A Magyar Angiológiai Társaság Phlebológiai Szekciója 1979-ben alakult meg, mint az első specializálódott szakmai csoport a multidiszciplináris angiológián belül. Első, alapító elnöke dr. Radó György bőrgyógyász főorvos volt. Az alapszabályt 1980-ban fogalmazták meg és fogadták el.

Érbetegségek: 1995/2. 32-33. oldal

A Magyar Angiológiai Társaság Phlebológiai Szekciója 1979-ben alakult meg, mint az első specializálódott szakmai csoport a multidiszciplináris angiológián belül. Első, alapító elnöke dr. Radó György bőrgyógyász főorvos volt. Az alapszabályt 1980-ban fogalmazták meg és fogadták el. A szekció megalakulását elsősorban az indokolta, hogy a vénás betegségek 36%-os arányban fordulnak elő a hazai populációban, ugyanakkor e betegek szakmailag "gazdátlanok". Az ide tartozó betegségekben szenvedők a legtöbb esetben a sebészeti és a bőrgyógyászati ambulanciák között vándorolnak, vagy belgyógyászati osztályokon részesülnek valamiféle palliatív kezelésben. Ez már akkor jelentós szakmai lemaradást jelentett a korabeli Csehszlovákiához és az NDK-hoz képest is, ahol a rászorulók már ebben az időben kiterjedt gondozóhálózaton keresztül részesültek szakszerű phlebológiai ellátásban. A nyugat-európai országokban pedig ekkor már több évtizedes phlebológiai tevékenység folyt a legmagasabb technikai színvonalon.
Szükség volt tehát hazánkban is egy szakmai szerveződésre, amely felvállalja és koordinálja a vénás betegségek gyógyítását és a rászorulók gondozását. Egy csapatba kellett gyűjteni azokat a belgyógyászokat, bőrgyógyászokat, gyermekgyógyászokat, radiológusokat, sebészeket, érsebészeket, akik hajlandók voltak felvállalni a vénás- és nyirokérbetegek kezelését. Dr. Radó főorvos úr személyében - szakmai érdemein túl - kiváló szervező került a szekció élére. Nagy tapasztalattal és gyakorlattal rendelkezett, hiszen 1974-ben ő alapította meg a II. kerületben azóta is működő és ma a legnagyobb betegszámmal dolgozó angiológiai gondozóhálózatot Munkásságának fő érdemei közé sorolható a hazai vénás epidemiológiai felmérés megszervezése és a kompressziós kezelés különböző formáinak elterjesztése a mindennapi orvosi gyakorlatban. Hazai elismertsége mellett már ekkor jelentős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett. Holland, francia, olasz, német, osztrák, cseh és román kollégákkal állt közvetlen munkakapcsolatban. Az Union Internationale de Phlébologie akkori elnökéhez, Van der Molen professzorhoz fűződő szakmai és baráti kapcsolata révén Magyarország is felvételt nyert a nemzetközi társaságba. Az ő ajánlása és személyes közbenjárása révén lettem 1983-ban Magyarország nemzeti delegátusa a testületben.
1985. májusában a Magyar Dermatológiai Társaság és a MAT Phlebológiai Szekciója háromnapos nemzetközi sympoziumot rendezett Szegeden. Az ez alkalommal tartott vezetőségi ülésen dr. Radó György lemondott elnöki tisztéről, és ekkor választottak meg a szekció második elnökévé. Rendhagyó módon kereken tíz évet töltöttem e poszton, és most lemondásom alkalmából beszámolok az e periódus alatt végzett munkánkról.
Alapvető célként tűztük ki az úgynevezett phlebológiai szemlélet hazai kialakítását és elterjesztését az orvosi köztudatban az alapellátás szintjén is. Ezt az ország különböző kórházaiban tartott továbbképző előadássorozatok tartásával igyekeztünk megvalósítani. Tudományos üléseket szerveztünk valamennyi megyei kórházban, s ezeket az igényeknek megfelelően megismételtük. Az évek során két jelentős továbbképző bázis alakult ki, egyrészt az Ajkai Kórház érsebészeti osztályán dr. Hetényi András vezetésével, másrészt az Orvostovábbképző Intézetben dr. Bihari Imre szervezésében. A pécsi munkacsoport tagjai is rendkívül aktívan részt vettek ezirányú tevékenységünkben. A társszakmák közül a legszorosabb együttműködés a Magyar Dermatológiai Társaság phlebológus tagjaival alakult ki. A belgyógyász-angiológusok közül dr. Meskó Éva és dr. Káli András kapcsolódtak be aktívan a szekció életébe, majd dr. Szlávy László és dr. Hüttl Kálmán révén a radiológusok is csatlakoztak munkánkhoz. Az arterio-venosus maiformációkkal foglalkozó munkacsoport előbb dr. Soltész professzor úttörő munkássága, majd dr. Tasnádi Géza tevékenysége által reprezentálódott. Az általános sebészek körében dr. Sándor Tamás szervező és tudományos munkássága ma is igen jelentős. A kísérleti fiziológia területén dr. Monos Emil professzor és munkacsoportja végez phlebológiai kutatásokat.
E szakmaszervező és kapcsolatteremtő aktivitásunk eredményeként a tudományos tevékenység is jelentősen fellendült. 1986-ban dr. Nemes Attila professzor szerkesztésében megjelent "A vénák betegségei és kezelésük" című könyv, amelyet a szekció vezető munkatársai írtak. Igazi, hiányt pótló mű ez, hiszen előtte 1963-ban jelent meg hasonló témájú könyv. Nagy számban kerültek publikálásra phlebológiai tárgyú közlemények, elsősorban a Magyar Sebészeiben, a Bőrgyógyászati és Venerológiai Szemlében és az Orvosi Hetilapban. Az elmúlt tíz év alatt 5 kandidaturát és 1 doktori értekezést védtek meg e tárgykörben.
Az Union Internationale de Phlébologie vezetőségébe 1985-ben történt beválasztásom óta nemzetközi kapcsolataink fokozatosan fejlődtek. A korábbi német, osztrák kapcsolatok mellett az angol, az amerikai, a francia, a spanyol, a japán és az ausztrál társaságokkal alakult ki együttműködés. A szekció tagjai évente többször vettek részt különböző nemzeti társaságok kongresszusain, rendszeresen látogatták az európai és világkongresszusokat. Széles körű szakmai tevékenységünk és egyre bővülő nemzetközi kapcsolataink eredményeként megrendezhettük 1993. szeptember 6-10. között az Európai Phlebológiai Kongresszust, amely közel 1000 fős nemzetközi részvétellel komoly szakmai sikert hozott. A kongresszus 6,5 millió forint tiszta nyereséget eredményezett a Magyar Angiológiai Társaságnak, hosszú évekre megalapozva ezzel anyagi helyzetét.
Végezetül meg kívánom köszönni valamennyi kolléganőm és kollégám áldozatos munkáját, akik közreműködése nélkül a felsorolt sikereket nem tudtuk volna elérni. Akik nem kerültek név szerinti megemlítésre, ne gondolják úgy, hogy munkájuk értéktelenebb, eredményeik csekélyebbek lettek volna, mint a megnevezetteké. A siker közös, az egész szekcióé.

Dr. Acsády György

Érbetegségek: 1995/2. 32-33. oldal