A szerzők korábbi munkájukban megemlékeztek a magyar érsebészet úttörőiről. A jelenlegi válogatásban, hangsúlyozottan a teljesség igénye nélkül, ismertetik azokat a maradandó szakmai-tudományos értékeket, amelyek a magyar artériás érsebészetet nemzetközi színvonalra emelték. Mindezt olyan kitűnő hazai érsebészek tevékenységén keresztül mutatják be, akik a múlt század második felében munkásságukkal hozzájárultak mindehhez. Felsorolásukban a következő tevékenységeket ismertetik: (1) femoro-cruralis és femoro-distalis vénás bypass műtétek (Jámbor Gyula), (2) minilaparotómiás hasi aorta feltáró módszer önálló kidolgozása (Wéber György), (3) az aorta aneurysmák stent graft kezelésének bevezetése (Mátyás Lajos, Kollár Lajos, Dzsinich Csaba, Nemes Attila), (4) az érsebészeti malpractice és (5) szakoktatás (Nemes Attila), valamint (6) a magyar érsebészet kimagasló nemzetközi képviselete (Dzsinich Csaba). Mivel a történeti munkához bizonyos távlat szükséges, a szerzők ebben az arckép csarnokban csak olyan magyar érsebészekkel foglalkoznak, akik szakmai karakterüket már a múlt század hetvenes-kilencvenes éveiben kialakították. Így ez a 20-40 éves távlat megfelelő perspektíva, reális tudománytörténeti megítélésükhöz. A szerzők tervezik további, hasonló bemutatások megjelentetését.

Érbetegségek: 2012/4. 87-101. oldal

KULCSSZAVAK

érsebészet, alsó végtagi bypass-műtét, aorta-műtét, stent-graft, malpractice, oktatás.

Bevezetés

Korábbi munkánkban megemlékeztünk a magyar érsebészet úttörőiről, ill. a hazai érsebészet megteremtőiről (1). Most, ismét az artériás sebészet témaköréből, a teljesség igénye nélkül, néhány olyan klinikai és tudományos értéket mutatunk be, amelyek a nagy elődök nyomán, a XX. század második felében, korszerű szintre emelték a magyar érsebészetet. Ennek megfelelően a magyarországi femorocruralis és femoro-distalis vénás bypass, a minimálisan invazív módszerek közül a minilaparotomiás aorta műtétek, az aorta-aneurysmák stent graft kezelése, az érsebészeti malpractice és a szakoktatás, valamint a hazai érsebészet kiemelkedő nemzetközi képviselete terén végzett meghatározó tevékenység leírására kerül sor.
Mindezt a szóban forgó eljárások bevezetőinek szakmai élettörténetén keresztül mutatjuk be. Ők, akárcsak a korábban méltatott úttörő elődök, nem csak a vonatkozó, hanem több más területen is értékes munkát végeztek, amelyet szintén érdemes feljegyezni. Az itt felsorolt szereplők, egy kivételével, ma már életük hetedik, vagy nyolcadik évtizedében járnak. Szakmai karakterüket már a múlt század hetvenes-kilencvenes éveiben kialakították, így ez a 20-40 éves távlat mindenképpen megfelelő perspektíva reális tudománytörténeti megítélésükhöz. A szerzők tervezik további, hasonló jellegű tiszteletadások megjelentetését, ehhez ötleteket és dokumentumokat szívesen fogadnak, kérjük ezeket a Szerkesztőségbe juttassák el.

1. ábra.
dr. Jámbor Gyula.

Az alsó végtagi obliteratív érbetegségek sebészi kezelésében igen fontos lépés volt a saphena bypass kidolgozása. Az első ilyen műtétet J. Kunlin végezte 1949-ben (2). A következő nagy lépés a bypass térd alatti artériákra való kiterjesztése volt. Ezt J. J. McCaugham végezte elsőként, 1961-ben (3).
Magyarországon a femoro-cruralis műtétekről az első közlés 1971-ből, Jámbor Gyulától származik (4). Az u. n. femoro-distalis bypss műtétek hazai beve zetését szintén ő végezte, 1988-ban (5). Munkája meg határozó e szakterület hazai művelésében. Jámbor Gyula 1939-ben született. Orvosi diplomát 1964–ben kapott, Budapesten (1. ábra). Az érsebészettel Stefanics János III. sz. Sebészeti Klinikáján ismerkedett meg, akinek közeli munkatársa lett. A Klinikán 1966-ban részt vett az érsebészet megindításában. Itt Csengődy Józseffel dolgozott együtt, aki a perifériás érsebészet és a korai Doppler vizsgálatok jeles képviselője volt. A II. sz. Klinikára 1974-ben került. Tanulmányúton 1977-1978-ban, Van de Bergnél, Belgiumban járt. Az I. sz. Sebészeti Klinikán 1996-tól kezdve dolgozott, ahol megalapította az ott addig még nem létező érsebészeti profilt. A Flór Ferenc Kórházban 2004-től végez érsebészeti tevékenységet (6).
Érsebészet-történeti érdeme, hogy a hetvenes években Magyarországon bevezette és magas színvonalra emelte az autológ vénával végzett femoro-cruralis, ill. femorodistalis bypass műtéteket. Első, 1971-ből való közlése, tizenhárom sikeres eset tapasztalatára hivatkozva, tartotta jogosultnak e műtétek bevezetését (4). További közléseiben (7, 8, 9) jelentős anyagon, hosszúidejű megfigyelésekkel, life table method számí - tásokkal igazolta e műtét eredményességét. Műtéti anyaga a hazai körülményeket tekintve meghatározó. Több mint 1200 beavatkozást végzett. Kizárólag megfordított saját vénával (v. saphaena magna, v. cephalica, vagy v. basilica) operál.

2/a. ábra.
Autolog vénákkal készített, hosszú, femoromalleolaris bypass.

2/b. ábra.
Lábfej gangrena a 2/a. ábrán látott műtét előtt és négy hónappal utána a gyógyult állapot.

Imponálóak a hosszú, femoro-distalis áthidalásai (2/a. ábra). Az 2/a. ábrán bemutatott femoro-malleolaris bypass elkészítése után a láb gangraenája négy hónap múlva meggyógyult (2/b. ábra). Valószínűleg hazai hosszúsági rekordnak számít axillo-peronealis vénás áthidalása, (3/a-b. ábra), amelyet bőrnecrosist okozó, inficiált, korábbi axillofemoralis műanyag érprotézis eltávolítása után végzett (8). Ez az eset annak idején, nemzetközi szinten is unikumnak számított. Jámbor azt írta róla: "...tudo másunk szerint az aortoiliacalis érszakasz betegségének extra-anatomiás bypass meg oldása után a rekonstrukció perifériára való sikeres kiterjesztéséről nemcsak a hazai, de a külföldi irodalom sem számolt még be".

3/a. ábra.
A bőrt decubitáló, fertőzött axillo-femoralis érprotézis.

3/b. ábra.
A fertőzött protézis eltávolítása után két ülésben végzett axillo-peronealis vénás bypass.

