A Soltész Emlékérem megalapításának és adományozásának gondolata már nem sokkal Soltész Lajos halála után felmerült, a Magyar Angiológiai Társaság akkori vezetőségében. Az erről szóló határozatot a MAT 1982. március 19-én tartott ülésén hozták meg.

Érbetegségek: 2019/3. - 42-47. oldal

A Soltész Emlékérem (1. ábra) megalapításának és adományozásának gondolata már nem sokkal Soltész Lajos halála után felmerült, a Magyar Angiológiai Társaság akkori vezetőségében. Az erről szóló határozatot a MAT 1982. március 19-én tartott ülésén hozták meg. Az elhatározás szövege az akkori jegyzőkönyv alapján a következő volt: "A főtitkár javasolja a MOTESZ-től kapott információ alapján, a prof. dr. Soltész Lajos Emlékérem alapítását. A vezetőség egyhangúan meg szavazta e javaslatot és megbízza az Országos Érsebészeti Intézet, illetve a Szív és Ér sebészeti Klinikáról résztvevő tagokat, hogy a szobrászati feladatok megoldására, illetőleg a feltételekkel kapcsolatos javaslatait a következőkben megtegye." A szobrászkeresés feladatát Nemes Attila vállalta és találta meg Borsos Miklós személyében. Az Emlékérmet 1982-es alapítása után, 1985-ben adták át először. Eleinte évente, 1993-tól kezdve kétévente adták át az Angiológiai Napok keretében. 2003-ban két, 1985-ben és 2019-ben három személy kapta meg a magyar érsebészet legnagyobb kitüntetését.

Urai László (1920-1987) (2. ábra), belgyógyász, angiológus, az orvostudományok doktora, egyetemi tanár, 1946-ban nyert diplomát. Három budapesti klinikán dolgozott, utolsó munkahelye, 1966-tól, Budapesten a IV. sz. Belgyógyászati Klinika (később Országos Kardiológiai Intézet) volt. Számos belföldi és külföldi tanulmányúton vett részt. Ugyancsak számos neves tudományos társaság tagja és tisztségviselője volt, bel- és külföldön egyaránt. A Magyar Angiológiai Társaság főtitkára, majd elnöke lett. Úttörő érdemei vannak a magyar angiológia megteremtésében, művelésében, oktatásában, valamint képviseletében. Bugár-Mészáros Károly után ő lett a magyar angiológia vezető személyisége.
Bugár-Mészáros Károly (1900-1989) (3. ábra) belgyógyász, angiológus, az orvostudományok doktora, egyetemi magántanár. Eredetileg nem orvosnak készült, csak a körülmények alakulása miatt választotta ezt a hivtást. A budapesti egyetemen 1923-ban szerzett orvosdoktori diplomát. Belgyógyászati, tüdőgyógyászati és ideggyógyászati szakképesítése volt. Német, olasz, francia és angol nyelven beszélt, ezenkívül görögül és latinul is. Ez utóbbin jó társalgási szinten. Több budapesti intézményben dolgozott, 1950-től a Szent István Kórház egyik osztályvezető belgyógyász főorvosa lett. Angiológiával 1927 óta foglalkozott. Számos külföldi tanulmányutat tett neves európai intézetekben. "Az érbetegségek diagnosztikája kór- és gyógytana" című könyve 1944-ben jelent meg, amely a magyar angiológia bibliája. 1945-től egyetemi magántanár, 1952-től kandidátus, 1981-től az orvos tudományok doktora volt.
Szent István kórházi osztálya a magyar angiológia első fellegvára lett. Több neves vezető angiológust nevelt. 1961-ben a MAT elődjének, a Magyar Sebész Társaság Angiológiai Sectiojának alapító elnöke volt. A Prágában, 1961-ben megalakult Nemzetközi Angiológiai Unió tagjává tette a magyar szervezetet. 1972-ben, a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság örökös elnökévé választották. Tiszteletére a MAÉT, 1995-ben, Bugár-Mészáros Károly Emlékérmet alapított.
Stefanics János (1914-1982) (4. ábra), sebész, érsebész, kandidátus, sebészeti és érsebészeti iskolaalapító, a magyar érsebészet második, kiemelkedő úttörő tagja, egyetemi tanár. Budapesten nyert orvosi diplomát 1938-ban. Sebészeti szakképesítését a Bakay Klinikán szerezte. 1942-1945 között frontszolgálatot teljesített, ezután váltakozva dolgozott a budapesti II. sz. és a III. sz. klinikákon, ill. a Mosonmagyaróvári Kórházban, mindegyik helyen vezetőként. Előbb a gastroenterologia területén végzett jelentős munkát. Érsebészeti tevékenységét a Baross utcai klinikán kezdte. Idővel kialakította a második hazai érsebészeti centrumot, ahonnét több kiváló, vezető érsebész került ki. Több bel- és külföldi tudományos társaság tagja volt. Mihael E, DeBakey-t 1973-as látogatása során klinikáján látta vendégül. 1975-1979 között a Magyar Sebész Társaság elnöke. Papp Sándor (1923-2006) (5. ábra), érsebész, klinika igazgatóhelyettes, kandidátus, a magyar érsebészet alapító alakjainak egyike, egyetemi tanár. Előbb Stefanics, majd Soltész professzor munkatársa és segítője volt a magyar érsebészet kifejlesztésében. A nagyerek sebészetének első hazai úttörője, az első carotis desobliteratio és az első aorto-bifemoralis bypass elvégzője. Általános és szívsebészetet is művelt. Nagy elméleti tudású és kiváló manualitású szakember volt. 1992-ben Balassa emlékérmet kapott.

