Az artéria aneurysma gyermekkorban ritkán fordul elő, és többnyire fejlődési rendellenesség. Az érfal fejlődési hibája vagy mindhárom rétegre, vagy csak a mediára vonatkozik. Lehet azonban az általános fertőzés része - septicus, mycoticus aneurysma; sérülés, trauma is okozhatja: pseudoancurysma.
A congenitalis, az érfal mindhárom rétegét érintő aneurysma megoldása a műtét, legtöbbször autogen szövettel történő rekonstrukció. A media degeneratio következményeként kialakuló aneurysmákat sebészileg csak ritkán sikerül gyógyítani. A jövőben az endovascularis ellátás hozhat átütő eredményt. Az arteriitis következményeként kialakuló érfaltágulat esetén a sebészi vagy intervenciós radiológiai kezelés csak eredménytelen gyógyszeres terápia esetén indokolt. A fibromuscularis dysplasia okozta aneurysma - amely rendszerint a renalis artériákra korlátozódik - sebészileg korrigálható, az interpositiós graftok alkalmazása került előtérbe. A septicus és a sérüléses aneurysmák sebészi ellátása az aneurysma sebészet általános szabályai szerint történik. Végeredményben a csecsemő- és gyermekkori aneurysmát és annak okát felismerve korszerű sebészi és intervenciós radiológiai kezeléssel jó eredmény érhető el.

Érbetegségek: 2006/2. 47-52. oldal

Bevezetés

Az érfejlődési rendellenességek gyakorisága újszülötteken 0,45% (13), a 3 éves korcsoportban 1,2% (18). Sok fejlődési hiba - bár születéskor megvan - csak a későbbi életkorban válik nyilvánvalóvá. Leggyakrabban a vénák malformációival találkozunk (48,5%), az artériák érintettsége az érdysplasiáknak csupán 0,7%-ában észlelhető. Ezek lehetnek az artériák hiánya (aplasia), szűkülete (stenosis, coarctatio), tágulata (ectasia, aneurysma).
Az aneurysma lehet primeren az artéria falának fejlődési hibája miatt, de gyakran találkozunk secunder formáival, a rendszerbetegségek részeként kialakuló arteria-aneurysmákkal. Létrejöhet fertőzés és sérülés kapcsán is. Legfőbb tünete a fájdalmatlan, pulzáló terime. Ruptura, embolisatio gyermekkorban ritka. A diagnosztikában legfontosabb - a tapintási lelet mellett - a Doppler UH-vizsgálat, majd a CT-angiográfia, illetve az angiográfia. A jövő az MRI-angiográfiáé. Az aneurysma formája lehet saccularis és fusiform; többsége saccularis. Sebészi és intervenciós radiológiai gyógyításuk ma már kiterjed a gyermekkorra is.
Az aneurysmák osztályozása a klinikopathológiai tulajdonságuk alapján történik (17) (I. táblázat).

I. táblázat.
Az aneurysmák klinikopathológiai osztályozása (17).

Megbeszélés, betegbemutatásokkal

A congenitalis - idiopathiás - aneurysma ritka, általában a visceralis artériákat involválja. Ruptura renalis artériák aneurysmái esetén fordulhat elő, az ekkor jelentkező hypertonia következtében. Latter és mtsai. egy hasi aorta aneurysmát írtak le, amit 34 hetes foetuban prenatalis UH-vizsgálattal diagnosztizáltak (10). Roquest, X. és mtsai. összefoglaló közleményben foglalkoztak az újszülött- és csecsemőkori hasi aorta aneurysmákkal (14). Sakar és mtsai. (17) szerint a congenitalis aneurysmák legtöbbjét 5 éves kornál fiatalabbakon észlelik, rendszerint a hasi aortán vagy annak ágain, és nem a végtagokon. Általában izoláltan jelentkezik, ritka a multiplex elváltozás. Histológiailag csak ectasia a jellemző, falának alkotásában az érfal mindhárom rétege részt vesz, gyulladásos tünet nincs. A műtét akkor indokolt, ha a visceralis aneurysma nagyobb, mint 2 cm diameterben, és nagyobbodást észlelünk. Az elfogadott kezelés a resectio, az artéria rekonstrukciójával. Ha lehetséges, előtérbe kell helyezni az autogen szövettel történő rekonstrukciót - a növekedés folyamatát figyelembe véve -, bár sikeres aorta rekonstrukciót prostheticus anyaggal történő megoldás esetén is leírtak (10, 16). Esetismertetés: K A. második terhességből, 32. gestaciós hétre született, 2000 gr-mal. 2 hónapos korában lázas állapotról számolnak be. 3 hónapos korában került kórházunk bőrgyógyászatára. Ichtyosist állapítottak meg. Ennél a heterogcn öröklődésű betegcsoportnál születéskor az egész testet négyszögletű vagy ovális szarupikkelyek borítják (1. ábra). A vizsgálat közben derült fény a tapintható, pulzáló terimére az alhasban. A hasi Color Doppler Duplex lelete: artériás keringést mutató aneurysma, amely az a. iliaca oszlás magasságában helyezkedik el. A hasi CT-angiográfia saccularis aorta aneurysmát igazol (2. ábra). Előkészítés után műtét történt: az aorta saccularis aneurysmát feltártuk, majd az aneurysmazsákot resecáltuk. A kb. 2 cm hosszú aortotomiát Goretex folttal zártuk (3. ábra). A szövettani lelet a 4. ábrán látható.

