Munkánkban az ér- és szívsebészet egyik legfontosabb biológiai pótló anyagát a humán saphena magnát vettük górcső alá, annak is biomechanikai változásait, eltéréseit vizsgáltuk különböző tárolási feltételek és időtartam után. A kísérletekhez összesen 32 betegtől származó 72 véna szegmentumot használtunk fel, amit a tárolás alapján 8 csoportra osztottunk: (1) friss, (2) 4°C nKR-1 hetes, (3) 4°C nKR-2 hetes, (4) 4°C X-VIVO-1 hetes, (5) 4°C X-VIVO-2 hetes, (6) 4°C X-VIVO-3 hetes, (7) 4°C X-VIVO-4 hetes, (8) mély - fagyasztott tárolás csoportra. A nKR (normál Krebs Ringer) oldatban tárolt minták egy hét után elveszítették aktív és passzív rugalmasságukat. A tápfolyadékban tárolt minták egy hét elteltével is megőrizték kontrakciós képességüket, és ez a további tárolás (2, 3, 4 hét) során is csak lassan csökkent. Ezen minták a tárolás alatt megőrizték változatlan geometriai sajátságaikat, és a friss vénákéhoz hasonló elasztikus tulajdonságokat mutattak. A mélyfagyasztott-felolvasztott minták falvastagsága megnövekedett és rugal - masságuk részben megmaradt. Biomechanikai profil alapján az X-VIVO^TM10 tápfolyadékban hűtve tárolt véna homograftok, potenciális alternatívát jelenthetnek az érpótlásban, amennyiben nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű vagy minőségű autológ véna. Hosszú távú klinikai vizsgálatok szükségesek ezen tárolási módszer széles körű felhasználhatóságának további igazolására.

Érbetegségek: 2013/3. 55-59. oldal

KULCSSZAVAK

Véna saphena magna, tápkultúra médium, hűtve tárolás, szövet prezerváció, kontraktilitás, elaszticitás.

* E két szerző egyenlő mértékben vett részt a munkában

Egy in vitro iszkémia-reperfúzió modell eredményei

A koronáriabetegség eredményesebb kezelésének köszönhetően napjainkban, számos országban a szívelégtelenség gyakoribbá válása figyelhető meg. Jövőbeni lehetséges kezelés az orvostudomány jelenleg legígéretesebb és leginkább kutatott területe, az őssejtes terápia. A beadott sejtek jótékony túlélése, és ennek kapcsán hatása azonban nem elégséges, feltehetően az érintett területen uralkodó oxidatív környezet miatt, mely fokozott pusztulásukhoz vezet. Ilyen környezetben már számos más esetben igazolást nyert a poli(ADP-ribóz) polimeráz (PARP) nukleáris enzim gátlásának előnyös hatása. Ezért feltételeztük, hogy a terápiásan hozzáadott sejtek PARP inhibitoros kezelése eredményesebb túlélésükhöz, és így hatásuk felerősítéséhez vezet egy in vitro szimulált iszkémiareperfúzió modellben. Az iszkémiás körülményeket oxigén- és glükóz megvonásával hoztuk létre, majd különböző koncentrációjú PARP inhibitorral előkezelt sejteket adtunk a posztiszkémiás sejtekhez. A terápiásan hozzáadott sejtek túlélése szignifikánsan emelkedett a PARP gátlás hatására, továbbá az iszkémia-reperfúziót elszenvedett sejtek túlélési aránya is javulást mutatott a PARP inhibitorral előkezelt őssejtek hatásának köszönhetően. Ennek alapján a terápiásan hozzáadott sejtek prekondicionálása PARP inhibitorral jótékonyan befolyásolja a sejtalapú terápiák hatékonyságát. Ez a módszer, a sejtalapú terápiák lehetőségének hatékonyabb kihasználását jelentheti a jövőben.

Érbetegségek: 2013/2. 41-50. oldal

KULCSSZAVAK:

