Az érsebészet kezdete a budapesti Péterfy Sándor utcai és a Nyíregyházi Kórházban

Cikksorozatunk előző négy részében leírtuk a hazai egyetemeken megalakult korai érsebészeti műhelyeket (Városmajori Klinika, Stefanics-iskola, Szabolcs utcai Klinika, a pécsi érsebészet hat egyetemi intézetben, a Szegedi Sebészeti Klinika, Jellinek Harry kísérletes műhelye, a debreceni műtéttani intézet és sebészeti klinikák, valamint a BOTE II. sz. Sebészeti Klinika). A továbbiakban a kórházi munkacsoportok ismertetését kezdjük el.

Érbetegségek: 2015/1. 25-35. oldal

Cikksorozatunk előző négy részében leírtuk a hazai egyetemeken megalakult korai érsebészeti műhelyeket (Városmajori Klinika, Stefanics-iskola, Szabolcs utcai Klinika, a pécsi érsebészet hat egyetemi intézetben, a Szegedi Sebészeti Klinika, Jellinek Harry kísérletes műhelye, a debreceni műtéttani intézet és sebészeti klinikák, valamint a BOTE II. sz. Sebészeti Klinika). A továbbiakban a kórházi munkacsoportok ismertetését kezdjük el.
Akárcsak előző leírásainkban, a következőkben is, a tevékenység megkezdésének időrendjében igyekszünk az egyes munkahelyeket felsorolni, bár ez nem mindig lehetséges, hiszen ebből az időtávlatból nehéz az adott helyszínen elkezdett érsebészeti tevékenység kezdési időpontjának pontos rekonstrukciója. Minden esetre, a most következő kórházi műhelyek, a legrégebbiek közül valók. Bár a felsorolás nem lehet hiánytalan, továbbra is igyekszünk csatolni az egyes munkahelyek közléseinek, a címben említett időszakra vonatkozó bibliográfiáját. Az ismertetésre kerülő műhelyekről alkotható kép ugyanis csak az irodalomjegyzékkel együtt lehet (viszonylag) teljes.

Az érsebészet elkezdésének története a PéterfySándor utcai Kórházban

Az ötvenes évek közepe táján, a magyar érsebészet egyik korai műhelye, a budapesti Péterfy Sándor utcai Területi Vezető Kórház Általános Sebészeti Osztályán alakult ki. Ekkor az osztályvezető főorvos Sziklai Andor volt, a későbbi évtizedekben őt E. Szabó László követte.

1. ábra.
Fontányi Sándor

Itt az érsebészet megteremtője Fontányi Sándor volt (jelen összeállítás jelentős részben, személyes közlése és az általa átadott dokumentumok alapján készült, 1. ábra.). Az első késztetést még medikus korában, 1948-ban, Bugár Mészáros Károlynak, a magyar angiológia atyjának osztályán kapta. Diplomáját 1951-ben vette át és ekkor került a Péterfy Sándor utcai Kórházba. Az általános sebészeti ismeretek mellett, a modern anaesthesiológiai eljárásokat is elsajátította, amelye ket ő vezetett be az osztályon.
A Városmajori Klinikán 1951-52-ben sok időt töltött Soltész Lajos mellett, így tanúja lehetett az éppen megszületőben lévő korszerű, magyar érsebészetnek. Ehhez a stúdiumhoz a döntő indíttatást szó szerint itt kapta: Soltész, látva növekvő elkötelezettségét, arra biztatta, a Klinikán tanultakat munkahelyén is vezesse be. Külön útmutatásként felhívta figyelmét a phlebológiára, ill. a korszerű vénás sebészet művelésére, amelyre abban az időben a Klinikán még kisebb hangsúlyt fektettek. Az alábbi kép jól mutatja indíttatásának kettős, a Bugár Mészáros és a Soltész iskolából eredő angiológiai és érsebészeti gyökerét (2. ábra).

2. ábra.
Kusztos Dénes, Bugár Mészáros Károly adjunktusa, Soltész Lajos és Fontányi Sándor a IX. Angiológiai Kongresszuson Firenzében, 1974-ben.

Tanulmányúton járt Cormiernél Párizsban, Petrovszkíjnál és Pokrovszkíjnál Moszkvában és Vollmarnál Heidelbergben. Szakképesítést szerzett sebészetből és érsebészetből (honoris causa), anaesthesiológiából és filozófiából.
Fontányi érsebészeti tevékenységét 1953-ban kezdte el. Igyekezett megteremteni a szükséges radiológiai és műtőfejlesztési hátteret. A legfontosabb vizsgáló módszer, az angiográfia, abban az időben még meglehetősen fejletlen volt. Sem modern kazettaváltók sem DSA nem volt. Nem létezett még Doppler, nem hogy color Doppler vizsgálat, - az egyetlen műszeres vizsgáló eszköz az oscillometer volt. E mostoha diagnosztikai lehetőségek miatt érdeklődése már korán olyan non-invazív vizsgálómódszerek felé fordult, amelyek jobban feltárják az érrendszer morfológiai és funkcionális állapotát, segítik a műtétre alkalmas betegek kiválasztását, képesek az esetleges szövődmények felderítésére, a műtét eredményességének megítélésére, és segítséget nyújtanak a gondozásban. Saját módszereket alakított ki: az általa tökéletesített phonendoscop teszt (PT), az általa módosított percussiós technika, az öregujj plethysmographia, majd később a toe-plethysmometria (TPM). Érdekes egyéni vizsgálómódszere volt még a nem pulzáló, de átjárható artéria femoralison keresztül végzett arteriográfia is. Ezeket az eljárásokat igen magas színvonalra fejlesztette és mindegyiket publikálta, ennek köszönhetően irodalmi munkásága is jelentős.
Mivel osztályuk részt vett az u.n. embólia ügyeletben, előbb az acut artériás elzáródásokkal foglalkoztak. Az embolektomia mellett szükség esetén lyticus kezelést is alkalmaztak (2, 4). A késői emboliáknál, ill. az arterio - scleroticus eredetű acut artériás thrombosisnál, az arteria iliaca externán és communison, hazánkban elsőként végezett retrograd TEA-t ringstripperrel (8, 11 16).
A rekonstrukciós érműtéteket 1954-ben kezdték el. A chronicus obliteratív érbetegeknél elsőként a végtag - mentésre törekedtek. Fontaine III., ill. IV. stádiumban lévő betegeket operáltak. Műtéti tevékenységük főként az aorto-ilio-femoralis érszakaszra irányult.

