1945. május 9-ét tekintjük a II. Világháború befejező napjának. Azóta béke van. De ez csak abból a szempontból igaz, hogy nincs újabb világháború. Valójában, a közben eltelt 77 év egyetlen napja sem múlt el úgy, hogy a Földön valahol ne lett volna háború. Munkánk további részében e lokális háborúk közül vizsgálunk meg néhányat az ér - sérülések háborús ellátása szempontjából.
Érbetegségek: 2023/2. 43-49. oldal
Az érsebészet speciális fejezete a hadi érsebészet. Ezt a tevékenységet már a történelem előtti időktől kezdve művelték (1. ábra), hiszen a sérülések mindig is vérzéssel jártak, a vérzést pedig el kellett állítani. A háborús sérült - ellátás az idők során elősegítette a sebészek tapasztalat szerzését később az érsebészet ugrásszerű fejlődését.
Érbetegségek: 2023/1. 9-25. oldal
Egyik korábbi munkánkban megemlékeztünk a külföldön dolgozó magyar származású kutatókról és érsebészekről (1). Közülük az időben visszamenve az egyik legrégebbi Nobl Gábor (1864-1938) neves dermatológus és flebológus volt, aki szinte egész munkásságát Bécsben fejtette ki. Életkorban, élethelyzetben szinte ikertestvére lehetett volna Ullmann Imre (1861-1937), aki bár Magyarországon született, de orvostanhallgató korától kezdve, pályája befejezéséig, ő is Bécsben dolgozott. Élete során híres emberré vált úgy, mint Noble Gábor, de halála után emléke jó ideig a feledés homályába merült. Mára azonban világhírűvé vált. Ő volt ugyanis az első kutató, aki sikeres vese transzplantációs kísérletet végzett. A témával foglalkozó bármilyen nyelvű hivatkozásban megtaláljuk nevét és híres kísérletét.
Érbetegségek: 2022/4. 171-179. oldal
A cukorbeteg lábsebek és a vénás fekélyek gyakran hosszú hónapokon keresztül gyógyulnak és ez jelentős terhet ró a betegre és az ellátó rendszerre egyaránt. Az alapbetegség szigorú gyógyítása mellett a sebek gyógyulásának feltételeit is maximálisan biztositani kell (vagy kellene).
Érbetegségek: 2022/4. 167-168. oldal
Azok tiszteletére, kik még ott voltak a kezdeteknél, és a 2022. január 1-től megszűnt Pécsi Műtéttani Intézet emlékére.
Érbetegségek: 2022/3. 139-144. oldal
Munkánk fő címe azt ígérte, hogy az érprotézisről tágabb értelemben (is) lesz szó. A protézis fogalma, mint már említettük, annyit jelent, mint hozzátesz, más értelemben pótol. Így van ez a fogászatban, lásd műfogsor, s az ortopédiában is mint a művégtag. Az érsebészetben az érprotetika addig nem ismert, műér megalkotását jelentette, amely nélkül a nagyerek, az aorta és a vena cavák sebészete nem érhette volna el mai színvonalát.
Az előző két részben a klasszikus érprotézis történetéről írtunk. A mai műanyag érpótló csövek, bár biztosan nem jelentik a fejlődés csúcspontját, de két-három évtizedig megbízhatóan ellátják feladatukat, s ez az általában idősebb korú betegeknek elég.
Érbetegségek: 2022/1. 43-50. oldal
Folytatjuk előző írásunkat a magyarországi érprotéziskísérletekről.
Érbetegségek: 2021/4. 103-110. oldal
A magyar érsebészet történetéről írt munkáinkban már többször foglalkoztunk az érprotézissel, amely forradalmasította az érpótlást. A protézis a görög prosz = elé, mellé, hozzá és a thémi = tesz szavakból összetett, proszthesziszből ered. Latinosan: prothesis, angolosan: prosthesis (1).
Az érpótlás fejődése során kiderült, hogy legjobb graft a saját artéria. De tudjuk, hogy ez gyakorlatilag, vagy az esetek döntő többségében nem nyerhető, mivel eredeti helyén is nélkülözhetetlen. Amíg a koszorús erek, s az alsó végtag lágyékhajlat alatti perifériás artériáinak pótlása saját felületes vénákkal kitűnően megoldható, sőt ez jelenti a választandó eljárást, a nagy artériákra ez nem vonatkozik. Szükségmegoldásként ugyan klinikai alkalmazásra kerültek különbözően kezelt, konzervált homológ nagy artériák, sőt aorta graftok is, amelyek sokszor hosszú évekig, sőt esetenként évtizedekig működőképesek maradtak, de ma már ténykérdés, ezek nem jelentenek definitív megoldást.
Érbetegségek: 2021/3. 75-82. oldal
Külföldön élő, magyar származású, érbetegségekkel foglalkozó kutatók és klinikusok
Korábban, számos közleményünkben említést tettünk azokról az elődeinkről és kollégáinkról, akiket sorsuk külföldre vitt, és ott lettek nevesek. Sokan itthon szerezték meg tudásukat, s azután távoztak hazánkból. Akárhogyan is volt, a magyar történelem minden területén jelentős szerepük volt külföldre került hazánkfiainak. Ők, munkájukkal, alkotásaikkal egyrészt gazdagították az emberiség egyetemes kultúráját, másrészt nem megtagadva magyar származásukat, magyar mivoltukat, elismerést és dicsőséget hoztak nemcsak a befogadó országnak, hanem nekünk is. Ezen kívül, legtöbbjük igyekezett segíteni az itthon maradtakat, mind szellemi, mind pedig anyagi vonatkozásban, és ebben a tekintetben az angiológia és az érsebészet sem kivétel.
Jelen munkánkban róluk emlékezünk meg. Nagy számuk miatt képtelenség lenne valamennyiüket felsorolni. E helyen csak példaszerűen kiragadva, talán a leg - nevesebbeket igyekszünk bemutatni, leginkább a születési időrendhez tartva magunkat.
Érbetegségek: 2021/2. 41-56. oldal
Az érsebészeti műveletek története összefoglalásának V. része. Téma: Az elektrocoaptive éregyesítés, kombinált eljárások.
Érbetegségek: 2021/1. 13-17. oldal
