A perifériás érbetegek konzervatív kezelésében számos érprotektív gyógyszer ismeretes. Az elmúlt évtizedekben, a kezdetben nagy reménnyel adott Prodectin csaknem teljesen eltűnt a palettáról. A thrombocyta aggregáció gátlók mellett leginkább a Pentoxifyllin származékok, a NA-Pentosanpolysulfat, továbbá az utóbbi időben a Naftilong terjedt el.
A Na-Pentosanpolysulfatról - amely hazánkban SP54 néven ismert - a pozitív tapasztalatok ellenére számos kritika fogalmazódott meg hatékonyságával, felszívódásával kapcsolatban. Több publikáció számol be a véralvadásra, endothelre, viszkozitásra ható protektív tulajdonságaival kapcsolatosan.
Eldöntendő kérdés, hogy a 21. században az "Evidencia-Basel Medicine" elveinek megfelelően van-e helye az SP54-nek az érbetegségek gyógyításában. A szerzők a Na-Pentosanpolysulfat és a Pentoxifyllin összehasonlításával pozitív kontrollos tanulmányt végeztek, és arra a következtetésre jutottak, hogy a NaPentosanpolysulfat napjainkban is megállja a helyét a rendelkezésre álló érprotektív szerek között, így a perifériás érbetegek gyógyításában hatékonyan alkalmazható.

Érbetegségek: 2004/2. 47-55. oldal

KULCSSZAVAK

SP54, Pentoxifyllin, összehasonlító tanulmány, perifériás érbetegség

Tanulmányunk célja az SP54 (pentosan polysulfate sodium) hatásosságának összehasonlítása volt a perifériás érbetegek kezelésében egy ismert, elterjedt, gyakran alkalmazott szerrel, a Pentoxifyllin-B-vel. Korábbi tapasztalatok és irodalmi hivatkozások alapján a perifériás Fontaine II. stádiumú érbetegeknél járástávolság-növekedés érhető el, mely mellett a vérzéses szövődmények nagysága számottevően nem nő, bár a fibrinolitikus aktivitás növekszik.
A Fontaine II. stádiumú alsóvégtagi verőérbetegségre jellemző, hogy az organikus érlaesio talaján kialakult érszűkület, vagy elzáródás következményeként az elváltozástól distalisan lévő területen a vérellátás lecsökken. Felbomlik a "kereslet és a kínálat" aránya a szöveti oxigénellátást illetően. A vérellátás a szövetek nyugalmi igényét és valamennyi izommunka elvégzéséhez szükséges oxigénszállítást kielégíti, azonban a további terheléshez szükséges oxigénellátás hiányzik. A fentiek következtében a beteg bizonyos távolság megtétele után a vádlijában görcsös fájdalmat érez, melyet a hypoxia okoz. A fájdalom a beteget megállásra kényszeríti, majd pihenés után a felszaporodott metabolikus anyagok eliminálódnak, a szövetek újra oxigenizálódnak, így a beteg újfent közel azonos távolság megtételére képes. Ez a jelenség a claudicatio intermittens, amely jól objektivizálható meghatározott sebességű járószalagon. A megtett távolság a claudicatiós index. A Fontaine II. stádiumban lévő alsóvégtagi érbetegség vizsgálatára alkalmas módszer a Doppler nyomásmérés. Jellemző a boka/felkarnyomás hányadosa, mely ebben az esetben 0,75 érték alá csökken (Doppler index). A Fontaine II. stádiumú érbetegnek nyugalmi fájdalma és/vagy trophicus zavara nincs.
SP54 (pentosan polysulfate sodium) hatékony a Fontaine II. stádiumú betegeknél, különös tekintettel a haemodynamikai és a haemorheológiai paraméterek változásaira, illetőleg hatását tekintve ekvivalens a tanulmányban szereplő másik, perifériás érbetegeknél gyakran alkalmazott Pentoxifyllin-B-vel. A várható protectiv hatást haemodynamicai és haemorheológiai paraméterekkel monitoroztuk.

