Cél: A bonni véna tanulmány a 18 és 79 éves kor közötti városi és vidéki lakosság körében a krónikus vénás megbetegedések gyakoriságát és súlyosságát vizsgálta. Összesen 3072 személy vett részt a vizsgálatban, a megjelenési arány 59% volt.
Eredmények: Szembeötlô, hogy a visszérelváltozások rendkívül gyakoriak, a résztvevôk 90,4%-ánál jelentkeztek. Izolált teleangiektázia vagy retikuláris varicositas 59% -nál, míg szövôdmény mentes varicositas (C2) 14,3%-nál volt észlelhetô. Feltűnô, hogy a vizsgálat ideje alatt a vénás elváltozásokat tekintve 13,4%-nál pretibiális ödéma állt fenn. Ezzel szemben az elôrehaladott krónikus vénás elégtelenség aránya 3,3%. A florid és a gyógyult ulcus cruris gyakorisága 0,7%. Érbetegségekre jellemzô tipikus lábpanaszok az utolsó négy hét során minden 2. résztvevônél (56,4%) jelentkeztek. Az anamnesztikus adatok szerint minden 6. férfinál (16,2%) és majdnem minden 2. nônél (42,1%) lábdagadást találtunk. Minden 6. résztvevô beszámolt arról, hogy az utolsó négy hétben, egyik vagy mindkét lábon, rövid ideig tartó lábdagadása volt. Ez az összes résztvevô 14%-át (a férfiak 7,9%-át, a nôk 20,2%-át) jelenti.
Következtetések: A számok tükrében megállapítható, hogy a vénabetegségek továbbra is nagyarányú elterjedtsége (90,4%) mellett a súlyos krónikus vénás elégtelenség aránya az utóbbi 20 évben csökkent. Minden 6. férfi és minden 5. nô szenved krónikus vénás elégtelenségben (C3-C6).

Érbetegségek: 2008/2. 29-34. oldal

KULCSSZAVAK

Véna betegségek, epidemiológia, CVI, CEAP, varicositas

Életrajz: Bôrgyógyász professzor, a Bonni Egyetem Bôrklinikájának angiológiai munkacsoportját vezeti. A Nemzetközi Phlebológiai Társaság (UIP) jelenlegi elnöke. A Vasomed c. német nyelvű angiológiai folyóirat fôszerkesztôje.

Régebbi epidemológiai kutatásokból tudjuk, hogy a visszérbetegségek a német lakosság körében a leggyakoribb kórképek közé tartoznak (2, 4, 6, 9, 15, 16). Megbízható, teljes lakosságra kiterjedô felmérések ebben a kérdéskörben az utóbbi idôben csupán Edinburgh-ban (3, 7, 12) és az USA-ban (9) készültek, Németországban nem. A legutolsó német epidemológiai adatok az 1979-es Tübingeni Felmérés eredményei. Az akkori adatok a német lakosság egészére vonatkozóan a súlyos visszérbetegség elterjedtségét tekintve 15%-os arányt mutattak. Kb. 13% volt a lábszáron bôrelváltozást hordozó, elôrehaladott krónikus vénás elégtelenségben szenvedôk aránya. Florid vagy gyógyult lábszárfekélyben a lakosság 2,7%-a szenvedett. Több mint 20 év telt el 1979 óta, így ezek a számok a visszérbetegség mai elterjedtségére vonatkozólag már nem tekinthetôk aktuális adatnak. Az 1979-es kérdôíves vizsgálat során az érbetegségek jelenlétét standardizált fotók segítségével állapították meg. Mai szemmel nézve ez már nem megbízható módszer, mivel bizonyos látható bôrelváltozások más okokra is visszavezethetôk, míg egyes mélyen lévô érelváltozások észrevétlenek maradnak. Duplex sonographia 20 évvel ezelôtt még nem létezett, amely non-invazív módon a mélyebb rétegek morfológiai elváltozásait és a vénás rendszer funkcionális eltéréseit is képes megmutatni. A bonni kutatás a vénabetegségek anamnézis adataira és megbízható diagnosztikus módszerekre (pl. CEAP klasszifikáció, duplex sonográfia) támaszkodva a városi és a vidéki lakosság körében a krónikus vénabetegség prevalenciájának és súlyossági fokának felmérését tűzte ki célul maga elé.

