Szerzők: DR. BIHARI IMRE

A kongresszus áttekinthetetlenül nagy volt, itt tartotta összejövetelét az Olasz Phlebológiai Társaság és itt rendezték meg az Európai Vénás Fórumot is. Egyszerre nyolc helyen folytak előadások, szimpóziumok, bemutatók és videóvetítések, továbbá egyes cégek külső rendezvényekre csábították a résztvevőket.

Érbetegségek: 2002/1. 25-27. oldal

A Római Birodalom szervezettsége felülmúlta a legtöbb ókori társadalomét. Viharos évszázadok múltán az Egyházi Állam is jól szervezetté vált. Ez a páratlan szervezési készség azonban megfakulni látszik; Rómában is megtört a kongresszus lebonyolításának nem könnyű feladatán. Nem kívánom most sorra venni azokat a bosszúságokat, amelyekkel az olasz módra összehozott kongresszus szervezői kellemetlenkedtek a résztvevőknek. Ugyanakkor meg kell említeni azt is, hogy a rendezvény idejére esett a New York-i World Trade Center elleni támadás, ami némi magyarázattal szolgálhat a rendezők kapkodására. Ez ugyan csak a tragikus esemény délutánján okozott zavart, nem is kicsit. Másnap - egyperces néma felállás után - minden folytatódott a maga kijelölt útján. Ennek a gyors visszarendeződésnek a hátterében talán az állhatott, hogy phlebológia ízig-vérig európai tudomány, nincs olyan technikai és pénzigénye, mint az orvoslás számos egyéb ágának, ahol az amerikai kollégák részvételére épül a rendezvény.
A megnyitón - érthetetlen okból - tolmácsolás nélkül, olaszul szóltak a köszöntők, csak néhányan beszéltek angolul, többek között - az amerikai phlebológusok képviseletében - Gloviczki professzor. A megnyitónak szinte kötelező része egy kulturális előadás, amely - bizony - a különböző kongresszusokon igen eltérő színvonalú. Tanúi lehettünk már lelkes amatőrök erőlködésének, vagy éppen elvont mesterművek magas szintű, de csak a kiválasztottakhoz szóló előadásának is. Itt a rendezők a legjobb megoldást választották: népszerű klasszikusok mesteri tolmácsolását. Dicséretes az a megoldás, ahogy a tudományos előadóteremből egy pillanat alatt koncerttermet varázsoltak, és két énekes zongora kísérettel operaáriákat adott elő. Ismét megállapíthattuk: amit Róma a művészetben nyújtani tud, az sok keserűségért kárpótol.
A kongresszus áttekinthetetlenül nagy volt, itt tartotta összejövetelét az Olasz Phlebológiai Társaság és itt rendezték meg az Európai Vénás Fórumot is. Egyszerre nyolc helyen folytak előadások, szimpóziumok, bemutatók és videóvetítések, továbbá egyes cégek külső rendezvényekre csábították a résztvevőket. Más érdeklődésű kollégák nyilván más termekbe mentek be, ezért egészen más ismereteket és tapasztalatokat nyújtott nekik ugyanez a kongresszus. A szervezők 1500 résztvevőről beszéltek, de a jó időjárás és a temérdek kongresszuson kívüli látnivaló sokak számára nagyobb csábítást jelentett, mint az előadótermek, amelyekben egyazon időpontban 600 főnél több nem lehetett. A részvétel egyébként hihetetlenül sokba került, csak azok jöttek el, akiket valamelyik cég támogatott. Emiatt kevés fiatal jelenhetett meg, aránylag kevés volt a kérdés, mindenki megrögzött módon a saját módszerét dicsérte. Minden terem bejáratánál olyan leolvasóval számlálták és ellenőrizték a hallgatókat, ami a kitűzők vonalkódját táplálta be. Először attól féltem, hogy kitűző nélkül nem engednek be, de ez az aggodalom alaptalannak bizonyult. Nyilván egyéb célokra kívánják felhasználni a jó kezekben értékes összesítés adatait. Számomra legfeltűnőbb a sclerotherápia iránti, vártnál nagyobb érdeklődés volt, amely párosult a szervezők rossz terem elosztásával, emiatt a hallgatóság egy része állt vagy az ajtó előtt tolongott. Ebben a témakörben a legnagyobb zsúfoltság a sclerotherápia élő bemutatófán volt. Ez korábbi kongresszusokon a helyszínen végzett kezelést jelentette, itt azonban a közeli kórházból TV-láncon közvetítették az injekciós kezelést és így nyílt mód kérdések feltevésére is. A kezdet olaszosra sikeredett, azaz fél óra késéssel indult a szekció, ezután azonban kitűnő technikai felszereléssel kinagyított képeken lehetett figyelemmel kísérni minden részletet, jobban, mintha a kezelő háta mögött állnánk. Az első betegnek