Beszámoló a UIP 2023. szeptember 17-21 közötti világkongresszusáról

Érbetegségek: 2023/4. 101-106. oldal

"Higgy azoknak, akik az igazságot keresik,
de óvakodj azoktól,
akik az hiszik, hogy megtalálták."

André Gide
(Nobel-díjas francia iró)
(1869-1951)

A címet nem azért választottuk a nagysikerű magyar film alapján, mert tartalmában köze lenne a jelen cikk mondanivalójához. Erről egyáltalán nincs szó. Ezt az érdeklődést keltő szókapcsolatot nagyon találónak érezzük az Egyesült Államokban és a konferencián is megjelenő ellentmondások érzékeltetésére. A mi szemünkben ugyanis Amerika “valami különös”, sok tekintetben színvonalasabb, a miénktől eltérő, vagyis más életvitelt, lehetőségeket, gondolkodásmódot jelent. Ami közös a cikkben és a filmben az az amerikai helyszín, a küzdelem a jobbításért és a személyes boldogulásért.
Ezt a közös írást már a kongresszuson elhatároztuk, aztán Imre megírta az alapokat, személyemre (R.I.) a Vénás Fórum előadást bízta úgy, hogy még nem ismertem e közlemény tartalmát. A feladatom ennek alapján az elkészített írás kiegészítése saját, vagy Imrétől eltérő gondolataimmal. Természetesen minden egyéb helyen teljes egyetértésünk olvasható, ez itteni közös munkánk alapja.

Miami, Florida

Először a helyszínről Floridáról. Röviden: teljesen más, mint Magyarország. A hely ősi arca még hasonlíthat hazánk egyes tájaihoz, hiszen órjási lápos, mocsaras, bozóttal, fákkal benőtt területekről van szó, azonban itt aligátorok, krokodilok, kígyók és számos további, nálunk ismeretlen állat és növény faj él. Az úttörőknek nem volt könnyű dolga a terület civilizálásakor. A hőség és a magas páratartalom a számtalan veszélyes és kellemetlen rovar alig elviselhető, ahogy manapság a rendkívül hidegre állított lég - kondícionáló is. Szokatlan a minden délutáni, villámlásokkal induló meleg eső.
Szükséges itt megjegyezni, hogy a második naptól egyszerüen beletörődtem abba, hogy el fogok ázni. Az első nap még lestem, mikor áll el - de nem tette, tehát a többi napokon ha menni kellett akkor áztunk - ez csak akkor volt nagyon rossz, ha utánna egy hidegre légkondicionált helyen kellett tartózkodni. A szállodában ilyenkor kikapcsoltam a hűtést had száradjon a ruha.
Még annyit, hogy Miami Beach egy különálló, nagy kiterjedésű üdülő sziget, amelyik hidakkal kapcsolódik Miami városhoz. A szigeten volt a rendezvény.
Én ezt ugy éltem meg, hogy ez egy önálló város és nem is Miamiben voltunk. Saját központja, saját érdekességei vannak - ha egy hetet vagy ott, akkor nem is nagyon mész el innen a Városba!

Florida egyik nagy vonzerej a tegnerpart, a strand, az úszás és a napozás. Olyan mint a filmekben (1. ábra). A tenger meleg, fürdővíz hőmérsékletű, amilyennek a legtöbben szeretik, pontosabban 30 fok feletti. A végeláthatatlanul hosszú, homokos strand ingyenes.

1. ábra.
A strand Miami beachen. Olyan mint a filmekben.

Az épületek méretén látszik, hely van bőven, ezért terjeszkednek széltében, ugyanakkor magasságban is (2. ábra). Az autópályák mindkét irányban akár többszáz km hosszan 4-6 sávosak. A terület lapos, szintkülönbség csak a számos, különböző szintű kereszteződés miatt van.
Ami az útkereszteződéseket illeti, megfigyeltünk egy további érdekességet, nincs elsőbbség adás kötelező tábla, hanem mind a négy utcasarkon stop tábla áll. Hogy ilyenkor mit kell csinálni nem tudtuk, mi egyszerűen udvariasak voltunk és ezt sohasem utasították vissza. Tehát van néhány dolog, amiben más a gondolkodásmód.