szívinfarktus, szívelégtelenség, őssejtes terápia, poli(ADP-ribóz) polimeráz

Napjainkban az őssejtek terápiás alkalmazása a biológia és az orvostudomány egyik leginkább kutatott és legígéretesebb területe. Az egyik lehetséges felhasználási módot a szívinfarktust követő őssejtbeültetés jelenti. Az új eljárás jelentőségét az adja, hogy az iszkémiás szívbetegség és ennek következtében kialakuló akut vagy krónikus szívelégtelenség incidenciája és prevalenciája, az egyre fejlődő terápiás eljárások és a megfelelő prevenciós módszerek ellenére is világszerte növekszik. Az ideális alkalmazási módszerre irányulóan a nemzetközi és hazai irodalomban egyaránt számos kísérletes és klinikai megközelítési módszer van jelen, de egységes, egyértelműen eredményes terápiás protokoll még nem alakult ki. Megválaszolásra vár az a kérdés is, hogy sejtszinten milyen típusú folyamatok zajlanak le a sérült szövet és az őssejtek között, azaz mi a hozzáadott sejtek hatásának mechanizmusa. A jövőbeli sikeres terápiás alkalmazáshoz szükséges a folyamat lépéseinek feltérképezése. Célkitűzésünk az volt, hogy kardiomioblasztokból álló sejttenyészetben iszkémiához hasonló állapotot létrehozva infarktust modellezzünk, és mezenhimális őssejtek hozzáadásával részleteiben vizsgálhassuk a sejtek között kialakuló folyamatokat és azok eredményét. Kísérleteink során H9c2 kardiomioblasztokból álló tenyészethez 2,5 óra időtartamú oxigén- és glükóz megvonás után egerekből származó mezenhimális őssejteket adtunk, majd a közös tenyészetet különböző sejtjelölő festékek segítségével mikroszkóp alatt vizsgáltuk. Az alkalmazott festékekkel lehetőségünk volt elkülöníteni egymástól a kardiomioblaszt- és őssejteket, valamint az iszkémia hatására elpusztult sejteket. Eredményeink alapján az őssejtek hozzáadása szignifikánsan javította a károsodott sejtek túlélését a kontrollhoz képest, és ezt a hatást az in vitro modellünkben a hozzáadott őssejtek közvetlen sejt-sejt kapcsolatok és intercelluláris nanotubulusok kialakításával hozzák létre.

Érbetegségek: 2011/1. 3-11. oldal

KULCSSZAVAK

szívinfarktus, csontvelői őssejt terápia, nanocsövek

A nitrogén-monoxid fontos szerepet tölt be több élettani folyamatban, csökkent koncentrációja patofiziológiás hatásokhoz vezet, ezért klinikailag alkalmazható nitrogénmonoxid-donorok fejlesztése és azok jellemzése nagy jelentőségű. Az S-nitrozotiolok csoportja ígéretes lehet, tekintve, hogy eddigi tapasztalatok alapján nem szokik hozzá a szervezet, és több betegségmodellben is hatékony. Az S-nitrozotiolok közül az egyik fő endogén vegyület az S-nitrozoglutation, amit már számos humán vizsgálatban is eredményesen használtak. Az eddigi bíztató eredmények ellenére az S-nitrozoglutationt még nem használják egyetlen gyógyszer hatóanyagaként sem. A fő nehézséget az S-nitrozotiolok használatában az okozza, hogy vizes közegben a bomlás gyors és gyakran kiszámíthatatlan kinetikájú. Cikkünkben az S-nitrozoglutation és más nitrogénmonoxid-donorok kardiovaszkuláris kórállapotokban történő alkalmazásával kapcsolatos lehetőségeket tekintjük át, előtérbe helyezve a terápiás alkalmazást érintő kémiai és biológiai tulajdonságokat, valamint a további kutatást igénylő területeket.

Érbetegségek: 2010/4. 55-59. oldal

KULCSSZAVAK

S-nitrozoglutation, nitrogén-monoxid, trombocita aktiváció, vazodilatáció

A fertilis korú nők az azonos korú férfiakhoz képest relatív kardiovaszkuláris védettségett élveznek, mely az életkor előrehaladtával csökken, majd teljesen meg is szűnik. Az ösztrogén kardiovaszkuláris hatásait két részben tárgyaljuk. Az első cikkben az ösztrogén intracelluláris hatásmechanizmusának összegzése mellett röviden összefoglaltuk a női nemi hormon atherosclerosisban és haemostasisban játszott szerepét, a mostani, második részben pedig az ösztrogén endothel és simaizom támadáspontú, értónust szabályozó, valamint az ér rugalmasságának változásait befolyásoló hatásait tárgyaljuk.

Érbetegségek: 2001/2. 41-46. oldal

KULCSSZAVAK

ösztrogén, kardiovaszkuláris protektivitás, atherosclerosis, érfalsimaizom, endothel, hormonpótlás

A fertilis korú nők az azonos korú férfiakhoz képest relatív kardiovaszkuláris védettséget élveznek, amely az életkor előrehaladtával csökken, majd teljesen meg is szűnik. Az ösztrogén kardiovaszkuláris hatásait két részben tárgyaljuk. A mostani, első cikkben az ösztrorgén intracelluláris hatásmechanizmusának összegzése mellett röviden összefoglaljuk a női nemi hormon atherosclerosisban és haemostasisban játszott szerepét, a következő részben pedig az ösztrogén endothel és simaizom támadáspontú, értónust szabályozó, valamint az ér rugalmasságának változásait befo1yásoló hatásait tárgyaljuk.