pókvénái voltak, ezek kezelését egy középkorú érsebész, Genovese professzor végezte. Óriási felhördülés kísérte első, sikertelen próbálkozását, a másodiknál már beletörődni látszott a társaság, majd amikor sokadik próbálkozásra az egyik érbe mégis bejutott, gúnyos ováció és taps támadt a teremben. Ezután a paravénásan beadott injekciókról tettek fel kérdéseket a szerencsétlen előadónak. Végül is be kell ismernünk, hogy mindenkivel előfordulhat hasonló, de az arány nem lehet ennyire rossz, mert akkor a beteg a kezelés összes kellemetlenségét elviseli - annak előnyei nélkül. Szövődmény az alkalmazott 0,5%-os Aethoxyskleroltól nem várható.
A következő beteg v. saphena manna oldalág varicositas miatt került kezelésre. Ezt a beteget a francia Clodin doktornő kezelte. A sapheno-femoralis funkciót duplex UH-készülékkel megvizsgálta, azt épnek találta, ezért csak az oldalágat kezelte 2%-os Aethoxysklerollal. Ezután egy másik betegen jelentős v. saphena manna törzs varicositas kezelésére került sor. A saphena manna törzsébe először a comb felső harmadában adott 2 ml 3%-os Aethoxysklerolt. A hallgatóság részére kivetítették insertben az UH-képet is. Ezután a combon lévő tágulatokat végig kezelte, ezeket már UH nélkül. Pólyát nem viseltetett a beteggel, air block technikát használt.
A harmadik előadó egy postthrombotikus varicositast kezelt sclerotherápiával. Több 2%-os Aethoxysklerol injekciót adott be egymástól néhány centiméterre. A kezelést végző dr. Hübner ismert és elismert német phlebológus. Számos kérdést kapott, többek között arról, miért nem alkalmazza az ismét divatos air block technikát vagy a sclerotizáló szer habosítását. Erre azt válaszolta, hogy feleslegesnek tartja, kellően eredményes az originális oldat is. Megkérdeztem: mi a véleménye az ilyen vastag, postthromboticus erekben törvényszerűen várható recidíváról? Azt válaszolta, hogy a műtét után is van kiújulás. Mennyit ad be maximálisan egy ülésben? Többet, mint mások, nagyon sokat, csak akkor hagyja abba, amikor a beteg azt jelzi, már fémes ízt érez a szájában. A betegekkel általában három hétig viseltet pólyát, utána harisnyát. Ez a bemutató az Aethoxysklerolt gyártó Kreussler cég támogatásával került megrendezésre. Néhány további, sclerotherápiával foglalkozó prezentáció: Pacheco előadása arról szólt, hogy a fekvő beteg lábába adott röntgen kontrasztanyag nem jut be a perforansokon keresztül a mélyvénákba. Ez az a módszer, amelyet a sclerotherápiában Fegan professzor dolgozott ki, tehát ezért veszélytelen a mélyvénákra. Szó esett egy elgondolkodtató problémáról: a thrombophyliás betegek sclerotherápiájáról. Ouvry szerint Franciaországban - csakúgy, mint másutt - a szklerotizőrök igyekeznek kerülni ezeket a betegeket. Lehet kezeléseket végezni alvadásgátló kezelés mellett, de ez sem garantálja a veszélytelenséget. Nekünk is el kell gondolkodni azon, hogy gyakran olyan fiatalok kerülnek kezelésre, akiknek semmilyen megfogható anamnesztikus adatuk nincs. Szerencsére a pólya-viselés és a beteg járatása a legjobban bevált thrombosis profilaktikus módszerek, teljes biztonságot azonban ezek sem nyújtanak. Meglepő, milyen kevés a sclerotherápia kapcsán a thrombosis, annak ellenére, hogy az európai népesség kb. 10%-a thrombophyliás, és a sclerotherápia előtt nem tudjuk, hogy ki az, és ki nem. Az arc sclerotherápiájával kapcsolatos értékes megfigyelés, hogy itt nem következik be pigmentáció, bár igaz, hogy a beadandó mennyiség is minimális. Az injekció nagy nyomással beadva sebet okozhat, csakúgy, mint a láb spidereknél. Ismét lelkes hívei vannak az air block, illetve hab technikának, azonban sokan kifogásolják alkalmazását. Németországban nem merik használni, mert ezt egy újfajta oldatnak tekintik, amelyet még nem engedélyeztek. Fontos, hogy a beadott levegő nincs előtte sterilizálva, s ennek jogi konzekvenciái lehetnek. Természetesen óvatosnak kell lenni a légembólia veszélye miatt is. Ennek ellenére elsősorban spanyol, dél-amerikai és olasz kollégák sikeres alkalmazásokról számolnak be.