Korábban már tapasztaltam ezt a közlekedési szituációt - kaliforniai barátaimtól kérdeztem, hogy ez miként értelmezendő - nekem nagyon tetszik ez a megoldás ugyanis mindenkinek meg kell állni és az érkezés sorrendjében haladhatsz tovább. Így minimalizálták a kereszteződésekben történő baleseteket - ugyanis ha valaki hibázik, akkor is egy pillanatra mindenki megáll, és az elég a korrekcióhoz.
Régebben úgy emlegették Floridát, mint a nyugdíjasok paradicsomát. Ez megváltozott, Miamiben szinte kizárólag fiatalokat látni, a városban és a tengerparton egyaránt. Itt az elsődleges nyelv a spanyol, vagyis nem mindenki beszel angolul.
Talán nem érdemtelen egy további élményünkről is beszámolni. Meglátogattuk a Kennedy Ürközpontot. A NASA mottója: csak a tökéletes (vagyis 100%-os) megoldás elfogadhatató. Erre azért figyeltünk fel, mert az orvoslásban a sikert és a sikertelenségeket százalékban mértjük, hasonlóan a szövődmények gyakoriságához. Nálunk a 100% és a 0% meglehetősen ritkán fordul elő. A gondolkodásmód tehát ebben a szakmában nagyon más. Az űrközpont egyébként kimagasló élményt nyújtott, jól mutatja az ország rendkívüli teljesítményét.

A rendezvény

Egy világkongresszus nem mindennapi esemény. Jóllehet a UIP (Union Internacional de Phlebologie) ezt csak 4 évenként rendezi meg, de úgy tűnik mindent meg lehet beszélni, minden mellett lehetnek érvek. A legutóbbi hivatalos világkongresszus ugyanis egy éve, ugyancsak szeptemberben, Isztambulban volt. Egy év alatt a phlebológia nem haladt annyit, hogy ezt az öt napot újdonságokkal kitöltse. Ennek ellenére érdekes és értékes esemény volt, amelyben kevésbé az újdonságok, inkább a továbbképzés jelleg dominált. Utólag megállapítva, a meeting célja a már bizonyított ismeretek tengen túli bemutatása lehetett. A jelen összejövetelt a két amerikai (AVF, AVLS), a kanadai (CSP) és a mexikói társaság (MAPL) együtt rendezte.
A helyszín Miami Beach kongresszusi központja volt.

2. ábra.
Miami város épületei a Miami beach felé összekötő hídról.

Ez egy modern építésű, az óceán partjától néhány száz méterre, pálmákkal szegélyezett úton megépített órjási kiterjedésű, két szintes épület (3, 4. ábra). Megérkezésemkor odasiettem az órjási előcsarnok túlsó sarkában lévő recepcióhoz. Sajnálatos módon többszöri, tüzetes keresés után sem találták a nevemet. Végül kiderült, hogy ez egy másik, élelmiszerekkel foglalkozó világkongresszus. Még nem voltam ekkora rendezvény helyszínen. Ebben az órjási épületben, ottlétünk alat további két, a miénkhez hasonló méretű konferenciára is sor került, és még akkor sem volt minden kihasználva.

3. ábra.
Miami Beach kongresszusi központja kívülről.

Minimalis magyaros élelmességgel bejutottam a szállodák és háttérszolgáltatások kongresszusára ami párhuzamosan zajlott az épületben. Hihetetlen, hogy azt a folyamatot, amikor mi megszállunk a világ barmely részén, mennyi szakma támogatja - akár a digitalizált ajtónyitásra, akár a vizes területek csuszássmentesitésére, vagy a jóminőségü, de tartós textiliákra gondolunk. Még egy dedikált könyvet is kaptam a forgatagban.

4. ábra.
A kongresszusi központ emeleti folyosója.

