Nyomtatás
Szerzők: DR. BENCZÚR BÉLA

Napjainkban már egyértelműen bizonyított tény, hogy az artériák rugalmatlanná válása (artériás stiffness) igen fontos és független előrejelzője a cardiovascularis rizikónak. A nagyartériák funkcionális és strukturális elváltozásai részben életkor-függőek, de számos állapot összefüggést mutat az akcelerált artériás „stiffening”- gel, köztük a hypertenzív syndroma, az atherosclerosis, a végstádiumú vesebetegség, valamint természetesen a tradicionális rizikófaktorok, mint a diabetes, dyslipidaemia és a dohányzás. Éppen emiatt az utóbbi években a klinikai kutatások középpontjába került az artériás stiffness jelensége, amelyet az ugrásszerűen megszaporodó publikációk mutatnak. A megnövekedett pulzushullám sebesség, mint az artériás stiffness mértéke, A Hypertenzió Európai Metodikai Levelében, más célszerv károsodásokkal együtt, mint magas, illetve nagyon magas (tünetmentes) rizikó tényező szerepel.

Érbetegségek: 2009/1. 3-9. oldal

KULCSSZAVAK

artériás stiffness, arteriosclerosis, cardiovascularis rizikó

Az utóbbi években a klinikai kutatások középpontjába került az artériás stiffness jelensége (1. ábra), részben az ugrásszerűen növekvő számú, a stiffness prognosztikai szerepét igazoló klinikai evidenciák, részben az egyre szélesebb körben elérhető, bár más-más metodikát alkalmazó vizsgálómódszerek elterjedése miatt. Ráadásul a 2007-es ESC/ESH guideline (1) egyértelműen megfogalmazta, hogy az emelkedett artériás stiffness (csakúgy, mint a BK-hypertrophia, a carotis plakk, a mikroalbuminuria, beszűkült vesefunkció és a csökkent boka-felkar vérnyomásindex) önmagában nagy rizikójú állapotot, aszimptomatikus célszerv-károsodást jelent (2. ábra). Emiatt indokolt és javasolt a stiffness vizsgálata a CV rizikóbecslés pontosítása érdekében.

Artériás stiffness - 2008

1. ábra.
Publikációk száma hypertonia, artériás stiffness és pulzusnyomás témakörében az elmúlt 20 évben (forrás: PubMed).

 

Artériás stiffness - 2008

2. ábra.
Az arteriosclerosis egyértelmű jelei a hasi aortán.

Társaságunk alapvető célja a cardiovascularis prevenció hatékonyságának növelése, amelyhez oly módon kíván hozzájárulni, hogy a tünet- és panaszmentes egyének körében végzett vizsgálatokkal megkíséreljük kimutatni minél koraibb stádiumban a preklinikai atherosclerosist. Ennek ismerete azért alapvető jelentőségű, mert adekvát terápia segítségével a major CV események megjelenésének idejét nagy valószínűséggel késleltethetjük, szerencsés esetben megelőzhetjük.
Jelen összefoglalóban áttekintjük azokat a hazai és nemzetközi kongresszusokat, melyek az egyre növekvő jelentőségű artériás stiffness témakörével foglalkoztak.

A Magyar Artériás Stiffness Társaság által szervezett IV. Nemzetközi Artériás Stiffness Szimpózium, illetve a MAST II. Kongresszusa

