Könyvajánló

Most jelent meg Az érgyógyászat alapvonalai c. könyv a Medicina kiadó gondozásában. Ez a hiánypótló, szakmánkat, annak egyre kiforrottabb és sikeresebb eredményeit és újabb lehetőségeit bemutató egyetemi tankönyv nem hagyható szó nélkül. Jelentős kiadvány, mind terjedelmét, mind tartalmát, mind minőségét tekintve, tehát nem lehet könnyen, egy-egy odavetett mondattal elintézni.

Érbetegségek: 2021/1. 19-21. oldal

Most jelent meg Az érgyógyászat alapvonalai c. könyv Medicina kiadó gondozásában. Ez a hiánypótló, szakmánkat, annak egyre kiforrottabb és sikeresebb eredményeit és újabb lehetőségeit bemutató egyetemi tankönyv nem hagyható szó nélkül. Jelentős kiadvány, mind terjedelmét, mind tartalmát, mind minőségét tekintve, tehát nem lehet könnyen, egy-egy odavetett mondattal elintézni.
Öröm kézbe venni ezt a már látszatra is gondosan elkészített kiadványt. A könyv jelentős méretű és súlyú, hiszen a sok kórkép és kezelés alapos kidolgozásához terjedelem kell. De kezdjük az elejéről: a címlap szép, színei illenek a könyv témájához. A fedlap érthető okokból kemény, a könyv gyakori forgatását és időtálló használatát feltételezi.

