Az alábbiakban egy rupturált mycoticus poplitealis aneurysma esetét ismertetjük. A beteg poplitealis artériája percutan endograft implantációra került. A hat hónapos kontroll vizsgálat nem talált fennmaradt vagy recidív infekciót, és a graft változatlanul átjárható volt. A szerzők úgy vélik, ilyen esetben az endovascularis kezelés a sebészi megoldás lehetséges alternatívája.

Érbetegségek: 2008/1. 11-13. oldal

KULCSSZAVAK

rupturált myoticus politealis aneursyma, endovascularis kezelés

A "mycotikus aneurysma" kifejezést a septicus etiológiájú elváltozások megjelölésére elsőként, 1985-ben Osler használata. Az általa leírt esetben a fertőzött embólusok forrása septicus endocarditis volt (1). Jelenleg a mycoticus aneurysma kifejezést szélesebb értelemben használjuk, minden infectív eredetű aneurysmát így jelölünk, legyen az akár bakteriális, akár valóban gombás eredetű. Friss adatok alapján a leggyakoribb fertőző organizmusok a Staphylococcus és a Salmonella (2,3).
Az artéria fal fertőződése direkt trauma vagy távoli forrásból származó septicus embolizáció következménye. Közeli septicus gócból a fertőzés közvetlenül is átterjedhet (3).
Az a. femoralis és a hasi aorta a leggyakoribb septicus aneurysma lokalizációk, az a. poplitea ritkán érintett (3,4). Antibiotikum és sürgős sebészi beavatkozás hiányában a mycoticus poplitealis aneurysma gyorsan nagyobbodik, amely megrepedhet, vérezhet, betrombotizálhat, továbbá végtagot vagy életet veszélyeztető további szövődményhez vezethet. Elsődleges sebészi rekonstrukció rendszerint a septicus műtéti terület vagy a beteg súlyos általános állapota miatt nem lehetséges, illetve kontraindikált. A problémát gyakran valamely nagyobb artéria, például a femoralis spf. vagy poplitea ligaturája oldja meg (3). Mint alternatív megoldás extraanatomicus bypass vagy endovascularis rekonstrukció jöhet szóba.
A poplitealis aneurysmák elektív endovascularis rekonstrukciója az utóbbi években kapott lendületet. Tielliu és mtsai 73 betegre kiterjedő tanulmányukban 76%-os 5 éves átjárhatósági rátát közöltek (5). Steril, poplitealis aneurysma ruptura endovascularis kezelését Ihlberg publikálta (6). Esetismertetésünk egy rupturált mycotikus poplitealis aneurysma sikeres endovascularis kezelését mutatja be.

Esetismertetés

Felvételi osztályunkon 80 éves, jó általános állapotú férfi, néhány napja fokozódó hátfájás, hasi dyscomfort, láz és rossz közérzet miatt jelentkezett. A thoracolumbalis gerinc MRI vizsgálata a 10. thoracalis csigolya elsődleges haematogen osteomylitisére utalt. Bakteriológiai tenyésztés staphylococcus aureust (Methicillin érzékeny) igazolt. Az echocardiographia megvastagodott vegetáció nélküli aorta és mitralis billentyű vitorlákat mutatott, amelyek felvetették endocarditis lehetőségét. A beteg azonnal széles spektrumú antibiotikum kezelésben, majd a bakteriológiai érzékenység alapján Flucloxacillin monotherápiában részesült. Egy héttel felvétele után hirtelen lábszár duzzanata jelent meg, és nagy, fájdalmas, a comb hajlító oldala irányába terjedő lüktető terime vált láthatóvá. A CT vizsgálat a. poplitea aneurysmát és nagy periarterialis haematomát mutatott.

1. ábra.
Rupturált mycoticus poplitealis aneurysma CT angiográfiás képe.

2. ábra.
A parietalis haematoma a comb közepéig terjed fel.

A kontrasztanyagos vizsgálat a haematomában kontrasztanyag megjelenését találta, ami rupturára, illetve pulzáló haematomára utalt (1. ábra). A haematoma proximál felé a comb hajlító oldalán terjedt fel (2. ábra). A duplex scan vizsgálat gastrocnemius véna thrombosist és véna poplitea kompressziót igazolt.

3. ábra.
Átjárható endograft CT angiográfiás képe, 1 héttel és 6 hónappal a beavatkozás után.
Nincs kontrasztanyag kilépés.

