Nyomtatás
Szerzők: PHILIP COLERIDGE-SMITH, NICOS LABROPOULOS, HUGO PARTSCH, KEN MYERS, ANDREW NICOLAIDES, ATTILIO CAVEZZI

A duplex ultrahang vizsgálat az alsó végtati vénáinak morfológiai és haemodinamikai kiértékelésében viszonyítási alappá vált. A jelen közleményben bemutatott projekt a Nemzetközi Phlebológiai Unió (Union Internationale de Phlébologie - a továbbiakban UIP) kezdeményezése volt, azzal a céllal, hogy a nemzetközi szaktekintélyek az alsó végtag vénái ultrahang vizsgálatának módszerében egyetértésre jussanak. Te". Konszenzus konferencia irányításával alkotják meg a konszenzus dokumentumot.
Módszerek. Jelen közlemény szerzői számos ország szakembereit hívták meg, hogy vegyenek részt a projektben. A szakértők által adott ismertető minden résztvevő számára hozzáférhetővé vált az UIP honlapján. A szerzők készítettek egy dokumentumtervezetet az UIP 2003. augusztusában, San Diegóban (USA) megrendezett tanácskozására. A találkozót követően a szerzők egy átdolgozott tervezetet köröztettek a résztvevők között, s további kommentárokat és módosításokat fogadtak el. Természetesen, az okmány végleges szövegét minden résztvevő elfogadta.
Eredmények. A szakértők részletes javaslatokat, ajánlásokat tettek azon módszerekre vonatkozóan, amelyek a duplex ultrahang-vizsgálatnál, a képek kiértékelésénél és a méréseknél használandók. A dokumentum módszereket ajánl az alsó végtag superficialis és perforans vénáinak teljes kiértékelésére, valamint javaslatokat tartalmaz az eredmények közlésére és a vizsgálathoz szükséges szakszemélyzet képzésére vonatkozóan is. Konkluzió. A szerzők és a szakemberek nagy része egyetértésre jutott az alsó végtag vénás rendszerének duplex UII-vizsgálati módszertanával kapcsolatban.
*A szerzők felkérésére, a szélesebb körű tájékoztatás érdekében magyarul, az eredetivel azonos tartalommal publikált közlemény. (A szerk.)

Érbetegségek: 2006/3. 87-97. oldal

KULCSSZAVAK

Konszenzus dokumentum, duplex, uh-vizsgálat, vénás rendszer, krónikus vénás megbetegedés

Bevezetés

A duplex ultraszonográfia valószínűleg a leggyakrabban használt vizsgálati módszer a vénás rendszer diagnosztikájára az alsó végtag krónikus vénás betegségének (a továbbiakban angol rövidítéssel: CVD) kezelése során. A gyógyítás különböző módjainak eredményeit duplex UH-val kiértékelték, s ezek az adatok, megállapítások az orvosi szakirodalomban meg is jelentek. Mindezek ellenére jelenleg sincs egyetértés a phlebológiai és az érbetegségekkel foglalkozó társaságok között abban a kérdésben, hogy a duplex ultraszonográfia miképpen lehet a legeredményesebb a CVD esetében. A dokumentum célja, hogy az alsó végtag duplex UH-vizsgálata vonatkozásában összegezze a legjobb gyakorlatot azon klinikusok egyetértése alapján, akik mindennapi praxisukban rendszeresen használják ezt a technikát. Ahol lehetséges volt, mindez az objektív szakirodalmi információkra és a személyes gyakorlatra épült.

A dokumentum elkészítésének módszertana

Az UIP nemzetközi szervezet, amelybe tagként nemzeti phlebológiai társaságok jegyezhetők be. A szervezet számos kezdeményezés révén segíti a tudományos kutatást és a vénás betegségek jobb klinikai kezelését - nemzetközi kongresszusok megrendezésével, szponzorok révén kutatási támogatások gyűjtésével, konszenzust kialakító tanácskozásokkal. A legújabb konszenzus kiadványok tartalmazzák az alsó végtag vénáinak nomenklaturáját (1) és a CEAP-klasszifikáció felülvizsgálatára vonatkozó javaslatokat (2), amelyek a revideált CEAP-osztályozás (3) publikálásához vezettek.
Az UIP - a vénás megbetegedések duplex UH-vizsgálatának módszereiről és az eredmények értelmezéséről készülő konszenzus létrejötte érdekében - felkérte jelen közlemény három szerzőjét (A. Cavezzit, P. Coleridge-Smith-t és N. Labropoulost), hogy gyűjtsenek össze szakértőkből egy nemzetközi csoportot. A Konszenzus Csoport önállóan működik, hogy biztosítsa a személyes vélemények kifejtésének lehetőségét is, amelyek nem feltétlenül tükrözik a tudományos, illetve orvosi társaságok álláspontját, amelyeknek egyébként az illető szakértők esetleg tagjai. A szakértőket felkérték, hogy a vénák duplex UH-vizsgálatának egyes részleteit írják le, és az írást küldjék el. A szakértők által kifejtett vélemények minden résztvevő számára megismerhetőek lettek az UIP web-oldalán. Ezen ismertetők cikkekre történt hivatkozásokat, fotókat, diagrammokat tartalmaztak, és ajánlásokat tettek a Konszenzus Dokumentum szövegére vonatkozóan. Az eljárás során idézett irodalmi hivatkozások nem a szakirodalom szisztematikus áttekintése céljából kerültek kiválasztásra, hanem elfogadott megállapítások támogatását szolgálják. A szakértők elismerték, hogy számos állításuk nem volt részletes tudományos tanulmány témája, de a specialisták személyes gyakorlatát mutatja.
Jelen közlemény szerzői készítettek egy dokumentumtervezetet, amely megjelent az UIP honlapján, ezt számosan megvitatták, további észrevételeket és ajánlásokat tettek. A szervező bizottság tagjai és a szakértők közül sokan (Id. a cikk végén található felsorolást) megjelentek az UIP kongresszusán, San Diegóban, 2003. augusztusában, hogy megvitassák a konszenzus dokumentum tervezetét és a felmerült egyéb javaslatokat. Egy újabb dokumentumtervezet körözésre került az összes szerző körében, akik újabb észrevételeket tettek. A tervezet további felülvizsgálatait követően a végső dokumentumot minden szakértő elfogadta.
Jelen közlemény szerzői úgy vélik, hogy a vázolt megvitatási eljárás során egy valóban hiteles konszenzus jött létre. A Konszenzus Csoport minden klinikai tanulmányt osztályozott a bizonyítás szintjének világos értékelése alapján. Ezt a megközelítést elutasították, mert kevés olyan, e területen született tanulmány van, amely magas szintű bizonyítást tartalmaz.
Az ajánlások az elérhető bizonyítékok és a Konszenzus Csoport egyesített klinikai tapasztalatainak összegezésén alapulnak. A szerzők azt tanácsolják, hogy az ajánlások figyelembe vétele (végrehajtása) mindig az egyes intézmények felszereltsége szerint történjen. Mi azt a célt tűztük ki, hogy dokumentumunk mindenütt a helyi protokoll megalapozását szolgálja; ne tekintsék "kőbe vésett" utasítások sorozatának.