Külön fejezetet érdemel azoknak az új technikai módszereknek az értékelése, amelyek ugyan nem nyújtanak többet, mint a már ismert és bevált, egyszerű eljárások, de olyan drága eszközzel végezhetők, amelynek előállítója számára jó üzlet az eszköz eladása, tehát a módszer minél szélesebb körű alkalmazása. Ez indokolja a nagy reklámot és támogatást. Elsőként említhetjük a cryo-varicectomiát, amely ebben a tekintetben határeset, hiszen a gyár nem reklámozza erőszakosan, nem olyan drága, mint a továbbiakban említendők, és a bevált, egyszerű módszerek közül csak a fogazott kés lehet riválisa. A cryo is, a fogazott kés is egyszerű, hatásos, minimális mellékhatásokkal fenyegető, meglepően gyors eljárások. Egy ennél sokkal drágább metódus, teljesen új varicectomia módszer a TriVex eljárás. A műszer két részből áll, egy adott terület kezelése tehát két sebet igényel. Az egyik az átvilágító eszköz, amelyet a véna alá kell vezetni, így a véna árnyéka segítségével pontosan meghatározhatjuk az ér lefutását. A másik eszköz egy olyan szívó-őrlő motor, amely nyomtalanul eltünteti, felemészti az eret. Egyelőre még mindig kérdéses a subfascialis endoscopos perforans ligatora értéke. Az viszont bizonyos, hogy rendkívül drága, hiszen az endoszkópon kívül szükség van egy külső fényforrásra, egy insufflátorra, egy videókamerára és egy ehhez kapcsolódó képátviteli rendszerre. Ilyen nagy áron tehát ismét megerősítést nyert az a régi tétel, hogy a hagyományos strippinggel együtt végzett perforans megsza kítás előnyös a lábszárfekélyes betegek részére. Kérdéses azonban, hogy azokon a helyeken, ahol nincs fekély vagy kíméletet igénylő gyulladt bőrterület, indokolt-e újabb külön seb ejtésével elvégezni a Dodd perforans megszakítását, a comb középső harmadásban, amint erről az egyik előadó beszámolt. A következő eljárás a rádiófrekvenciás coagulátor. Anaesthesia után az érbe bevezetjük a coagulátor szondát, ezzel roncsoljuk a v. saphena magva törzs belterét. A módszer még nem teljesen kiforrott, de az eredmények biztatóak, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy ezeket összehasonlítani sem lehet a hagyományos stripping biztosabb és jobb eredményeivel. Hasonló endoluminaris eljárás a laser szondával végzett coaguálás. Természetesen ez utóbbi készülékek magas költsége összehasonlíthatatlan az egyszerű stripping olcsóságával - és eredményességével is. Az Alitalia légitársaság támogatásával került megrendezésre az utazási thromboemboliák problémakörének szekciója. A 40 évnél idősebb kor egyértelmű rizikó faktor, a 60 évnél idősebb kor fokozott rizikót jelent, a következő rizikó sokszorozódás 75 éves korban van. A kockázati tényezők nem összeadódnak, hanem megsokszorozzák egymás hatását. A 3-4 rizikó tényezővel rendelkezők 20%-a kap trombózist, a több mint 5 tényezővel rendelkezők 80%-a. Megfigyelték, hogy az utazás rövid megszakítása nem elegendő a rizikó csökkentéséhez. A leggyakoribb a femoro-poplitealis szakasz trombózisa. A szekció egyik konklúziója az volt, hogy a beteg számára fontos annak ismerete: van-e rizikó tényezője és mennyi. Nyilván azért, mert ennek alapján tudja szervezni utazásait, kéri háziorvosát profilaxis alkalmazására, illetve maga is gondoskodik a megelőzést szolgáló lehetőségek kihasználásáról, például kompressziós harisnya viseléséről, bőséges folyadék felvételéről, lábának fokozott mozgatásáról stb.
A lábszárfekély kezelésére a német dr. Scheller egyszerű, új eljárás eredményét ismertette. A seb felületét lehántja, "leborotválja", majd bőr transplantatummal fedi. Eseteiben csak 30%-ban fordult elő recidíva.
Többen is beszámoltak arról az ultrahangos megfigyelésről, hogy már 10 éves életkor körül jelentkeznek reflux nélküli, felületes véna dilatációk a lábon a későbbi varixbetegeknél. A jelenleg elfogadott leukocyta kitapadásra építő varfix pathogenezis folyamatába ez a kezdeti tágulat és pangás jól beleillik.
Tehát van új a nap alatt, de ahogy egyre több időt tölt el az ember egy szakmában, egyre kritikusabb és igényesebb lesz, tehát egyre kevesebbet fogad el valóban újnak és követendőnek.

 

 

 

Dr. Bihari Imre
Sernrnehveis Egyetem
Szív- és Érsebészeti Klinika
1135 Budapest, Szabolcs u. 33-35.


Érbetegségek: 2002/1. 25-27. oldal