Az előadótermek kifejezetten nagy méretűek, a kiállító helyiségek szintén, és ezekből több is rendelkezésre állt. A technikai berendezések ennek megfelelően korszerűek voltak, bár az előadások közötti szünet, vagyis a következő diasor betöltése zavaróan lassú volt, amelyet az elnökök mentegetőzése vagy rögtönzése oldott meg. Ennél komolyabb technikai hiba ritkán, de előfordult. Ez azért különösen érdekes, mert amerikában az időnek kiemelt jelentőséget tulajdonítanak, egy interjú után nem az illető felkészültségét, bölcsességét, hozzáértését, a nyújtott információk hasznosságát köszönik meg, hanem azt, hogy az illető időt szakított a megjelenésre. Ezt itt kissé ellentmondásosnak találtuk. Hasonló vetítési problémákra, annak idején szeretett főnökünk, Kulka professzor rendszeresen megjegyezte, "a magyar nem egy vetítő nemzet". Úgy tűnt az amerikai sem!
Több mindenben azt láttam, hogy a takarékosság volt a vezető szempont - vagyis sehol nem volt támogató technikai segéd személyzet - majd még szó esik róla, de még soha sem voltam ennyire szegényes gála vacsorán, a záró ceremónia meg nem is volt nevezhető ceremóniának.
Az előadások egyszerre 10 teremben folyhattak, ebből a gyakorlatban 6-8 valósult meg egyszerre, így nehéz volt álasztani a számos lehetőség közül. Összesen 116 szekció ülés volt. Tehát aki személyesen jelen volt, az az előadásoknak csak töredékét tudta meghallgatni. Nyilván a szervezők ezt tudták, ezért adtak lehetőséget egyes előadások többszöri bemutatására. Alexandra Jaworucka elújságolta, hogy ugyanazt a már korábban is közölt, egyébként kíváló előadását, itt hatszor mondta el. A társaság új elnökének Sergio Gianesininek 28 megszólalása volt! Tehát nem igazán lehetett értelmezni a szervezőknek azt az előzetes közlését, miszerint egy adott előadó csak egyetlen előadást tarthat.
A szervezők előrelátását dicséri, hogy egyes termekben video felvétel készült, amelyen utólag követhetők az elhangzottak. Ezek rendszerint csak a diák képét és az előadó hangját rögzítik, pedig jó lenne a beszélőt látni is, így jobban átjönne az információ. Sajnos a hozzászólók már alig érthetőek, mivel távol voltak a mikrofontól. Ezek a videók még így is igen értékesek.
A kongresszusnak nagyon sok, kb. másfél ezer résztvevője volt, akiknek mintegy fele volt személyesen jelen, a többiek on-line tudtak csatlakozni. Ez különösen hasznos ebben a háborúkkal és konfliktusokkal terhelt világban. Ennek következménye volt, hogy az egyébként a phlebológiában aktív és magas színvonalat képviselő orosz és ukrán résztvevők közül csak egy-kettővel talákozhattunk. Egyébként on-line “olcsóbb” volt a részvétel, csak 350 ezer Ft, viszont az utazás és szállás költségét meg lehetett spórolni.

