Siker és kivándorlás

Nem értünk egyet Czeizel azon megállapításával, hogy eredményt és sikert csak a nyugati kivándorlás segítségével lehet elérni. Véleménye szerint a magyar siker titka “időben lelépni”. Inkább úgy lehet fogalmazni, hogy itthon kevesebben lesznek sikeresek, és kevesebb, nagy horderejű alkotást lehet létrehozni. Vagyis mennyiségi és minőségi különbség van, de nem lehet teljesen semmisnek tekinteni az itthoni teljesítményt. Végül Czeizel könyvében, maga is úgy találta, hogy 13 kiemelkedő tudósunk közül 5-en itthon jutottak a sikerhez vezető eredményekre. Sajnálatos, hogy a sikeres felfedezések és alkotások nemzetközi elismertetése itthonról jelentősen nehezebb, mint kintről.

Érbetegségek: 2025/3. 107-114. oldal

Az egyik, több tanulmányút után itthon sikeres tudós orvosunk Fodor József, aki a vér sejtes és sejt nélküli alkotórészének baktericid hatását kimutatva, a modern immunológia egyik felfedezője és megalapítója volt. Ő alapította meg hazánkban a prevenció tudományát is, vagyis a modern magyar közegészségtant, melynek elfogadásához legalább további 50 év kellett (12). Neki tehát jelentős sikerei voltak és komoly elismerésekben volt része. Az említettnél kisebb horderejű siker is siker és ezáltal, az illető sokat tehet a szakmájáért és maga is boldog lehet. Másrészt bizonyos, kisebb mértékű nemzetközi figyelmet itthonról is el lehet érni. Ezen kívül a kivándorlás és a külföldi tanulmányút között ma már nem olyan éles a határvonal. Meg kell azt is jegyeznünk, hogy kétségtelenül a magyarországi, különböző rendszerváltások sokak karrierjét megtépázták, szinte csoda, hogy valaki itt, hosszabb távon eredményes lehetett. Ezt a kilátástalanságot nevezi Czeizel “magyar kriptának” (10). Popper Péter még keményebben fogalmaz: “Magyarország egy sikergyilkos ország” (34). Hozzáteszem egyikük sem vándorolt ki, úgy szidták az országot, ahogy egy anya szidja a gyermekét. Erről szól Marsall László verse: Magyarnak lenni: kúszni hátra!/ berontani a zsákutcába,/ és ki-kitörni mégis: "hátha!"/vagy kikötünk a másvilágban,/vagy besorolunk egy Más világba (35).

Mindebből következik, hogy nagyon helyesen, hazánk ma már nem gátolja a kitelepülést, hiszen ezek az emberek itthon nem tudnának olyan életpályát befutni, mint külföldön. Vagyis tevékenységük itt nem azon a színvonalon folyik, mint amit végül külföldön gyakorolnak. Ez adott esetben jobb az egyénnek és a világ haladásának egyaránt. Esetenként, mindezek ellenére, itthon is sikerült jelentős eredményeket felmutatni. Szentgyörgyi Nobel-díjra értékelt teljesítményét jórészt itthoni munkájának, másrészt külföldi kutatásainak és nemzetközi publikációinak köszönheti. Ugyanakkor Klébelsberg hívására még a Nobel-díj elnyerése előtt visszatelepült, hogy a Szegedi Egyetem katedráját elfoglalja. A háború után azonban végleg kivándorolt. Tudjuk, hogy szegedi időszakában hasonlóan magas színvonalú kutatásokat végzett, mint amilyen Nobel-díjra értékelt munkája volt, tehát itt is lehet eredményeket elérni.
Itt említendő Bugár-Mészáros Károly (1900-1989), akit a Nemzetközi Angiológiai Unio, munkássága alapján alelnökének választott. Ő volt a MAÉT egyik létrehozója, annak első elnöke. Az ő tiszteletére alapította a MAÉT a Bugár-Mészáros emlékérmet. A hazai angiológia meglapítója, az első tankönyv írója. Az ő kíválóságának illusztrálására azt a történetet érdemes felidézni, hogy az akkori Csehszlovákiában egy magas, szakmai kitüntetést kapott. Ennek átadója egy pap volt, aki egy latin nyelvű értékelés kíséretében adta át a díjat. Bugár-Mészáros egy rötönzött latin nyelvű köszönő beszédet tartott, amellyel mindenkit meglepett, órjási sikere volt.
Ki kell emelnünk Soltész Lajost is, akit Littmann fedezett fel és hívott meg klinikájára. Soltész érfejlődési rendellenesség kutatásai hoztak számára határainkon túlterjedő hírnevet (36). Neki állít emléket a MAÉT Soltész Lajos emlékérme. Ő a MAÉT másik alapítója.
A hasonló szintet elért kollégáink tehát úgy kategorizálhatók, mint a nemzetközi szintű vezetői csoport tagjai. Szemben néhány külföldön alkotó kollégával, akik az adott szakma, adott időszakának legnagyobb tekintélyei lettek.
Ki az, akinek a hazai kollégák közül mégis sikerült a nyugatihoz hasonló hírnevet itthonról megszereznie? Littmann Imrét kell kiemelnünk, akinek nemcsak hazai, de nemzetközi sikerei is kiemelkedőek. A szívsebészet egyik meghonosítója, a mai Semmelweis Egyetem egyik klinikájának megalapítója, amelyik még most is, az Egyetem telephelyein kívül működve fejlődik, és őrzi alapítójának érdemeit. Az első Kelet-Európai szívsebészeti centrum és Soltésszal együtt az első hazai érsebészeti osztály megalapítója. Ezen kívül ő végezte hazánkban az első intratrachealis narcosist. Jelentős szív-, ér- és mellkassebész iskolát nevelt. Az ’50-es években Kelet- Európában, több városban bemutató szív- és szívközeli nagyér-műtéteket végzett. Összesen 15 könyve jelent meg. Már első "Szív és a nagyerek veleszületett fejlődési rendellenességei" c. könyve is nemzetközi siker volt, lefordították németre és oroszra is. A legsikeresebb, a többször újraírt és átdolgozott "Sebészeti műtéttan" című, amelyet ugyancsak németre és oroszra is lefordítottak. Ennek a könyvnek, évtizedekkel halála utáni, legújabb kiadása szintén Littmann-műtéttan címmel jelent meg (37). Ez nem csak tiszteletet jelent, sokkal inkább az általa megkövetelt, áttekinthető szerkesztést, érthető fogalmazást és jól használható stílust garantálja. Tehát neve és hírneve fennmaradt. Vagyis a világ jelentős részén még ma is ad tanácsot a műtétek elvégzéséhez.
A Rendszerváltás körüli időszakban már egyre több kollégánk tudott bekapcsolódni a nemzetközi társaságok munkáiba. Nemzetközi társaságok vezetőségi tagjai, esetenként tisztség viselői vagy egy-egy itt rendezett kongresszus elnökei lettek. Kiemelten: Acsády György (UIP), Dzsinich Csaba (ESCVS), Menyhei Gábor (ESVS), Palásthy Zsolt (ESVS), Pécsvárady Zsolt (IUA), Sótonyi Péter (ESVS), Szeberin Zoltán (ESVS), Tasnádi Géza† (ISSVA) és Bihari Imre (EVF). Néhányan, külföldön oktató, új technikákat bemutató műtéteket végezték, mint Dzsinich Csaba, Horváth László, Szlávy László† és Tasnádi Géza†.