A duplex UH-vizsgálat célja

A CVD-ben szenvedő betegek duplex UH-vizsgálatának be kell mutatnia mind a vénák anatómiai rendszerét, mind az alsó végtag keringési rendellenességeit.
A következő adatokról nyerhetünk képet:

  1. Mely saphena funkciók inkompetensek; ezek lokalizációja és átmérője.

  2. A reflux mértéke a comb és a láb vena saphenáiban, ezen vénák átmérője. Az inkompetens perforans vénák száma, elhelyezkedése, átmérője és funkciója.

  3. Egyéb releváns vénák, amelyek refluxot mutatnak.

  4. Minden felületes visszér telődésének eredete (ha még azt fentebb nem írták le).

  5. Hypoplasztikus, atrériás, hiányzó és eltávolított vénák.

  6. A mélyvéna-rendszer állapota, beleértve a billentyűk kompetenciáját és az előzetes vénás trombózis bizonyítékait.

Indokolás

A legtöbb páciens, akinek felületes (superficialis), mély- és perforans vénáit duplex ultrahanggal megvizsgálják, a varikózus vénák kezelésére jelentkezett. A vizsgálat által szerzett információk általában jelentős hatást gyakorolnak arra, hogy az ajánlott kezelés és annak módszere a legmegfelelőbb legyen. Sapheno-femoralis vagy sapheno-poplitealis junkció inkompetencia esetén a pácienseknek felajánlható a műtét, a duplex irányított szkleroterápia vagy az endovénás eljárás (rádiófrekvenciás coagulatióval vagy endovénás lézerterápiával). Azok, akiknél a saphenatörzsek izolált inkompetenciája mutatkozik, kezelhetők phlebektómiával vagy szkleroterápiával. Ha kudarcot vall a vénás telődések eredetének azonosítása és kezelése, valószínűleg a visszerek korai kiújulásával kell számolni.

A Duplex Scan
A duplex szkennelés indikációi


Tekintettel arra, hogy a vénás reflux rendszerint hatással van mindkét végtagra, ajánlott mindkettőt már az első vizsgálat során tanulmányozni, akkor is, ha csak az egyik mutat vénás betegségre utaló jelet. Ez az alaposabb vizsgálat azonban attól is függ, hogy milyen diagnosztikus eszközök állnak rendelkezésünkre.

Primér komplikáció mentes varikózus vénák a vena saphena rnagna régiójában

Vitatott, hogy vajon minden páciensnél elvégzendő-e a szkenneléses vizsgálat (4, 5). A klinikai vizsgálat akár folyamatos hullámú, azaz CW Dopplerrel, akár anélkül, több mint 30%-kal téved a mély- és a felületes vénák fontos összeköttetéseit és az érintett vénákról nyert információkat illetően, ha összehasonlítjuk a duplex szkenneléssel (6).

A vena saphena parva területi primér, komplikáció mentes varikózus vénák

A kezelést megelőzően a duplex szkennelés elkerülhetetlen, hogy megállapítható legyen: vajon sapheno-poplitealis junkció van-e, s hogy bejelöljük annak szintjét, illetve lássuk annak egész anatómiáját, azaz a gastrocnemius vénákkal való összeömlést (7-9).

Saphenáktól független varixok

Olyan vénák, amelyek összefüggésben vannak a medencei/perinealis vénás refluxokkal, varixok, amelyek nincsenek összefüggésben a vena saphena magvával és a vena saphena parvával, avagy elszigetelt oldalsó combi varikózus vénák, amelyekben nem indokolt sem a saphena ligatora, sem a stripping.