1. ábra.
Ichtyosis congenita 2 hónapos csecsemőnél.

2. ábra.
Az aorta abdominalis saccularis aneurysmája 3 hónapos csecsemőnél (CTA elölnézetből).

3. ábra.
Műtéti kép - foltplasztika.

4. ábra.
Az érfal mindhárom rétege elvékonyodik.

A szerzett aneurysmák 1. csoportjában a veleszületett rendellenesség hátterében a media ciegeneratioja, a kollagén képzés zavara áll.
- Az Ehlers-Danlos szindróma herediter domináns öröklődésű betegség. Tünetei: a bőr túlzott rugalmassága, puhasága, hegvonalak rajzolata, valamint az ízületek túlnyújthatósága (5. ábra). Az anemysma bármelyik visceralis artérián kifejlődhet, de leginkább a hasi aortán. Az aneurysmák falában a IV., illetve a III. típusú kollagén hiányával, kóros elrendeződésével számolhatunk.

5. ábra.
Ehlers-Danlos szindróma: a bőr túlzott rugalmassága, hegvonalak megjelenése jellemző.

- 1896-ban Marfan írta le a róla elnevezett szindrómát. A Marfan szindróma herediter domináns öröklődésű kötőszöveti gyengeség. Jellegzetes a magas, vékony alkat, az arachnodactylia hyperextensibilitással az ízületekben, szemlencse dislocatio és pectus carinatum. Később spontán pneumothorax, inguinalis hernia jelentkezhet és dissectiós aneurysma az ascendáló aortán, involválva a coronariákat. A betegeknél a vasculaturára jellemző a media cysticus degeneratioja, majd necrosisa az intima megrepedésével. Az így kialakuló aneurysma könnyen rupturál. Ha a szív-érrendszeri komplikáció már a gyermekkorban kialakul, a várható életkor drámaian csökkenhet.
- A sclerosis tuberosa, a cystinosis, a melorheostosis (2) szintén a media cysticus degeneratiojával jár. A testszövetekben hegesítő keményedés, egy vagy több csonton hyperstenosis észlelhető. Társulhat aneurysmával, főleg az a. subclavián vagy az a. axillarison.
Ebben a betegségcsoportban sebészi módszerekkel nehéz az aneurysmák korrekciója. Mivel az erek kollagén anyaga rendellenes sutura és a "clamp-occlusio", csak progresszív disruptiót okozhat az érintett érben. Az irodalomban csak 19 sebészileg kezelt esetet írtak le media degeneratio okozta aneurysma cselén. Valószínű, hogy az aneurysmák endovascularis ellátásával a jövőben jobb eredményekre számíthatunk. A szerzett aneurysmák 2. csoportjában az ok az artériák gyulladása, az arteriitis.
- Az eredetileg 1967-ben leírt Kawasaki betegség az első életévben jelentkezik. A betegség magas lázzal kezdődik, amelyet kötőhártya-gyulladás, az ujjakon orsószerű duzzanat, a törzsön erythema, cricopharingealis oedema, nyaki adenopathia, valamint talp és tenyér erythema követ. A laboratóriumi leletek nem specifikusak, bár enyhe anaemiát, neutrophiliát, gyakran magas thrombocytaszámot mutatnak. A legvégzetesebb következmény a coronaria aneurysmák kialakulása. Előfordulásuk 15% (12), amely az első élethónapban, de néha 6-48 hónappal később alakul ki (6. ábra). Bár a coronariák aneurysmáinak kialakulása a legjellemzőbb, a hasi aorta, valamint kar- és hónalj-, csípő-, vese- és mesenteralis arteria aneurysmát is megfigyeltek.

