Beszámoló az Európai Lymphológiai Társaság XX. Kongresszusáról - Nénetország, Titi-tó, 1995. május 26-27.

Érbetegségek: 1995/3. 32-33. oldal

(Beszámoló az Európai Lymphológiai Társaság XX. Kongresszusáról, Titi-tó, 1995. május 26-27.)

A Feketeerdő és a Titi-tó maga a megelevenedett mesekönyv. Hogy a kirándulásra és a természet csodálatára késztető környezetben mégis voltak az előadóteremben, az két dolognak volt köszönhető - a magas színvonalú előadásoknak és az esősre fordult időnek.
A rendezvényen látszólag egyedül képviseltem hazánkat, de csak látszólag, mert a kongresszus szervezője Földi Etelka volt, a társaság doyenje pedig Földi Mihály professzor. Rajtuk kívül még jelen volt sokunk tanítómestere, a hazai klinikai lymphológia inspirálója, Déri György is.
A világ lymphológusait tömörítő Nemzetközi Lymphológiai Társaság (International Society of Lymphology) 1966- ban alakult. Ezen belül jött létre a jelen rendezvényt szervező Európai Lymphológiai Társaság (Groupement Européen de Lymphologie), amelynek székhelye Brüsszelben van. A nem angol nyelvű nemzetközi társaságoknál mindig nagy probléma a kongresszus nyelve, így jelen esetben is, hiszen a társaság francia indíttatású, a kongresszus Németországban került megrendezésre, de a tudományos szaknyelv mégis az angol - ezen bábeli zavar megoldására a legjobbat: a három nyelvű szinkron tolmácsolást választották.
A számos értékes előadás közül néhányat érdemes kiemelni. A lymphoedema progressziójában jelentős szerepe lehet a bakteriális gyulladásoknak, hiszen a nyirokkeringés zavara kedvez a baktériumok szaporodásának, viszont a kiváltott gyulladás és hegesedés tovább rontja a nyirokkeringést. E kérdéssel foglalkozott a lymphológia egyik élő klasszikus, W. L. Olszewsky (lengyel), aki annak idején az első lympho-venosus shunt-öt készítette. Jelen vizsgálatai során a bőrfelszín különböző helyeiről, a subcutisból, a nyirokcsomókból, a vérből és a szövetnedvből nyert mintákat baktériumtenyészet céljára. A bőr felszínén és a mélyben talált baktériumok alapján megállapította, hogy a szövetekbe kerülő baktériumok leggyakoribb behatolási helyei a körmök körül és perianalisan vannak. A talált baktériumok rendszerint coccusok, amelyek Penicillinre vagy Gentamycinre érzékenyek. Számuk a bőrtől a mélybe hatolva egyre kevesebb.
Szintén a gyulladás témakörével foglalkozott R. V. Cluzan (francia) is, aki a lymphoedemában észlelhető nem bakteriális krónikus gyulladásról tartott előadást. Ennek fennállását szövettani vizsgálattal bizonyította: jelentős mononucleáris infiltrációt talált lymphoedemában. Okként a felszaporodott fehérjét és fehérje metabolismust tartja, továbbá ezen esetekben a baktériumtenyészetek negatív eredményeket adtak. Ez a gyulladás antibiotikum adása nélkül elmúlik.
A recidiváló erysipelas megelőzési lehetőségeiről U. F. Haustein (német) beszélt. Leggyakoribb kórokozó eseteikben is a streptocossus volt, ezért a betegek immun válaszát erősítő vakcinát alkalmaztak sikerrel, húsz éven keresztül, egészen addig, amíg ezt a készítményt be nem tiltották. Mostmár a megelőzés eszközei a Penicillin tartós szedése és a nyirokmasszázs.
Két olasz előadó számolt be a melegkezeléssel elért kedvező eredményeikről. Ez annál is érdekesebb, mivel a meleg egyéb módon történő behatása pl. napsugárzás - kifejezetten rontja a lyphoedema állapotát. U. Fox mikrohullámú készüléket alkalmazott, a bőr felszínét 38 fokra melegítette. Betegeit három héten keresztül naponta kezelte, majd szövettem vizsgálattal ellenőrizte az eredményt. Azt találta, hogy a nyirok kapillárisok száma növekedett, ugyanakkor a recidiváló erysipelasok előfordulása csökkent. A másik szerző, C. Campisi nem mikrohullámú készüléket alkalmazott, mert ilyenkor az izzadságcseppek túlmelegszenek és megégethetik a bőrt, hanem magas páratartalmú levegőt használt. Ez a módszer is sikeresnek bizonyult - kompressziós kezeléssel kombinálta és a duzzanatok jelentős redukcióját észlelte.

Földi Etelka, a kongresszus szervezője és Földi Mihály professzor.

