Halálával jelentős veszteség érte a hazai és nemzetközi érkutatást és orvostudományi oktatást. Egy közép-kelet európai mércével mérve, csaknem hihetetlen ívű életpálya ért véget, mely életpályának minden része ? nem értelmetlen, másokat taposó karriert ? hanem ahogy a költő is mondja, ?ércnél maradandóbb?, tudományos és oktatási eredményeket hozott.
Érbetegségek: 2018/4. 148-149. oldal
November 19-én, délután 4 óra tájban hívtam mesterem, Dr. Monos Emil professzor úr telefonját. Egy beadandó angol nyelvű cikk néhány változtatását akartam vele megbeszélni, de a telefon ki volt kapcsolva. Rosszat sejtettem, mert tudtam, hogy a Professzor Úr súlyos beteg. Csak másnap értesültem arról, hogy előző este fél hat tájban, csendben eltávozott tőlünk. Életében először és utoljára? cserben hagyott bennünket...
Halálával jelentős veszteség érte a hazai és nemzetközi érkutatást és orvostudományi oktatást. Egy közép-kelet európai mércével mérve, csaknem hihetetlen ívű életpálya ért véget, mely életpályának minden része ? nem értelmetlen, másokat taposó karriert ? hanem ahogy a költő is mondja, "ércnél maradandóbb", tudományos és oktatási eredményeket hozott. A kis Bicske melletti faluban, apja asztalosműhelyében a háború borzalmai után, ez a fiú még a pontos gyalulást próbálgatta. Majd nagyszerű pedagógusok, mesterek keze alá kerülvén, huszonéves korában már a nemzetközi hírű Kovách Arisztid tanár úr kedvenc tanársegédje lett. Mesterét követi a külső klinikai telepi "bagolyvár" száműzetésébe is. Az ?56-os forradalom medikus mentőtisztje az ennél súlyosabb retorziókat megúszta: orvosi hivatástudattól áthatva ellátta a "másik oldal" sérültjeit is. Negyvenéves korában a tankönyvéről méltán híres Guyton professzorral közösen publikál egy cikket az ADH érhatásairól, és Robert H. Cox USA mérnökkel közösen megszerkesztik a világ első "nyomás angiométer"-ét. A másodikat már itthon, a hazai intézeti műhely, csaknem mérnöki szakértői dirigálásával építi meg, amit végül a mikroerek mérésére is alkalmas berendezés követett. Ötven-hatvan évesen a karrier csúcsa: közös munkák Milwaukeeban (Wisconsin, USA) Alain W. Cowley professzorral, a Nemzetközi Élettani Társaság (UIPS) elnökével, a gravitációnak a vénafal simaizmaira kifejtett sejtfiziológiai hatásairól. És a kis Magyarországot a nemzetközi érkutatások élvonalába segítő munkák következtek, csaknem valamennyi klinikai, pathológiai kooperációban. További kiemelkedő publikációk: szklerotikus erek biomechanikájáról alkotott, addigi sematikus vélemény cáfolata, a vénák és a venulák miogén tónusának első leírása, a vénák tónusszabályozásáról felkérésre írt összefoglalók, az artériás vénatranszplantátumok, az agyi aneurizmafal biomechanikai tulajdonságainak első leírása, a kálium csatornák dilációs szerepe, a vesztibuláris rendszer vénás működésre kifejtett hatásainak felismerése. Számos esetben közvetlen érsebészet-technikai kérdések megoldásán fáradozott. Maradandót alkotott a vaszkuláris farmakológiában, a vaszkuláris endokrinológiában és az érfalátépülés szabályozásának a területén is. Összesen 200 citálható cikkére több mint 1000 citáció érkezett, az akkor még nem sűrűn idézett klinikai-pathológiai területen.
Példamutató oktató volt. Már elismert professzorként is részletező gonddal készült minden előadására. Több mint ötvenéves pályafutása alatt több ezer, jelenleg is dolgozó orvosunknak volt felejthetetlen tanára. Kezdetektől támogatta az egyetemi diákköri munkát és a PhD képzést, hogy az oktatói-kutatói gárda számára egyedül elfogadható világszínvonalat biztosíthassa. Elméleti oktatóként is mindig a klinikai gyakorlati kérdések körül csoportosította az oktatott tananyagot.
Diplomás életének első napjától az utolsóig a Semmelweis Egyetem tanára, kutatója volt: 1990?2000 között a Klinikai Kísérleti Kutató tanszékvezető professzora, 1995?1999 között a Semmelweis Egyetem oktatási rektorhelyettese. 1982?1998 között a Magyar Élettani Társaságnak a főtitkára majd elnöke, 1990?2010 között a Nemzetközi Kórélettani Társaság elnökségében tölt be vezető funkciókat (alelnök, elnök, majd leköszönt elnök). Tanszéki, egyetemi vezetőként, nehéz időkön keresztül, magabiztos kézzel kormányozta a rábízott intézményeket. Vezetői filozófiája az önként vállalt szorgalmat, fegyelmet és alkotókészséget állította előtérbe ? rendszerint maguktól távoztak azok, akik ezzel lépést tartani nem tudtak. Különös érzéke volt a konfliktusos helyzetek békés rendezéséhez.
Kitüntetései számosak, kivétel nélkül szakmai kitüntetések, olyanok, amiket egy vallásos, becsületesmagyar hazafi nyugodt szívvel elfogadhatott. Világszerte igen kiterjedt baráti köre volt, nagy nevekkel. Ezt különleges empatikus képességének köszönhette. S a nemzetközi színtéren, bár józanul tudta, hogy parányi országot képvisel, nyitott volt a "nagyok" igényeireelvárásaira, kis hazájáról soha egy pillanatra sem feledkezett meg.
Drága Emil Bátyánk! Amióta ott ?fönn? vagy, bár nagyon hiányzol nekünk itt ?lenn?, vigasztal bennünket az a tudat, hogy biztosak lehetünk benne, ott is az égiekkel való jobb kapcsolatainkért munkálkodsz az érdekünkben!
Dr. Nádasy György
Érbetegségek: 2018/4. 148-149. oldal