A franciaországi Tours-ban, 1996. június 3-5. között rendezték meg az I. Nemzetközi Haemodialysis Symposiumot.
Egy ragyogó kongresszusi palotában, mintegy 300 fő részvételével, elsősorban a továbbképzés érdekében került sor a rendezvényre. A velünk szomszédos országokból alig lehetett résztvevőkkel találkozni (2 magyar, 1 osztrák, 3 horvát, 1 szerb, 2 szlovák, 1 cseh, 1 lengyel). A horvát kollégák posterrel jeleskedtek.
Általános tárgyú előadásokkal kezdődött a program.

Érbetegségek: 1996/2. 35. oldal

A franciaországi Tours-ban, 1996. június 3-5. között rendezték meg az I. Nemzetközi Haemodialysis Symposiumot. Egy ragyogó kongresszusi palotában, mintegy 300 fő részvételével, elsősorban a továbbképzés érdekében került sor a rendezvényre. A velünk szomszédos országokból alig lehetett résztvevőkkel találkozni (2 magyar, 1 osztrák, 3 horvát, 1 szerb, 2 szlovák, 1 cseh, 1 lengyel). A horvát kollégák posterrel jeleskedtek.
Általános tárgyú előadásokkal kezdődött a program. A művese kezeléshez szükséges behatolási lehetőség megteremtésének amerikai és európai nézeteit ütköztették a rendezők a morbiditási és mortalitási adatokkal együtt. A különböző katéterek behelyezése, a-v fistulák készítése és azok megválasztásának indikációi álltak a középpontban. Az oktató előadásokon kívül csak néhány szabad előadást hallhattunk az egész tanfolyam alatt.
Részletesen taglalták a sikertelenségek okait. Külön oktatták a gyermekkkori vénás tartós katéterezést és a percutan dialysis eszközök behelyezését. Megismertük a különböző gyártmányú katéterek jellemzőit.
A behatolási hely imaging (nálunk radiológiai vagy helyesebben orvosi képalkotó) ellenőrzését nyomás- és áramlásméréssel egészítik ki. Az ellenőrzésnek megállapításuk szerint rendszeresnek és teljes értékűnek kell lennie, regisztrálva a kapott adatokat, mégpedig kiprintelve a vizsgáló eszközön és beírva PC-be a későbbi feldolgozás és elszámolás könnyebbé és pontosabbá tétele érdekében. Gondolom, ez nálunk is így történik. Ugyanis ez az egyetlen módja annak, hogy még időben észrevegyék a kezdeti elváltozásokat (szűkületeket, thrombotikus felrakodásokat), amikor még műtét nélkül megmenthető a behatolási hely, és nem kell újabb helyet keresni a műtét számára (amelyek előbb- utóbb elfogynak). A korai diagnózis a beteg életét hosszabbíthatja meg.
A radiológusok kiváló szekciót rendeztek a behatolási helyek ultrahangvizsgálatáról, a szűkületek és thrombotikus felrakodások korai felismeréséről.
Kórélettani ismeretekkel megtűzdelt beszámolókat hallhattunk a fistula okozta potenciális végtag ischaemiáról, klinikai ismereteket annak korai felismeréséről és műtét nélküli radiológiai kezeléséről (amíg lehet). A fő kezelési mód, melyet a leggyakrabban lehet alkalmazni, a transluminalis angioplastica. Ha ez nem elégséges, akkor bizony stent behelyezése válik szükségessé (250-300 000 Ft/db). Azonban számomra nem volt meggyőző, hogy a centrális vénákon kívül, más árterületeken tartós eredményeket lehetett volna elérni. A perifériás artériás és a partialis tüdőembólia szinte velejárója ezeknek a beavatkozásoknak (a sebészinek is, csak azt a legtöbb szerző nem figyelte).
Ami viszont meglepő volt, az a shunt és a szomszédos érintett érszakasz beszűkülését és elzáródását megelőző tennivalók iránti teljes érdektelenség volt. Ezen elváltozások kialakulásának mechanizmusával és lehetséges magyarázatával összesen 2 poster foglalkozott (elméletben). A megelőzés érdekében tett intézkedésekről 1 postert és 1 előadást hirdettek, de azok elmaradtak. A dolog kísértetiesen hasonlít az érsebészetben és a dotterezésben (transluminalis angioplasticában) látott kezdeti jelenségekhez. Majd itt is valószínűleg megjelennek a varázsgyógyszerek (jó drágán), de valójában valószínűleg még hosszú ideig a mechanikus beavatkozáson (műtéten) lesz a hangsúly. Sokkal kevesebb szellemi munkát fognak befektetni abba, hogy miként lehetne ezeket a másodlagos beavatkozásokat (műtéteket, dotterezést, stent behelyezést) elkerülni. Láttunk már ilyet!
"Those who can not remember the past are condemned to repeat it!" (Aki nem emlékszik a hibáira, arra ítéltetik, hogy újra elkövesse azokat!)

Dr. Horváth László

Érbetegségek: 1996/2. - 35. oldal