Recidív varikózus vénák

A duplex szkennelés elengedhetetlen ahhoz, hogy a recidív varixok komplex anatómiáját és haemodinamikáját láthassuk, s megítéljük: vajon a műtét vagy az endovénás kezelés megfelelő-e? (10-12.)

Krónikus vénás betegség komplikációkkal

A duplex szkennelést nélkülözhetetlennek tartjuk ahhoz, hogy kiértékeljük a mély- és a felületes vénás rendszer érintettségének mértékét, hogy előre jelezhető legyen a a varikozitás kezelése utáni eredmény. Szükséges a vizsgálat ahhoz, hogy a mélyvénás rekonstrukcióra alkalmas pácienseket kiválasszuk.

Duplex ultrahangos utánkövetés a kezelés befejeztével

Ez azért indokolt, hogy kiértékeljük a terápia eredményét, és korán észlelhető legyen a betegség esetleges kiújulása (13). Ugyanakkor: valószínűleg ez az egyetlen út, amellyel értékelhető a jövőbeni eredmény első szintű evidenciája.

Vénás malformációk

E betegségcsoportnál a duplex ultrahangos képalkotást az érmalformációk (anginmák) kivizsgálására, és azok megfelelő kezelésére alkalmazzuk. A vizsgálat anatómiai információkat ad a malformáció méretéről, az érintett végtag más véredényeihez való kapcsolatáról (14). Arra is használatos, hogy a malformációt szkleroterápiával kezeljük. Az ultraszonográfia gyakran a további, mágneses rezonanciás képalkotás előzménye.

Indokolás

A duplex UH-vizsgálat képes lokalizálni és pontosítani a vénás probléma eredetét. Egy olyan "térképet" rajzol, amely segít kiválasztani a legjobb kezelést, majd kiértékelni a vénás problémák kezelésének tapasztalatait.

A készülék-igény és a Leállítások iránt támasztott követelmények

Ehhez a vizsgálathoz színes duplex ultrahang-készülék javasolt. 7,5-13 MHz-es magas frekvenciájú, lineáris elrendezésű transzducer (kézi vizsgálófej) megfelelő ahhoz, hogy az alsó végtag superficialis vénáiról jó minőségű képeket kapjunk. A 3,5-5 MHz-es, ívelt transzducer hasznos a nagyon nagy vagy ödémás végtagok vizsgálatakor.

B-mód beállítások

A felületes vénák normális esetben 1-3 cm-re fekszenek a bőr alatt, amelyeket a szokásos képalkotások általában longitudinális nézetben jelenítenek meg, ekkor a vénák proximális végét a képernyő bal oldalán látjuk, míg transzverzális nézetben a jobb végtag lateralis és a bal végtag medialis széle jelenik meg a monitor bal oldalán. A transzducer fókuszáló zónáját tegyük a megfelelő szintre, hogy a legjobb B-mód képet kapjuk a vizsgált vénáról. A gain és dinamikus gain állítót (DGC) úgy mozgassuk, hogy a véna lumene sötét legyen ott, ahol nincs akut vagy krónikus trombózis, csak nagyon lassú véráramlás mutatkozzon (a sejthalmazok ugyanis spontán kontrasztot adhatnak), de trombózis echót ábrázoljanak a lumenben.

Pulzus-hullámú spektrális vagy színes Doppler beállítás

A "low flow" beállítás használata ajánlott ahhoz, hogy optimalizáljuk a készüléket a vénákon belül előforduló lassú véráramlási sebesség megfigyelésére. A Doppler-tartományt a falszűrővel 5-10 cm/s-ra kell beállítani, a legalsó értékre. A legjobb az, ha növeljük a Doppler-gaint, hogy jelentkezzen egy kis "zaj" a színes vagy a pulzatilis Doppler-jelben, amely a rendszer maximális érzékenységét biztosítja. Tanácsos növelni a Doppler-tartományt, és csökkenteni a színgaint magas vénás éráramlású pácienseknél, hogy a jelentős szín műtermékeket elkerüljük. Elfogadott a kék szín használata a szív felé irányuló vénás áramlásra, és a piros szín a reverz (vénás reflux) irányának jelölésére.

A páciens és a vizsgálófej helyzete

Ahhoz, hogy szabályszerűen standardizáljuk a véna átmérő és a reflux mérését, a felületi vénák vizsgálatát álló páciensen ajánlott végezni. A horizontális testhelyzet nem megfelelő sem a reflux, sem a véna átmérő meghatározása szempontjából. Mindemellett a szakirodalomban mind a fekvő, mind az álló pozícióban végzett vizsgálatokról megjelentek cikkek. A lábszár vénáinak vizsgálata legjobban ülő vagy álló testhelyzetben lévő páciensen hajtható végre, összhangban a megnézendő struktúrákkal (1. ábra). A vénák transzverzális vagy longitudinális nézete alkalmazandó az alsó végtagok duplex UH-vizsgálata során. A transzverzális nézet sokkal pontosabb általános információt ad a morfológiát, és - kompressziós manőver révén - az endoluminalis thrombus lehetséges jelenlétét illetően, míg a longitudinális nézet segít még pontosabban kiértékelni az orthograd áramlást és a vénás refluxot. A transzducer és a véna közötti inszonáció szögének 45-60 fokosnak kell lennie ahhoz, hogy optimális szín- vagy spektrum-Doppler-jelet kapjunk.

v

1. ábra: A páciens testhelyzete és a szonda az alsó végtag duplex UH-vizsgálata közben.
(A felvételt K. Jaeger [Bázel] szíves engedélyével közöljük.)