Kiss Tibor (1922-2009) (6. ábra), sebész, érsebész, az orvostudományok doktora, a modern magyar érsebészet egyik megalapítója, egyetemi tanár. Diplomáját Budapesten 1946-ban szerezte meg. Előbb a budapesti, majd a pécsi Anatómiai Intézetben dolgozott, azt követően lett sebész. Nagytudású, kiváló manualitású operatőr volt. Előbb a Pécsi II. sz., majd az I. sz. Sebészeti Klinikán lett tanszékvezető egyetemi tanár. Később mindkét klinikát ő vezette. Hazánkban 1989-ben elsőként végzett laparoscopos cholecystectomiát. Tudományos munkásságát a sympaticus idegrendszer és a perifériás keringés területén fejtette ki. 1969-től megszervezte az érsebészetet, megalapítva ?a pécsi iskolának? nevezett első hazai, vidéki érsebészeti centrumot. Számos neves sebész és érsebész vezetőt nevelt. A Balassa Emlékérmet 1984-ben nyerte el.
Szabó Imre (1924-2016) (7. ábra) pályáját Győrben, Petz Aladár mellett kezdte, majd a Városmajori Klinikára került, ahol Soltész Lajos professzor legközelebbi munkatársa, barátja és az első hazai érsebészeti osztály megteremtésében segítője lett. A magyar érsebészet ?nagy öregje?, minden fiatal érsebész "Ricsi bácsija". Végig élte és dolgozta a hazai érsebészet hőskorát. Részt vett ezen új sebészeti szakág sok küzdelemmel járó kifejlesztésében és a terhek vállalásában. Kitűnő manualitásával segítette az új módszerek kidolgozását, vállalta a fiatalok oktatását és első műtéteik leasszisztálását. A korai idők érsebészei közül szinte kivétel nélkül mindenki tanítója, segítője volt. Szerény, barátságos természete miatt, nem volt ugyan előtérben, de nélküle sokkal szegényebb lenne ér - sebészetünk. Munkássága során összegyűjtötte osztályuk első időkben végzett érműtéteit. Pótolhatatlan kár, hogy mindez nem került közlésre és részben el is veszett. Élete végéig szoros kapcsolatot tartott a Városmajori Klinikával.
Radó György (1918-1998) (8. ábra), bőrgyógyász, orvos ezredes, phlebologus, a vénás betegségek gyógyításának egyik hazai úttörője. Debrecenben nyert orvosi diplomát, Ezt követően a keleti frontra került munkaszolgálatosként. Később részt vett az antifasiszta ellenállásban, A háború után bőrgyógyász lett, majd katonaorvos, 1953-tól a Honvéd Kórház parancsnoka, 1956-ban orvosi esküjének megfelelően mindkét oldali sebesülteket gyógyította, védte. 1957-ben letartóztatták, halálbüntetés fenyegette. Ettől csak volt betegei, a sebesült szovjet tisztek mentették meg, de 12 éves börtönbüntetésre ítélték, négy év múltán szabadult.
Bőrgyógyászként, majd gondozóintézeti főorvosként dolgozott. Soltész Lajos tanácsára a vénás betegségek gyógyításával kezdett foglalkozni. Kiváló specialista lett, a kompressziós kezelés egyik úttörője. Szakirodalmi munkássága is jelentős. A Magyar Angiológiai Társaságban is aktívan tevékenykedett, a phlebológiai szekció első vezetője volt. Halála után, egy ideig, a Honvédkórház az ő nevét viselte.
Solti Ferenc (1921-2009) (9. ábra), belgyógyász, kardiológus, a Semmelweis Egyetem professzora. A BOTEen kapott diplomát 1947-ben. A budapesti I. sz. Belgyógyászati Klinikán dolgozott, majd 1970-től a Városmajori Klinikán. A műtétre kerülő betegek előkészítésével a szívsebészetet támogatta. Specialitása a szív ritmuszavarainak gyógyszeres és paceamakeres gyógyítása volt. Kutató munkáját is nagyrészt e területen végezte. Részt vett a magyar pacemaker előállításában. Más területeken is kiterjedt, sikeres kutatásokat végzett. Kiváló egyetemi oktató volt, a postgraduális oktatásban is jelentős szerepet játszott, több kiváló tanítványt nevelt. Hatalmas tudományos munkásságot fejtett ki, mintegy 400 írott közleménye és kb. 300 tudományos előadása volt. Ismert volt a nemzetközi kardiológiai tudományos világban. Az MTA doktori fokozatot 1968-ban nyerte el, 1991-ben Semmelweiss díjat kapott.