Előadók és előadások

Természetesen az előadók között szép számmal voltak amerikai kollégák. Öröm volt híres, helybeli, azaz amerikai szakemberekkel találkozni, mint pl. Michael A. Vasquezzel, a sokat használt, a vénás betegségek súlyosságát értékelő VCSS (Venous Clinical Severity Score) megalkotójával. Kiemelném Mitch Goldmant, aki korábban rendszeres látogatója volt az európai kongresszusoknak, de az utóbbi időben már nincs jelen, ugyanakkor ő máig a phlebológia egyik meghatározó alakja, elsősorban korábbi újításai és a szkleroterápiáról szóló könyve alapján. Bár újdonságot nem mondott, de az ő szájából hallani a tényeket megnyugtató volt. A hazai szó minden értelemben illik Gloviczki professzorra, aki hivatalosan négy előadást tartott, de még továbbiakban volt társszerző és jelenlétével, valamint több hozzászólásával is emelte a konferencia színvonalát. Ott volt és előadást tartott Katleen Ozsvath, aki már kint született, de jól beszél magyarul. Egy New York melletti város kórházának vezető érsebésze és igazgatója. Elsősorban kismedencei vénás ultrahang vizsgálati tapasztalatairól, valamint a mélyvénás thrombectomiáról beszélt. Jelen volt és az összejövetel egyik legaktívabb részvevője, a tudományos program szervezője, az orosz származású Fedor Lurie, aki korábban, budapesti meetingünkön is részt vett.
Az ülésekről is ejtsünk néhány szót. Nekem, érdeklődési körömnek megfelelően legjobban a vénás ablációkról szóló ülés tetszett, amelyikben különböző, a varicositas meg - szüntetetését célzó eljárásokat mutattak be és értékeltek. Itt Steve Elias ismertette a HIFU módszer előnyeit (non invazív, nem kell sem lokál sem általános anesztézia, nem szükséges kompressziós kezelés a beavatkozás után és azonnal terhelhető), ennek ellenére, nyilván a magas költségek és a hosszú kezelési idő miatt, egyelőre csak nagyon kevesen alkalmazzák. Ő is mindössze 20 esetről számolt be.
Szerveztek egy szekciót a VSM elülső oldalágáról (accessoria anterior), amelyik a crossectomia nélküli endovénás műtétek utáni recidiva egyik gyakori lokalizációja. Erről az érről az endovénás műtétek bevezetése előtt nem nagyon esett szó, ahogy a modern crossectomia bevezetése óta sem indokolt. A jelenlegi leírásokba csak most kezd beszivárogni az endovénás műtétek ezen fontos kiterjesztése, ezért ez az oldalág most még itt téma lehetett. Az egyik előadó R.H. Drgastin szerint, a crossectomia nélküli endovénás műtétek után 4 évvel a reflux ebben az érben már 71%-ban megjelenik. Értékes volt A. Caggiati összefoglalója, elsősorban az ér lefutási és kapcsolódási lehetőségeinek vonatkozásában. Elmondta, hogy ez az ér rövidebb, mint a VSM, de ugyanúgy fascia kettőzetben fut. Az előadó anatómus, aki szépen mutatta az anatómiai preparátumokat és az ultrahang leleteket. A megjelenő acc. ant. jelentőségét az ér relatíve gyakori felületes trombózisa és a tágulatok okozta panaszok adják.
Jorge Ulloa Columbiai érsebész beszélt egy újabb, a v. femoralis proximalis szakaszába ültethető műbillentyűvel elért jó eredményeiről.
Houman Jalaie hangsúlyozta a v. iliaca stentelés esetén a kellő beáramlás fontosságát, akár a v. femoralis, akár a v. femoralis profunda felöl. A hagyományos, sebészi endophlebectomia végzését azonban csak végső megoldásnak tartja.
Gloviczki professzor a Journal of Vascular Surgery-ben megjelent legújabb guidelineról tartotta egyik előadását. Újdonság, hogy most már az Egyesült Államokban is "Vein formula 1000" néven, ajánlják a mikronizált diosminhesperidin tabletta alkalmazását, melynek összetétele megegyezik az európában a Servier által forgalmazott készitménnyel. Itt is elfogadtak olyan előadást, amelyik a hagyományos és az endovénás műtéti megoldást hasonlítja össze. Egy japán kolléga Hitoshi Kusagawa mutatta be a hagyományos és a rádiófrekvenciás műszerrel szerzett tapasztalatait. A számos hasonló comparativ vizsgálat nagy része már túlhaladott műszerrel vagy módszerrel történt, ennek ellenére meglepő módon még mindig hivatkoznak rájuk. Ennek a vizsgálatnak érdekessége, hogy jelentős számban fordultak elő perforans elégtelenségből származó recidiv varicositások. Ez azért elgondolkodtató mert a guidelinok egytértenek abban, hogy a perforans vénák kezelését első ülésben nem javasolják, holott ez egy anaesztetizált betegnél, a mai endovénás módszerekkel könnyen, az eddigi tapasztalatok szerint a szövődmények minimális rizikójával megoldható, míg a recidiva kezelése újabb műtétet vagy megterhető invazív kezelést indokol.
Hasonló összehasonlító tanulmányt ismertetett Jean-Luc Gillet a francia társaság korábbi elnöke. Ők a hagyományos sebészi műtétet, az endovénás lézeres beavatkozást és a hab-szkleroterápiát részben az eredmény, részben a költségek szempontjából hasonlították össze. Egy év után UH vizsgálattal a legtöbb rekanalizációt a hab-kezelés után észlelték, míg a lézeres műtétnél egyáltalán nem mutatkozott kiújulásra utaló jel, a hagyományos műtét pedig a kettő között volt. A lézert a jó eredmények, a habot az alacsony költségek miatt ajánlják. A műtéteket horgolótűs phlebectomiával kombinálták és érdekes, hogy az egy éves klinikai vizsgálat egyik módszer esetében sem talált látható, kiújult varicositast.