Módszerek

A felmérésben résztvevô személyek kiválasztásának feltételei: 17-79 év közötti férfi vagy nô, kommunikációhoz szükséges nyelvtudás, írásos beleegyezés, német állampolgárság, lakóhelyük: Bonn, Alfter vagy Wachtberg.
Kizáró okok: a fenti kritériumoknak nem megfelelô személyek, valamint rokkantság: hemiparézis, lábamputáció, súlyos krónikus betegség pl. ASA (American Society of Anesthesiologists) 4-es vagy 5-ös stádium, továbbá szisztémás betegség miatti ágyhoz kötöttség.
A városi életforma kontrasztjaként a mezôgazdaságban, erdészetben és halászatban dolgozók magas aránya miatt a Bonn környéki Alfter és Wachtberg községekre esett a választás. A vizsgálatba bekerülô személy kiválasztása a véletlenen alapult (simply random sampling), a minta bruttó nagysága Bonnban 5000, Alfter községben 1500, Wachtberg községben 1500 fô volt.
A minta bruttó nagyságát a felméréshez szükséges esetszám, a 65%-os kritériumoknak nem megfelelés, és 10% egyéb ok miatti kiesés alapján határoztuk meg.
A felmérésben résztvevôk standardizált kérdôívet töltöttek ki. Ezt követôen orvosi vizsgálat történt, amelynek részei voltak: láb állapotának standardizált megítélése a CEAP klasszifikáció és a CEAP scores alapján, a felszíni és a mélyvénás rendszert magába foglaló duplexsonographiás szűrôvizsgálat.
A C1-C6 csoportba való besorolás feltétele a vénás elváltozás jelenléte volt. A csoportosítás mindig a legsúlyosabb elváltozás alapján történt. Felmértük továbbá a Stemmer-bôrráncteszt alapján a lymphoedéma gyakoriságát, mivel errôl a kórképrôl epidemilógiai adat egyáltalán nem állt rendelkezésünkre. Megtapintottuk a lábfejpulzust, - ha nem volt tapintható, Doppler vizsgálatot végeztünk. Ezen kívül testsúlyt és magasságot is mértünk. A fotódokumentáció során minden résztvevô lábáról, térdtôl a lábujjhegyig 2 felvételt (egyet ventral és egyet dorsal felôl) készítettünk.
Megjelenési arány: összesítve 59%-ot ért el. Vidéken többen jelentek meg (Alfter 59%, Wachtberg 62%), mint a városban (58%). Bonnban lényegesen magasabb volt a minôség szempontjából semleges, hibás címmegadás miatt kiesô esetek száma, mint a vidéki településeken.

Eredmények

A tanulmányban összesen 3072, Bonn városában ill. Alfter vagy Wachtberg községekben élô személy (1350 férfi és 1722 nô) vett részt.
Az életkor középértéke mind a férfiaknál mind a nôknél 48 év, (standard eltérés - SD - 16 év). Vidéken az átlag 49, városban 48 (SD 15, 16 év).
A nôk magasságának középértéke 165 cm (SD 7cm), a férfiaké 178 cm (SD 7cm). A város - vidék között ezen a téren különbség nem mutatkozott, mindkét csoport középértéke 171 cm volt. A nôk testsúlyának középértéke 70 kg (SD 13 kg), a férfiaké 83 kg (SD 13).
A felmérésben résztvevô vidékiek testsúlyának középértéke 72 kg, ami 2 kg-al több mint a városiaké (70 kg). A kor elôrehaladtával a testméret középértéke 175 cm-rôl 166,3 cm-re csökkent, a súly a 60 - 69 évesek között 68,6 kg-ról 78,7 kg-ra emelkedett. A body mass index középértéke a nôknél 25,6 kg/m2, a férfiaknál 26,3kg/m2. A középérték és az SD a vidéki és a városi lakosság vonatkozásában 26,1 kg/m2 (SD 4,4kg/m2) ill. 25,8 kg/m2 (SD 4,5 kg/m2). A body mass index 69 éves korig 22,2 - rôl 27,8 kg/m2-re nô, utána 27,2 kg/m2 re csökken.
Anamnézis. A jelen tanulmányt a megelôzô phlebológiai betegségek felmérésével kezdtük:
Lábdagadás az elôzô 4 hétben. Megkérdeztük, hogy jelentkezett-e az utolsó 4 hétben lábdagadás. A felmérésben résztvevôk 9,7%-a mindkét oldalon, 5,1%-a az egyik oldalon észlelt lábdagadást az utolsó 4 hétben. Ez a férfiak 4,0 ill. 3,9%-át jelenti, a nôknél pedig 14,2 ill. 6,0%-ot. A vidéki lakosság körében a kétoldali lábdagadás 10%, a városiaknál 9,5% volt.

