Főoldal
Új előfizetők
Szerzőinknek
Díjak
Keresés
Aktuális
Alaptudományok
Artériák betegségei
Vénák betegségei
Belgyógyászat
Radiológia
Bőrgyógyászat
Továbbképzés
Kongresszusok
Esetismertetés
Referátum
Termékismertető
História
In Memoriam
Egyéb
2018/2
2018/1

2017/4
2017/3
2017/2
2017/1

2016/4
2016/3
2016/2
2016/1

2015/4
2015/3
2015/2
2015/1

2014/4
2014/3
2014/2
2014/1

2013/4
2013/3
2013/2
2013/1

2012/4
2012/3
2012/2
2012/1

2011/Suppl. 2
2011/Suppl. 1
2011/4
2011/3
2011/2
2011/1

2010/4
2010/3
2010/2
2010/1

2009/Suppl. 1
2009/4
2009/3
2009/2
2009/1

2008/4
2008/3
2008/2
2008/1

2007/Suppl. 2
2007/Suppl. 1
2007/4
2007/3
2007/2
2007/1

2006/Suppl. 2
2006/Suppl. 1
2006/4
2006/3
2006/2
2006/1

2005/Suppl. 2
2005/Suppl. 1
2005/4
2005/3
2005/2
2005/1

2004/Suppl. 1
2004/4
2004/3
2004/2
2004/1

2003/Suppl. 1
2003/4
2003/3
2003/2
2003/1

2002/Suppl. 1
2002/4
2002/3
2002/2
2002/1

2001/Suppl. 1
2001/4
2001/3
2001/2
2001/1

2000/Suppl. 1
2000/4
2000/3
2000/2
2000/1

1999/Suppl. 1
1999/4
1999/3
1999/2
1999/1

1998/Suppl. 1
1998/4
1998/3
1998/2
1998/1

1997/Suppl. 1
1997/4
1997/3
1997/2
1997/1

1996/4
1996/3
1996/2
1996/1

1995/4
1995/3
1995/2
1995/1

1994/2
1994/1


Továbbképzés

43 cikk 9 oldalon:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
>

Negatívnyomású sebkezelés

NYÁRFÁDI GABRIELLA, MÓRICZ JÁNOS, DR. SZOKOLY MIKLÓS

Összefoglalás

A negatívnyomás-terápia (NPWT = negative pressure wound therapy) a modern sebkezelés egyik módszere. Ezzel a technikával az 1990-es évektől egészen napjainkig számos, az orvosok számára kihívást jelentő kórképet tudtak sikerrel kezelni. Ilyen problémás esetek például a diabeteses láb fekélyei, a nyitott sebek, amelyek esetén a hagyományos sebzárás már nem lehetséges, de esetenként egyéb akut és krónikus sebek is. Reménytelennek tűnő körülmények fennállása során is sikerrel kezelhetőek a mély sebek (cavum), és az NPWT módszerrel elérhető a sebgyógyulás.
Az eljárásmódot számos sebészeti területen alkalmazzák: hasi és mellkassebészetben, traumatológiában és ortopédiában, szívsebészetben és helyreállító sebészetben is. Az eljárás a különböző okokból, például égési sérülés vagy diabetes mellitus miatt keletkező alsó végtagi sebek gyógyulását is támogatja.
Az NPWT egy innovatív sebkezelési eljárást jelent, melynek során folyamatos vagy intermittáló szubatmoszférikus nyomást fejtünk ki a sebfelszínre. A sebfelszínnel közvetlenül érintkező rész egy fekete poliészter-poliuretán habszivacs, amit a nyílt seb alakjára és formájára kell szabni, majd ezt helyezzük a seb üregébe. Ezt követően a szivacsot egy speciális filmkötszerrel légmentesen az ép bőrhöz rögzítjük. A filmkötszerre vágott nyílásra egy szívócsővel együtt szívó portot helyezünk. A beteghez közelebb levő, proximalis részt összekapcsoljuk egy hordozható egységgel (NPWT készülék). A terápia során alkal mazott nyomásérték rendszerint ?125 Hgmm, az alkalmazott üzemmódban pedig a computer a beállításának megfelelő vákuumhatást gyakorol a sebre. A distalis egységet egy egyszerhasználatos gyűjtőtartály alkotja, amely az eltávolított necroticus szöveteket, pust és oedema folyadékot gyűjti.
Természetesen az NPWT kezelést csak részlegesen feltisztult és ismert bakteriális státuszú sebeknél alkalmazzák. Ennek értelmében a páciensek megfelelő antibiotikus kezelésben részesülnek (ha szükséges). A sebtisztítást, különösen kiterjedt felszíneken, többnyire bőrátültetés is követi.
