Különleges öröm egy jó könyvről jókat írni. Csaknem 10 éve jelent meg utoljára átfogó sebészeti műtéttan könyv, tehát a jelen kiadás biztos siker (1. ábra) (1). De kezdjük az elején. Az Érbetegségek folyóiratban számos alkalommal találkozhattak Littmann professzor nevével, ezért talán nem meglepő, hogy most megjelent műtéttan könyv sorozatának, már követői által átdolgozott kötetéről olvashatnak.

Érbetegségek: 2023/2. 55-58. oldal

A sebész öt legfontosabb feladata: kivenni ami felesleges, helyre tenni ami elmozdult, szétválasztani ami összetapadt, összeilleszteni ami különvált és végül, de nem utolsó sorban helyrehozni amit a természet elrontott.

                                                                                                                                     Ambroise Paré (1510-1590)

De kezdjük az elején. Az Érbetegségek folyóiratban számos alkalommal találkozhattak Littmann professzor nevével, ezért talán nem meglepő, hogy most műtéttan könyv sorozatának, már követői által átdolgozott kötetéről olvashatnak. Tudjuk, hogy ez a könyv csak nagyon kis részben foglalkozik érsebészettel, nagyobb részben az általános sebészetet tárgyalja, de vannak benne jelentős, minden sebészt érintő kérdések is. Továbbá egy jó alkalom hazánk, nemzetközi szinten is egyik legelismertebb, a hazai szív- és érsebészet megteremtésében elévülhetetlen érdemeket szerző sebészéről történő megemlékezésre.

1. ábra.
1. ábra. Littmann műtéttan (2023) címlapja lényegében azonos az előző kiadáséval.

Hozzám ez a könyv azért is közel áll, mert Littmann volt első tanítómesterem és mindazok akik őt követték és főnökeim lettek, ugyancsak őt tekintették mesterüknek és példaképüknek. A sebészeti szakvizsga anyagot átfogó műtéttani könyv 1977-ben jelent meg, amikor én éppen szakvizsgára készültem (2. ábra) (2). Egy alkalommal valamely vitás kérdés eldöntésére Littmann bizonyítékként saját könyvéből akart idézni, kérte, valaki hozza ide "a könyvet". Kiderült senki sem tartotta azt a munkahelyén, én meg szégyelltem az aláhúzásokkal, kiemelésekkel és megjegyzésekkel tarkított kötetet előhozni. Végül sűrű szabadkozások közepette már nem volt más választásom. Meglepett, hogy nagyon komoly dicséretet kaptam: látjátok így kell kinéznie egy tankönyvnek!

2. ábra.
Littmann műtéttan (1977).

