Szerzők: DR. BIHARI IMRE

Az orvosi és biológiai kutató munka roham-léptekkel halad előre, miközben újabb és újabb nem várt eredményeket szolgáltat. Az új ismeretek rendszerint folyóiratokban jelennek meg, de mindezek áttekintése, összegzése, értékelése és a hangsúlyok kijelölése egy-egy monográfia feladata. Monos Emil professzor könyve A vénás rendszer élettana címmel, néhány héttel ezelőtt 4. átdolgozott kiadásában látott napvilágot. A budapesti egyetem Semmelweis Kiadója jelentette meg, - érthető ennek alapján, és örvendetes, hogy azonnal angol nyelven is rendelkezésre áll. Összesen 96 oldal terjedelmű. A vénás élettan mind bonyolultabbá és elvontabbá váló egyes részletkérdéseit 37 fekete-fehér ábra teszi szemléletessé és érthetővé. Az alábbiakban erre a kitűnő munkára kívánjuk felhívni a figyelmet.

Érbetegségek: 2011/1. 28-29. oldal

Az orvosi és biológiai kutató munka roham-léptekkel halad előre, miközben újabb és újabb nem várt eredményeket szolgáltat. Az új ismeretek rendszerint folyóiratokban jelennek meg, de mindezek áttekintése, összegzése, értékelése és a hangsúlyok kijelölése egy-egy monográfia feladata. Monos Emil professzor könyve A vénás rendszer élettana címmel, néhány héttel ezelőtt 4. átdolgozott kiadásában látott napvilágot. A budapesti egyetem Semmelweis Kiadója jelentette meg, - érthető ennek alapján, és örvendetes, hogy azonnal angol nyelven is rendelkezésre áll. Összesen 96 oldal terjedelmű. A vénás élettan mind bonyolultabbá és elvontabbá váló egyes részletkérdéseit 37 fekete-fehér ábra teszi szemléletessé és érthetővé. Az alábbiakban erre a kitűnő munkára kívánjuk felhívni a figyelmet.
A könyv elsősorban az egyetemi hallgatókat célozza meg, de mint minden egyetemi tankönyv ez is a már végzett orvosok, szakorvosok, valamint középkáderek részére is hasznos olvasmány. Jól áttekinthető felépítése, tartalomjegyzéke és névmutatója kézikönyv-szerű használatra is alkalmassá teszik.
A vénás keringés rejtélyein az emberiség mintegy 3000 éve töri a fejét. Mai szemmel meglepő tévhitek tárgya volt ez az érhálózat. Sokáig a vér passzív továbbítójának gondolták, azonban az utóbbi évtizedek kutatásai, a vénákat reguláló reflex mechanizmusok és a véna falon belül zajló biokémiai szintű folyamatok feltárása, új és meglepő információkkal szolgált.
A vénák a test egészét behálózzák, minden szervet érintene, ebből adódik, hogy betegségük bármely szervben tünetet, panaszt, rendellenes működést okoz. Élettani funkcióik ismerete tehát szinte valamennyi gyógyító szakma részére nélkülözhetetlen. Különösen fontos lehet a belgyógyászok számára, akik a vénákon belül uralkodó áramlás-nyomás viszonyokból egy-egy szerv kóros működésére (pl. szív, máj, stb.) következtetnek. Hasonlóan az invazív radiológusok részére is alapvető, hiszen a vénás elfolyás törvényszerűségei, azok megváltozása, anatómiai rendellenesség, thrombosis, szűkület, aneurysma, stb. jele lehet.
A vénák megbetegedése az alsó végtagon a leggyakoribb. Ennek nyilvánvaló élettani okai vannak: a vénás nyomás a függőlegesen álló ember lábában a legmagasabb. Ez hajlamosít a leggyakoribb vénás betegség a varicositas kialakulására, és egy sokkal súlyosabb kórkép a vénás thrombosis fellépésére. A visszértágulat minden második felnőttnél fellelhető, minden 10.-nél panaszokat, szövődményeket okoz. Minden 100 ember közül egynek vénás eredetű fekélye van a lábán. Minden 1000. kap thrombosist, és hazánkban minden 10000. a következményes pulmonalis embolia miatt hal meg. A vénás rendszer kutatása tehát, bármely vonatkozásban rendkívül fontos.