Származás

Czeizel családfa elemzései során látta, hogy a magyarság jó hírnevét alacsony népességi arányához képest meglepően nagy mértékben a zsidó származásúak vitték szerte a világban, nemcsak a tudományban, hanem a művészetben, a gazdaságban és a sportban is. Az ő szellemében erre most mi is kitérünk. Az érthetőség kedvéért el kell mondani, hogy a II. Világháború előtt a magyar népességnek 5 %-a, utána alig 1 %-a zsidó származású. A magukat magyarnak vallók, számos etnikum képviselői. A zsidóságot a vallási elkülönülés jól láthatóvá teszi, melyet a két háború közötti évtizedek, zsidókat sújtó és beazonosító törvényei még élesebbé tettek.
Teljesítményeik ezáltal még jobban felismerhetők és értékelhetők.
A másik indok e bekezdés megértéséhez az, hogy a zsidóság korlátai mellett bizonyos életpályák nyitva álltak, melyek közül az egyik az orvoslás volt. A XX. század elején a hazai orvosegyetemek hallgatóinak 50 %-a zsidó származású volt. A legnagyobbak közül az alábbiakat emeljük ki: Bálint Mihály (testi és lelki betegségek kapcsolata), Gottsegen György (kardiológus), Gömöri György (szövettani rost-festés leírója), Gruby Dávid (bakteriológus, első mikroszkópos fényképek), Herczel Manó (sebész, első appendectomia), Hetényi Géza (I. Sebészeti Klinika igazgatója), Kaposi Mór (a Kaposisarcoma leírója), Korányiak (Frigyes és Sándor), Pető András (Pető Intézet névadója), Petri Gábor (sebész, klinika igazgató, Szeged), Pólya Jenő (sebész, orvostörténeti könyv, gyomor resectio egyik típusa), Purjesz család (Zsigmond és Béla, Szegedi Belgyógyászati Klinika igazgatói), Ranschburg Pál (a magyar pszichológia megalapítója - Társaságé is), Richter Gedeon (gyógyszerész, gyár alapító), Rusznyák István (belgyógyász, MTA elnöke), Selye János (stress-jelenség felfedezője), Szondy Lipót (pszichiáter). A számos kiemelkedő egyéniséget kötetekbe rendezve találjuk meg. Az általunk fentebb felsorolt, külföldön sikeres 18 kollégánk közül 9-ről, különösebb kutakodás nélkül találtunk erre utaló adatokat. Egyesek Szentgyörgyit is ide sorolják, nálunk nem így szerepel (38, 39, 40, 42).
Ide kívánkozik az az érdekes megfigyelés, hogy legsikeresebb tudósaink, így az érdelődési körünkben tartozók is, továbbá Nobel-díjasaink, jellemzően kinti munkásságuk alapján nyerték el elismeréseiket, míg szintén zsidó származású olimpiai bajnokaink, csakúgy, mint matematikusaink azonban itthoni teljesítményeik alapján érdemelték ki legmagasabb nemzetközi díjaikat. Kiemelendő, hogy a tudomány területén csak a matematikában számítunk nagyhatalomnak (10, 11).
Az eddigiekből úgy tűnhet, mintha a zsidó származás egy alapvető feltétele lenne a sikernek. Erről szó sincs. És ebben a látszatban a sorsnak, a körülményeknek volt nagy szerepe. Elsősorban a két világháború közötti időszakról van szó, amikor a retorika, együtt a törvénykezéssel jelentősen jobbra tolódott és idegen gyűlölővé vált. Ez az itt született, és nemzedékek óta itt élő, az ország sorsában osztozó, fejlesztésében, útkeresésében, védelmében, építésében, jó hírnevének öregbítésében és kultúrájának fejlesztésében aktívan részt vevő, zsidó származású magyarok ellen fordult. Kis hányaduk az események tragikus fordulata előtt emigrációra kényszerült.
Mint utólag már tisztán látható, jól választottak, hiszen a háború szenvedéseit, a halál- és munkatáborokba küldést, a nyilasok kínzásait és gyilkosságait sikerült elkerülniük. Néhányan csak szemlélői voltak a fehér terror rasszista kegyetlenkedéseinek vagy elmondásból ismerték meg a háborús évek rettegéseit, mégis érezték ennek előéletét és utóhatásait és megörökölték az érzelmi bezárkózást (40).
Tehát ebből az amúgy jól élhető országból kivetették őket, vagy kivetve érezték magukat, ezért távoztak, és kerestek maguknak új hazát. Ez a szerencsétlenül induló sors eredményezte Gábor Dénes, Harsányi János, Herskó Ferenc, Hevesy György, Oláh György és Wigner Jenő Nobel-díját, többek között a golyóstoll megalkotását (Bíró László), Soros György vagyonát, Robert Capa haditudósításait, Kármán Tódor USA légierő főkonsturktőri megbizatását és számos további világhíresség eredményeinek, magas pozíciójának, kitüntetéseinek és hírnevének elérését (30). Tehát a zsidóság kényszerű távozásának köszönhető jónéhány magyar világra szóló sikere, és okozza a rassz általi kiválasztódás látszatát, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ebben az országban csak ők lettek volna erre alkalmasak. Vagyis a kinti körülményeknek, az innovativ környezetnek, mint látjuk, az orvosok közül elsősorban a kutatók esetében, jelentős pozitív hatása van.