Először a könyvet fémjelző kiváló sebészről, Littmannról, aki itthoni teljesítményei alapján érte el nemzetközi hírnevét. Alig van ugyanis olyan, magyarországon dolgozó sebész, akinek neve, halála után, nemzetközi szinten fennmaradt volna. Neki ez sikerült és ebben műtéttan könyveinek van kiemelkedő szerepe. Persze lehetne a Városmajori Klinikát Littmannklinikának hívni, hiszen ő szemelte ki az épületet, rendezte be és alapította az intézményt, de a név nem maradt meg, távozásával, ahogy az lenni szokott, a név is megváltozott (3). Ugyanakkor elévülhetetlen érdeme, hogy az ő keze alatt létesültek az ország első, rendszeresen operáló szívsebészeti és érsebészeti osztályai, melyek vezetésére Robicseket és Soltészt jelölte ki. Vagyis, ma már csak azok az osztályok működnek, a korábban, a sebészet széles palettáját művelő és azt továbbképzés szintjén oktató épületben, amelyeket ő alapított. Létrehozta az első szívsebészeti katéteres laboratóriumot, és az önálló szívsebészeti anaesztéziát. Ne felejtsük el, ő végezte az első intratrachealis narcosist Magyarországon. Hazánkban elsőként ő alkalmazott főállású anaszeszteziológust és őt is a Városmajorban (4). Oroszlánrésze volt abban, hogy akkor, számos nyugati országot megelőzve, kimagasló teljesítményével a magyar szívsebészet már európai színvonalú volt. Több Kelet-Európai országból ide küldték a betegeket szívműtétre (5).
Szenvedélyesen szeretett és különlegesen jól, didaktikusan tudott előadni és a gyakorlatban oktatni (6). Jól ismerte a magyar nyelvet, kitűnő szakíró volt, amelyre nemcsak közvetlen munkatársait, hanem könyv-szerkesztő munkája során elismert szakembereket is megtanított. Nyilván ennek terméke a számos cikk és 15, részben szerkesztett könyv, amelyek közül többet németre és oroszra is lefordítottak. Érthető tehát, hogy szellemiségét nem hagyjuk elveszni. Littmann emlékét őrzi a negyedszázada, a Magyar Szívsebészeti Társaság által, a legjobb tudományos tevékenységet végző fiatal szívsebész részére odaítélhető Littmann-díj is (7).
Helyénvaló egyéb érdemeit is meg említeni. Ő vezette be a szív- és érsebészetet az Orvostovábbképző Intézetben és tanítványai más intézetekben, pl. a Gottsegen által alapított, akkor Országos Kardiológiai Intézet néven ismert klinikán. Számos kollégát indított el ebben a témakörben, továbbá a keze alatt dolgozó Soltész professzoron keresztül, szinte minden szívés érsebész szakmai családfájának a feje. Ezen kívül sokakat irányított egyéb speciális területek felé, mint pl. Keszler Pált és Pintér Endrét a mellkas sebészet (6), Kiss Jánost és Vörös Attilát a nyelőcső-sebészet irányába, ami az Orvostovábbképző, később Haynal Imre Egyetemen kiemelt profil lett, vagy Bihari Imrét a phlebológia felé, hogy csak néhány nevet említsünk a keze alatt indult, a ranglétra magasabb fokára, vagy vezető pozícióba került számos beosztottja közül.
Elgondolkodtató és megválaszolatlan kérdés, miért vándorolt ki és miért települt vissza. A rendszerváltás előtti időszakban szemérmesen kerültük ezt a kérdést, pedig az ‘56-os forradalom nemcsak az ő, hanem sokak, sőt az egész ország életét megváltoztatta. Ma már a külföldi munkavállalás, vagy akár a kitelepülés mindennapos egyéni döntés. Abban az időben a lezárt határok és a politikai rendszerek közötti éles szembenállás jogi szankciókkal fenyegette a szocialista blokk elhagyását. Döntése nehezen magyarázható, hiszen Littmann irányítása alatt az intézmény példásan működött, klinikája kiváló eredményeket ért el (3). Az egyetem és az ország maximálisan elismerte érdemeit, hiszen megvédte akadémiai doktori disszertációját és Kossuth-díjat kapott (7). Valószínűleg az ‘56-os forradalom nélkül itt maradt volna és kíváló képességei, szorgalma és ambiciója beláthatatlan magas karrier felé viszik. De nem így történt. Visszatekintve és Robicsekkel egyetértve, érthetetlennek tűnik távozása (5). A kivándorlóknál kereshetjük a kinti vonzó és az itthoni taszító erőket. Az egyik ilyen lehetett, hogy akkor még nem tudhatta senki, milyen végkimenetele lesz a szocialistakommunista rendszer elleni felkelésnek, és időközben még milyen véráldozatok lehetnek. Kérdéses, hogy talán a becsvágy, a korábbi útjain megismert nyugati lehetőségek hívogatták, vagy feljegyzett borúlátása (6) hátterében a forradalomban előkerült szélsőséges nézetek, a két háború között átélt időszak fasizmusának és népirtásának íjesztő képét idézték fel? Nem tudjuk, ahogy visszajövetelének mikéntjét sem. Szerencse, hogy a visszaérkezőkkel szemben akkor megnyilvánult politikai ellenszenv az ő esetében nem akadályozta meg, csak nehezítette visszailleszkedését. Valószínűleg ebben a kivételezésben az is szerepet játszott, hogy amikor ő volt pozícióban nagyon sokaknak segített. Az az árnyék azonban, ami disszidálása miatt vetült rá, még mindig érezhető, sem képletesen sem valójában nem kapta meg azokat a márványtáblákat, amelyek őt kiemelkedő szakmai és egészségügyi szervezői teljesítménye alapján megilletnék. Jóllehet a Városmajori Klinika léte és megőrzése, önmagában is az. Ez a kis bekezdés arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy itt az ideje ezt a karrierjét megtörő lépést átértékelni, hiszen azok az idők már jócskán elmúltak.

3. ábra.
Littmann műtéttan (1953).

