A krónikus érbetegség és az egyéb több ízületet is érintő mozgásszervi megbetegedések gyakran együttesen fordulnak elő, emiatt komplex terápiát igényelnek. Tekintettel arra, hogy esetenként a kezelések során valamely betegség háttérbe szorul, így a terápia eredményessége elmaradhat.
Tanulmanyunkhan olyan fájdalomcsillapítókat vizsgáltunk, amelyek alkalmazása kevés kockázattal jár, ugyanakkor az érbetegség gyógyszeres kezelését támogatja, a betegek panaszát mérsékeli. Vizsgálataink eredményei alapján a jól megtervezett és konrollált fájdalomcsillapítás tartós, kedvező hatást eredményez az érbetegek fájdalomcsökkenésében és járástávolságuk növekedésében.

Érbetegségek: 1996/2. - 27-31. oldal

KULCSSZAVAK

Krónikus érbetegség, mozgásszervi megbetegedés, fájdalomcsillapítás, nonsteroid gyulladásgátló

A krónikus érbetegségben szenvedők jelentős százalékban egyéb mozgásszervi megbetegedésről is beszámolnak, amelyek az amúgy megállapodott járástávolságukat időszakosan lényegesen csökkentik, gyakran diagnosztikus és terápiás nehézségeket okoznak.
Felméréseink alapján a betegek 60-70%-a szed időszakosan, illetve rendszeresen valamilyen fájdalomcsillapítót. Esetenként a kezelőorvosok tudta nélkül, így kockáztatva az esetleges szövődmények kialakulásának lehetőségét is (7).
Tekintettel arra, hogy számtalan lehetőség közül választhatnak, így nem mindig, vagy általában nem a legmegfelelőbb fájdalomcsillapítókat alkalmazzák.
Tanulmányunkban a jól ismert PROBON (Chinoin ha.: 300 mg rimazolium methylsulfat, a.: 3x1 naponta) készítményt hasonlítottunk össze a SURGAM (Roussel ha.: 300 mg acidum tiaprofenikum a.: 2x1 naponta) nevű készítménnyel.

1. ábra.
Betegcsoportok

Betegcsoportok

Vizsgálatunkba olyan 18 évnél idősebb alsóvégtagi obliteratív érbetegségben szenvedő betegeket vontunk be, akiknél stabil, megállapodott járástávolság volt regisztrálható, emellett ízületi és gerincpanaszok és fájdalmak miatt megelőzően is szedtek már különböző fájdalomcsillapítókat. A tanulmány előtti vizsgálatok várható stabil állapotot mutattak, az esetleges műtéti beavatkozás szükségessége a betegeket a tanulmányból kizárta.
A betegeket a vizsgálat megkezdése előtt tájékoztattuk a javasolt gyógyszerek hatásairól és mellékhatásairól, a szükséges vizsgálatokról és vérvételi protokollról. A betegek a vizsgálat megkezdése előtt írásos beleegyező nyilatkozatot írtak alá arról, hogy a kezelési periódus alatt más gyógyszert nem szednek, az állapotukról és annak változásairól folyamatos feljegyzéseket készítenek, a megbeszélt vizsgálati, illetve vérvételi időpontokban ellenőrzésre megjelennek.
Vizsgálatunkat 30-30 betegből álló csoportra terveztük a cross over vizsgálati protokollnak megfelelően.
A kezelések bevezetését megelőzően a betegek egy hétig nem szedtek semmilyen fájdalomcsillapítót, ezt követően az anamnesztikus adatokat rögzítettük, 0-tól 3-ig pontozva meghatároztuk az ún. fájdalom score-t (0 fájdalommentesség, 1 enyhe fájdalom, 2 közepes, 3 erős fájdalom), haemodinamikai vizsgálatokat elvégeztük, kijelölt távolságon lemértük a sétatempóban elérhető járástávolság mértékét, ezen adatok rögzítése mellett laboratóriumi vizsgálatokra vérmintákat vettünk.
Az első csoportnál (P-S) az első 4 hétben Probon medikációt alkalmaztunk, majd egy hét ún. kimosási fázis után a Surgam medikációt 4 héten keresztül, a második csoportban (S-P) pedig fordított gyógyszer sorrendet használtunk.
Mindkét terápiás időszak után elvégeztük a vizsgálatokat, az anyaggyűjtést és a vérminta elemzéseket.
A tanulmány lezárásakor az első csoportban 18, míg a második csoportban 22 beteg adatai voltak teljes mértékben értékelhetőek. A tanulmányból kiesett betegek nem jelentek meg a szükséges vizsgálatokon, illetve vérvételeken, így őket a hiányos dokumentáció miatt kizártuk.

2. ábra.
Járástávolság változása a kezelési periódus alatt.

3. ábra.
Fájdalom score változása a kezelési periódus alatt.

