy a felére csökkent (10,51/100 000). Vagyis munkásságával hozzájárult több ezer beteg egészségének és életének megmentéséhez.
Kiemelten foglalkozott egy a mindennapi életben felmerülő veszélyes körülményel, az utazási trombózis kérdésével. A "sitting thrombosis" fogalmának bevezetésével kidolgozta a mélyvénás trombózis speciális altípusának új osztályozási rendszerét, amit az International Union of Phlebology is átvett. Számos tanulmányt írt a krónikus vénás betegség, a varicositas, a felületes vénás trombózis és a lábszárfekély kialakulásának pathomechanizmusáról, diagnosztikájáról, modern műtéti és gyógyszeres kezeléséről. A korszerű műtéti technikák bevezetésének vezér egyénisége volt.
A Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság Phlebológiai Szekciójának alapító tagja, kezdetben titkára, 1999-2006 között elnöke, ma vezetőségi tagja.1993-ban, Budapesten, az International Union of Phlebology első európai kongresszusának társelnöke.
Számos angol nyelvű előadást tartott különböző nemzetközi kongresszusokon és konferenciákon, többek között Londonban, Washingtonban, Montrealban, Strasbourgban, Bangkokban, Pekingben, Tokyoban. Munkássága során 60 magyar, 17 idegen nyelvű tanulmányt, 15 könyvfejezetet írt. A Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaságon kívül tagja a Magyar Sebész Társaságnak, a Magyar Thrombosis és Haemostasis Társaságnak, az Union International of Phlebologynak.
A 66 év során végzett kiemelkedő munkásságát és elismertségét kitüntetései is jelzik:

• Semmelweis Egyetem kiváló dolgozója, 1996;
• Bugár-Mészáros Károly-díj (Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság), 2001;
• a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság 'Érbetegségek' c.,folyóiratának legjobb tudományos közlemény díja, 2001;
• Batthyány-Strattmann László-díj (Egészségügyi Minisztérium), 2010;
• Számos, kiemelkedő közleményének és a vénás beteg - ségek gyógykezelésének terén kimagasló eredményeinek közlése jutalmaként a szerkesztőség neki ítélte az 'Érbetegségek' folyóirat nagydíját, 2013;
• Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje, 2017;
• A vénás betegségek terén kifejtett kiemelkedő aktivitásának elismeréseként az Európai Vénás Fórum tiszteletbeli tagjává választotta, 2021-ben.

Dr. Sándor Tamás egyetemi magántanár, tisztelt, szeretett, nagyrabecsült sebész. Tudományos munkássága nemzetközileg is elismert. Több, mint 65 éves tudományos, oktató és sebészi tevékenysége túlterjed a műtőasztalon: a trombo-embóliák megelőzésére szolgáló erőfeszítése az egész magyar nemzet szolgálatát jelenti. Pályafutása a kiválóan képzett, hazájához hű, közösséget szolgáló, az egyetemes emberi értékek megőrzését és ezeket tanítványai számára továbbadó, fáradhatatlan orvost jelenti.
Lehet, hogy elsőként kellett volna említeni Sándor professzor családi hátterét. Hiszen Sándor nevű sebész professzorból három is van, három testvér. Ketten közülük Tamás és József a Semmelweis Egyetem kiválóságai. Tamás és felesége Erika, nagy családot neveltek, fiuk szintén orvos, lányuk gimnáziumi tanár, ahonnan 6 unokájuk és 8 dédunokájuk is van. Jó tehát tudni, ezek a kiváló képességek öröklődnek tovább.
Nagyon boldog születésnapot kívánunk ehhez a kerek évfordulóhoz. Sándor Tamás professzor élete és életműve a jelen és a jövő generációi számára egyaránt példakép.

A Szerkesztő Bizottság nevében,
Dr. Bihari Imre

Érbetegségek: 2024/1. 27-28. oldal