Hatóanya

A pentosan polysulfate sodium (PPS, SP54, Hemoclar, Fibrezym) egy aktív preparáció utáni, szulfatált, alacsony molekula tömegű poliszacharid, átlagosan 6000 Dalton molekulasúllyal. Az alap PPS egy bükkfából készült szulfatált derivátum, egy lineáris anionos polielektrolit. A különböző egységei a poliszacharid láncnak pentosokat tartalmaznak. A struktúrája a polimer láncnak 1-4 kötésben lévő (3 Dxylopyranose reziduum. A teljes lánchosszon végigterjedőleg minden tizedik xylosehoz egy egyszerű glükuronsav csoport kapcsolódik.
A PPS - a német BENE Arzneimittel GmbH München terméke - a múlt század hatvanas éveitől számos országban elterjedt gyógyszer a cerebrovaszkuláris inszufficiencia kezelésében. Magyarországon több mint 15 éve van forgalomban SP54 néven. Franciaországban 1962 óta használják antitrombotikus ágensként (Hemoclar).
In vitro csak nagyon alacsony trombin aktivitása van, az FXa a heparinhoz hasonló. A PPS-nek nincs affinitása az AT 111-hoz. Ex vivo megnyújtja az aPTT és az anti Xa aktivitást. Az antikoaguláns hatás részeként felszabadítja a TFPI-t. Aktiválja a human protein C-t. Egy és két óra közti időben a szubkután adás után észleljük a legmagasabb plazmaszintet (aPTT megnyúlás). A plazma féléletidő 25 óra. A vizelettel választódik ki és deszulfatálódik. Részlegesen neutralizálható protaminszulfát. A PPS-nek ismert fibrinolitikus aktivitása, szubkután és intramuscularisan adva az antitrombotikus effektivitása a DVT megelőzésében a heparinnal azonos. A PPS fokozza a fibroblaszt növekedési faktor hatását, növeli a humán lymphocyta proliferációt. A PPS effektív az intersticialis cystitis kezelésében.
Tekintettel a felsorolt hatásokra, alkalmas a perifériás érbetegek kezelésére, mely során mind az antitrombotikus, mind a fibrinolitikus aktivitását kihasználhatjuk. Alkalmazásával csökkenthetjük az egyik legjelentősebb rizikófaktor nagyságát. Megfelelő dózisban alkalmazva szignifikánsan csökkenti a plazma fibrinogén szintet.

A hatékonyság fő célkritériumai

• Haemodynamikai paraméterek javulása (járástávolság, Doppler-index).
• Haemorheológiai paraméterek javulása (laborértékek).

A hatékonyság mellékkritériumai

A szubjektív panaszok változása:

• zsibbadás,
• fájdalom,
• járásminőség.

A tanulmány kérdésfeltevése a következő volt: eléri-e az SP54 kezelés hatékonysága a Pentoxifyllin-B bizonyított hatékonyságát Fontaine II. stádiumú, stabil járástávolsággal rendelkező érbetegek kezelése esetén? A tanulmány IV-es fázisú, randomizált, nyílt, pozitív kontrollos volt. A beválogatáshoz szükséges diagnózis: occlusio arteria femoralis superficialis.

A beválogatás kritériumai

• Fontaine II. stádiumú perifériás érbetegség,
• stabil, két hónapja fennálló 2-300 méteres járástávol ság,
• a betegnek a tanulmány természetéről történt felvilágosítása után írásbeli beleegyezést kell adnia a klinikai vizsgálatbna való részvételéhez,
• 30 év feletti életkor.

Kezelési séma: időtáblázat.