A sikeres műtét után, az akkor 72 éves beteg még két évig élt átjárható grafttal.
Eredményei igen jók. Egyik korábbi közlésében, nagyobb beteganyag utánvizsgálata során, hét éves meg figyelési időszakban 60%-os végtagmegtartást és 25%-os graft-átjárhatóságot talált (4. ábra) (7). Nevéhez fűződik az első ilyen témájú disszertáció, 1978-ból (9). Mivel ezek a beavatkozások sok szövődmény lehető ségével járnak, kidolgozta ezek hatékony elhárításának mód szereit. Így hazánkban egyik úttörője lett az u.n. szerviz- és redoműtéteknek (10, 11).

4. ábra.
Az alsó végtagi vénás bypass műtétek hosszú távú eredményei.

Igen nehéz és hálátlan nak tűnő szak - területet választott. Közismert ugyanis, hogy az előre haladott cruralis, vagy dista - lisabb lokalizációjú obliteratív betegség műtét nélkül, a beteg számára kilátástalan prognózisú. Ez a beavatkozás a sebész től az átlagosnál jóval nagyobb elméleti tudást és kiemelkedő manualitást követel. E területen igen nehéz olyan jó eredmé - nyeket el érni, mint a maga sabb érszakaszokon. Ugyanakkor viszont a "nyereség-veszteség számla" itt a leg kedvezőbb, hiszen a teljesen reménytelennek látszó esetek nem kis részében elérhető a végtag megtartása. A számvetés gazdaságossági szempontból is igen pozitív, ugyanis "csak szakértelem", jó fonal és műtéti idő kell hozzá.
Jámbor Gyula igen nagy elhivatottsággal és erős akarattal vitte sikerre ezt a munkát. Műtéti anyaga Fontaine III. és Fontaine IV. stádiumban lévő betegek közül kerül ki. Tehát valóban végtagmentő beavatkozásokról van szó. Tevékenysége azért is figyelemre és követésre méltó, mert jó eredményei reprodukálhatók. Erre példa is van már a hazai irodalomban (12). Meg említjük, hogy e munka egyik szerzője (B G.), 1996-ban tizenhat éve működő femoro- tibialis posterior bypass esetéről számolt be (13). Ez ugyan ritkaságnak számít, de munkatársa, Fórizs Zoltán 1994-ben megjelent munkájában 56 esetnél, ötéves megfigyelési idővel 70%-os végtag- megtarthatóságról, ill. 55%- os graft-átjárhatóságról tudósított (14). További, frissebb ilyen közlések is vannak a hazai irodalomban, amelyek idézésétől eltekintünk.
Bár újabban az intervenciós radiológia erre a területre is betört, kíméletesebb alternatívát kínálva a kiterjesztett műtét helyett, de a sebészi kezelés, még hosszú ideig nem lesz nélkülözhető. A nem operatív eljárás, magas költségei miatt, a kezelendő betegek csupán töredékének nyújthat gyógyulási lehetőséget. Ezért még sok fiatal sebésznek ígér perspektívát Jámbor Gyula követése.
Az érsebészet széles spectrumát műveli. Így pl. hazánkban 1972-ben, ő végezte az első sikeres artéria mesenterica superior thromb-endarteriectomiát (15). Jelentős publikációs tevékenységet folytat. Munkája elismeréséül 1993-ban Soltész-emlékérmet kapott.

5. ábra.
dr. Wéber György

Új eljárások kifejlesztése, ill. adaptálása a minimálisan invazív érsebészetben

A műtéti kockázatot és a beteg szenvedéseit jelen tősen csökkentő minimálisan invaziv sebészet, bár eredetileg ezt nem annak nevezték, az endoscopos beavatkozások (papillotomia, polypektomia, stb.) bevezetésével, tulajdonképpen a gastro-enterológusok kezében alakult ki. Az endoscopos módszer angioscopia néven a vascularis sebészet fegyvertárában is megjelent (Vollmar 1969) (16). A módszert főként a zárt, vagy félig zárt eljárások eredményességének ellenőrzésére, ill. a beavatkozás korrekciójára, endovascularis eszközök segítségével alkalmazták. Önálló műtéti elemként az in situ vénás bypass-nál a billentyűk elroncsolására vált be, - idő - megtakarítás, és a nyílt, vagy a vak valvulotomia szövődmény-arányának csökkentésére. E módszert hazánkban Mátyás Lajos, ill. Kollár Lajos honosították meg.
Az intravascularis katéteres radiologiai módszerekre asszociálva született meg a Fogarty- féle embolectomiás ballon-katéter (1963) (17), majd annak tovább - fejlesztésével, a PTA Charles Dotter (1964) (18) és Andreas Grünzig (1974) (19) munkája nyomán.
Hazánkban Horváth László volt e módszer úttörője, aki Dotter és Grünzig közeli ismerőseként a hetvenes években nemcsak itthon, de egész Európában, az USA-ban, Kanadában, sőt Dél Amerikában is, bemutatásokkal, kurzusokkal terjesztette az új technikát. Mindezzel egyben a magyar intervenciós radiológia utazó nagyköveteként is ismert lett. Ezen a területen komoly érdemei vannak még Hüttl Kálmánnak. További lökést adott a fejlődésnek, hogy a módszert átvették az érsebészek is kialakítva az intraoperatív transluminaris angioplasticat (ITA). Az első hazai intraoperatív angioplasticákat Horváth Lászlóval együtt - működve, a pécsi érsebész munkacsoport (Márk, Lelkes, Kollár, Wéber) végezte (20). Az első publikációkat Wéber Györg jelentette meg (21, 22, 23, 24).
Ezután következett a stentek megalkotása Julio Palmaz (1987) (25), ill. Ulrich Sigwart (1987) (26) által. Hazánkban az első carotis stentet Kollár Lajos ültette be 1995-ben (27). A következő lépés volt a stent graft alkalmazása. Ez három korábbi, annak idején az érsebészetnek nagy lökést adó technika, az érprotetika, a transluminalis angioplastica és a stentelés kombinációjából jött létre. A módszer forradalmasította az addig látszólag nyugvó - ponton lévő artériás sebészetet. Leírója N. L. Volodos, 1985-ben közölte munkáját oroszul (28). A módszer J. C. Parod 1991-ben megjelent angol nyelvű közlése nyomán lett közismert (29), s hatalmas pezsgést váltott ki mind az érsebészek, mind a gyártók körében. Ezt követően azonban még évek teltek el váltakozó sikerekkel és kudarcokkal, amíg az eljárás polgárjogot nyert. Mindezt Keresztúry Gábo részletesen ismertette e Lap hasábjain (30, 31). Magyarországon 1998 óta végzik ezt a műtétet. Az első beavatkozás Mátyás Lajos nevéhez fűződik. Rajta kívül még Kollár Lajos volt e módszer hazai úttörője. Az eljárás hazai bevezetésében jelentős érdemei vannak még Hüttl Kálmánnak, Dzsinich Csabának és Nemes Attilának is. Ezért a továbbiakban ismertetjük e téren végzett tevékenységüket.
A minimálisan invazív sebészetnek elnevezett módszertan, első sorban a laparoscopos sebészet, a múlt század nyolcvanas éveinek közepe táján alakult ki. Magyarországon az első kézzel asszisztált laparoscopos aorto-bifemoralis műtétet Wéber György végezte (32). A laparoscopos sebészettel szinte párhuzamosan jelent meg a minilaparotomiás hasi feltárás, amely a magyar származású, bostoni fül-orr-gégész Jákó Géza tervezett és ma - gyar sebészekkel együttműködve fejlesztette ki (33, 34). Ennek lényege a JACOSCOPE nevű, megvilágítással ellátott önfel táró. E módszerrel, amely a MIDAST^TM nevet kapta, az első kísérleti műtétet 1990-ben végezte el. Még ugyanabban az évben id. Rozsos Istvánnal együttműködve, megtörtént az első klinikai műtét is. A továbbiakban magyar sebészekkel, köztük elsőként id. Rozsos Istvánnal kifej - lesztette a mini- laparotomiás cholecystectomiát (35), majd számos más klinikai szakterületen igazolódott a módszer hasznossága, amely töredékébe kerül a laparoscopos sebészet költségeinek. Ezt később mikrolaparotomiás eljárássá fejlesztette tovább, a saját ROMICRO-R szett segítségével. Ez a feltáró tette lehetővé a debreceni szívsebészeten végzett minimálisan invazív direkt szívműtétek elvégzését is (36).
Wéber, Jakóval együttműködve dolgozta ki a minilaparotomiás aorta feltárást. Először az ő munkásságáról lesz szó.
Wéber György 1953-ban született. A Pécsi Orvos - tudományi Egyetemen 1978- ban nyert orvosi diplomát (5. ábra). A pécsi I. sz. Sebészeti Klinikán dolgozott Kiss Tibor, majd Horváth Eörs Péter munkatársaként, legutóbb egyetemi tanári minőségben. Münchenben, Tübingenben, Engelskirchenben, Londonban és Göteborg ban járt tanulmányúton. Sokoldalú, nagy tapasztalatú sebész, jelentős irodalmi tevékenységgel. 2007-től a PTE AOK Sebészeti Oktató és Kutató Intézetének igazgatója volt. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem, 2010-ben, a közel fél évszázadig szüneteltetett Műtéttani Intézet újra - szervezésével és vezetésével bízta meg.

