Dr. Káli András nyílt levele a sonotherápia alkalmazásáról és Dr. Bihari Imre válaszlevele.
Érbetegségek: 1999/1. 29. oldal
Nyílt levél a Főszerkesztőhöz
Kedves Imre!
Bocsásd meg nekem, hogy az általad szerkesztett lapban e nyílt levél Veled kíván vitatkozni. 1999. január 19-én a Magyar Televízió 2-es programjában támogatóan nyilatkoztál a Sonotherápiáról, és ez adta az indítékot e levél megírásához.
Szeretnélek biztosítani arról, hogy tiszteletben tartom hitedet az új eljárás alkalmasságát illetően, amennyiben itt hitről van szó. Biztosítani szeretnélek arról is, hogy tiszteletben tartom tapasztalataidat, melyeket e módszerrel kapcsolatban szereztél, annál is inkább, mert nekem nincsenek tapasztalataim. Messzemenően tiszteletben tartom jogodat is, hogy véleményedet a nagy nyilvánosság előtt is elmondod. Vitatkozni a bizonyítékokról, azaz az evidenciákról, még pontosabban ezek hiányáról szeretnék.
A XX. század végének orvostudománya szakított az empírián alapuló orvoslással. Kialakult az ún. "evidanced based medicine". Azt kell tegyük, amire bizonyíték van, és amire nincs, azt fenntartásokkal kell kezeljük. A bizonyíték megszerzésének módja a randomizált kettős-vak placebo kontrollált orvosi vizsgálat. Mit jelent ez a Sonotherápiát illetően? Olyan nagy számú vizsgálatot, amely során a betegek egyik, randomizált része kezelést, másik része álkezelést (pl. be nem kapcsolt készülékkel) kap, az értékelő orvos pedig úgy értékel, hogy nem tudja, ki részesült valódi sonotherápiás kezelésben, és ki nem.
Kedves Imre!
Biztos belátod, hogy efféle bizonyítékkal jelenleg nem rendelkezel, mi orvosok pedig éppen ezt kérjük számon. A medicinában annak kell bizonyítani, aki állít valamit, vagyis Neked kellene. Másként működik a természetgyógyászat, amely a tapasztalatokra, empíriára épít. Ha azt mondod, a Sonotherápia természetgyógyászati eljárás és dr. Bihari Imre természetgyógyászként végzi e tevékenységet, működésedet elfogadom, ha nem is foglak követni. Sajnos azonban nem ezt teszed. Orvosként, érsebészként, a HIETE munkatársaként, a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság tagjaként, az Érbetegségek című lap főszerkesztőjeként hangzanak el megnyilatkozásaid, melyek hitről, tapasztalatról szólnak, minden evidencia, bizonyíték nélkül.
Barátsággal:
dr. Káli András
Válasz dr. Káli András levelére
Kedves András!
Ha röviden kellene válaszolnom, azt mondanám, részben igazad van és egyetértek Veled. Ezzel a válasszal azonban eddig senki sem elégedett meg, ami természetesen érthető. Térjünk tehát rá a részletekre.
1. Miért merül fel az igény valamely újabb konzervatív eljárásra az arteriosclerosis kezelésében? A legóvatosabb becslések is mintegy 200.000 érszűkületes betegről beszélnek hazánkban, míg a végzett műtétek nem érik el a 20.000-ret. A nem invazív kezelés iránti igény ennek alapján nyilvánvaló. Aki tehát ilyen módszerről tudomást szerez, annak kötelessége is annak kivizsgálása vagy a vizsgálatok előmozdítása.
2. Mi a szóbanforgó kezelés lényege? Az általam ismert Sonotherápia elődje a Szegheő-féle infrahang kezelés. Ezzel tapasztalatom nincs, azonban tudjuk, hogy a Magyar Angiológiai Társaság égisze alatt vizsgálatok történtek, amelyek során két fontos megállapításra jutottak:
- a kezelésnek gyógyító hatása nincs,
- a kezelésnek ártalmas hatása sincs.