Betegünknél korábban alsó végtagi obliteratív arteriosclerosist mutattak ki. Két hónappal korábban claudicatio intermittens miatt vizsgálták ki. Akkor ultrahang vizsgálattal a bal a. popliteában többszörös közepes fokú stenosist találtak. Akkor még aneurysmája nem volt.
A diagnosztika folytatásaként a beteget késedelem nélkül az angiográfiás részlegre vittük át. A haemoglobin érték 8,4-re esett le, de a beteg haemodynamikailag stabil volt. Nyugtató és local anaestheticum beadása után az a. femoralis percutan antegrad punkciójából egy 9 Fr méretű sheath került bevezetésre. Kontraszt angiográfia az a. poplitea aneurysma rupturáját megerősítette, a kontrasztanyag a ruptura helyén a parietalis haematomába aktívan kiáramlott. A vizsgált régióban egy 70-80 %-os a. poplitea stenosist is találtunk. Ezt a stenosist egy 7 mmx40 mm-es ballonnal feltágítottuk és egy 8 mmx100 mm-es Viabahn endoprothesist (Viabahn, WL Gore, Flagstaff, AZ, USA) helyeztünk be. A beavatkozás utáni angiográfia és a későbbi CT angiográfia az endograftban kitűnő flow-t, valamint két eres kiáramlási pályát talált, és a kontraszt kilépés is megszűnt (3. ábra).
A postoperatív időszak eseménytelen volt, a beteget korán mobilizáltuk. Az antibiotikumot további hat hétig folytattuk. A gyulladásos jelek normalizálódtak és az aktív sepsis klinikai tünetei is megszűntek. A beavatkozás után két hónappal a comb haematoma jelentősen megkisebbedett. A mélyvéna thrombosis recanalizálódott. Hat hónap után folytatta szokásos tevékenységét. Az átjárható endograftot és a kilépés megszűnését mind a duplex UH mind a CT angiográfia igazolta (3. ábra).


Megbeszélés

A rossz általános állapotú, septicus beteg kezelésére a tradicionális sebészeti beavatkozással szemben a local anesztéziában elvégezhető endovascularis beavatkozást választottuk. Az a. poplitea anatómiailag alkalmas volt a beavatkozásra és az akutan elvégzett gyors intervenció sikeres volt. A tartós antibiotikum kezelés kivédte az endograft sepsis lehetőségét és a gyulladást véglegesen megszüntette.
Újabb közlemények értékelik a mycoticus aorta és iliaca aneurysmák endovascularis kezelését (7, 8). Eddig rupturált mycoticus poplitea aneurysma endovascularis kezelésére vonatkozó irodalmi adatot nem találtunk. Az ajánlások és egyes szerzők óvatos intelmei (7, 8) vonatkoztathatók az a. poplitea betegségének endovascularis kezelésére is. Mielőtt a legmegfelelőbb terápiára szánnánk magunkat, szembe kell állítanunk egy szintetikus anyag fertőzött artériába helyezésének kockázatát, egy kiterjesztett sebészi beavatkozás ischaemiás és septikus komplikációjának rizikójával. Minket a poplitea aneurysmák elektív endovascularis rekonstrukciójának hosszú távú jó eredményei bátorítottak (5) és az akut helyzet a mérleget szintén az endovascularis kezelés felé billentette.
Esetünk azt igazolja, hogy alkalmanként az endovascularis kezelés a klasszikus sebészetnél jobb alternatíva.

Irodalom

1. Osler, W.: The Gulstonian lectures on malignant endocarditis. Br. Med. J., 1885; 1:467-470.
   
   
2. Kan, C. D., Lee, H. L., Yang, Y. J.: Otcome after endovascular stent graft treatment for mycotic aortic aneurysm: A systemic review. J. Vasc. Surg., 2007;46:906-12.
   
   
3. Brown, S. L., Busuttil, R. W., Baker, J. D. et al.: Bacteriologic and surgical determinants of survival in patients with mycotic aneurysms. J. Vasc. Surg. 1984;1:541-547.
   
   
4. Wilson, P., Fulford, P., Abraham, J. et al.: Ruptured infected popliteal aneurysm. Ann. Vasc. Surg. 1996;497-499.
   
   
5. Tielliu, I.F., Verhoeven, E. L., Zeebregts, C. J., et al.: Endovascular treatment of popliteal artery aneurysms: is the technique a valid alternative to open surgery? J. Cardiovasc. Surg. (Torino) 2007; 48:275-279.
   
   
6. Ihlberg, L. H. M., Roth, W. D., Alback, N. A. et al.: Succesful percutaneous endovascular treatment of a ruptured popliteal artery aneurysm. J. Vasc. Surg. 2000; 31:794-797.
   
   
7. Forbes, T. L., Harding, G. E. J.: Endovascular repair of Salmonella infected aortic aneurysms: A word of caution. J. Vasc. Surg. 2006;44:198-200.
   
   
8. Sanada, J., Matsui, O., Arakawa, F. et al.: Endovascular stent-grafting for infected iliac artery pseudoaneurysms. Cardiovasc. Intervent. Radiol. 2005;28:83-86.
   
   

George M. Somjen

Department of Vascular Surgery, Frankston Hospital,
Monash University, Melbourne, Australia

Érbetegségek: 2008/1. 11-13. oldal