Historia est magistra vitae
(A történelem az élet tanítómestere)
                                       Marcus Tullius Cicero (i.e. 106. - i.e. 43.)

Bár a könyv létrehozásában tevékenyen részt vettem, ennek ellenére vállalkoztam e recenzió megírására. Tagadhatatlan elfogultságom ellenére igyekszem az olvasók hasznára lenni. Bizonyos értelemben tekinthetjük ezt az írást, a kötethez tartozó utószónak is.

Érbetegségek: 2023/3. 79-82. oldal

Egy adott könyv megjelenésekor, a szerző szeret egy ünnepélyes könyvbemutató összejövetelt szervezni, ahol a kötet és az író érdemeit és értékeit ismertetik, majd a kötet kiosztásra kerül. Sajnálatos módon erre a jelen könyv első számú írója és szerkesztője, Bartos Gábor főorvos, előrehaladott kora miatt nem vállalkozott. Bárki mást ez a megtiszteltetés, jelen esetben nem illetett volna meg. Könyv-bemutató helyett most álljon itt ez a cikk.
A kötet szokatlanul nagy, A/4-es méretű és 572 oldal terjedelmű. Súlya több, mint két és fél kiló. Megjelenése mindezek következtében méltóságteljes és tekintélyes. Mondhatni a kiállítás és a tartalom jól illeszkedik egymáshoz. A művészi, ízléses dizájn, valamint a kitűnő technikai szerkesztés Dombi Viktória gondos munkáját dicsérik. A Füzy Tünde által vezetett Szekszárdi Séd nyomda alkotó gárdája és a szerző jól egymásra találtak, és elfogadható költségvetéssel sikerült ezt a magas szintű kiadványt létrehozni.
A kötet egyik értéke a példátlanul sok kép és rajz megjelenítése, ugyanis összesen 1802 ábra teszi szemléletessé a munkát, melyek egy része további képekből vagy rajzokból áll, egyetlen jelölés alatt. Több, mint 1100 nevet tartalmaz, melyek az utolsó lapokon lévő névmutató alapján is felkereshetők.
A kötet részben tankönyv is, hiszen a kísérletek és felfedezések megértéséhez részletekbe menő ismertetés és számos ábra áll rendelkezésre. A felismerés és alkotás folyamatának bemutatása a didaktika egyik eredményes eszköze. Ilyen módon ez a munka élő emléket állít számos kollégának, hiszen nem egyszerű név megjelöléssel vagy egy sírkő fotóval, hanem az arckép és a munkásság részletes megjelenítésével mutatja be őket.

