Absztrakt

Célkitűzés: Epidemiológiai adatok bizonyítják, hogy a vörösbor mértéktartó fogyasztása csökkenti a kardiovaszkuláris megbetegedések kialakulásának kockázatát (ún. Francia-paradoxon). In vitro és in vivo kísérleteink során a vörösbor és főbb komponenseinek hemoreológiai hatásait kívántuk megfigyelni.
Betegek és módszerek: In vitro vizsgálatunkban egészséges önkéntesek véréhez etanolt, vörösbort, vagy alkoholmentes vörösborkivonatot adtunk, majd vörösvérsejt aggregációt és deformabilitást mértünk. Egy másik kísérletben a kezelt vérminták vörösvérsejt deformabilitását az oxidatív stresszor fenazin metoszulfát jelenlétében is megmértük.
In vivo vizsgálatunk során 39 önkéntest két csoportba osztottunk. A kontrollcsoport 3 hétig nem fogyasztott alkoholt, míg a vörösboros csoport esténként 2 dl vörösbort ivott. Mértük a vizsgálat előtt és után levett vérmintákban a hematokritot, a plazma és a teljes vér viszkozitást, a vörösvérsejt aggregációt és deformabilitást, valamint kiszámoltuk a vér oxigénszállító kapacitását jellemző hematokrit / teljes vér viszkozitás hányadost.
Eredmények: In vitro kísérletünkben a vörösbor, az alkoholmentes vörösborkivonat és az etanol szignifikánsan csökkentette a vörösvérsejt aggregációt (pp<0,05), míg az etanol reverzibilis módon javította a vörösvérsejtek deformabilitását (p<0,05). Oxidatív stressz esetén az alkoholmentes vörösborkivonat szignifikánsan csökkentette (p<0,05), míg az etanol szignifikánsan fokozta a vörösvérsejtek deformabilitásának károsodását (p<0,05). In vivo vizsgálatunkban a hematokrit és a plazma viszkozitás nem változott. A teljes vér viszkozitás szignifikánsan alacsonyabb lett (p<0,05) ezért a hematokrit / teljes vér viszkozitás hányados szignifikánsan nőtt (p<0,05) a vörösvérsejt aggregáció szignifikánsan csökkent (p<0,05) és a vörösvérsejt deformabilitás szignifikánsan javult (p<0,05) a vörösboros csoportban.
Következtetések: Eredményeink a vörösbor és főbb komponenseinek kedvező hemoreológiai hatásait mutatják.

Érbetegségek: 2017/1. 3-12. oldal

KULCSSZAVAK

vörösbor, alkoholmentes vörösbor-kivonat, etanol, vér, viszkozitás, vörösvérsejt aggregáció, vörösvérsejt deformabilitás

1. Bevezetés

A kardiovaszkuláris megbetegedések vezetik a fejlett országok morbiditási és mortalitási statisztikáit. Bár a kardiovaszkuláris halálozás fokozatosan csökken a fejlett régiókban, a fejlődő országok rohamos léptékű iparosodása és városiasodása következtében világviszonylatban a kardiovaszkuláris mortalitás emelkedése észlelhető (1).
Számos epidemiológiai vizsgálat igazolta, hogy a rendszeres, ugyanakkor mértéktartó alkoholfogyasztás csökkenti a koszorúér-betegség kialakulásának kockázatát. E vizsgálatok a napi alkoholbevitel és a koszorúér-betegség rizikója között egy ?J? alakú kapcsolatot írtak le (2). Egy 34 klinikai vizsgálatot feldolgozó metaanalízis nőkben napi 1-2, férfiakban 2-4 ital elfogyasztása esetén találta legalacsonyabbnak a koszorúér-betegség rizikóját (3). Ennél nagyobb mennyiségű alkohol bevitele esetén a görbe emelkedni kezd, azaz fokozott kardiovaszkuláris kockázat jelentkezik (4; 5; 6).

Más vizsgálatok a többi szeszes itallal összehasonlítva elemezték a bor kedvező kardiovaszkuláris hatásait. A Coppenhagen City Heart Trial igazolta, hogy a bor alacsony és mérsékelt fogyasztása csökkenti, azonos mennyiségű alkohol bevitele sör formájában közömbös, míg a tömény ital fogyasztása növeli a kardiovaszkuláris rizikót (7).
Számos epidemiológiai vizsgálat arról számolt be, hogy Franciaországban a keringési rendszer eredetű halálozás lényegesen alacsonyabb Európa más fejlett országaihoz képest (8), holott a magasvérnyomás-betegség vagy a dohányzás mértéke hasonló (9), míg a telített zsírsavak bevitele és ennek következtében a vér átlagos koleszterinszintje magasabb (10). Elzászban, Franciaország fehérbort fogyasztó régiójában, az alacsonyabb koleszterinszint ellenére (8) magasabb kardiovaszkuláris halálozást írtak le, mint a vörösbort fogyasztó mediterrán régióban (11).
Ezen tanulmányok alapján a rendszeres, ugyanakkor mértéktartó vörösborfogyasztás kardiovaszkuláris rizikót csökkentő hatását "Francia-pradoxon"-nak nevezték el (12; 13).
A vörösbor kedvező hatásai az alkoholnak és a fenolos komponenseknek egyaránt köszönhetőek (14). Mérsékelt alkoholbevitel csökkenti a trombocita aggregációt és a fibrinogénszintet, emeli a magas sűrűségű lipoprotein (HDL)-szintet (17), a szöveti plazminogén aktivátorszintjét (15; 18) és fokozza az endotheliális nitrogén-monoxid (NO)-szintézist (19). A vörösbor nem alkoholos része polifenolokat és antocianinokat tartalmaz. Az antocianinok a vörösbor színéért felelősek, míg a polifenolokat a kardiovaszkuláris védőhatás fő forrásának tartják. Az antioxidáns hatású polifenolok fokozzák a NO szintézisét, csökkentik a gyulladáskeltő eikozanoidok termelődését (20; 21), az alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL) oxidációját (22) és az LDL receptorok expresszióját (23).
Alkoholmentes vörösborkivonatot (AMVK) eddig leggyakrabban állatkísérletes modellekben használtak. Egy iszkémia-reperfúziós patkánymodell igazolta, hogy az AMVK fokozza a kamrafunkciót, és csökkenti a posztinfarktusos remodelláció mértékét (24). Egy másik vizsgálatban az AMVK fogyasztásának hatására csökkent a trombózishajlam (25) és az oxidatív stressz mértéke (26), míg egy humán kísérlet az LDL oxidációjának csökkenéséről számolt be (27).
Az eddig említett vizsgálatok mellett a vörösbornak és komponenseinek a kardiovaszkuláris rizikótényezőként (28) számon tartott hemoreológiai paraméterekre kifejtett hatásaival mind ez idáig kevés tanulmány foglalkozott. In vitro vizsgálatok felfedték, hogy a vérhez adott etanol csökkenti a vörösvérsejt (VVS) aggregációt, de nem befolyásolja a hematokritot (Htk) és a vér viszkozitást (TVV) sem (29; 30). Ugyanakkor a rendszeres, de mértéktartó alkohol fogyasztása csökkenti a plazma viszkozitását (31) és a fibrinogénszintet is (32). Ezzel szemben, egy két hétig tartó vizsgálat azt találta, hogy a mértéktartó vörösbor és vodka fogyasztása nem befolyásolja a Htk-ot, a vér viszkozitását, a VVS-ek deformabilitását és a fibrinogénszintet sem (33). A hiányos és a bizonytalan hemoreológiai eredmények miatt jelenlegi tanulmányainkban a vörösbor, az alkoholmentes vörösborkivonat és az etanol hemoreológiai paraméterekre (hematokrit, teljes vér és plazma viszkozitás, vörösvérsejt aggregáció és deformabilitás) kifejtett hatásait vizsgáltuk.