A normál sebgyógyulást a következő fázisok jellemzik: haemostasis, inflammatio, proliferatio és remodeling. Az NPWT terápia gyorsítja a sebgyógyulást az angiogenesis megindításával és a vérellátás növelésével, ezáltal biztosítva a sebgyógyuláshoz szükséges oxigenizációt és egyéb, gyógyuláshoz szükséges faktorokat. Az exsudatum eltávolításával, az oedema csökkentésével és a bakteriális kolonizáció eliminálásával hozzájárul a proliferatios fázis kialakulásához. A kezelés a sebszélek közeledését és a granulatios szövet növekedését segíti elő. Tapasztalataink alapján a betegek több, mint 70%-a bőr - transzplantációra alkalmassá vált. Összehasonlítva az NPWT kezelés előtti és utáni baktérium tenyészeteket, szignifikánsan csökkent bakteriális kolonizációt találtunk, továbbá kevesebb fájdalomcsillapítóra volt szükség az NPWT kezelés ideje alatt és a kezelés után.
Az alsó végtagi sebeket és azok gyógyulási folyamatát esetismertetésekkel demonstráljuk.

Érbetegségek: 2018/2. - 49-56. oldal

Tovább >>


A szénsavködfürdő kezelés autonóm idegrendszeri hatásának vizsgálata

DR. GALAMBOS BARNABÁS, DR. HORVÁTH ISTVÁN, DR. BENEDEK ZOLTÁN

Összefoglalás

Az elmúlt évtizedekben a szén-dioxid-fürdő kezelés az érbetegek komplex terápiájában tudományosan bizonyítottá vált, és széles körben alkalmazzák az érbeteg-rehabilitációban. A vizsgálat elsődleges célja a szénsavködfürdő vegetatív idegrendszerre kifejtett hatásának, a szimpatikus értónus csökkentésének bizonyítása, másodlagos cél a kezelés idejének optimalizálása volt. A vizsgálatba a beválasztási kritériumok alapján 30 krónikus perifériás verőérbeteg került a kezelt-, és 10 a kontrollcsoportba. A kezelt betegeket tovább bontottuk diabéteszben szenvedő (12 fő) és nem szenvedő (18 fő) alcsoportba. A vizsgált paramétereket a járástávolság (DT), a boka-kar nyomás index (ABI), a szisztolés vérnyomás, a pulzusszám, valamint a bőr hidrózisa mindkét alsóvégtagon (standard apicalis bőrterület saját fejlesztésű eszközzel mért értékeiből számítva) a nulladik, az első, a második és harmadik héten, majd 3 és 6 hónap múlva rögzítettük. A kezelt csoportokban a kezelés előre haladásával együtt növekedett az ABI és a járástávolság értéke. A járástávolság a kezelés után is emelkedett a 3 hónapos vizsgálat időpontjában, azonban a féléves követés idejében már kisebb volt az adott idő alatt megtett út, mint 3 hónappal ezelőtt, viszont még mindig több volt, mint a kezelés megkezdése előtt. A diabéteszes csoportban nagyobb mértékben csökkent a járás - távolság, mint a nem diabéteszes kezelt csoportban. Az ABI értéke az első kontroll (3 hó) alkalmával a nem diabéteszes csoportban nagyobb volt a kezelés végénél tapasztaltnál, a diabéteszes csoportban azonban kisebb. A 6 hónapos vizsgálaton mindkét csoportban csökkent az ABI a megelőző értékhez képest, azonban kedvezőbb volt a kiindulási állapotnál. A pulzus és a szisztolés vérnyomás változása nem volt számottevő, és eltérés a kezelt- és kontrollcsoportok között se volt tapasztalható. A vízveszteség csökkenése mind a bal mind a jobb oldalon a kezelt nemdiabéteszes csoportnál az első kontroll vizitig figyelhető meg, majd a féléves vizsgálatnál emelkedett, de nem érte el a kezelés előtti értéket. A diabéteszes betegek esetében a csökkenés csak a második kezelés után, a harmadik vizit időpontjában jelentkezett, és folytatódott a kezelés után a 3 hónapos kontrollvizsgálat adatai szerint, majd ehhez képest enyhén emelkedett a 6 hónapos vizsgálat során. A szénsavködkezelés során bekövetkező bőrhidróziscsökkenés bizonyította a kezelés sympaticolyticus hatását, mely eltérő a diabéteszes és a nem diabéteszes csoportban, hasonlóan a járástávolság, és az ABI növekedéséhez. Az optimális kezelés így egyénre szabottan növelhető a diabéteszes betegeknél a kívánt tartós effektus eléréséhez, de félévente a kezelést minden esetben ajánlatos ismételni.