A szimpózium és a kongresszus fő célja az volt, hogy útmutatást adjon a résztvevőknek az ismertetett célkitűzés megvalósításának lehetőségeiről, a rendelkezésünkre álló eszközökről. Ennek megfelelően csoportosítottuk a rendezvény fő témaköreit.
Az első, élettani, kórélettani blokkban arra kerestük a választ, hogy mi az összefüggés a kezdetben csak az arteriolákon, kisartériákon jelentkező, perifériás vasoconstrictióval járó működészavar, valamint az évtizedekkel később kialakuló, a közepes és nagy artériákon megjelenő macrovascularis atherosclerosis között.
Prof. Jens Nürnberger (Department of Nephrology and Hypertension, University of Essen, Németország) bevezető előadásában (Endothelial dysfunction as the earliest phase of atherosclerosis) áttekintette az endothel-működés sajátosságait, kihangsúlyozva a NO központi szerepét abban a törékeny egyensúlyban, amit az endothel a vasoconstrictiovasodilatatio, a proliferatív-antiproliferatív, thrombotikusantithrombotikus és inflammatorikus-antiinflammatorikus folyamatok között fenntart. Ismertette azokat a hagyományos és újabb rizikófaktorokat, melyek az endotheldysfunctio (ED) kialakításában részt vehetnek, valamint részletezte az ED kimutatására alkalmas módszereket, kitérve reprodukálhatóságukra, elérhetőségükre, prediktív szerepükre.
Illyés Miklós elnök úr (aki a Pécsi Egyetem Szívgyógyászati Klinika Doktori Iskolájának alprogramvezetője) előadásában (A microvascularis betegségtől a macrovascularis atherosclerosis-ig) megvilágította, hogyan befolyásolja az arteriolák vasoconstrictiója, a fokozott perifériás vascularis rezisztencia a centrális vérnyomást, illetve az afterload-ot. Szemléletesen megmagyarázta a fiatalokban észlelhető, az aortától a perifériás erek felé egyre növekvő pulzusnyomás amplifikáció jelenségét is. A pulzushullám terjedés és visszaverődés tanulmányozása során a korábbi elvek azt tartották, hogy alacsony pulzushullám terjedési sebesség esetén a reflektált hullám a késői systole helyett csak a diastoléban ér vissza az aortagyökbe. Ezzel szemben a kettős reflexió teóriája ("dual reflection theory") alapján a visszaverődés elsődleges helyéről, a bifurcatio aortae-ról minden esetben már a késő systoléban visszaér a reflektált hullám, ugyanakkor a valódi perifériás érellenállást meghatározó területekről, a splanchnicum és a bőr arterioláiról is van reflexió, de az innen visszaverődő hullám mindig diastoléban ér vissza!
A második fő témában azt kívántuk körbejárni, hogy a klasszikus rizikófaktorokra (életkor, nem, dohányzás, systolés vérnyomás és összkoleszterin szint) alapozott SCORE vagy Framingham rizikóbecslés kellően hatékony-e az atherosclerosis okozta szív- és érrendszeri betegségek (stroke, coronaria betegség, perifériás érbetegség) előrejelzésére, és ha nem, akkor milyen új módszereink vannak az érelmeszesedés korai, aszimptomatikus fázisának kimutatására. Első előadóként a francia Alain Simon professzor (Hôpital Broussais, Faculté de Médecine René Descartes, Párizs, Franciaország) beszélt a Framingham-i kockázatbecslés korlátairól (Limitation of classical risk factors and scores in prediction of cardiovascular diseases). Igaz, hogy a hagyományos, "klasszikus" rizikófaktorok felelősek a későbbi CV betegségek 90%-áért (2), prediktív erejük azonban gyenge. Emiatt egyrészt új, megalapozott rizikófaktorok keresésére (CRP, Lp(a), fibrinogén, homo cisztein, LP-PLA2, stb.), másrészt a subclinicus atherosclerosis minél pontosabb kimutatására van szükség. A már klinikai tüneteket okozó atherosclerosis egyértelműen igen nagy rizikót jelent a későbbi vascularis katasztrófa bekövetkeztére. A még aszimptomatikus stádiumban felismert érelmeszesedés (pl. carotis plakk) szintén erős prediktora a CV eseményeknek. Ennek időben történő felismerése nagy mértékben tudná pontosítani az adott egyén rizikóstátuszát.