3. ábra.
Fontányi által módosított phonendoscop teszt (PT).

Medencei elzáródás esetén, az általa bevezetett PT vizsgálat (Phonendoscop Test, részletesen ld. alább) segítségével tájékozódtak az artéria femoralis communis átjárhatóságáról, vagy elzáródásáról, ill. a kollarteralis keringés állapotáról (17). A PT leletét a műszeres TPM-el is ellenőrizni, igazolni tudták. A vizsgálat ilyen módja irodalmi szinten is eredeti újdonság volt.
Röviden összefoglaljuk a PT vizsgálat lényegét (3. ábra): ha előzetesen sem pulzust, sem zörejt nem észleltünk az a. femoralison, akkor a fonendoskóp felső, beáramlás felöli peremével fokozatosan nyomást gyakorolunk az art. fem. comm.-ra, így ott szűkületet hozunk létre, - a még meglévő enyhe pulzáló áramlás ekkor zörejt eredményez. A PT ekkor (+), jelezve az átjárható lument. Ha nem sikerült zörejt létrehozni, vagyis PT (-), akkor a lumen elzáródott, vagy olyan gyenge a kollaterális hálózat, hogy enyhe pulzáló áramlás sem tud létrejönni. Tehát pozitív teszt esetén, a nem tapintható art. fem. comm. alkalmas kiegészítő angiográfia készítésére. Ha az aorto-iliacalis occlusioknál felvetődött a distalis érpálya elzáródásának lehetősége is, amelyet az aortográfia nem tisztázott eléggé, kiegészítő arteriográfiát végeztek a nem pulzáló, de non invazív PT vizsgálattal igazoltan nyitott artéria femoralison keresztül. A TPM fejlődésével egyre inkább tisztázni tudták a perifériás érpálya viszonyait is, s ezzel lehetőségük volt a kiegészítő arteriográfia helyettesítésére.
A fent említett érszakaszon rekanalizációs műtéteket, ringstripperes, félig zárt, ha szükséges volt, nyílt TEA-t preferálták (9), esetenként foltplasztikával. Operáltak vénás bypass műtéteket is. A műanyag érpótlókkal kapcsolatban tartózkodó álláspontot foglaltak el. Végeztek perifériás aneurysma műtéteket is az ilio-femoro-poplitealis régióban. Különös jelentőséget tulajdonítottak az arteria profunda átjárhatóságának. Szükség esetén elvégezték ennek rekonstrukcióját. Arteriosclerotikus betegeken az arteria profunda femoris aplasiája, vagy hypoplasiája esetén kazuisztikai tanulmányban mutatták be az ér hiányának súlyos következményeit (7, 10).
Tanulmányozták a mesenterialis steal syndromát (18). Kísérleteket végeztek a szovjet érvarrógéppel az end to end varratok vizsgálatára (12, 25). Ezt a műszert végülis nem alkalmazták a klinikumban.
Többirányú vizsgálatokat végeztek a heparin gyógyhatásával kapcsolatban (19,21, 23, 26, 29, 32, 43). Tartós, 6-18 hónapos konzervatív kezelést folytattak hetente háromszor adott i.v. 8000 E heparinnal. Ennek hatására a IV. stádiumú betegek nem kis része a III. stádiumba került, a III. stádiumba soroltak pedig később a II. stádiumba javultak. Sőt, a claudicatós betegek nem kis része is jelentősen javult, esetleg panaszmentessé vált. A klinikai megfigyelés mellett a laboratóriumi paraméterek javulása (alvadási idő, thrombocyta szám, lipid és cholesterin szint, vérviszkozitás) és a TPM vizsgálatok értékei egyaránt igazolták e kezelés hatékonyságát Felveti a heparin szerepét az arteriosclerosis evoluciójában ekképpen: a hízósejtek összessége, mint a heparinocytic endocrine gland hypofunkciója, oki szerepet játszhat az arteriosclerosis kifejlődésében. A tartós exogén heparin kezelés kompenzálhatja az endogen heparinaemia alacsony szintjét.
Hasonlóan jó eredmé nyeket ért el nagy beteganyagon nagydózisú heparin kezeléssel (hyperheparinisation) mind artériás thrombosisok bizonyos eseteiben, mind vénás thombosisoknál. Ez utóbbihoz a beteganyagot nagyrészt a 63 ágyas általános sebészeti osztályuk szolgáltatta. A heparint ilyenkor acethylcholin adásával kombinálták. Az artériás recana - lisatiot pulzustapintással és TPM-el is meg tudta erősíteni. A kombinált heparin-acetylcholin kezelés után az acut mélyvénás thrombosisos betegeken, nem alakultak ki a postthromboticus syndroma tünetei.

4. ábra.
Percussiós technika 1, 2
1. Szilárd, csontos alapú kopogtatási pontok (P) és izomalapú érzékelési helyek (D) a v. saphena magna és parva területén.
2. A beteg megfelelő pozícióba állítása összehúzódott, szilárd alapot adó izom elérésére az eredményes érzékelés érdekében, nyújtott térd mellett, enyhe előre dőléssel, a testsúlyt a végtagra helyezve. (P) a kopgtató kéz, (D) az érzékelő kéz. Ez érvényes a további ábrák esetében is.

A klinikai megfigyeléseken túlmenően elméleti szinten is vizsgálta a heparin kezelés jótékony hatását. Az akkori általános véleménnyel szemben, amely szerint a heparinnak nincs fibrinolyticus hatása, laboratóriumi módszerekkel igazolta a gyógyszer fibrinolyticus és vérviscositas csökkentő hatását. E megállapításai teljesen eredetiek voltak.
A varicositas és recidív varicositas kompressziós, műtéti és scleroterapiás kezelésénél is nagy hangsúlyt fektetett az adaequat fizikális vizsgálatra. Mindebben jelentős szerepe volt az általa módosított percussiós technikának (20, 22, 27, 28). Ezt az eljárást a 4-7. ábrákon mutatjuk be.

