Könyvajánló

A sebkezelés azokkal a sebekkel foglalkozik, amelyek nem mutatnak gyógyhajlamot, hiszen a megfelelően gyógyuló sebek az első ellátás után már csak minimális odafigyelést igényelnek. A gyógyhajlamot nem mutatók sok szenvedést okoznak a betegnek és jelentős fejtörést a kezelőnek. Nem véletlen, hogy a lábszárfekélyeket évszázadokon át crux medicorumnak, az orvosok keresztjének nevezték.

Érbetegségek: 2021/2. 57-58. oldal

A sebkezelés azokkal a sebekkel foglalkozik, amelyek nem mutatnak gyógyhajlamot, hiszen a megfelelően gyógyuló sebek az első ellátás után már csak minimális odafigyelést igényelnek. A gyógyhajlamot nem mutatók sok szenvedést okoznak a betegnek és jelentős fejtörést a kezelőnek. Nem véletlen, hogy a lábszárfekélyeket évszázadokon át crux medicorumnak, az orvosok keresztjének nevezték.
A sebkezelés bizonyos értelemben egy körülhatárolt terület, míg más értelemben meglepően szerteágazó. Ezek a sebek morfológiájukban és természetükben sok hasonlóságot mutatnak, de okukat tekintve a betegségek nagyon széles körét foglalják magukba. Daróczy professzor asszony jelen könyve a Gyakorlati sebkezelés, ezt a problémakört elsősorban nem az okok, hanem a sebek szempontjából taglalja.
Fontos újra és újra elővenni ezt a kérdést, hiszen a háttértudomány és a kezelés technika rendszeresen megújul. Kevés olyan betegség van, amelyeken a medicina sok évszázados fejlődését úgy végig lehetne követni, mint éppen a sebkezelésen. Ha a szerző történeti bevezetőt írt volna, az legalább olyan hosszú lenne, mint maga a megjelent mű. A történetet ugyanis onnan kezdhetjük, hogy a sebeket a rossz szellemek távozási helyének tartották és begyógyításukat károsnak és veszélyesnek tartották. Tehát vagy nem engedték begyógyulni, vagy ha az mégis spontán bekövetkezett, akkor újabbat idéztek elő, hogy a kártékony szellemek a beteg szervezetből ott távozzanak. Mások új szekréciós orgánumnak tekintették az olykor bőven váladékozó sebeket. A fogalomzavar megmutatkozott az elnevezésekben is, hiszen egyes típusokat lábszár frásznak, másokat egyszerűen csak sófolyásnak tartottak. A gennyet hol jónak (pus bonum et laudabile), hol meg rossznak tekintették. Szerencsére ma már, az akkor tipikus, szifiliszes vagy tuberkulotikus sebek irodalmi ritkaságnak számítanak (1). A sebkezelés története tehát elsősorban a korábbi tévedések órjási halmazát gyűjti egybe a végén megemlítve a jelenlegi helyes eljárást. De tudjuk, hogy ez is csak ideig-óráig marad érvényben, átadva helyét egy újabb irányzatnak. Tehát a történet, vagyis az orvoslás története, a tévedések története ugyan, de a tendencia mégiscsak jó irányba mutat. Vagyis el kell ismernünk - a sebek ma már gyorsabban és kisebb szenvedés árán gyógyulnak, nem is beszélve arról, hogy egyre kevesebbet amputálnak, nem gyógyuló sebek miatt.