A reflux vizsgálata

A vénás reflux definíciója


A vénás refluxnak nevezzük a fiziológiással ellentétes irányú áramlást, amely több mint 0,5 s-ig tart (16, 17), bár az összes vénaszegmentumot illetően a pontos időtartamban nincs egyetértés a publikációk között.
Több módszert használnak a reflux tisztázására:

A vénás reflux kideríthető úgy, hogy a vizsgálat alatt álló vénát megfigyeljük, miközben a fent említett módszerek valamelyikével kompressziót alkalmazunk. A kompressziót hirtelen felengedve a reflux jelenléte és időtartama megfigyelhető. A reflux kvantitatív értékeléséhez a pneumatikus mandzsetta leengedése használatos (18). Ez talán a legjobban reprodukálható, bár sokan úgy találták, hogy technikailag nehezebben kivitelezhető. Számos szakértő úgy gondolja, hogy a Valsalva-manőver jobb megoldás a sapheno-femoralis junkció billentyű-kompetencia tesztelésére.

A páciens előkészítése

A pácienst egy kellően megvilágított helyiségben vizsgáljuk, hogy lehetővé tegyük az alsó végtagok alapos kiértékelését, és kirajzolódjon, hogyan futnak le és oszlanak a visszerek. Az alsó végtagokat a visszerek és a műtéti hegek szempontjából egyaránt megnézzük; ez segít kideríteni a reflux eredetét és megkönnyíti a további vizsgálatot. Fontos elmagyarázni a betegnek, hogy mi fog történni, elsősorban a Valsalva-manővert. A reflux eredete valószínűleg a későbbiekben, még a nap folyamán kialakul, különösen a nem tágult vénaszegmenseknél. A meleg környezet elősegíti a vénák tágulását, hideg környezetben viszont összeszűkülnek, s ez megnehezíti vizsgálatukat; a borderline vénás reflux eltűnhet. A vizsgálat alatt álló alsó végtagot el kell lazítani, hogy jó vénás telődést engedjünk a lábszár-vénákban. A 2. ábra mutatja a vizsgálandó nagy superficialis vénák szokványos felületi pozícióit.

2. ábra: A nagy superficialis vénák felületi lefutása.
AASV: vena saphena accessoria anterior,
GSV: vena saphena magna,
TE: a vena saphena parva comb-ága,
SPJ: sapheno-poplitealis junkció,
SSV: vena saphena parva.

A vena saphena magna, a térdtől proxinnulis mélyvénák és a combon lévő peiforansok vizsgálati protokollja

A páciens testhelyzete

A páciens álljon szemben a vizsgálóval, kifelé fordított vizsgálandó lábbal, amelynek sarka a földön van, a testsúly pedig a másik végtagra nehezedjen.

A vena saphena magva és a vena saphena accessoria

Kezdjük a vizsgálatot az egyik végtag lágyékhajlatánál. Használjunk transzverzális nézetet, hogy azonosítsuk a vena saphena magnót és a vena femoralis communist, mindkettő az arteria femoralis communistól medialisan fekszik; ismerjük fel a "Mickey Mouse" jelet (3. ábra).

3. ábra: A vena femoralis communis és a jobb oldali lágyékhajlatban lévő artéria transzverzális nézete:
"Mickey Mouse kép";
CFA: arteria femoralis communis,
CFV: vena femoralis communis,
SFJ: sapheno-femoralis junkció.
(P. Coleridge-Smith archívumából.)

Ha nincs junkció, mert a vena saphena magvát eltávolították, akkor a "Mickey" mediális "füle" hiányzik. Sok véna látható a sapheno-femoralis junkció régiójában, és a vena saphena magna két billentyűje (a terminális és a preterminális) is ábrázolódik a sapheno-femoralis junkció közelében. Fontos azonosítani ezeket a mellékágakat és a vena saphena magnabillentyűket, mert sok haemodinamikai variációt figyelhetünk meg (19).
Keressük meg a lehetséges reflux-forrásokat vagy a proximalis insufficiencia pontokat, beleértve a sapheno-femoralis funkciót, az alhasi vagy medencei, a combi vagy lábikrai perforansokat vagy a Giacomini-vénát is.
Transzverzális nézetben határozzuk meg, hogy a reflux célpontja vajon:
    a./ a vena saphena magva a saphena compartmentben;     b./ a vena saphena anterior mellékvéna, amely enyhén kívülről helyezkedik el a vena saphena magnóhoz képest, és amely az alul lévő femoralis véredények mentén fut;     c./ saphena fasciánál felületesebben futó nagy mellékágak.
A vena saphena magva és a vénás reflux medencei eredete közötti kapcsolat gyanítható, ha ott hirtelen megnő a vena saphena magva átmérője, bár az átmérő csökkenhet egy inkompetens mellékágnál. Továbbá érdemes vizsgálódni a lágyéki nyirokcsomó területén, distalisan a sapheno-femoralis funkciótól, ahol normális és visszeres vénák húzódhatnak (20).
Kövessük a vena saphena magnót vagy a mellékágakat teljes hosszban a bokáig. Ez a véna egy fascialis compartmenten belül fekszik, ami a B-mód ultrahang-képen könnyen azonosítható (4. ábra). Ez a kép széles körben "saphena szem"-ként ismert. Teszteljük minden egyes centiméteren a kompresszibilitást és a refluxot.