5. ábra.
Percussiós technika 3, 4
3. A v. saphena magna vizsgálatánál a vizsgáló megtámasztja a végtagot a kopogtatás és észlelés hatékonyságának fokozása érdekében. (S) a vizsgáló megtámasztó térde.
4. A combon történő vizsgálatkor a térd magasabban támasztja meg a végtagot, mint a lábszár esetében.

6. ábra.
Percussiós technika. Erős kopogtatási hullámok keltése érdekében a kopogtatás a szilárd alapra merőleges legyen.

7. ábra.
Percussiós technika
6. A végtag megfelelő helyzete a v. saphena parva vizsgálata esetén.

Ez a módszer segítség volt még a vena saphaena magna, femoro-poplitealis áthidalási alkalmazhatóságának megítélésére is. Mivel a kopogtatási hullámok felfelé haladnak, azaz megegyező irányban, mint megfordítás után a beültetett graftban az áramlás, a kellően erős kopogtatási hullámok az alkalmasság mellett szólnak. A percusiós test segítségével megállapítható a fejletlen, vagy a kettős lefutású saphena. Érzékelhetők még a lezajlott phlebitis utáni, vagy a fal eredendő gyengesége miatti billentyűelégtelenséggel járó tágulatok, stb., amelyek a véna ütőeres graftként történő felhasználását megkérdőjelezik.
A vénás keringési elégtelenség osztályozását saját módszer alapján végezte, fizikális és oxymetriás vizsgálatai, ill. a TPM leletek alapján. Egyéb érdekes egyedi megfigyeléseket is tett: ilyen volt, a varicositas melletti térdizületi hydrops kialakulás (6, 15). Bizonyítja a két elváltozás közti oki összefüggést és elemzi az egyes esetekben felelős pathomechanizmusokat is. Foglalkozott a sclerotherápiával (46). Elemezte a kompressziós terápia (13), ill. az antibakteriális hámosító zselék hatását, lábszárfekélyes betegeken (46).
Vizsgálta az arterio-venosus összeköttetések szerepét a visszérbetegség kialakulásában. Bizonyos esetekben, az alsó végtag heveny vénás decompensatiojának első jeleként, hirtelen kialakult, arterio-venosus communicatiora utaló bőrelváltozásokat figyelt meg (31, 33, 47, 49, 52).
Komplex praeoperatív vizsgálati leleteinek megfelelően dolgozta ki visszérműtéti taktikáját is. Különös gondot fordított a recidív varicositas objektív észleléseken alapuló operatív megoldására. Írt a mélyvénás rendszer veleszületett teljes hiányáról (37).

8. ábra.
A Fontányi féle ujjplethysmometer. A felső rész a milliamper-méteres, direkt leolvasós regisztráló egység (Fontányi módosítása). Az alsó rész az alapműszer (MB 5110 plethysmograph) Natonek L. mérnök módosításával.

Mint korábban már említésre került, legjelentősebb munkája a plethysmographia, öregujj plethysmometriává (TPM) történt módszertani továbbfejlesztése volt (8. ábra). Az eljárást a hetvenes évek végén dolgozta ki, és sokoldalúan alkalmazta, hiszen hazánkban akkor még az informatív és megbízható érvizsgáló módszereknek nagyon is híján voltunk (30, 38, 44). Lényege, hogy az addig görbével regisztrált mérési eredményeket nyomásmérő és Amper-mérő egyidejű alkalmazásával, numerikus, quantitatív, tehát objektív adatokkal fejezte ki (34, 35, 39, 41, 48). A módszert eredetileg a perifériás obliteratív érbetegségekre dolgozta ki, de hamarosan adaptálta a vénás betegségekre is. A TPM saját, tökéletesített vizsgáló - módszer volt, amely világirodalmi újításnak számított. Ez a vizsgáló eljárás a legperifériásabb érpálya viszonyairól is megbízható tájékoztatást nyújtott. A módszer non invazív, gyors, megbízható, így a mérési eredmények összehasonlíthatók. A paraméterek standardizálhatók, pl. az áramlási flow értéke: ml/perc/100 ml szövet. Összesen 5 paraméter mérhető és további kettő még kiszámítható (Táblázat).

A TPM felhasználási területei: kiegészíti, segíti értelmezni az arteriográfiás és a phlebografiás képet, ellenőrzi a PT vizsgálat eredményét. Segíti a műtéti tervezést, ha angiográfia nem végezhető, pl. kontrasztanyag túlérzékenység, vagy veseelégtelenség esetén. Tehát alkalmas a nem pulzáló artéria femorálison végzett kiegészítő arteriográfia kiváltására. Képes meghatározni az obliteratio localisatioját, a be- és a kiáramlási érpálya állapotát, különösen obliteratív arteriosclerosisban a perifériás érpálya nyitott, vagy elzáródott állapotát. Non invasív módon informál a distalis microcirculatioról és a rheologiai állapotról. Segíti a műtéti tervezést és a megoldás pontos kiválasztását. Nem műtéti kezelésnél alkalmas a claudicatios távolság javulásának objektív ellenőrzésére (51). Megbecsüli a lumbális sympathektomia várható hatását. Méri a sympathektomia és a rekonstrukciós műtét hatásosságát. A gangraenás állapot várható gyógyulását prognosztizálja. Felső végtag esetén az ischaemia mértékét vizsgálja.
A módszer, az elváltozás lokalizációja mellett gyakran annak oki tényezőit is feltárja. A vénás nyomásmérés alapján az acut és a chronicus vénás insufficientiák osztályzására is alkalmas (40, 45, 50). Segítségével az adott vénás betegség súlyosságának megítélése is lehetséges. Testhelyzet-változtatás hatására létrejövő vénás nyomás - változások és a vénás outflow mérhető. Segítség a betegek kompressziós terápia céljára történő kiválasztásában. Különösen hasznos a recidív varix műtéti tervezésében. Segít az ulcus cruris complex kezelésében. Az oxymetriával kombinált vénás nyomásmérés alkalmas az arterio-venosus communicatio kimutatására. Műtét közbeni, folyamatos oxymetria és vénás nyomás ellenőrzésre is használható. A különböző kezelések során bekövetkező változások regisztrálása alkalmassá teszik a beavatkozás hatásának követésére és annak megítélésére. A TPM klinikai felhasználások mellett kutatási célra is alkalmas.