1. ábra:
In vivo vizsgálati protokoll.

2. Betegek és módszerek

Az etikai bizottsági engedélyek megszerzését követően a kutatások részben a Pécsi Tudományegyetem, részben az University of Southern California Haemorheologiai Kutatólaboratóriumaiban zajlottak. A tanulmányokban részt vevő önkéntesek teljes körű tájékoztatásban részesültek, és azt követően írásbeli beleegyezésüket adták a vizsgálatokba.

2.1. In vitro vizsgálatok

2.1.1. Vörösbor es alkoholmentes kivonatanak hatása a hemoreologiai parameterekre

Els. vizsgálatunkban egy 2002-es Merlot (Polgár Pincészet, Villány, Magyarország) vörösbor (etanol - koncentráció = 13 V/V%; rezveratroltartalom = 14 mg/l), valamint az abból előállított AMVK hatását vizsgáltuk. Az AMVK előállítását a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézetében végezték: a bort az alkohol elpárolgásáig vákuumdesztillálták, majd desztillált vízzel az eredeti polifenolkoncentrációra hígították vissza (24).
13 egészséges ? a vérvételt megelőző 12 órában alkoholt nem fogyasztó ? önkéntestől, egyénenként 50 ml perifériás vénás vért vettünk 21 G-s Vacutainer szárnyas tűvel Li-heparinnal bélelt Vacutainer csövekbe. A vérmintákhoz különböző mennyiségű vörösbor hozzáadásával a minták alkoholkoncentrációját 1,3 és 10 g/l-re állítottuk be. A többi vérmintát hasonló módon, a vörösborral azonos térfogatú AMVK-val vagy fiziológiás sóval kezeltük. A mintákat szobahőmérsékleten (22?1 °C) 1 órán át inkubáltuk, majd meghatároztuk a mintákban lévő VVS-ek deformabilitását és aggregációját (az alkalmazott műszerek leírását lásd a 2.3. fejezetben).

2.1.2. Etanol hatása a hemoreológiai paraméterekre

Második vizsgálatunk során az etanol VVS aggregációra és deformabilitásra kifejtett hatását vizsgáltuk. 7 egészséges ? a vérvételt megelőző 12 órában alkoholt nem fogyasztó ? önkéntestől, egyénenként 25 ml perifériás vénás vért vettünk 21 G-s Vacutainer szárnyas tűvel EDTA-val bélelt Vacutainer csövekbe.
A VVS aggregációs méréseket saját plazmával 40%-ra beállított hematokrit mellett végeztük el. Ezt követően 96%-os etanol (02870 Sigma-Aldrich) hozzáadásával 0, 2,5, 5 és 10 g/l koncentrációjú mintákat állítottunk elő, amiket 1 órán át szobahőmérsékleten (22?1 °C) inkubáltunk.
Az etanol VVS deformabilitásra kifejtett hatását két különböző megközelítést alkalmazva vizsgáltuk:

1. az etanolt a teljes vérhez adtuk (végső etanol - koncentráció 0, 2,5, 5 és 10 g/l), majd inkubációt (1 óra, 22?1 °C) követően VVS deformabilitást mértünk;
2. az etanolt a deformabilitás méréséhez használt nagy viszkozitású vivőanyaghoz (lásd 2.3. fejezet) adtuk (a végső etanolkoncentráció 0, 2,5, 5 és 10 g/l), majd kezeletlen vörösvérsejteket szuszpendáltunk fel, majd meghatároztuk a mintákban lévő vörösvérsejtek deformabilitását.

2.1.3. Vörösbor és komponenseinek hatása oxidatív stressz esetén.

A vörösbor, az AMVK és az etanol oxidatív stressz melletti vörösvérsejt deformabilitásra kifejtett hatásait 7 egészséges önkéntestől származó vérminta felhasználá - sával szintén 2 különböző módon vizsgáltuk:

1. a vérmintákat vörösborral (3 g/l), AMVK-val (3 g/l), vagy etanollal (0, 2,5, 5 és 10 g/l) kezeltük, majd a mintákhoz a szabadgyök generátor fenazin-metoszulfátot (PMS, végső koncentráció 500?M
P9625 Sigma-Aldrich) adtuk (34), a mintákat 2 órán keresztül 37 °C-on inkubáltuk, azután VVS deformabilitást mértünk;
2. a vért csak PMS-sel kezeltük (500?M), majd a sejteket a deformabilitás méréséhez használt, etanollal (0, 2,5, 5 és 10 g/l) kezelt vivőanyagba szuszpendáltuk fel, azután elvégeztük a méréseket.

