Szerzők: DR. WÉBER GYÖRGY

Beszámoló a "Progress in Angioscopy 1998, Minimal Invasive and Endovascular Surgery" kurzusról

Érbetegségek: 1999/1. 27-28. oldal

Arnold Miller és Frank W. LeGerfo kollégák - a hagyományokhoz híven - az elegáns bostoni Ritz-Carlton hotelben szervezték meg a Harvard Medical School érsebészeti továbbképző kurzusát, 1998. december 6-8. között.
A szervezők célja előadásokon, illetve állatokon végzett beavatkozások során megismertetni napjaink érsebészeti újdonságait a résztvevőkkel, akik elsősorban az Egyesült Államokat képviselték, de jöttek Ausztriából, Finnországból, Hollandiából, sőt Szaúd-Arábiából is. A tanfolyam vaskos kézikönyvében megjelentek a gondosan összeállított diagnosztikai és terápiás algoritmusok, az elődadások kivonatai.
A programban 36 meghívott, a szakmát jól reprezentáló előadó szerepelt. Az első szekció a varrat nélküli anastomosis készítés lehetőségeit (lézer, VCS stb.) tárgyalta, és az előadók beszámoltak az "one-shot" érvarrógép- pel végzett multicentrikus klinikai vizsgálatok első tapasztalatairól is. A következő részben a minimál invazív és laparoszkópos technikák kerültek bemutatásra. Az előadók között Gloviczki Péter a subfascialis endoszkópos perforans ligatúra technikai részleteit ismertette. A Mayo Klinikán 1993 óta alkalmazzák ezt a módszert. A több mint 60 beteg átlagosan 14 hónapos utánkövetése során 95%-ban észlelték a lábszárfekély gyógyulását, s csak egy esetben a klinikai állapot romlását. Az általuk irányított NASEPS tanulmány, amely 17 USA-beli és kanadai centrumban végzett 158 ilyen típusú beavatkozás eredményeit értékelte, hasonlóan pozitív képet mutatott.
B. Timothy Baxter az aorta aneurysma (5 eset), Carlos R. Garcia pedig az aorto-iliacalis elzáródások (12 beteg) sebészi megoldásának laparoszkópos lehetőségeiről és a kezdeti klinikai eredményekről beszélt. Az előadásokat követő élénk vita egyrészt felvetette az érsebészek videoendoszkópos képzésének igényét, másrészt az is megfogalmazódott, hogy e módszer várhatóan a holnapután technikája, mert a műszertechnikai feltételek egyelőre nem adottak az aorta-anastomosis korrekt elkészítéséhez, illetve az esetleges nagy vérzés megbízható ellátásához.
Előadásom során az immár öt éve, közel száz betegen végzett ún. MI- DAS-műtét (Minimai and Direct Access Aortic Surgery) tapasztalatairól számoltam be. Az előadást - elsősorban technikai részleteket feszegető - vita követte, és ebben jó volt hallani Gaetano de Donato nápolyi érsebész professzor elismerő szavait. Ő tavaly márciusban három napot Pécsett töltött, s látogatása során két MIDAS- műtétet végeztünk, majd május végén egy hétre ő hívott meg intézetébe, ahol három bemutató műtétre került sor egy általa szervezett "workshop" keretében. Az eltelt fél év alatt 22 beteget operált ezzel a módszerrel, teljes sikerrel. Értékelése szerint Olaszországban nagy népszerűségnek örvend a MI- DAS-technika, és várható a módszer széleskörű elterjedése.
A következő napon hallhattunk a génterápia izgalmas lehetőségeiről és az alapkutatások trendjeiről, valamint az endovascularis sebészet aktuális fejleményeiről. Thomas J. Fogarty a moduláris endovascularis graft (AneuRx) technikai részleteiről szólt, Rodney A. White pedig az endovascularis technika szövődményeinek diagnosztikai és terápiás lehetőségeit tárgyalta. E szövődmények rendszerint indikációs hiba miatt alakulnak ki, de jelentős részük az anatómiailag nem megfelelő behelyezés következményei. Kizárólag e technika nehezen kezelhető problémája az aneurysmából eredő oldalágak visszatöltése által előidézett ún. endoleakage.
Dieter Raithel professzor - immár több mint 300 implantáció után - e szövődmények aktív sebészi kezelése fontosságát hangsúlyozta. Ezen betegek közül 27 esetben volt szükség konverzióra, 15 betegnél sürgősséggel. Ennek okai: a graft nem megfelelő behelyezése (5 eset), a graft mechanikai problémái (4 eset), a medencei erek ruptúrája (3 eset), 2 betegnél pedig graft thrombosis. Késői reoperációt 12 esetben végeztek, döntően a persistáló endoleakage (8 eset) miatt.
Mintegy összefoglalásként hangzott el Frank J. Veith nagyszerű előadása, amely az elmúlt hat év tapasztalatait elemezte, rendkívül kritikusan. Ők eddig 219 betegnél (67 esetben elzáródás kezelésére) 337 alkalommal helyeztek fel endograftot. Mint megállapította, a módszer igen ígéretes, de számos szempontból további finomításra szorul, és korrekt megítéléséhez további, hosszútávú eredmények szükségesek.
A harmadik napon következett a kurzus "hands-on" része: a nemrég épített Harvard Center for Minimally Invasive Surgery, valamint a Beth Israel-Deaconess Hospital Kísérletes Sebészeti Intézetében kialakított 10 állomáson a résztvevők délelőtt és délután, rotációs rendszerben gyakorolták a különböző technikákat. Az igényesen ki- lakított állomásokon lehetőség volt a legmodernebb endovascularis diagnosztikai eszközök használatára (angi- oszkóp, ultrahang stb.), stentek, illetve stent-graftok behelyezésére, valamint az endoszkópos perforáns ligatúrára is.

1. ábra. Bemutató a MIDAS-állomason.

Én az ún. MIDAS-állomás munkáját vezettem, ahol minilaparotómiás feltárásból végzett aortobifemoralis bypass implantáció technikai részleteit demonstráltam sertésen (1. ábra), ezt követően pedig maguk a résztvevők végezték el a műtétet. Raithel professzor is megtisztelt érdeklődésével, és meghívott az idén általa, Nürnbergben szervezendő hasonló jellegű kurzusra. Mivel a laparoszkópos és a MIDAS-állomás egy műtőben volt, sajátos verseny alakult ki a műtőasztalok között: míg a laparoszkópos csoport még az aorta kipreparálásával volt elfoglalva, csoportunk a rendelkezésre álló idő alatt elkészítette az aorta-anastomosist. Az érdeklődést és a sikert jól jelzi a tanfolyamot értékelő ún. "evaluation sheet" eredménye, mely szerint a résztvevők a MIDAS-előadást és külnősen a gyakorlati bemutatót kiemelkedőnek tartották, s ennek alapján a szervezők a témát felvették az idei kurzus programjába is, engem pedig meghívtak a kurzus fakultásába.
Bár a tanfolyam részvételi díja a magyar és különösen a fiatal érsebészek számára kissé magas (975 USD), a kurzuson való részvétei nagyon hasznos és szponzori támogatással talán nem lehetetlen.

Dr. Wéber György

Pécsi Orvostudományi Egyetem
I. Sebészeti Klinika
7643 Pécs, Ifjúság u. 13.


Érbetegségek: 1999/1. 27-28. oldal