9. ábra.
Arányi Sándor

10. ábra.
Helembai László

11. ábra.
Berezvay Sándor

E nagyon egyszerű, olcsó, sokoldalúan felhasználható, hatékony, magyar vizsgálómódszer elterjedését, valószínűleg az ugyanebben az időben megjelent, külföldről átvett Doppler vizsgálat szorította háttérbe. Nagyjából hasonló lehetett a helyzet, mint néhány évvel később a laparoscopos technika és a szintén magyar eredetű, Jakó Géza által feltalált minilaparotomiás eljárás versenyében. Pedig ez utóbbi sokkal egyszerűbb, nagyságrendekkel olcsóbb és legalább olyan hatékony, mint a laparoscopiás műtét. Ezen alapult a magyar, Rozsos-féle mikrolaparotomiás cholecystektomia és a Wéber féle minilaparotomiás aortafeltárás is.

12. ábra.
Fodor Géza

 

13. ábra.
Csorba Éva

Az évek során Arányi Sándor (9. ábra), Helembai László (10. ábra), Berezvai Sándor (11. ábra), Fodor Géza (12.ábra), Csorba Éva (13. ábra), Rózsa József (14. ábra), Karádi József, Bence György, Virág Balázs, ill. Kalmár Péter (15. ábra), aki később Hamburgban szívsebész professzor lett, segítették munkájában. Meg kell említeni még a gégész Jakó Gézát (16. ábra), aki szintén nemegyszer részt vett Fontányi érműtéteiben. Ő 1956 után az USA-ba került.

14. ábra.
Rózsa József

Mint már fentebb említettük, Fontányi publikációs tevékenysége igen gazdag. Összesen 186 angiológiai és érsebészeti témájú, írásbeli, szóbeli, poszter, és film közlése van. Publikációi többsége kongresszusi előadás, ill. előadás-kivonat. Megjelent írott közleményei száma is jelentős. A csatolt irodalom jegyzékben mindennek csak egy részét tüntettük fel a helyszűke és a többszörös ismétlődések miatt. Valójában azonban nem egyszerű többszörös közlésekről van szó, az újabb hasonló című közlemények mindig a téma megismerésének és a módszerek továbbfejlesztésének újabb állomásait tükrözik. A TPM-ről 50 közlése van. Ezek tartalmi értéke olyan szintű, hogy tudományos értekezésnek is alapja lehetett volna. Számos részletet írt külföldi angiológiai, érsebészeti monográfiákba is.

15. ábra.
Kalmár Péter

16. ábra.
Jakó Géza

Az akkori viszonyok között meglepően sok, 30 európai, dél amerikai és japán nagyvárosban vett részt előkelő, tudo - mányos konferenciákon (17. ábra). Ez abban az időben, közkórházi státusban szinte páratlan volt. Nemzetközi ismertségét és elismertségét jelzi, hogy több felkérést kapott meghívott vendégként előadás, ill. postgraduate course tartására, ill. üléselnöki teendőkre. A nemzetközi phlebologia neves magyar képviselőjeként tartották számon. Szakmai-tudományos életútját az American Biographical Institute 2010-ben megjelentette. Sok kongresszusi beszámolót is írt hazai lapokba.

17. ábra.
Fontányi Sándor és Várady Zoltán, kongresszusi szünetben, Frankfurtban.

Az angiológiai, érsebészeti közéletből is rész vállalt. Több periódusban volt a MAT vezetőségi tagja. Más társaságoknak is tagja: Magyar Sebész, Anaesthesiologus Társaság, Német Angiológiai és Phlebologiai Társaság, Francia Phlebológiai Társaság. Elismerésekben és kitüntetésekben is részesült, többek között elismerő oklevelet kapott a Magyar Sebész Társaságtól.
Fontányi ugyan halkszavú, visszahúzódó, csendes, szerény egyéniségű ember, de eredeti megfigyelései, újításai, szellemi alkotásai, több, csak az ő személyéhez kötődő, speciális munkája, közkórházban szokatlanul gazdag irodalmi tevékenysége, hazánknak hozott nemzetközi elismerései, továbbá az érsebészeti közéletben vállalt szerepe alapján, joggal emelhetjük őt a hazai, korai angiológiai sebészet meghatározó alakjai közé. Kétségtelen tény, hogy mindaz, amit ő akkor alkotott ma már korszerűtlen, de ne feledjük, az újabb szellemi alkotások mindig az előzőekre épülnek, - és a ma használt leg modernebb eljárások is idővel a feledés sorsára jutnak. A kilencvenes években Balogh Ádám került az osztály élére, aki tovább fejlesztette az érsebészeti munkát.

A Péterfy Sándor utcai Kórház Általános Sebészeti Osztály angiológiai bibliográfiája

1. Arányi S., Fontányi S.: Veleszületett, körülírt arteriovenosus összeköttetés a koponyatetőn. Magy. Sebész. 1955; 8: 122-123.
   
   
2. Arányi S., Fontányi S.:Anticoagulans kezelés hatása a vérkeringés javítására incomplett embolectomiák esetén. Magy. Sebész. 1956; 9: 251-255.
   
   
3. Fontányi S., Arányi S.: Haemangiomaként kezelt, körülírt arterio-venosus összeköttetés. Orv. Hetil. 1956;37: 499-501.
   
   
4. Fontányi S., Rózsa J.: Embolectomia lábszár-artériákból. Magy. Sebész. 1970; 23: 380-382.
   
   
5. Fontányi S.: Arteriovenöse Mikrofistel am Unterschenkel nach Schussverletzung am Oberschenkel. Vasa. 1972; 1: 103-1.
   
   
6. Fontányi S.: Varikös bedingter Hydrops des Kniegelenkes. VASA Zeitschr. Gefässkrankh. 1972; 1: 262.
   
   
7. Fontányi S., Rakonczay Gy.: Az arteria profunda femoris aplasiája és hypoplasiája. Magy. Radiol. (különkiadás). 1972; 74-75. old.
   