A kiterjed, alapos kutató és összegző munkának tíz szerzője, két szerkesztője van, és az egyes érsebészeti osztályok történetének leírásához Bartos még legalább 25 további kolléga segítségét vette igénybe. A munka 15 fejezetből áll, amelyek az elmúlt 20 év során az Érbetegségek folyóiratban már megjelentek. Meg kell jegyezni, hogy Bartos ennél jóval több értékes cikket közölt a lapban, de nem mind illettek a könyv koncepciójába. Ugyanakkor fontos és az említettekkel összefüggő információ, hogy a kiadvány összeállítása során sajnálatos módon, alig néhány adat került frissítésre, tehát mind az osztályok történetét, mind az irodalmi hivatkozásokat illetően az anyagok lezárása nem a könyv megjelenésének időpontja, hanem annál általában 10 évvel korábbi. Ezt az érintett fejezet részek végén jeleztük is. Ez indokolja, hogy későbbi fontos események és publikációk kimaradtak az összeállításból. Ezért az érintettektől elnézést kérünk. Sajnálatos, hogy az említett hosszú előkészítő munka során néhány szerzőtársunkat elveszítettük.
A könyv egy adott korszakot, az érsebészet kifejlődésének korszakát öleli fel. Tekintettel arra, hogy az utóbbi időben az invazív radiológia előretörésének hatására a hagyományos érsebészet egyre inkább háttérbe szorul, tehát elég egyértelműen egy jól körülhatárolt időszakot, a hagyományos érsebészet virágkorát tekinti át a munka. Erre a korszakra jellemző volt európa politikai ketté - osztottsága, amely jelenség rányomta bélyegét a hazai érsebészet fejlődésére is. Számos hazai kolléga és team erőfeszítése a nyugati színvonal elérését célozta. Nem csak a gyógyításhoz szükséges anyagok hiányoztak, hanem a megfelelő ismeretek megszerzése is komoly nehézségekbe ütközött. Egy tőlünk nyugatra elhelyezkedő ország meg - látogatása nemcsak életre szóló élményt és új ismeretek megszerzésének lehetőségét, hanem az életpálya építéséhez szükséges érdemet is jelentett.
Az említett jelenség, vagyis az invazív radiológia egyre kiterjedtebb művelése és ezzel párhuzamosan a hagyományos érsebészet háttérbe szorulása a világon mindenütt a kórházi érsebészeti osztályok és/vagy az ágyak számának csökkenését vonta maga után. Sajnálatos módon ez hazánkban nem lett kellően összehangolva, ami hosszú várólistákhoz és ami még tragikusabb a végtag amputációk számának jelentős emelkedéséhez vezetett. Ezt Kolossváry és mtsai valamint Dózsa és mtsai hazai és nemzetközi folyóiratokban, konferenciákon, minisztériumi tárgyalásokon stb. ismertették. Sajnálatos, hogy ebben a tekintetben az Unioban sereghajtók lettünk (1, 2, 3).
Meg kell jegyezni, hogy a minimal-invazív beavatkozások robbanásszerű fejlődése számos előnnyel jár, ennek ellenére, a korábbiaknál kisebb mértékben ugyan, de a hagyományos érsebészet elengedhetetlen bizonyos esetek ellátásához. Az is fontos szempont, hogy ma még az endovascularis műtétek költségesebbek, mint a hagyományos beavatkozások. Magam ott voltam ennek a könyvnek a megszületésénél, már akkor, amikor ezt még sem a szerző sem én nem gondoltam volna. Bartos dr. első történeti cikke az Érbetegségekben 2003-ban jelent meg (www.erbetegsegek.com). Tehát ez a munka 20 évi szorgalmas kutatás és alkotás eredménye. Megtiszteltetésnek tartom, hogy a könyv szerzői és szerkesztői között lehetek, annak ellenére, hogy tevékenységem messze nem üti meg azt a mértéket, amit a munka első szerzője belefektetett.
A kötet terjedelmes volta ellenére nem vonultat fel minden, ebbe a témakörbe tartozó, vagy hozzá nagyon közel álló történést. Ugyanis magának a kötetnek is meg van a maga története. Először úgy tűnt, hogy Bartos munkái kizárólag a verőerekkel, azon belül csakis a sebészettel foglakoznak. Jelenleg is ez képezi a leírások gerincét. Időközben sikerült megjelentetni a phlebológia hazai történetét, amelyet Sándor professzor írt és az érmalformációk kezelésének hazai történetét, amelyet Tasnádi professzor közölt. Ezek is az Érbetegségekben jelentek meg és mint szerkesztő nem kívántam jelentősen változtatni ezek szövegén, ennek estek áldozatul bizonyos többlet információk, amelyekre a következő bekezdés vonatkozik.
