Mély fájdalommal értesültünk Robicsek Ferenc professzor haláláról, aki életének 95. évében, családja körében, 2020. április 2-án távozott közülünk. Halálával egy nagy sebész egyéniséggel lettünk szegényebbek. Bár életpályája az Egyesült Államokban teljesedett ki, magyarságát mindig büszkén vallotta. Páratlan szakmai eredményei mellett, környezetét, széleskörű műveltségével mindig lenyűgözte.
Érbetegségek: 2020/3. 86. oldal
Mély fájdalommal értesültünk Robicsek Ferenc professzor haláláról, aki életének 95. évében, családja körében, 2020. április 2-án távozott közülünk. Halálával egy nagy sebész egyéniséggel lettünk szegényebbek. Bár életpályája az Egyesült Államokban teljesedett ki, magyarságát mindig büszkén vallotta. Páratlan szakmai eredményei mellett, környezetét, széleskörű műveltségével mindig lenyűgözte.
Miskolcon született 1925-ben. A Pázmány Péter Tudomány Egyetem Orvosi Karának hallgatója volt. Tanulmányait a háború miatt megszakítani kényszerült, Boszniában vasútépítésen dolgozott, majd hazatérése után folytatta egyetemi tanulmányait, 1948-ban avatták orvosdoktorrá. Elsőként a Szabolcs utcai Kórház sebészetére, a Kossuth-díjas Molnár Béla osztályára került, ahol olyan ikonikus kollégái voltak, mint Kulka Frigyes, akivel életre szóló barátságot kötött. A Városmajori Sebész Továbbképző Klinikára 1951-ben került. Érdeklődése a szív- és mellkas sebészet felé fordult. A Klinika igazgatója Littmann Imre professzor volt, aki mindenben támogatta az ambiciózus fiatal sebészt. A klinikán lakott, és lankadatlan szorgalommal vetette bele magát a klinikai és a kísérleti munkába. Úttörő munkásságát számos közleményben tette közzé és hamarosan a szívsebészeti részleg vezetője lett. Az intézetben alakult meg az első érsebészeti osztály is, Soltész Lajos vezetésével. A felfelé ívelő pályát megszakították az 1956-os forradalmi események. Számos értékes fiatal ember hagyta el az országot, köztük Robicsek Ferenc is. Értékes tudását magával vitte az Egyesült Államokba. Észak-Karolinában telepedett le, ahol megalapította az ott addig hiányzó szív-, ér-, mellkassebészeti programot, ami hamarosan országos elismertségre tett szert. A szinte határtalan lehetőségek tág teret nyitottak Robicsek doktor páratlan szorgalmának és tehetségének. Innovatív sebészi megoldások hosszú sora fűződik nevéhez. 14 alkalommal választották az Év Orvosának. A Heyneman Alapítványon keresztül egyedülálló karitatív tevékenységet folytatott. A szerény anyagi lehetőségekkel rendelkező közép-amerikai államokban, Guatemalában, Belizben és Nicaraguában saját forrásokból alapított, szerelt fel és folyamatosan támogatott szívsebészeti osztályokat, képezte ki az ott dolgozó szakembereket, és évtizedeken át személyesen segítette munkájukat. Később szívsebészeti osztályt szerelt fel Jasi-ban (Romániában) és vérellátó központot Bulgáriában. Charlotte az Egyesült Államok egyik legelismertebb továbbképző centrumává vált, ahol számos külföldi, köztük magyar és közép-európai kolléga kaphatott bepillantást az ott folyó, magas szintű szakmai munkába vagy kapott hosszabb ösztöndíjat. Robicsek doktor több tízezer sebészi beavatkozást végzett, több száz tudományos közleményt írt és több ezer tudományos előadást tartott, amelyekkel a világ minden táján elismerést aratott. Számos, jelentős szakmai társaság vezető tisztségviselője volt.
Magyarországgal, amit mindvégig hazájának tartott, különleges szakmai és baráti kapcsolatokat ápolt. Gyakran látogatott haza, rendszeresen részt vett szakmai rendezvényeinken, és felkereste első orvosi élményeinek színhelyét a Szabolcs utcai kórházat, amellyel mindvégig szoros kapcsolatot tartott fenn. Minden alkalommal tartott továbbképző előadásokat és sok humorral fűszerezett visszaemlékezéseket. A Magyar Angiológiai és Érsebész társaságnak 1997-ben tiszteletbeli tagjává választottuk. Az egykori Haynal Imre Orvostovábbképző Egyetem díszdoktorává avatta. A Szívsebészeti Társaság Kudász József-emlékéremmel tüntette ki. Magyar javaslatra kapta meg a Georg Washington-díjat.
Számos kolléga tett nála szakmai látogatást, közöttük e visszaemlékezés írói is: Tomcsányi István professzor, aki majd egy évet töltött intézetében és az ott szerzett tapasztalatokat és új módszereket a Klinika mindennapi gyakorlatába ültethette át. Dzsinich professzor az utóbbi 25 évben évente egy-két alkalommal meglátogatta, bepillantást nyerhetett szakmai munkájába, élvezhette sziporkázó szellemességét, értékes szakmai gondolatait és páratlan vendégszeretetét, nem is szólva atyai barátságáról.
Szakmai eredményein túl Robicsek professzor széleskörű érdeklődése kiterjedt a régészetre, a képzőművészetekre, a zenére és irodalomra is. Közép-amerikai kapcsolatai révén behatóan megismerte a maya kultúrát. Hatalmas maya tárgyi gyüjteményét a charlotte-i múzeum Francis and Lilly Robicsek szárnyában helyezték el. Archeologiai ismereteit több könyvben is megjelentette, ami a régészet elismerését vívta ki. Később pravoszlav ikonokat gyűjtött, - ezek számára a helyi múzeum újabb szárnyat épített. Szabadidejében még a charlotte-i szimfonikus zenekart is vezényelte. Könyvtára és festmény gyűjteménye látogatóinak osztatlan csodálatát vívta ki. Vitalitására jellemző volt, hogy szívműtéte után 3 héttel már Velencében, az Európai Szív- és Érsebész Társaság kongresszusán tartott előadást.
Robicsek professzor az egyik utolsó polihisztor, egy igazi reneszánsz ember volt. Mindazok számára, akik ismerhették, tanítványai, barátai lehettek, távozása pótolhatatlan veszteség. Emlékét megőrizzük és munkásságát a jövő generációk számára példaképül állítjuk.
Budapest, 2020 április 6.
PROF. DR. DZSINICH CSABA, DR. TOMCSÁNYI ISTVÁN
Érbetegségek: 2020/3. 86. oldal