Nyomtatás
Szerzők: Dr. B. I.

M. R. Cesarone, G. Belcaro, G. Laurora et al.: Internat. J. Angiol. 4: 51-4. (1995)

A hyperlipidaemia mint rizikófaktor jelentősége az arteriosclerosis kialakulásában közismert. A vér lipid szintjének hosszú távú alacsonyan tartása jelentősen csökkenti a caridovascularis megbetegedések incidenciáját. A szerzők jelen tanulmányban non invazív módszerrel, nagy felbontó képességű ultrahang vizsgálattal, ún. ultrahang biopsiával követték a klinikai tüneteket még nem okozó artéria fal laesiókat.

Érbetegségek: 1996/4. - 32. oldal

M. R. Cesarone, G. Belcaro, G. Laurora et al.: Internat. J. Angiol. 4: 51-4. (1995)

A hyperlipidaemia mint rizikófaktor jelentősége az arteriosclerosis kialakulásában közismert. A vér lipid szintjének hosszú távú alacsonyan tartása jelentősen csökkenti a caridovascularis megbetegedések incidenciáját.
A szerzők jelen tanulmányban non invazív módszerrel, nagy felbontó képességű ultrahang vizsgálattal, ún. ultrahang biopsiával követték a klinikai tüneteket még nem okozó artéria fal laesiókat. Összesen 400 hyperlipidaemiás beteget követtek négy éven át. A betegeket randomizálva két csoportra osztották, az egyik csoport csak zsírszegény étrenden volt, míg a másik csoportot napi 400 mg bezafibráttal is kezelték; összesen 356 beteg eredményét sikerült értékelni.
Az alkalmazott diétával a vér triglicerid és cholesterin szintje lecsökkent, de nem normalizálódott. Az értékek évről évre tovább csökkentek mindkét csoportban. A számítások alapján szignifikáns csökkenés azonban csak a bezafibráttal kezelt csoportban volt. Ezen belül a legnagyobb csökkenés a 3. és 4. évben volt kimutatható.
A tanulmány során az artéria carotis és femoralis bifur- catióját, valamint az attól proximális és distalis 1,5 cm-es érszakaszt vizsgálták 10 MHz-es, nagy felbontó képességű duplex ultrahang készülékkel. Minden esetben az ér hátsó falát értékelték a műszer beállított, standard értékein.
Az érfal elváltozásokat hat súlyossági osztályba sorolták. Az egyes számú, legenyhébb osztályba az egészséges érfal, a kettesbe az enyhe, a lumen és intima határon látható elváltozás, a hármasba az intima-média határon lévő granuláció- kat tartalmazó kép, a négyesbe a haemodynamikai eltérést nem okozó plakkok, az ötösbe a stenotizálő, haemodynamikai elváltozást kiváltó, míg a hatodikba a klinikai tüneteket is okozó stenosis tartozott. A követés során a vizsgált erek fenti klasszifikáció szerinti progresszióját értékelték. A csak diétával kezelt beteg csoport 21,8%-a került az évek során eggyel magasabb súlyossági osztályba, míg a bezafibráttal kezelt betegek csoportjából csak 9,6%.
Korábbi tanulmányok igazolták, hogy a gyógyszer az LDL és VLDL szintet is csökkenti, míg a HDL szintet emeli. Ezen kívül még a fibrinogen szintet is csökkenti. Mindezek alapján indokoltnak tartják a hyperlipidaemiás betegek rendszeres bezafibrate kezelését a cardiovascularis léziók előrehaladásának csökkentésére.

Dr. B. I.


Érbetegségek: 1996/4. - 32. oldal