Most már sajnálom, hogy nem voltam még aktívabb - és a rólam, vagy munkámról szóló ismertetéseken nem változtattam. Nyilván elfogult vagyok magammal szemben, nem jó ha ez mások számára is nyilvánvaló. Persze a könyv nem spórol az elismerő megjegyzésekkel, tehát sok hasznom nem lett volna a javításokból. Azonban utólag jövök rá mit is hagytam ki. Talán a legértékesebb újdonság amit bevezettünk, az elzárt vagy ki sem fejlődött mélyvénák melletti varicectomia elvégezhetőségének megítélésére szolgáló vizsgáló módszerünk kidolgozása. Ez a könyvben csak érintőlegesen szerepel, holott ez a visszérsebészetben egy szemléletváltást jelent. Ugyanis az esetek döntő többségében a műtét, a hiányzó mélyvénás keringés ellenére elvégezhető! Ennek bevezetéséhez segítséget kaptam az újdonságokra mindig nyitott Tasnádi professzortól, aki az érfejlődési rendellenességek legnagyobb hazai szaktekintélye volt. A mélyvéna hiány egy abszolút kontraindikáció ként él a mai napig a kollégák tudatában, itthon és külföldön egyaránt. Itt persze arról van szó, hogy ugyanúgy, ahogy az a. femoralis superficialis elzáródásakor kifejlődik az a. femoralis profunda rendszere, ez a vénák esetében hasonlóan, sőt még kifejezettebben megtörténik. A bökkenő csak az, hogy a képalkotó eljárásokban ez nagyon szegényesen jelenik meg, vagyis csak a funkcio - nális vizsgálatok igazolják ennek meglétét. A mi vizsgálatunk ennek a kollateralis rendszernek a kiépülését ítéli meg a varicositas leszorításos kiiktatása során. Mások nyomásméréssel igazolták a varicectomia elvégezhetőségét. Saját anyagunk először 1983-ban, a brüsszeli világ - kongresszuson került közlésre. Az 1987-ben írott kandidátusi értekezésem egyik tézise volt. Majd 1990-ben angol nyelven, az akkor legrangosabb vénás cikkeket közlő lapban jelent meg. Azóta további magyar, angol és néhány német nyelvű előadást tartottam és jelentős számban írásban is publikáltam ezeket. Legutóbb idén, a 2023 januárjában megrendezett Európai Vénás Fórum webinárján, tehát 40 év elteltével, tartottam erről újólag ismertetést. A több évtized óta végzett ismétlés és a számos megjelenés nem hagyott nyomot a kollégák tudatában. Ennek persze előnye, hogy mindenütt mint újdonságot szívesen fogadják, akár előadás, akár cikk formájában (4, 5, 6, 7, 8, 9).
Tudjuk, történelem csak akkor van, ha megírják és azt hisszük, úgy van ahogy megírják, ez igaz a mi esetünkre, az érgyógyászat történetére is. Az érsebészettel foglalkozó könyvek rendszerint tankönyvek, ahol a hangsúly a mindennapi betegellátás gyakorlatán és annak elméleti hátterén van. Ez indokolja, hogy a történet kérdésével csak néhány sorban, legfeljebb néhány oldalon foglalkoznak. Tapasztalatunk szerint csak a fontosabb felismerések szerzőjét mutatják be, mind nemzetközi, mind hazai viszonylatban - azonban rendszerint hiányosan és nem ritkán tévesen. A jelen kötetnek tehát küldetése van, a hazai érsebészet valós, megbízható információkon, elsősorban írott anyagon alapuló történetének bemutatása.
A munka tehát hiánypótló a szó legszorosabb értelmében. Hogy mi hiányzott egyáltalán, azt eddig csak részben tudtuk. Ezekre a hiányokra is Bartos munkássága világított rá. A szerző számos olyan publikációra bukkant, amelyek a maguk korában nem váltottak ki különösebb visszhangot, túl koraiak, mások számára még értelmezhetetlenek voltak, és emiatt a feledés homálya fedte őket. Vagyis e kötet legmeglepőbb részei is, nem szóbeszéd, hanem számos elődünk publikációi alapján íródtak. Ezek valódi fel - fedezések, hiszen Trója romjairól is tudták, hogy létezniük kell valahol, de Heinrich Schliemann kellett ahhoz, hogy igazolódjon léte és története. Schliemann kutatásai megváltoztatták az ókori görögországról és kultúráról vallott nézeteket. A hasonlat tehát érvényes, Bartos történeti munkái megváltoztatták a magyar érsebészet korai korzakáról eddig ismert képünket. Gondoljunk Fáykiss Ferenc, Huzella Tivadar, Kovács József, Csikos Sándor vagy Ullmann Imre munkásságára. A sort akár folytathatnánk Záborszky Zoltánnal, Bikfalvy Andrással és Dubecz Sándorral vagy Fontányi Sándorral. Itt szándékosan nem sorolok fel jól ismert és megbecsült neveket, hiszen az ő munkásságuk nem okoz meglepetést az olvasónak.
A könyv számos részletében igazolja, itthon is lehet értéket teremteni nem csak külföldön. Ugyanakkor szomorúan veszi tudomásul, hogy az itthon született felfedezések és újítások ritkán kerülnek be a nemzetközi szakmai köztudatba. Ami mégiscsak világhírnévre tett szert és széleskörűen elterjedt, az a flavonoidok azonosítása (Szentgyörgyi) és a kapcsos varrógép megalkotása (Hültl Hümér).