Kizárási kritériumok

• szülőképes korú nők megbízható fogamzásgátló alkalmazása nélkül,
• malignus megbetegedések bármely stádiumban,
• súlyos neurológiai és/vagy pszichiátriai megbetegedés (epilepszia),
• súlyos cardialis elégtelenség,
• súlyos veseelégtelenség,
• súlyos cerebrovaszkularis insufficientia,
• arteria renalis stenosis (kétoldali stenosis vagy szoliter vese mellett fennálló stenosis),
• vesetranszplantáció utáni állapot,
• gyógyszeresen nem kezelt szívritmuszavarok,
• haemodynamikailag jelentős aorta vagy mitralis billentyű szűkület,
• hypertrophiás cardiomyopathia,
• primaer hyperaldosteronismus,
• terhesség, szoptatás,
• a hatóanyaggal vagy a gyógyszer más összetevőjével szembeni túlérzékenység,
• nem megengedett kiegészítő gyógyszerelés a tanulmány megkezdése előtt 4 héttel,
• egyidejű terápia egyéb vasoactiv gyógyszerekkel, - ismert gyógyszer-, drog-, illetve alkoholfüggőség, - súlyos alvadási zavarok,
• olyan betegek, akik nem kívánnak részt venni a tanulmányban vagy együttműködésük nem várható,
• cselekvőképtelenség és/vagy egyéb körülmények, amelyek miatt a páciens nem képes megérteni a tanulmány lényegét, jelentőségét.

A betegek szelektálása

A tanulmány beindításától kezdve elvben valamennyi alkalmas beteget (a beválogatási és kizárási kritériumok figyelembevételével) felvettünk a tanulmányba.
A betegek száma: 100 beteg/SP54: 2x75 mg, 100 beteg/Pentoxifyllin-B: 2x600 mg.

A betegek felvilágosítása és beleegyező nyilatkozata

A tanulmányba bevont betegek írásos és szóbeli felvilágosítása a GCP elveinek megfelelően történt.
A tanulmány időtartalma alatt - lehetőség szerint - a betegek nem részesültek kiegészítő gyógyszeres kezelésben. A szükségessé vált terápiát - akár egy "nem megengedett"-nek minősített gyógyszerrel is - nem volt szabad megtagadni a pácienstől, akit azonban a kiértékelésből ki kellett zárni. Minden kiegészítő gyógyszerelést pontosan dokumentáltunk annak fajtája, adagolása és alkalmazási ideje szerint. A kezelési sémát az oldal tetején lévő időtáblázat mutatja.
Az adatrögzítés (valamennyi mért érték kétszeres, szöveges bejegyzések egyszeres rögzítése) és a kiértékelés a GCP irányelveinek megfelelően történt. A kiértékelés valamennyi releváns fázisát dokumentáltuk.
A tanulmány kezdetének időpontja 2001. március 3., befejezésének időpontja 2002. május 29. volt.

I/a. táblázat. Alapadatok.

I/b. táblázat. Panaszok szubjektív megítélése felvételkor.

Felvételi állapot rögzítése és értékelése

Tartalmazta a felvételi állapot rögzítését. A beteg kora, neme, testsúlya, testmagassága, a betegségének időtartamán kívül a panaszok szubjektív besorolását foglalja magában. Az I/a. táblázat a tanulmányban résztvevők alapadatait, az I/b. táblázat panaszaik szubjektív megítélését mutatja.
Az I/a. táblázatból látható, hogy a nemek szerinti megoszlás nem volt egyenletes. A tanulmányban a férfi/nő arány 136/64 volt, amely arány megfelelt a csoportokon belüli megoszlásnak (70/30, illetve 64/34). Az életkor, testmagasság és testsúly adatok statisztikai eltérést nem mutattak.

II. táblázat. Haemodynamikai paraméterek változásai.

Haemodynamikai adatok és értékelésük

A haemodynamikai adatokat a II. táblázat mutatja.
Értékelésük:

• A járástávolság mért értékei az idő előrehaladtával (öt mérési pont) mindkét csoportban szignifikáns (p<0,001) javulást mutattak. A csoportok között szignifikáns eltérés nincs.
• A systolés és diastolés vérnyomás idővel kis mértékben csökkent. A csoporthatás nem szignifikáns.
• Az ATP és az ADP értékeiben a változás nem jelentős. A csoportok között statisztikai eltérés nem mutatkozott.
• A Doppler-index összességében nem változott. A csoportok között statisztikai eltérés nem mutatkozott.