Sorsfaktor

Czeizel külön fejezetet szentelt a befolyásolható és nem befolyásolható tényezőknek (10). Erről itt, az eddig leírtak után, sok újat nem tudunk közölni. Egyetlen mottót lehet még itt hangoztatni: "segíts magadon az Isten is megsegít". Ebben benne van a sikeres élet számos tényezője, amit mi magunk tudunk tenni sorsunk jobb alakulása érdekében: megfelelő iskola kiválasztása, szorgalom, figyelem egészségünk megőrzésére és végül, de nem utolsó sorban az, amiről cikkünk szól, hol éljük le az életünket. Ha mindent megtettünk, talán több esélyünk van az általunk nem befolyásolható körülmények jóra fordulására. Hasonló véleményen volt Louis Pateur, aki úgy fogalmazott: "a szerencse a felkészült elmének kedvez".

A magyar nyelv használata

A magyar nyelv használatát az óhaza megbecsülésének jeleként értékeljük. Faludy György (1910-2006) aki különböző országokban élt, de mindvégig magyar maradt, ezt írta nyelvünkről: Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk / És forró, mint forrongó szellemünk. / Nem teljesült vágy, de égető ígéret, /Közös jövő és felzengő ítélet...
Nyelvünk nemcsak nekünk, hanem a más anyanyelvűek részére is szépen hangzik. Alkalmas a legkülönfélébb versformák használatára. Kifejező készségét idegen anyanyelvűek is nagyra értékelik (43). A magyar irodalom különlegesen szép prózai és verses alkotásokkal büszkélkedhet. Sajnálatos módon azonban a tudományban a lírai szépségnél fontosabb egymás minél közvetlenebb megértése, egy közös, egységes nyelv használata. Ebből a szempontból egy kis ország, viszonylag kevesek által használt nyelve nem szerencsés. A tanulság az, hogy ápolnunk kell saját nyelvünket, de ugyanakkor meg kell tudni értetni magunkat nemzetközi szinten is (23).
Azok, akik a magyar nyelvre épülő foglalkozást űztek, érthető módon nehezen boldogultak új hazájukban. A két háború közötti időszakban ünnepelt Karády Katalin nem tudta folytatni sikeres szerepléseit, kint kalap szalont nyitott és ebből tartotta fenn magát. Tudjuk Kabos Gyuláról, hogy kényszerű kivándorlása nem hozott számára sikert. Idősen, az áttelepedéshez már nagyon idősen, 51 éves korában kényszerült emigrálni, ami már önmagában is kétségessé tette a beilleszkedését. Nem hogy ugyanazt a színvonalat nem érte el, mint itthon, de még a megélhetése sem volt biztosítva, 54 évesen, szegényen, megtörve halt meg. Lugosi Béla Dracula alakítása meghatározó volt, magyaros kiejtéssel játszott az amerikai filmben. A továbbiakban ő rendszeresen horror szerepeket kapott és ezzel hagyományt teremtett, azóta is minden szörny az ő akcentusát követi. Páger Antal azonban visszajött és itthon ismét sikeres lett. Másik, ugyan sikeres, de nem boldog kivándorlás, amelynek irodalmi hitelessége is van, Márai Sándoré. Ő is későn, 48 évesen vándorolt ki. Abban a szerencsétlen helyzetben volt, hogy itthon megváltoztak a körülmények, amelyekbe már nem tudott és nem is akart beilleszkedni. Irtózott a diktatúráktól. Természetesen külföldön sem találta meg az elveszett magyar polgári létet. Írói kvalitásai azonban olyan kiválóak voltak, hogy művei fennmaradtak és máig élvezhetőek. Az általa írott "Halotti beszéd" c. vers jó bepillantást nyújt egy beilleszkedni képtelen, idősen kivándorolt, megkeseredett ember lelki állapotába: Még felkiáltsz: "Nem lehet, hogy oly szent akarat..."/ De már tudod! Igen, lehet… És fejted a vasat / Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már. / Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár. /..../ Tűrd, hogy már nem vagy ember ott, csak osztályidegen, / Tűrd, hogy már nem vagy ember itt, csak szám egy képleten, / Tűrd, hogy az Isten tűri ezt, s a vad, tajtékos ég / Nem küld villámot gyújtani, - hasznos a bölcsesség. Ez és egyéb írásai a legnagyobbak közé emelték.
Azok a tudósok és orvosok, akik kivándoroltak, mindennapi életükben és tudományos munkásságuk során nem a magyar nyelvet használták, de megőrizték, olvastak és beszéltek magyarul. Négy kivándorolt kollégáról konkrétan tudjuk, hogy gyermekeik már nem tudnak magyarul, viszont kettejükről azt tudjuk biztosan, hogy gyermekeik, bár már kint születtek, de jól beszélik nyelvünket. Egy további kolléga, a háború során elszenvedett sérelmek miatt, évtizedeken keresztül nem szólalt meg anyanyelvén. A többiekről nincs megbízható információnk. Meg kell jegyeznünk, hogy néhányan büszkék magyar származásukra, kiemelkedően Gloviczki és Várady†. Ezzel együtt természetesen ők mindnyájan hálával tartoznak annak az országnak, amelyik befogadta őket és lehetővé tette kiemelkedő, nemzetközi sikereiket (44).
Az említett kivándoroltak közül néhányan nem csak az anyanyelvüket őrizték meg, hanem a magyar irodalom szeretetét is. Részben a korábbi alkotásokat olvasgatták élvezettel, de egyesek a további fejlődést is követték. A hazai írodalom és egyéb művészetek iránti tiszteletet többek megnyilatkozásából tudjuk, úgy mint Gloviczkitól, aki korábban maga is előadóművészként lépett fel (17).
Szentgyörgyit elsősorban az egzakt tudományok érdekelték, de nagyon szerette a szépirodalmat, amelyben "mindaz a jó megvan, amit az emberi szellem kitermelt". Nobl és Földi különlegesen széles műveltséggű tudósok voltak. Az utóbbinak édesapja és testvére is tehetséges szépírók voltak. Az érrel foglakozók közül de Takats csakúgy, mint Klein, novelláikat és tudomány népszerűsítő írásaikat már nem magyar nyelven írták meg.

