A cikk egy új selerotherápiás technikáról, a hab-kezelésről szól. Összesen 16 beteg v. saphena magna, illetve parva törzsének kezelése során szerzett tapasztalatokról számol be. A sclerotizáló hab egyszerűen, két fecskendő és egy 3 ágú csap segítségével készíthető el. A mélyen fekvő erekbe bejuttatott anyagot ultrahang készülékkel tudjuk követni és az eredményt ellenőrizni.
A hab hatásosabb, mint a folyékony sclerotizáló gyógyszer, ennek köszönhető, hogy kiterjedt v. saphena törzs varicositásokat sikerült teljesen eltüntetni. A kifejezettebb hatás következtében a szövődmények is gyakoribbak lehetnek. A tanulmány során lényeges komplikáció nem lépett fel.

Érbetegségek: 2005/2. 47-53. oldal

KULCSSZAVAK

Sclerotherápia, polidocanol hab, varicositas

Bevezetés

A manapság elterjedt és általunk is használt hab-sclerotherápia az 1998-as Sydney-i Phlebológiai Világkongreszszus óta ismert széles körben. Az akkor közölt eredmények hihetetlenül jónak tűntek. A kételyeket fokozta, bogy a hab előállítás részleteit a szerző, Jose Cabrera nem is volt hajlandó elárulni. Ennek ellenére a visszhang minden képzeletet felülmúlt. Az egyik kis mellékteremben elhangzott előadásnak szinte minden hallgatója elhatározta, hogy kipróbálja ezt az eljárást. A szerző igazat mondott, a hatás valóban sokszorosa volt a sclerotherápia eddig ismert hatásainak (19). Azóta sokan, sokféle módon készítenek habot, Cabrera speciális módszerének leírását egy gyógyszercégnek adta el (2, 10).
Most már a phlebológia nagy slágere Iett ez a technika, amelyről a 2003-as San Diego-i Világkongresszuson már 50 előadást tartottak. Nemcsak az előállítás módszerét, a gyógyszert, a gáz fajtáját és arányát elemzik, hanem a készített hab sejtjeinek méretét és a készítmény időbeli tartósságát is, hiszen mint minden hab (szappan, mosószer stb.), ez is visszaalakul folyadékká és gáznemű anyaggá. A klinikum tekintetében annyit lehet tudni, hogy a különböző gyógyszer-habok hatása eltérő, de mindegyik sokszorosa a sclerotizáló oldatokénak (12, 19), ezért indikációja rivalizál a műtétével és az intraluminalis laser, illetve rádiófrekvenciás coagulátor indikációjával (4). A hab egy kivételesen erélyes, pontosan és jól adagolható kezelési mód, amely alkalmas súlyos véna malformációk sclerotizálására is (9). Kisméretű erek kezelése során azonban nem jár előnnyel, viszont túlzottan erős lokális hatása miatt szövődmények léphetnek fel, ezért nem ajánlott (8).
Ha a hab ennyire jó hatású, hogyan lehet, hogy csak most került felfedezésre? Ennek ugyanaz a magyarázata, mint számos egyéb, nehezen elismert felfedezésnek. Az egyik ok az, hogy a sclerotherápia egyszemélyes eljárás. A másik pedig, hogy ebben a szakágban is vannak hangadók, és vannak, akik szerényen végzik munkájukat, esetleg jobb eredménnyel, mint a többiek, de ezt nem sikerül megfelelően publikálni. Maga Cabrera, első előadása alkalmával, már tíz éves tapasztalatról számolt be. Nemrég ismertették azt a listát, amely néhány további, egymástól függetlenül tevékenykedő sclerotizőr hab-technikáját mutatja be - így igazolva, hogy ezt a technikát már évtizedek óta néhányan alkalmazták, csak azok, akik ezt tették, nem olyan ismert és elismert phlebológusok, mint a hab-technika akkori ellenzői (18).

Beteganyag

Az itt közlésre kerülő módszerrel összesen 16 olyan beteget kezeltünk, akik a Rózsakert Medical Center felhívására jelentkeztek ezen gyógyeljárás elvégzésére, összesen 9 nő és 7 férfi. Átlagéletkoruk 26 és 63 év közötti. Minden esetben törzsvéna varicositásról volt szó, 14 betegnél v. saphena magna és 2 betegnél parva varicositas állt fenn. Két beteg kivételével, akik panaszmentesek voltak, mindegyikük tipikus, krónikus vénás elégtelenségre jellemző problémákról számolt be: nehéz láb érzés, fájdalom a varicositasnak meg-felelően, oedema stb. Az anamnesis felvételekor kitértünk az egyéni és a családi trombózis hajlam felderítésére, ez minden esetben negatív volt. Kis fokú, egyensúlyban tartott belgyógyászati betegség (diabetes mellitus, hypertonia, hyporthyreosis stb.) nem jelentett kontraindikációt. A kezelést megelőzően tájékozódó UH-vizsgálatot végeztünk a mélyvénák állapota és a varicositas forrás erei, illetve kiterjedése vonatkozásában (3). Minden esetben felvilágosítottuk a beteget, hogy az eljárással még nincs akkora tapasztalat, mint az ő esetükben alternatívaként szóba jövő műtéti kezeléssel.

