Ez év október 12-én, 86 éves korában a Debreceni Egyetem Orvostudományi Kar emeritus professzora és a Sebészeti Műtéttani Tanszék nyugdíjas vezetője távozott el örökre körünkből. Személyében nagy tudóssal, kiváló tanárral, s egy igaz emberrel lettünk szegényebbek. Sok évtizedes, sikeres pályafutása eredményeként mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban a sebészeti műtéttan kivételesen kiemelkedő képviselője volt. Sokirányú tevékenysége több tekintetben érintette, sőt fejlesztette a magyar érsebészetet is. Méltán megérdemli, hogy a hazai sebészeti műtéttan művelői és az egyetemes orvostudomány képviselői mellett, az érsebészek külön is leróják kegyeletüket személye és életműve előtt.

Érbetegségek: 2021/4. 126-127. oldal

Ez év október 12-én, 86 éves korában a Debreceni Egyetem Orvostudományi Kar emeritus professzora és a Sebészeti Műtéttani Tanszék nyugdíjas vezetője távozott el örökre körünkből. Személyében nagy tudóssal, kiváló tanárral, s egy igaz emberrel lettünk szegényebbek.
Sok évtizedes, sikeres pályafutása eredményeként mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban a sebészeti műtéttan kivételesen kiemelkedő képviselője volt. Sokirányú tevékenysége több tekintetben érintette, sőt fejlesztette a magyar érsebészetet is. Méltán megérdemli, hogy a hazai sebészeti műtéttan művelői és az egyetemes orvostudomány képviselői mellett, az érsebészek külön is leróják kegyeletüket személye és életműve előtt.