A morfológiai vizsgálatok közül elsősorban a carotis Doppler, illetve a coronaria CT szerepe a legmeghatározóbb (evidenciák, standardizálás, reprodukálhatóság, prediktív erő), míg a funkcionális tesztek számos ígéretes lehetőséget jelentenek, köztük az artériás stiffness mérése. Ezt követte Prof. Giuseppe Schillaci (Dept of Clin. and Experimental Medicine, Univ. of Perugia, Perugia, Olaszország) előadása (Large artery functional properties in the clinical assessment of the hypertensive patient), mely arra kereste a választ, hogy a nagyartériák funkciójának vizsgálata milyen klinikai jelentőséggel bír a CV rizikóbecslésben. Az artériás funkció megítélésére számos direkt és indirekt módszer áll rendelkezésre (pulzusnyomás, pulzushullám terjedési sebesség, pulzushullámanalízis, MRI- és UH-technikák, stb.). Nem kérdéses, hogy az artériás stiffness független prediktora a CV eseményeknek végállapotú veseelégtelenségben, hypertoniában, sőt számos friss adat szól amellett, hogy ez igaz általános populációban is (3). Ugyanakkor a vizsgáló módszerek korlátozott elérhetősége miatt felmerült, hogy egyszerűbb módon, például ABPM segítségével felmérhető-e a nagyartériák rugalmassága. Tetszetős elgondolásnak tűnt, hogy a systolés és diastolés vérnyomásértékek korrelációjából számítható AASI (ambuláns artériás stiffness index) utalhat esetleg a nagyerek funkcionális sajátosságaira. Kiderült azonban, hogy az AASI nagy mértékben függ a nokturnális vérnyomásesés mértékétől, és valójában igen gyenge korrelációt mutat az aorta PWV-vel (pulzushullám terjedési sebesség), vagyis egyelőre nem alkalmas az artériás stiffness megítélésére (4).
Dieter Magometschnigg (Institut für Hypertoniker, Bécs, Ausztria) előadásában (Consecutive office recordings: Changes in blood pressure and AIx in hypertensive patients) kitért arra az ismert tényre, hogy az egymást követő eseti vérnyomásértékek nagyfokú variabilitást mutatnak, másrészt az amplifikáció jelensége miatt az érrendszer különböző pontjain más-más értéket mérhetünk, önmagukban már csak emiatt is kevéssé alkalmas a rendelői mérés a rizikóbecslésre. Ebből kiindulva vizsgálatában összehasonlította a vérnyomás-variabilitást az augmentációs index (AIx) és a PWV variabilitásával (melynek a mérése részben applanációs tonometriával, részben oszcillometriás módon történt) három egymást követő mérés során. Szemben a vérnyomásértékek nagyfokú variabilitásával, az AIx és a PWV-értékek jóval kisebb variabilitást mutattak, és igen gyenge korreláció igazolódott a vérnyomás-variabilitással.
Gunnar Nyberg (Department of Clinical Physiology, Sahlgrenska Academy, Sahlgrenska University Hospital, Göteborg, Svédország) előadásában (Aortic stiffness and pulse wave characteristics in patients with operated aortic aneurysm) 17 hasi aorta aneurysma miatt operált (részben nyílt műtéttel, részben endovascularis stent-beültetéséssel) betegből származó érdekes adatokkal szolgált. A graft hatására megváltozott stiffness-paramétereket hasonlította össze (melyeket appl. tonometriával, illetve oszcillometriás módszerrel mért), de lényeges különbséget nem talált a kétféle műtéti típus esetén.
