Cél: ultrahang irányított habszkleroterápiával (UIH) elért eredményeik bemutatása krónikus vénás elgtelenség kezelése esetén.
Betegek és módszerek: Ez a feldolgozás 808 páciens eredményeit tartalmazza. Az elváltozások a CEAP besorolás szerint 15%-ban C1, 81%-ban C2, 0,5%-ban C3, 2%-ban C4, 0,2%-ban C5, 0,4%-ban C6 osztályhoz tartoztak. A refluxos saphena törzsek UIH kezelései során alkalmazott szerek: 1% polidocanol (POL) (107 végtag), 1% sodium tetradecyl (STD)(102 végtag), 3% STD (900 végtag). Az egyoldali varicositásban szenvedő páciensek 43%-ánál 1, 48%-ánál pedig 2 kezelésre volt szükség a refluxos saphena törzsek és varixok elzárásához. Mindkétoldali varix esetén a betegek 40%-ánál 2, míg az esetek 46%-ánál 3 kezelésre volt szükség. A kezelt vénák klinikai eredményét és átjárhatóságát duplex ultrahanggal vizsgálták (DUH) átlagosan 11 hónapos követés során.
Eredmények: Összesen 459 végtag volt alkalmas 6 hónapos vagy annál hosszabb követési értékelésre. A végtagok beavatkozás utáni CEAP klasszifikációja: C0: 182, C1:241, C2:22, C3:0, C4:11, C5:2, C6:1. A VSM a végtagok 88%-ában, a VSP pedig a végtagok 82%-ban zárva volt. A recidív vénás elégtelenséget az ismételt UIH ugyanolyan hatékonyan kezelte, mint az elsődleges refluxot.
Következtetés: Ez a technika, mint a műtét alternatívája eredményes a krónikus vénás betegséget okozó varicositasok kezelésében.
Kulcsszavak: Varicositas, Habszkleroterápia, Duplex ultrahang vizsgálat, Klinikai eredmények

Érbetegségek: 2022/4. - 159-166. oldal

KULCSSZAVAK

Varicositas, Habszkleroterápia, Duplex ultrahang vizsgálat, Klinikai eredmények

Bevezetés

Az Egyesült Királyságban széles körben alkalmazzák a visszérműtéteket, de 25-50%-ban 5 éven belül kiújulás várható (1-4). A visszérműtét hegeket hagy maga után, károsíthatja a szomszédos struktúrákat, beleértve az idegeket, a nyirokereket, a fő artériákat és a mélyvénákat (5). Mélyvénás trombózis és tüdőembólia is előfordulhat (6, 7). Elsősorban a saphena törzsek, kevésbé az oldalág és egyéb varixok, rádiofrekvenciás (RF) vagy endovénás lézeres kezeléssel (EVLT) tüntethetők el (8, 9). Flebektómiát vagy szkleroterápiát végzünk a maradvány varixok kezelésére. Az endovénás módszerek legfőbb előnye, a hagyományos műtéttel összevetve, hogy sokkal gyorsabb a felépülés.
Cabrera 1995-ben polidokanollal (POL, detergens szklerotizáló szer) kevert „fiziológiás gázok” felhasználásával létrehozott hab hatékonyságáról számolt be, amelyet a saphena törzsi rendellenességek kezelésére sikerrel alkalmazott (10). Saphena törzsbe ultrahang vezérléssel hab injekciót adott be. Ezt követően számos szerző számolt be e módszerrel szerzett tapasztalatairól, köztük Frullini és Cavezzi, akik 453 betegről (11), és Barrett aki 100 végtagról írt publikációt (12). Cavezzi ezután további 194 páciens 93%-ánál ért el kitűnő eredményt (13). Ezt a technikát széles körben alkalmazzák Dél-Európában, Ausztráliában, Új Zélandon, Dél-Amerikában és az USA-ban is (14). Az Egyesült Királyságban 60 beteg bevonásával készült vizsgálatról számoltak be a közelmúltban, amelyben összehasonlították a hagyományos műtéti kezelést, a sapheno-femorális lekötéssel kombinált habszkleroterápiával (15).
A jelen cikk célja, hogy a szerző saját, saphena törzs varicositas okozta krónikus vénás elégtelenség miatt jelentkező betegeinek ultrahang vezérelt habszkleroterápiás kezeléséről számoljon be.