Hazánkban ez a disciplina, ahogy Gloviczki professzor előszavában rámutat, jelentős részben a kollégák erőfeszítéseinek köszönhetően fejlődött ki és ért el európai színvonalat. Persze eleinte a világon mindenütt a személyes lelkesedés, egy fontos probléma megoldásának vágya vitte előre a fejlődést. Voorhees és DeBakey vagy hazánkban Szabó Imre maguk varrták az első érprotéziseket. Egyik vidéki kórházunkban kerékküllőből, a másikban Kirschner drótból készítettek strippert, vagy Skoda indító motorból angiográfiás asztal léptetőt. A hazai érprotézis gyártás is a lehetetlen ostromlása volt, de sikeres lett. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, a ragyogó kezdet és eredményes felhasználás után miért nem folytatta az üzem ezek előállítását?
Ennek a könyvnek a megalkotása egy valódi team munka volt, amelyben nem csak a borítón látható személyek vettek részt, hanem az író által kis csillagoknak nevezett, számos, elismert hazai érsebészeti munkacsoport tagjai is. Azonban ez a népes sereg önmagától nem alkotta volna meg ezt a kötetet. Itt nagyon érvényes a könyvben szereplő mondás: amilyen a prímás olyan a banda!
Ez a könyv nem egy regény, hanem fejezetekből, vagy jelen esetben cikkekből összeállított könyv. Tehát nem célszerű egy szuszra végig olvasni és várni a happy endet. Részben azért, mert ilyen sajnos nincs, ezen kívül azért sem, mert sok párhuzamosság szerepel a munkában.
Azonban, ha elgondokozunk azon miről is szól ez a kiadvány, könnyen felismerjük ennek önéletrajzi jellegét. A szerző saját életét, munkásságát, motivációit, sikereit és kudarcait mutatja be. De tovább megyek, nem csak saját sorsát, hanem nagyon sokunk életének történetét, ugyancsak céljait, eredményeit és kudarcait írja meg. A személyes történeteken kívül egy-egy kórházi osztály sorstörténetét, vagyis születését, pályafutását és akár annak sajnálatos bezárását is megörökíti.
A könyv tehát a hazai érbeteg ellátásról szól elsősorban, azt különböző szempontokból boncolgatja. Kiemelten a kutató és innovatív aktivitásról, és hangsúlyozva a vezetők szerepét. Elkerülhetetlen a személyek és történések ismételt leírása, akár többször is, hiszen egy-egy fejezetet igyekszik különálló egységként kezelni. Ez indokolja elsősorban a fejezetenkénti olvasást.
műtétek elvégzése, az érbetegek gyógyítása. Kiderül ebből a munkából is, ahhoz, hogy ismerjék és becsüljék ez nem elég, egy további fontos aktivitás is szükséges, mégpedig az írás, a publikáció. Sajnálatosan kell megállapítanunk, hogy számos kitűnő érsebészünk neve tűnt el, vagy nem kapta meg a megérdemelt megbecsülést, mert nem írtak, vagyis szakmatörténeti létük alig bizonyítható. Munkánk egyik tanulsága éppen ez, publikálni kell!
A másik, hogy nehéz itthonról olyan publikációt megjelentetni, amelyik a nemzetközi tudományos életben méltó helyét megkapja. Vagyis nem elég angol nyelven közölni, a kinti bírálók és olvasók számára az is fontos melyik ország publikája az adott cikket. Kevés az esély arra, hogy itthon élő, dolgozó, alkotó kolléga külföldön olyan megbecsülést kapjon, mint amit itthon megkaphat. Kétségtelen, hogy a karrierépítés lényeges eleme az angol nyelvű publikáció, de az itthoni ismertség, elismerés és tudományos örökség felépítése mégis a hazai publikációk segítségével érhető el. Dicséretes, hogy vannak kint elismert, jelentős karriert befutott kollégák, akik érzik ennek jelentőségét, gondolok Gloviczkira és Sömjénre, akik haza küldött publikációikkal segítik az itthoni kollégák fejlődését.
Mint eddig bemutattuk, a könyvnek számos értéke van. Az egyik, annak bizonyítása, történelem könyvet nem csak a háborúkról lehet írni. Egy további érték annak demonstrálása, hogy nem csak az egyetemeken, nem csak professzori rangban és nem csak aktív korban lehet maradandó értéket teremteni.
Bartost szakma-történeti munkássága emeli a legelismertebb hazai érsebészek közé, hiszen mondhatni, a magyar érsebészet-történetét ő teremtette meg, ezáltal új szemléletet vezetett be a szakmai köztudatba. Értékes példaképeket mutat be és közben ő maga is példaképpé vált.