   
8. Fontányi S., Rózsa J.: Acut a. iliaca-thrombosis késői thrombendarteriectomiája. Magy. Sebész. 1973; 26: 54.
   
   
9. Fontányi S.: Contributions to vascular pathology concerning thrombendarteriectomy in obliterative arteriosclerosis. III. Magyar Arteriosclerosis Konferencia. Esztergom. 1973. IX. 13-16. Kongresszusi füzet 92-93. old.
   
   
10. Fontányi S.: The deep femoral artery as main collateral. Minerva Cardioangiol. Abstracts. IX. International Congress of Angiology. Firenze. 3-7 April 1974. 54. old.
    
    
11. Fontányi S.: Pathological aspects in thrombendarteriectomy. Minerva Cardioangiol. Abstracts. IX. Internatonal Congress of Angiology. Firenze. 3-7 April 1974. 55. old.
    
    
12. Fontányi S., Simonovoics P., Nagy I., Mézes G., Varga J.: Mechanical end to end suture of small vessels with instrument USZC-3 (filmbemutató). Minerva Cardio - angiol. Abstracts. IX. International Congress of Angiology. Firenze 3-7. Ápril 1974. 55. old.
    
    
13. Fontányi S.: Données sur le diagnostic et la therapie de la phlebopathie par compression. Phlebologie. 1974; 27: 355-360.
    
    
14. Fontányi S.: Hydrarthrose provoquée par une stase locale dorigine variqueuse. Phlebologie. 1974; 27: 499- 503.
    
    
15. Fontányi S.: Varicositas a térdizületi hydrops pathogenesisében. Magy. Sebész. 1976; 29: 236-242.
    
    
16. Fontányi S., Nagy I., Mézes G., Simoncsics P.: Thrombendarteriectomy in acute peripheral occlusions. Conferentia Internationalis Chirurgica, Traumatica, Angiologica et Anaesthesiologica. 2-5 Oct. 1974. Budapest. Abstracts, No. 23.
    
    
17. Fontányi S.: Selective percutaneous angiography distal to pelvic occlusion through no pulsating femoral artery. X. International Congress of Angiology Tokyo. 30. Aug.-3. Sept. 1976. Abtracts, No 28.
    
    
18. Fontányi S., Csorba É., Simoncsics P., Nagy I., Rück K.: About cases of mesenteric steal syndrome. X. International Congress of Phlebology. Tokyo. 30. Aug.- 3. Sept. 1976. Abstracts, No. 28.
    
    
19. Fontányi S.: Simultaneous local Heparin and Acetylcholin treatment in acut deep phlebothrombosis. Lysis?!. VI. Word Congress of Phlebology 10-15. Oct. 1977. Buenos Aires. Abstracts, 11. old.
    
    
20. Fontányi S.: Evaluation of the vein percussion test in the light of findings at operation. VI. Word Congress of Phlebology. 10-15. Oct. 1977. Buenos Aires. Abstracts, 30. old.
    
    
21. Fontányi S., Nagy I., Baranyi P., Simoncsics P.: Clinical data about lytic effect of Heparin in acute periferial arterial and deep venous occlusion. XI. International Congress of Angiology. Prague. 2-8. July 1978. Abstracts, 136.
    
    
22. Fontányi S.: Valeur diagnostique de la percussion des veines. Phlebologie. 1978; 31: 445-453.
    
    
23. Fontányi S., Nagy I., Simoncsics P., Tettey K.: Reconstructive surgery of deep femoral artery. XI. International Congress of Phlebology Prague. 2-8. July 1978. Abstracts, 139.
    
    
24. Fontányi S.: Theoretical, clinical, practical bases and technique of thrombolysis with Heparin. VII. Internatinal Congress on Thrombosis and Haemostasis. London. 15-20. July 1979. J. Int. Soc. Thromb. Haemost. Abstracts, No. 1117. 460 old.
    
    
25. Fontányi S., Simoncsics P., Nagy I.: Az end to end éranastomosis haemodynamikai előnyei. Kísérleti gépi érvarrat. VII. Magyar Kísérletes Sebészeti Kongresszus. Szeged, 1979. nov. 8-10. Előadás-kivonatok. F6 old.
    
    
26. Fontányi S.: Über den thrombolytischen Effekt des Heparins. Blut. 1980; 40: 94.
    
    
27. Fontányi S.: The value of vein percussion in estimation of saphaenous vein suitability for arterial reconstructions. VII. International Congress of Phlebology. Copenhagen. 7-11. July 1980. Abstracts. 168. old.
    
    
28. Fontányi S.: About diagnostic value of the vein percussion comparing to the preoperative and intra operative findings. VII. International Congress of Phlebology. Copenhagen. 7-11. July 1980. Abstracts, 197. old.
    
    
29. Fontányi S., Simoncsics, P. Nagy I., Baranyi P.: Comparative study of surgical disobliteration and thrombolytic therapy with local Heparin administration in acute arterial thromboembolism. 1. Int. Colloquy of Angiology. Florence. 23-26. Oct.1979. Abstracts, 208. old.
    
    
30. Fontányi S.: Modification in technics of plethysmograph MB 5110. XII. World Congress of Angiology. Athens. 7-12. Sept. 1980. Abstracts, 664. old.
    
    
31. Fontányi S.: Acute arteriovenous communications as first cutaneous symptoms of venous decompensation. XII. World Congress os Angiology. Athens. 7-12. Sept. 1980. Abstracts, 248. old.
    
    
32. Fontányi S., Nagy I., Baranyi P.: Factors of recanalisation in heparinisation. XII World Congress of Angiology. Athens. 7-12. July 1980. Abstracts, 671. old.
    
    
33. Fontányi S., Tettey K. E.: Acute arteriovenous anastomoses due to acute decompensation of venous hemodynamics on the lower limb. In: Ergebnisse der Angiologie. Band 20. Die venöse Hämodynamik. Kongress der europäischen Gesellschaft für Phlebologie. Essen. 11-14. Okt. 1978. F.K. Schattauer Verl. Stuttgart-New York 1980.
    
    
34. Fontányi S., Nagy I., Lazarits M., Sikos G.: Assessment of run of in obliterative arteriosclerosis with seven parameters toe plethymometry. 6^th Hungarian Arteriosclerosis Conference with International Participation. Dobogókő. 10-12. Sept. 1981. Abstracts, 24. old.
    