Hiányzik-e az országból az aki kiment?

Természetesen igen, de a válasz nem ennyire egysíkú. Amikor sok orvos volt, nem jelentett lényeges különbséget, hogy eggyel több, vagy kevesebb, hiszen a helyébe lépett egy másik kolléga. Vagyis akkor legalább a létszám meg volt, bár a rutint és a hozzáértést nem tudták garantálni. Később a helyzet változott, a kivándorolt állását megszüntették, sőt rendelőket, kórházi osztályokat és kórházakat zártak be. Ekkor már megmutatkozott a hiány. Elsősorban Kolossváry és mtsai országjárása és felmérései azt mutatják, hogy az érbeteg ellátás, talán az egyre kevesebb szakember, a hosszú várakozási idő, a térben egyre távolabbra kerülő szakrendelés miatt, jelentősen romlott. A hosszú folyamat eredménye ként, ma már az Unión belül nálunk van a legtöbb, érbetegség okán végzett amputáció (45, 46, 47).
A kivándorlással kapcsolatosan kettős érzésünk lehet. Az egyik, az adott szakember hiánya, a másik az a vágyunk, hogy a nagy felfedezések, komoly elismerések, jelentős karrierek itthon történjenek. Ez utóbbi azonban nem tűnik reálisnak. Tévesen úgy képzeljük, hogy egy nagyívű karrier, egy magas elismerés egyedül az adott kivándorolt és kint sikeressé váló kollégának köszönhető. Ez sajnos nem így van. Ugyanaz a kiváló szakember itthon nem jutott volna ugyanarra az eredményre, sőt gyakran annak töredékét sem tudta volna elérni. Klein György, a Stockholmi Karolinska Egyetem biológus professzora, a Nobel Bizottságnak a díjra jelölő prominens tagja, amikor a Magyar Tudományos Akadémián átvette kitüntetését, arra a kérdésre válaszolva, hogy mi lett volna belőle, ha itthon marad, csak annyit mondott: nem lett volna belőle semmi. Karikó Katalinból, mint az elhangzott, egy kisújszállási asszonyság lett volna, vagy mint ő mondta egy elégedetlen, középszerű kutató. Arról nem is beszélve, hogy sokan, ha itt maradnak börtönbe kerülnek, vagy a különböző üldöztetéseket nem is élik túl. Számos esetben, mind az egyén, mind a világ haladása tekintetében pozitív hatású a kivándorlás.
Sajnálatos további szempont, hogy azok az emberek akik kivándoroltak, éppen az önálló gondolkodásra képes társadalmi középosztály képviselői voltak. A helyzetet súlyosbítja, hogy a háború és az ‘56-os forradalom is leginkább ezt a réteget ritkította meg. Ennek hiányát egy szabad gondokodású társadalom jobban megérzi, mint egy diktatórikus vezetésű ország.

Visszatelepedés

Simonyi Imre költő (1920-1994) igen tömören erről így ír: Elsápadtál. Mitől?/ Elpirultál. Miért? / Megfutottál. Kitől? / Visszatértél. Kiért? (35). Vagyis a kivándorlás gyakran tömeges, politikai vagy gazdaság-politikai indíttatású, addig a visszavándorlás jellemzően egyéni, személyes indítékú. A kivándorlás inkább a fiatal, alkotó erejük teljében lévő emberekre jellemző, addig a visszavándorlás a kevésbé sikeres, idősödő, vagy már nyugdíjas korú nemzedék választása. Vannak tehát olyanok, akik kint nem találják meg számításaikat, elsősorban a már idősebb, kb. 35 éves kor után kivándorlók. Ne feledjük azt sem, hogy nem minden szakma alkalmas, vagy válik sikeressé a kivándorlás által, és nem mindenki alkalmas az emigrálásra. Sok kivándorló bizonytalanná válik nemzeti hovatartozását illetően. Azok az alkotó elmék, akiket példaképeknek tekintettünk, kint már nem ismertek. Ezt a már említett Márai vers így írja le: Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene? /Arany szava?... Rippl színe? Bartók vad szelleme? A kinti kultúra más, más a tananyag, mások a példaképek. Teljes paradigma váltás szükséges, amire nem mindenki képes. Ezt mutatja Ady Fölföldobott kő c. verse (1909), amelyet saját magáról, ragaszkodásáról írt: És jaj hiába mindenha szándék, / Százszor földobnál én visszaszállnék, / Százszor is, végülis. Folyamatosan szidta az országot, élni nélküle mégsem tudott.
Egyik nagyon elismert képzőművészünk arra a kérésre, miért vándorolt vissza az Egyesült Államokból ezt válaszolta: disszidálásom előtt a leveles ládám állandóan meghívókkal volt tele. Ezeket én egyenként kivettem, megnéztem, majd kidobtam a szemétbe. Viszont kint üres volt a levelesládám. Hát ezért. Vagyis itthon ő egy számon tartott, elismert, nagy tiszteletnek örvendő művész volt, akinek a társaságát keresték. Kint azonban újra kellett teremtenie az ismeretséget és a baráti kört. Valószínűleg voltak még hasonlóan gondokodó honfitársaink.
A cikkünk alanyait képező, külföldön sikeres kollégák közül egy sem vándorolt vissza. Létezik nemzetközi szintű társadalmi mozgás, amelyen belül előfordul visszavándorlás, de a visszatelepedés oka nem a szocialista rendszer iránti nosztalgia, sokkal inkább a nyelv jobb ismerete, a megszokott környezet és kultúra, vagy valamilyen emberi kapcsolat iránti vágy. Adott esetben a kinti nyugdíj jobb itthoni értéke.
Általánosságban elmondható, hogy a kivándorlás egy nagyon súlyos döntés, amely mögött jól megfogalmazott vagy érzelmileg alátámasztott súlyos érvek vannak. Mivel az ország főbb vonalaiban ugyanaz marad, az új ígéretek ellenére színvonala csak lassan változik, a visszavándorlás ennek megfelelően meglehetősen ritka.
Esetenként egy-egy jó állásajánlat visszahoz embereket pl. Szentgyörgyit az egyetemi katedra. Az itt felsorolt, kivándorolt érgyógyászok közül, akik meghaltak, mind idegen földben nyugszanak. Ez nagyon hasonlít Nobeldíjasainkhoz, akik közül egy sem jött vissza, ezzel magyarázható, hogy közülük egyedül Kertész Imre halt meg itthon.
A kivándorlás nem egyenlő a sikerrel és a megelégedettséggel. Kevés kutató vagy orvos sorsát követjük olyan részletességgel, hogy mindenkiről információnk lenne. Tudjuk azt, hogy az itthoniak, olyanok akik nem törnek magas célok felé, rendszerváltás mentes időszakokban, nagyon jól elvannak. A visszavándorlókról szóló, nemrég megjelent könyv címe: Visszidensek (48). Ebben Vizy E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, bevezetőjében azt írja "magyarnak lenni jó". A megállapítással az itt élők többsége nyilván messzemenően egyetért. Számos visszaemlékezés és életrajz számol be arról, milyen büszkén, akár életük kockáztatásával is harcoltak különböző nemzetiségű, de magyar érzelmű hazafiak, akár az 1848-49-es szabadságharc, vagy az I. Világháború során, országunk érdekében (12, 20). Szép Ernő költő még 1916-ban így ír Imádság c. versében (részlet): Hozzád megy szívem és ajkam dadog, / Hazámért reszketek, magyar vagyok./ A népekkel ha haragod vagyon, / A magyarra ne haragudj nagyon. / Ne haragudj rá, bűnét ne keresd, / Bocsáss meg néki, sajnáld és szeresd. / Szeresd, vigyázz rá istenem, atyám, / El ne vesszen a sötét éjszakán. Megjegyzendő, hogy a költő sorsának drámai fordulata a II. Világháború idején következett be, amikor honfitársai kényszermunkára hurcolták.
A kivándorlás ténye azt mutatja, hogy a hazaszeretetnek vannak fokozatai. Mi, akik itt élünk nyilván jól érezzük itt magunkat, de közismert az a megfogalmazás, hogy aki kivándorol az a "lábával mond véleményt" és ez kisebb visszhangot kelt. A politikai fordulatok egyeseket nemkívánatosnak minősítettek, kitoloncoltak, másokat kisemmiztek, akár vallási vagy politikai meggyőződésük miatt ellehetetlenítettek vagy megöltek. Ennek példája a Nobel-díjas Elie Wiesel, aki születési helye és anyanyelve alapján magyarnak tekinthető, azonban élénken tiltakozik, amikor magyarnak tartják, olyan sérelmek érték őt és családját a háború során (13). Tudjuk, hogy sok lelkes visszavándorlót a szocialista rendszerváltáskor több évre börtönbe vetettek (21, 49, 50). Úgy gondoljuk fontos a hazaszeretet, de jól látható, hogy egy adott ország nem mindig szerethető.