6. ábra. Coronaria aneurysmák Kawasaki kórban szenvedő betegünknél. (L. D., 10 éves fiú.)

A kezelés elsődlegesen tüneti (Aspirin, szteroidok). Szükséges lehet a coronaria aneurysma műtéte, illetve endovascularis gyógyítása. - Az 1908-ban Takayasu által leírt betegség egy ismeretlen eredetű, ritka, gyulladásos arteriopathia. Pathológialag az érfalakon gyulladásos folyamatok zajlanak le, extenzív fibrosus dysplasiával.
Általában leánygyermekeket érint és fiatal felnőtteket. Japán származású embereknél a leggyakoribb. Legjellemzőbbek a sajátos retinaelváltozások, a centralis retinaerek szűkületei.
Másrészt "pulzushiányos betegségnek" is nevezik, mivel a gyulladásos artériaszűkületek az összes aortaív-, illetve aortaágakat érinthetik. Az artériaszűkületek poststenoticus aneurysmákhoz vezethetnek (7. ábra).

7. ábra.
Saccularis aneurysma az arteria subclavián (Takayasu-arteriitis) 12 éves betegünknél.

Oki kezelése ismeretlen. Karkarni és mtsai., valamint Ishikawa, Yonekaura síkerrel alkalmazták a szteroidokat. Egyes szerzők (12) ballon anginplasztikát végeztek az a. subclavia és más felső végtag érstenozisban, de a renalis artériák szűkületeinél recanalisatiós műtétet javasolnak. Mi egyetlen esetünkben az a. subclavia poststenoticus tágulatának resectióját végeztük.
- Az óriássejtes arteriitisben az aorta aneurysma kialakulása,
- az autoimmunbetegségeknél - például polyarteriitisben - az a. renalis vagy az a. lienalis aneurysma megjelenése a jellemző. Sebészi vagy intervenciós radiológiai kezelés csak eredménytelen gyógyszeres terápia esetén indokolt.
A szerzett betegségek 3. csoportja az arteria dysplasia okozta aneurysma.
Rendszerint a renalis artériákra korlátozódik. Histológiailag a veseartéria izomzatán fibrosus hypertrophia, az intimán fibrosus dysplasia mutatható ki. Oka ismeretlen, autoimmun folyamatot sejtenek mögötte. A fibromuscularis hypertrophia vagy dysplasia a leggyakoribb oka a renalis hypertoniának. Tünete: fejfájás, irritabilitás, congestiv szívelváltozás társul a magas vérnyomással Az a. renalis szűkületének, illetve poststenoticus tágulatának ilyenkor a legelfogadottabb műtéte a direkt reimplantáció. Általában azonban a sebészek az interpositiós graftok alkalmazását preferálják. Nephrectomia csak akkor indikált, ha a nagyon kicsi gyermekeknél - csecsemőknél - a vascularis recanalisatio kivihetetlen (4).
A szerzett betegségek 4. csoportjában az aneurisma az artéria fertőződése miatt alakul ki. A bakteriaemia - staphylococcus aureus -, vagy fungaemia betör az artéria falába, meggyengíti és media hasadást hoz létre. Leggyakoribb oka a gyermekkori aneurysmának. Legtöbbször a thoracalis vagy abdominalis aortán jelentkezik. Megoldása az aneurysma sebészet általános szabálya szerint történik.
Esetismertetés: 6 hónapos csecsemő került az osztályra mediastinalis tumor - neuroblastoma - gyanújával (8. ábra). Feltáráskor derült ki, hogy nem tumorról, hanem az aorta descendens saccularis, thrombotisalt aneurysmájáról van szó. Az aneurysmát eltávolítottuk, Dacron folttal pótoltuk a hiányt A szövettani vizsgálat mycoticus (septicus) ancurysmának tartotta (9. ábra). A műtét utáni rákérdezésnél kiderült, hogy 5 hónapos korában lázas infectión esett át. A gyermek jelenleg 17 éves, egészséges.

8. ábra.
Röntgenfelvétel az aorta descendens aneurysmájáról.

9. ábra.
Az aorta descendens mycoticus aneurysmájának hisztológiai képe.

