Beszámoló a XII. Phlebológiai Világkongresszusról (1995. 09. 03-08).
Érbetegségek: 1995/4. 35-36. oldal
Beszámoló a XII. Phlebológiai Világkongresszusról 1995. 09. 03-08.
Ismét London. Nem véletlen, hogy a nagy kongresszusok gyakori színhelye ez a város, hiszen a manapság divatos nosztalgia és az angol konzervatizmus jól egymásra találtak. London stílusában régebbi időket idéz, mint például Párizs. Az itt pusztító XVII. századi tűzvész után ugyanis az eredeti állapotokat építették vissza, nem úgy, mint Párizsban, tehát a mai London nem városrendező tervek, hanem a többszáz éves történelmi adottságok figyelembevételével fejlődött tovább.
A kongresszus otthona a városmagtól kívül eső modern Barbican kultúrközpont volt. A résztvevők száma nem érte el a 2000 főt, ami a program magas színvonalát tekintve meglepő, a horribilis részvételi díjat (csaknem százezer forntnyi), drága szállást és étkezést nézve azonban érthető. Egy ilyen méretű kongresszus legfőbb előnye, hogy a rendszerint önállóan dolgozó, gyakran zárt külön világot és eszmerendszert felépítő szakemberek betekintést nyerhetnek egymás nézeteibe - vagy mondhatjuk úgy, rögeszméibe -, és szerencsés esetben találnak még valakit, akit ugyanaz a probléma érdekel.
Most csak a scleroterápiában látott újdonságokról számolunk be. Ez a gyógymód - gyakori alkalmazásának megfelelően - jelentős hangsúlyt kapott, nagyelőadások, szekcióülések és workshopok témája volt. Ez utóbbiról kiemelten szeretnék szólni, mert a továbbképzés igényei és a kongresszus adta lehetőségek kitűnő ötvözete. A cél egy-egy ismert és elismert szaktekintély munkamódszerének bemutatása volt. A szakembereket a világ különböző részeiről hívták, ami módot adott a stílusok és módszerek összehasonlító értékelésére. Láthattunk scleroterápiát ülve, állva, hanyatt és hason fekve, négykézláb és a kezelő' vállára helyezett lábbal.
A workshop előszervezése is gondos volt, kérdőíven kérdezték meg, hogy milyen anyagokat kíván használni az előadó a bemutató során, és kíván-e intracutan venectásiát is kezelni. A workshopok az üléselnök megnyitójával kezdődtek, amelynek során az előadók munkásságát ismertették, majd rendszerint diákkal kísért előadás, illetve videó következett. A legérdekesebb rész persze ezután következett, a bemutató kezelés. Nem volt véletlen, hogy a legtöbb előadó a scleroterápia élő klasszikusának, Fegan professzornak a módszere szerint kezelt, vagy ennek valamilyen módosítását alkalmazta. A workshop-ot rendező cég ugyanis szoros együttműködésben van a nyugdíjas éveit Kenyában töltő, ír származású professzorral.
1. kép.
George Fegan a beteget lefektetve tapintja ki a perforans ereket.
A Fegan-módszert magától a szerzőtől láthattuk, lényege a következő: kizárólag törzsvéna vagy súlyos perforans varicositas kezelésére alkalmazza, pusztán kozmetikai panaszokat okozó varicositással nem foglalkozik. A fizikális vizsgálat során, a beteget lefektetve tapintja ki a perforans ereket, majd ezeket lefogva a beteget felállítja - amikor is a varix már nem telődik föl. Elmondása szerint műszeres vizsgálatot szinte sohasem alkalmazott. A varixokat és perforans vénák helyét berajzolta, majd a beteg lábát a vállára vette, és így adta be az anyagot a perforansokba. Ezután rugalmas pólyával több rétegben végig fáslizta a végtagot. Az erek fölé hasáb alakú speciális gumikompresszt helyezett.
Ugyanezt a módszert mutatta be Campbell (Ausztrália) kis módosítással. Hasonlóan előre bejelölte az ereket és per- foransokat, de ezután a beteget kényelmesen lefektette, mellé ült, nagyító szemüveget vett föl és kezelte sorba a bejelölt perforansokat és kisereket. Ez utóbbihoz hígabb oldatot használt. A kezelést kompressziós kötés fölhelyezésével fejezte be, azzal a különbséggel, hogy ő nem fáslit, hanem két kompressziós harisnyát tett föl.