1. táblázat.
Anamnézis felvétele során az utóbbi 4 héten észlelt panaszokat mértük fel. Az adatok a megkérdezettek %-os arányát mutatják.

Lábpanaszok az utolsó 4 hétben. Összességében a lábpanaszok gyakoriságát az 1. táblázat ismerteti. A különbözô problémákat illetôen, - nehézláb érzés, feszülés érzés, dagadás, hosszabb állás utáni fájdalom stb. - a nôk több panaszról számoltak be mint a férfiak. A megkérdezettek összesen 56,4%-a jelölte meg ezeket, 62,1% nô, 49,1% férfi, a vidéki lakosok 53,9%-a és a városiak 57,9%-a. A lábpanaszok a kor elôrehaladtával gyakoribbak. A láb panaszok hátterében lévô korábbi phlebolymphológiai betegségek gyakoriságát a 2. táblázat mutatja.

2. táblázat.
Korábbi véna és nyirokkeringési zavarok

Korábbi kezelések. A múltban a résztvevôk 22,9%-a részesült véna betegségének speciális kezelésben, a férfiak 12,7%-a, a nôk 31%-a. A vidéki lakosságban ez az arány 21%, a városiaknál 23,6% volt. Korlátozott életmód ill. életminôség. Arra a kérdésre, hogy a phlebológiai panaszok ill. betegségek megváltoztatták, vagy korlátozták-e az addigi életmódot, a megkérdezettek 6,2%-a (n=190, 3,3% férfi, 8,4% nô) igennel válaszolt.

3. táblázat.
CEAP klasszifikáció klinikai osztályozása

4. táblázat.
A vizsgálat eredménye a CEAP osztályozás klinikai lelete alapján és annak városi és vidéki szétbontása

A CEAP klinikai klasszifikáció. A CEAP klasszifikáció (3. táblázat) alapján a résztvevôket a klinikai stádium szerinti csoportokba osztottuk. Az oldalösszehasonlításban nem mutatkozott klinikailag releváns különbség. A város-vidék viszonylatában (4. táblázat) a teleangiectasia és a retikuláris varicositas valamivel gyakoribb a vidékiek körében. Elôrehaladott elváltozások (pl. ödéma és bôrelváltozás) viszont a városiak körében magasabb számban jelentkeztek. A kor elôrehaladtával jelentôs növekedés mutatkozott a C2, C3 és C4 stádiumokban. Poszttrombotikus elváltozásokat poszttrombotikus szindróma formájában, a megkérdezettek 1,1%-ánál találtunk, ennek 0,1%-ban kétoldali, 0,3%-a baloldali és 0,3%-a jobboldali elváltozás volt. A patológiai háttérrel rendelkezôk többségénél vagy teleangiectasia és retikuláris-, vagy subkutan varikozitást találtunk. Teleangiectasiája és retikuláris varixa 1779 megkérdezettnek volt, 713 fônél subkután varicositast találtunk.
A varikozitás a kor elôrehaladtával a szakirodalom szerint egyre gyakrabban jelentkezik (4, 8). Az izolált teleangiectasia idôsebbeknél ritkább, mert a kor elôrehaladtával legtöbbször varikozitással együtt jelentkezik.
A varikozitásos megkérdezettek többségénél (57,6%) bôrelváltozás nélküli szubkután varikozitást állapítottunk meg. Praetibialis ödémat 28,2%-nál, bôrelváltozásokat 11,5%-nál, 2,4%-nál gyógyult ill. 0,3%-nál aktiv ulcust találtunk.