Módszer

Hab-sclerotherápiát a v. saphena magna (parva) törzsének kezelésére alkalmaztuk, az oldalágakat, illetve az ennél kisebb ereket a szokványos sclerotherápiás módszerrel kezeltük (5, 6). A habot a Tessari által leírt módon, két fecskendő és csap felhasználásával készítettük el (8, 17), (1., 2. ábra).

Ennek során egy rész 1%-os polidocanolt és három rész Ievegőt kevertünk össze úgy, hogy a fecskendőket egy háromnyílású csaphoz illesztettük. Az anyagot a két fecskendő alternáló 10-20x-os átürítésével alakítottuk habbá. Minden beteg összesen 2 ml oldatból készített 8 ml habot kapott, több (4-8) részletben. A beadás helyét UH-vizsgálattal jelöltük ki, majd a v. saphena magna lumenébe injiciáltuk (3., 4., 5., 6.ábra). A legproximalisabb hely tenyérnyivel volt a junkció alatt. A beadás fekvő helyzetben történt, és a beteg ezt követően még 5 percig fekve maradt. Néhányan ajánlják a láb megemelését a kezelés során, bogy a hab áramlását a peri féria felé irányítsák (8), mi ezt nem alkalmaztuk.

A fekvés ideje alatt a sapheno-femoralis junkciót vagy a vizsgáló fej jel vagy ujjnyomással komprimáltuk. Ezt követően a sclerotherápiában szokásos módon, a végtag teljes hosszában kompressziós pólyát helyeztünk föl. A beteget járásgyakorlatok végzésére és bőséges folyadék felvételre, valamint esetleges rendellenesség észlelése esetén azonnali jelentke¬zésre utasítottuk. Az első kontroll vizsgáIatra egy héttel később került sor. Azokban az esetekben, amikor letokolt intraluminalis haematoma alakult ki, azt incisióval és expresszióval távolítottuk el (I). A pólyát 4-11 hét időtartamig viseltettük. Lényeges megkötés volt, hogy a páciensek az alsó végtagokat terhelő fizikai munkát nem végezhettek.

Eredmények

A kezelés minden esetben sikeres volt, vagyis a tágult ér sclerotizálódott, eltűnt (7., 8., 9. ábra).

A korábban fennálló, krónikus vénás elégtelenségre jellemző panaszok megszűntek. A saphena törzs sclerotizációjához az esetek harmadában két kezelésre volt szükség, a többieknél csak egy-re. A páciensek a kezelés alatt folytatták napi tevékenységüket.Az egy hét után végzett kontroll vizsgálat során, minden esetben az injekciók helyén körülírt suffusio és a bokatájon kis fokú, átmeneti, időben változó mértékű duzzanat lépett fel. A kezelés helyén az ér érzékennyé vált. Azokban az esetekben, amikor a kontroll UH-vizsgáIat alkalmával egy-egy szakaszon nem észleltünk eredményt, vagy a lumen nem záródott el teljesen, és Valsalva manőverre reflux lépett fel, újabb injekciót adtunk be (10., 11. ábra).

Minden esetben megjelent több-kevesebb, jól tapintható, letokolt phlebitises csomó, amelyet a fent leírt módon távolítottunk el. Két esetben lépett fel szövődménynek tekinthető, külön terápiát igénylő, felületes phlebitis. Kezelésre ezek is további komplikációk nélkül gyógyultak. Egyéb szövődmény nem volt. A paravénásan beadott sclerotizáló hab nem okozott kellemetlenséget. A leghosszabb követési idő fél év, ez alatt kiújulás nem következett be (12. ábra).