Módszerek

Összesen 808 beteg (666 nő és 142 férfi) saphena törzsi reflux miatti krónikus vénás elégtelenség kezelése történt UIH-val. Azok a páciensek, akiknél nem állt fenn truncalis inkompetencia, ki lettek zárva ebből a vizsgálatból.
Minden beteg kezelése privát praxisban történt (Thames Valley Nuffield Hospital, Wexham, Bucks, Egyesült Királyság). A pácienseket a klinikai vizsgálat során 5-9 MHz lineáris transzduceres UH készülékkel meg vizsgáltunk (Sonoline, Siemens, Németország) és CEAP osztályok szerint besoroltuk. A DUH vizsgálatokat a szerző vagy egy képzett asszisztens a betegek álló helyzetében végezte el. A vádli manuális összenyomásával, majd elengedésével értékeltük a vénás refluxot. A 0,5 másodpercet meghaladó vénás visszaáramlás jelzi a vénás inkompetenciát (16). Az insufficiens v. saphenák és perforáns vénák átmérőjét a számítógép adatbázisában rögzítettük. Dokumentáltuk a DUH során látható korábbi visszérműtét nyomait és a kiújult varixokat. A recurrens kifejezés olyan saphena törzsre vagy rendszerre vonatkozik, amelynél korábban már a junkció lekötését és/vagy strippinget végeztek. Azokat a végtagokat, amelyekben egy másik vénán történt műtét, pl. VSM refluxban szenvedő betegen a VSP-n alkalmazott beavatkozás, “elsődleges VSM refluxnak” minősítettük. Azokban a végtagokban, ahol korábban VSM műtétet végeztek, a VSM accessoria anterior (AASV) ágának inkompetenciája a legújabb anatómiai definíciók alapján, kiújuló refluxnak minősül (17).

alt="Krónikus vénás elégtelenséget okozó varicositas kezelése" title="Krónikus vénás elégtelenséget okozó varicositas kezelése"

1. ábra.
A VSM punkciója a beteg fekvő helyzetében, transversalis UH kép alkalmazásával.

Minden kezelést orvosi rendelőben, altatás vagy általános érzéstelenítés nélkül, a Cabrera által publikált technikák alkalmazásával végeztünk. A VSM-t egy 18 G-s kanüllel (Optiva 2, Medex Medical Ltd., Rossendale, Egyesült Királyság) UH irányítással a térd magasságában vagy közvetlenül a fölött kanüláltunk (1. ábra). A térd alatti VSM-et egy 23 G szárnyastűn keresztül injek táltunk (Abbot Ireland, Sligo, Eire). A VSP-ba a kanült a vádli proximális részének szintjében a SPJ-tól 10-15 cm-re helyeztük el (2. ábra).

2. ábra.
Az alsó végtagi varixokba bevezetett kanülök.

A disztális VSP injekciózása 23 G szárnyas tű használatával történt. A kanül vagy a szárnyastű megfelelő pozicionálását 0,9%- os sóoldat befecskendezésével ellenőriztük. Az injekctálásra 2 ml-es fecskendőt alkalmaztunk. A befecskendezéshez a vénák transzverzális ultrahang képét használtuk.
A hab készítése Tessari módszerrel történt, amelynek során két fecskendőben háromágú csap közbeiktatásával kevertük össze a szklerotizáló szert és a levegőt (3. ábra) (19). A felhasznált szklerotizáló szerek: polidocanol (POL - ScleroveinR, Resinag AG, Zurich, Svájc) és tisztított sodium tetradecyl sulfát (STD – FibroveinR, STD Pharmaceuticals Ltd, Hereford, Egyesült Királyság) volt. A POL 1%-os oldatát a saphena törzsek kezelésére szolgáló hab előállításához, míg az STD 1%-os vagy 3%-os oldatát a saphena törzsekre használtuk. A korábbi publikációkkal összhangban a habot 0,5 ml szklerotizálószer és 1,5 ml levegő arányában állítottuk elő.