Logikus volt Paulo Casoni előadása és ugyanezt tartalmazó postere, amelyekben kifejtette, hogy a HIFU eljárás, vagyis a külső ultrahang energiával történő varix elzárás során, a legnehezebb feladat éppen a legfontosabb réteg, az intima roncsolása, hiszen ez van legmesszebb az energia forrásától. Emiatt az ér teljes elzárásának tényét feltétlen ellenőrizni és adott esetben a beteget követni kell. A ragasztó alkalmazásáról sok szó esett, de nem annyi, mint Isztambulban. Ennek alkalmazása során az esetleges szövődményekről szóló részletes és kitűnő előadását mondta el ismét a társaság legköszönő elnöke az ausztráliát képviselő Kurosh Parsi. Arra a kérdésre, hogy ezek a szövődmények miért csak a combon, és tapasztalatunk szerint sohasem a lábszáron fordulnak elő, sajnos nem tudott kielégítő választ adni.
Úgy tűnt a saphena megőrző műtétek ismertetése alapján, hogy mindenki azt tartja jónak amiben ő hisz, nem törődve mások, sok évtizedes tapasztalatával. Vagyis, mint ez számos alkalommal alátámasztást nyert, a saphena törzs eltávolítása vagy elzárása, annak refluxa esetén, egyértelműen indokolt. Ugyanakkor a megőrzés hívei azt állítják, hogy a törzs eliminálása csak fokozza a kiújulás esélyét. Ennek kevés híve van, de aki hisz benne, úgy tűnik nem meggyőzhető az ellenkezőjéről. Ugyanakkor az is igaz, hogy a visszérbetegségek jelentős változatosságot mutatnak, nem csak megjelenésükben, de a kezelésre adott reakcióikban is. Ennek alapján mindenre és az ellenkezőjére is tudunk jó példát találni. Mint tudjuk ezért fontosak a statisztikai feldolgozások.
Voltak kevésbé tudományos, inkább a praxis építéssel foglalkozó előadások, elsősorban a dél-amerikai kollégák részéről. Hugo Navas a személyzet képzéséről és lelkesítéséről beszélt, amelynek célja egyrészről a színvonalasabb munkavégzés, másrészről a munkatársak kommunikációja a külvilág felé, az intézményben folyó magas színvonalú munkáról. Ezen az ülésen Lowell Kabnick is felkért előadó volt, aki a reklamáló betegekkel történő tárgyalás megfelelő kezelését javasolta. A beteget ültessük le és kérjük mondja el lassan érthetően a sérelmét. Kérjünk elnézést a történtekért és magyarázzuk el a helyzet bonyolultságát, és megoldásának módját. Jogi vonatkozásokról Kurosh Parsi egy másik szekcióban beszélt.
Az AVF egy magas színvonalú ülést rendezett a mélyvénás thrombectomiáról és a cava filter eltávolításáról. Az előadók: Alessandra Pugioni, Ruth L. Bush, Katleen Ozsvath, Glenn Jakobowicz és Patrick Muck voltak.
Alun Daviesnek volt egy nagyon lényeges kérdése: mit tekintünk a visszérkezelés sikerének. Ezen elgondolkodva néhány lehetőséget fel tudunk sorolni. Első helyen van természetesen a látható erek eltűnése és a panaszok megszűntetése. Ezek bármely kombinációban értékelhetőek. Továbbá fontos az eredmény megjelenésének és a problémák kiújulásának időpontja is. Ez a rendelőben úgy hangzik el, - "ne tessék aggódni, az majd elmúlik", vagy - "hát kérem ennyi idő után ez már kiújulhat".
A témák sokszínűsége okán én a scleroterápia és a foam scleroterápia kérdéseiben mélyültem el jobban. Ennek rövid összefoglalása egyszerűen: aki csinálja az nagyon csinálja. Ez úgy hangzott el, hogy a foam scleroterápia a vénás megoldások svájci bicskája, vagyis minden egyéb vénás beavatkozás helyett vagy kiegészítésére a legjobb megoldás. Többek között a recidív vagy panaszt okozó anterior varicositas esetén is ajánlható, A fentebb, Imre által már említett francia előadó gazdasági számításai alapján a foam kezelés költsége tizede a lézeres beavatkozásoknak. E témában volt mégegy igazán izgalmas párbaj is a foam készítés azon kérdéséről, mi legyen a felhasználandó légnemű anyag. A végső konklúzió szerint, a rendelő levegőjének felhasználásával készített hab semmivel sem rosszabb az egyéb, de jóval költségesebb megoldásoknál, amit N. Morrison kolléga képviselt.
A kongresszusok rendezésére figyelve észrevettük, hogy valamelyik témát vagy szekciót előnyben részesítik, míg a másikat kevésbé támogatják. Isztambulban a ragasztó alkalmazása volt a sláger, erre külön szekciót is szerveztek, míg a HIFU ejárásról szinte hallani sem lehetett. Itt a poszter szekció került hátrányos helyzetbe. A posterek ismertetésére ugyanis a megnyitó ünnepség alatt került sor, emiatt egyáltalán nem volt hallgatóság. Ezen túmenően, manapság a poster bemutatás vagy elektronikusan, vagy kevés dia vetítésével történik. Ezt úgy tűnik a kongresszus résztvevői szintén így gondolták, a neves társaságok szervezői azonban nem teljesen. Vagyis mód volt nyomtatott posterek elhelyezésére is. A regisztrációkor derült ki, hogy végül a rendezők, a múltat idézően, csak kinyomtatott posterek elhelyezésre készültek, erről információt azonban nem közöltek, emiatt a posterek csaknem fele hiányzott. Azt hiszem ilyen baki még nálunk sem fordulhatna elő! Nem véletlenül hangsúlyozzuk a poster szekció visszás - ságait, hiszen e cikk szerzői mindketten itt kaptak lehetőséget (5. ábra).