Jámbor Gyula (1939- ) (10. ábra), sebész, érsebész, kandidátus, egyetemi docens. 1964-ben nyert orvosi diplomát Budapesten. Stefanics professzor mellett dolgozva lett sebész és érsebész szakorvos. Főnöke egyik közeli munkatársa volt, s az érsebészeti munkacsoport vezetője. Az autolog femoro-cruralis és femoro-distalis vena saphena bypass első számú magyarországi tudományos meg - alapozója és úttörője. Több mint 1200 ilyen műtétet végzett. Ő végezte az első hazai artéria mesenterica superior desobliteratiot 1972-ben. 1996-ban megszervezte az I. sz. Sebészeti Klinikán az addig ott nem művelt érsebészetet. 2004-ben a Flór Ferenc Kórház vezető érsebésze lett. Az 1980-as években két periodusban volt a MAÉT főtitkára.
Csengődy József (1928-2012)(11. ábra), sebész, anaesthesiologus, érsebész szakorvos, címzetes egyetemi docens. Budapesten, 1954-ben nyert orvosi diplomát. Tapasztalt sebész, érsebész, anaesthesiologus és invenciózus újító, jártasságot szerzett az endoscopiában is. Stefanics János professzor közeli munkatársa lett, kiváló oktató. Ő végzett elsőként érsebészeti Doppler vizsgálatokat Magyarországon. Számos, neves nyugat-európai intézetben járt tanulmányúton. 1968-ban, egy évig, Észak-Jemenben, Sanaá-ban vezető sebész főorvos volt. 1980-ban a Weil Emil, ma Uzsoki Utcai Kórház osztályvezető sebész főorvosa lett, ahol több új sebészti eljárást, többek között az LC-t is bevezette. Jelentős, többoldalú tudományos tevékenységet végzett, 121 cikk és 86 előadás szerzője. Az MST-nek és a MAÉT-nek is vezetőségi tagja volt. Tagja volt továbbá a Sebész és az Érsebész Kollégiumnak, Számos, jelentős állami elismerést és kitüntetést kapott.