Eredmények

A vizsgált periódusokban a gyógyszerek hatásosságát a járástávolság változásával és a fájdalom score változásával lehetett meghatározni.
A Probon-Surgam csoport kezdő járástávolsága 233 m, ez a Probon kezelésre 353 m-re nőtt, a Surgam-kezelés 494 m-re változtatta.
A Surgam-Probon csoport kezdő járástávolsága 195 m, ez a Surgam kezelésre 341 m-re nőtt, a Probon-kezelés pedig 364 m-re változtatta. (1., 2., 3. ábra.)

4. ábra.
Doppler index változása a kezelési periódus alatt.

5. ábra.
GOT értékének változása a kezelési periódus alatt.

A doppler index egyik csoportban és egyik gyógyszerperiódusban sem változott szignifikáns mértékben (4. ábra).
Az elvégzett vérminta vizsgálata alapján májfunkciós változást nem észleltünk, a trombocyta-szint és a viszkozitási értékek sem mutattak jelentős változást. (5., 6., 7., 8., 9. ábra.)
A betegek nem számoltak be jelentős mellékhatásról (gyomorfájdalom, vérzés stb.), ami a gyógyszer szedésének abbahagyását igényelte volna.
A vizsgálatok megkezdése előtt mindkét csoportban jelentős ízületi és gerincfájdalmakat jeleztek, melyet a kiindulási fájdalom score-ok mutatnak.
A Pr-Su csoportban 2,89, a Su-Pr csoportban 2,82 érték volt regisztrálható.

6. ábra.
Haematocrit (%) változása a kezelési periódus alatt.

7. ábra.
Cholesterin értékek változása a kezelési periódus alatt.

A fájdalom score változásokat táblázatban foglaltuk össze (1., 3. ábra).
A járástávolság változásaiban érdekes különbségek voltak regisztrálhatók. A Probon-Surgam csoportban a járástávolság a második kezelési fázisban is jelentős javulást mutatott, míg a Surgam-Probon csoportban a második szakasz csak szerény változást eredményezett (2. ábra).
A pszichés hatások kizárására a két különböző fázisban adott kezelés csoportjait összevontuk, és így is megvizsgáltuk a terápiás hatékonyságot. Ebben az elemzésben már csak a fájdalom score változásaiban találtunk szignifikáns különbséget a Surgam-kezelt periódus javára (10. ábra).

8. ábra.
Thrombocyta értékek változása a kezelési periódus alatt.

9. ábra.
Teljes vérviszkozitás értékeinek változása a kezelési periódus alatt.

10. ábra.
Járástávolság átlagai: Surgam-hatás vs Probon-hatás.

Megbeszélés

Eredményeink alapján elsőként megállapíthatjuk, hogy tartós, jól megválasztott fájdalomcsillapító alkalmazásával a krónikus érbetegek általános állapota és teljesítőképessége jelentősen javítható, jelentősebb mellékhatások megjelenése nélkül. E folyamat hátterében a súlyos ízületi fájdalmak által provokált perifériás vasospasmus oldódásának is jelentős a szerepe, amellett, hogy a betegek nagy részénél az ismert és kezelt érbetegség miatt az ízületi panaszok kezelése számtalan esetben háttérbe szorul (2., 4., 6.).
Több közlemény foglalkozik a Surgam procbarát hatásmechanizmusával, a prosztaglandint gátló kedvező hatásával és veszélytelen tartós szedhetőségével (1., 3., 5.).
Tanulmányunkban a Surgam mellékhatásoktól mentesen jelentős és tartós fájdalomcsökkenést és járástávolság javulást eredményezett, melynek alapján javasolható a széleskörű felhasználása ilyen típusú betegcsoportok esetén.

Irodalom

1. Buchanan, W. et al.: Clinical evaluation of a sustained release compared to a standard formulation of tiaprofenic acid in rheu- matoid arthritis J. Rheumatol 18 p. 1046-1054 1991 Jul.
   
   
2. Duteil. I. et al: Processing and statistical analysis of laser Doppler data applied to the assesment of systemic anti-inflammatory drugs J. Dermatol Sci. 2 p. 376-382 1991 Sept.
   
   
3. Frachet, B.. Genes, N., Rezvani, Y.: Efficary and tolerability of tiaprofenic acid (Surgam) in acute sinusitis in adults. Ann. Oto- laringol Chir. Cervicofac. 108(6)p364-369 1991.
   
   
4. Genti Gy., Tóth E.: Tiaprofensav (Surgam) és dikolfenak hatásosságának és toleranciájának összehasonlító vizsgálata degeneratív gerincbetegségekben. Gyógyszereink 2 49. o. 1994.
   
   
5. Howell, D. S., et al.: Cartilage degradation and repair. New Trends in Rheumatology 5. p.3-12 1987.
   
   
6. Jakab T., Lencz L.: Fájdalomcsillapítás. Medicina könyvkiadó, Budapest 1982.
   
   
7. Rozsos I.: Érrekonstrukción átesett betegek rehabilitációja. Magyar Rehabilitációs Társaság Kongresszusa, Kapuvár, 1992.

Dr. Rozsos István

Baranya Megyei Kórház
POTE Érsebészeti Tanszék
7623 Pécs, Rákóczi út 2.

Érbetegségek: 1996/2. - 27-31. oldal