Megbeszélés

Az injekciós sclerotherápia lényege a varix intimájának roncsolása, amelynek következtében az ér szemben lévő falai összetapadnak és elhegesednek. Az ér lumenébe befecskendezett gyógyszernek tehát az intimáig cl kell jutnia a hatása kifejtéséhez - a hatóanyagot azonban a vér alakos elemei, és fehérjetartalma hatástalanítja. Különböző módszerek teszik hatásosabbá a beadott oldatot és ezáltal eredményesebbé a kezelést: a végtag megemelése az injekció beadásakor, a kezelt ér proximális és disztális leszorítása, az oldat beadási sebességének változtatása, mennyiségi megfontolások, az injekció sorozat proximális vagy disztális elkezdése, a vér kiszívása a varix lumenéből az oldat beadása előtt, a beadás utáni kompresszió felhelyezése, és végül, de nem utolsósorban ide tartozik a sclerotizáló gyógyszer gáznemű anyagokkal történő habosítása is (5, 6).
Ennek első leírója Orbach volt, aki még csak annyit tett, bogy a fecskendőbe, az oldat fölé, kevés, néhány tized ml-nyi levegőt is beszívott.
Először a levegőt adta be, amely a vérben buborékot képezett, ennek felületi feszültsége nehezítette a beadott sclerotizáló gyógyszer továbbhaladását, akadályozta a vérrel történő elkeveredést, és ezáltal fokozta a hatást (16, 18).
A hab-technika az Orbach-módszertől lényegesen különbözik. Itt ugyanis már nincs oldat, hiszen az fel van habosítva, és nincs levegő sem, az teljes egészében a hab része lett. A hab viselkedése az érben más, mint a folyékony sclerotizáló gyógyszeré: a hab élesen elkülönül a vértől, egy külön fázist alkot, sőt, beadásakor a vért ki is szorítja az érből. Mindezekból adódik, hogy a hatóanyagot kémiailag egyedül az ér fala köti le, hiszen a hab a vérrel csak körülírt, kis fel-színen érintkezik.
Így érthető, miért sokszorozódik meg a hab hatása az oldathoz képest (11, 13, 19).
A hab további előnyös tulajdonsága, hogy az ultrahang jól látja - míg a folyadékot nem. Ez teszi Iehetővé mélyen futó, addig a sclerotherápia számára hozzáférhetetlen, vagy csak phlebográfiával megcélozható erek kezelését (7, 11, 15, 19).
A habosított sclerotizáló gyógyszer jelentős érspazmust vált ki, ami elősegíti az anyag jobb eloszlását, és csökkenti a kialakuló alvadék méretét. A habot megfelelően adagolni és visszaszívni is lehet, ehhez is pontos ultrahangkövetés szükséges, hiszen az a szövődmény, amely a mélyvénákba bejutás következménye, így idejében észlelhető és elkerülhető (1 I ).
Saját törzsvéna varicositas eseteinkben mi is hasonló erélyes hatást tapasztaltunk, annak ellenére, bogy 1%-os polidocanol oldatot alkalmaztunk, amely normálisan az 1-3 mm-es tágasságú oldalágak vagy reticularis varixok megoldására alkalmas. Ezért sikerült jelentős tágasságú varicositasokat megoldanunk. A kialakult phlebitisek és letokolt vérrögök is a hevesebb reakció jeleként foghatók fel.
A hab-sclerotherápia értékelése során három kérdéskörre kell összpontosítanunk: (1) a kezelés hatásosságára, (2) a hab előállításának módszerére és (3) az esetleges szövődmények elkerülésére.
Az első kettőről már szóltunk. A komplikációk lehetnek általánosak és lokálisak. Első hallásra mindenki a légembólia veszélyére gondol. Ez ebben az esetben nem reális veszély, hiszen tudjuk, bogy kis mennyiségű levegő vagy gáz nem okoz szövődményt - kb. 15-20 ml levegőt, kellene egy adagban bejuttatni ahhoz, hogy az a szív-ben habbá verődve a vérkeringést akadályozza. Az ennél kisebb mennyiség csak 1-2 percig tartó rosszullétet okozhat, feltehetően a tüdőkeringés átmeneti nehezítése miatt (13. ábra).