6/a. ábra.
A MIDAS elvi vázlata.

Többéves kísérleti munka után, 1993-ban, Liszabonban az International Society for Cardiovascular Surgery huszonegyedik kongresszusán mutatta be (37), ill. a következő évben közölte minimálisan invazív aortafeltárási eljárását (38) (6/a-b. ábra). Ez a módszer a poor risk betegek egy részénél is lehetővé teszi az aortofemoralis, vagy az aorto-bifemoralis bypass biztonságos elkészítését, jelentősen csökkentve a műtét kockázatát. E módosítás alkalmazásával a postoperatív légzésfunkciós vizsgálatok értékei jóval kedvezőbbek, mint a hagyományos feltárással operált betegeknél (7. ábra). Ennek első magyar nyelvű közlése szintén 1994-ben történt meg (39).

6/b. ábra.
Feltárások MIDAS műtétnél.

7. ábra.
Hagyományos és MIDAS műtét utáni légzésfunkciós értékek összehasonlítása.

Így a hasi feltárás mindössze 5-7 cm-es, tehát kisebb, mint az Y- protézis szárainak bevarrásához készített subinguinalis behatolások (6/a-b. ábra). E műtéthez speciális eszköztár szükséges. A legfontosabb a JACOSCOPE nevű száloptikás megvilágítással ellátott önfeltáró, amely meglepően kicsiny, 5-7 cm-es behatolásból is jó feltárást és megvilágítást nyújt (8. ábra) (33, 34).
A másik speciális kellék egy video-endoszkópos eszköz amely ballonos tágítással, szemkontroll mellett készíti el a protézisszárak kivezetéséhez szükséges alagutat, kiküszöbölve a vak módszer veszélyeit (9. ábra) (40).

8. ábra.
JAKOSZKÓP.

A MIDAS módszer, amely világelsőnek számít, nagy érdeklődést váltott ki. Számos európai és észak-amerikai kongresszuson, egyetemen tartott előadást, bemutatót. Így pl. háromszor hívták meg a Harvard Egyetemre, ahol 1998-ban, versenyben egy laparoscopos teammel, jelentős időelőnnyel győzött, mert ez a módszer jobb feltárást és egyszerűbb hozzáférhetőséget nyújt a célterülethez (41).
Tapasztalatai gyarapodásával folyamatosan közölte újabb és újabb eredményeit. A témával kapcsolatban közel húsz közleménye jelent meg a hazai és a külföldi lapokban. Magyar nyelven is meggyőző érveléssel bizonyította az új módszer előnyeit a hagyományos műtéti feltárással szemben (42, 43). Leírta az új metodika oktatásával szerzett tapasztalatokat is (44).

9. ábra.
Video-endoszkópos alagútkészítő eszköz.

Már a fent ismertetett, eredeti eljárás megalkotása előtt is érdeklődött az érsebészet iránt. Egy ideig együtt dolgozott a pécsi érsebészetet ismertté tevő Lelkes Józseffel, Márk Bertalannal és Kollár Lajossal. Több területen végzett kísérletes és klinikai vizsgálatokat, ilyenek a hemodinamikai vizsgálatai, modell-kísérletek duplex scan és röntgen-densitometriai módszer segítségével. További kutatási terület volt az endoluminalis reconstructio és graftbeépülés hisztológiájának vizsgálata (45). Mindezen kívül, mint fentebb már említettük, 1981 óta, egyik úttörője volt Magyarországon az intraoperatív ballonkatéteres angioplasticanak. Ennek során kidolgozott egy módosított katétert is, amelynek segítségével a műtét biztonságosabban végezhető. Minderről 1985 és 1992 között négy közleményben is beszámolt (21, 22, 23, 24). Szintén az ő nevéhez fűződik az első hazai, kézzel asszisztált laparoscopos aorto-bifemoralis bypass műtét elvégzése is.
Más szakterületeken is invenciózus és eredményes volt. Többek között sokat tett a korszerű hazai sérvműtétek elterjesztéséért. Ő moderálta az ezzel kapcsolatos országos nyilvántartást. Új, korszerűbb műanyagháló kifejlesztésén is dolgozott. Egyik úttörője volt a természetes test nyílásokon keresztüli, hegnélküli, NOTES műtéteknek. Elsőként végzett transvaginalis cholecystectomiát sertés modellen. Foglalkozott az új OPRA (Osseointegrated Prosthesis for the Rehabilitation of Amputees) bevezetésével. Elsőként végzett e művégtag illesztéséhez szükséges előkészítő műtétet (44). Munkásságáért több elismerésben részesült.
Mátyás Lajos 1948-ban született. A Debreceni Orvostudományi Egyetemen nyert diplomát 1973-ban (10. ábra). A Miskolci Egyetemen, 2006-ban, orvosközgazdász másod diplomát kapott. 1973-tól a Vásárosnaményi Kórház sebé szetén dolgozott. A B-A-Z Megyei Kórház Érsebészeti Osztályára 1981-ben került, ahol átmenetileg Gyurkó Györggyel dolgozott együtt. Ugyanott 1986-tól osztályvezető főorvos lett. Két alkalommal Németországban, majd Hollandiában, ill. az USA-ban járt tanulmányúton. Működése idején fejlődött osztálya regionális vezetővé (46).