Az első lapon a nemrég elhunyt, köztiszteletnek és szeretetnek örvendő Hüttl professzor néz vissza ránk. Feltehetően Semmelweishez kötődő rokonsága emelte őt a hasonlóan erre érdemes, elhunyt kollégák elé.
Kitűnő ötlet volt, egy mindent felülíró érték és vonzó erő, a világ egyik legelismertebb érsebészének, Gloviczki professzornak az Előszava. Ez ugyanis azt sugallja, hogy egy vagy több részlet az ő szellemében, jóváhagyásával, egyetértésével, vagy a tőle tanultak alapján került a könyvbe. Ez minden kételyt eloszlat, és az összes eddigi, hazai, hasonló témájú kiadvány fölé, nemzetközi szintre emeli a munkát.
A mű összesen 615 oldal terjedelmű, a 28 témakörön belül 64 fejezetet, 265 ábrát, 49 táblázatot és számos, szövegen belüli felsorolást tartalmaz. A kiválasztott betűforma és méret a szöveget jól olvashatóvá teszi. Nincsenek figyelemfelhívó hangsúlyok, dőlt- vagy vastagbetűs kiemelések, helyette minden fejezet végén összefoglalás emeli ki a legfontosabb, kikritályosodott gondolatokat.
Egy szakírással és szerkesztéssel foglalkozó kollégában, számos gondolat fogalmazódik meg, amelyeket az alábbiakban olvashatnak.
A tankönyvet hazai egyetemeink együttműködése hozta létre, négyen szerkesztették, közülük nyilván Sótonyi Péter professzor adta meg az alap koncepciót. A szerzők 61-en vannak, csak a felsorolásuk 4 oldalt tesz ki. Tudva azt, hogy a gyógyítás, az oktatás és a magyar nyelvű írás három külön szakma, felmerül a kérdés: van-e hazánkban annyi érsebész, angiológus és angioradiológus, akik egyrészt a rájuk osztott résztémában megfelelően nagy szakmai tapasztalattal rendelkeznek, másrészt sok éves oktatói múltjuk van, és már annyi magyar publikációt tudnak maguk mögött, hogy rájuk lehet bízni egy évekre, talán egy évtizedre szóló hazai tananyag lefektetését? Dicséretes, hogy a szerkesztők találtak ilyeneket!
Elismerést érdemel hazánk két kiemelkedő, nemrég elhunyt szaktekintélyének, nemzetközileg elismert tudósának, Monos Emil és Tasnádi Géza professzoroknak a szerzők közötti említése. Nyilván a megfelelő fejezetek az ő szellemiségüket sugározzák.
A kiadvány országos szintű elfogadásra, medikusok, szakvizsgára készülő orvosok, továbbá a szakmát már művelő, de egy-egy mindennapi kérdésben választ váró kollégák részére készült. Egyértelműek a sokszerzős könyv előnyei - mindenki tudott a ráosztott, körülhatárolt részre koncentrálni, és azt jól kidolgozni. Ugyanakkor nem lehetett könnyű az ismétlések elkerülése és a színvonal egységesítése.
Jól láthatóan ez egy egyetemi tankönyv, amelyben szigorú és érthető rend uralkodik, még akkor is, ha nem egyetlen egyetem, hanem az ország több egyetemének és kórházának vezető szakemberei állították össze. Érdeme a munkának, hogy néhány fejezet szerzője, az általa megírt téma hazai, elismert zászlóvivője. Dicséretes, hogy vannak, olyan, még kellően nem ismert oktatók, akiknek ez a könyv adott alkalmat a bemutatkozásra, és kapták meg a lehetőséget, hogy megjelenjenek a széles szakmai színtéren. A színvonal garanciáját részben az adja, hogy szerző - párosokat, teameket hoztak létre, másrészt nyilván a szerkesztők aktív tevékenysége alakította a színvonalat, és vállalta a felelősséget. A könyv végén tárgymutató segíti azokat, akik lexikon-szerűen kívánják használni a művet. A könyvet felütők az olvasást megakasztó rövidítések 5 oldalas jegyzékét a könyv végén találják. Tanuláskor az acronymek következnek a szövegből, az folyamatosan jól követhető.
Az egyes fejezetek oldalszámai a tartalomhoz jól illeszkednek, inkább rövidek, ritkán terjengősek, inkább vissza - fogottak, vagyis elegendő hosszúságúak a mondanivaló színvonalas kifejtéséhez. Szakmai alapossága első sorban a szakorvosi, gyakran még azt is meghaladó szintre lett beállítva. Néhány fejezeten érződik a betegkapcsolatból vagy a kezelés technikájának gyakorlatából adódó egyéni tapasztalat, máskor inkább az irodalmi összefoglaló jelleg dominál. Egyébként a szöveg olvasmányos, érthető, jó stílusú, egységes. Elismerően kell szólnunk arról is, hogy sajtóhibával nem is találkoztunk. A szöveget az ábrák és táblázatok jól kiegészítik. Az érgyógyászat túlnyomó többsége képekkel és rajzokkal jól illusztrálható, ezek többségükben jól kiválasztottak és szemléletesek, kis méretük ellenére általában érthetőek, belőlük akár még több is elkelt volna.