5. ábra.
A poster készítője és felesége a kongresszuson.

A magam részéről, ilyen nagy kongresszus esetén, ahol számtalan párhuzamos szekció zajlik szívesen viszek poszter bemutatót mert az a megfigyelésem, hogy a konferencia résztvevői gyakran sétálgatnak és olvasgatják vagy akár fotózzak is a „plakátokat” igy sokkal több érdeklődőhöz jut el az információ, mintha egy kisebb szekcióülésen egyszer elhangzik.... Sajnálatos módon a prezentációra éhes és a megnyitó helyett ezt választók száma alacsony volt, alig több mint a prezentálásra váró előadók száma, pedig....

Társasági események

Utólag megnézve a megnyitó ünnepséget, nagy veszteség nem ért bennünket, hiszen ezt sem érezték a szervezők túlságosan fontosnak. Összehasonlítva az isztambuli megnyitóval, ahol török indulókat játszó, kosztümös zenekart és azután nagyzenekari kísérettel, magas színvonalon előadott opera áriákat hallhattunk, az itteni megnyitó valóban kihagyható volt. Zárójelben jegyezzük meg, hogy az Isztambuli Kongresszus főszervezőjének felesége volt az operaénekes.
Sajnos ugyanez az igénytelen szervezés volt jelen a white party-ként meghirdetett gála vacsorán, ahol sok fehérruhás ember jelent meg, de szokásos gála nem történt, köszöntés se, műsor se, igy a csalódott tömeg alkoholba folytotta bánatát mert a modernnek gondolt street food nem volt elegendő - a minősége silány volt igy csak inni lehetett. És akkor itt még egy mondat a záró ünnepségről, ami semmiféle jellemző alapján nem volt ünnepség, sivárabb volt mint egy szekcióülés, csak kevesebb szakmai tartalommal.
Hasonló furcsaság volt a város üdülő jellegére hivatkozva a kongresszuson a könnyed, laza öltözék javaslata, amelyet mindenki másképp értelmezett, és nehezen volt összeegyeztethető a meglehetősen hidegre állított légkondicionálóval. Tanulság az is, hogy egy ilyen hatalmas épületben nem szabad spórolni az útbaigazító táblákkal (4. ábra), akkor kevesebb bolyongó, égnek emelt tekintetű embert látunk.
Azt a pozitív élményt, azonban emlitsük meg, hogy a kiállitói térben a kongresszus szüneteiben több ismert kolléga dedikálta kiadványait. Így megszerezhettem Gloviczki professzor angolul, bővitett kiadásban megjelent életrajzi könyvét - továbbá az Amerikai Vénás Fórum elnökének, a román származású Blebea professzornak a könyvét is.