10. ábra.
dr. Mátyás Lajos.

Magyarországon, 1998-ban, elsőként végzett hasi aorta aneurysmán, stent graft beültetést (11/a-b. ábra) (47). Az eljárást sikerrel alkalmazta sürgősségi esetben is, a környezetébe rupturált, ill. a béltractusba betört aneurysma esetén (12. ábra) (48, 49). Rupturált thoracalis aneurysma megoldására is végzett stent graft beültetést (13/a-b. ábra) (46).

11/a. ábra.
Abdominális aorta aneurysma Mátyás Lajos anyagából.

11/b. ábra.
Aorta aneurysma stent-graft Mátyás Lajos anyagából.

12. ábra.
Rupturált AAA kezelése unilateralis stent-grafttal, kiegészítve jobbról-balra vezetett crossover bypassal:
(a) aneurysma nagy vérömlennyel körülvéve,
(b) az aneurysma rtg képe,
(c) unilateralis stent-graft crossover bypassal.

13/a. ábra.
Thoracalis aorta ruptura következtében kialakult álaneurysma preoperatív képei.

13/b. ábra.
A thoracalis aorta stent graft postoperatív képei

Az érsebészet széles spektrumát műveli. Speciális érdeklődési területe még az endoscopos érsebészet és a minimálisan invazív műtéti eljárások (50, 51, 52). Az országban elsőként használtak mobil DSA-t, valamint video-endoscopos vizsgálatokat intra operatív kontrollra, ill. "in situ" saphaena bypass készítéséhez. Ez utóbbi műtét hazai úttörője (14. ábra) (50).

14. ábra.
Angioszkópos billentyű-roncsolás: (a) a műtét elvi vázlata, (b) ép vénabillentyű. (c) roncsolt billentyű.

Több tudományos társaságban végez aktív munkát, és visel tisztségeket. Két periódusban a MAÉT főtitkára, majd elnöke volt. Magas állami kitüntetésben részesült.

15. ábra.
dr. Kollár Lajos.

A carotis stent beültetés, az aorta stent graft kezelés és a haemorheologia meghonosítása. Kollár Lajos dr. munkássága.

Kollár Lajos 1948-ban született. Pécset nyert diplomát 1974-ben (15. ábra). Előbb a szekszárdi kórházban dolgozott, majd 1976-tól a pécsi II. sz. Sebészeti Klinikára, innét pedig az I. sz. Klinikára került Kiss Tibor munka - társaként. Lelkes Józseffel, Márk Bertalannal együtt tagja volt a pécsi érsebészeti iskolát megalapító triumvirátusnak. Az NSzK-ban, Hollandiában és Ausztriában járt tanulmányúton. A Sebészeti Tanszékre, 1995-ben docensi, majd 1999-től egyetemi tanári címmel vezetőnek nevezték ki. Intézete, az egyik legnagyobb hazai érsebészeti osztály. Kiváló szervező. Modernizálta a Klinikát, ahol igen jó hangulatú emberi környezetet teremtett. A klinikák főigazgatójaként részt vett a pécsi egyetem igazgatásában is. E megbízásának lejárta óta a Klinikán ismét egyetemi tanárként dolgozik.

16. ábra.
Abdominal aorta stent graft.

Egyik úttörője volt a hasi és mellkasi aorta aneurysmák stent-graft kezelésének (16., 17., 18., 19. ábra) (53, 54, 55). Korszerű techniká jával és kitűnő eredményeivel, ill. szuggesztív előadásaival nagyban hozzájárult a módszer elterjesztéséhez.

17. ábra.
Hasi aorta aneurysma és stent graft Kollár Lajos anyagából.

18. ábra.
AAA és a beültetetett stent graft spirál CT képe.

19. ábra.
TAA stent-graft.

20. ábra.
Stent beültetés az a. carotisba.

Az érsebészetben mindig az újat keresi, mint fentebb említettük, elsőként végzett 1995-ben, idehaza carotis stent kezelést (20. ábra) (26). Magyarországon elsőként végzett aorta íven a stent graft és a hagyományos műtét kombi nációjával hybrid beavatkozást (56). Úttörője volt az aorto-iliacalis hybrid műtétek végzésének is (21. ábra) (57).

21. ábra.
Hybrid műtét. Aorto-uniiliacalis stent-graft, és jobbról-balra vezetett Goretex crossover bypass.

22. ábra.
Video-endoscopos kép:
(a) lebegő intima-foszlány TEA után,
(b) beültetett műintima (Enduring),
(c) a. carotis stent.

Korábban bevezették a videoendoscopiát (58, 59) az endoluminalis műtétek eredményének ellenőrzésére, s az esetleges hibák korrigálására (22. ábra). Elsőként ültettek be itthon művi intimát recanalisatio után (60). Mint korábban említettük, Horváth Lászlóval, Márk Bertalannal, Lelkes Józseffel és Wéber Györggyel együtt részese volt az intraoperatív trans - luminalis angio plastica hazai bevezetésének. Szóbeli közlése szerint ő végezte az első ilyen beavatkozást (26). Klinikáján végezték idehaza az első cryovaricectomiát (61).

23. ábra.
Kollár Lajos által konstruált viszkoziméter.

Ő tekinthető a hazai sebészi haemorheologia megalapítójának, mind elméleti, mind pedig klinikai értelemben. Ebből a témából írta1994-ben, kandidátusi értekezését is (62). Az általa szerkesztett számítógépes Hevimet viszkoziméter ma alapműszer a szakmában (23. ábra). Sokat tett e tudományág hazai megismertetéséért. Nemzetközi szinten is elismert ezirányú tevékenysége.
Publikációs aktivitása jelentős. Különböző elismerésekben és magas állami kitüntetésben részesült. A Soltész emlékérmet 2009-ban nyerte el.

Az érsebészeti malpractice elleni küzdelem és szakoktatás. Nemes Attila dr. munkássága.