A gyulladások kapcsán létrejövő nyirokér elváltozások időbeli lefolyásáról H. J. Leu, svájci kolléga tartott előadást. Elmondta, hogy a gyulladás hatására a nyirokerek obliterálódnak, rendszerint bealvadnak, hiszen a nyirok is tartalmaz alvadási faktorokat, amelyek a gyulladás miatt létrejött endothel defektusok hatására aktiválódnak. Ezek az elzáródott nyirokerek később rekanalizálódhatnak és ismét funkcionálnak, vagy végleg elhegesednek.
Csaknem 700 emlóműtött betegen végzett felmérésének eredményeit ismertette J. C. Fernandez (francia). Megállapította, hogy emlőműtét után 34%-ban lehetett oedemát kimutatni: átlagosan a felkar 2,9, az alkar 1,9 cm-rel vastagabb. Radikális mastectomia után 4,2 cm, míg konzervatív műtét után 2,7 cm a változás. A domináns oldalon rendszerint gyakoribb az oedema, míg a nem domináns oldalon nagyobb. Számításba vette a két végtag között normálisan is fennálló, mintegy 1-2 cm-es különbséget a domináns végtag javára. Az eltávolított nyirokcsomók száma 10 és 20 között volt, de az oedemák és a nyirokcsomók száma között nem talált összefüggést. Vizsgálatai kiterjedtek a műtét kapcsán rendszeresen fellépő vállízületi mozgáskorlátozottságra is. Ezt radikális műtét után 57%-ban, konzervatív sebészi megoldás után 27%-ban észlelte. Meg kell jegyezni, hogy ennek fellépésében rendszerint az irradiációnak is szerepe van.
Több szerző különböző szempontokból foglalkozott a lymphoedema eddigi legcélravezetőbb kezelési módszerével, a nyirokmasszázs kezeléssel (lymphdrainage). U. K. Franzeck (svájci) a nyirok kapilláris tágasság és a bennük mérhető nyomás változását vizsgálta kezelés előtt és után. A kéthetes kezelést követően a lábszár körfogata 2 cm-t apadt. A néhány mikron átmérőjű kapillárisokat mikroszkóp alatt, üveg pipettával kanülálta, a kezelés előtti nyomás 14,5, utána 6,0 Hgmm volt. A kapilláris tágasság hasonló mértékben redukálódott.
N. Piller ausztrál kolléga felsővégtagi secundaer lymphoedema kezelésébe a beteg együttműködő házastársát is bevonta, a kezelésre és annak értékelésére megtanította. Ez a módszer a csonkító műtét utáni párkapcsolatot javította; az állandó kezelő, aki csak egy beteggel foglalkozott, már a legkisebb változásokat is észlelni tudta, nagyobb felelősséget érzett a beteg iránt, s jobb volt az együttműködési készség a beteg részéről is. Végül, de nem utolsó sorban ez a megoldás jelentős költségeket takarít meg.
Ugyanez a szerző alacsony energiájú lézerkezeléssel szerzett tapasztalatairól is beszámolt. Helium-Neon és Gallium-Arsenid kombinált kezelést alkalmazott. Az előbbi felületi, az utóbbi mély szöveti hatással bír. Tíz héten keresztül végezte a kezelést, kizárólag lézerrel, amely után 19%-os átlagos oedema redukciót ért el és a betegek panaszai is csökkentek.
A nyirokutak direkt és transzkután elektromos stimulációjáról E. Kerckhofs (belga) tartott előadást. Megállapította, hogy speciális áramimpulzusokkal különböző állatok izolált nyirokereiben a kontrakció gyakorisága fokozható. A spontán, percenként jelentkező 1-2 kontrakció átlagosan 5,8-ra növekedett. A transzkután stimulációval szintén megduplázódott a kontrakciók gyakorisága.
A műtéti kezelés eredményeiről R. G. Baumeister (német), C. Campisi (olasz) és A. Pietravallo (olasz) számoltak be. A bemutatott mikroszkópos módszerek csak egyedi esetekben alkalmazhatók, nem helyettesíthetik a manuális kezelést, egyetlen előnyüknek azt tartják, hogy segítségükkel lassú, állandó javulás érhető el, a visszatelődések kisebb mértékűek vagy elmaradnak.
Eddig lymphologusok által nem vizsgált problémára talált P. Bräutigam (német) szellemes megoldást. Az ARDS (aduit respiratory dystress syndrom) korai diagnosztikáját speciális módszerrel végezte: rádióaktív izotóppal jelzett vörösvértestet és humán albumint adott a betegnek. A vörösvértestek a lumenből nem léptek ki, míg a humán albu- min kóros esetben elhagyta az érpályát. Ezzel még az ARDS radiológiai észlelhetősége előtt diagnosztizálható volt a betegség.
Mint látható, a kongresszus a lymphológián belül szinte teljes körképet mutatott a részterületek legrangosabb előadóinak felvonultatásával. Az ismertetett előadások között több olyan volt, ami a téma iránt érdeklődők számára ismerősen cseng, de ezek az előadások is számos részújdonságot tartalmaztak. Hogy mi az, ami valóban értékes, hasznos újdonság, azt majd az idő dönti el, de azt már most tudjuk, hogy nincs megállás ebben a tudományágban sem.

Dr. B. I.

Érbetegségek: 1995/3. 32-33. oldal