A névadó személye után vissza a műtéttani könyvekhez. Ezek történetéről a most megjelent kötetben több előszó is megemlékezik (1). Első könyve a Fonó Renével együtt írt és 1951-ben megjelent A szív és a nagyerek veleszületett fejlődési rendellenességei c. monográfia (8). Ez annyira sikeres volt, hogy később német nyelvre is lefordították. Itt mutatkozott meg a szakma szélesebb közönsége számára, kivételes szakírói tehetsége. Az első műtéttan könyvet 1953-ban, még Petrovszkij támogatásával írta (3. ábra) (9). Ez egy magyar nyelven megjelent, egykötetes, a sebészet szinte minden ágát, már a mellkason belüli beavatkozásokat is felölelő, korszerű műtéti technikát oktató egyetemi tankönyv. Ez időszerű volt, hiszen az ezt megelőző, két kiadást is megért egyetemi tankönyvet Steiner Pál 1915-ben írta, aki munkáját részletes tájanatómiai ismertetéssel együtt állította össze (10).
A sebészeti műtéttan fontos volt a harmadik világháborútól tartó, arra készülő ország számára. Minden medikust meg akartak tanítani a sérültek ellátására és az alapvető műtéti technikákra. Ebbe kitűnően illeszkedett Littmann felfogása, aki azt vallotta, hogy mindenkit meg lehet tanítani a sebészetre. Ennek a szemléletnek köszönhette létrejöttét a városmajori, Sebésztovábbképző néven kialakított klinika, ahol az elméleti-, valamint az egyetemek műtéttani intézetei, ahol az alaptechnikák gyakorlati oktatása folyt (6). A későbbiekben, amikor a hidegháború elcsitult, az egyetemeken a manuális tárgyak rovására a belgyógyászat kapott nagyobb hangsúlyt, ezért a műtéttani intézeteket vagy megszüntették, vagy kutató intézetek lettek belőlük (11). A Városmajori Klinika, bár az egyetemi telephelyből kiszakítva, a Duna másik partján, de kíválóan, a kezdeti, littmanni lendületet fel nem adva, töretlenül folytatja munkáját.

4. ábra.
Littmann műtéttan (1968).

Littmann úgy operált, hogy a műtét bármelyik pillanatában arról műtéttani ábrát lehetett készíteni: megfontolt stratégiával, egyértelmű mozdulatokkal, minden résztvevő számára világos szándékkal, nyugodtan és nyugalmat sugározva. Nem meglepő, hogy ezt a tudást és képességet közkinccsé kellett tenni, és megírta következő, hasi sebészettel foglalkozó műtéttani könyvét, amelyik először németül, majd 1968-ban magyarul (4. ábra)(12), később oroszul (5. ábra) jelent meg. Ezt követően egy, szinte minden műtéti területet átfogó újabb könyvet írt és szerkesztett, amelyik 1974- ben került kiadásra először német (6. ábra), majd magyar (2), később orosz nyelven. Tehát azt lehetett mondani, hogy Littmann szerint operáltak a Rajnától a Csendesóceánig.

5. ábra.
Littmann műtéttan orosz kiadás.

Egy egykötetes, szinte mindent felölelő műtéttan könyv több, mint a számos kitűnő szerző munkájának egyszerű összegzése. Ez, egy nagyságrendi ugrás, egy kategóriával értékesebb munka. Nem egyszerűen tanul belőle valaki, vagy időnként felkeres benne valamit, hanem minden, esetleges problémás helyzet elkerülésére, amikor csak szükség lehet rá, magával viszi. Ennek jelen kell lennie, rendelkezésre kell állnia, bizton - ságot kell nyújtania. Gondolhatunk egy sürgősségi osztályra, vagy egy világtól elzárt, távoli település orvosi rendelőjére, egy hajóorvosi ellátó helyre vagy ne legyen soha szükség rá, de háborús körülmények közötti helyzetre, ennek a típusú, korszerű műtéttan könyvnek ott a helye. Tehát egy alapmű, amelynek rendszeres megújítása feltétlenül indokolt.
Annak idején a különböző subspecialitások még nem határolódtak el ennyire mint jelenleg. Akkor még nem alakultak ki egy-egy szervrendszerre vagy eszközre szorítkozó, túl specializált teamek és lehetett a más területen alkalmazott műszerek jelentős részét, attól eltérő szervrendszereken is használni. Ma már egyre több a specialis, csak egyetlen adott műtéthez, vagy szervrendszer vizsgálatához alkalmazott műszer. A teamek túl specializálódtak, pl. a transzplantációhoz szükséges immunológiai vizsgálat a műtéti beavatkozás része, csakúgy, mint a szerv - kivétel, vagy a donor halálának megállapítása. Túl specializált a gyermeksebészet is, hiszen mások a gyerek tünetei, mások a laboratóriumi normál értékek, kisebbek a műszerek, mint a felnőttnél alkalmazottak. Ma már szinte minden terület túl - specializált, nagyon nehéz feladat, de nem lehetetlen, egyetlen kötetben összefogni ezeket (13).