2.2. In vivo vizsgálat

Negyven 18?40 év közötti egészséges, nem dohányzó, gyógyszert átmenetileg sem szedő férfi önkéntest vontunk be a vizsgálatba, akik a vizsgálat első 7 napján nem fogyaszthattak alkoholtartalmú italt. A 8. napon az önkénteseket random módon két csoportba osztottuk (1. ábra):

1. a kontrollcsoportnak további 21 napon át alkoholtartalmú ital fogyasztása tilos volt, döntően csapvizet ittak (kávé és üdítő fogyasztása megengedett volt);
2. a vörösboros csoportba tartozó önkéntesek 21 napon át, minden vacsora alatt 2 dl vörösbort fogyasztottak (2007-es Merlot, Polgár Pincészet, Villány; alkohol tartalom = 13,5 V/V%, rezveratrol tartalom = 4 mg/l); más alkoholtartalmú ital fogyasztása tilos volt; az ezen felüli folyadék bevitele a kontrollcsoportnak megfelelően történt.

A vérvételeket a vizsgálat 8. és 29. napjának reggelén, 12 órás éhezést követően végeztük el. Egyénenként 17 ml vért vettünk le alkarvénából 21 G-s Vacutainer szárnyas tűvel Li-heparint tartalmazó Vacutainer vérvételi csövekbe. Mivel a Htk hatással van több paraméterre is (pl. TVV, VVS aggregáció), ezért a jobb összehasonlíthatóság kedvéért, e paraméterek meghatározása előtt a vérminták Htk-ját saját plazma hozzáadásával vagy elvételével 40%-ra állítottunk be. Ezt követően megmértük a vérminták hemorheológiai paramétereit (Htk, TVV, PV, VVS aggregáció és deformabilitás).

2.3. Hemoreológiai módszerek

A hematokritot kapilláris centrifuga segítségével határoztuk meg (Haemofuge, Heraeus Instruments, Németország); a mintákat kapilláris csövekbe juttattuk, s 12 000/perc fordulaton 3 percig centrifugáltuk, majd a vörösvérsejtek által elfoglalt térfogatot leolvastuk.
Plazma és teljes vér viszkozitást kapilláris viszkoziméter (Hevimet 40, Hemorex Kft., Budapest) segítségével mértük meg 37 °C-on. A berendezés egy függőleges üvegcsőből és egy hozzá kapcsolódó kapillárisból áll. A minta az üvegcsőben a gravitáció hatására lefelé áramlik, miközben 40 dióda figyeli annak mozgását. A minta aktuális magasságából és áramlásának sebességéből meghatározható annak "látszólagos" viszkozitása. A viszkozitásértékeket 90 1/s-os sebességgrádiensre interpoláltuk.
A fenti két paraméterből Htk/TVV hányadost számítottuk, amely egészséges egyénekben megbízhatóan jellemzi a vér reológiai oxigénszállító kapacitását (35).
A vörösvérsejt aggregációt Myrenne (MA-1 Aggregometer, Myrenne GmbH, Roetgen, Németország) aggregométerrel vizsgáltuk. A műszer a Schmid-Schönbein féle fény transzmisszió elvét alkalmazza. A vérmintát egy üveglap és egy tengelye körül elforduló kúp közé cseppentjük, melyet az aggregométer kezdetben 600 1/s-os nyírásnak teszi ki, így az összes korábban létrejött vörösvérsejt aggregátumot diszpergálja. Ezt követően a nyírás hirtelen nullára (M mód) vagy 3 1/s (M1 mód) értékre esik. Az aggregáció mértékét az aggregációs index (AI_M, AI_M1) jelzi, amit az idő-fény intenzitás görbe első 10 másodpercének görbe alatti területéből számol ki az aggregométer (36; 37). A méréseket szobahőmérsékleten végeztük.
A vörösvérsejt deformabilitást LORRCA-val (Laser Assisted Rotational Red Cell Analyzer, R&R Mechatronics, Hoorn, Hollandia) vizsgáltuk. A mérések során a vért magas viszkozitású, 360 kDa-os polivinilpirrolidon (PVP360 Sigma, 300 mOsm/kg, ?=29,8 mPa.Es, 37^?C-on) vagy 70 kDa-os dextran (Dextran70 Sigma, 297 mOsm/kg, ? = 28,4 mPa?s, 37°C-on) oldattal kevertük össze, amit a mérő berendezés cilinderei közé helyeztünk. A külső cilinder forgása 0,3 Pa-tól 30 Pa-ig, 9 különböző nyírófeszültségen (?) deformálja a VVS-eket. A mintán áthaladó lézerfény a megnyúlt VVS-eken diffrakciót szenved. Az így nyert ellipszis alakú diffrakciós kép két, egymásra merőleges sugarából a mintában lévő VVS-ek deformabilitását jellemző, az adott nyírófeszültséghez tartozó elongációs index (EI) érték is kiszámolható: EI=(A-B)/(A+B) (38).
Az EI-? adatokat a Lineweaver-Burke féle nonlineáris regresszión alapuló elemzésnek vetettük alá. Meghatároztuk a végtelen nyírófeszültséghez tartozó maximális elongációs indexet (EI_max), e maximális EI érték feléhez tartozó nyírófeszültséget (SS_1/2), valamint kiszámoltuk a két paraméter hányadosát (SS_1/2/EI_max) (39; 40; 41). Az elemzést a GraphPad Prism programmal végeztük el (GraphPad Software, La Jolla, CA, USA).

2.4. Statisztikai elemzés

Az in vitro kísérlet eredményeit egymintás, míg az in vivo vizsgálat adatait egymintás (alap és 3 hetes minták összehasonlítása ugyan - abban a csoportban) és kétmintás (két csoport összehasonlítása ugyanabban az időpontban) Student-féle t-próba segítségével hasonlítottuk össze. A minták közti különbséget p<0,05 esetében tekintettük szignifikánsnak. A kutatás során elért eredményeket átlag?SD (in vitro mérések) és átlag?SEM (in vivo vizsgálatban) feltüntetésével ábrázoltuk.

1. A. táblázat:
Vörösbor és alkoholmentes vörösborkivonat (AMVK) in vitro hatása a vörösvérsejt aggregációra. N=13, az eredményeket átlag ? SD-vel ábrázoltuk. A kontrollvérmintákat fiziológiás só hozzáadásával hígítottuk. *: szignifikáns (p<0,05) különbség a kontroll- és a kezelt minták között, ⁺: szignifikáns (p<0,05) különbség az AMVK és a vörösboros csoportok között.