III. táblázat. A laboratóriumi vizsgálatok értékei.

Laboratórimni vizsgálatok és értékelésük

A laboratóriumi vizsgálatok adatait a III. táblázat mutatja.
Értékelésük:

• A haemoglobin értékek a tanulmány folyamán nem változtak.
• A vörösvérsejtszám felvételkori értéke szignifikánsan magasabb (p<<0,001) a további négy mérési ponton mért értéknél. A csoportok között szignifikáns eltérés nincs.
• A fehérvérsejtszám időben változó (csökkenő) értékeket mutat. A két csoport közti jelentős különbség (p<<0,05) a felvételi értékekben is jelen volt.
• A haematocrit változásában nincs jelentős eltérés.
• A thrombocyta-szám időben változik. A felvételkori érték magasabb a többi értéknél. A csoportok között szignifikáns eltérés nincs.
• GOT értéke időben folyamatos csökkenést mutat. A csoportok között szignifikáns eltérés nincs.
• GPT értéke időben változik. A felvételkori érték szignifikánsan (p<0,05) magasabb a későbbi értékeknél. A csoportok között szignifikáns különbség nincs.
• A Gamma-GT értékeiben nincs jelentős változás.
• ALP értéke időben változik. A felvételkori érték szignifikánsan (p<0,001) magasabb a későbbi értékeknél. A csoportok között szignifikáns különbség nincs.

Állapotváltozás rögzítése és értékelése

Az állapotváltozás szubjektív megítélésében nincs szignifikáns különbség az orvos, illetve a beteg által adott vála- között. Jól megfigyelhető viszont, hogy a 16. héten az 1. csoportban (SP54) kifejezett javulásról számoltak be. Hasonlóan pozitív a kép a 2. csoportban. Számszerűen jelentős a különbség: 19,5 : 31,5, illetve 63,5 : 53 a "nincs változás és a "javulás" kategóriák között. Szignifikáns különbséget szok azonban nem lehet kimutatni, mert a póronkénti összevetés a javulás-rosszabbodás irányát veszi figyelembe.

A zsibbadás, fájdalom és járásminőség változása

Értékelés: a skálás változók (0-1-2 válaszkód), a zsibbadás, a fájdalom és a járásminőség páronkénti összevetését végeztük el Mann-Whitney próba segítségével. Ennek eredménye szerint a 16. héten jelentős különbség mutatkozott a fájdalom megítélésében. A 2. csoportban többen számoltak be javulásról és ez szignifikáns (p<0,05) eltérést mutatott. Általában elmondható, hogy a betegek időben javuló tendenciákról számoltak be. A csoporthatás nem okozott szignifikáns különbséget.

Együttműködés és tolerálhatóság

Kifejezetten törekedtünk arra, hogy minden beteg, akit a tanulmányba felvettünk, a vizsgálat befejezéséig részt vegyen benne.
Megállapítható, hogy a 200 résztvevőből 199 esetben 16 hétig tartott a kezelés, amely minden esetben rutin lefolyású volt.
Egy páciens esetében fordult elő a kezelés megszakítása. A tanulmányból való kiválás oka a páciens érdektelensége volt. Nem kívánatos esemény nem fordult elő.
A vizsgált gyógyszer elviselhetőségét az egyes csoportban 94 fő, a kettes csoportban 92 fő minősítette "jó"-nak.
A betegek együttmúködését a kezelőorvos az egyes csoportban 90 főnél, a kettes csoportban 87 főnél minősítette "jó"-nak.