6. ábra.
Littmann műtéttan németül.

Örvendetes, hogy egy ilyen érték, mint az egykötetes sebészeti műtéttani könyvtankönyv koncepciója és a szerző nevének nemzetközi értéke, nem vesztek el. Erre az ismeretre a szerkesztő halála után, az idő múlásával egyre nagyobb igény mutatkozott. Az átdologozott újabb kiadás 1988-ban, Littmann halála után jelent meg, amikor a könyv összeállításának stafétabotját Berentey György vette át, de Littmann meghatározó neve hirdette az alapkoncepciót és adott hitelt a munkának (7. ábra)(14). Majd a következő Littmannműtéttan könyv 2014-ben, az akkor már szintén elhunyt Kiss János professzor rendkívüli aktivitásának köszönhetően jelenhetett meg, és ismét sikeres volt (15).

7. ábra.
Littmann-Berentey műtéttan (1988).

A jelen kiadás idén márciusban követte előzőeket (1). Sokban hasonlít azokhoz, de különbözik is, hiszen időközben a sebészet is megváltozott. A kötet bővült-szűkült és számos tekintetben, úgy kiállítását mind tartalmát illetően is átalakult, oldalszáma is kisebb lett. Kiemelendő a minimál invazív beavatkozások térnyerése, amelyek kellő részletességgel kerültek megírásra, ugyanakkor a klasszikus műtétek ismertetése is kíváló minőségben megtalálható. Örvendetes a jövőbe tekintés, a ma még kivételes műszerezettséget igénylő robotsebészet lényeges elemeinek leírása, amely téma szintén megtalálható a kötetben. Egy kedves gesztus lett volna, ha az első kiadás Littmann által írt előszava is megjelenik benne, vagy egy másik, az eredeti szerzőszerkesztő által megírt rész, pl. annak kitűnően összeállított, rövid történeti bevezetője, hogy azután a Sándor professzor által magas szinten összegzett, részletes történeti rész korszerűsítse és emelje tovább a fejezet és a könyv értékét.
Mi minden változott az évek során, milyen átalakulások tanúi ezek a kiváló könyvek? Elsősorban a műszerek, a technikai lehetőségek alakultak át, gondolok a különféle scopokra. Ezáltal megváltozott a behatolás módja és a műtéti taktika. A klasszikus, nagy műtétek köre szűkül, helyettük a minimál invazív, esetenként különbözően képzett teamek által végzett beavatkozások kerülnek előtérbe. Néhol a műtét lényegi lépése is más lett pl. a háló beültetés sérv esetén. Megváltoztak a műtétre kerülő betegségek pl. megszűntek vagy jelentősen lecsökkentek a gyomor műtétek. Új eszközök kerültek bevezetésre és hódítottak teret, gondolok a stentekre, vagy a speciális katéterekre. Szorosabb az együttműködés a belgyógyászati ágakkal vagy az invazív beavatkozást végző endoscoposokkal ill. radiológusokkal. Megítélésem szerint a jó szemmel kiválasztott szakírók szinte mind személyes tapasztalatuk és hosszú sebészi pályájuk alapján írták meg fejezetüket, egy-egy pontosító szóból vagy mozdulat leírásából ill. méret jelölésből érezni a mindennapi rutint, a műtő levegőjét. Általában hangsúlyozzuk a fiataloknak adott lehetőség fontosságát, a friss szemlélet értékét, azonban nagyon helyesen egy ilyen könyvet tapasztalt, sok szakmai sikert és kudarcot, váratlan helyzeteket és különleges egybeeséseket megélt szerzőknek, a szakma tekintélyeinek kell elkészíteni, ahogyan ez túlnyomó részben történt is. Jelen esetben a személyes érdeklődésembe tartozó vénás sebészetet érzem irodalmi gyűjteménynek.
Fontos kérdés, vajon érdemes-e magyar nyelven szakkönyvet kiadni? Ebben megoszlanak a vélemények. Egyrészt nagy hagyományai vannak a hazai orvosképzésnek és továbbképzésnek, másrészt a magyar orvosi szaknyelv fontos, hogy megfelelően tudjunk kommunikálni a kollégákkal, szakdolgozókkal és a betegekkel. Ezzel szemben a továbblépést jelentő szakfolyóiratok és legmodernebb szakkönyvek mind angol nyelven férhetők hozzá. Melyik az a szint, amit még érdemes magyarul, könyvben megjelentetni? Egyetértve a hazai gyakorlattal, a medikus és a szakorvos-jelölti szintet találnám megfelelőnek. A jelen munka egyes vonatkozásai és részei néhol alatta maradnak ennek, máskor túllépnek azon. Ez a kötet, mint az előszó írja, elsősorban szakorvos jelölteknek készült. Mit is jelent ez? Tehát alkalmas a fiatal olvasók szakvizsgára történő felkészülésére, a sebészeti teambe beilleszkedésére, vagyis ott az operatőr segítésére. Ezen túlmenően azok az un. kisműtétek elvégzésére, amelyeket egy szakorvos jelöltre vagy friss szakorvosra akár felügyelet nélkül rábíznak. Ezért örvendetes az ambuláns és egynapos sebészeti fejezet beillesztése. Talán a részletek iránt érdeklődőknek, a fejezetek végén, néhány ajánlott, korszerű irodalom megjelölése előnyös lehetett volna. Az irodalmi hivatkozások fokozzák a bizalmat a könyv iránt és ha az adott fejezet szerzőjét is idézi, akkor ő iránta is.
A szerzők bőkezűen bántak a felületekkel, az ábrák esetenként feltűnően nagyok. A betűméret is túllépi a megszokottat. Az apróbetű lehetőségét a szerzők figyelmen kívül hagyták. Talán ezek átformálásából adódó területek kihasználásával, és a kötet korábbi méretre, kb. 2-300 oldallal történő bővítésével a hiányzó fejezetek is teret kaphattak volna. Ezáltal, a jelenlegi Sebészet könyv partnerségével, kerek oktatási egységet képezhettek volna (13). Kitűnő ötlet azonban a kármentő, a nőgyógyászati és urológiai vonatkozású fejezetek beillesztése. Több olyan rész van a kötetben, amelyek olvasmányosak és tanulságosak, pl. a történet, a jogi vonatkozások vagy a műtéti stratégia ismertetése.
A könyv korszerű, modern, haladó. A szerzők a legújabb eredményeket sűrítették e munkába. A kötet megjelenése egy újabb lépés a hazai sebészet modernizálása és fejlesztése terén.