A tankönyvekben megszoktunk néhány oldalas történeti visszatekintést a hazai és nemzetközi úttörők érdemeinek ismertetésével. Honnan-hová jutott ez a tudomány, milyen problémák, tévutak nehezítették a fejlődést, és milyen szerepet játszottak hazai nagyjaink a mai, legeredményesebbnek tekintett szemlélet létrehozásában. Ezt a fejezetet kevés könyv hagyja el, hiszen így is szeretné fokozni a kezdők, adott tárgy iránti lelkesítését. A könyvben csak a 4. fejezet elején találhatunk egy rövid, bár kétségtelenül kitűnően megírt érsebészet történeti szakaszt. Jelen esetben, amikor az Érbetegségek hasábjain Bartos és mtsai, mind a hazai szaktekintélyek érdemeit, mind a technikák fejlődését számos kiadványban évszázadokat felölelve, a magányos kísérletezőktől az intézményesített centrumokig végig követték, ez kevésbé hiányolható. Ezen kívül a nem is olyan régen megjelent, MAÉT 50 éves jubileumi kiadványában is részletes ismertetést találunk az egyes hazai centrumok kialakulásáról és betegellátó szerepéről (5). Azt se feledjük, hogy most a hazai érgyógyászat történetnek nem éppen legvirágzóbb korszakában vagyunk, úgy is mondhatjuk, a fiatalokat ezzel most nem igazán lehet lelkesíteni.
A könyv tartalmának legfőbb érdeme az érgyógyászat egységes tárgyalása, tudatosítva, hogy a különböző szakmák ugyanazt a betegséget és ugyanazt a beteget kezelik. Az érsebészet elismertsége hazánkban, többi érrel foglalkozó társszakmáinál kiemeltebb volt, itt azonban a helyére került, demonstrálva azt, hogy megfelelő diagnosztika és belgyógyászati kezelés, intervenciós beavatkozás, valamint gondozás nélkül az érbetegellátás nem tud igazán sikeres lenni.
Ez a tankönyv tehát méltó folytatása az akkor különlegességnek számító Nemes-Soltész által írt Érsebészeti vezérfonalnak (1980)(1), Meskó-Farsang-Pécsvárady: Belgyógyászati angiológiának (1999)(2), az Acsády-Nemes által írt Az érsebészet tankönyvének (2001)(3) vagy az Acsády-féle Az érbetegségek klinikai és műtéttani atlaszának (2005, 2017)(4).
A jelen összeállítás túlmegy az elődök által kijelölt témakörökön és nagyon helyesen, vállalkozik a határ - területek tárgyalására, mint pl. az onkológiai, sebkezelési, hasi compartment vagy akár a sugárvédelmi problémák kifejtésére. Sőt még egy-egy, kitűnően megírt, újraélesztéssel és irodalomkutatással foglalkozó fejezetet is tartalmaz. Ez utóbbiak értékesek és hasznosak, minden tankönyvben ott lenne a helyük, de más szakkönyvekben nem szoktak benne lenni.
Évtizedek óta a vénás betegségek kérdéskörével foglalkozva, igazolható, hogy az ide tartozó fejezetek kitűnően vannak megírva, alig lehet egy-egy témát, az adott keretek között jobban megfogalmazni. Egyetlen olyan fejezet említhető (19.1), amelyben talán a saját régebbi és újabb felméréseink tükrében némi nézetkülönbséget lehet találni. Most ugyanis a varicositás műtét utáni recidiváinak okairól készítünk egy pontrendszert, vagyis azt igyekszünk megmutatni, melyik tényezőnek mekkora súlya van a kiújulásban. Ez sokban egybe vág a varicositas megjelenésének okaival, ill. epidemiológiai megfontolásokkal és a tünetek, valamint a panaszok értékelésével. Ennek alapján tehát nemcsak e fejezet szerzőjével, de más, nemzetközileg elismert phlebológusokkal sem mindenben értenénk egyet.
Kevésbé hangsúlyos a számos, tartalmi érték mellett, de a recenzensnek mégiscsak szemet szúr, hogy a hivatkozásokon belül a hazai közlések szegényesen jelennek meg. Ez egy olyan alkalom, amikor a jelen könyvön túltekintő gondolatokat lehet megfogalmazni. A fejezetek alapjául szolgáló összes hivatkozás felsorolása nyilván jelentősen megnövelte volna a könyv terjedelmét, a fontosabbak kiemelése jól érthető álláspontot képvisel. A takarékos hazai idézet azt a félrevezető képet sugallja, mintha hazánkban az érgyógyászat gyerekcipőben járna és a magyar angiológia és érsebészet bizonyos témákban csak a külföldi tapasztalatokra építene (megjegyzés: egyes fejezetekben valóban észlelhető a szerző hazai irodalom ismeretének hiánya). Ezen kívül fontos azt is tudni, hogy az itthoni kollégák inkább magyar nyelven olvasnak, mint angolul, tehát a további érdeklődés kielégítését nehezíti a hazai cikkek mellőzése. A magyar nyelvű közlemények előnye az állandó időhiánnyal küzdő kollégák számára, a gyorsabb áttekinthetőség és olvashatóság. A könyvben szerzőként szereplő, még kevésbé ismert kollégák egy-egy közleményének megjelentetése, szakmai múltjuk bizonyítékaként, bemutathatná jártasságukat, így erősítené irányukba a bizalmat. Mutatva ezzel, miért pont az ő megfogalmazásában és értékelésében ismerhetjük meg az adott témát.