Betelepedés

A teljesség kedvéért erről is szót kell ejtenünk, hiszen eddig nem beszéltünk hazánk vonzerőiről, pedig szép tájai, európán belüli központi elhelyezkedése, szélsőségektől mentes, kellemes éghajlata, kedves, segítőkész lakossága marasztalja az itt születetteket és vonzza a külföldieket is. Itt élni tehát általánosságban jó. Nyilván ennek is szerepe van abban, hogy a környező országok magyar nemzetiségű lakosságából nagyon sokan telepedtek le az anyaországban. Sok orvos kolléga aki kint született áttelepült, itt dolgozik, itt él és most már teljes jogú magyar állampolgár.
Számos adat utal arra, hogy nem csak magyar nemzetiségűek telepednek le vagy vissza, hanem idős, máshol született, más nemzeti tudattal élők is szívesen választják hazánkat idős koruk visszavonulásának helyszínéül. Elsősorban németek, akik vagy a Balaton körül, vagy Budapesten telepszenek le. Feltehetően a jól kiépített, többségében németül beszélő, már ismert környezetet választják. Magyarország a mediterrán országokhoz hasonlóan tehát célországgá vált a nyugdíjas korú, északibb településeken élők számára. Mindezt jól alátámasztják az ingatlan vásárlási adatok is. Az is megemlítendő, hogy nemcsak Észak-Európából, hanem Ázsiából, akár kínából is áttelepülnek hozzánk. Ez utóbbiak többnyire még aktív korukban (51).

Tanulmányút

Fontos több szempontból is, pl. ez is egy külföldön megszerzett, majd itthon learatott siker lehet. A történelem folyamán a mesterlegények messze földeket bejártak, hogy kellő ismereteket szerezzenek. Erre ma is szükség van, szinte minden szakmában és a művészetben egyaránt.
A tanulmányút kiemelt jelentőségű, melynek előnye többféle lehetett és lehet ma is. A szocializmus időszakában ez persze nehézkesebb és izgalmasabb volt (16). Ne hagyjuk tehát figyelmen kívül azt a forgatókönyvet, amikor valaki csak átmenetileg távozott egy nyugati országba és ígéretéhez híven, onnan valóban vissza is jött. Ez minden esetben jelentős csodálkozást váltott ki, de ennek a választásnak is megvoltak az előnyei. A meglepetés nyilván annak szólt, hogy a tanulmányút egy kiváló lehetőség az emigrálásra, amelyet egyesek megragadtak, míg mások nem. Hiszen a döntéshez fontos, hogy ott, helyben, személyesen megismerheti a körülményeket, a fogadókészséget, felmérheti mennyire felel meg neki, és még egy szempont, a tanulmányút rendszerint a kivándorlásra leginkább alkalmas életkori szakaszban történik.
Önmagában egy nyugati tudományos intézet vagy egészségügyi intézmény meglátogatása, az ott eltöltött rövidebb-hosszabb idő az önéletrajzban már puszta említésében is jól mutat. Előny az is, ha az illető valamilyen itthon nem honos új módszert látott, vagy sajátított el. Ennek behozata, minden új kísérlet vagy önálló gondolkodás nélkül is a karrier meghatározó elemévé vált, sőt válhat ma is. Ez a legegyszerűbb, leghatásosabb és a legkisebb befektetéssel, a legnagyobb eredményt hozó forgatókönyv. Ne felejtsük el, hogy a hazai egészségügy, vagyis a betegek számára is ugrásszerű, váratlan javulást ígérő segítség.
Ennél nagyobb erőfeszítést kívánt, ha valaki bekapcsolódott a meglátogatott intézet munkájába, esetleg saját részkutatást kapott, amelyet megfelelő szorgalommal, bizonyos közölhető szintig végig is vitt. A nyugati kollégák, vagy az adott főnök támogatásával egy jó szintű, elismert nemzetközi lapba el is helyezték a közleményét, amely természetesen a kinti intézmény logója alatt, a nemzetközileg elismert team-vezető fémjelzésével meg is jelent. Az adott kolléga visszatért, hazai mércével mérve kiemelkedő teljesítményének megfelelően a ranglétrán gyorsan jutott előre. Ezt követően a kutató munkát vagy teljesen abbahagyta, vagy csak a hazai lehetőségeknek megfelelően, őrlángon folytatta.
Érdekes módon az egyetemeken kívül ilyen életútra ritkán látunk példát. Az egészségügyi ellátásban ugyanis nem a speciális kutatási eredmény, egy-egy adott téma részletekbe menő ismerete, hanem a “mindenhez értés” ad rangot az orvosnak. Leírásunk egy-egy tipikus példát igyekezett összegyúrni, ami természetesen nem mindenkire érvényes (17, 18).