Kísérő betegségek

A ritkán előforduló, illetve az átmeneti betegségek (bronchitis, depresszió, csontrendszeri betegség, epilepszia stb.) mellett jelentős számú, az érrendszeri problémakörhöz tartozó krónikus megbetegedést regisztráltunk.
A magasvérnyomás betegség és az ischaemiás szívbetegség jóval nagyobb számban fordult elő az egyik, illetve a másik csoportban, ezért a statisztikai kiértékelést kiterjesztettük annak a vizsgálatára is, hogy az úgynevezett "Hypertonia", illetve "ISZB" csoportok eredményei önmagukban különböznek-e, befolyásolják-e, illetve megváltoztatják-e "normál" kiértékelés eredményét. Az "ISZB" csoportra vonatkozóan említésre méltót nem találtunk.
A "Hypertonia" csoportnál tapasztaltak szerint a kezelés során a haemoglobin, a haematocrit, a vörösvérsejtszám, a systolés és diasztolés vérnyomás értékei rendre alacsonyabbak a normál csoporténál. A csökkenés statisztikailag értékelhet (5 ugyan, de élettani szempontból nem jelent szignifikáns különbséget.

IV. táblázat. Állapotváltozás megítélése a 8., illetve a 16. héten.

V. táblázat. A panaszok szubjektív megítélésének összehasonlítása.

VI. táblázat. Kísérő betegségek előfordulásai.

Összefoglaló értékelés

A hatékonyság egyik fő célkritériuma a járástávolság javulása volt.
A járástávolság mért értékei az idő előrehaladtával (öt mérési pont) mindkét csoportban szignifikáns (p<0,001) javulást mutattak. A csoportok között szignifikáns eltérés nem volt. (II. táblázat.)
A hatékonyság másik fő célkritériuma a Doppler-index javulása volt.
A Doppler-index összességében nem változott. A csoportok között statisztikai eltérés nem mutatkozott. (II. táblázat.)
A vizsgált gyógyszerek keringésjavító hatása elsősorban a rheológiai paraméterek javulásával magyarázható. Így a szegmentális átáramlás nő, amely Doppler-index változást nem okoz. A nyomásviszonyok változatlanok maradnak.
A laborparaméterek változásait a III. táblázatban láthattuk. Értékelhető változás nem volt regisztrálható egyik csoportban sem.
A hatékonyság mellékkritériumai a szubjektív panaszok változásai voltak.
A zsibbadásra, fájdalomra, járásminőségre vonatkozó válaszok összesítése az V. táblázatban látható.
A kiértékelés szerint a skálás változók (0-1-2 válaszkód) a zsibbadás, a fájdalom és a járásminőség páronkénti összevetését végezték el Mann-Whitney-próba segítségével. Ennek eredménye szerint a 16. héten jelentős különbség mutatkozott a két csoport között a fájdalom megítélésében. A 2. csoportban többen számoltak be javulásról, és ez szignifikáns (p<0,05) eltérést mutatott. Elmondható, hogy mindkét csoport betegei időben azonos módon javuló tendenciákról számoltak be. A csoporthatás nem okozott szignifikáns különbséget.
Megállapítható, hogy a 200 résztvevőből 199 esetben 16 hétig tartott a kezelés, amely minden esetben rutin lefolyású volt.
A vizsgált gyógyszer elviselhetőségét az egyes csoportban 94 fő, a kettes csoportban 92 fő minősítette , jó"-nak. A betegek együttműködését a kezelőorvos az egyes csoportban 90 főnél, a kettes csoportban 87 főnél minősítette ,,jó"-nak.
Nem kívánatos esemény nem fordult elő.
Fentieket figyelembe véve kijelenthető, hogy a tanulmány elérte célját, és kérdésfeltevésére a válasz egyértelműen igen. Az SP54 (pentosan polysulfate sodium) kezelés hatékonysága eléri a Pentoxifyllin-B (pentoxifyllinum) bizonyított hatékonyságát Fontaine II. stádiumú, stabil járástávolsággal rendelkező érbetegek kezelése esetén.

Irodalom

1. Cho, T., Yorozu, H., Ozaki, O., Ito, K.: Preoperative plethysmography in occlusive arterial diseases (author's transl.). Yonago Acta Med. 1973. Sept; 17(2):111-4. German.
   
   
2. Cristol, R., Gedeon, A., Levy, J. B.: Medico-surgical treatment of arteriopathies in intermittent claudication. Clinical basis. J. Mal. Vasc. 1980; 5(4):245o6. French.
   