Érbetegségek: 2016/3. - 55-63. oldal

KULCSSZAVAK

szénsavködfürdő, sympaticolysis, járástávolság, boka-kar index, bőrhidrózis

Tovább >>


Az alsóvégtagi obliteratív érbetegség rheológiai kezelése

DR. BERNÁT SÁNDOR IVÁN

Összefoglalás

A dolgozat a Magyar Haemorheológiai Társaság 20. Kongresszusán, Pécsett elhangzott referátum alapján kélszült.

Szerző leírja az alsóvégtagi obliteratív érbetegség okozta ischaemiás beteg-panaszok és tünetek csökkentésére alkalmas rheológiai kezelés leg - lényegesebb ismereteit. A rheológiai terápia hatékonyságát általában alábecsülik, melynek oka, hogy a megfelelő indikációk és kontraindikációk nem eléggé széles körben kerülnek alkalmazásra a mindennapi gyakorlatban. A kezelések előtt elvégzett angiologiai, haematologiai, és rheológiai vizsgálatok alapján döntünk a rheologiai kezelések indikációjáról, tartalmáról, időbeliségéről és hatékonyságáról. Alapvetően fontos, hogy a kóros rheológiai paraméterek önmagukban nem elegendőek a rheológiai kezelés indikációjához, ezt ugyanis csak abban az esetben végezzük, ha érbetegség egyértelműen megállapítható. A kezeléseket addig kell folytatni, amíg az ismertetett rheológiai célértékeket el nem érjük. A kezelés után a beteget rheológiai gondozásba kell venni. Kontrollok eredményei alapján döntünk arról, hogy mikor kell a kezeléseket megismételni. Amennyiben a terápia során betartjuk a rheologiai elveket, hatékonyan tudjuk kezelni a perifériás obliteratív érbetegségben (Fontaine IIa és IIb stádiumban) szenvedő beteget.