Megfigyelések, következtetések

Vannak-e tanulságai a sokszázezer kivándorolt egyéni sorsának? Nem találtunk ide illő, összefoglaló tanulmányt, pedig az talán segítene bármilyen tanulság levonásához. Egy-egy itthon maradt és kivándorolt honfitársunk sorsát hasonlíthatjuk össze, ebből is következtetéseket vonhatunk le. Hiszen sokakat foglalkoztat ez a kérdés, mi lett volna ha... Szemléltetésként a golyóstoll feltalálójának Bíró Lászlónak és az őt anyagilag segítő, bizonyos technikai részletkérdések kidolgozásában részt vevő, számos egyéb találmányt megalkotó Goy Andornak az életét végig nézve, állíthatunk fel párhuzamosságot. Míg Bíró László az üldöztetések elől menekülve végül Argentínában kötött ki, ahol az ország legnagyobb feltalálója ként jelentős megbecsülésben és anyagi biztonságban élte meg az öregkort, addig az itthon maradt Goy Andor neve ismeretlen maradt és nyomorban lelte halálát (52).
Tanulság lehet az is, hogy a múlt században azok jártak jól, akik kételkedtek az adott politika jó szándékában, és rendre újraértékelték helyzetüket. Illusztrációként is felfogható Szilárd Leo gondolkodásmódja, aki az atombomba kidolgozásában, majd annak ellenzésében vezető szerepet vállaló tudósunk, ugyanis bárhol volt, akár Európában, akár Amerikában, két becsomagolt bőröndöt mindig tartott maga mellett, mert nem lehet tudni, mikor kell menekülni (18).
A kényszerítő körülmények a különböző időszakokban eltérőek voltak. Bár a kiegyezés utáni gazdasági fellendülésben jelentős fejlesztések zajlottak, a máig létező infrastruktúra jelentős része akkor épült ki, mégis a kivándorlás fő hajtóereje a szegénység volt (53 ). Az I. Világháború utáni szélsőséges rendszerváltások és a Trianon utáni depresszió, majd a fasizmus okolható. A II. Világháború után a szocialista diktatúra elől menekültek. A kisebb horderejű változások is megtették hatásukat. Akik a rendszerváltást követően álltak pályára, azokra már más szabályok érvényesek, nekik már más lehetőségeik lettek. Az ő történetüket a következő nemzedék fogja feldolgozni. Nekik is lesz dolguk, hiszen például a jelen évezredben bekövetkezett újabb politikai változások után, újabb hullámban, vagy talán folyamatosan, lakosságunk mintegy 5%-a hagyta el az országot, természetesen alkotó erejük teljében, gyermekeikkel együtt (22).
Törvényszerűnek tekinthetjük tehát, hogy hazánkban politikai indíttatású rendszerváltások periodikusan bekövetkeznek. A fizikából vett hasonlattal élve azt mondhatjuk, hogy minden politikai kanyarnak van centrifugális ereje akár jobbra, akár balra megy. Vagyis sokakat kirepít ebből az országból. Egy rendszerváltás sok honfitársunk sorsára kihat, a megkezdett karriereket gyakran, foglalkozástól függetlenül ketté töri, talán csak a karrierre nem törekvő orvosok és alacsony beosztású, egyéb foglalkozásúak szenvedik meg kevésbé. A kivándorlásnak tehát ez az egyik, gyakori hajtó ereje.
A számos írás, nemcsak Czeizelé, hanem másoké is azt bizonygatja, hogy ebben az országban rendkívül sok tehetséges, ambiciózus ember van. Talán ezért nincs igazán becsülete a tehetségnek, ezért nem fektetünk kellő súlyt ezek felkarolására és anyagi támogatására. Sokan, amikor kivándorolnak, akkor derül ki milyen kiváló képességeik vannak. Tehát a támogatás, az anyagi lehetőségek hiánya jelenti a hazai szűk keresztmetszetet.
Úgy tűnik, a kivándorlás sikere tekintetében érdemes külön kategóriát felállítani az egyének foglalkozása szerint. Vagyis külön venni a kutatókat, orvosokat, a magyar nyelvhez erősen kötődő foglalkozásokat és az egyebeket. Persze léteztek olyanok is, akik még a pályaválasztás előtt kerültek ki, az ő helyzetük könnyebb. Általánosságban kiemelkedő szerepe van a minél fiatalabb életkorban történő kivándorlásnak. Figyeljünk oda arra is, hogy hazánk egyes szakmákra kitűnően alkalmas, de sajnos nem mindegyikre.
De tanulság lehet az is, ami mostanában egy új életfeltétel, a több lábon állás. Ez, ebben a gyorsan változó világban nagyobb biztonságot ad, mintha csak egyetlen, helyhez kötött képzettségünk van. Ugyanúgy, ahogy a befektetők több irányba fektetik be a pénzüket. Életvitel szempontjából ez a mobilitást jelenti, vagyis legyünk képesek egyik helyről az érdekeinket szolgáló másik helyre, másik országba áttelepedni. Hogy melyikbe, erre nincs tanács, egyik sem tökéletes, de adott pillanatban, adott szempontból az egyik előnyösebb lehet mint a másik. Ez korábban az élet megmentését, vagy akár egy nagyon sikeres karrier megalapozását jelentette. Gondolhatunk az I. Világháború utáni, a II. Világháború elől, vagy az ‘56-os forradalomkor kimenekülőkre, vagy akár a nemrég Nobeldíjjal kitüntetettekre.