Az elkövetett hibák és tévedések gyakran sürgősebb és veszélyesebb szövőd - ményekhez vezetnek az artériás sebészetben, mint pl. az általános sebészeti műtétek kapcsán. Ezekről a rendkívül fontos problé - mákról aránylag kevés közlés jelenik meg. Még kevesebb az alapos, elemző munka. Ezért vannak kimagasló érdemei Nemes Attilának, aki hosszú munkásságát e gondok feltárásának és az ér sebészeti szakoktatásnak szentelte.
Nemes Attila 1938-ban született. Orvosi diplomáját Budapesten 1963-ban vette át (24. ábra). Fiatal orvosként került a városmajori sebészeti klinikára, ahol Kudász József, Soltész Lajos, majd Szabó Zoltán mellett végig járta az összes klinikai grádust, egészen a tanszékvezető egyetemi tanári kinevezésig. Vezetése idején olyan érsebész egyéniségek nőttek fel a Klinikán, mint Dzsinich Csaba, Acsády György és mások. Nagy fejlődésnek indult az intervenciós radiológia is, élén Hüttl Kálmánnal. Nyugdíjba menetelét követően, jelenleg is aktív tevékenységet folytat a Klinikán (63).
Működésének Magyarországon egyedülálló területe az érsebészeti hibák, tévedések és szövőd mények kutatása, feltárása, a tapasztalatok közkinccsé tétele. E hálátlan problémákat általában "szemérmesen" a szőnyeg alá söprik. Pedig aki operált ütőeret, tudja, egyrészt milyen mennyei érzés, amikor a holt artéria "életre kel", a beültetett protézis lüktetni kezd, másrészt, micsoda zuhanás, amikor néhány óra, nap, vagy hét elteltével fellép egy szövődmény, s a kudarc veszélyezteti a végtagot, vagy akár a beteg életét is. Nemes Attila annak szentelte munkássága java részét, hogy megmutassa, mindez meg előzhető, elkerülhető lehet. Ezzel a területtel foglalkozik 1987-ben megvédett doktori értekezése is (64), amely kis átdolgozással önálló szakmonográfia is lehetett volna.

24. ábra.
dr. Nemes Attila.

Kiváló rajzkészséggel készített, saját kezű ábrái meggyőzően demonstrálják mondanivalóját (25. ábra). A fényképes ábrák is jól mutatják a lehetséges műtét technikai hibákat (26. ábra). Mind ezek az ismeretek teljes mértékben hozzáférhetők az Acsády Györggyel közösen írt érsebészeti tankönyvben és atlasz ban is (27. ábra) (65, 66). E munkákban szuggesztív érveléssel és kifejező rajzokkal jeleníti meg az érsebészeti malpractice elkerülését célzó tanításait.

25. ábra.
Hibás foltplasztikák és bypassok ábrái.

26. ábra.
Hibásan felvarrt érprotézisek.

27. ábra.
Acsády György és Nemes Attila érsebészeti tankönyve és műtéttani atlasza.

Fiatal sebész korában kísérletes kutatómunkát is végzett. Többek között vizsgálta a műanyag érpótlók bio -degradatioját (28. ábra) (64). Németországi tanulmányútja idején sikerrel foglalkozott a Solcograft-P nevű, bovine eredetű xenograft tökéletesítésével (29. ábra) (64., 67). Igyekezett meghatározni az ideális érpótló kritériumait. Az artériás sebészet számos területén fejtett ki tevékenységet. Mint korábban már említettük, érdemeket szerzett az aorta aneurysmák stent grafttal történő kezelésének itthoni bevezetésében (30. ábra) (68).

28. ábra.
A graft anyagának biodegradációja:
(a) ép szerkezet,
(b) károsodott szerkezet,
(c) az elemi szál kirágottsága.

 

29. ábra.
Módosított Solcograft-P bovin protézis.

30. ábra.
Három egymásba illesztett stent graft.

Tudományos igényű köz lési hajlamát és oktatási készségét jelzi, hogy közel 300 közleményt és 13 könyvet, vagy könyvrészletet írt. Ezek közül a fentebb már említett, Acsády Györggyel közösen összeállított érsebészeti tankönyvük és atlaszuk, a mai medikus és postgradualis szakképesítő oktatás meghatározó kézikönyvei.
Eddigi tevékenységéért elnyert elismerései és kitünte tései közül, témánk jellege miatt csak azt említjük meg, hogy 1997-ben Soltész-, 2000-ben pedig Balassaemlékéremmel tüntették ki.

31. ábra.
dr. Dzsinich Csaba.

A hazai aorta-sebészet fejlesztése és a magyar érsebészet kimagasló nemzetközi képviselete. Dzsinich Csaba dr. munkássága.

A magyar érsebészet, ezen belül az ütőerek sebészete, az ötvenes évektől indulva a hetvenes-kilencvenes években zárkózott fel a nem - zetközi élvonalhoz. Számos önálló karakterű, jelentős érsebész lépett színre, akik műtéteikkel, példájukkal, nemcsak zászló vivői lettek a magyar érsebé szetnek, hanem köz lé se ikkel nemzetközi szinten is méltóképpen képviselték a magyar érsebészetet. A sok kitűnő egyéniségből elsőként kell megemlíteni Soltész Lajost. Ő az ötvenes-hetvenes években jól ismert előadója volt a nemzetközi kongresszusoknak Európában, Észak- és Dél-Amerikában, ill. Japánban is. A jelenlegiek közül legismertebb Dzsinich Csaba, akinek szakmai életútjáról itt emlékezünk meg.
Dzsinich Csaba 1942-ben született, a Budapesti Egyetemen nyerte el orvosi diplomáját (31. ábra). Ezután két évig az MTA Kísérleti Orvostudományi Intézetében dolgozott. A IV. sz. Sebészeti Klinikára 1969-ben került, ahol előbb Soltész Lajos, majd Szabó Zoltán vezetése alatt végezte munkáját.
A Humbold-alapítvány ösztöndíját 1975-ben, második magyar sebészként nyerte el. Másfél éven keresztül, 1975-től, Heberer és Becker professzorok mellett Münchenben dolgozott. Heberer professzor 1976-ban érsebész szakorvossá nyilvánította. Így ő lett az első magyar orvos, aki érsebészeti szakképesítés birtokosának mondhatta magát. Akkor ugyanis még Magyarországon nem volt ilyen szakág. A szakvizsgát 1980-ban itthon is sikerrel megismételte.
A Mayo-Klinikán 1990-1991-ben, 16 hónapig folytatott kutatómunkát.

32. ábra.
Wéber György, Dzsinich Csaba, és Bartos Gábor a Szlovák Angiológiai Társaság 2000. évi Kongresszusán Tatranské Zrubyban.

Egyetemi tanári kinevezést 1994-ben kapott. Az Állami Egészségügyi Központ Érsebészeti Osztályának élére 2007-ben került. Jelenleg ott szervezi és vezeti az érsebészetet (69).
A városmajori klinikán 1978-tól ő vezette az érsebészetet, hosszú időn keresztül a szakorvos-képzés felelőse volt. Az akkori jelöltek még jól emlékeznek az általa kezdeményezett, világos, koncentrált, gyakorlatias beszélgetésekre, amelyek felölelték az egész érsebészetet. Nagy kár, hogy mindennek nem maradt írásos nyoma. Koncepciózus, célratörő, biztos, minden sallangtól mentes, gyors műtéti technikája minden asszisztens és tanuló részére emlékezetes, ezért volt élmény műtéteiben részt venni. Tehát egy sokoldalúan képzett, nagy elméleti tudású, több idegen nyelvet beszélő sebész egyéniség, akinek rendkívül nagy műtéti tapasztalata és első rendű manuális készsége van.
Igen nagy érdemeket szerzett a magyar érsebészet nemzetközi elismertetésében. Több tucatnyi alkalommal felkért előadó, ill. vendég professzor volt, szinte minden európai országban, s a tengeren túl is, - nagynevű egyetemeken és rangos nemzetközi fórumokon (32. ábra).