3. Eredmények

3.1. In vitro eredmények

A vörösbor és az AMVK koncentrációfüggő módon csökkentette a vörösvérsejt aggregációt. Az M és M1 paraméterek már 1 g/l-es koncentrációk esetén is szignifikáns aggregációcsökkenést mutattak (p<0,05) Az AMVK-kezeléssel szemben, a vörösbor hatására tendenciózusan erősebb aggregációgátló hatás jelentkezett, ami a 10 g/l-es koncentrációk esetében szignifikánssá is vált (p<0,05) (1. A. táblázat) (42; 43).
Az etanolkezelés ? kezdve a 2,5 g/l-es koncentrációjú mintákkal ? koncentrációfüggő módon, szignifikánsan csökkentette a VVS aggregációt (p<0,05) (1. B. táblázat) (44).
A vörösvérsejtek deformabilitását a vörösbor és az AMVK-kezelés nem változtatta meg. Ezt a Lineweaver- Burke analízis megerősítette: sem az EImax, sem az SS1/2, sem pedig a két paraméter hányadosa nem változott meg (2. A. táblázat) (42; 43).
Az etanol vörösvérsejt deformabilitásra kifejtett hatása az alkohol alkalmazásának körülményeitől függött:

1. teljes vérhez adva az etanol nem okozott deformabilitás változást (2. B. táblázat); míg
2. a LORCA vivőanyagához adva az etanol dózisfüggő módon, szignifikánsan fokozta a VVS deformabilitást (p<0,05) Az EI_max, az SS^_1/2 és az SS1/2/EI_max szignifikáns módon csökkent az alkalmazott alkohol koncentrációjának függvényében (p<0,05) (2. C. táblázat) (44).

1. B. táblázat:
Az etanol in vitro hatása a vörösvérsejt aggregációra. N=7, az eredményeket átlag ? SD-vel ábrázoltuk. *: szignifikáns (p<0,05) különbség a kontroll- (0 g/l-es etanol) és a kezelt minták között, ⁺: szignifikáns (p<0,05) különbség a 2,5 g/l-es és a többi etanollal kezelt minta között,  : szignifikans (p<0,05) különbség az 5 g/l-es és a 10 g/l-es etanollal kezelt minták között.

2. A. táblázat:
A vörösbor és az alkoholmentes vörösborkivonat (AMVK) in vitro hatása a vörösvérsejt deformabilitásra. N=13, az eredményeket átlag ? SD-vel ábrázoltuk.

2. B. táblázat:
Az etanol in vitro hatása a vörösvérsejt deformabilitásra (az etanolt a vérmintákhoz kevertük). N=7, az eredményeket átlag ? SD-vel ábrázoltuk.

2. C. táblázat:
Az etanol in vitro hatása a vörösvérsejt deformabilitásra (az etanolt a mérésekhez használt vivőanyaghoz adtuk). N=7, az eredményeket átlag ? SD-vel ábrázoltuk.

Az oxidatív stressz modell esetén a fenazin-meto szulfátkezelés szignifikáns módon csökkentette a vörösvérsejtek deformabilitását (p<0,05) Az AMVK előkezelés szignifikáns mértékben kivédte a PMS indukálta VVS deformabilitás károsodást (p<0,05), míg a vörösbor ilyen jellegű hatást nem mutatott. Az AMVK+PMS mintákban az EI_max nem változott, ezzel szemben az SS1/2 és az SS1/2/EI_max hányados szignifikánsan csökkent (p<0,05), másrészről a vörösbor+PMS mintákban a csak PMS-sel kezelt mintákhoz képest az EI_max, az SS_1/2 és az SS_1/2/EImax hányados sem mutatott változást (3. A. táblázat) (42; 43).

3. A. táblázat:
A vörösbor, az alkoholmentes vörösborkivonat (AMVK) és a szabadgyök generátor fenazin-metoszulfát (PMS) hatása a vörösvérsejt deformabilitásra. N=7, az eredményeket átlag ? SD-vel ábrázoltuk.
*: szignifikáns (p<0,05) különbség a kontroll- (0 g/l) és a kezelt minták között,
⁺: szignifikáns (p<0,05) különbség a PMS-sel kezelt mintákhoz viszonyítva.

Az oxidatív stressz modellben az etanol indukálta változás szintén az alkalmazott alkohol - kezelés módjának függ - vénye volt. Amikor a sejteket alkohollal, majd PMS-sel kezeltük, a VVS deformabilitás szignifikánsan csökkent a csak PMS-sel kezelt mintákhoz képest (p<0,05) Az EI_maxot az etanolkezelés nem befolyásolta, míg az SS_1/2 és a SS_1/2/EI_max hányados szignifikáns növekedést mutatott a csak PMS-sel kezelt minták értékeihez képest (p<0,05) (3. B. táblázat). Ezzel szemben, amikor a PMS-sel kezelt sejteket az alkoholt tartalmazó vivőanyagba szuszpendáltuk fel, a már oxidatív károsodáson átesett VVS-ek deformabilitása szignifikánsan javult (p<0,05) az EI_max nem változott, míg az SS1/₂ és a két paraméter hányadosa szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult (p<0,05) (3. C. táblázat) (44).

3. B. táblázat:
Az etanol-előkezelés hatása a szabadgyök generátor fenazin-metoszulfát (PMS) okozta vörösvérsejt deformabilitás károsodásra. N=7, az eredményeket átlag ? SDvel ábrázoltuk.

Az etanol-előkezelés hatása a szabadgyök generátor fenazin-metoszulfát (PMS) okozta vörösvérsejt deformabilitás károsodásra. N=7, az eredményeket átlag ? SD-vel ábrázoltuk.
*: szignifikáns (p<0,05) különbség a kontroll- (0 g/l) és a kezelt minták között,
⁺: szignifikáns (p<0,05) különbség a PMS-sel kezelt mintákhoz viszonyítva.