A betegek kezelése

Ehhez a klinikai tanulmányhoz előkészülve, az első 50 páciens kezelését egy tapasztalt UH szakember felügyelete mellett végeztük, bár a szerző is rendelkezik 20 éves visszér DUH tapasztalattal. A betegek hanyatt fekszenek a véna kanülálása és a kezelés alatt, hogy minimalizálják a vénában lévő vér mennyiségét és elkerüljék az ájulást (1. ábra). Amikor minden kanül és szárnyastű a helyén volt, a kezelendő végtagot körülbelül 30°-os szögbe emeltük fel, hogy a véna még jobban kiürüljön (4. ábra), majd befecskendeztük a habot (5. ábra). A folyamatot UH-al monitoroztuk. Nem tettünk különleges óvintézkedéseket a hab mélyvénákba jutásának elkerülésére, de injekciónként csak 2 habot adtunk be egyszerre. Az egy kezelés során bejuttatott hab teljes mennyiségét 20 ml-re korlátoztuk a helyi, ill. szisztémás szövődmények elkerülése érdekében. Először a saphena törzseket kezeltük, majd a maradvány varixokat egy következő ülés során. A mélyvénák véráramlását minden egyes injekció után úgy fokoztuk, hogy megkértük a beteget, végezzen sorozatos dorsiflexiót a bokánál, hogy így minimalizáljuk a trombózis kockázatát.
Ezeknél az eseteknél nem adtunk rutinszerűen heparin profilaxist. Kevés olyan beteget kezeltünk, akiknél DUH-al post-trombotikus mélyvénás károsodást találtunk. Ők 5 napon keresztül LMWH prophylaxist kaptak, náluk nem lépett fel mélyvénás trombózis.
Rövid megnyúlású rugalmas, kompressziós pólyát alkalmaztunk, amelyet Pehahaft kohéziós kötéssel (PehehaftR, Hartmann, Németország) és Velbanddal (VelbandR, Johnson & Johnson Medical, Ascot, Berkshire, Egyesült Királyság) kiegészítve helyeztünk a saphena törzseknek megfelelő vonalra, a kezelt ér kompressziójának erősítésére. Majd a kötés rögzítésére 2-es fokozatú kompressziós harisnyát helyeztünk a pólyára (CredelastR, Credenhill, Ilkeston, Derbyshire, Egyesült Királyság). Kezdetben a kötést 3-5 napra hagytuk fenn, de később a vizsgálatsorozatban ezt 10-14 napra növeltük, hogy minimalizáljuk a thrombophlebitis előfordulását. A kezeléseket 2 hetes időközönként végeztük. A vénák elzáródásának teljességét DUH-al ellenőriztük. A szkleroterápia után a vénákban maradt jelentős mennyiségű trombust 19 G-s tűvel szívtuk ki.
A betegeket arra kértük, hogy 6 hónappal a kezelés után jelenjenek meg ellenőrzésre, melynek során a varicositásra jellemző elváltozások és panaszok ismételt jelentkezéséről kérdeztük. Minden egyes kontroll alkalmával DUH segítségével értékeltük a saphena törzsek és varixok elzáródását, majd ismét dokumentáltuk a CEAP szerinti besorolást. Ezen túlmenően a comb és a lábszár többi saphena törzseit és mélyvénáit is ellenőriztük.
Azoknál, akiknél a törzsekben vagy az oldalágakban kiújulást vagy maradvány refluxot találtunk, további UIH-t végeztünk. A korábbi habszkleroterápia után kiújult saphena törzsek átmérője sokkal kisebb volt, mint a kiindulási érték. A későbbi UIH technikailag nem volt bonyolultabb, mint az első kezelés, és általában az újra - kezelt saphena törzsek elzáródását eredményezte. Az újrakezelt saphena törzsek hosszabb távú utánkövetése még nem teljes. Egyetlen páciens sem igényelt műtéti beavatkozást.

3. ábra.
A hab elkészítése Tessari módszere szerint T csap közbeiktatásával.

Statisztikai analízis

Az adatokat az életkor mediánja és szórása, valamint az összes többi adat medián és interkvartilis tartománya jelöli, amelyeknek nem volt normális eloszlása. Statisztikai szignifikancia teszteket nem alkalmaztunk. Ezeket nem találtuk megfelelőnek egy olyan klinikai vizsgálatban, ahol eltérések adódhatnak a kezelési irányelvek különbözősége miatt.

4. ábra.
Kanülök az alsó végtagi vénákban.

5. ábra.
A hab beadása megemelt alsó végtag mellett történik.