A jelen tanulmányt megelőző betanulási időszakban ilyet észleltünk. Előfordulhat múló látászavar is, ezt a hab nyitott foramen oválén át történő átjutásával magyarázzák. Ilyen szövődmény nálunk nem volt. A helyi komplikációk az erősebb hatásból adódnak, és kifejezett phlebitisben vagy mélyvéna thrombosisban manifesztálódnak (12). Összefüggés van a hab mennyisége és a fellépett szövődmények között, megállapították, hogy 8 ml hab adható be veszély nélkül. Ehhez tartottuk mi is magunkat. Érdekes, hogy a hab-szövődmények vonatkozásában az összetevők aránya és az alapanyagul szolgáló oldat minősége és töménysége nem játszik szerepet, csak a hab összmennyisége (8, 18).
A hab-sclerotherápia során a sapheno-femoralis junkció érintetlenül marad, az ide ömlő oldalágak sem kerülnek elzárásra. Ebben teljesen azonos a laserrel és a rádiófrekvenciás coagulátorral végzett műtéti sclerotizálással. Számunkra, akik a törzsvéna varicositas kulcsának a sapheno-femoralis junkció megfelelő ellátását tartjuk - ez nagyon meglepő. A phlebológia zászlóvivői az említett eljárások jó eredményei láttán már átprogramozták gondolkodásmódjukat (14). A vita még nem dőlt el a junkció kezelését illetően, de egyre több jó tapasztalat van az említett eljárásokkal.
Lényeges kérdés az eredmény tartóssága, amellyel kapcsolatban saját tapasztalatról még nem számolhatunk be. A külföldi közlemények is mértéktartóak, hiszen a tanulási fázist is figyelembe véve alig vannak értékelhető hosszútávú eredmények (11), az eddigi kedvező tapasztalatok alapján azonban bizakodóak vagyunk. Az eljárás nagy előnye, hogy kiújulás alkalmával könnyen ismételhető.

Irodalom

1. Bihari I.: A varicophlebitis kezelése a vérrög eltávolításával. Orv. Hetil., 127: 91-92., 1986.
   
   
2. Bihari 1.: Újdonságok a phlebológiában. Érbetegségek, 5: 153-155., 1998.
   
   
3. Bihari I.: A visszerek duplex ultrahang vizsgálata. Érbetegségek, 9: 121-126., 2002.
   
   
4. Bihari 1.: Haladás a visszerek kezelésében. Érbetegségek, 10: 111-114., 2003
   
   
5. Bihari 1.: Visszérbetegség és kezelése. Á+B Kiadó, Budapest, 2004.
   
   
6. Bihari I.: Vénabetegségek sclerotizáló kezelése. In: Vascularis medicina, szerk. Meskó Éva, Terápia Kiadó, 2004., 360-364.
   
   
7. Bihari P., Tasnádi G.: Tapasztalataink az infiltráló vénás malformációk kontrasztvezérelte sclerotizáló kezelésével. Érbetegségek, 9(suppl.): 30., 2003.
   
   
8. Breu, F.-X., Guggenbichier, S.: European consensus meeting on foam sclerotherapy. Dermatol. Surg., 30: 709-717., 2004.
   
   
9. Cabrera, J., Cabrera, J. Jr.: Sclerosants in microfoam: Their utility in the treatment of inoperable venous malformations. XIII. World Congress of Phlebology, Abstract book, 130.
   
   
10. Cabrera, J., Cabrera J. Jr.: Garcia-Olmedo, A.: Echosclerosis of large varices of lower extremities with sclerosant in microfoam. Long-term outcomes. XIII. World Congress of Phlebology, 1998., Abstract book, 225.
    
    
11. Cabrera, J., Cabrera J. Jr., García-Olmedo, A.: Treatment of varicose long saphenous veins with sclerosant in microfoam form: long-term outcomes. Phlebology, 15: 19-23., 2000.
    
    
12. Cavezzi, A., Frullini, A., Ricci, S., Tessari, L.: Treatment of varicose veins by foam sclerotherapy: two clinical series. Phlebology, 17: 13-18., 2002.
    
    
13. Coleridge-Smith, Ph. D.: New treatments for varicose veins. Phlebology, 15: 1., 2000.
    
    
14. Creton, D.: A nondraining saphenous system is a factor of poor prognosis for long-term results in surgery of great saphenous vein recurrences. Dermatol. Surg., 30: 744-749., 2004.
    
    
15. Leal-Monedero, J., Ezpleta, S. Z.: The role of sclerosing foam in the treatment of pelvic congestion syndrome. In: Foam sclerotherapy. State of. art. Szerk.: Henriet, J. P., Editions Phlébologiques Francaises, 2002., 79-84.
    
    
16. Orbach, E. J.: Sclerotherapy of varicose veins - utilization of an intravenous air block. Am. J. Surg., 66: 362-366., 1944.
    
    
17. Tessari, L.: The "Tourbillon turbulence" Tessari's method with the three-way tap device. In: Foam sclerotherapy. State of. art. Szerk.: Henriet, J. P., Editions Phlébologiques Francaises, 2002., 51-55.
    
    
18. Wollmann, J.-Ch.: The history of sclerosing foams. Dermatol. Surg., 30: 694-703., 2004.
    
    
19. Yamaki, T., Nozaki, M., Iwasaka, S.: Comparative study of duplex-guided foam sclerotherapy and duplex-guided liquid sclerotherapy for the treatment of superficial venous insufficiency. Dermatol. Surg., 30: 718-722., 2004.

Dr. Bihari Imre

Érbetegségek: 2005/2. 47-53. oldal