4. ábra: A "saphena szem" - a combban futó vena saphena magna transzverzális ultrahang-képe, amely a saphena compartmentet alkotó fasciákat is mutatja.
Más felszíni alsó végtagi vénák, ideértve a vena saphena anteriort és a vena saphena parvát, szintén a fasciális compartmentekben fekszenek.
Saphenous fascia: saphena fascia, Great saphenous vein: vena saphena magna, Investing fascia of the thigh: a combot burkoló fascia.

Mérjünk átmérőt a funkciónál és végig a vena saphena magván, ha van reflux. Sok szerző a saphcno-femoralis junkció alatt 3 cm-rel méri a vena saphena magva álmérőjét. További hasznos mérési helyek vannak a comb középső részén és a térdnél. A méretet a saphena vénatörzsről vegyük, és ne valamelyik varixról vagy inkompetens billentyűs dilatált szegmentumról. Az átmérő mérése arra használható, hogy a különböző kezelési típusok között segítsen dönteni, mint például a (duplex irányított) szkleroterápia, a rádiófrekvenciás beavatkozás, az endovénás lézerterápia és a műtét. A saphenatörzs bőr alatti mélysége fontos lehet azoknál a betegeknél, akiknél rádiófrekvenciás elzárásra vagy endovénás lézerterápiára gondolunk. Ezek a méretek kiindulási fő vénáit. Állapítsuk meg, hogy van-e sapheno-poplitealis junkció. Ha igen, nézzük a junkciót longitudinalis nézetben. Teszteljük a vena popliteát a sapheno-poplitealis junkciótól proximalisan és distalisan, a gastrocnemius vena csatlakozást és a sapheno-poplitealis junkciót reflux vagy trombózis kiderítése céljából. Határozzuk meg, hogy a sapheno-poplitealis junkció kompetens-e, és van-e reflux a vena saphena parvában. A vena saphena parva reflux lábikra izomösszehúzódás vagy a lábikra kézi kompressziója (szisztolés fázis) során sok betegnél lehet, akiknél ez vena poplitea és/vagy vena femoralis obstrukcióra utal (23), bár tipikus reflux a lábikra-felengedés (diasztolés fázis) alatt a legnyilvánvalóbb. Ha van reflux, mérjük meg a vena saphena parva átmérőjét a saphcno-poplitealis junkciótól 3 cm-re distalisan (vagy a poplitealis hasadékban) és a lábikra középső részénél, elkerülve a véna varfixait. Mérjük meg a poplitealis bőrránchoz viszonyítva a sapheno-poplitealis junkció szintjét. A vena saphena parva csatlakozhat a vena popliteához középen, hátul vagy oldalt, tehát tanácsos feljegyezni a helyzetét a vena poplitea kerületéhez viszonyítva. Bizonyosodjunk meg, hogy van-e, avagy hiányzik egy vena saphena parvát vagy gastrocnemius vénát kísérő artéria. Ez a duplex irányított szkleroterápia során lehet fontos. Keressünk alternatív reflux-forrásokat, ide értve a vena saphena parva kapcsolatát egy poplitealis perforanssal, a vena saphena magva mellékággal, a faron vagy a perineumon átlépő medencei vénákkal, a vena saphena parva comb-ágával vagy a Giacominivénával. Nézzük meg a vena saphena magva és mellékágai, a vena saphena parva vagy a Giacomini-véna refluxának alternatív elfolyásait.
Vizsgáljuk a vena saphena parva combon lévő ágát és annak kapcsolatát a mély combvénákkal vagy a medencei vénákkal. A Giacomini-véna lefutásának nagy részén mélyen az izomfascián van (24). Határozzuk meg ennek a vena saphena parvával való distalis és a vena saphena magvával fennálló proximalis kapcsolatát. Mutassuk ki az áramlás irányát, és állapítsuk meg, hogy van-e lefelé reflux a saphenofemoralis inkompetenciából a vena saphena parvába, vagy a sapheno-poplitealis inkompetenciából a vena saphena magnóba.

A térd alatti vénák UH-képalkotásának protokollja

A páciens testhelyzete

A térd alatti vénákat - a felszíni vénák esetében - álló páciensen, avagy ülő páciensen nézzük meg úgy, hogy a páciens lába a vizsgáló térdén vagy egy lépcsőn nyugszik.

Cruralis mélyvénák

Kellő tapasztalattal minden cruralis mélyvéna azonosítható. A vena tibialis posteriorokban a reflux tükrözi legjobban a klinikai sajátosságot. A vena tibialis posteriorokat medialis vagy postero-medialis nézetben, a vena peroneákat postero-medialis vagy posterior nézetben vizsgáljuk.
Ezeket a vénákat jelenleg is fennálló vagy múltbéli vénás trombózis esetében, illetve a lábszár perforansok inkompetenciája esetén kell megvizsgálni. A vena peroneák előzetes vénás trombózis által a leginkább érintett cruralis vénák (25). A soleus vena és a mélyen az izomcsoportjukban lévő gastrocnemius vénák szemrevételezése teszi kompletté a láb mélyvénáinak alapvizsgálatát.