5. táblázat.
A CEAP Klinikai beosztásában jól látható, hogy visszérbetegségtôl mentes egyéneket elsôsorban a 20 éves kor alatt találhatunk. A pók és seprűvénák leginkább a 30-39 éves korra jellemzôk, a súlyosabb visszérbetegség a 70-80 éves korcsoportban a leggyakoribb

Stemmer jel (ráncképzés a második lábujjháton):1,8%- nál manifest limfödéma formájában egyértelműen pozitív volt. Ez a férfiak 1,5%-át, a nôk 2,0%-át érintette. Ezen felül a 14%-nál (12,4%-ban férfi, 15,2%-ban nô) gyenge pozitív Stemmer-jelet állapítottunk meg, ami a lymphoedéma kezdôdô kialakulására utalhat.
Duplexsonografia. A felmérés egyik különlegessége, hogy a klinikailag objektiválható adatokat a vénás elváltozások színkódolt duplexsonografiájával is kiegészítettük. Ezeket az eredményeket csatoltuk az egyéb leletekhez. A megkérdezettek 19,5%-a a felszíni vénarendszerben pathológiás reflux tüneteit mutatta, (16,6% férfi, 21,7% nô). A mélyvénák elzáródása 0,2%-nál (0,1% férfi, 0,3% nô) és pathológiás reflux a vizsgáltak 11,6%-ánál (14,4% férfi, 9,5% nô) állt fenn.

6. táblázat.
Míg a vidéki lakosság körében a varicositas és a microvarixok dominálnak, addig a városiaknál több a szövôdményes eset

Diszkusszió

A Bonni Véna Study (BVS) a krónikus véna megbetegedések nagy számát mutatja, amely alátámasztja a korábbi epidemológiai kutatások eredményeit. Fôképp a Tübingeni Study (TS) 1981. (8) és az Edinburgh Vein Study (ES) 1999. (3, 12) alkalmas az összehasonlításra. A TS és a BVS hasonlóan nagyon magas arányban talált teleangiektasiát ill. seprűvénát (TS 58%, BVS 59%). A varicositas elôfordulása is közel azonos mértékű a két tanulmányban (TS 15%, BVS 14,3%). Feltűnô, hogy az elôrehaladott stádiumú CVI bôrelváltozások, beleértve az ulcus curist is a TS -ben jóval gyakoribb, 13%, mint a BVS -ben, ahol csak 3,6%. A Tübingeni Felmérés után 20 évvel mért alacsony elôfordulási arányt az EVS (1,8%) is megerôsíti.
Ennek a csökkenésnek lehetséges oka, hogy a vénabetegségekre idôközben több figyelem irányult. A BVS szerint a felnôtt lakosság 6,9%-a esett át visszérműtéten és 14,6% hordott kompressziós harisnyát. A gyógyszeres kezelés aránya ezzel szemben csupán 6,9% volt. Egyébként a tanulmányok eltérô eredményeinek oka a különbözô felmérési módszerek alkalmazásával is magyarázható. A TS eredményei pl. csak megkérdezésen és a klinikai adatok fotódokumentációján alapultak, míg a BVS során fizikális vizsgálat és duplexsonográfia is történt. A patológiás tüneteket csak akkor értékeltük CVIként, ha vénás elváltozást is találtunk. Ezzel szemben a TS CVI-ként értelmezett adatai közé pl. még olyan pigmentáció is bekerülhetett, amely más kiváltó okokra vezethetô vissza. A TS és az EVS is a Widmer klasszifikációt alkalmazta. Az ödéma mindkét felmérésben csak mellékismérvként szerepelt, klinikai értelmezés nélkül. A BVSben, - ahol a korszerű CEAP-rendszert használtuk, - már a megkérdezettek 13,4%-ánál a vizsgálat idején ödémát állapítottunk meg. Az EVS -ben a megkérdezettek életkora legfeljebb 64 év, míg a BVS-nél a korhatár 79 év volt. Ez a magyarázata annak, hogy bár az EV-ben is kimutatták az elôrehaladott CVI és a kor növekedése közötti összefüggést, a BVS- ben ez az eredmény mégis sokkal nagyobb arányban mutatkozik (EVS 1,8% / BVS 3,6%). A különbségek további oka lehet még a felmérések eltérô reprezentativitása. A BVS-ben az egész lakosságra kiterjedô felmérést végeztünk, ahol a résztvevôket a véletlen alapján válogattuk ki, míg az EV-ben a résztvevôk mintavétele az általános orvosi rendelôk látogatói közül, míg a TS -ben az akkor még meglévô általános röntgenvizsgálatokra történt berendelések alapján történt.