Eredmények

Összesen 808 páciens szerepel a vizsgálatsorozatban, amelyben 1411 végtag volt vénás betegség miatt érintett. A klinikai és DUH eredményei az 1/a, b, c. táblázatokban láthatók. A végtagok túlnyomó többségénél a kezelés előtt szövődménymentes (CEAP C2, n=1154, 81%) VSM vagy VSP refluxos varicositas fordult elő, de a betegek a CEAP összes klinikai stádiumából bekerültek a tanulmányba. Néhány saphena törzset, amelyekről a duplex ultrahang kimutatta, hogy alkalmatlanok, nem kezeltünk, mivel ezeknél vagy túl kevés vagy egyáltalán nem volt varix. Összesen 1109 végtagot részesítettünk UIH-ban. A betegek meglepően nagy százalékának volt már korábban visszérműtéte, 30%-ban a VSM-án és 17%-ban VSP-án. Négy olyan végtagot kezeltünk, amelyekben poszttrombotikus mélyvénás inkompetencia állt fenn a VSM vagy a VSP reflux mellett.

1/a. Táblázat.
Betegszám és életkor (év).

1/b. Táblázat.
CEAP stádiumok.

1/c. Táblázat.
A kezelt 1109 végtag UH lelete.

A 2. táblázat összefoglalja azon kezelések számát, amelyeket összesen 808 páciens esetén végeztünk. Az egyoldali varixban szenvedő betegek 99%-ánál és a kétoldali varixok 92%-ánál 3 kezelés elegendő volt az összes vénatágulat elzárásához. Az eredmény eléréséhez szükséges szklerotizáló hab átlagos térfogata az összes kezelés során 14 ml volt (interkvartilis tartomány, IQR 9-21 ml, tartomány 1 ml- 72 ml). A végtagonként felhasznált hab átlagos térfogata az összes kezelés során 10 ml volt (IQR 6-14 ml).A VSM kezelése során a felhasznált hab átlagos térfogata 10 ml volt (IQR 6-14 ml) és a VSP esetében 6 ml (IQR 5-10 ml).
Ebben a vizsgálatsorozatban kezdetben 1%-os POL habot használtunk a saphena törzsek kezelésére. Később 1%-os és 3%-os STD-t alkalmaztunk. Az erősebb szklerotizáló szer (STD) alkalmazásának az volt a célja, hogy minimálisra csökkentsük a saphena törzsek rekanalizációjának kockázatát. 1%-os POL-t használtunk a saphena vénák 13%-ánál, 1%-os STD-t 9%-ánál és 3%-os STD-t 78%-ánál.
Következményes trombophlebitis kevés esetben (5%) fordult elő, melyet fájdalomcsillapítással, kompresszióval és a thrombus kiszívásával kezeltünk. Lábszári véna thrombózis izolált gastrocnemius vénákra vagy a posterior tibialis véna egy részére korlátozódott (10 eset). Mindezt harisnyával vagy pólyás kompresszióval és testmozgással oldottuk meg, antikoaguláns használata nélkül. Egy esetben a VSM kezelése után 2 héttel egy rövid occlusiv trombus keletkezett a v. femorális communisban, valószínűleg a thrombusnak a VSM-ből a femorális vénába való közvetlen tovaterjedése miatt. Ezt az esetet LMWH alkalmazásával kezeltük, majd 6 hónapon keresztül Warfarint adtunk. Az elzáródott femorális véna 4 hét alatt recanalizálódott és a 6 hónapos kontrollon a DUH során már nem látszódott visszamaradt heg vagy billentyű károsodás. További két esetben a nem okklúzív thrombus az SFJ-ből és SPJ-ből (1-1 esetben) a femorális és popliteális vénába terjedt. A thrombus kiterjedése korlátozott volt és erősen tapadt a véna falához. Ezt kompressziós harisnyával és testmozgással kezeltük, miközben a trombus kiterjedését DUH-al követtük. Láttuk, hogy a thrombus további beavatkozás nélkül feloldódott.

