Eklöf, 11., Kistner, R. L., Masuda, E. M., Sonntag, B. V., Wong, H. P. Dermatol. Surg. (1996) 22: 637-41.
A tanulmány célja a hosszú légi utazás kapcsán fellépő acut vénás tromboembóliák rizikófaktorainak vizsgálata.
Érbetegségek: 1997/3. - 31. oldal
Eklöf, 11., Kistner, R. L., Masuda, E. M., Sonntag, B. V., Wong, H. P. Dermatol. Surg. (1996) 22: 637-41.
A tanulmány célja a hosszú légi utazás kapcsán fellépő acut vénás tromboembóliák rizikófaktorainak vizsgálata. A szerzők nem véletlenül foglalkoznak ezzel a témával, hiszen munkahelyük Honoluluban van, ahová évente több mint 6 millió látogató érkezik, legkevesebb öt órás repülőút után. A repülőút során fellépő tromboembólia viszonylag gyakori, különösen, ha azzal hasonlítjuk össze, hogy a légi utazás során más megbetegedés nem szokott előfordulni. A szerzők retrospektív tanulmánya 254, 1988-1993 között a kórházukba mélyvénás trombosis, illetőleg pulmonalis embólia diagnózissal felvett beteg adatait dolgozta fel. A hosszú repülőút után 20 férfi és 24 nő került ezen diagnózisokkal felvételre. Életkoruk 32-86 év közötti - átlagosan 63 év - volt, a betegek nagy többsége (93,2%) negyven év fölötti. Az utazás 5-17 órás volt. A tünetek 2 esetben a repülőúton, 37 esetben a leszállást követő héten, 5 esetben azt követően jelentkeztek. Az utóbbi 5 eset mindegyikében pulmonalis embóliát találtak. A betegek közül 11- nél (25%) mélyvénás trombózist és pulmonális embóliát is, 28-nál (63,6%) embólia nélküli trombózist, 5 betegnél (11,4%) trombózis nélküli pulmonalis embóliát diagnosztizáltak. Az esetek 95%-ában a mélyvénás thrombus a lábszár fölé terjedt: 10 esetben a vena poplitea, 13 betegben a femoralis superficialis, 6-ban a femoralis communis, 8-ban az iliaca trombózisát találták. A betegek többsége végtag fájdalommal és duzzanattal jelentkezett, de akadt olyan is, akinél phlegmasia alba dolens vagy phlegmasia coerulea dolens klinikai képe alakult ki. 12 betegnek cardiopulmonalis panaszai is voltak. Két esetben műtétet végeztek, a többi beteget konzervatívan kezelték. Halálozás nem volt, mind a 44 beteg stabil állapotban hagyta el a kórházat. Elbocsátásukkor elutaztak, s ezért elvesztek a követés elől. Eseteiket a rizikófaktorok fennállása alapján is feldolgozták. Ezek szerint korábbi mélyvénás trombózis 34%-ban, krónikus betegség vagy rosszindulatú daganat 25%-ban, hormon kezelés 16%-ban, friss alsó végtagi sérülés 11%-ban, friss sebészeti beavatkozás vagy érkatéterezés 9%-ban fordult elő. A szerzők további, a légi utazással kapcsolatos rizikófaktorok jelentőségéről is szólnak, mint az alacsony páratartalom és hypoxia a gépen, az alkohol diuretikus hatása, nem elegendő folyadék felvétele, dohányzás, ülő pozíció és immobilitás. Tehát kétféle rizikófaktorról beszélhetünk: az egyik a betegekkel függ össze, a másik a repülővel, és ezek a tényezők egymást erősíthetik. Feltehetően ez az oka annak, hogy a repüléssel kapcsolatosan több megbetegedés fordul elő, mint más utazások során. A szerzők az említett kórképek megelőzésére aktív trombózis profilaxist javasolnak. Egészséges utasoknak bő folyadékfelvétel, rendszeres lábtorna, lehetőleg óránkénti séta, az említett rizikófaktorokkal rendelkezők számára pedig - orvosi konzultáció alapján - rugalmas kompresszió és gyógyszeres kezelés is javasolt.
Dr. B. I.
Érbetegségek: 1997/3. - 31. oldal