3.2. In vivo eredmények

A kontrollcsoport és a vörösbort fogyasztó csoport között életkor, fizikai aktivitás és testtömegindex tekintetében nem találtunk különbséget (4. táblázat). Egy résztvevő vizsgálatban való részvételét gyomorégéses panaszok miatt megszakítottuk (45).
A hematokrit sem az egyes csoportokon belül, sem pedig a csoportok között nem mutatott lényeges változást (5. táblázat) (45).
A plazma viszkozitás adatainak vizsgálata is hasonló eredményt adott; sem a csoportokon belül, sem a csoportok között különbséget nem találtunk. (táblázat 5). Ezzel szemben, a teljes vér viszkozitás konstans maradt a kontrollcsoportban, míg a vörösboros csoportban az alaphoz képest csökkent, így a 3 hét végére szignifikánsan (p<0,05) alacsonyabbá vált a kontrollcsoporthoz viszonyítva (5. táblázat) (45).
A Htk/TVV hányados a kontrollcsoportban nem változott, míg a vörösboros csoportban emelkedett, s a vizsgálat végén szignifikánsan (p<0,05) magasabb hányadost számítottunk a kontrollcsoporthoz viszonyítva (5. táblázat) (45).
A vörösvérsejt aggregációs értékek (M és M1 paraméter) szignifikánsan (p<0,05) csökkentek a vörösboros csoportban, míg a kontrollcsoportban csak az M1 paraméter csökkenését észleltük szignifikánsnak (p<0,05) Ezen túlmenően az M1 paramétert szignifikánsan (p<0,05) alacsonyabbnak találtuk a vörösboros csoportban a kontrollcsoporthoz képest. (5. táblázat) (45).
A vörösvérsejt deformabilitás tekintetében a legmagasabb nyírófeszültségen (30 Pa) az EI szignifikánsan (p<0,05) magasabbnak bizonyult a vörösboros csoportban, míg a kontrollcsoportban nem változott (5. táblázat) (45).

4. táblázat:
Az in vivo vizsgálatban részt vevő önkéntesek jellemzői.
A 2 csoport résztvevői között különbség nem volt. Fizikai aktivitás: 1: semmi, 2: havonta, 3: hetente, 4: naponta, 5: professzionális.

5. táblázat:
A 3 hétig tartó vörösborfogyasztás hemoreológiai paraméterekre kifejtett hatásai.
Kontroll: N=20, vörösbor: N=19, az adatokat átlag ? SEM-vel ábrázoltuk.
*: szignifikáns (p<0,05) különbség a kontroll- és a vörösboros csoport között, adott időpillanatban,
⁺: szignifikáns (p<0,05) különbség ugyanazon csoportban, két időpillanatban.