    
35. Fontányi S., Baranyi P., Kotányi P., Arukwe S. O.: Seven parameters plethysmometry in normal subject and in obliterative arteriosclerosis. 6^th Hungarian Arterisclerosis Conference with International Participation. Dobogókő, 10-12. Sept. 1981. Abstracts, 25. old.
    
    
36. Fontányi S. How to replace angiography by noninvasive parameters? Vascular Symposium. London. 14-17. Sept. 1981. Abstracts, 348. old.
    
    
37. Fontányi S.: Congenital abscence of deep venous sytem of lower extremity. Phlebology. Proccedings of 5^th International Congress of Phlebology. Piccin Medical Books. 1982. 257. old.
    
    
38. Fontányi S., P. Kotányi P.: Toe plethysmometry. Technique, parameters, and practice (film). Congressus Societatis Hungariae Chirurgiae Budapestini. 1-3. Sept. 1982. Abstracts, 48. old.
    
    
39. Fontányi S., Nagy I., Baranyi P., Lazarits M.: Seven parameters toe plethymometry elaborated from plethysmography (poster). Congressus Societatis Hungariae Chirurgiae Budapestini. 1-3. Sept. 1982. Abstracts, 59. old.
    
    
40. Fontányi S., Baranyi P., Lazarits M.: "TPM". Noninvasive measurement of venous out-flow pressure by toe-plethysmometry. 8thWorld Congress of Phlebology. Brussels. 2-6. May 1983. Abstracts, No. 62.
    
    
41. Fontányi S., Baranyi P., Lazarits M.: TPM". Asessement of microcirculation by seven parameters toeplethysmometry. 8th World Congress of Phlebology. Brussels. 2-6. May. 1983. Abstracts, No. 71.
    
    
42. Fontányi S.: Sclerotherapy or surgery in recurrencies after varicose vein surgery? 8^th World Congress of Phlebology. Brussels. 2-6. May 1983. Abstracts, (By title only.)
    
    
43. Fontányi S., Baranyi P. and Tagelsir I. A.: Local inraarterial heparinisation in acute thromboembolism. XIIIth World Congress of the International Union of Angiology. Rochester . Minnesota. USA. 11-16. Sept. 1983. Abstracts.
    
    
44. Fontányi S., Lazarits M., Helembai L.: "TPM" (Toeplethysmometry) in diagnosis of peripheral occlusive arterial disease. Angio Archiv. 14th World Congress of Angiology. Munich. 6-11. July 1986. Abstracts, No. 388. Volume 12. 205. old.
    
    
45. Fontányi S., Lazarits M., Helembai L.: Sensibilized venous outflow pressure (SVOP) measured by toeplethysmomertry (TPM) in classification of venous insufficiency on lower limb. 9^th Word Congress of Phlebology. Kyoto. 22-26 Sept. 1986. Japan. Abstracts, 41. old.
    
    
46. Fontányi S., Bartalits L., Csősz M., Majorosné H.M.: Combined aluminium hydroxychloride gel-compress (Gelsica Roche, or Primamed S+M) antibacterial and compression therapy on patients with crural ulcer. Congress de lUnion Internationale de Phlebologie. (Chapitre Européen) Essen. 7-11. Oct. 1987. Absracts, No. 113.
    
    
47. Fontányi S., Bartalits L., Csősz M.: Arteriovenous micro-communications /AVMC-s/ pathological factors in varicose vein? Angiology. Strategy for diagnosis and therapeutics. Ed. H. Boccolon-John Libbey. London- Paris. 1988. 395-398. old.
    
    
48. Fontányi S.: How to obtain standardised data by TPM? (poster) 12^th Congress for Experimental Surgery of Hungarian Surgical Society. Budapest. 18-20. May 1989. Abstract, No. 8.
    
    
49. Fontányi S., Bartalits L., Csősz M., Majorosné É. H.: Oxymetry and venous pressure in estimation arterio - venous microcommunicatons in varicose vein. 10^eme Congres Mondial Union Internationale de Phlebologie. Strasbourg. 25-29. Sept. 1989. Abstracts, 58. old.
    
    
50. Fontányi S.: Venous pressure measurement noninvasively in postural change. Phlebologie '89. Actes du 10^eme Congres Mondial Union Internationale de Phlebologie. Strasbourg. 25-29. Sept. 1989. Ed. A Davy, R. Stemmler Vol. 1. John Libbey Eurotext. London- Paris. 87-89. old.
    
    
51. Fontányi S., Helembay L., Berezvai S., Éles Cs.: Assessement of results in claudication therapy by TPM. 9th Symposium of the Romanian Society of Angiology and Vascular Surgery. 3^rd Symposium of Microsurgery and Inaugural Meeting of the Balcanic Society of Angilogy and Vascular Surgery. Kolozsvár. 1992. Abstracts, No. 64.
    
    
52. Fontányi S.: Sudden cutaneous symptoms of the leg due acute venous insufficiency. Europian Congress of International Union of Phlebology: Abstract Book, Budapest. 6-19. Sept. 1993. MAT, 37. old.
    
    
53. Fontányi S.: Személyes közlés. Budapest. 2013.

A nyíregyházi érsebészet korai időszaka

A Nyíregyházi Kórház, amelyet 1899-1969 között Erzsébet Kórháznak (1. ábra), 1969-től Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács Jósa András Kórházának neveztek, ma pedig Jósa András Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak, Egyetemi Oktatókórház a neve, - a korai érsebészet egyik műhelye volt.

1.ábra.
Az Erzsébet Kórház sebészeti tömbje kb. a késői negyvenes években

A névadó, Jósa András (1834-1918) olyan kiemelkedően nagy magyar orvos egyéniség volt (2. ábra), aki megérdemli, hogy az utókor az eddiginél jobban, méltó módon elismerje munkásságát. Kerülővel, jogi és mezőgazdasági tanulmányok után jutott el a bécsi egyetem orvosi fakultására. Diplomája megszerzése után, többek között Skodánál tanult belgyógyászatot, de megszerezte a sebész oklevelet is. Ezen kívül komoly szemészeti, laboratóriumi és közegészségügyi ismeretekre tett szert. Az 1860-as évek elején Korányi Frigyes mellett részt vett a mai megyei kórház elődje, a Nagykállói Kórház megalapításában, majd Korányi Budapestre távozása után,1884-ig annak igazgatója lett. Működése során a kórház jelentősen fejlődött és rangot szerzett. Ekkor Szabolcs vármegye tiszti főorvosává nevezték ki és Nyíregyházára költözött. Az itt elért szervezési, statisztikai, adminisztratív, gyermekvédelmi és szociális eredményeit országosan is elismerték, s követésre méltónak találták.