2. Táblázat.
Kezelések száma páciensenként.

Ebben a vizsgálatsorozatban nem fordult elő jelentősebb szisztémás szövődmény, például anafilaxia, stroke vagy átmeneti ischaemiás roham. Számos beteg (az összes kezelt páciens 14,2%-a) a kezelést követő látás zavarról számolt be. Különösen azok a betegek voltak kitéve ennek, akiknek a kórtörténetében auralátással járó migrén szerepelt. A szkleroterápia által kiváltott aura a legtöbb esetben 30 percen belül megszűnt. Azok a betegek, akik már tapasztaltak egy látás zavar epizódot, hajlamosak voltak újabbakra. Ezeket a betegeket megkértük, hogy a kezelés után 30 percet fekve töltsenek el.
A 6 hónapos kontroll vizsgálatra minden beteget visszahívtunk, ezen azonban nem mindenki jelent meg.
Összesen 459 végtag felülvizsgálatára került sor 6 vagy annál több, pontosabban 6-46, átlag 11 hónaposan. A kezelt 886 VSM-ből 363-at és a 263 VSP-ből 141-et tudtunk ellenőrizni. Az 4. és 5. táblázat mutatja, hogy ezek a végtagok milyen CEAP klinikai osztályba tartoztak a szkleroterápiát megelőzően és utána. Jól látható, hogy jelentős javulást értek el. A VSM-ek duplex vizsgálata szerint 363-ból 318 esetben sikerült elzáródást elérni (88%). A VSP-kben 141-ből 116 esetben volt zárt az ér (83%).

3. Táblázat.
A felülvizsgálatok eredményei 6 hónappal vagy annál hosszabb idővel a kezelést követően (átlagban 11 hónap) a 886 esetből 363 VSM és 236 esetből 141 VSP esetén.

A 3. táblázat adatai a VSM és VSP kezelések eredményét mutatják. Ha a VSM vagy VSP nagyobb oldalágában inkompetencia vagy varix jelentkezett, ezt szintén sikertelen kezelésnek minősítettük. Négy esetben a 6 hónapos felülvizsgálatnál az anterior accessorius saphena oldalágnál reflux mutatkozott és egy esetben a VSM comb középső részén lévő oldalága volt inkompetens.
A 3. táblázatban lévő adatokat a kezelés végeredményét befolyásoló tényezők értékelése céljából felosztottuk a véna átmérője, a szklerotizáló szer típusa és az elsődleges vagy kiújult varicositas alapján. Rekanalizáció az 5 mm-nél nagyobb átmérőjű VSM és VSP esetén gyakrabban fordult elő. A kiújulási arány mindkét szklerotizáló szer használatánál hasonló volt. A betegek jelentős részét, 30%-át kezeltük korábbi műtétet követő VSM varix kiújulás miatt. Az eredmény ebben a csoportban az elsődleges varixosokéhoz hasonló volt.

4. Táblázat.
A CEAP klinikai stádiumának javulása a VSM kezelés hatására, átlag 11 hónapos utánkövetés eredményei.

Esetenként visszamaradt bőr pigmentációt és tapintható csomókat észleltünk a kontrollok során. A bőr pigmentációja a 6 hónapos kontrollon a 459 kezelt végtag közül 115-nél volt látható, és tapintható csomók 21 végtagnál voltak jelen. Bőr pigmentáció majdnem mindig csekély mértékű volt, amely az idő előrehaladtával elhalványult. 1 évvel a kezelést követően a bőr pigmentációja 115 végtagból már csak 11-nél volt észlelhető. A vádliban esetenként kis, tapintható csomókat találtunk, amelyek a kezelt vénák maradványait tartalmazták. A műtéti kezelésekkel ellentétben hegeket, neurológiai károsodásokat vagy nyirokrendszeri sérüléseket nem észleltünk.

Diszkusszió

Egy klinikai vizsgálatsorozat nem helyettesítheti a randomizált kontrollált vizsgálatot egy új kezelés kiértékelése vonatkozásában. Van egy ilyen vizsgálat, amelyben azonban a betegek mindkét csoportja átesett az SFJ műtéti lekötésén, majd az egyik csoport szklerotizáló habbal a másikat strippinggel kezelték (15). Egy újabb randomizált klinikai vizsgálatot VarisolveR (polidocanolt tartalmazó) habbal végeztek, amelyet 650 beteg műtétjével vetettek össze, erről egy tudományos ülésen számoltak be (UIP Chapter meeting, San Diego, USA, 2003). A végpont a hatékonyság, amellyel a kezelés megszünteti a tágult visszereket és ezt hosszabb utánkövetés is igazolja. Hobbs úgy találta, hogy 10 éves utánkövetési időszakra van szükség ahhoz, hogy az injekciós kezelés eredményeit és kudarcait egyértelműen összehasonlíthatóvá tegyék a műtéti kimenetellel (20). Az ilyen hosszú tanulmányokat nehéz végigkövetni és sok szerző most arra alapozza a következtetéseit, hogy a DUH-t helyettesítő végpontként használják. Jó korreláció van ugyanis a DUH-al az SFJ-nél kimutatott 1 éves nyitvamaradás és az 5 éves klinikai recidiva között (21). Ebben a vizsgálatsorozatban is a DUH-t a kezelés végső kimenetelének jelzőjeként használtuk.

