A vizsgálat eredményei alátámasztják, hogy a Venastat (esőn) a lizoszomális enzimek aktivitásának csökkentésével mérsékli az ödéma kialakulását. Az enzimek csökkenése alapján lassul a szubsztrátok, azaz a glikózaminoglikánok bomlási-felépülési körfolyamata.
Mivel a glikózaminoglikánok az interendoteliális alapanyag összetevői, amelyben mind a "molekuláris szűrő", mind a ,,cement" funkcióhoz hozzájárulnak, a gyógyszer jól dokumentált, a hajszálérfal átjárhatóságára és a hajszálerek törékenységére vonatkozó hatásai igazolást nyertek.

Érbetegségek: 2006/2. 62-63. oldal

Bevezetés

A hajszálérfal átjárhatóságának, permeabilitásának és a hajszálerek törékenységének, fragilitásának közös alaktani, morfológiai alapját a legnagyobb valószínűséggel az ereket bélelő egyrétegű laphámsejtek közötti kötőanyag képezi. Ez az anyag proteoglikán molekulákból áll. A proteoglikánok folyamatosan keletkeznek építőköveikből, nevezetesen a hexózaminokból vagy az uronsavból és fehérjékből, majd folyamatosan lebomlanak építőköveikre. Fokozatos lebomlásukat a lizoszomális enzimek katalizálják. Ezek aktivitásának megnövekedése a proteoglikánok normálisnál gyorsabb lebomlásához vezethet, és így az újraképződés nem képes ezzel lépést tartani: tehát bekövetkezik a hajszálérfal teljes proteoglikán tartalmának csökkenése. Következésképpen fokozódik azoknak a fehérjemolekuláknak a kiáramlása, amelyek normális körülmények között megmaradnak a hajszáléren belül, és egyidejűleg lazábbá válhat a szerkezeti elemek közötti kapcsolat is.

Hipotézis

- A proteoglikánok mind a hajszálérfal átjárhatóságának, mind a hajszálerek törékenységének meghatározásában kulcsszerepet játszanak;
- a Venastat egy, az erekre ható gyógyszer, amelyről bebizonyosodott, hogy hatékonyan befolyásolja mind a hajszálérfal átjárhatóságát, mind a hajszálerek törékenységét, lelassíthatja a proteoglikánok kórosan magnövekedett lebomlását, és így helyreálla hajszálérfal normális szerkezete és működése.

A vizsgálat paraméterei

• Placebo kontrollált, vak vizsgálat.
• Résztvevők: 26 önkéntesen jelentkezett, 18 egészséges és 8 visszértágulatban szenvedő személy.
• Diagnózis: láb varicositas.
• Gyógyszer: estin, placebo.
• Adagolás és alkalmazás: 3x50 mg estin per os 12 napig, előtte és utána 3 napos placebo kezelés.
• A vizsgálat célja: a három lizoszomális glikózammoglikáz enzim szérum-aktivitásának összehasonlítása.

Az aktív kezelés során mindhárom vizsgált enzim aktivitása csaknem azonos mértékben csökkent: a (3-N-acetilglukózaminidázé 29,1 %-kal (p<0,01), a (3-glukoronidázé 25,7%-kal (p<0,01), az arilszulfatázé 28,7%-kal (p<0,01), mindegyik a placebo-értékhez viszonyítva.

Eredmények

A visszértágulatban szenvedő betegeknél nagy mértékben megnövekedett az enzimek aktivitása a szérumban, a növekedés mértéke hasonló nagyságrendű a ß-glukonoridáz (+70%) és a (ß-N-acetilglukózaminidáz (+63,5%) esetében, és ennél is magasabb az arilszulfatáz vonatkozásában (+121,7%).
A ß-N-acetilglukózaminidáz a ß-glukuronidáz és az arilszulfatáz aktivitásának időbeli változása hasonló volt a Venastat kezelés alatt: a placebóval történt kontroll kezelés három napja után, már az aktív kezelés első három napja alatt mérhető csökkenés következett be. A kezelés harmadik napjának végén a ß-N-acetilglukózaminidáz és a ß-glukoronidáz aktivitása kifejezetten csökkent, (13%, p<0,01, illetve 21%, p<0,05), míg az arilszulfatáz szérum-aktivitása valamivel kisebb mértékben csökkent (a placebo-érték 91,8%ára). Az arilszulfatáz aktivitás viselkedésének enyhe eltérése azzal a ténnyel magyarázható, hogy az enzim szérum-aktivitása - összehasonlítva a másik kettővel - alacsonyabb. Az aktív kezelés során mindhárom vizsgált enzim aktivitása csaknem azonos mértékben csökkent: a ß-N-acetilglukózaminidázé 29,1%-kal (p<0,01), a ß-glukuronidázé 25,7%-kal (p<0,01), az arilszulfatázé 28,7%-kal (p<0,01), mindegyik a placebo-értékhez viszonyítva. Ez azt jelenti, hogy a hosszú idejű Venastat kezelés befolyásolhatja a kitágult visszerek falának kollagén tartalmát és felépítését, és így helyreállíthatja azok rugalmasságát és összehúzódó képességét is.

Összefoglalás

A három glikózaminoglikáz-enzim, vagyis a ß-N-acetilglukózaminidáz, a ß-glukuronidáz és az arilszulfatáz aktivitását a visszértágulatban szenvedő betegek szérumában jelentősen emelkedettnek találtuk (60% és 120% között) az egészséges személyekhez viszonyítva.
A vizsgálat eredményei alátámasztják, hogy a Venastat (esőn) a lizoszomális enzimek aktivitásának csökkentésével mérsékli az ödéma kialakulását. Az enzimek csökkenése alapján lassul a szubsztrátok, azaz a glikózaminoglikánok bomlási-felépülési körfolyamata.
Mivel a glikózaminoglikánok az interendoteliális alapanyag összetevői, amelyben mind a "molekuláris szűrő", mind a ,,cement" funkcióhoz hozzájárulnak, a gyógyszer jól dokumentált, a hajszálérfal átjárhatóságára és a hajszálerek törékenységére vonatkozó hatásai igazolást nyertek.

Kreysel, H. W., Nissan, H. P., Enghofer, E.
VASA, 1983.; 12: 377-382.

Érbetegségek: 2006/2. 62-63. oldal