Zárszó

Áttekintésünk a Kiegyezés és a Rendszerváltás közötti időszakról szól. Egybehangzó vélemények szerint hazánk egy nagyon kellemes, jól élhető, barátságos otthon. Itt az emberek többsége beéri a kisebb sikerekkel - vágyódása a nemzetközi elismerés vagy a nagyobb biztonság irányába nem elegendő a haza végleges elhagyására. Rendszerint az életveszély vagy a teljes ellehetetlenítés késztette az embereket a kivándorlásra. A diktatúrák és politikai fordulatok számos áldozatuk példáján mutatták be, hogy ilyenkor indokolt az emigráció bizonytalanságait és az új hazába beilleszkedés nehézségeit vállalni, tehát a kényelmes otthont elhagyni. Közülük számosan jelentős szakmai teljesítményeket mutattak fel, esetenként az adott szakterület legtekintélyesebb képviselőivé váltak, utólérhetetlen karriereket futottak be. Mindehhez a választott ország kimagasló gazdasági helyzete és támogatása kellett.
Fontosak a személyes adottságok. Az életút külföldi folytatása a XX. században egyesek számára egyértelmű volt, hiszen ha tanulni, dolgozni vagy egyáltalán életben maradni akartak, akkor új hazát kellett keresniük. Azonban mindenkinek figyelembe kellett venni a képzettségét, életkorát, nyelvtudását, itthoni és kinti anyagi lehetőségeit, családi kötődéseit és még nagyon sok mindent, a lelki beállítottságról nem is beszélve. A sok feltételt látva, nem csoda tehát, hogy szakmánk képviselőinek messze túlnyomó többsége, a politikai viharok ellenére a maradást választotta.
Írásunkat egy híressé vált mondással zárjuk, amelyik nagyon illik témánkhoz, bár nem sikerült kideríteni pontosan kitől, csak annyit tudunk, hogy Hollywoodból, valamelyik kivándorolt magyartól származik: "Nem elég magyarnak lenni, azért tehetség is kell!" Hollywood megalapításában jelentős szerepet játszó magyarok közül bármelyikük lehetett a szerző: akár Adolph Zukor (Paramount filmstúdió alapítója), Fried (Fox) Vilmos (20th Century Fox filmstúdió alapítója), Kertész (Kaminer, Curtiz) Mihály (1944-ben Oscar-díjas rendező), George Cukor (1962-ben Oscar-díjas rendező), vagy Korda Sándor, aki szintén Hollywodban kezdte külföldi tevékenységét, majd a brit filmipar egyik megalapítója lett. Sok magyart juttattak lehetőségekhez, de mint a mondás is mutatja, a segítség csak megfelelő fogékonyság esetén hoz előrejutást. Akit a filmesek is érdekelnek, javasoljuk olvassa el romantikus, regénybe illő életrajzukat, hiszen jelen munkánk nem róluk szól.
A tanulságot vonja le mindenki magának, mi csak annyit mondunk: a tehetség minden szakmában és a világ minden táján fontos, de legalább annyira a szorgalom és a szerencse is. Reméljük mások is olyan szorosan kötődnek ehhez az országhoz, mint e sorok írói, akik az itthon maradást választották.

Irodalom

1. Bartos G, Bihari I: Külföldre szakadt hazánkfiai… Érbetegségek, 28:41-56. (2021)
   
   
2. Bartos G., Bihari I., Markovics G.: Kik rakták le a magyarországi ütőeres sebészet alapjait? Érbetegségek. 2009; 16: 99-107.
   
   
3. Bartos G., Bihari I., Markovics G.: Tudományos értékeink az artériás sebészetben a nagy elődök után. Érbetegségek. 2012; 19: 87-101.
   
   
4. Bartos G., Bihari I., Markovics G.: A magyarországi kísérletes és klinikai nyirok-érsebészet története a XX. század második felében. Érbetegségek. 2012; 19: 49-60.
   
   
5. Tasnádi G., Bartos G., Bihari I., Martos V.: Gyermekkori érbetegségek sebészi kezelésének kialakulása és fejlődése Magyarországon. Érbetegségek. 2017; 24: 27-36.
   
   
6. Bartos G., Bihari I., Markovics G.: Jelentős felfedezés az érprotetikában. Huzella kutatásai a műerek belsejében kialakuló endothel eredetéről. Érbetegségek. 2010; 17: 69-73.
   
   
7. Martos V., Bartos G., Bihari I., Jámbor Gy., Markovics G.: A magyarországi érsebészeti kutatások értéke nemzetközi összehasonlításban I. (Magyarok az érsebészet fejlődésének élvonalában) . Érbetegségek. 2017; 24: 77-86.
   
   
8. Martos V., Bartos G., Bihari I., Jámbor Gy., Markovics G.: A magyarországi érsebészeti kutatások értéke nemzetközi összehasonlításban II. (Magyarok az érsebészet fejlődésének élvonalában) . Érbetegségek. 2018; 25: 135-146.
   
   
9. Sándor T, Bihari I, Bartos G: A MAÉT phlebológiai szekciójának megalakulása és fejlődése. In: Bihari I, Bartos G, Landi A, Nemes A (szerk): Erek, emberek, esztendők. MAÉT kiadványa, Budapest, 2016.
   
   
10. Czeizel E: Tehetség, talentum, jó szerencse semmi más? Galenus Kiadó, Budapest, 2015.
    
    
11. Czeizel E, Bárdossy P: Kertész Imre és a sors. Mit adtak a magyar zsidó-géniuszok kultúránknak? Galenus Kiadó, Budapest, 2014.
    
    
12. 12. Czeizel E: Tudósok, gének, tanulságok. Galenus Kiadó, Budapest, 2006.
    