Irodalom

1. Horváth Ő, Oláh A, Szíjártó A, Vereczkei A, Kiss J (szerk): Littmann Sebészeti Műtéttan, 2. kiadás, Medicina, Budapest, 2023.
   
   
2. Littmann I (szerk.): Sebészeti műtéttan. Medicina, Budapest, 1977
   
   
3. László Gy: A János Szanatóriumtól az Ér és Szívsebészeti Klinikáig. Budapest, 1998
   
   
4. Kroó M, Mészáros R: A magyar szívsebészeti anaeszteziológia rövid története. In: Tomcsányi I (szerk): A Magyar Szívsebészeti Társaság jubileumi évkönyve. Budapest, 55-63. 2003
   
   
5. Robicsek F: Visszaemlékezés. In: Tomcsányi I (szerk): A Magyar Szívsebészeti Társaság jubileumi évkönyve. Budapest, 26-30. 2003
   
   
6. Dobozi P: A városmajori Klinika első 100 éve. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2012
   
   
7. Tomcsányi I (szerk): A Magyar Szívsebészeti Társaság jubileumi évkönyve. Budapest, 203-206. 2003
   
   
8. Fonó R, Littmann I: A szív és a nagyerek veleszületett fejlődési rendellenességei. Egészségügyi Kiadó, Budapest, 1951.
   
   
9. Littmann I: Sebészeti műtéttan, egyetemi tankönyv. Egészségügyi kiadó, Budapest, 1953.
   
   
10. Steiner P: Sebészeti műtéttan. Franklin-társulat kiadása. Budapest, 1915
    
    
11. Wéber Gy, Bartos G, Lantos J, Takács I: Volt egyszer egy Műtéttan Pécsett… Semmelweis kiadó, Budapest, 2023
    
    
12. Littmann I: Sebészeti műtéttan. Medicina, Budapest, 1968
    
    
13. Gaál Cs. (szerk.): Sebészet. 11. kiadás. Medicina, Budapest, 2021
    
    
14. Littmann I, Berentey Gy (szerk.): Sebészeti műtéttan. Medicina, Budapest, 1988.
    
    
15. Horváth Ő, Kiss J (szerk.): Sebészeti műtéttan. Medicina, Budapest, 2014
    
    

BIHARI IMRE

Érbetegségek: 2023/2. 55-58. oldal