A lábszár felszíni vénái

Vizsgáljuk meg a vena saphena magnót a lábszáron, vénás refluxot keresve. A láb középső harmadától az alsó harmadáig a vena saphena magva kompetens azon páciensek végtagjainak több mint 97%-ánál, akiknek a végtagja törzsi inkompetenciát mutat (26), de a térd alatti vena saphena magva inkompetens lehet ott, ahol a véna proximalisabb része kompetens, ezért megvizsgálandó. Visszérműtétet követően a térd alatti vena saphena magva inkompetenciája telítheti a visszereket a bokánál és a lábfejben. Vizsgáljuk meg a hátsó ív-vénát (Leonardo-véna), amely a vena saphena magva egy mellékága a lábszáron, keressünk perforansokat, amelyek ehhez a vénához kapcsolódnak a középső lábikrarészben, és teszteljük a refluxot a vénában, amely esetleg visszér-tágulatot okozhat a lábszár középső részén.

Lábikra-perforansok

A perforansok áthaladnak a mély izomfascián, amely a B-mód képen elütő csíkként mutatkozik. Keressünk perforansokat a lábszár kerületében. Nem mindegyik perforans - kompetens vagy inkompetens - fedezhető fel. Ha kifelé tartó áramlást mutatnak, mérjük meg az átmérőjüket a mély izomfasciánál és szintjüket a medialis vagy lateralis bokacsontnál. Mindazonáltal, az átmérő mérete alapján önmagában nem különböztethető meg a kompetens és az inkompetens perforans (27). Teszteljük a bidirekcionális áramlást színes Dopplerrel vagy spektrum analízissel distalis izomösszenyomás vagy izometrikus lábikra-izomösszehúzódás után. A fentiek ellenére megjegyzendő, hogy nincs konszenzus a bidirekcionális áramlás pathológiai jelentőségét illetően.
Egy perforansban a bidirekcionális áramlás annak inkompetenciáját mutatja, ám sok szerző amellett érvel, hogy valódi pathológiai inkompetencia csak akkor áll fenn, ha a lábikra-izomellazulás diasztolés fázisa vagy a kompresszió felengedése alatt refluxot találunk. Ennek alapján sok szerző ajánlja, hogy teszteljük a befelé és kifelé irányuló áramlást külön a lábikra-izomösszehúzódás vagy kompresszió, illetőleg a lábikra-izomellazulás vagy felengedés alatt, hogy ennek segítségével megkülönböztethetők legyenek a pathológiás perforansok a visszacsatolóktól (28). A külső és a belső áramlás hozzávetőleges időtartamának kiértékelése talán adatot adhat a nettó áramlásra (29, 30).

A vizsgálat szervezése és a lelet leírása

Az alsó végtag krónikus vénás megbetegedésében szenvedő páciensek morfológiai és haemodinamikai változásai vizsgálatának jelentősége, hangsúlyossága meglehetősen különbözik attól a teszteléstől, amelyet mélyvénás trombózis gyanúja esetén végeznek. A vizsgálatot olyan orvosnak kell indikálnia, aki felvette az anamnézist és klinikai vizsgálatot végzett, amely valós indokot, egyben útmutatást is ad, hogy mit kell keresni.
A vizsgálat indikációi:

Lelet az alsó végtag vénái duplex UH-vizsgálatainak eredményeiről

A leletnek meg kell jelölnie, hogy milyen okból kezdték cl a vizsgálatot. Hasznos lehet, ha a lelet ultrahang-képeket is tartalmaz, hogy bemutassuk, mit találtunk - bár hozzá kell tenni, hogy sok esetben a vizsgálat dinamikus jellege miatt kisebb a kimerevített, csak egyszeri pillanatot rögzítő fotók értéke. Sematikus ábrával és a lelet szövegével sokkal hatékonyabban ismertethető, hogy mit találtunk. A videofelvételek hasznosak a minőségi kontroll szempontjából, de ezek általában nem részei a vizsgálati leletnek.
A leletek részletezzék az észlelt vénás refluxot, a visszerek fejlődését, avagy a vénás betegség más formáiról nyert információkat. Tartalmazzák az inkompetencia jelenlétét minden egyes saphena junkcióban és a reflux kiterjedését minden saphena-törzsben, leírva a vena saphena magnót a combban és a lábszárban, elkülönítve, ahol indokolt. A morfológiai és a haemodinamikai abnormitások - a visszerekkel és a beteg vénák helyzetével kapcsolatban - bemutathatók egy sémás ábrán. A rekurrens visszerek esetében hasznos tudni, hogy a kiújulás egy korábban lekötött junkcióban történt-e, vagy a korábban kezelt saphena-törzs rekanalizálódott. Hasznos, ha a lelet tartalmazza a beteg vénák átmérőit, akár a saphena-törzsekét, akár a perforansokét, mivel ez befolyásolhatja az adott véna kezelését. A lelet továbbá adjon információt a hypo-plasztikus, atréziás vagy korábbi operáció során eltávolított vénákról.
A mély- és felületes vénák, amelyek korábbi vagy jelenlegi vénás trombózist szenvedtek, szerepeljenek a leletben, beleértve jelenlegi kompetenciájukat, illetve jelezve, hogy a véna elzárt maradt-e, vagy rekanalizálódott, avagy a rekanalizálódott véna inkompentenssé vált-e, s milyen mértékben.