5. Táblázat.
A CEAP klinikai stádiumának javulása a VSP kezelés hatására, átlag 11 hónapos utánkövetés eredményei.

A visszérműtét tökéletlen. A nem kielégítő eredmények és a neurológiai tünetek gyakori okai a pereskedésnek, femorális artéria és véna károsodása szintén előfordulhat. Rautio azt találta, hogy a visszérműtéten átesett betegek átlagosan 16 napra estek ki a munkából, míg a saphena törzs rádiófrekvenciás zárását követően csak 6,5 napra (27). A műtét utáni visszérkiújulás egy gyakori esemény és gyakran a neovascularizációnak tulajdonítható (21, 23, 24).
Fischer 77 páciens 125 végtagját tekintette át, átlagosan 34 évvel az SFJ lekötést és a VSM strippinget követően, és 60%-ban talált kiújulást. Wood és munkatársai arról számoltak be, hogy a műtétet követő 6 hét során az operált betegek 27%-ának neurológiai tünete van (25). Ouvry tudósít arról, hogy a nyirokrendszeri szövődmények aránya 30 sebész megkérdezése alapján 8,7% (26). A széles körben referencia standardnak számító sebészi beavatkozás jelentős posztoperatív szövődmények kockázatát hordozza, jelentős munkából kiesést tesz szükségessé, és mindezek ellenére nem akadályozza meg a kiújulást.
Vizsgálat sorozatunkban alkalmazott UIH esetenként 30 percet vett igénybe, a páciensek utána ki tudtak menni a szobából és a legtöbb esetben csak a kezelés napjára vettek ki szabadságot. A betegek nagy százalékánál minimális volt a kezelés alatti diszkomfort és a kezelés utáni 2 hétben is csak néhány tünet jelentkezett, habár thrombophlebitist 5%-ban észleltünk. A betegek fő panaszai a kompressziós kötés miatt voltak, amelyet minden egyes kezelés után felhelyeztünk. Néhány egyéb problémával is találkoztunk a kontroll vizsgálatok során, amelyek közül a bőr pigmentációja volt a leggyakoribb. Ez általában enyhe volt, és az idő múlásával megszűnt.
A több, mint 6 hónapig követett betegek a teljes csoportnak csak a 40%-át teszik ki. Ez egy potenciális hátrány, mivel az általános értékelés torzításához vezethet. A betegeket kértük, hogy jöjjenek el a kezelést követő 6 hónapos kontrollra, de sokan nem jelentek meg. Néhány esetben a betegek a kezelt véna rekanalizálódása miatt jöttek vissza vagy megmaradt ill. kiújult varixszal.
A 3. táblázat mutatja a véna kezelés előtti méretet, amely a kiújulás fő befolyásoló tényezője. A 6 mm átmérőjű vagy annál nagyobb VSM és VSP inkább kiújul, mint az 5 mm-es vagy annál kisebb. A VSM esetében a kiújult visszér kezelése ugyanolyan sikeres volt, mint az elsődleges varikóztasé. A kiújult visszerek műtétei általában technikailag bonyolultabbak és a szövődmények gyakorisága nagyobb, összehasonlítva az elsődleges varixokkal (27). Az UIH csekély kockázattal jár, és kielégítő megoldás a korábbi műtétet követő kiújulásra.
Ebben a betegsorozatban nem észleltünk neo - vascularizációt az SFJ-ben vagy SPJ-ben, míg a műtéti kezelést követően a kiújulás gyakori oka. Ezzel szemben az UIH utáni kiújulás módja, a kezelt vénák rekanalizácója volt. Valószínűleg maga a műtéti eljárás provokálja a neovascularizáció kialakulását. Amennyiben a tágult visszeret sebészi beavatkozás nélkül el lehet zárni, a neovascularizáció kockázata minimálisra csökken.
Az UIH más endovénás technikákkal való összehasonlítása során hasonló eredmények mutatkoznak. Egy 1006 betegből álló, rádiofrekvenciás obliterációval végzett kezeléssorozatban az 5 éves utánkövetés első évében a saphena törzsek elzáródásainak aránya 88% volt (28). Az endovénás lézer kezelést a közelmúltban kiértékelték (29). A 13 klinikai vizsgálatsorozatban kezelt saphena törzsek 88-100%-a elzáródott. Mindkét technika ritka szövődményei közé tartoznak a véraláfutás, flebitisz, trombózis, paresztézia, induráció, bőrégés.
Ez a klinikai sorozat bebizonyítja, hogy az UIH hatékonyan használható számos krónikus vénás elégtelenség ambuláns kezelésére anélkül, hogy sebészi beavatkozást kellene igénybe venni. A hatékonyság és a szövődmények aránya hasonló a többi endovénás visszér kezeléseknél leírtakhoz.