Irodalom

1. Kolossváry E, Farkas K, Karahan O, Golledge J, Schernthaner G-H, Karplus T, Bernardo JJ, Sascha Marschang, Abola MT, Heinzmann M, Edmonds M, Catalano M: The importance of socio-economic determinants of health in the care of patients with peripheral artery disease: A narrative review from VAS. Vasc Med, 2023 Jun;28(3):241-253. doi: 10.1177/1358863X231169316
   
   
2. Kolossvary E, Björck M, Behrendt C-A: Limb major amputation data as a signal of an East/West health across Europe. EJVES 60:645-646, 2020
   
   
3. Dózsa Cs, Szeberin Z, Sótonyi P, Nemes B, Tóth Vajna Zs, Kövi R, Fadgyas-Freyler P, Korponai Gy, Herczeg A: Az amputációk területi gyakorisága társadalmi és ellátórendszeri összegüggésben Magyarországon 2016- 2017-ben. Orv. Hetil. 161:747-755 (2020)
   
   
4. Bihari I: Un novelle et simple methode pour evaluer l’indication chirurgicale d’une varicose précocement aprés une occlusion veineuse. Phlebologie 83. Szerk.: A. Davy, J.Stricht. Vol. 1. 247. Medical Media International. Bruxelles, 1984.
   
   
5. Bihari I: Az alsó végtagi varilcositas kezelése szkleroterápiával és műtéttel. Kandidátusi értekezés, Budapest, 1987.
   
   
6. Bihari I: Can Varicectomy be Performed if Deep Veins are Occluded ? J Dermatol Surg Oncol 16:806-807. [1990]
   
   
7. Bihari I, Tasnádi G, Bohár L, Nagy Z, Szabó A: Varicectomy in deep vein aplasia. Phlebology ‘95. Szerk: D. Negus et al. Phlebology 1995 [suppl.] 829-831.
   
   
8. Bihari I, Tasnádi G, Bohár L, Nagy Z, Szabó A: Varizectomie in einem Fall von tiefvenenaplasie. in: Aktuelle Übersicht über Anamnese, Indikation und Therapiemöglichkeiten der Varizen. szerk: Z. Várady. Frankfurt. 1996.
   
   
9. Bihari I: Az alsó végtag harmadik vénás rendszere. Orv. Hetil. 140:2227-2230. (1999)

Bihari Imre

Érbetegségek: 2023/3. 79-82. oldal