Prof. Dr. Furka István

Gyulán született 1935. május 15-én. Édesapja megbecsült hentes és mészáros mester volt, így már kis gyermekkorától kezdve, önkéntelenül megismerte az élő szövetek világát és az alapvető anatómiai struktúrákat. Az államosítás után édesapja mentőápoló lett, így a kis Istvánt már korán megcsapta az egészségügy, az orvoslás szele. Ugyancsak családjából hozta remek kulináris készségeit, amelyekkel szívesen megörvendeztette barátait is.
Furka István három lánya pályáját kísérte apai figyelemmel: Zsuzsa festőművészként Londonban él, Krisztina 24 évig a Vakok Batthyányi Intézetének vezető munkatársa volt, jelenleg a Közép-Budai Tankerületben a sajátos nevelési igényű gyermekek gyógypedagógiai fejlesztésével foglalkozik. Andi a sebészet, a sugárterápia és a klinikai onkológia szakorvosa, Miskolcon a Klinikai Onkológia és Sugárterápiás Centrum centrumvezető főorvosa. Két unokája, Máté és Ádi vidámította életét.
Prof. Dr. Mikó Irén nemcsak felesége, de aktív, eredményes munkatársa is, aki követte őt a tanszékvezetői katedrán. Ez a körülmény, ahhoz az egyedülállóan szerencsés konstellációhoz vezetett, hogy az intézet működtetése és fejlesztése két professzori időszakon át azonos szellemű volt. Ez is egyik oka a debreceni intézet kiugró fejlődésének, a hazai és a nemzetközi mezőnyben.
Furka István a debreceni Református Kollégiumban kezdte középiskolai tanulmányait, és Hajdúszoboszlón kitüntetéssel érettségizett, ezért felvételi vizsga nélkül került be az egyetemre. Érettségi után, 1953-ban, a Debreceni Orvostudományi Egyetem hallgatója lett. Már egyetemi tanulmányai idején, diákköri tagként csatlakozott az alig néhány éve alakult, Magyarországon addig nem létező, tájanatómiát és sebészeti műtéttant oktató, új, kísérletes sebészeti kutató intézethez, akkori nevén, Sebészeti Anatómiai és Műtéttani Intézethez. Ennek az új intézetnek hosszú útkeresésére ugyanis jellemző, hogy 1951 és 2020 között hét neve volt. Fogékony, fiatal szellemére nagy hatással volt az elméleti medicina és a klinikum határán mozgó, akkoriban még helyét kereső, fiatal intézet légköre. Ma már tudjuk, hogy erre a fejlődésre, sőt az egész stúdium kialakulására Furka Istvánnak döntő befolyása lett. De akkoriban még csak az történt, hogy szorgalmas munkája eredményeként, már szigorló orvos korában, gyakornokká nevezték ki. Orvosi diplomáját, 1959-ben "summa cum laude" minősítéssel kapta meg. Magától értetődő volt, hogy a Prof. Dr. Bornemisza György vezetése alatt álló intézményben helyezkedett el. Ez volt az első és egész pályafutása alatt az egyetlen munkahelye, 65 évig dolgozott itt. Az idők folyamán végigjárta az összes lépcsőfokot, a tanszékvezető egyetemi tanári kinevezésig bezárólag. Ezt a megbízást 1986-ban kapta meg, közben két szakvizsgát tett, urológiából és laboratóriumi orvoslásból, továbbá megvédte kandidátusi értekezését 1969-ben. Működése során 397 közlemény, számos könyvrészlet, magyar és angol nyelvű egyetemi jegyzetek, illetve tankönyv és 450 előadás, szerzője volt. 1988-ban az MTA orvostudomány doktora lett. Tanszékvezetői pályáját 2000-ben fejezte be, 2005 óta emeritus professzor.
Prof. Dr. Furka István életműve olyan hatalmas, hogy teljes egészében e megemlékezés keretébe nem férhet bele, ezért, csak a legfontosabbnak vélt adatokat soroljuk fel. Három területen alkotott kimagaslót: az intézet-szervezés, az oktatás és a kutatás. Teljesen megújította az intézetet, mind az épületadottságok, mind a felszereltség, ill. a működési rend tekintetében. Túlzás nélkül elmondható, hogy aktív tevékenysége idején, de utána is, az intézet nemzetközi mértékkel mérve is, olyan kiemelkedő oktató-kutató intézménnyé vált, amely bel- és külföldön egyaránt ismert, látogatott lett. Az intézeten belül megszervezte a Mikrosebészeti Oktató és Gyakorló Központot, amelyet most róla neveztek el. Itt van a Sebészeti Varróanyagok és a Sebészeti Varrógépek Múzeuma is, ahol pl. a Záborszky-féle, világelső, magyar félautomata érsebészi kapocsberakó is látható. Ezen kívül az Extra Képzőművészeti Galéria, amely példa nélkül álló. Rendszeresek voltak az intézetben az általa kezdeményezett „Művészetek a műtéttanon” elnevezésű estek is, neves és kezdő művészek fellépésével. Megemlítendő még a Sun Lee Mikrosebészeti Múzeum állandó kiállítása és a Veres János Emlékhely.
