Néhány éve magamnál hordom Baumeister professzor névjegyét és azt a kedves invitációt, amely arra szól, hogy bármikor szívesen lát egy nyirokér-műtéten. Különböző, ma már tudom, téves információk kerengtek arról, hogy hosszan tartanak és kevés sikerrel kecsegtetnek ezek a műtétek. Az elmúlt évben végre sikerült megszervezni a látogatást.

Érbetegségek: 1997/1. 31. oldal

Néhány éve magamnál hordom Baumeister professzor névjegyét és azt a kedves invitációt, amely arra szól, hogy bármikor szívesen lát egy nyirokér-műtéten. Különböző, ma már tudom, téves információk kerengtek arról, hogy hosszan tartanak és kevés sikerrel kecsegtetnek ezek a műtétek.
Az elmúlt évben végre sikerült megszervezni a látogatást. A műtét előtti első találkozásunk alkalmával kérdések özönét tettem fel vendéglátómnak. Ezek java részére a műtőben kaptam választ, ahol saját szememmel láthattam a módszert, s a műtét közben folytatott beszélgetésből megismerhettem mindennek értelmét. Később, a professzor közleményeiben olvashattam a más technikáknál jobb késői eredményekről, amelyeket a lymphológiában jártas, konzervatív kezelési folytató kollégái is elismertek.
A műtét alapelvét végiggondolva abból kell kiindulnunk, hogy a nyirokerek elégtelen működésének legfőbb tünete a végtag oedemája. A nyirokerek elégtelen működése a leggyakrabban elzáródásnak tudható be. Ennek megoldására manapság szerte a világon a konzervatív kezelési helyezik előtérbe. Mi a konzervatív kezelés alapgondolata? Az, hogy a megfelelő külső masszázs vagy kompressziók hatására collateralis nyirokrések, illetve nyirokerek épülnek és tágulnak ki, amelyek képesek a nyirokfolyadékot továbbítani. Ezzel teljes mértékben azonos a Baumeister professzor által végzett műtét alapgondolata is, ugyanis nyirokeret épít be a rossz nyirokkeringésű terület drainálására. Ez az elképzelés persze nem új, a modern sebészet sok évtizedes múltjában számtalan próbálkozás volt ennek létrehozására.

Mikroszkópos nyirokér-műtét az alsó végtagon.

A legígéretesebb a nyirokrendszernek a vénás rendszerrel történő összekötése volt. Átmeneti jó funkció után ezek az összekötések gyakran elhegesedtek, ezáltal az esetek mintegy felében sikertelen volt a műtét. A nyirokér-nyirokérrel történő összevarrása jobb hosszú távú eredményeket mutat. Baumeister professzor eredményei szerint az esetek kétharmadában javít a beteg állapotán, és az esetek egyharmadában egyáltalán nem lesz szükség aktív konzervatív kezelésre. Több évvel a beavatkozás után is jól követhető izotóp lymphográfiával a működő, beültetett nyirokér.
Hogyan is történik ez a műtét? Baumeister professzor az ép nyirokereket a beteg ép combjából veszi ki, ezt ülteti át az elzáródás helyének áthidalására. Felső végtag esetén az elzáródás a hónaljban szokott lenni. Ezért a műtét során a felső végtagon, a felkar medialis oldalán keresi fel a tágult nyirokutakat, az elzáródástól proximálisan pedig a nyakon, a supraclavicularis régióban. A két metszés között bőr alatti alagutat képez, ebben vezeti a beépítendő nyirokeret. Rendszerint 2-5 eret vesz ki, ez azt jelenti, hogy ennyi anastomosist kell összevarrni a felkaron és a nyakon is. Egy anastomosist 3-4 öltéssel készített el.
Láthattam alsó végtagi műtétet is, amelynek során szintén az ép oldal combjából vette ki a nyirokeret. Ez a műtét a vénák Palma-műtétjével azonos módon folyt, azaz a kivett nyirokérnek csak a távolabbi végét vágta át, majd az eret kifejtette ágyából a proximális összeköttetés érintetlenül hagyásával. Az így nyert, körülbelül 40 cm hosszú, az ép oldali nyirokhálózatba ömlő eret ezután a pubis fölött subcutan alagútban a kóros oldalra vezette át. Itt az oedemás lágyékhajlatban felkereste az elzáródás alatti tágult nyirokereket. A két nyirokér között mikroszkóp alatt nagy nagyítással megvarrta az összeköttetést. Ezáltal tehát a kóros oldal nyirokelvezetése az ép oldali medencei nyirokutakba drainálódik. Ez a műtét tehát egyszerűbb, mint felső végtagi bevatkozás, időben is kb. a fele, mintegy két óra, míg a felső végtagi négy órán át tartott.
Imponáló volt az a nyugalom, ahogyan a professzor a műtétet végezte. Azóta magam is szereztem némi gyakorlatot a mikrosebészeti műtétek terén, és tudom, hogy ezt másképp nem is lehet végezni. A kéz legkisebb remegése lehetetlenné teszi a 10-50-szeres nagyítású kis látótérben az eredményes munkát. A nyugalom egyik forrásának tartja a professzor azt, hogy mindig az ebéd utáni időszakra tette a műtétet, amikor a napi rohanásnak már vége, s idejét és figyelmét csak ennek a mikroszkópos műtétnek szentelheti. Jó eredményeinek híre ment, szerte a világon több helyen végeznek már hasonló beavatkozásokat. Reméljük, hazánkban is sor kerül ilyen műtétre.

Dr. Bihari Imre

Érbetegségek: 1997/1. 31. oldal