Indokolás

A leletnek az a célja, hogy közvetítse a vizsgáló által nyert összes információt a klinikusoknak, akik felelősek a betegek kezeléséért. A leletnek nagy hatása van a betegek kezelésére, tehát a leletnek olyannyira félreérthetetlennek kell lennie, amennyire csak lehetséges. Az információs folyamat nyilvánvalóan könnyebbé válik, ha a vizsgáló és a klinikus - aki felelős a kezelésért - egyazon személy, bár egy alapos, ábrát is tartalmazó lelet mindig ajánlott a kezeléshez és az utánkövetéshez.

A vénás duplex UH-vizsgálatot végző személyzet képzése

Az egyes országok között lényeges eltérés mutatkozik abban, hogy kik végzik el a vizsgálatot. Az Egyesült Államokban és Ausztráliában általában bejegyzett értechnológusok, az Egyesült Királyságban értudományi szakemberek, számos országban pedig radiológusok végzik el a vizsgálatot. Azonban gyakori, hogy a sebészek, az angiológusok és a phlebológusok maguk végzik a betegség vizsgálatát. Nagyon is kívánatos, hogy az a személyzet, amely a vizsgálatok végrehajtásában részt vesz, rendszeres tréningben részesüljön, amely egyaránt ad elméleti információkat, gyakorlati továbbképzést és tartalmazza a munkanaplóban lejegyzett vizsgálat klinikai gyakorlatát.

Indoklás

A duplex UH-vizsgálatból csak akkor nyerhető megbízható információ, ha olyan személyzet végzi, amely alaposan ismeri a vizsgálandó betegség pathológiai jellemzőit. Ez minden esetben a témával kapcsolatos széles körű elméleti tudást és az ultrahang-képek értelmezéséhez gyakorlati tapasztalatot igényel.

Köszönetnyilvánítás

Az alábbiakban azon szakértők névsorát közöljük, akiket ezen dokumentum áttekintésére a San Diegóban tartott Konszenzus Tanácskozásra, avagy az internet útján felkértek:

Allegra, Claudio (Olaszország), Antignani, P. Luigi (Olaszország), Bergan, John (USA), Bradbury, Andrew (Nagy-Britannia), Caggiati, Alberto (Olaszország), Cappelli, Massimo (Olaszország), Cavezzi, Attilio (Olaszország), Chunga Chunga, Juan (Peru), Clough, A. (USA), Coleridge-Smith (Nagy-Britannia), Creton, Denis (Franciaország), De Simone, Juan (Argentína), Franceschi, Claude (Franciaország), Gallenkemper, Georg (Németország), Georgiev, Mihael (Olaszország), Grondin, Louis (Kanada), Guex, J. Jerome (Franciaország), Jaeger, Kurt (Svájc), Jeanneret, Christina (Svájc), Kabnick, Lowel (USA), Labropoulos, Nicos (USA), Lindhagen, Anders (Svédország), Marshall, Markward (Németország), Morrison, Nick (USA), Myers, Ken (Ausztrália), Nelzen, Olle (Svédország), Nicolaides, Andrew (Ciprus), Partsch, Hugo (Ausztria), Pereira Alves, Carlos (Portugália), Pichot, Olivier (Franciaország), Pieri, Alessandro (Olaszország), Rabe, Eberhard (Németország), Raymond-Martintbeau, Pauline (Kanada), Ricci, Stefano (Olaszország), Rilantono, Lily I (Indonézia), Schadeck, Michel (Franciaország), Scuderi, Angelo (Brazília), Somjen, George M. (Ausztrália), Staelens, Ivan (Belgium), Strejcek, Jaroslav (Csehország), Tessari, Lorenzo (Olaszország), Thibauld, Paul (Ausztrália), Uhl, J. Francois (Franciaország), Van Rij, Andre (Új-Zéland), Von Planta, Irene (Svájc), Weiss, Robert (USA), Zamboni, Paolo (Olaszország). A szerzők köszönetüket fejezik ki Pierluigi Antignaninak (az UIP honlap web-mesterének) és Bernhard Partschnak (a munkacsoport titkárának) együttműködésükért.

Irodalom

  1. Caggiati, A., Bergan, J. J., Gloviczki, P., Jantet, G., WendellSmith, C. P., Partsch, H.: Nomenclature of the veins of the lower limbs: an international interdisciplinary consensus statement. J. Vasc. Surg., 2002., 36: 416-422.

  2. Allegra, C., Antignani, PL., Bergan, J. J., Carpentier, P. H., Coleridge-Smith, P., Cornu-Thenard, A. et al.: The "C" of CEAP: suggested definitions and refinements. An International Union of Phlebology conference of experts. J. Vasc. Surg., 2003., 37: 129-131.

  3. Eklof B., Rutherford, R. B., Bergan, J. J., Carpentier, P. H., Gloviczki, P., Kistrter, R. L. et. al.: Revision of the CEAP classification for chronic venous disorders: consensus statement. J. Vasc. Surg., 2004., 40: 1248-1252.

  4. Labropoulos, N., Leon, M., Nicolaides, A. N., Glannoukas, A. D., Volteas, N., Chan, P.: Superficial venous insufficiency: correlation of anatomic extent of reflux with clinical symptoms and signs. J. Vasc. Surg., 1994., 20: 953-958.

  5. Rautio, P., Perala, J., Biancari, F., Wiik, H., Ohtonen, P., Haukipuro, K. et. al.: Accuracy of hand-held Doppler in planning the operation for primary varicose veins. Eur. J. Vasc. Endovasc. Surg., 2002., 24: 450-455.