4. Megbeszélés

Számos vizsgálat igazolta a rendszeres, de mértéktartó (1-2 dl/nap) vörösborfogyasztás kardiovaszkuláris morbiditást és mortalitást csökkentő hatását, mely a szakmai irodalomba Francia-paradoxon néven vonult be (8). Ennek a kardioprotektív hatásnak azonban nem minden eleme tisztázott. A legtöbb szerző a jelenség hátterében a vörösborfogyasztás indukálta emelkedett HDL-szintet, a csökkent TCT aggregációt és fibrinogénszintet feltételezi (46, 47). Ugyanakkor a vörösborfogyasztás közép és hosszú távú hatásainak tekintetében a kardiovaszkuláris rizikó - faktorok között számon tartott hemoreológiai paraméterekre (hematokrit, teljes vér és plazma viszkozitás, fibrinogén, vörösvérsejt deformabilitás és aggregáció) kifejtett hatásokról mind ez idáig kevés adat állt rendelkezésre.
Egy egészséges önkénteseken végzett randomizált, kontrollált vizsgálat kimutatta, hogy a két hétig tartó mérsékelt vörösborfogyasztás (6 vagy 12 uncia) szignifikánsan emeli a HDL-szintet, de több hemoreológiai paramétert, így a Htk-ot sem változtatja meg (33). Hasonlóan ehhez a vizsgálathoz, in vivo kísérletünkben a 3 hétig tartó vörösborfogyasztás nem befolyásolta a hematokritot (5. táblázat).
Az előbbi vizsgálatban a két hétig tartó mérsékelt vörösborfogyasztás nem befolyásolta a PV-t és a plazma fibrinogénszintet sem. Ezzel szemben egy másik kontrollált vizsgálat csökkent fibrinogénszintet és ennek következ - ményeként csökkent PV-t írt le 3 hetes vörösborfogyasztást követően (32). Ezen utóbbi vizsgálatot kutatásunk a plazma viszkozitás csökkenése tekintetében megerősíti (5. táblázat).
Az alkoholtartalmú italok fogyasztása, a dehidráció révén, rövid távon emeli a vér viszkozitását. Egy korábbi tanulmány igazolta, hogy vörösborfogyasztást követő 3. órában a TVV emelkedik, majd a bor elfogyasztását követő 13. órában visszatér az alaphelyzetbe (30). A rendszeres, de mértéktartó vörösborfogyasztás hatásait vizsgáló tanulmányok igazolták, hogy 2 hét alatt még nem (33), de 3 hét alatt már szignifikáns TVV-csökkenés alakul ki (32). A 3 hetes vörösbor - fogyasztás eredményeként kialakult teljes vér viszkozitás csökkenést in vivo vizsgálatunk is alátámasztja (5. táblázat). A TVV-csökkenés hátterében részben a javuló VVS deformabilitás, a csökkent VVS aggregáció és plazma viszkozitás, valamint a mások által leírt fibrinogénszint csökkenése, így a szervezet vízháztartásának komplex megváltozása állhat, és nem a vérvételt megelőző este elfogyasztott bor rövid távú hatása. Az eredményekből az is feltételezhető, hogy a hatás kialakulásához 2 hétnél több idő szükséges.
A fenti két paraméterből kiszámoltuk a Htk/TVV hányadost, ami a vér reológiai oxigénszállító kapacitását jellemzi (5. táblázat). A Htk emelkedésével a vér oxigén tartalma lineárisan, a teljes vér viszkozitás viszont exponenciálisan nő. Ha a Htk/TVV hányadost a Htk függvényében ábrázoljuk, akkor egy fordított U alakú görbéhez jutunk (35). Mind alacsony, mind magas Htk esetén romlik a szövetek oxigén ellátottsága, aminek következtében alacsony Htk/TVV hányados érték számítható (48). Anémia esetén a vér alacsony oxigén tartalma, magas Htk esetén pedig az exponenciálisan emelkedő TVV és a vele lineárisan növekedő áramlási ellenállás felelős a klinikai tünetek kialakulásáért. A vörösboros csoportban észlelt szignifikánsan magasabb Htk/TVV hányados a vér fokozott oxigénszállító kapacitására utal, amit a 3 hetes, mértéktartó vörösbor - fogyasztás esetén kialakuló csökkent TVV okozott.
A vörösbor vörösvérsejt aggregáció csökkentő hatását mind in vitro, mind in vivo igazoltuk (táblázat 1.A, 1.B és 5). Az észlelt csökkenés hátterében egyrészt az etanol plazma proteinek szerkezetét módosító tulajdonsága állhat. Másrészt ismert, hogy a polifenolok (pl. a rezveratrol) alacsony vízoldékonyságuk miatt a véráramba jutva plazma proteinekhez kötődnek, az így létrejövő fenol-protein kapcsolat módosíthatja a proteinek szerkezetét a plazmában (49) és vélhetően a VVS-ek felszínén is. Ennek eredményeként a sejtek közötti fehérjék által létrehozott keresztkötések száma csökken, ami a vörösvérsejt aggregáció csökkenését okozza. Egy korábbi in vitro vizsgálatban igazolták az etanol VVS aggregációt csökkentő hatását (29), amit kutatásunk megerősített (1. B. táblázat). Emellett bizonyítottuk, hogy az alkoholmentes vörösborkivonat önállóan is csökkenti a VVS aggregációt (1. A. táblázat). A vörösbor a 10 g/l-es koncentrációban az AMVK hatásához viszonyítva szignifikánsan nagyobb aggregáció csökkenést okozott (1. A. táblázat), mely az AMVK és az etanol additív, együttes aggergáció csökkentő hatását igazolja. Bár nem mértük a plazma fibrinogénszintjét, más szerzők leírták annak csökkenését háromhetes vörösbor fogyasztás hatására (32). A plazma fibrinogénszint- csökkenés szintén szerepet játszhat a VVS aggregáció in vivo csökkenésében.
In vitro vizsgálatunkban a vörösvérsejt deformabilitást a bor vagy az alkoholmentes vörösborkivonat nem befolyásolta (2.táblázat, A), míg az etanol hatása az alkalmazott módszer függvénye volt. A deformabilitás javulás akkor jelentkezett, amikor az alkoholt az ektacitométer nagy viszkozitású vivőanyagához adtuk (2. C. táblázat) (50). Az etanol hidrofil és hidrofób molekularészletének köszönhetően a sejtek közötti térben, a sejtplazmában és a sejtmembránban is megtalálható. Az etanol befolyásolhatja a citoszkeleton organizációját és kapcsolatait, valamint a sejtmembránban lévő fehérjék és lipidek szerkezetének módosítása révén növelheti a membrán fluiditását, melyek révén a vörösvérsejtek deformabilitása fokozódhat.
Amikor a vérsejtekkel együtt inkubáltuk az etanolt, majd az etanol-vér elegyet szuszpendáltuk fel a vivőanyagban, a deformabilitás változás elmaradt (2. B. táblázat). A vérminták vivőanyagba történő juttatása után az etanol a teljes víztérben oszlott meg, vagyis a sejtekben, illetve környezetükben a koncentrációja lezuhant. Ezek alapján feltételezhetjük, hogy az etanol indukálta deformabilitás fokozódás reverzibilis folyamat, melyhez az etanol fizikai jelenléte szükséges.
A vörösbor, az alkoholmentes vörösborkivonat és az etanol indukálta vörösvérsejt deformabilitás változást a fenazin- metoszulfát generálta oxidatív stressz jelenlétében is megvizsgáltuk. A PMS egy jól ismert oxigén szabadgyök generátor, ami lipid peroxidációt okoz, illetve a membrán fehérjék és a citoszkeleton strukturális megváltoztatása révén a membrán rigiditásának fokozódásához, így a vörösvérsejtek deformabilitásának csökkenéséhez vezet.
Kísérleteink során az AMVK előkezelés szignifikáns mértékben kivédte a PMS generálta vörösvérsejt deformabilitás csökkenést (3. A. táblázat), így részben megvédte a sejteket az oxidatív károsodástól. Eredményeink megerősítenek korábbi humán vizsgálatokat, ahol az AMVK fogyasztását követően a vérplazma antioxidáns kapacitásának fokozódását találták (51). Ezzel szemben, a vörösbor előkezelésnél védő hatást nem tudtunk kimutatni, aminek okát az in vitro etanol kísérlet is magyarázhatja: amikor az etanollal és a PMS-sel kezelt vért alkoholmentes LORCA vivőanyagban vizsgáltuk, az etanol ? az inkubáció során ? koncentrációfüggő módon fokozta a PMS hatását (3. B. táblázat). Ezen eredmények alapján arra következtethetünk, hogy a vörösbor alkoholtartalma a polifenolok antioxidáns hatását gyengíti. Másrészről, ha az etanolt a LORCA vivőanyagába kevertük, akkor az oxidatívan károsodott vörösvérsejtek deformabilitásában javulást tapasztaltunk (3. C. táblázat). Feltételezzük, hogy az etanol ebben a kísérletben is a fent már említett hatásokhoz hasonló módon befolyásolja a VVS deformabilitást.
Az in vivo kísérletben a vörösbort fogyasztó csoportban a VVS deformabilitás fokozódását észleltük (5. táblázat). Ezzel ellentétben egy másik tanulmány nem tapasztalt változást a VVS deformabilitásban vörösborfogyasztást követően (33). Az egymásnak ellentmondó eredmények miatt a vörösborfogyasztás VVS deformabilitásra kifejtett tényleges hatását jövőbeni vizsgálatot fogják majd tisztázni.
Vizsgálataink során in vitro és in vivo is igazoltuk a vörösbor kedvező hemoreológiai hatásait. A nagyobb oxigénszállító kapacitás, a csökkent VVS aggregáció és jobb deformabilitás részét képezhetik a vörösbor kardioprotektív hatásának.

