Aki a múltat nem ismeri, a jelent nem érti.
Érbetegségek: 2017/1. 13. oldal
Tisztelt Szerkesztőség!
Mint 65 évvel ezelőtt diplomázott orvos, elgondol - kodtam azon, hogy a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság ötvenéves jubileumát ünnepelte. Amikor ez alkalomból gratulálok a Társaságnak, eszembe jutnak medikus éveim, s az a lenyűgöző haladás, ami az orvos - tudományban azóta bekövetkezett. A számtalan példa közül csak néhányat röviden említek: A gyermekgyógyászatban, aki a diftériát nem tudta, elbukott, de mentő kérdésként esetleg megmenekült az elégtelentől. A szülész-nőgyógyász szigorlaton nem ment át az a vizsgázó. aki a bábun a "fogó" lapátjait nem tudta helyesen felhelyezni. Az egyetlen, - még alig hozzáférhető - antibiotikum a penicillin volt, a közegészségügy egyik fő problémáját ? pl. Vas megyében ? a tífusz bacillusgazdák, és a trachomás szembetegek jelentették. Ma nincs diftéria, nincsenek fogós szülések, nincs tífusz, trachoma, de van sok antibiotikum. Mindez gyökeresen átalakította az orvoslást.
Közben a tudomány rohamléptekben haladt, és halad napjainkban. Kezdő sebészként a visszerek műtétén kívül más érsebészeti beavatkozás csak nagyon ritkán történt. Felidézem, amikor - ha jól emlékszem az Annals of Surgeryben - Foley megjelentette cikkét katéteréről, s a főnökömnek Szabolcs Zoltán professzornak megmutattam, külföldi összeköttetései alapján - a "szocialista" gátlást kijátszva - azonnal szerzett néhány katétert, amit (hatásossága és egyszerűsége miatt) szinte Kolumbusz tojásaként csodáltunk. A hatalmas fejlődés és tudásanyag szükség - képpen megkövetelte az orvostudomány szakosodását annak ellenére, hogy ezzel az egész ember (s egész lelkének) szem elől tévesztése fenyegetett. Ugyanakkor voltak olyan új szakterületek, amik több, korábbi szakág részeiből tevődtek össze, nőttek ki, vagyis egyfajta újszerű integratív eredményt teremtettek. Ilyen volt - egyebek mellett - az angiológia is, amely számos más szakmával ?ölelkezik? (nem elszakad!), mint pl. a sebészet, bel gyógyászat, ideggyógyászat, "képalkotástan" stb. Emlékezem, hogy egy neves egyetemi előadónk egyenesen hülyének nevezte Forsmannt, aki 1929-ben közölte, hogy rtg. ellenőrzés mellett uréter katéterrel jutott be saját érpályájába (Más is kétségbe vonta szellemi képességeit, a munkahelyéről el is tanácsolták. A Nobel-díjat jóval később kapta meg. Szerk). Ma már a vénákba, arteriákba hatolás mind diagnosztikus, mind terápiás célból számtalan okból és célból rutin eljárássá vált. Le a kalap az angiológia, érsebészet eredményei előtt, s az öreg orvosok nevében is további sok szép eredményt, és sikeres interdiszciplináris együttműködést kívánok.
Csonka, béna, sőt talán haszontalan is volna ez az írásom, ha egyúttal ne emlékeznék meg dr. Bugár Mészáros Károly egyetemi magántanárról, kinek ?magántanári kollégiumának? az 1950-51-es tanévban hallgatója voltam. Meghatódottsággal nézegettem a folyóiratban megjelent fényképét és olvastam a róla szóló megemlékezést, ami ? lévén, hogy a fia írta ? nagyon mértéktartó. Bugár-Mészáros Károlyt aránylag kevesen hallgattuk (pedig évfolyam létszámunk akkor az ezret közelítette). Érthető, hogy hallgatóit név szerint ismerte. Hasonló világnézetünk miatt közel kerültem hozzá. Előadásait a szakszerűség és közvetlenség jellemezte. Szinte beszélgetve tanított. Mindig elegáns, angol gentlemanre emlékeztető megjelenése, szigorú, de mosolyogni is tudó, bizalmat ébresztő komoly tartása tekintélyt sugárzott, egyúttal megnyerte a hallgatókat és a hozzá forduló betegeket is. Őt különösen tiszteltem, de úgy érzem ő is megkedvelt, sőt egy orvosi problémám megoldásában is önzetlen segítségemre volt. A szinte egyetlen oscillometer okos használata mellett a fizikális vizsgálat mestere volt, aki nagy jövőt tulajdonított az angiológiának. Belénk oltotta az erek ismeretét, tiszteletét, sőt szeretetét. Magam, mint kezdetben sebész, szívesen foglalkoztam a visszerességgel, aminek gyógyítását sokan unalmas favágásnak, akár nyűgnek is tekintettek. Később a radiológusokkal az intervenciós angiográfiák kezdő lépéseiben közre - működtem, pl. Szombathelyen országosan is az elsők között végeztünk splenoportografiát. Bugár-Mészáros Károly Tanár Úr nem látta (mert nem is láthatta) a fejlődés konkrét megvalósulását, de a tudós orvos intuíciójával szinte megérezte a jövőt. Mint kiváló orvost, embert és tanítót sokra becsültem, akiről az ötvenéves jubileum alkalmából a megemlékezés kitüntetetten időszerű és illő volt. Köszönet érte!
DR. SZÉLL KÁLMÁN
NY. O.V. FŐORVOS
C. EGYETEMI TANÁR
Érbetegségek: 2017/1. 13. oldal