Köszönetnyilvánítás

Köszönettel tartozunk Attilio Cavezzinek, hogy bevezetett a habszkleroterápia technikájába és David Wrightnak, a technikai útmutatásokért. Köszönetet mondok csapatom tagjainak, akik segítették elkészíteni ezt a munkát: Paola Buresta, Maria Cork, Frances Devine, Sue Topp. Köszönettel tartozom továbbá a vénás betegségek szakértőinek, akik tanácsot adtak ennek a cikknek az elkészítéséhez.

Irodalom

1. An Rij Am, Jiang P, Solomon C, Christie Ra, Hill Gb. Recurrence after varicose vein surgery: a prospective long-term clinical study with duplex ultrasound scanning and air plethysmography. J Vasc Surg 2003;38:935-943.
   
   
2. Winterborn Rj, Foy C, Earnshaw Jj. Causes of varicose vein recurrence: late results of a randomized controlled trial of stripping the long saphenous vein. J Vasc Surg 2004;40:634-639.
   
   
3. Fischer R, Linde N, Duff C, Jeanneret C, Chandler Jg, Seeber P. Late recurrent saphenofemoral junction reflux after ligation and stripping of the greater saphenous vein. J Vasc Surg 2001; 34:236-240.
   
   
4. Perrin Mr, Guex Jj, Ruckley Cv, Depalma Rg, Royle Jp, Eklof B et al. Recurrent varices after surgery (REVAS), a consensus document. REVAS group. Cardiovasc Surg 2000;8:233-245.
   
   
5. Campbell Wb, France F, Goodwin Hm. Research and Audit Committee of the Vascular Surgical Society of Great Britain and Ireland. Medicolegal claims in vascular surgery. Ann R Coll Surg Engl 2002;84:181- 184.
   
   
6. Van Rij Am, Chai J, Hill Gb, Christie Ra. Incidence of deep vein thrombosis after varicose vein surgery. Br J Surg 2004;91:1582-1585.
   
   
7. Srilekha A, Karunanithy N, Corbett Crr. Informed consent: what do we tell patients about the risk of fatal pulmonary embolism after varicose vein surgery? Phlebology 2005;20:175-176.
   
   
8. Merchant Rf, Pichot O. Closure Study Group. Longterm outcomes of endovenous radiofrequency obliteration of saphenous reflux as a treatment for superficial venous insufficiency. J Vasc Surg 2005;42:502e509.
   
   
9. Mundy L, Merlin Tl, Fitridge Ra, Hiller Je. Systematic review of endovenous laser treatment for varicose veins. Br J Surg 2005;92:1189-1194.
   
   
10. Cabrera Garido Jr, Cabrera Garcia Olmedo Jr, Dominguez Garcia Olmedo. Nuevo metododel de esclerosis en las varices tronculares. Patologia Vasculares 1995;4:55e73.
    
    
11. Frullini A, Cavezzi A. Sclerosing foam in the treatment of varicose veins and telangiectases: history and analysis of safety and complications. Dermatol Surg 2002;28:11-15.
    
    
12. Barrett Jm, Allen B, Ockelford A, Goldman Mp. Microfoam ultrasound-guided sclerotherapy of varicose veins in 100 legs. Dermatol Surg 2004;30:6-12.
    
    
13. Cavezzi A, Frullini A, Ricci S, Tessari L. Treatment of varicose veins by foam sclerotherapy: two clinical series. Phlebology 2002;17:13-18.
    