Az újabb kezelés, a Sonotherápia intermittálva computer vezérléssel a szív szisztolés fázisában adja a rezgéseket. Elképzelhető, hogy a talpra adott rezgések reflektorikusan fokozzák az alsó végtag keringését, az értörzsek elzáródása esetén a kollaterális keringést.
3. Saját beteganyag:
Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy az alábbi vizsgálatok nem a HIETE Szív- és Érsebészeti Klinikán, hanem a Népszínház u. 42-44-ben lévő magánrendelőmben történtek. Öszszesen 309 beteget vizsgáltunk és kezeltünk, majd kontrolláltunk másfél éves időtartam alatt, akiknek alsó végtagi verőér szűkületük volt, jól tapintható artéria femoralis pulzus mellett. Életkori megoszlásuk, kísérő betegségeik és nikotin abususuk a szokásos, érszűkületes betegekre jellemző mértéket mutatta. A betegek járástávolsága 1-600 méterig terjedt, átlagosan 112 méter volt. A betegek gyógyszerelésén nem változtattunk.
Vizsgáltuk a bőrhőmérsékletet, a Doppler-indexet és a dysbasiás távolságot.
3A kezelések előtt a betegek többsége az 50-100 m-es dysbasia kategóriába tartozott, a kezelés után a betegek többsége a 250-500 m-es kategóriába került át. A fenti paramétereket értékelve azt láttuk, hogy a kezelés során a betegek 56,3%-a javult, 2,6%-a romlott és 41,1%-a nem változott. A jól reagálók között sok volt a perifériás típusú keringési zavarban szenvedő (diabeteses angiopathia, Buerger-kór).
4. Mi az, ami hiányzik? Az, amit Te is hiányolsz: egy kontrollált randomizált prospektiv tanulmány annak vizsgálatára, hogy az észlelt javulás valóban a Sonotherápia hatására következett-e be. Ezt a vizsgálatot én magam is hiányolom.
5. A Sonotherápia nem egyszerűen egy gyógyító eljárás, hanem egy pénzkereső üzletág lett, amelyben a betegkiválasztás tisztasága csorbát szenvedett, az információk, azaz a hirdetések gyakran megalapozatlanok, és mindez tudtom és beleegyezésem nélkül az én nevem mögé helyezve jelent meg. Nem ritkán olyan betegeket is kezeltek, akiknek semmilyen betegsége nem volt, és olyanokat is, akiknél előrehaladott gangraenájuk miatt nem is volt remény az állapot javítására. Igaz, hogy az érszűkület hangkezelése csaknem két évtizede ismert, megtűrt vagy engedélyezett hazánkban, sőt más országokban is, ennek ellenére magam sem helyeslem, hogy egy vizsgálati stádiumban lévő eljárást rutinszerűen alkalmazzanak és azt a természetgyógyászok felügyelet nélkül végezzék. A helyzet tehát már jóval megnyilatkozásaim előtt adva volt, s ezekre azért került sor, mert indokoltnak éreztem a téves ismeretek (plakk felszívódás vagy rekanalizáció a hangkezelés hatására stb.) korrekcióját épp úgy, mint annak hangoztatását, hogy az orvosi felügyeletet egyértelműen javaslom.
Egyetértek azzal, hogy bizonyítani annak kell, aki egy új eljárást szeretne bevezetni. Ennek ellenére úgy látom, itt egy sajátos helyzet alakult ki, hiszen ez már csaknem két évtizede alkalmazott módszer és a közvélemény joggal ragaszkodhat a hatástalanság igazolásához is.
Mindezek alapján mindaddig, ameddig a megfelelő tudományos vizsgálatok a kezelés hatásosságát nem tisztázzák, erről a terápiáról nem nyilatkozom, és saját vizsgálataimat is abbahagyom, nehogy azokra ismét hivatkozzanak, mert nem kívánok a továbbiakban a harcok ütközőpontja lenni.
Dr. Bihari Imre
Érbetegségek: 1999/1. 29. oldal