33. ábra.
Aortaív resectio elvi vázlata.

Nagyszámú, tekintélyes magyar, európai és amerikai társaság tagja, tiszteletbeli tagja, alelnöke, ill. elnöke volt. Itt csak azt említjük meg, hogy 1993 és 1997 között a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság elnöke. Jó néhány sikeres nem zetközi kongresszust szervezett. Ugyancsak számos hazai és külföldi szaklap szerkesztőbizottsági tagja, regionális szerkesztője. A magyar érsebészek szempontjából fontos a Central European Vascular Forum amelynek alapító tagja és magyar képviselője.
Az artériás sebészet szinte minden ágát sikerrel művelte és fejlesztette. Ő végezte 1985-ben, az első hazai aortaívcserét (33. ábra) (70). Továbbfejlesztette a supraaorticus ágak sebészetét is. Sikerrel művelte a carotis, a páratlan visceralis erek, ill. a renalis artériák műtéteit (34., 35. ábra) (71, 72, 73, 74, 75, 76). Kandidátusi értekezését, a reno vascularis hypertonia sebészi kezelésének témaköréből 1986-ban írta (77).

34. ábra.
A. mesenterica superior műtétek:
(a) nyílt embolectomia,
(b) nyílt aorta TEA és aorto- mesenterica superior bypass,
(c) nyílt TEA foltplasticaval.

35. ábra.
Transaorticus zsigeri artéria-műtétek:
(a) a truncus coeliacus és az artéria mesenterica superior együttes TEA-ja,
(b) a műtétnél eltávolított intimahenger,
(c) eltávolított intimahenger a zsigeri artériák szájadékát felnyitó nyílt hasi aorta TEA után.

Nagy tapasztalatra tett szer a thoracalis aora resectiojában, ill. a mellkasi aortaműtétek szövőd - ményeinek elhárításában (36, 37. ábra). Foglalkozott a septicus aorta aneurysmák súlyos problematikájával is (78).

36. ábra.
Graftcsere coarctatio miatt beültetett érprotézis késői anastomosis disruptioja miatt:
(a) az álaneurysma rtg képe,
(b) a disruptio helye a zsákban,
(c) a resecalt régi graft,
(d) a bevarrt új graft.

Szép eredményeket ért el a dissecaló aorta aneurysmák műtéteiben (79). Ő kezdte el az aneurysma ill. egyéb okok miatti thoraco-abdominalis bypass műtéteket (38., 39. ábra) (80).

37. ábra.
A fenti, 35. ábrán bemutatott műtét ellenőrző spiral CT és DSA képe.

38. ábra.
Óriási, thoraco-abdominalis, mindkét artéria iliaca communisra ráterjedő, dissecaló aneurysma és megoldása.

39. ábra.
Thoracoabdominalis áthidalás a visceralis erek reimplantatiojával.

Fiatal nőbetegen, baleseti eredetű isthmicus aorta-ruptura miatt, ő végezte 1998-ban, Hüttl Kálmánnal, az első thoracalis stent graft műtétet, alig néhány héttel a Mátyás Lajo által végzett abdominalis stent graft beültetés után (69). Ezt követően is jelentős számú stent graftot ültetett be, mind a hasi, mind pedig a mellkasi aortán, beleértve az aortaív betegségeit is (81). Úttörő munkát végzett az aortaív aneurysmák hybrid műtétei vonatkozásában is (40. ábra) (82). Mindezeket nemcsak primer beavatkozásként végzi, hanem a létfontosságú zsigeri artériák vérellátásának megőrzése céljából, ill. a késői szövődmények megoldására, bonyolult többüléses műtétként is.
Sokat publikált, több mint 160 közleménye van, 18 könyvfejezetet írt különböző hazai és külföldi szakkönyvekbe.
Elismerései és kitüntetései közül itt csak azt emeljük ki, hogy több évtizedes munkáját 2003-ban Soltész emlékéremmel, 2005-ben pedig a Balassa-emlékéremmel méltatták.

40. ábra.
Aortaív aneurysma hybrid kezelése (stent-graft és subclavio-caroticus transpositio).

Zárszó

Munkánkban ismertetett új műtéti eljárások bevezetésével a felsorolt klinikusok jól követték a nemzetközi érsebészeti irányzatok fő vonalait, sőt egyikük eredeti módszerrel hozzá is járult a szakterület általános fejlődéséhez. Mindezzel a XX. század második felében, a nagy elődök után, gyarapították szak - mánk tudományos értékeit. További összeállításokkal tervezzük az érsebészeti értékeket és értékteremtőket bemutatni.

Irodalom

1. Bartos G., Bihari I., Markovics G.: Kik rakták le a magyarországi ütőeres sebészet alapjait? Érbetegségek 2009; 107: 99-107.
   
   
2. Kunlin J.: Le traiment de l’arterite obliterante par greff veinneuse. Arch. Mal. Coer. 1949; 42: 371.
   
   
3. McCaugham: Successful arterial grafts to the anterial tibial, posterial tibial (below the peroneal) and peroneal arteries. Angiology. 1961; 12: 91.
   
   
4. Jámbor Gy., Stefanics J. Nagy L., Kocsis K.: A rekonstruktív érműtétek lábszár-artériákra való kiterjesztéséről. Magy. Sebész. 1971; 28: 337-344.
   
   
5. Jámbor Gy., Samu T., Gáti J., Kaliszky P.: Femoromalleolaris bypass műtétek. Magy. Sebész. 1988; 41: 309-315.
   
   
6. Jámbor Gy.: Személyes közlés. Bp. 2008.
   
   
7. Jámbor Gy., Nagy L., Samu T., Révész I., Gáti J.: A lábszár artériák helyreállító műtétei (femoro-cruralis by-pass műtétek). Magy. Sebész. 1983; 36: 296-305.
   
   
8. Jámbor Gy., Nagy L., Gáti J., Kocsis L., Stefanics J.: Axillo-peroneális autológ véna by-pass. Magy. Sebész. 1981; 34: 298-302.
   
   
9. Jámbor Gy: A comb és lábszár artériák chronicus obliterativ betegségének helyreállító műtétei. A műtéti eredményt befolyásoló tényezők. Kandidátusi értekezés. Bp. 1978.
   
   
10. Gyurkovics E., Kaliszky P., Jámbor Gy., Nagy Z.: Femoro-tibialis anterior bypasst követően kialakult multiplex, rupturált, saphaena magna valódi aneurysma sikerrel operált esete. Magy. Sebész. 2000; 53: 124-127.
    
    
11. Jámbor Gy., Samu T., Nagy L., Gáti J., Várnagy P.: Rekonstruktív reoperációk a femoro-cruralis bypassok után. Magy. Sebész.. 1989; 42: 271-275.
    
    
12. Olvasztó S, Kozlovszky B, Bánfi Cs, Papp L, Litauszky K, Nagy J:A kiáramlási érpálya megítélésének komplex módja és jelentősége a femoro-distalis rekonstruk - ciókban. Érbetegségek. 1995; 2: 15-20.
    