    
14. Breu Fx, Guggenbichler S. European consensus meeting on foam sclerotherapy [April, 4-6, 2003, Tegernsee, Germany]. Dermatol Surg 2004;30:709-717.
    
    
15. Bountouroglou Dg, Azzam M, Kakkos Sk, Pathmarajah M, Young P, Geroulakos G. Ultrasound-guided foam sclerotherapy combined with sapheno-femoral ligation compared to surgical treatment of varicose veins: early results of a randomised controlled trial. Eur J Vasc Endovasc Surg 2005.
    
    
16. Van Bemmelen Ps, Mattos Ma, Hodgson Kj, Barkmeier Ld, Ramsey De, Faught We et al. Does air plethysmography correlate with duplex scanning in patients with chronic venous insufficiency? J Vasc Surg 1993;18:796-807.
    
    
17. Caggiati A, Bergan Jj, Gloviczki P, Eklof B, Allegra C, Partsch H et al. Nomenclature of the veins of the lower limb: extensions, refinements, and clinical application. J Vasc Surg 2005;41: 719-724. ARTICLE IN PRESS 6 P. Coleridge Smith Eur J Vasc Endovasc Surg Vol xx, Month xxxx
    
    
18. Cabrera J, Cabrera Jr J, Garcia-Olmedo Ma. Treatment of varicose long saphenous veins with sclerosant in microfoam form: long term outcomes. Phlebology 2000;15:19-23.
    
    
19. Tessari L. Nouvelle technique d’obtention de la scle´romousse Phle´bologie 2000;53:129.
    
    
20. Hobbs Jt. Surgery or sclerotherapy for varicose veins: 10-year results of a random trial. In: Tesi M, Dormandy Ja. eds. Superficial and deep venous diseases of the lower limbs. Turin: Panminerva Medica; Sept 1984:243- 248.
    
    
21. De Maeseneer Mg, Vandenbroeck Cp, Hendriks Jm, Lauwers Pr, Van Schil Pe. Accuracy of duplex evaluation one year after varicose vein surgery to predict recurrence at the saphenofemoral junction after five years. Eur J Vasc Endovasc Surg 2005; 29:308-312.
    
    
22. Perala J, Rautio T, Biancari F, Ohtonen P, Wiik H, Heikkinen T et al. Radiofrequency endovenous obliteration versus stripping of the long saphenous vein in the management of primary varicose veins: 3-year outcome of a randomized study. Ann Vasc Surg 2005;19:669-672.
    
    
23. Sarin S, Scurr Jh, Coleridge Smith Pd. Assessment of stripping the long saphenous vein in the treatment of primary varicose veins. Br J Surg 1992;79:889-893.
    
    
24. Van Rij Am, Jones Gt, Hill Gb, Jiang P. Neovascularization and recurrent varicose veins: more histologic and ultrasound evidence. J Vasc Surg 2004;40:296-302.
    
    
25. Wood Jj, Chant H, Laugharne M, Chant T, Mitchell Dc. A prospective study of cutaneous nerve injury following long saphenous vein surgery. Eur J Vasc Endovasc Surg 2005;30: 654-658.
    
    
26. Ouvry Pa, Guenneguez H, Ouvry Pag. Complications lymphatiques de la chirurgie des varices. Phlebologie 1993;46:563-568.
    
    
27. Hayden A, Holdsworth J. Complications following reexploration of the groin for recurrent varicose veins. Ann R Coll Surg Engl 2001;83:272-273.
    
    
28. Merchant Rf, Pichot O. Closure Study Group. Longterm outcomes of endovenous radiofrequency obliteration of saphenous reflux as a treatment for superficial venous insufficiency. J Vasc Surg 2005;42:502-509.
    
    
29. Mundy L, Merlin Tl, Fitridge Ra, Hiller Je. Systematic review of endovenous laser treatment for varicose veins. Br J Surg 2005;92:1189-1194.

Rövidítések:

UIH: Ultrahang használata melletti habszklerotárápia
DUH - Duplex ultrahang vizsgálat
ELK: Endovénás lézeres kezelés
AASV: Anterior Accessor Saphena Véna
DVT: Mélyvénás trombózis
STD - sodium tetradecyl sulfat
POL - polidocanol

Philip Coleridge Smith

Érbetegségek: 2022/4. - 159-166. oldal