Érbetegségek: 2001/1. 13-16. oldal

KULCSSZAVAK

ösztrogén, kardiovaszkuláris protektivitás, atherosclerosis, érfal-simaizom, endothel, hormonpótlás

A szerző jelen közleményében rámutat arra, hogy az atherosclerosis pathogenezisében szerepet játszó ismert rizikófaktorok mellett nemcsak a zsíranyagcsere zavarára kell koncentrálnunk, hanem jelentős szerepet kell tulajdonítanunk a fehérje-anyagcsere zavarának is. Egy eddig ismeretlen önálló rizikófaktor a homocystein, amelynek pathológiásan magas szintje folsavval, B6 vitaminnal és B12 vitaminnal rövid időn belül normalizálható és ezáltal az erek intimáját károsító tényező kiiktatható.

Érbetegségek: 2000/2. 39-41. oldal

KULCSSZAVAK

atherosclerosis, lipid, anyagcsere, homocystein

A szerző jelen közleményében rámutat arra, hogy az atherosclerosis pathogenezisében szerepet játszó ismert rizikófaktorok mellett nemcsak a zsíranyagcsere zavarára kell koncentrálnunk, hanem jelentős szerepet kell tulajdonítanunk a fehérje-anyagcsere zavarának is. Egy eddig ismeretlen önálló rizikófaktor a homocystein, amelynek pathológiásan magas szintje folsavval, B6 vitaminnal és B12 vitaminnal rövid időn belül normalizálható és ezáltal az erek intimáját károsító tényező kiiktatható.

Érbetegségek: 2000/2. 39-41. oldal

KULCSSZAVAK

atherosclerosis, lipid, anyagcsere, homocystein

A vizsgálat célja az emberi a. pulmonalis rugalmasságának in vivo meghatározása. A szerzők összesen 14 betegett vizsgáltak, amelynek során jobb szívfél katéterezés, UH vizsgálat és a videón rögzített képről érátmérű meghatározás történt, nyugalom és terhelés sován. Eredményeik szerint az a. pulmonalis rugalmasabb, mint a nagyvérköri elasztikus artériák, azonban a rugalmasság a kor előrehaladtával jelentősen csökken.

Érbetegségek: 2000/1. 1-5. oldal

KULCSSZAVAK

arteria pulmonalis, elaszticitás, életkor, UH, szívkatéterezés

Célkitűzés: napjainkban a nitrátok a kardiológiai gyakorlat leggyakrabban alkalmazott készítményei, hatékonyságuk, megbízhatóságuk és jó tolerálhatóságuk miatt. Tartós nitrátkezelés esetén hatásesökkenéssel, illetve nitrát tolerancia kialakulásával lehet számolni. Ennek elkerülése a 12 órás intermittáló tapaszkezeléssel is lehetséges. Ezen vizsgálat célja tarlós intermittáló nitrát tapasz kezelésben részesülő betegek mikrocirkulációjának és annak akut hatású nitrátokkal szembeni reaktivitásának vizsgálata volt.
Betegek, módszerek: a vizsgálatban 10 iszkémiás szívbeteg és 10 egészséges kontroll vett részt. A szerzők akut szublingvális nitroglicerin bórkeringésre gyakorolt hatását a kontroll egyéneken tanulmányozták lézer Doppler flowmetria segítségével, majd ugyanezt az akut nitráthatást nitráttapaszt használó betegeknél is kiváltották.
Eredmények: a kontroll személyek nyugalmi mikro- cirkuláció perfuzió-értéke 138 ± 5,8 I. U. (perfúziós egység), a reaktív hiperémia során mért csúcsperfúzió 350 ± 6,0 P. U., a poszt reaktív átlagperfúzió 150 ± 9.1 P. U., az akut nitráthatás során a perfúzio 74 ± 6.2 P. U.-ra esett vissza. A betegeknél a megfelelő értékek 152 ± 9,3 P. U., 348 ± 6,4 P. U., 135 ± 7,4 P. U., 81 ± 9,1 P. U. voltak. Következtetés: az eredmények szerint az intermittáló nitrátkezelésben részesülő betegek akut nitrát hatásra az egészséges kontrollokhoz hasonlóan reagáltak. Néhány beteg esetében a nitrátra adott válaszreakció jelentősen csökkent volt.
Ezen személyek esetében klinikai tünetek hiányában is felmerül, hogy a későbbiekben nitrát tolerancia kialakulásával kell számolni, ez pedig előre tervezhető módon terápiás következményekkel járhat.

Érbetegségek: 1999/3. 81-85. oldal

KULCSSZAVAK

nitrát tolerancia, mikrocirkuláció, lézer Doppler flow-metria