  6. McMullin, G. M., Coleridge-Smith, P. D.: An evaluation of Doppler unlrasound and photoplethysmography in the investigation of venous insufficiency. Aust. N. Z. J. Surg., 1992., 62: 270-275.

  7. Somjen, G. M., Royle, J. P., Fell, G., Roberts, A. K., Hoare, M. C., Tong, Y.: Venous reflux patterns in the popliteal fossa. J. Cardiovasc. Surg. (Torino), 1992., 33: 85-91.

  8. Lemasle, P., Lefebvre-Vilardebo, M., Tamisier, D., Baud, J. M., Cornu-Thenard, A.: Confrontation écho-chirurgicale de la terminaison de la saphéne externe dans le cadre de la chirurgie d'excrése. Résultats préliminaires Phlebologie, 1995., 3: 321327.

  9. De Simone, J.: Écho-Doppler couleur de la crosse commune petite saphéne-veines jumelles. Aspects anatomiques er hémodynamiques. Phlébologie, 1998., 2: 169-177.

  10. Somjen, G. M., Donlan, J., Hurse, J., Bartholomew, J., Jonhston, A. H., Royle, P.: Venous reflux at the sapheno-femoral junction. Phlebology, 1995., 10: 132-135.

  11. Franco, G.: Explorations ultrasongraphiques des récidives variqueuses post-chirurgicales. Phlébologie, 1998., 51(3): 403413.

  12. Jiang, P., Van Rij, A. M., Christie, R., Hill, G., Solomon, C., Thomson, L: Recurrent varicose veins: patterns of reflux and clinical severity. Cardiovasc. Surg., 1999., 7: 332-339.

  13. Fischer, R., Linde, N., Duff, C., Jeanneret, C., Chandler, J. G., Seeber, P.: Late recurrent saphenofemoral junction reflux after ligation and stripping of the greater spahenous vein. J. Vasc. Surg., 2001., 342: 236-240.

  14. Lee, B. B., Do, Y. S., Byun, H. S., Choo, I. W., Kim, D. L, Huh, S. H.: Advanced management of venous malformation with erhanol sclerotherapy: mid-term results. J. Vasc. Surg., 2003., 37: 533-538.

  15. Yamaki, T., Nozaki, M., Sasaki, K.: Color duplex-guided sclerotherapy for the treatment of venous malformations. Dermatol. Surg., 2000., 26: 323-328.

  16. Sarin, S., Sommerville, K., Farrah, J., Scurr, J. H., Coleridge-Smith, P. D.: Duplex ultrasonography for assessment of venous valvular function of the lower limb. Br. J. Surg., 1994., 81: 1591-1595.

  17. Labropoulos, N., Tiongson, J., Pryor, L., Tassiopoulos, A. K., Kang, S. S., Ashraf Mansour, M, et. al.: Definition of venous reflux in lower-extremity veins. J. Vasc. Surg., 2003., 38: 793798.

  18. Van Bemmelen, P. S., Mattos, M. A., Hodgson, K. J., Bark-ineier, L. D., Ramsey, D. E., Faught, W E. et. al.: Does air plethysmography correlate with duplex scanning in patients with chronic venous insufficiency? J. Vasc. Surg., 1993., 18: 796-807.

  19. Pieri, A., Vannuzzi, A., Duranti, A.; Vin, F., Caillard, Ph., Benelli, L. et. al.: Rőle central de la valvule pré-ostiale de la veine saphéne interne dans la genése des varices tronculaires des membres inférieurs. Phlébologie, 1995., 48(2): 227-229.

  20. Lemasle, P., Uhl, J. F., Lefebvre-Vilardebo, M., Baud, J. M., Gillot, C.: Veines lympho-ganglionnaires inguinales. Aspects anatomiques et échographiques. Conséquences sur la définition de la néogenése. Concéquences thérapeutiques Phlébologie, 1999., 52: 263-269.

  21. Sarin, S., Scurr, J. H., Coleridge-Smith, P. D.: Medial calf perforators in venous disease: the significance of outward flow. J. Vasc. Surg., 1992., 16: 40-46.

  22. Labropoulos, N., Mansour, M. A., Kang, S. S., Gloviczki, P., Baker, W. H.: New insights into perforator vein incompetence. Eur. J. Vasc. Endovasc. Surg., 1999., 18: 228-234.

  23. Pieri, A., Vannuzzi, A., Duranti, A., Michelagnoli, S., Marcelli, F., Santini, M. et al.: La valvule pré-ostiale de la veine saphéne externe. Phlébologie, 1997., 50(3): 343-350.

  24. Ricci, S., Georgiev, M.: Ultrasound anatomy of the superficial veins of the lower limb. J. Vasc. Technol., 2002., 26: 183-199.

  25. Labropoulos, N., Webb, K. M., Kang, S. S., Mansour, M. A., Filliung, D. R., Size, G. P. et al.: Patterns and distribution of isolated calf deep vein thrombosis. J. Vasc. Surg., 1999., 30(5): 787-791.

  26. Cavezzi, A.: Diagnostic de 1'insuffisance veineuse superficielle des membres inferieurs écho-Doppler couleur. Phlébologie, 2000., 1: 15-22.

*A szerzők felkérésére, a szélesebb körű tájékoztatás érdekében magyarul, az eredetivel azonos tartalommal publikált közlemény. (A szerk.)


Érbetegségek: 2006/3. 87-97. oldal