Nemes Attila (1938- ) (12. ábra) 1963-ban vette át diplomáját, Budapesten. A Városmajori Klinikán kezdte működését, ahol a szakmai grádus minden fokát végigjárva Kudász, Soltész és Szabó professzorok után egyetemi tanár és intézetigazgató lett. Az egyetem rektorhelyettese volt. Kutatóként az érpótlás problémáival, köztük a Solcoseryl graft tökéletesítésével és érragasztással is foglalkozott. Kitűnő rajzkészséggel számos érsebészeti könyv illusz - trátora. Fő területe az érsebészeti szövődmények és a malpractice vizsgálata, valamint az oktatás volt. Doktori értekezése az előbbiről, míg Acsády Györgyel közösen írt érsebészeti tankönyve az utóbbi témáról szól. Balassa emlékérmmel is kitüntették.
Tasnádi Géza (1937-2019) (13. ábra) a Hatvani Kórházból került a budapesti Heim Pál Kórházba, ahol a gyermeksebészet művelése mellett az érmalformációk tanulmányozására és gyógyítására specializálódott. Soltész Lajos közvetlen tanítványa, munkásságának egyik folytatója. Tudományos értekezései is e témával foglalkoznak, számos hazai és nemzetközi szakkönyv társszerzője. A hazai szakkörökben vezető személyiség, nemzetközi elismertsége is jelentős. Rendszeresen hívták külföldre egy-egy speciális műtét elvégzésére. Részt vett az érmalformációk u. n. hamburgi osztályozásának kidolgozásában. 2018-ban Pro Universitate díjat kapott.
Gunther Tamás (1937-2009) (14. ábra), sebész, érsebész. A Győri Kórházban1961-től dolgozott. A helyi érsebészeti osztályt megalapító Mátrai Tamás első munkatársa lett. A későbbiekben ő vitte ezt a területet. Az akkori érsebészet teljes palettáján végeztek műtéteket. Végül önálló érsebészeti osztály vezetője lett. Tiszteletére, halála után a Kórház emléktáblát állított.
Dzsinich Csaba (1942-) (15. ábra), 1969-ben kezdte érsebészeti pályafutását a Városmajori Klinikán. Több külföldi tanulmányúton vett részt. Németországban szerzett érsebészeti szakképesítést, így ő lett az első magyar érsebész szakorvos. Egy ideig ő vezette a klinikai érsebészetet és oktatta a szakorvosjelölteket. A veseartériák sebészetéből írta kandidátusi disszertációját. Az érsebészet minden ágát magas színvonalon műveli. Különösen az aorta aneurysmák sebészetében, a stent graftok beültetésében és a hibrid műtétek végzésében tűnt ki. Professzori rangot nyert. Jelentős szerepet játszott a hazai és nemzetközi tudományos társaságokban. Nemzetközileg a legelismertebb Magyar - országon dolgozó érsebész. Később a Magyar Honvédség Egészségügyi Központjában lett osztályvezető. Balassa emlékéremmel is kitüntették.

Tarsoly László (1939-2014) (16. ábra), sebész, érsebész. Diplomája megszerzése után a Zalaegerszegi Kórház Sebészeti Osztályára került. A hetvenes években elkezdett érsebészeti tevékenység vezetője lett. Jó kapcsolatokat tartott a Városmajori Klinikával. Aktívan vett részt a MAÉT munkájában.
Acsády György (1947-) (17. ábra), orvosi diplomáját 1971-ben nyerte el. Egész pályafutása a Városmajori Klinikához kötődik, amelynek több évtizedes munka után tanszékvezető egyetemi tanára és hatodik igazgatója, valamint az egyetem dékánja lett. A phlebológia egyik országos szaktekintélye, aki számos területen végzett úttörő tevékenységet és jelentős irodalmi munkásságot fejtett ki. Első szerzője a legújabb magyar érsebészeti tankönyvnek és atlasznak. A bel- és külföldi tudományos társaságokban aktívan tevékenykedett. A MAÉT elnöke volt.