A szerzett betegségek 5. csoportjában az aneurysmát sérülés (trauma) okozza. Ezek az ún. álaneurysmák, pseudoancurysmák. Sebészi ellátásuknál az autogén szövettel történő rekonstrukciót helyezzük előtérbe.
Esetismertetés: a 7 hónapos csecsemőnél a könyökhajlati véna injekciózása után alakult ki a pulzáló tumor (10. ábra). A fusiform aneurysmát megoperáltuk, resecáltuk és vénával pótoltuk (11. ábra). Szövettana: álaneurysma - pseudoancurysma (12. ábra).

10. ábra.
Az arteria brachialis pulzáló tumora 7 hónapos csecsemőnél (pseudoaneurysma).

11. ábra.
A pseudoaneurysma sematikus rajza, pótlása vénagrafttal.

12. ábra.
A pseudoaneurysma szövettani képe - intimasérülés.

Következtetés: gyermekeknél a pulzáló terime észlelésekor, illetve az ismertetett betegségek, szindrómák esetén gondolni kell arteria-aneurysmára. Ugyanakkor az aneurysma észlelésekor kutatni kell az okát. Az aneurysmát és annak okát felismerve korszerű sebészi, illetve intervenciós radiológiai kezeléssel jó eredmény érhető el, a prognózis jó.

Irodalom

1. Akagi, T. et al.: Outcome of coronary artery aneurysms after Kawasaki discase. J. Pediatr., 1992., 121:689.
   
   
2. Applebaum, R. E. et al.: Synchronous lett subclavian and axillary aneurysms associated wilh melorhcostasis. Surgery, 1986., 99:249.
   
   
3. Blum, U. et al.: Treatment of ostiai renal artery stenosis with vascular endoprostheses after unsuccesful balloon angio plasty. N. Engl. J. Med., 1997., 336:459.
   
   
4. Dzsinich Cs., Gloviczki P. et al.: Surgical management of re nal artery aneurysms. Cardiovasc. Surg., 1993., 3:243-247.
   
   
5. Freeman, R. K. et al.: The surgical complications of Ehlers Danlos syndrome. Am. Surg., 1996., 62:869.
   
   
6. Ishida, G. et al.: Coronary artery involvement in Kawasaki syndrome in Manhattan, New York: risk factors and role of aspirin. Pediatrics., 1987., 80:828.
   
   
7. Ishikawa, K., Yonekawa, Y: Regression of caroted stenosis after corticosteroid therapy in occlusive thromboarterio pathy (Takayasu's disease). Stroke, 1987., 18:677.
   
   
8. Kalkarni, T. P. et al.: Reversal of renovascular hypertension caused by nonspecific aortitis after corticosteroid therapy. Br. Heart J., 1974., 36:114.
   
   
9. Ko, Y. et al.: Congenital thoracoabdominal aortic aneurysm. J. Thor. et Cardiovasc. Surg., 2003., 126:897-899.
   
   
10. Latter, E. et al.: Congenital abdominal aortic aneurysm. Can. J. Surg., 1989., 32:135.
    
    
11. My,ers, J. L., Gomes, M. N.: Managemcnt of abberant sub clavian artery aneurysm. J. Cardiovasc. Surg., 2000., 41:607-612.
    
    
12. O'Neill, J. A.: Rcnovascular hypcrtension. Sem. Pediatr. Surg., 1994., 3:114.
    
    
13. Pratt, A. G.: Birthmarks in infant. Arch. Dermatol. Syphil., 1967., 67:302.
    
    
14. Roquest, X. et al.: Aneurysma of the abdominal aorta in the neonate and infant. J. Vasc. Surg., 1991., 13:47-56.
    
    
15. Rowley, A. H. et al.: Kawasaki Syndrome. Curr. Proli. Pe diatr., 1991., 21:387.
    
    
16. Saad, S. A., May, A.: Abdominal aortic aneurysm in neonit. J. Pediatr. Surg., 1991., 26:14-23.
    
    
17. Sarkar-, R. et al.: Arterial aneurysms in children: clinicopa thologic classification. J. Vasc. Surg., 1991., 13:147.
    
    
18. Tasnádi G.: Epidemiology and etiology of congenital vas cular malformations. Sem. Vasc. Surg., 1993., 16:200-203.

Dr. Tasnádi Géza
Heint Pál Cyermekkórház,
Sebészeti Osztály
1089 Budapest, Üllői út 86.

Érbetegségek: 2006/2. 47-52. oldal