Ami viszont elgondolkoztató, ismét a jelen könyvön túltekintve, hogy a hazai közlemények említése elismeri és támogatja a magyar érgyógyászatot, vagyis a mi tapasztalataink értékét, publikációinkat és könyveinket, akár a jelen tankönyv magyar kiadásának értelmét is igazolva! A hazai szakirodalom idézésében jelentős, eddig talán meg nem fogalmazott ellentét húzódik: többen vannak, akik kizárólag a külföldi, vagy angol nyelvű cikkeket idézik, míg néhányan, így az Érbetegségek is igyekszik a hazai szakirodalmat támogatni, és minél több, arra érdemes itthoni hivatkozást felvonultatni. Folyóiratunk esetében a Legjobb Publikáció díjazásában csak az részesülhet, aki közleményében legalább két hazai hivatkozást említ. A helyzet itt természetesen nem ennyire drámai, hiszen egy, a tartalmat nem érintő kérdésre tértünk ki, amelyben szó sincs a hazai szerzők elutasításáról, de egy jó alkalom arra, hogy a fentiek szerint elgondolkozzunk egy meghatározó könyv összeállításának nehézségein.
Néhány kritikai gondolat, amelyek talán csak véleménykülönbséget jelentenek, és semmiképpen sem elítélőek - mutatva, hogy a kritika írójának jobbító szándékai vannak. A 147. oldalon kezdődő Vénás beteg - ségek c. fejezet értékes gondolatokat tartalmazó, jelentős, személyes tapasztalaton alapuló, jól megírt rész, azonban ez a nagyvénák kezeléséről szól, tehát ennek inkább ezt a címet lehetett volna adni. Hasonlóan, a 161. oldalon lévő, szintén Vénás betegségek c. fejezetnek inkább a varicositas kezelése címet, hiszen elsősorban erről szól (ez egyben önkritika is). A verőérbetegségek nevezéktana c. fejezet miért került az Extracranialis cerebrovascularis betegségek címszó alá (175. oldal)?
Kétségtelenül korszerű a könyv, és nem róható fel, de az idő még e munka megírása közben is haladt. Nem kerültek bele pl. a Covid fertőzés kapcsán felmerülő vasculáris szövődmények (Érbetegségek 2021/1. szám) (5) vagy a CEAP osztályozás egy éven belül megjelent újabb módosításai (Érbetegségek 2020/3. szám) (6).
Zárszóként annyit kell kinyilatkoztatni, hogy e munka valódi értéket teremtett, méltó követője a korábbi, hasonló célú, mérföldköveknek számító könyveknek. Súlytalanok a fenti megjegyzések a könyv egészének érdemei mellett. Kiemelkedő értéke a hazai egyetemek együttműködése, az alaptudományok, a diagnosztika, a belgyógyászati, valamint az endovénás terápia és sebészet, továbbá a gondozás együttes megjelentetése. Más szempontból úgy is mondhatjuk, ma ennyit tudunk az érgyógyászatról, amelyben a siker alapja a team munka. Nem tudjuk, a könyv értékeinek létrehozásából ki milyen mértékben vette ki részét, milyen arányban a szerzőket, szerkesztőket vagy éppen a kiadót illeti a dicséret. Gratulálunk tehát mindenkinek, akik e könyv létrehozásán fáradoztak, kitűnő és hasznos munkát végeztek!

Irodalom

1. Nemes A, Soltész L: Érsebészeti vezérfonal. Medicina, Budapest, 1980
   
   
2. Meskó É, Farsang Cs, Pécsvárady Zs: Belgyógyászati angiológia. Medintel, Budapest, 1999
   
   
3. Acsády Gy, Nemes A: Az érsebészet tankönyve. Medicina, Budapest, 2001
   
   
4. Acsády Gy: Az érsebészet klinikai és műtéttani atlasza. Medicina, Budapest, 2005, második kiadás 2017
   
   
5. MAÉT Vezetősége (szerk: Bihari I, Bartos G, Landi A, Nemes A): Erek, emberek, esztendők. 50 éves a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság. MAÉT kiadványa, Budapest, 2016.
   
   
6. Laczik R, Gál K, Soltész P: Cardiovascularis betegségek és a COVID-19 fertőzés kapcsolata. Érbetegségek, 28:5-8. (2021)
   
   
7. Sándor T: CEAP osztályozási rendszer, 2020-as revízió. Érbetegségek, 27: 79-85. (2020)

Levelezési cím: imre.bihari.dr kukac gmail.com

Érbetegségek: 2021/1. 19-21. oldal