    
13. Bartos G, Góg B, Darabos Z: 16 évig működő femorotibialis bypass. Magy. Sebész. 1996; 49: Suppl. 221-222.
    
    
14. Fórizs Z, Havrilla Gy, Bartos G, Darabos Z: Femorocrurali bypass műtéteink eredményei. Magy. Sebész. 1994; 47: 151-156
    
    
15. Jámbor Gy.: Az arteria mesenterica superior acut elzáródása miatt végzett sikeres thrombendarteriectomia. Orv.Hetil. 1972;113: 2757-2760.
    
    
16. Vollmar J., Junghanns K.: Die Arterioscopie. Langenbecks Arch. Klin Chir. 1969; 325: 1201.
    
    
17. Fogarty T., Cranly J., Krause R.: A method for extraction of arterial emboli and thrombi. Surg. Gynecol. Obstet. 1963; 116: 241-247.
    
    
18. Dotter C. T., Judkins M.,P.: Transluminal treatment of arteriosclerotic obstructions: description of a new technique and preliminary report of its application. Circulation. 1964; 30: 654-670.
    
    
19. Grünzig A. R., Hopff.: Percutane Rekanalisation chronischer arterieller Verschlusse mit einem neuen Dilatations-Katheter. Modifikation der Dotter-Technik. Dtsch. Med. Wochenschr. 1974; 99: 2502.
    
    
20. Kollár L.: Személyes közlés. Pécs. 2012.
    
    
21. Wéber Gy.: Új típusú ballon katéter alkalmazása intraoperatív angioplastica során. Orvosi Hetilap. 1985; 126: 1165-1166.
    
    
22. Wéber Gy., Horváth L., Kollár L., Márk B., Lelkes J., KissT.: Helyreállító érműtétek és ballonkatéteres angioplastika együttes alkalmazása. Magy. Sebész. 1985; 38: 31.
    
    
23. Wéber Gy., Kiss T.: Ilio-femoro-poplitealis verőér - elzáródások ballonkatéteres tágításának korai ered - ményei. Orvosi Hetilap. 1990; 131: 2481-2483.
    
    
24. Wéber Gy.: Többszintű alsóvégtagi verőérbetegségek intraoperatív ballonkatéteres kezelésének késői eredményei. Orvosi Hetilap. 1992; 133: 2411-2420.
    
    
25. Palmaz J. C., Kopp D. T., Hayasi H., et al: Normal and stenotic renal arteries: experimental balloonexpandable intraluminal stenting. Radiology. 1987; 164. 705-708.
    
    
26. Sigwart U., Puel J., Mirkovitch V., Kappenberger L.: Intravascular stents to prevent occlusion and restenosis after transluminal angioplasty. N. Eng. J. Med. 1987; 316: 701-716.
    
    
27. Kollár L: Személyes közlés. Pécs. 2008.
    
    
28. Volodos N. L., Sheklanin V. E.,Kapovich I.P., Troyan V. I., Guriev Y. A.: Self-fixing synthetic prosthesis for endoprosthetics of the vessels (orosz nyelven). Vestn. Khir. 1986; 137: 123-125.
    
    
29. Parodi J.C., Palmaz J. C., Barone H.D.: Transfemoral, intraluminal graft implantation for abdominal aortic aneurysms. Ann. Vasc, Surg. 1991; 5: 491-499.
    
    
30. Keresztury G.: Az endovascularis aneurysmasebészet kezdeti nehézségei és aktuális problémái (I.rész) Érbetegségek. 2000; 7:129-132.
    
    
31. Kersztury G.: Az endovascularis aneurysmasebészet kezdeti nehézségei és problémái (II. rész. 1998.) Érbetegségek. 2001; 8: 129-131.
    
    
32. Weber G.: Laparoscopic aorto-femoral bypass. Letters to editors. Ann. Surg. 1997; 1: 133-135.
    
    
33. Jako, G. J.: Retractor and method for direct access endoscopic surgery, U.S. Patent #5, 503 617, April 2; 1996.
    
    
34. Jako G, J., Jako R.A.: Minimal direct access surgical technology, MIDAST (TM) Surg. Technol. Int. 2000; 8: 111-114.
    
    
35. Rozsos S., Jako G.: Randomised trial of laparascopic cholecystectomy and mini-cholecystectomy. Brit. J. Surg. 1996; 63: 708.
    
    
36. Galajda Z., Jako G., von Jako R., Péterffy Á.: Minimálisan direkt szívsebészet jakoszkóp feltáróval. Orvosi Hetilap 2008; 149: 111-114.
    
    
37. Weber G, Jako G, Jako R. A: Minimal access endoscopic exposure of the abdominal aorta for aortoiliac reconstructive surgery. Proceedings of XXIst World Congress of the International Society for Cardiovascular Surgery. Lisbon. 1993. p. 64.
    
    
38. Weber G., Jako G.: Minimal intensiver Zugang fűr aorto-iliakale Rekonstruktion. VASA. 1994; 42: 29.
    
    
39. Wéber Gy., Jako G., Kalmár N. K., Cseke L., Kasza G.: Aorto-bifemoralis bypass műtét retroperitonealis „mini” feltárásból. (Előzetes közlemény). Orvosi Hetilap. 1994; 135:19.
    
    
40. Wéber Gy.: Aortobifemoralis bypass implantációjához szükséges retroperitoneális alagút kialakítása video endoszkóp segítségével. Magy. Sebész. 1998; 51: 96.
    
    
41. Wéber Gy.: Harmadszor a Harvardon. Érbetegségek. 1999; 6: 27-28.
    
    
42. Wéber Gy., István M, Kalmár Nagy K, Kelemen D, Jakó G, Horváth Ö.P.: Aorto-iliacalis rekonstrukció - Minilaparotomia vagy hagyományos hasi feltárás (Prospektiv vizsgálat) Magy. Sebész. 1996; 59: 39.
    
    
43. Wéber Gy., Jakó G., Horváth Ö. P.: Aorto-bifemoralis bypass implantáció retroperitoneális ”mini” feltárásból. (Technika és öt év tapasztalatai). Magy. Sebész. 1998; 51: 182.
    
    
44. Wéber Gy., Csáky G., Gál I., Horváth Ö. P, Rőth E., Szabó Z.: A minimálisan invazív sebészi technika oktatásával szerzett eddigi tapasztalataink. Magy. Sebész. 1998, 51: 97.
    
    
45. Wéber Gy.. Személyes közlés. Pécs 2008.
    
    
46. Mátyás L: Személyes közlések 2009, 2012.
    
    
47. Mátyás L.: cit. In Acsády Gy., Nemes A.: Az érsebészet tankönyve. Medicina Bp. 2001. 22.old.
    
    
48. Mátyás L., Lázár I.: Fedett, retroperitoneumba rupturált hasi aneurysma sikeres endovascularis kirekesztése. Érbetegségek. 2003; 10: 69-71.
    
    
49. Juhász Gy., Mátyás L., Simon G., Lázár I.: Alimentaris tractusba perforált aneurysmák endovascularis kirekesztése. Érbetegségek. 2004; 11: 3-7.
    