Egy másik kezelési rendszert alkalmaz a francia iskola, amelynek kitűnő képviselője Paul Ouvry mutatta be scleroterápiás gyakorlatát. A beteget állva vizsgálta, nem rajzolt be semmit, a tapintás során minden lényeges pontál közölte, hogy itt vagy ott kisebb vagy nagyobb vénás nyomást tapint. Ezután a beteget leültette, és ebben a pozícióban injekciózott. Fegan professzorral ellentétben nem a periféria felől kezdte az injekciózást, hanem centrális irányból haladt a periféria felé. A kezeléseket minimálisan két ülésben végzi, első alkalommal hígabb oldattal - jelenleg 1%-os sodium-tet- radecyl-sulfáttal - kezelt, a beteg reakciójának felmérésére. A vékony, úgynevezett pók vénákat Sclerémóval (glycerin + króm vegyület) kezelte. Air block technikát (néhány tized ml levegő beadása a gyógyszer előtt) egyik kolléga sem alkalmazott. Az ülő helyzetben nem elérhető hátoldali erek injekciózásához a beteget letérdeltette, és négykézláb helyezte el. A nem álló helyzet előnye, hogy a vénák jól láthatók, de nem feszesen teltek. A lábszárat rugalmas pólyával fáslizta, a combra azonban rugalmas ragtapaszt helyezett föl, nem teljes körben, csak kb. félkörívig, egymást félig fedve, több csíkot.
2. kép.
Paul Ouvry a beteget leültette, és ebben a pozícióban Injekciózott.
Paul Ouvry fia, Pierre Ouvry is bemutatta módszerét. O a saphena magna törzset kezelte ultrahang vezérelt punkcióval. Az egész bemutató során - a kezelő háta mögötti tolongás elkerülésére - kézi videókamerával követték a mozdulatokat, és vetítővászonra vetítették ki. Ebben az esetben egyszer az ultrahangképet, egyszer az injekciós fecskendőt mutatták. Valódi show-élmény volt a képek és események követése.
Előadás keretében került bemutatásra André Cornu-Thenard (francia) videófilmje a Doppler scleroterápiáról. Módszere egyszerű, a sclerotizáló injekció beadásakor az ér fölé Doppler-szondát helyez, és ezzel követi az eseményeket. Jól észlelhető a vér kiszívásakor hallható hang csakúgy, mint a befecskendezésé.
3. kép.
Pierre Ouvry a saphena magna törzset ultrahang vezérlés segítségével kezelte.
A microscleroterápiában is láthattunk újdonságot. A pók vénák kezelését Angliában nemcsak phlebológusok, hanem képzett asszisztensnők is végzik. Ehhez speciális eszközt, egy rendkívül vékony tűvel felszerelt műanyag hosszabbítót használnak.
Meglepő, hogy ezt a területet engedik művelni középkádereknek, hiszen ennek kapcsán jelentkezik leggyakrabban kis necrosis, seb vagy fekélyesedés. Különleges újdonság az intravénás ultrahang használata a varicositás kezelésében - ezt mutatta be Panline Raymond-Martimeau (USA). A szerző ezt a műszert a scleroterápia során létrejött intima sérülés mértékének felmérésére alkalmazta, amelyből a kezelés korai hatását lehetett megítélni, és ebből a késő eredményt tudta megjósolni.
4. kép.
A microsclerotherápiát Angliában asszisztensek is végezhetik.
A scleroterápiának speciális módja a nem kémiai, hanem fizikai módszerrel történő sclerotizáció. Jorge Fernandez (argentin) transiens ligatúrákkal kezeli a lábfej és lábszár felületes ereit. Apró incisiókból kipreparálja a varixokat, amelyekre a műtét elején felhelyezi a ligatúrákat, majd a műtét végén eltávolítja azokat, ennek hatására az erek elzáródnak, de nem marad idegen anyag a sebben. A szintén dél-amerikai Sanchez nem is vágja fel a bőrt, csak körülölti azokat, tehát az eredeti Kuzmik-műtétet közölte.
Természetesen a kongresszus nemcsak a scleroterápiával foglalkozott, de számomra ez volt a legérdekesebb. Meghívott előadóként vettem részt a workshopon, teljes körű áttekintést adtam a scleroterápia helyéről, ennek ellenére állíthatom, több ismeretet hoztam haza, mint amennyit otthagytam.
Dr. Bihari Imre
HIETE, Ér- és Szívsebészeti Klinika
1135 Budapest, Szabolcs u. 35.
Érbetegségek: 1995/4. 35-36. oldal