Nyomtatás
Szerzők: DR. WÉBER GYÖRGY

Hagyományosan, az elegáns New York-i Waldorf-Astoria szállóban szervezte meg Frank Veith professzor, a Montefiore Medical Center Érsebészeti Osztályának vezetője, 1997. november 20-23. között, immár a huszonnegyedik, kurrens témákat, rangos előadókkal prezentáló és a borsos részvételi díj okán méltán igényes, több mint ezer fős hallgatóság részvételével, a világ érsebészeinek évi összejövetelét.

Érbetegségek: 1998/1. 38-39. oldal

Hagyományosan, az elegáns New York-i Waldorf-Astoria szállóban szervezte meg Frank Veith professzor, a Montefiore Medical Center Érsebészeti Osztályának vezetője, 1997. november 20-23. között, immár a huszonnegyedik, kurrens témákat, rangos előadókkal prezentáló és a borsos részvételi díj okán méltán igényes, több mint ezer fős hallgatóság részvételével, a világ érsebészeinek évi összejövetelét.
Az érsebészet, az angiológia és az intervencionális radiológia valamennyi aktuális kérdését tárgyaló programban 124 meghívott előadó szerepelt. A napi tudományos programot reggel 6.40-kor kezdődő, "Breakfast program", majd a kongresszusi teremben felszolgált ebéd ideje alatt is egy- egy érdekes témát tárgyaló "Luncheon Panel" illetve este fél 10-ig tartó "Evening program" egészítette ki. Az előadások több mint fele az endoluminális intervenciók különböző lehetőségeivel foglalkozott. Az endovasculáris technikák látványos fejlődése alapján egyes merész prognózisok a hagyományos helyreállító érműtétek csökkenésével számolnak, s ezért a szakorvosképzésben is követelményként jelenik meg ezen módszerek ismerete. Az általunk már a nyolcvanas évek elejétől végzett intraoperatív ballonkatéteres angioplasztika az érsebészek körében egyre népszerűbb.
Az aneurysrnák endoluminális rekonstrukciója egyértelműen a kezelés egyik altenatívája lett, és már több száz beteg kezelésével szerzett tapasztalatokról számolnak be a különböző centrumok. A stent-graft, illetve a behelyezésre használt katéter tökéletesítésével a korai, elsősorban technikai jellegű szövődmények aránya lényegesen csökkent, de az endograft inkorporációjának hisztológiai részletei illetve a kezelt szegmentum környéki aortaszakasz további dilatációjának késői következményei egyelőre ismeretlenek.
Obliteratív betegségek endo-graft kezelésésről is többen tartottak előadást, de a tapasztalatok meglehetősen szerények. Nagyvolumenű tanulmányok alapján egyre határozottabb a thrornbolyticus kezelés ajánlása az acut thromboticus elzáródások primér terápiájában, melyet rendszerint PTA követ.
A carotis-sebészetben - a tengerentúlon - változatlanul ragaszkodnak a konvencionális TEA-foltplasztika megoldáshoz, illetve annak különféle módozataihoz. Sokan végeznek kizárólag color-duplex lelet birtokában carotis-rekonstrukciót. Everziós technikával egyszerűen nem foglalkoznak. Egyre bátrabban végeznek azonban ezen a területen is ballondilatációt és stent implantációt.
Számos nagyszerű előadás foglalkozott a septikus graft kezelésének stratégiájával, a zsigeri erek, illetve az érsérülések sebészi ellátásának aktuális kérdéseivel. A neurovasculáris kompresszió megoldásában az I. bordarezekció elvégzése alapvető, ezzel kapcsolatos tapasztalataikat mondták el az infra-, illetve supraclaviculáris, valamint az axilláris feltárás képviselői.
Külön szekció tárgyalta az anasztomozis-varrás technikai részleteit, és ennek keretében a már közeljövőben várható "one-shot" érvarrógépet is. Jelen voltak az alapkutatások képviselői is, többen foglalkoztak a génterápia lehetőségeivel, az intimahyperplasia irradiációval történő kezelésével és a konzervatív kezelés részleteivel.
A vénás betegségekkel foglalkozó előadások jórésze az endoszkópos subfasciális perforáns-ligatúra eredményeit tárgyalta. A kérdés főreferense a mindannyiunk által ismert és tisztelt Gloviczky Péter volt.
Természetesen a laparoszkópos, illetve a minimál invazív technikák művelői is szót kaptak. Frank Veith professzor engem a "Minimally Invasive Aortofemoral Bypass: Technique And. Clinical Results" előadás megtartására kért fel. A sikeres előadást követően többen jelezték igényüket egy pécsi látogatásra és ugyancsak többen hívtak meg bemutató- műtétre saját kórházukba. Különösen az olasz és holland kollegák érdeklődése volt szembetűnő'. A feledhetetlen szakmai viták mellett az emberi kapcsolatok és Veith professzor gáláns vendéglátása tette emlékezetessé a New York-i Waldorf-Astoriaban töltött egy hetet. Az örömöt csak fokozta Veith professzor kongresszust értékelő levele, amelyben tájékoztatott, hogy a hallgatóság az előadásomat a legkiválóbbak közé sorolta, s így meghívott az 1998-as jubileumi, 25. találkozó fakultásába is.
A bostoni Harvard Medical School által szervezett "Progress in Angioscopy, Endovascular Surgery & Inter- ventional Techniques 1997" kurzus lényegesen kisebb létszámú volt, elsősorban az endovasculáris sebészet, illetve a minimál invazív technikák bemutatását és oktatását tűzte ki céljául.
Az 1997. december 7-9. között lebonyolított tanfolyam fakultásába Raithel, Moll és Hero van Urk professzorok mellett, negyedik európaiként kaptam meghívást. Az első két nap elméleti előadásai után a 3. napon következett a kurzus "hands-on" része a Beth Israel-Deaconess Hospitál Kísérletes Sebészeti Intézetben. Az igényesen kialakított tíz állomáson a résztvevőknek - rotációs rendszerben - lehetőségük volt a legmodernebb endovascularis diagnosztikai eszközök használatára (angioszkóp, ultrahang stb.), stentek, illetve stent-graftok behelyezésére, valamint az endoszkópos perforáns ligatúrára is. Az ún. "minimál invazív" állomás munkáját én vezettem, itt minilaparotómiás feltárásból végzett aortobifemorális bypass implantáció technikai részleteit demonstráltam sertésen, ezt követően maguk a résztvevők végezték el a műtétet. A résztvevő érsebész kollégák nagy lelkesedéssel ismerkedtek a "mini" feltárás apró trükkjeivel, és várhatóan többen vezetik be a módszert saját mindennapi praxisukba. Az érdeklődést és a sikert jól jelzi a tanfolyamot értékelő levél, mely szerint a résztvevők az előadást és különösen a gyakorlati bemutatót kiemelkedőnek tartották, s ennek alapján a szervezők meghívtak az 1998. évi kurzus fakultásába is.
Mindkét találkozón számos új tudományos gondolat, ötlet hangzott el, és az előadók igyekeztek gondosan összeállított diagnosztikai és terápiás algoritmusokkal is segítségére lenni a résztvevőknek, akik a kapott vaskos kézikönyvben megtalálhatták az aktuális kérdésekhez kapcsolódó, releváns irodalmat is.

Dr. Wéber György

egyetemi docens
POTE
I. sz. Sebészeti Klinika


Érbetegségek: 1998/1. 38-39. oldal