Monos Emil professzor könyve a vénák élettanáról

Áttekintve az alsó végtagi vénás keringést, a témában kevésbé jártas kollégák részére meglepő lehet, hogy a visszafolyó vér akadálytalan és dinamikus elfolyását milyen bonyolult és egymással összhangban lévő mechanizmusok együtthatása adja. Gondoljunk a szívműködés, a légzés, a vele szinkronban lévő hasűri nyomásváltozás, a billentyűmozgás, az izom aktivitás és végül a véna fal önálló, reflektórikus működésének jelentőségére. A vénák élettani megnyilvánulásai és reakciói, bár kis léptékűek, mégis nagy jelentőséggel bírnak, hiszen az elfolyó vér levezetését, újrahasznosítását biztosítják. A könyv, az alsó végtagi vénás nyomásváltozások speciális helyzeteire, a szervezet alkalmazkodására, így pl. a súlytalanság állapotára is kitér. Ha ezzel összevetjük az artériás áramlásban uralkodó szív-pumpa és az ennek révén beinduló egyéb mechanizmusok aktivitását, láthatjuk, hogy a vénás drenázs megismerése mennyivel több fejtörtést okoz. Nem véletlen, hogy hasonló könyv az artériákról nem jelenik meg.
A nyomásértékek, mint említettük rendszerint alacsony tartományban mozognak, amely alacsony nyomást elsősorban a vénák tágulási és összezáródási képessége, valamint a billentyűk tartják fenn. Az alsó végtagi vénák túlzottan magas vérnyomása elleni mechanizmusok fontosak a hajszáleres keringés és anyagcsere fenntartására. Ennek a védekező rendszernek, elsősorban a billentyűknek a károsodása, az alsó végtagon jellegzetes kórképhez vezet, melynek legfontosabb jellemzői az ödéma, a pigmentáció, a bőr és a bőr alatti szövetek gyulladása, hegesedése és a kifekélyesedés, amelyet krónikus vénás elégtelenségnek nevezünk. Az elfolyó, levezető rendszernek tehát feladatánál fogva alacsonyabb nyomás tartományt kell fenntartania, hogy a vér a megfelelő irányba folyjék és a vérkeringési rendszer fenntartható legyen. Mint a fenti példa mutatja, a szisztéma meghibásodása, az alapelv sérülése, vagyis a vénás nyomás megemelkedése súlyos bajokat okoz.
A könyv egyik fontos fejezete a biomechanikai adaptációval foglalkozik. Ez a rész jól mutatja azokat a biológiai reakciókat, alkalmazkodási módokat, amelyek a fent említett, vérelvezetést fenntartó nyomáskülönbséget megfelelő értéken tartják. Itt olyan biológiai reakciókról van szó, amelyek kísérleti vizsgálata, kiváltása hosszú tervezést és gondolkodást kívánt. Ezen törvényszerűségek ismerete a különböző gravitációs viszonyok közé kerülő ember számára fontos, és úgy tűnik a jövőben egyre fontosabb lesz.
Néhány meglepő, de igazolt tényt találhatunk a könyvben. Az egyik ilyen érdekes téma az arc vénás drenázsának speciális regulációja. Egy másik, nem közismert tény, hogy a mikrocirkuláció venularis szakaszán is jelentős, mindkét-irányú anyag transzport zajlik.
Érdekes és fontos kérdés a vénák és a leukocyták viszonya. Az erek és a fehérvérsejtek kapcsolata ma már a fiziológia és a pathológia külön fejezete, - sokáig ismeretlen pathofiziológiájú betegségek létrejöttének magyarázatát adja.
A vér túlnyomó többsége, csaknem 70 %-a a vénákban helyezkedik el. Fekvő helyzetből talpra álláskor speciális reflex mechanizmus szükséges a véreloszlás-változás kompenzálásához. Az alsó végtagok ilyenkor csaknem fél litert vesznek fel, súlyos varicositás esetén ennél jóval többet. A vér testen belüli elhelyezkedésének hatását, - a keringésből kirekesztett állapotát, vagy annak visszakerülését, - a gyenge kardiális állapotú, vagy kollapszusban lévő betegeken jól megfigyelhetjük.
A könyv további értéke, az agyi vénás drenázs áttekintése. Ez, mint egy egzotikus földrész, tele van a szervezet más részeitől eltérő különlegességekkel.
Kívánjuk, hogy Monos professzor úr és munkacsoportja hasonló lendülettel folytassa kutató és oktató munkáját. Kérjük, hogy továbbra is tartsa szemét a vénás rendszer kutatásának újabb felfedezésein, és ezeket a téma iránt érdeklő kollégák számára újabb kiadványokban tegye hozzáférhetővé és érthetővé.

Dr. Bihari Imre


Érbetegségek: 2011/1. 28-29. oldal