    
50. Mátyás L: Angioscopie beim in situ bypass. Acta Chirurgica Austriaca. 1993; 25: 222-225.
    
    
51. Mátyás L.: Angioszkópia az érsebészeti gyakorlatban. In Acsády Gy., Nemes A.: Az érbetegségek klinikai és műtéti atlasza 20. fejezet 361-370. Medicina. Bp. 2005.
    
    
52. Mátyás L.: Angioscopia-vascularis endoscopia. In Bende J. Minimálisan invazív sebészet. 6. rész. 63-82. Medicina. Bp. 2005.
    
    
53. Kollár L., Kasza G., Menyhei G., Rozsos I., Varga Zs., Grexa E., Horváth L.: AAA új műtéti megoldása: stent graft. Érbetegségek. 2001; 8: 49-54.
    
    
54. Kollár L., Forgách S., Grexa E., Verzár Zs: Infrarenalis hasi aorta aneurysma (AAA) stent graft versus nyitott műtét. Érbetegségek; 2002; 9: 107-111.
    
    
55. Hardi P.: Infrarenalis AAA miatti stent graft műtétek eredményei a rizikófaktorok függvényében. Fiatal Angiologusok IV. Országos Fóruma. Balatonkenese. 2004. okt. 29-30. Absztraktkönyv. 11. o.
    
    
56. Kollár L., Menyhei G., Grexa E., Gussmann A.: A bal artéria subclavia és carotis szájadékot involváló aneurysma megoldása stentgrafttal. Orv. Hetil. 2004; 145: 119-122.
    
    
57. Kollár L.: „Hybrid” érsebészeti beavatkozások. Érbetegségek. 2005; 12: 39-45.
    
    
58. Kollár L., Kasza G., Rozsos I., Menyhei G., Szabó M., Horváth L.: Intraoperatív carotis interna stent implantatio video - angioscopiás kontroll mellett. Érbetegségek, 1997; 4: 15-18.
    
    
59. Kasza G., Kollár L., Rozsos I.: Femoro-poplitealis thrombendarteriektomiák videoangioscopiás kontroll mellett. Érbetegségek. 1999; 6: 1-4.
    
    
60. Kollár L., Kasza G., Rozsos I., Menyhei G., Varga Zs., Grexa E.: Intimapótlás thrombendarteriektomia után: Enduring. Érbetegségek. 2000; 7: 95-98.
    
    
61. Kollár Lajos., Rozsos I., Menyhei G., Kiss T.: Új eljárás a varicosus vénák kezelésében: A cryovaricectomia. Magy. Sebész. 1992; 45: 337-341.
    
    
62. Kollár L.: A haemorheologia szerepe az érbetegségekben. Kandidátusi értekezés. Pécs. 1994.
    
    
63. Nemes A: Személyes közlés Bp. 2008.
    
    
64. Nemes A.: Hibák, tévedések, szövődmények az érsebészetben. Doktori értekezés. Bp. 1987.
    
    
65. Acsády Gy., Nemes A.: Az érsebészet tankönyve. Medicina, Bp. 2001.
    
    
66. Acsády Gy., Nemes A.: Az érbetegségek klinikai és műtéttani atlasza. Medicina. Bp. 2005.
    
    
67. Nemes A, Acsády Gy, Fraefel W, Lichti H, Monos E, Oertli R, Somogyi E, Sótonyi P: Application of vascular graft material (Solcograft-P) in experimental surgery. Biomaterials. 1985; 6: 303-311.
    
    
68. Nemes A, Dzsinich Cs., Hüttl K, Acsády Gy: Az érsebészet új fejezete: az aorta aneurysmák „stentgraft” kezelése. Orv. Hetil. 2004; 145: 2075-2083.
    
    
69. Dzsinich Cs: Curriculum Vitae of Csaba Dzsinich MD, PhD, DSC, FICA. Bp. 2008.
    
    
70. Dzsinich Cs.: cit. In Acsády Gy., Nemes A.: Az érsebészet tankönyve. Medicina. Bp. 2001. 22. old.
    
    
71. Dzsinich Cs, Antóny M, Szlávy L, Dlustus B, Százados M.: Az arteria carotis interna sérülés okozta álaneurysmájáról. Orv Hetil. 1985; 126: 279.
    
    
72. Dzsinich Cs., Dlustus B., Szlávy L., Százados M., Hüttl K.: A carotis extracranialis szakaszának chronikus arteriovenosus fistuláiról. Magy. Sebész. 1985: 38: 70-75.
    
    
73. Dzsinich Cs., Dlustus B., Szlávy L. Legyel I., Nagy G.: Mesenterialis embolia sikerrel operált esete. Magy. Sebész. 1984; 37: 129-137.
    
    
74. Dzsinich Cs., Papp S., Dlustus B., Százados M.: A hasi aorta visceralis ágain és az aortoiliacalis szakaszon végzett verőér-reconstructiókról. Magy. Sebész. 1985; 38: 257-264.
    
    
75. Dzsinich C., Gloviczki P., McKusick MA, Pairolero P. C., Bower T. C., Hallett J. W., Cherry K, J.: Cardiovasc Surg. 1993;1: 243-247.
    
    
76. Dzsinich Cs., Farsang Cs., Szlávy L., Dlustus B., Kónya L., Százados M.: A fibromusculáris dysplasia okozta arteria renalis elváltozások sebészi kezeléséről. Orv Hetil. 1985; 47: 2883-2887.
    
    
77. Dzsinich Cs.: A renovascularis hypertonia sebészi kezelése. Kandidátusi értekezés. Bp. 1986.
    
    
78. Dzsinich Cs., Keresztúry G., Sepa Gy., Bíró G., Petrohai Á., Századios M., Szabó I., György T.: Szeptikus aneurysmák sebészi kezelése. Magy. Sebész. 1998; 51: 265-268.
    
    
79. Dzsinich Cs., Szabó I., Szlávy L., Dlustus B., Turbók E., Rényi-Vámos F., Szabó Z.: A chronikus hasi aorta dissectióról. Orv Hetil. 1985;126: 2035-2038.
    
    
80. Dzsinich C.: Thoracoabdominal endarterectomy in case of type B aortic dissection. Acta Chir. Belg, 2002; 102: 307-312.
    
    
81. Dzsinich Cs., Hüttl K., Cavara G. Dsinich M.: Thoracoabdominalis aneurysma hybrid megoldása. Magy. Sebész. 2008: 61: 71-75.
    
    
82. Dzsinich Cs., Hüttl K., Bodor E, Nemes A., Bíró G., Szebeni Z., Windisch M., Gálfy I, Széphelyi K: Hybrid megoldások az aortaív sebészetében. Magy. Sebész. 2007; 60: 494-500.

Köszönetnyilvánítás

A szerzők őszinte köszönettel tartoznak Martos Veronika úrhölgynek, a PTE ÁOK Pekár Mihály Orvosi Szakkönyvtár munkatársának, a forrásmunkák gyűjtéséhez nyújtott segítségéért.

---

Érbetegségek: 2012/4. 87-101. oldal