Érbetegségek: 2015/4. 133-136. oldal

Tovább >>


A Raynaud-jelenség hemoreológiai vonatkozásai

PAPP JUDIT1, BÓTOR DÁVID1, SÁNDOR BARBARA1, TÓTH ANDRÁS1, BIRÓ KATALIN1, CSERNUS ZITA2

Összefoglalás

1Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ I.sz. Belgyógyászati Klinika
2Országos Vérellátó Szolgálat Pécsi Regionális Vérellátó Központ

Absztrakt
A Raynaud-jelenség az acralis részek epizódikus, fájdalmas, rohamokban jelentkező keringés zavara. A szekunder formát (Raynaud-szindróma) változatos etiológiájú kórképek okozzák, a primer forma (Raynaud-kór) esetében háttérbetegség nem derül ki.
Tanulmányunkban az angiológiai szakrendelésre beérkező 51 Raynaud-jelenségben szenvedő beteg vérmintáiból meghatároztuk a vér hemoreológiai paramétereit; hemato kritot (Htk), plazma és teljes vér viszkozitást (PV, VV), vörösvérsejt (vvs) aggregációt és deformabilitást, illetve a vér áramlási képességét jellemző Htk/VV hányadost. Ezen paramétereket egy 58 fős, egészséges önkéntesekből álló kontroll csoporthoz hasonlítottuk. Vizsgáltuk továbbá a Raynaud-betegekben különböző kóros fehérjék jelenlétét (hideg agglutinin, krioglobulin, antifoszfolipid antitestek).
A vizsgált betegek 3/4-e hideg agglutinin, 42%-a pedig krioglobulin pozitívnak bizonyult. Az antifoszfolipid szűrés 17%-ban mutatott eltérést. Az egészséges kontroll csoporthoz képest az aggregációs index szignifikánsan nagyobb volt. A magas nyíró feszültségeken szignifikánsan alacsonyabb vvs deformabilitást kaptunk a Raynaud-betegekben. A Htk/VV hányadosa pedig szignifikánsan magasabb volt a Raynaud csoportban a kontroll csoporthoz képest.
A Raynaud-jelenség hátterében játszódó folyamatok részletesebb megismerése elengedhetetlen az újabb kezelési stratégiák kidolgozásához. Vizsgálataink során meg figyeltük a Raynaud-jelenséget mutató betegeknél a kóros fehérjék felszaporodását a vérben. A vvs aggregáció fokozottnak bizonyult Raynaud-betegségben, amely jelenség hátterében a vérben felszaporodó kóros fehérjék szerepét feltételezzük. A vvs deformabilitásra utaló értékek is kedvezőtlenebbnek bizonyultak betegeinknél, ami szerepet játszhat a mikro keringés romlásában, egyben utal arra, hogy nem csupán vazospazmusról, hanem komplex keringési zavarról lehet szó. A testhőmérsékleten mért, a vér oxigénszállító kapacitására utaló magasabb Htk/VV érték kompenzációs mechanizmus lehet.

Érbetegségek: 2013/2. - 33-39. oldal

KULCSSZAVAK

Raynaud-jelenség, Raynaud betegség, laboratóriumi vizsgálatok

Tovább >>


Gyermekkori érbetegségek áttekintése

DR. TASNÁDI GÉZA

Összefoglalás

A gyermekkori érbetegségek korai felismerése és kezelése megelőzheti a progressziót, a felnőttkorra már súlyossá váló érrendszeri "népbetegségek" kialakulását. A szerző megkísérli áttekinteni és csoportosítani a gyermekekben előforduló érbetegségek különböző formáit, és egyben kezelésükhöz irányelveket adni. A csoportosítás Ratschow klasszikus felosztását követi, kiegészítve a csecsemő- és gyermekkori sajátos beteg ségformákkal. Az angioneuropathiák, angio organo pathiák és angiolopathiák kiegészültek az érfejlődési rendellenességek és érdaganatok csoportjával. Természetesen az egyes kórképekkel szakspecialisták foglalkoznak és közlemények, könyvek jelennek meg azokról, alapos elemzésekkel. Célunk: az angiológia mint tudományág elfogadtatása a gyermekgyógyá szatban.

Érbetegségek: 2013/1. - 13-19. oldal

KULCSSZAVAK

érbetegségek, gyermekkor, angiológia, gyermekangiológia.

Tovább >>

43 cikk 9 oldalon:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
>