7. Táblázat.
Rizikó tényezôk hatása teleangiectasiák (Tel), varicosus vénák (VV), és krónikus vénás elégtelenség (CVI) kialakulására

Következtetések

Összesen 3072 ember adatait vettük fel. A megjelenés aránya 59% volt. A kor szerinti megoszlásra az egyes csoportokban a homogenitás (18 és 79 év között) jellemzô, a megjelenés a fiatalabb összetételű korcsoportban azonban alacsonyabb volt, mint az idôsebb korcsoportokban. Ez valószínűleg a fiatalabbak szakmai helyzetével és nagyobb mobilitásával van összefüggésben.
Az anamnézis felvételénél feltűnt az elôzô phlebológiai betegségek magas száma: lábszár ekcéma minden 13. férfinál (7,6%) és minden 14. nônél (7,4%), lábdagadás minden 6. férfinál (16,2%) és minden 2. nônél (42,1%), visszértágulat minden 5. férfinál (19,3%) és minden 3. nônél (36,6%), terhességi varikozitás minden 6. nônél (16,4%), vénagyulladás minden 50. férfinél (2%) és minden 13. nônél (8,0%), lymphoedema minden 91. férfinél (1,1%) és minden 42. nônél (2,4%), tüdôembólia minden 111. férfinál (0,9%) és minden 100. nônél (1,0%), lábvénatrombózis minden 53. férfinál (1,9%) és minden 26. nônél (3,8%), ulcus cruris minden 83. férfinál (1,2%) és minden 100. nônél (1,0%) volt.
A panaszok és az életminôség vizsgálata az alábbiakat mutatta: lábdagadás az anamnézis idején minden 6. férfinél (16,2%) és majdnem minden 2. nônél (42,1%) állt fenn. A vizsgálat elôtti 4 hétben egy vagy kétoldali lábdagadás az összlakosságra kivetítve minden 6. felnôttnél (14,8%) jelentkezett (7,9% férfi, 20,2% nô). Lábpanaszról általában minden 2. megkérdezett (56,4%) számolt be. A szimptómák túlnyomó többsége a hosszú állóhelyzetben tapasztalt nehézláb-, feszítés- és lábdagadásérzésre vonatkozott. A nôk körében ezek a panaszok gyakoribbak voltak mint a férfiaknál. A megkérdezettek 6,2%-ánál vezetett a vénabetegség az addigi életmód korlátozásához.
A CVI jeleit mutató, és az anélküli varikozitások összesen a megkérdezettek 23,2%-ánál jelentkeztek (férfi 19,9%, nô 25,8%). Teleangiectasiát és retikuláris varikozitást 87,5%-os arányban találtunk. Manifeszt lymphoedema a felnôtt lakosságra átszámítva kb. 1,8%-ban fordult elô, 14%-ban kezdôdô nyirokelfolyási zavar jeleit találtuk.
Postthrombotikus szindróma a megkérdezettek 1,1%- ára volt jellemzô.
Duplexsonographiás vizsgálattal 19,5%-ban találtunk a felszíni vénarendszert érintô kóros refluxot, ugyanez a mélyvénás rendszerben, a felmértek 11,6%-ánál fordult elô. Összességében, a számok változatlanul a véna megbetegedések nagyon gyakori elôfordulását mutatják, de a súlyos vénás elégtelenség kórképe az elmúlt 20 évben jelentôsen csökkent. Ezirányú pontosabb kiértékeléshez az adatok további elemzése szükséges.
A bemutatott adatok - a még hátralévô elemzésekkel együtt - aktuális információval szolgálnak a német lakosság krónikus vénás megbetegedésének elôfordulási arányairól. A felmérés eredményei ideális alapul szolgálnak a megkérdezettek longitudinális vizsgálatához, amelybôl a meglévô vénabetegségek incidenciájára és elôrehaladására vonatkozóan nyerhetünk majd újabb adatokat.