2. ábra.
Jósa András első éves medikus korában, 26 évesen

Kiváló diagnoszta és gyógyító volt. Nagyszerű eredményeket ért el a malária, a luesz, a tífusz és a kolera gyógyításában. Mindez korát megelőző, járványügyi és közegészségtani, ill. egészségnevelési intézkedéseinek köszönhető. Sebészként, elsősorban sikeres kizárt sérvműtéteiről volt híres, de amputált és tályogot is nyitott. Úttörője volt a hüvelyi méhkiirtásnak. Biztonsággal operált szürke hályogot is. Az I. Világháború idején, a Nyíregyházi Kórházban, már több mint nyolcvan évesen, eredményesen gyógyította a sebesülteket.
Érműtétet Nyíregyházán elsőként Eisert Árpád (1911-1974) végzett, aki 1947-ben került a Sebészeti Osztályra (8, 11) (3. ábra). Nevéhez fűződik 1950-ből, az első Magyarországon végzett coarctatio aortae resectio (1). Amikor budapesti tudományos fórumon ismertette, közkórházban végzett, akkor bravúrosnak számszámító, sikeres műtétét, közlését döbbent ámulat fogadta.

3.ábra.
Eisert Árpád

A hazai szívsebészetben is úttörő volt. Sokan neki tulajdonítják az első 1948-ban végzett magyarországi szívburok eltávolítást páncélszív miatt, bár az elsőt valójában 1939-ben, Neuber Ernő végezte. Viszont 1951-ben, az első hazai commissurotomia, az ő nevéhez és Nyíregyházához fűződik (2, 3). Néhány évig Pécsett, Kudász mellett, a szívsebészet fejlesztésén dolgozott. Nyíregyházára1954- ben tért vissza, de többé szívet nem operált. Véghelyivel együtt a hypothermia és a hibernatio kérdéseivel foglalkozott, ebben is a hazai úttörők között volt (4, 5, 6, 7). Tapasztalataival támogatta a debreceni szívsebészet elkezdését: az első debreceni ductus arteriosus Botalli lekötést, 1963-ban ő és Schnitzler József végezték. A zárt szívműtétek, leginkább mitralis commissurotomiák többségében, 1967-ig szintén részt vett.

4. ábra.
Az Eisert emléktábla avatása 2004-ben

Érdemeiért, a Debreceni Egyetemtől címzetes egyetemi docensi címet kapott. Tiszteletére 2004-ben, hálának 30. évfordulóján, Nyíregyházán (4. ábra) és Pécsett is műtőt neveztek el róla. Képmásával emlékérem is készült (5. ábra).

5. ábra.
Eisert Árpád emlékérem

Nyíregyháza kiváló egészségügyi dolgozói, 1997 óta a Megyei Közgyűlés által alapított "Eisert Árpád díjat" kapnak. Hazánk alapító ér- és szívsebészei között tiszteljük. Munkáját a Sebészeti Osztály élén tanítványa, Dohanics Sándor folytatta, aki megalapította a helyi, modern érsebészetet (6. ábra). Ő 1953 és 1995 között dolgozott itt. A nyíregyházi érsebészet történetének további leírását tehát a legautentikusabb személy, Dohanics Sándor segítségével végeztük.
Munkájához a budapesti, városmajori IV. sz. Sebészeti Klinikától, személy szerint Soltész Lajostól kapott támogatást. Első rekonstrukciós műtéteit a hatvanas évek második felében végezte az ilio-femoro-poplitealis érszakaszon. A hetve nes években rutinszerűen végzett aorto-femoralis és aorto-bifemoralis bypass műtéteket. A tárgyi feltételek nagyon szerények voltak. Így pl. ringstrippert maguk készítettek Kirschner drótból. Mindezen beavat - kozásokba ekkor már több fiatal orvos is bekapcsolódott.
Munkájukhoz nagy segítséget kaptak Szatai Imrétől, aki érműtéteikhez lelkesen nyújtott radiológiai hátteret. Kezdetben kézi injekciós femoralis arteriografiákat végeztek, ugyancsak kézzel cserélt kazettákkal. Csak 1974-től kezdve volt kazettaváltójuk.

6. ábra.
Dohanics Sándor

Dohanics 1974-ben végezte az első aorta resectiot, nagy hasi aneursyma miatt. Ekkor a Városmajori Klinikán kívül máshol még alig végeztek ilyen műtétet, így ezzel a beavatkozással országosan is az elsők között volt. E műtét érdekessége, hogy a beültetett Y-protézis már 17 esztendeje várakozott felhasználásra. 1957-ben ugyanis a neves szívsebész, Husfeld meglátogatta Eisert Árpádot, s többek között ezt a graftot ajándékozta neki, amely azután szekrénybe került. Ez az érpótló a műtét után még hosszú évek múlva is jól működött, pedig az ajándékozás időpontját tekintve, az első gyárilag előállított érprotézis generációba tartozott.

7. ábra.
Uretero-colo-cystoplastica a perigraft fibrosis következtében kialakul kétoldali ureter elzáródás megoldására

Ezen a munkahelyen 1975-ben megszűnt az érsebészet, mivel Dohanics Sándort sebészeti osztályával együtt másik kórházba, a nyíregyházi nagyerdőben épült, volt Megyei Tüdőkórházba helyezték át. Itt ismét elkezdte az érsebészet művelését. 1980- ban honoris causa érsebészeti szakképesítést nyert. Érdekes kazuisztikájukat, amelyben aorto-bifemoralis bypasst követően a graft körüli fibrosis miatt, kétoldali ureter elzárás és hydronephrosis lépett fel, melyet uretero-colocystoplasticaval oldottak meg, 1983-ban közölték (7. ábra) (9,10).