    
13. Czeizel E: Tudósok, gének, dilemmák. Galenus Kiadó, Budapest, 2002.
    
    
14. Robicsek F (szerk): Extracranial Cerebrovascular Disease. Macmillan Publishing Company, N. Y. New York, 1986.
    
    
15. Bartos G, Bihari I, Martos V, Markovics G: Ullmann Imre (1861-1937) jelentősége a transzplantációs medicina és a magyar érsebészet történetében. Érbetegségek 2022; 29:171- 9.
    
    
16. Gaál Cs: Egy életút gondolatai. Medicina, Budapest, 2013.
    
    
17. Kő A: Varázsgömb és szike. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2020.
    
    
18. Klein G: Haza helyett. Memoár. Corvina, Budapest, 2016.
    
    
19. Poppler P: Kinyilt az Ég. Profán verseskönyv. Saxum Kiadó 2005.
    
    
20. Wiesinger I: A Nobel-díjas kém. Atheneum, Budapest, 2016.
    
    
21. Sárközi M: Micsoda életek. Emigránsok Angliában. Noran Kiadó, 2008 Wiesinger I: A Nobel-díjas kém. Atheneum, Budapest, 2016.
    
    
22. Hargittai I, Hargittai B: Brilliance in Exile. Central European University Press, Budapest, London, New York, 2023
    
    
23. Gaál Cs: Gyakorlati és tudományos orvoslás. Medicina, Budapest, 2021.
    
    
24. Györffy Zsuzsanna: Orvosnők Magyarországon. Semmelweis Kiadó, 2015.
    
    
25. Karikó K: Áttörések. Életem és a tudomány: Helikon Budapest, 2023.
    
    
26. Hargittai I: Út Stockholmba. Galenus Kiadó, Budapest, 2004.
    
    
27. Yoffie D.B., Cusumano M.A: A győztes tratégia. Bill Gates, Andy Grove és Steve Jobs öt örök érvényű leckéje. 21. Század Kiadó, Budapest, 2017.
    
    
28. Szabó Csaba: Elpazarolt Orvostudomány. Corvina, Budapest, 2024.
    
    
29. Barabási A-L: A képlet. Libri, Budapest, 2018.
    
    
30. Marton K: Kilenc magyar, aki világgá ment és megváltoztatta a világot. Corvina, Budapest, 2008.
    
    
31. Selye J: Álomtól a felfedezésig. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980.
    
    
32. Stanley TJ, Danko WD: The millionaire next door. Pocket Books, New York, London, 1996.
    
    
33. Wang D, Barabási A-L: A tudomány tudománya. Cambridge University Press, 2020, Libri, Budapest, 2020.
    
    
34. Poppler P: Tűnődések napról napra. Saxum Kiadó.Palugyai I: Tudomány, játék, lebegés. Typotex, Budapest, 2018,
    
    
35. Szepes E: “Ki tiltja meg, hogy elmondjam” Elemzések és értelmezések a kortárs magyar költészertről. Hungarovox Kiadó, Budapest, 2024.
    
    
36. Belov S: Laudatio in Memoriam Lajos Soltesz in: Loose DA, Weber J (szerk): Angeborene Gefassmissbildungen. Verlag Nordlanddruck GMBH, Lüneburg, 1997.
    
    
37. Horváth Ö, Oláh A, Szíjártó A, Vereczkei A,Kiss J (szerk): Littmann-sebészeti műtéttan. Medicina 2023.
    
    
38. Kiss L: A negyedizigleni orvos, Selye János felvidéki gyökerei. Orv. Hetil. 2016; 157:1331-3.
    
    
39. Makovitzky J: 120 éve született Gömöri György a modern hisztokémia magyar származású úttöröje. Orv. Hetil. 2024; 165:1718-9.
    
    
40. Kővári Z, Papp-Zipernovszky O: 21 Magyar, aki forradalmasította a pszichológiát. HVG könyvek, Budapest, 2024.
    
    
41. Sárközi M: Micsoda életek. Emigránsok Angliában. Noran Kiadó, 2008
    
    
42. Werzberger P: Akik hozzájárultak a Magyar kultúra és tudományos élet fejlődéséhez. Bookyard Kiadó, 2014.
    
    
43. Kiss R. R: Így látják a magyarokat a világban. 4. bővített kiadás. MediaCom Kiadó, 2023.
    
    
44. Vécsey Aurél: Keserű magyar sors. Emigráció. Vagabund Kiadó, 2009.
    
    
45. Kolossváry E, Farkas K, Karahan O, Golledge J, Schernthaner G-H, Karplus T, Bernardo JJ, Sascha Marschang , Abola MT, Heinzmann M, Edmonds M, Catalano M: The importance of socio-economic determinants of health in the care of patients with peripheral artery disease: A narrative review from VAS. Vasc Med, 2023 Jun;28(3):241- 253. doi: 10.1177/1358863X231169316
    
    
46. Kolossvary E, Björck M, Behrendt C-A: Limb major amputation data as a signal of an East/West health across Europe. EJVES 60:645-646, 2020
    
    
47. Dózsa Cs, Szeberin Z, Sótonyi P, Nemes B, Tóth Vajna Zs, Kövi R, Fadgyas-Freyler P, Korponai Gy, Herczeg A: Az amputációk területi gyakorisága társadalmi és ellátó - rendszeri összegüggésben Magyarországon 2016-2017-ben. Orv. Hetil. 161:747-755 (2020)
    
    
48. Gyuricza P: Visszidensek I. Magyarország Barátai Alapítvány, Budapest, 2019.
    
    
49. Faludy Gy: Pokolbéli víg napjaim. Magyar Világ Kiadó Kft. Budapest, 1989.
    
    
50. Hatvany H: Viharos idők. Libri, Budapest, 2023
    
    
51. Koós B, Tárai P, Gábriel D: A Magyarországra irányuló időskori vándorlás területi jellemzői - különös tekintettel a németek által előnyben részesített lakóhelyekre. Területi Statisztika. 2024, 64(5):545-569. DOI: 10.15196/TS640501
    
    
52. Moldova Gy: A végtelen vonal. Legenda a golyóstollról. ICO RT. Kiadó, 2001.
    
    
53. Dániel F, Orosz I: Ah, Amerika! Gondolat Kiadó, Budapest, 1988.

Bihari Imre, Bartos Gábor†

Érbetegségek: 2025/3. 107-114. oldal