Irodalom

1. Bellach BM. Leitlinien und Empfehlungen zur Sicherung von Guter Epidemiologischer Praxis (GEP). Eine Mitteilung der Arbeitsgruppe Epidemiologische Methoden der Deutschen Arbeitsgemeinschaft Epidemiologie (DAE). Bundesgesundheitsbl Gesundheitsforsch Gesundheitsschutz 2000; 43: 468-75.
   
   
2. van den Berg., Prospektive epidemiologische und experimentelle Studie zur Ätiologie und Pathophysiologie der primären Varikose. Phlebol Proktol 1983; 12: 91-100.
   
   
3. Bradbury A, Evans C, Allan P, Lee A, Ruckley CV, Fowkes FGR. What are the symptoms of varicose veins? Edinburgh vein study cross-sectional population survey. Brit Med J 1999; 318: 353-6.
   
   
4. Brand FN, Dannenberg AL, Abbott RD, Kannel WB. The epidemiology of varicose veins: the Framingham Study: Am J Prev Med 1988; 4: 96-101.
   
   
5. Bullinger M. German translation and psychometric testing of the SF-36 Health Survey: preliminary results from the IQOLA Project. International Quality of Life Assessment. Soc Sci Med 1995; 41: 1359-66.
   
   
6. Eberth-Willershausen W, Marshall M. Prävalenz, Risikofaktoren und Komplikationen peripherer Venenerkrankungen in der Münchner Bevölkerung: Hautarzt 1984; 35: 68-77.
   
   
7. Evans CJ, Fowkes FGR, Ruckley CV, Lee AJ. Prevalence of varicose veins and chronic venous insufficiency in men and women in the general population: Edinburgh Vein Study. J Epidemiol Comm Health 1999; 53: 149-53.
   
   
8. Fischer H (Hrsg). Venenleiden - Eine repräsentative Untersuchung in der Bundesrepublik Deutschland (Tübinger Studie). München: Urban und Schwarzenberg 1981.
   
   
9. Heit JA, Rooke TW, Silverstein MD, Mohr DN, Lohse CM, Petterson TM, O'Fallon M, Melton J. Trends in the incidence of venous stasis syndrome and venous ulcer: A 25-year population-based study. J Vasc Surg 2001; 33: 1022-7.
   
   
10. Kistner RL, Eklof B, Masuda EM. Diagnosis of chronic venous disease of the lower extremities: the "CEAP" classification. Mayo Clin Proc 1996, 71; 338-45.
    
    
11. Partsch H. Klassifizierung und Bewertung von chronischen Venenerkrankungen der unteren Extremitäten. Phlebologie 1995; 24: 125-9.
    
    
12. Ruckley CV, Evans CJ, Allan PL, Lee AJ, Fowkes FG. Chronic venous insufficiency: clinical and duplex correlations. The Edinburgh Vein Study of venous disorders in the general population. J Vasc Surg 2002; 36: 520-5.
    
    
13. Schroeder E, Potthoff P, Reis U, Klamert A. Erhebungsarbeiten im Bundes-Gesundheitssurvey. Gesundheitswesen 1998; 60: 104-7.
    
    
14. Thefeld W, Stolzenberg H, Bellach BM. Bundes- Gesundheitssurvey: Response, Zusammensetzung der Teilnehmer und Non-Responder-Analyse. Gesundheitswesen 1999; 61 (Sonderheft 2): S57-61.
    
    
15. Widmer LK, Stählin HB, Nissen C, Da Silva A (Hrsg).Venen-, Arterien-Krankheiten, koronare Herzkrankheit bei Berufstätigen, Prospektiv-epidemiologische Untersuchung. Baseler Studie I-III 1959-1978. Bern, Stuttgart, Wien: Hans Huber (1981).
    
    
16. Wienert V,Willer H (Hrsg). Epidemiologie der Venenerkrankungen: eine Synopse. Stuttgart; New York: Schattauer 1992.
    
    
17. Winkler J. Die Messung des sozialen Status mit Hilfe eines Index in den Gesundheitssurveys der DHP. In: Ahrens W, Bellach BM, Jöckel K-H. Messung soziodemographischer Merkmale in der Epidemiologie. (RKI Schriften 98,1). München: MMV Medizin Verlag 1998; 69-74.
    
    

Eberhard Rabe dr.

Fridrich Wilhelm Egyetem, Bôrklinika, Bonn,
Németország

Érbetegségek: 2008/2. 29-34. oldal