8. ábra.
Bogdán Rajcs Sándor

tömbben, 1985 után folytatták munkájukat. Erre az időszakra esik a carotis műtétek bevezetése.
Dohanics munkáját az évek során számos munkatársa segítette, köztük Porkoláb Zoltán és Bogdán Rajcs Sándor (8. ábra). (A többiek nevét sajnos nem sikerült kiderítenünk.)

9. ábra
Szabó Gyula

Közülük hatan nyerték el az érsebészeti szakképesítést. Szakkörökben ismert munkatársa volt a fiatalon eltávozott Szabó Gyula (9. ábra).
Dohanics Sándor munkásságának késői szakaszában, ill. nyugdíj ba vonulása után számos elismerésben, kitüntetésben részesült. Ezek közül megemlítjük a Batthyány-Stratmann díjat és 2012-ben az orvos kamarai gyűrűt. Ugyancsak 2012-ben Nyíregyháza dísz polgára lett, képmásával emlékplakettet is kibocsájtottak (10. ábra).

10. ábra.
Emlékplakett Dohanics Sándor képmásával

Dohanics utóda 1995-ben Kozlovszky Bertalan lett, aki szintén tevékeny érsebész volt. Jelenleg Bogdán Rajcs Sándor a Sebészeti Osztály vezetője, az érsebészeti részleget pedig Szabó Géza irányítja.

Utóirat

A fentiekből kiderült, hogy az ismertetett, legrégebbiek közül való kórházi műhelyekben már az ötvenes évek végétől szintén értékes, úttörő érsebészeti munka folyt. Sorozatunk következő részében folytatjuk a kórházi műhelyek leírását a szombathelyi és a győri érsebészet kezdeteinek ismertetésével.

Nyíregyházi irodalom

1. Sarvay T., Eisert Á.: Coarctatio aortae sikeresen operált esete. Magy. Sebész. 1951; 4: 27.
   
   
2. Eisert Á.: A mitralis stenosis sebészi kezelése I. A mitralis stenosis sebészetének mai állása. Magy. Sebész. 1951; 4: 247.
   
   
3. Eisert Á., Sarvay T.: Mitralis stenosis operált esete. Orv. Hetil. 1952; 93: 1363.
   
   
4. Véghelyi P., Eisert Á.: Hypotermia és hibernatio I. A kérdés mai állása. Orv. Hetil. 1954; 95: 1.
   
   
5. Véghelyi P., Eisert Á.: Hypotermia és hibernatio II. A hypothermia technikája, Orv. Hetil. 1954; 95: 14:380.
   
   
6. Véghelyi P, Eiser Á.: Unterkühlung und Hibernation. Kinderarztliche Praxis 1954; 22: 315.
   
   
7. VéghelyiI P., Eisert Á.: Unterkühlung und Hibernation II. Kinderarztliche Praxis 1955; 23: 23.
   
   
8. Dohanics S.: Emlékezés Eisert Árpádra. Szabolcs- Szatmári Szemle. 1979; 4: 61-64.
   
   
9. Mohácsi L., Porkoláb Z., Dohanics S.: Aorto-bifemoralis bypass után keletkezett kétoldali ureter elzáródás kezelése colon descendensből készített ureterrel. Orv Hetil. 1983; 124:9 53-56.
   
   
10. Mohácsi L., Porkoláb Z., Dohanics S.: Urologe A. 1985; 24: 56-58.
    
    
11. Dohanics S.: Érsebészet Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle. 1995; 30: 343-348.
    
    
12. Kozlovszky B., Olvasztó S.: Az aorta dissectio előfordulása egymilliós populációban. (absztrakt) Érbetegségek. 1999; 6: suppl. 18.
    
    
13. Kozlovszky B., Szabó Gy., Sztankó É., Udvari A.: Szemléltünk és eredményeink a carotis sebészetben Érbetegségek. 2001; 8: suppl. 47
    
    
14. Kozlovszky B., Lakatos J., Szabó G., Sztankó É., Ujvári A., Diószeghy P.: Carotis stenosisok kivizsgálása és kezelése. Korai és késői eredmények. (absztrakt) Érbetegségek. 2007; 14: suppl. 31.
    
    
15. Szabó G.: Cimino-shunt műtéteink. Hosszútávú eredményeink, tapasztalataink. (absztrakt) Érbetegségek. 2007; 14: suppl. 29.
    
    
16. Dohanics S.: Magy Seb. 2011; 64: 213-214.
    
    
17. Szabó G., Kozlovszky B., Lakatos J., Andrási Cs., Sylveszer Z.: Carotis interna rekonstrukciós műtéteink regionális érzéstelesítésben. (absztrakt) Érbetegségek. 2011; 18: Suppl. 2. 18: 39.
    
    
18. Dohanics S.: Személyes közlés. Nyíregyháza. 2013.
    
    
19. Kozlovszky B., Lakatos J., Szabó G., Sztankó É., Nagy S., Sylvester Z., Andrási Cs.: Carotis műtétek eredményeinek összehasonlító vizsgálata: Narcosis versus regionalis anaesthesia, 1994-2003. (absztrakt) Érbetegségek. 2013; 20: 98.
    
    
20. Szabó G., Kozlovszky B., Lakatos J., Sztanó É., Nagy S.. Carotis pseudoaneuryma műtéti ellátása. Esetbemutatás (absztrakt) Érbetegségek. 2013; 20: 99.
    
    
21. Andrási Cs., Sylvester Z., Vincze K., Szabó G., Lakatos J., Kozlovszky B.: Carotis endarterectomia regionalis anaesthesiájával szerzett tapasztalataink. (absztrakt) Érbetegségek. 2013; 20: 111.

Köszönetnyilvánítás: A szerzők köszönettel tartoznak mindenekelőtt Fontányi Sándor dr. és Dohanics Sándor dr. kolléga uraknak, akiktől alapvető információkat kaptak, továbbá Franz Mónika dr. nyíregyházi orvos igazgató asszonynak, Bogdán Rajcs Sándor dr., nyíregyházi osztályvezető sebész főorvos úrnak, valamint Tukacs Ilona nyíregyházi könyvtáros asszonynak munkánkhoz nyújtott értékes segítségükért.

Bartos Gábor, Bihari Imre, Jámbor Gyula, Nemes Attila, Martos Veronika, Markovics Gabriell

---

Érbetegségek: 2015/1. 25-35. oldal