5. Köszönetnyilvánítás és megjegyzés

A kutatás a TÁMOP-4.2.1.B-10/2/KONV-2010-0002 azonosító számú A Dél-dunántúli régió egyetemi versenyképességének fejlesztése és a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012- 0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program ? Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt által nyújtott személyi támogatással valósult meg. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
A közlemény alapjául a Rábai M. és mtsai., Vörösbor és alkoholmentes vörösborkivonat kedvező in vitro haemorheológiai hatásai, Érbetegségek, 2009; 16: 45?52, a Rabai M. et al., In vitro hemorheological effects of red wine and alcohol-free red wine extract, Clin Hemorheol Microcirc, 2010; 44: 227?236, a Toth A. et al., Moderate red wine consumption improves hemorheological parameters in healthy volunteers, Clin Hemorheol Microcirc, 2014; 56: 13?23 és a Rabai M. et al., Effects of ethanol on red blood cell rheological behavior, Clin Hemorheol Microcirc, 2014, 56: 87? 99 című tudományos munkák szolgáltak.
A jelen tudományos közleményt a szerzők a Pécsi Tudományegyetem alapításának 650. évfordulója emlékének szentelik.

Irodalom

1. Yusuf S., Reddy S., Ounpuu S., et al.: Global burden of cardiovascular diseases: part I: general considerations, the epidemiologic transition, risk factors, and impact of urbanization. Circulation 104: 2746?53. (2001).
   
   
2. Opie L. H., Lecour S.: The red wine hypothesis: from concepts to protective signalling molecules. Eur Heart J 28: 1683?93. (2007).
   
   
3. Di Castelnuovo A., Costanzo S., Bagnardi V., et al.: Alcohol dosing and total mortality in men and women: an updated meta-analysis of 34 prospective studies. Arch Intern Med 166: 2437?45. (2006).
   
   
4. Mukamal K. J., Jensen M. K., Gronbaek M., et al.: Drinking frequency, mediating biomarkers, and risk of myocardial infarction in women and men. Circulation 112: 1406?13. (2005).
   
   
5. Reynolds K., Lewis B., Nolen J. D., et al.: Alcohol consumption and risk of stroke: a meta-analysis. JAMA 289: 579?88. (2003).
   
   
6. Tibblin G., Wilhelmsen L., Werko L.: Risk factors for myocardial infarction and death due to ischemic heart disease and other causes. Am J Cardiol 35: 514?22. (1975).
   
   
7. Gronbaek M., Deis A., Sorensen T. I., et al.: Mortality associated with moderate intakes of wine, beer, or spirits. BMJ 310: 1165?9. (1995).
   
   
8. Renaud S., de Lorgeril M.: Wine, alcohol, platelets, and the French paradox for coronary heart disease. Lancet 339: 1523?6. (1992).
   
   
9. Auger C., Al-Awwadi N., Rounat J.M., et al.: Catechins and procyanidins in Mediterranean diets. Food Res Intern 37: 233?45. (2004).
   
   
10. St Leger A. S., Cochrane A. L., Moore F.: Factors associated with cardiac mortality in developed countries with particular reference to the consumption of wine. Lancet 1: 1017?20. (1979).
    
    
11. de Lorgeril M., Salen P., Paillard F., et al.: Mediterranean diet and the French paradox: two distinct biogeographic concepts for one consolidated scientific theory on the role of nutrition in coronary heart disease. Cardiovasc Res 54: 503?15. (2002).
    
    
12. Booyse F. M., Parks D. A.: Moderate wine and alcohol consumption: beneficial effects on cardiovascular disease. Thromb Haemost 86: 517?28. (2001).
    
    
13. Rimm E. B., Klatsky A., Grobbee D., et al.: Review of moderate alcohol consumption and reduced risk of coronary heart disease: is the effect due to beer, wine, or spirits. BMJ 312: 731?6. (1996).
    
    
14. Yuan J. M., Ross R. K., Gao Y. T., et al.: Follow up study of moderate alcohol intake and mortality among middle aged men in Shanghai, China. BMJ 314: 18?23. (1997).
    
    
15. Aikens M. L., Grenett H. E., Benza R. L., et al.: Alcohol- induced upregulation of plasminogen activators and fibrinolytic activity in cultured human endothelial cells. Alcohol Clin Exp Res 22: 375?81. (1998).
    
    
16. Renaud S. C., Ruf J. C.: Effects of alcohol on platelet functions. Clin Chim Acta 246: 77?89. (1996).
    
    
17. McConnell M. V., Vavouranakis I., Wu L. L., et al.: Effects of a single, daily alcoholic beverage on lipid and hemostatic markers of cardiovascular risk. Am J Cardiol 80: 1226?8. (1997).
    
    
18. Ridker P. M., Vaughan D. E., Stampfer M. J., et al.: Association of moderate alcohol consumption and plasma concentration of endogenous tissue-type plasminogen activator. JAMA 272: 929?33. (1994).
    
    
19. Abou-Agag L. H., Khoo N. K., Binsack R., et al.: Evidence of cardiovascular protection by moderate alcohol: role of nitric oxide. Free Radic Biol Med 39: 540?48. (2005).
    
    
20. Pace-Asciak C. R., Hahn S., Diamandis E. P., et al.: The red wine phenolics trans-resveratrol and quercetin block human platelet aggregation and eicosanoid synthesis: implications for protection against coronary heart disease. Clin Chim Acta 235: 207?19. (1995).
    
    
21. Soleas G. J., Diamandis E. P., Goldberg D. M.: Wine as a biological fluid: history, production, and role in disease prevention. J Clin Lab Anal 11: 287?313. (1997).
    
    
22. Teissedre P. L., Franke E. N., Waterhouse A. L., et al.: Inhibition of in vitro human LDL oxidation by phenolic antioxidants from grapes and wines. J Sci Food Agri 70: 55?61. (1996).
    
    
23. Pal S., Ho N., Santos C., et al.: Red wine polyphenolics increase LDL receptor expression and activity and suppress the secretion of ApoB100 from human HepG2 cells. J Nutr 133: 70006. (2003).
    
    
24. Palfi A., Bartha E., Copf L., et al.: Alcohol-free red wine inhibits isoproterenol-induced cardiac remodeling in rats by the regulation of Akt1 and protein kinase C alpha/beta II. J Nutr Biochem 20: 418025. (2009).
    