   
3. Dol F. Petitou, M. Lonneau J. C.: Pharmacological properties of a low molecular weight dermatan sulfate (4 kDa). Comparison with unfractionated dermatan sulfate (25 kDa). J. Clin. Med. 1990: 115: 43-51.
   
   
4. Ehrly, A. M., Kohler, H. J.: Altered deformabililty of erythrocytes from patients with chronic occlusive arterial disease. Vasa, 1976;5(4):319-22.
   
   
5. Ehrly, A. M.: Influencing the deformability of erythroctytes through pentoxiphyllin. Med. Welt. 1975 Dec 19;26(51):23001. German.
   
   
6. Fischer, A. M., Merton, R. E., Marsh, N. A. et al.: A comparison of pentosan polysulphate with heparin II. Effects of subcutaneous injection. Thromb. Haemost. 1982: 47: 109-13
   
   
7. Kollár L., M. Scholz, Rozsos I.: Equivalent efficacy of 1.5% pentosan polysulfate sodium gel and heparin sodium gel in the treatment of superficial thrombophlebitis- a controlled randomized double-blind study. Perfusion 3/96, 9. Jahrgang, 5.104-108
   
   
8. Kollár L., Kiss T., Rozsos I., István M.: Evulation of Sp54 treatment by double blind cross over study. Clinical Haemorheology 7:479 (1987)
   
   
9. Kollár L., M. Scholz, Rozsos I.: A nátrium-pentosanpolysulfat és a Fragmin hatékonyságának összehasonlítása. Érbetegségek, 1995/2.
   
   
10. Kollár L., Rozsos l., István M., Kiss T.: Pentosanpolysulfat bei peripherer arterieller Verschlusskrankheit in Stadium II. nach Fontaine. Randomisierte, plazebo-kontrollierte Doppelblind Studie mit Cross-over Perfusion 2/89.
    
    
11. Kollár L., Rozsos 1., Scholz M. E.: The topical treatment of in fusion thrombophlebitis with pentosan polysulphate sodium ointment. A randomized double-blind study. Perfusion. 12/93.
    
    
12. Kollár L., Scholz M., Rozsos 1.: Fibrinogen Decreases after Application of Sodium Pentosan Polysulphate (Na-PPS). Per fusion 12/91/4 Jahrgang.
    
    
13. Kollár L., Scholz M. E., Rozsos I.: Comparison of pentosan polysulphate sodium (Na-PPS) with a low-molecular heparin in the prevention of venous thrombosis after abdominal sur gery. Perfusion 4/94. Pages: 123-130.
    
    
14. Kollár L., Scholz M. E., Rozsos I.: Pentosan Polysulphate So dium gel and heparinoid gel in the treatment of infusion thrombophlebitides. A randomized double-blind study. Perfu sion 1/94.
    
    
15. Kollár L., Scholz M. E., Rozsos I.: Prevention of thromboem bolism with pentosan polysulphate sodium (Na-PPS) in abdo minal surgery. Annak of Haematology. Supplement to Volu me 68 (1994) 192. 38`h Annual Meeting of the GTH.
    
    
16. Korolev, B. A., Aver'ianov, I. A., Makarov, N. A.: Surgical aspects of occlusive vascular lesions. Kardiologia. 1980 Sep;20(9):98-9. Russian.
    
    
17. L. Kollár, I. Rozsos, S. Forgács, G. Kasza: Wirksamkeit und Vertraeglichkeit von 1%-iger Natirumpentosanpolysulfat Salbe (Na-PPS) im Vergleich zu heparinhaltigem Menaven Gel 1.000 bei oberflaechlichen Venenentzündungen. Journal Pharmakol. U. Ther. 1/2000-9. Jahrgang.
    
    
18. Leyhe, A., Schneider, J.: Arterial occlusive disease in geriatrics. Diagnostic and therapeutic aspects. ZFA (Stuttgart). 1980 Jun 20;56(17):1190-6. German.
    