Dlustus Béla (1940-2016) (18. ábra), katonaorvos, érsebész, 1965-ben nyerte el orvosi diplomáját a Semmelweis Egyetemen, ezután 16 évig a fővárosi Balassa Kórházban dolgozott. 1969-ben sebészeti szakvizsgát tett, 1983-tól a Honvéd Kórház Sebészeti Osztályán dolgozott. Neve fémjelzi az ottani Érsebészeti Osztály megalapítását és vezetését. Magas színvonalú érsebészeti tevékenységükkel az Osztály országosan ismert lett. Számos kitűnő szakembert nevelt. Egyik alapítója volt az 1998-tól hét alkalommal, Balatonkenesén megrendezett Fiatal Angiológusok Fórumának.
Kollár Lajos (1948- ) (19. ábra), a Pécsi egyetemen szerzett diplomát, 1976-ban. Érsebészeti tevékenységét a Pécsi II. sz. Sebészeti Klinikán kezdte Kiss Tibor professzor mellett az u.n. "pécsi triumviratus" tagjaként. A magyar haemorheologia kiemelkedő képviselője lett. Több érsebészeti területen, pl. az angioscopos műtétekben, a cryovaricectomiában, az első hazai carotis stent beültetésében, ill. a hasi aorta aneurysmák stent-graft kezelése terén, úttörő munkát végzett. Később a Pécsi Sebészeti Tanszék igazgató egyetemi tanára lett. Kitűnő munkatársak nőttek fel mellette. Publikációs tevékenysége is jelentős Több állami elismerésben és kitüntetésben is részesült.
Mogán István (1946- ) (20. ábra), orvosi diplomáját 1970-ben nyerte el. Ezt követően a Városmajori Klinikán dolgozott 1993-ig. A Budai MÁV Kórház osztályvezető főorvosa volt 1995 és 2002 között. Számos külföldi tanulmányúton járt neves intézetekben. Meghonosította a carotis eversios endarterektomiát, a cruralis és a pedalis bypass műtéteket, továbbá az aorta aneurysmák műtéti kezelését. 2002-ben a Budapesti Szent Imre Kórház újonnan létesített Érsebészeti Részlegének vezető főorvosa lett. Klinikai munkája mellett publikációs munkásága is jelentős. Aktívan részt vett a MAÉT munkájában, amelynek 2011-ben elnöke lett.
Mátyás Lajos (1948- ) (21. ábra), Debrecenben avatták orvosdoktorrá, 1973-ban. Az újonnan alapított miskolci érsebészeti osztályra 1981-ben került, amelynek második osztályvezető főorvosa lett, és amelyet regionalis központtá fejlesztett. Az országban elsőként alkalmazták az endo - scopos eljárásokat, mind a diagnosztikában, mind a műtéteknél. Ő végezte az első, dokumentált in situ vénás bypass műtétet. Nagy érdeme, hogy Magyarországon elsőként végzett stent-graft beültetést hasi aorta aneurysmánál, 1998-ban. A hibrid műtétek egyik úttörője. Aktívan részt vett az Intézmény fejlesztésében és közéleti tisztségeket viselt pl. a helyi rádióban és sportban. A MAÉT vezetőségi tagja, két periódusban főtitkára, egy időszakban elnöke volt.

Entz László (1951- ) (22. ábra), a SOTE-n szerzett diplomát, 1976-ban, ugyanabban az évben a Városmajori Klinika munkatársa lett. Sebész, érsebész, radiologus szakorvos, egyetemi tanár. Ő vezette be 1991-ben Magyarországon a carotis eversios endarteriektomiát. 1995-ben kandidátusi fokozatot szerzett, majd 2006-ban habilitált. 2012-2016 között az Érsebészeti Tanszék és a klinika érsebészeti profiljának vezetője volt. A Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság vezetőség tagja, 2005-2011 között főtitkára.