Értékelés

Az összejövetel értékét a nagyszámú, magas szinten képzett, komoly szakmai és előadói gyakorlattal rendelkező kolléga előadása adta. Nagyon sok, nagyon informatív prezentáció hangzott el a phlebológia széles palettájáról, a szakma legnagyobbjaitól. Bizonyos kérdésekre egyértelmű választ tudtak adni, míg másokban inkább gondolat érbresztők volt. Jóllehet a különböző előadások okfejtései időnként egymásnak ellentmondtak, de ezek csak fokozták a hallgatóság érdeklődését. Általában, meglepően hosszan, mások, témába vágó cikkeit ismertették, kevesen és csak röviden vállalkoztak saját, új megfigyeléseik vagy eredményeik közlésére. Természtesen voltak gyengébben sikerült tanulmányok is, de ez nem zavarta a szakmai színvonalat. Úgy tűnik, a tudományos bizottság a hangsúlyt kevésbé az újdonságokra, inkább a már ismert tényeket alátámasztó, ismételt tanulmányok bemutatására helyezte. Erre utalt a szokottnál kevesebb hozzászólás és az alacsony vita hajlam. Összehasonlítás ként az EVF rendezvényein a hangsúly a vitán és a kérdéses részek megbeszélésen van, ezért jut ugyanannyi idő erre, mint az előadásra.
A phlebológia korábbi évtizedekben tapasztalt rohamléptű fejlődése, amely számos kétség közepette csiszolódott, lelassult, most a tapasztalat szerzés fázisát éljük. Tehát áttörő újdonságról nem számolhatunk be, de azok, akiket a phlebológia érdekel, értékes öt napot tölthettek el az előadótermekben. Úgy gondoljuk hasznos megismerni mások munkáit és eredményeit, így megerősítést nyerni mindennapi gyakorlatunk helyességéről. Vagyis a tartalom miatt érdemes volt a költségeket és az utazás kellemetlenségeit (pl. járat törlése) vállalni. A rendezők pedig, reméljük megszerezték azokat a tapasztalatokat, amelyeket egy újabb összejövetelen hasznosítani tudnak.
Miami csodás turisztikai célpont is! Nem szabad csak a tudományos megközelítéssel értékelni egy kongresszust - hiszen a szabadidőben a város, a látnivalók sora is beépül az élménybe. A tengerpart jól szervezett rendje - a számtalan park és köztéri szobor mellett izgalmas látvány a művészi szintre emelt graffitis negyed látványa, vagy a hagyományokat szigorúan őrző Little Havanna kerülete.
Sajnálatos, hogy a kongresszus szervezői a szociális programokra nem fordítottak elegendő figyelmet, mint ahogy említésre került még sok apróságra sem – de ezt talán kárpótolta a turisztikai élmények sora.

6. ábra.
Rozsos és Bihari, a magyar színek képviselői a UIP vezetőségülésén.

Kritikai megjegyzéseink nem arra utalnak, mintha mi nem mutatnánk időnként tapasztalatlanságot, erről sajnos szó sincs, pusztán azt szeretnénk elérni, hogy a továbbiakban ne pont ezeket a hibákat kövessük el.
A társaság vezetőségének szavazása alapján (6. ábra), a következő világkongresszus Grúziában, Tbilisziben, Zaza Lazarashvili vezetésével kerül megrendezésre, 2026-ban.

DR. BIHARI IMRE, DR. ROZSOS ISTVÁN

Érbetegségek: 2023/4. 101-106. oldal