    
19. Juetic, V., Kruzic, Z.: Our point of view in the treatment of acute arterial occlusion. Lijev Vjesn. 1972 Apr;94(4):173-7. Serbo-Croatian (Roman).
    
    
20. Mafrand, J. P., Herbert, J. M., Bernatt, A. et al.: Experimental and clinical pharmacology of pentosane polysulfate. Semin. Thromb. Hemost. 1991: 17. Suppl 2: 186-198.
    
    
21. Marcum, J. A., Rosenberg, R. D.: The biochemistry, coll biology and pathophysiology of anticoagulantly active heparinlike molecules of the vessel wall. In: Heparin. Lane D. A. Lindahl U (eds). Boca Raion. FL: CRC Press 1989; 275-294.
    
    
22. Muller, R., Lehrach, F., Grigoleit, H. G.: Mode of action of pentoxifyllin. Med. Monatsschr. 1975 Nov;29(11):487-91. German.
    
    
23. Nosbaum, J.: Indications and possibilities of surgical treatment tor arterial occlusive diseases. Bull. Soc. Sci. Med. Grand Duche Luxemb. 1972 Oct;109(2):147-54. German.
    
    
24. Ohler, W.: Arterial blood circulation disorders. Med. Monatsschr. Pharm. 1984 Dec;7(l2):358-64. German.
    
    
25. Pokrovski, A. V., Kiiashko, V. A.: Acute arterial obstruction (its etiology, diagnosis and treatment). Ter. Arkh. 1997;69(4):726. Russian.
    
    
26. Raithel, D.: Related Articles. Therapeutic possibilities in peripheral chronic arterial occlusive disease. Z. Allgemeinmed. 1973 Jun 30;49(18):876-80. German.
    
    
27. Schoop, W.: Related Articles. Clinical aspects of arterial occlusive diseases. Verh. Dtsch. Ges. Kreislaufforsch. 1974;40:122-33. German.
    
    
28. Schoop, W.: Related Articles. Diagnosis of arterial circulatory disorders. Med. Welt. 1982 Apr 23;33(16):583-4. German.
    
    
29. Schoop, W. Related Articles. Prevention of arterial circulatory disorders. Med. Welt. 1982 Apr 23;33(16):582. German.
    
    
30. Soria, C., Soria, J., Ryckewaert, J. J. et al.: Anticoagulant activities os a pentosan polysuphate. Comparison with standard heparin and a fraction of low molecular weight heparin. Thromb. Res. 1980: 19: 455-463.
    
    
31. Spengel, F. A.: Arterial vascular status. Internist (Berí.). 1995 Feb;36(2):181-90. Review. German.
    
    
32. Szirmai I., Fendler I., Kollár L., Romhányi M.: Klinische Erfahrungen mit dem Heparinoid SP54 (Natrium-pentosanpolysulphat) bei der Behandlung Zerebraler Ischaemien. Folia Haematol. 113. (1986), 1-2. 278-288.
    
    
33. The effect of pentoxifylline on the deformability of erythrocytes and on the muscular oxigen pressure in patients with chronic arterial disease. J. Med. 1979;10(5):331-8.
    
    
34. van der Kuy, A.: Drugs for the treatment of arterial circulation disorders. Ned. Tijdschr. Geneeskd. 1988 Apr 23;132(17):788. Dutch.
    
    
35. Vinazzer, H., Sternberger, A., Haas, S., Blümel, G.: Influence of heparin of different heparin fractions and of a low molecular weight heparin like substance on the mechanism of fibrinolysis. Thromb. Res. 1982: 27: 341-352.
    
    
36. Voltmar, J. F.: Surgical aspects: peripheral arteries. Verh. Dtsch. Ges. Inn. Med. 1981;87:334-44. German.

Dr. Kollár Lajos

Baranya Megyei Kórház,
POTE Sebészeti Tanszék,
7623 Pécs, Rákóczi u. 2.

Érbetegségek: 2004/2. 47-55. oldal