Menyhei Gábor (1955- ) (23. ábra), diplomáját a Pécsi Orvostudományi Egyetemen 1981-ben kapta meg. Orvosi munkásságát a Pécsi I. sz. Sebészeti Klinikán 1982-ben kezdte el. Érsebészeti szakvizsgáját 1988-ban tette le. Az ütőeres érsebészet mellett a phlebologiát is magas színvonalon műveli. Elismertek voltak tüdőembolia profilaxis céljából készített gépi érvarratos v. cava inferior-plicatios műtétei. Angliában is dolgozott. 2008-ban habilitált, 2010-től a PTE KK Érsebészeti Klinikai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. 1999 óta a MAÉT vezetőségi tagja, 2013 és 2015 között a Társaság elnöke volt.
Kozlovszky Bertalan (1951-) (24. ábra), Debrecenben lett orvosdoktor 1975-ben. Az ottani Sebészeti Klinikán dolgozott. A sebészeti szakképesítés után érsebészeti szakvizsgát is tett. Gyurkó György munkatársaként részt vett a debreceni érsebészet kifejlesztésében. Foglalkozott az aorta dissecaló aneurysmáinak megoldásával. 1995-ben a nyíregyházi, érsebészeti profilú Sebészeti Osztály vezetője lett a nagy elődök, Eisert Árpád és Dohanics Sándor után. Eredményes munkájuk jutalmául elnyerték a 2007. évi, jól sikerült, Angiológiai Napok rendezési jogát. A nyugdíjkorhatár elérése után ma is aktívan részt vesz az Érsebészeti Részleg munkájában.

Bartos Gábor (1931- ) (25. ábra), a Pécsi Orvostudományi Egyetemen nyert diplomát 1955-ben. Ebben az évben lépett be a Pécsi Műtéttani Intézet kötelékébe Karlinger Tihamér és Török Béla professzorok munkatársaként. Munkacsoportja kidolgozta a magyar érprotézist, amely szabadalmi oltalmat nyert, a RICO Kötszerművek gyártotta és klinikai alkalmazásban volt a kilencvenes évek elejéig. 1967-től a II. sz. Sebészeti Klinikán, Karlinger Tihamér és Kiss Tibor professzorok mellett dolgozott, ahol elkezdte az érsebészet művelését. A bangladesi polgár - háború idején, 1971-ben, tábori sebészeti kórházi részleget vezetett. 1973 és 1997 között a Dunaújvárosi Kórház Általános Sebészeti Osztályát vezette. Ott is létrehozták az érsebészetet. 2003-tól munkatársaival, több tucat köz leményben, megírták a magyarországi artériás ér - sebészet történetét.
Hetényi András (26. ábra). A veszprémi kórházban elsőként kezdte el az érsebészetet a múlt század hetvenesnyolcvanas évek fordulója táján. 1980-ban lett szakorvos, 1985-ben Ajkán is megteremtette az érsebészetet, s megszervezte az ország első önálló érsebészeti osztályát. 1997-ben Székesfehérvárra került, ahol a Sebészeti Osztály Érsebészeti Részlegének vezetője lett 2001-ben. Ő vezette itt be a supraaorticus erek helyreállító műtéteit. Működése idején számos mélyvénás rekonstrukciót is végeztek. Magas színvonalon művelte az ütőerek sebészetét, de igazi érdeklődési területe a phlebológia és a Doppler vizsgálatok voltak. Számos új eljárást dolgozott ki, s alkalmazott először Magyarországon, mint pl. a szivaccsal kombinált kompressziós pólyát, a feltárt mélyvéna védelmét PTFE spirállal, a sapheno-femoralis reflux megszüntetésére külső szűkítést, stb. Tanítványai több hazai és külföldi érsebészeti osztályon vitték tovább a tőle tanultakat. Társszerzője a kilencvenes években megjelent Doppler monográfiának. Sok éven keresztül elzárkózott a szakmai kapcsolatoktól. Ez évben távozott közülünk.

Dr. Bartos Gábor
Dr. Bihari Imre
Dr. Jámbor Gyula
Dr. Nemes Attila
Dr. Markovics Gabriella

Érbetegségek: 2019/3. - 42-47. oldal