A hivatalos oktatási tanrend mellett kialakított Furka-féle graduális és postgraduális speciális kurzusokat az egész országból, sőt külföldről is látogatták. Kiemelkedik a nevét viselő, mikrosebészeti alapokat oktató módszerén belül is a microvascularis varrattechnika elsajátításának speciális módszere. A mikrosebészeti alapismeretek kurzusa talán az intézet legfőbb oktatási nevezetessége. Ezzel nagymértékben hozzájárult a magyar érsebészet fejlődéséhez is. E munka elismerését tükrözi, hogy 2004-ben ők rendezhették a Kutató Mikrosebész Világkongresszust. Nem véletlen, hogy oktató tevékeny ségéért, 2009-ben elnyerte a Mester Tanár Aranyérmet.
Fiatal kutatóként részt vett Bornemisza professzor és Gyurkó György, korukban prioritást élvező auto-alloplasticus érpótlási kísérleteiben, ezzel is hozzájárulva a hazai érsebészet fejlesztéséhez. Fő érdeklődési területe az urogenitális traktus, azon belül is az ureter sebészete volt. Kiemelkedő jelentőségű volt ezen túlmenően a hasüregben lévő szervek károsodásai sebészeti jellegű orvoslásának kutatása, az elért eredményeknek a klinikai gyakorlat részére történő rendelkezésre bocsátása. Talán legismertebb a lép autotranszplantációs módszere, amelynek nagy jelentősége mellett egyszerűsége is jól jellemzi Furka professzor invenciózus szellemét. Mindezeken kívül számos további kutatási témával foglalkozott.
Nagy szerepe volt az egyetemen folytatott állatkísérletek feltételrendszerének európai normák alapján történő megvalósításában, Ezen a téren három ciklusban is elnöki szerepet töltött be az MTA Állatkísérleti Osztályközi Állandó Bizottságában. Mindig szerepet vállalt a tudományos társasági életben is. Már hallgató korától kezdve, 10 éven át az Egyetemi Tudományos Diákkör titkára volt. Ugyancsak titkára volt az MST Tiszántúli Csoportjának. Mindezeken kívül az MST Kísérletes Sebészeti Szekció, az Egynapos Sebészeti Társaság, az MST Endoszkópos Sebészeti Szekció, a Magyar Laborállat-tudományi Egyesület, az European Society for Surgical Research (ESSR), az International Society for Experimental Microsurgery (ISEM) munkájában vett részt. Kétszer választották be az MTA Közgyűlési Doktor küldöttei közé és több társaság tiszteletbeli tagja vagy kitüntetettje volt.
Feladatot vállalt tudományos folyóiratok szerkesztőbizottságában, amelyek közül a legjelentősebbek: a Magyar Urológiai és Nephrológiai Szemle, a Polymers in Medicine, az Acta Chirurgica Hungarica, a Magyar Sebészet, Sebkezelés-Sebgyógyulás, az Endoscopia és Minimálisan Invazív Terápia, a Journal of Investigative Surgery és a Microsurgery.
Tevékenysége során 24 magas szakmai-tudományos kitüntetésben, elismerésben részesült, amelyek közül a legjelentősebbek a nemzetközi szinten is kiemelkedő, a II. Sebészeti Világhéten Milánóban lépkutatásaiért odaítélt Ambrogino aranyérem, a Mikrosebészeti Kutató Világszövetség Sun Lee Díja, a belföldi szakmai díjak közül pedig többek között a Magyar Sebészetért Emlékérem, a Petri Gábor Emlékérem, a Batthyány-Strattmann László-díj, az Egynapos Sebészetért Emlékérem, a Debrecen város által adományozott Hatvani-díj, valamint a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje, majd Tisztikeresztje kitüntetés.
Egészen eredeti elgondolása volt, hogy az intézet működésről, rendszeresen kiadott, tudományos értékű kiadványokban számolt be. Ezek a munkák a publikáció mellett saját tevékenységének önkontrollját is szolgálták. Az első ilyen könyvecske 1996-ban jelent meg intézetigazgatói működésének tízéves összefoglalásaként, majd Mikó professzornővel együttesen összeállítva 2013-mal bezárólag "Tények és Képek" címmel tanári működésének szinte minden évében.
Furka István szívvel-lélekkel tanítómester volt. Szenvedélyesen szerette az oktatást és a hallgatókat. Előadásai mindig teltházasak voltak. Csoportos foglalkozásaiban való részvételi lehetőségért tolongtak a tanítványok. Tiszta szívű, derűs egyénisége vonzotta a kollégákat. Ha megjelent egy tudományos ülésen, a hangulat azonnal oldottabb, derűsebb lett, ami nagyban hozzájárult az adott disputa eredményességéhez. Tartalmas felszólalásai, nemcsak magvasak és szellemesek voltak, de az egész üléstermet kellemes, vidám hangulat járta át. Ugyanez vonatkozik privát társasági életére is. Megkoronázta mindezt, hogy szerencsés vendégeit nem egyszer saját készítésű, remek ételekkel is traktálta.
Prof. dr. Furka István elveszítése, nemcsak a tudomány és az orvoslás vesztesége, de nehezen betölthető űrt hagyott mindazokban, aki tisztelték és szerették őt. Emléke nemcsak a kortársak szívében él tovább, hanem azt követően, a távolabbi jövőben is.

Dr. Bartos Gábor

Érbetegségek: 2021/4. 126-127. oldal