A jelen munka tehát a sebkezelés legfontosabb, legtöbbeket érdeklő irányát a gyakorlati sebkezelést ismerteti, elsősorban a kiváltó okok szerint, számos eset bemutatásán keresztül. A könyv 208 oldal terjedelmű, amely 16 fejezetet ölel fel, mintegy 391 ábrát (képet) és 3 táblázatot tartalmaz.
A sebkezelés sokszor megújult - most a legutóbbi újítások haszonélvezői vagyunk. Ennek alapja a nehezen gyógyuló sebekhez vezető kórállapotok egyre jobb megismerése és azok kezelésének vagy karbantartásának javuló eredményei. A kötszerek és gyógyászati segédeszközök felhasználják a technika fejlődését és a beteg emberek segítségére vannak. Természetesen nem tekinthetünk el a betegekkel történő együttműködés pszichés hátterétől sem. A sebkezelésnek számos olyan vonatkozása van, amelyben a betegnek magának kell aktívan részt vennie, ez lehet akár a seb tevékeny kezelése, de a diétás vagy gyógyszerek bevételére vonatkozó utasítások betartása is.
A könyv lelkét a képek alkotják, kitűnő minőségűek és kifejezetten nagyok, jól láthatóak. Nyilván a könyv A/4-es méretét ehhez igazították. Minden kép külön számot kapott, jelölve a fejezetet és az azon belüli sorszámot. Talán nem sértem meg e kitűnő könyv alkotóit, ha kicsit ötletelek a képek körül: ugyanis úgy gondolom előnyösebb lett volna az ugyanazon esetről készült, vagyis újabb stádiumokat bemutató, összetartozó képeket azonos számmal és a, b, c, stb. jelöléssel ellátni, így az egységek jobban megkülönböztet - hetőek lennének, és könnyebb beazonosítani a nem egy oldalra került képek összetartozását. Ugyancsak a sok dicséret mellett mégegy ötlet: egy fekvő téglalap alakú könyvben a felvételeket könnyebb egymás mellé rendezni. Ugyanakkor elismeréssel kell szólni a tördelő munkájáról, hiszen a képek mindig az adott betegséget jelölő alcím alá, az egymáshoz tartozók egymás közelébe kerültek.
Végighaladva a könyvön, csak az elismerés hangján lehet szólni. Szép fedlapot sikerült kialakítani, amelyen már első pillantásra látszik, hogy nem laikusoknak, hanem szakembereknek készült.
Különleges hangulatú a címlapot követő oldalon lévő Weöres Sándor idézet. Ezt én a szerző hitvallásának érzem.
A tartalomjegyzék jól mutatja, hogy a sebek kialakulásához vezető leggyakoribb okok szerint válogatott, ahol tipikus esetek bemutatásával külön-külön tárgyalja a kezelések során követendő stratégiákat. Nyilván nem lehetett minden okot bemutatni, hiszen a szerző így is nagyon nagyot markol és azt jól meg is fogja. Az áttekintés elsősorban, de nem kizárólag bőrgyógyászati alapú, bár a legjobb rátekintést éppen ez nyújtja, ehhez a valóban megkerülhetetlenül a bőrt (is) érintő elváltozáshoz. Az esetismertetések alaposak, ugyanakkor lényegretörőek és tanulságosak.
Az egyes fejezetek nagyon széles és nagyon mély ismereteket tartalmaznak. Bemutatják a klinikumot, a patofiziológiát, a kivizsgálás menetét és a különböző gyógymódokat valamint a szerző tapasztalatait. Nem egy elméleti, hanem gyakorlati könyv, ami érződik a kissé szűkös irodalomjegyzékeken is, hiszen az egy-egy kórképhez könyvtárnyi irodalmat lehetne idézni, de a szerző inkább saját eseteit és azok tanulságait közli. A fejezetek, akár a betegségek vagy a seb stádiumok, vagy akár a kötszerek bemutatását célozzák meg, mindig esetismertetéseken keresztül teszik azt, így a gyakorlat számára legkönnyebben befogadható módon kerülnek közlésre.
Az innovatív kezelési módszerek között szerepel az öblítőszívó kezelés. Ez a módszer már nem újkeletű, az egykori Orvostovábbképző Egyetem I. Sebészeti Klinikáján kiterjedten alkalmaztuk. Nem véletlen tehát, hogy a több mint 30 éve megjelent Littmann-műtéttani könyvben is ismertetésre került és szerepel a Várkonyi-féle Lábszárfekély c. atlaszban is (2,3). Az új, speciális műszaki eszköz kialakítása valóban innovatív, amelyet egy előrelátó cég támogatása vitt sikerre nemzetközi szinten és hazánkban is. Széleskörű alkalmazása tehát valóban újdonság. Innovativ az ennek megfelelő kötszer is (4).
Nagyon lényeges a könyv 12. fejezete, amelyik a kezelési hibákkal foglalkozik és a Minőségbiztosítás címet kapta. Tudjuk, hogy az orvostudomány folyamatos változásban, megújulásban van. Vagyis a korábban alkalmazott eljárásokat először nemkívánatosnak minősítjük, majd megtiltjuk, és elítélendő műhibának tartjuk. Ezen nem is csodálkozunk, ha a régmúlt eljárásait, az indokolatlan beöntéseket és ér - vágásokat említjük, azonban néhányan meglepődhetnek, ha a legújabb, még a köztudatba át nem került változásokra utalunk. Ezeket sorolja fel és elemzi ez az értékes fejezet. Azonban a korábbi, fekély típusokat ismertető fejezetben is szép számmal vannak utalások a tévedésekre és szövőd - ményekre.
A sebek többsége olyan háttérbetegség következménye, amelynek kezelése elengedhetetlen a seb begyógyulásához és gyógyultan tartásához. Gyakran a nemgyógyuló seb egy adott betegség tünete, részjelensége. Gondoljunk kiemelten a verőér- vagy a visszérbetegségre, de akár a diabetesre vagy a hypertoniára.
Számos könyvben a nem gyógyuló sebeket akár a betegségek, akár a rész disciplinák megközelítése felöl tárgyalják. Ezek valóban a szakág, a betegség, a betegeken szerzett tapasztalat, esetleg irodalmi feldolgozás vagy éppen a támogató cég irányából közelítik meg a kérdést. Jelen munkában az évtizedeken keresztül, számos betegen szerzett tapasztalat kikristályosodott lényegét ismerthetjük meg.
A könyv nemcsak orvosoknak, hanem középkádereknek is szól, különös tekintettel a podiáterekre és a sebkezelő szakasszisztensekre. Megjegyzendő, hogy számos orvosi szakág képviselői lexikon-szerűen is használhatják, hiszen a képek jól eligazítanak és a teendők jól követhetőek, a szükséges anyagok pedig hazánkban jól hozzáférhetőek.
A különböző szempontok szerinti feldolgozások a szükséges információk valóságos kincsestárává teszi ezt a munkát. Ha valaki úgy érzi már kellő ismereteket szerzett e témában, üsse fel az egyes fejezetek végén található ellenőrző kérdéseket, amelyek tisztázhatják mennyire objektív ez a megérzés.
A munkán átérződik a beteg emberek iránti segítőkészség, aggódás és együttérzés, valamint a kollégákkal szembeni igényesség.

Irodalom

1. Radó Gy: Az ulcus cruris fogalmának és kezelésének története. Phlebológia újabb fejezetei. A+B Kiadó, Budapest, 2019, 34-39.
   
   
2. Littmann I. (szerk.): Sebészeti műtéttan. Medicina, Budapest, 1988.
   
   
3. Várkonyi V: Lábszárfekély. Atlasz gyakorló orvosoknak. Medicina, Budapest, 2008.
   
   
4. Szentkereszti Zs, Pellek S, Tóth Cs. Zs (szerk): Negatívnyomás-terápia. Negatívnyomás-terápiával a sebgyógyulásért Egyesület, Budapest, 2017.

Bihari Imre

Érbetegségek: 2021/2. 57-58. oldal