    
25. De Curtis A., Murzilli S., Di Castelnuovo A., et al.: Alcohol- free red wine prevents arterial thrombosis in dietary- induced hypercholesterolemic rats: experimental support for the ?French paradox?. J Thromb Haemost 3: 346?50. (2005).
    
    
26. Lopez D., Pavelkova M., Gallova L., et al.: Dealcoholized red and white wines decrease oxidative stress associated with inflammation in rats. Br J Nutr 98: 611?19. (2007).
    
    
27. Chopra M., Fitzsimons P. E., Strain J. J., et al.: Nonalcoholic red wine extract and quercetin inhibit LDL oxidation without affecting plasma antioxidant vitamin and carotenoid concentrations. Clin Chem 46: 1162?70. (2000).
    
    
28. Koenig W., Sund M., Filipiak B., et al.: Plasma viscosity and the risk of coronary heart disease: results from the MONICA-Augsburg Cohort Study, 1984 to 1992. Arterioscler Thromb Vasc Biol 18: 768?72. (1998).
    
    
29. Mesquita R., Gonçalves M. I., Dias S., et al.: Ethanol and erythrocyte membrane interaction: a hemorheologic perspective. Clin Hemorheol Microcirc 21: 95?8. (1999).
    
    
30. Fehr M., Galliard-Grigioni K. S., Reinhart W. H.: Influence of acute alcohol exposure on hemorheological parameters and platelet function in vivo and in vitro. Clin Hemorheol Microcirc 39: 351?8. (2008).
    
    
31. Dimmitt S. B., Rakic V., Puddey I. B., et al.: The effects of alcohol on coagulation and fibrinolytic factors: a controlled trial. Blood Coagul Fibrinolysis 9: 39?45. (1998).
    
    
32. Jensen T., Retterstol L. J., Sandset P. M., et al.: A daily glass of red wine induces a prolonged reduction in plasma viscosity: a randomized controlled trial. Blood Coagul Fibrinolysis 17: 471?6. (2006).
    
    
33. Kaul S., Belcik T., Kalvaitis S., et al.: Effect of modest alcohol consumption over 1-2 weeks on the coronary microcirculation of normal subjects. Eur J Echocardiogr 11: 683?9. (2010).
    
    
34. Baskurt O. K., Temiz A., Meiselman H. J.: Effect of superoxide anions on red blood cell rheologic properties. Free Radic Biol Med 24: 102?10. (1998).
    
    
35. Bogar L., Juricskay I., Kesmarky G., et al.: Erythrocyte transport efficacy of human blood: a rheological point of view. Eur J Clin Invest 35: 687?90. (2005).
    
    
36. Bauersachs R. M., Wenby R. B., Meiselman H. J.: Determination of specific red blood cell aggregation indices via an automated system. Clin Hemorheol 9: 1?25. (1989).
    
    
37. Vaya A., Falco C., Fernandez P., et al.: Erythrocyte aggregation determined with the Myrenne aggregometer at two modes (M0, M1) and at two times (5 and 10 sec). Clin Hemorheol Microcirc 29: 119?27. (2003).
    
    
38. Hardeman M. R., Goedhart P. T., Schut N. H.: Laser-assisted optical rotational cell analyser (LORCA). II: Red blood cell deformability: elongation index versus cell transit time. Clin Hemorheol 14: 619?30. (1994).
    
    
39. Baskurt O. K., Hardeman M. R., Uyuklu M., et al.: Parameterization of red blood cell elongation index ? shear stress curves obtained by ektacytometry. Scand J Clin Lab Invest 69: 2299?309. (2009).
    
    
40. Kenyeres P., Rabai M., Toth A., et al.: Reviewing data reduction methods for ektacytometry. Clin Hemorheol Microcirc 47: 143?50. (2011).
    
    
41. Baskurt O. K., Meiselman H. J.: Data reduction methods for ektacytometry in clinical hemorheology. Clin Hemorheol Microcirc 54: 99?107. (2013).
    
    
42. Rábai M., Tóth A., Kenyeres P., és mtsai.: Vörösbor és alkoholmentes vörösborkivonat kedvező in vitro haemorheológiai hatásai. Érbetegségek 16: 45?52. (2009).
    
    
43. Rabai M., Toth A., Kenyeres P., et al.: In vitro hemorheological effects of red wine and alcohol-free red wine extract. Clin Hemorheol Microcirc 44: 227?36. (2010).
    
    
44. Rabai M., Detterich J. A., Wenby R. B., et al.: Effects of ethanol on red blood cell rheological behavior. Clin Hemorheol Microcirc 56: 87?99. (2014).
    
    
45. Toth A., Sandor B., Papp J., et al.: Moderate red wine consumption improves hemorheological parameters in healthy volunteers. Clin Hemorheol Microcirc 56: 13? 23. (2014).
    
    
46. Pikaar N. A., Wedel M., van der Beek E. J., et al.: Effects of moderate alcohol consumption on platelet aggregation, fibrinolysis, and blood lipids. Metabolism 36: 538?43. (1987).
    
    
47. Pellegrini N., Pareti F. I., Stabile F., et al.: Effects of moderate consumption of red wine on platelet aggregation and haemostatic variables in healthy volunteers. Eur J Clin Nutr 50: 209?13. (1996).
    
    
48. Kenyeres P., Juricskay I., Tarsoly P., et al.: Low hematocrit per blood viscosity ratio as a mortality risk factor in coronary heart disease. Clin Hemorheol Microcirc 38: 51?56. (2008).
    
    
49. Lu Z., Zhang Y., Liu H., et al.: Transport of a cancer chemopreventive polyphenol, resveratrol: interaction with serum albumin and hemoglobin. J Fluoresc 17: 580?7. (2007).
    
    
50. Sonmez M., Ince H. Y., Yalcin O., et al.: The effect of alcohols on red blood cell mechanical properties and membrane fluidity depends on their molecular size. PLoS One 8: e76579. (2013).
    
    
51. Serafini M., Maiani G., Ferro-Luzzi A.: Alcohol-free red wine enhances plasma antioxidant capacity in humans. J Nutr 128: 1003?7. (1998).

Levelezési cím: e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Érbetegségek: 2017/1. 3-12. oldal