Benczúr Béla (Hetényi Géza Kórház, Kardiológia, Szolnok azt a kérdést próbálta megválaszolni, vajon Előnyösebbek-e az artériás stiffness paraméterek a konvencionális rizikófaktoroknál (SCORE) a cardiovascularis rizikó becslésében? A tradicionális rizikófaktorokon alapuló SCORE rendre alulbecsüli a közepes rizikójú egyének (főleg a nők) CV rizikóját. Több, mint 14.000-es oszcillometriás regisztrátumokból (TensioMed Arteriográf) álló adatbázisból 2243 egyénnek lehetett SCORE-pontszámot számítani. Az analízis során azt vizsgálták, hogyan korrelál a nagy rizikót jelentő SCORE (>=5%) az emelkedett artériás stiffness-t (ezáltal nagy rizikót jelentő) jelentő 9,62 m/s-t meghaladó PWV-vel. (A munkacsoport másik előadásában Böcskei Renáta később egyértelmű magyarázatát adta, miért jelent nagy rizikót az emelkedett PWV és miért éppen 9,62 m/s ennek a vágószáma). Kiderült, hogy a SCORE a férfiakban kb. 10- 10%-ban ad álnegatív (vagyis alulbecsült) és álpozitív (vagyis túlbecsült) értéket, ugyanakkor nőkben az esetek egy harmadában alulbecsüli a rizikót, vagyis alkalmatlan a nők CV veszélyeztetettségének felmérésére. Még a 2-3%- os SCORE-pontszám esetén is jelentős számban igazolható az emelkedett stiffness (vagyis javítható lenne a SCORE szenzitivitása a nagy rizikó határának lejjebb szállításával). Különösen igaz ez, ha a vizsgált korosztály életkori határait 35-65 évben határozzuk meg, mivel ők a szűrővizsgálatok igazi célcsoportjai (aktív, tünetmentes korosztály).
A harmadik témakörben arra az alapvető és tisztázandó kérdésre kerestük a választ, hogy a preklinikai érelmeszesedés kimutatására szolgáló módszerek közül melyik alkalmas populációs szűrésre a WHO kritériumok alapján. Ebben a blokkban kívántuk összehasonlítani az érfali funkció megítélésre általánosan alkalmazott paramétereket (Aix, PWVao, centrális SBP) vizsgáló műszereket. Ennek keretében különös figyelemmel kívántuk tanulmányozni azt, hogy az utóbbi időben igen erőteljesen pozícionált boka/kar nyomásindex (Doppler index, ABI) megfelel-e ennek a követelménynek.
Soltész Pál tanár úr (DE OEC III. Belgyógyászati Klinika, Debrecen) előadása (Endothel dysfunctio - áramlás mediált vasodilatáció (FMD) - artériás stiffness) az endothel-funkció vizsgálatának "gold standard"-jaként ismert FMD-vizsgálat lényegét ismertette, saját vizsgálataival támasztva alá, hogy az oszcillometriás módon mért AIx valóban az endothel-dysfunctiot méri, jól korrelál az FMD paramétereivel. Ún. nem framinghami betegcsoportokban (rheumatológiai, immunológiai beteganyagon) szerzett tapasztalatokról számolt be a kétségkívül akcelerált atherosclerosist igazoló stiffness-vizsgálatai alapján. Madarász István (Nemocnica s poliklinikou Levice, Levice, Szlovákia részletes előadásában ismertette a carotis UH-vizsgálat menetét, az IMT (intima-media vastagság) és a plakk igazolásának jelentőségét a CV rizikóbecslésben (Carotis intima-média vastagság - az atherosclerosis megbízható kisérő markere). Kiemelte, hogy a tünetmentes carotis atherosclerosis igazolása igen nagy prediktív erővel bír a későbbi, klinikai tünetekkel járó CV események bekövetkeztében.
Kerecsen Gábor (PET Pozitron Kft., Budapest) a coronaria CT vizsgálat klinikai hasznáról beszélt igen látványos, szemléletes előadásában (A Cardio-CT). Benczúr Béla (Hetényi Géza Kórház, Kardiológia, Szolnok sorra vette a boka-felkar vérnyomásindexszel (ABI) kapcsolatos klinikai evidenciákat (A boka-felkar nyomásindex megfelelő szűrő módszer a prae-klinikus atherosclerosis kimutatására?). Ismert, hogy perifériás érbetegség (PAD) esetén többszöröse a coronaria- és cerebrovascularis betegségek előfordulása. Igaz az is, hogy a kóros ABI szoros korrelációt mutat a későbbi CV események előfordulásával. Azonban az ABI-val kapcsolatos evidenciák az igen idős populációból származnak, ráadásul a kóros ABI az 50% feletti lumenszűkület (vagyis az atherosclerosis igen előrehaladott, bár akár még tünetmentes) állapotát tudja nagy szenzitivitással kimutatni, főleg idősebb, halmozott rizikófaktorokkal rendelkező, célzott populációkban. Az atherosclerosis korai tünetmentes stádiumának szűrésére fiatal-középkorú, átlagos populációban önmagában nem alkalmas módszer, derült ki 9 vizsgálat metaanalíziséből (több mint 30.000 beteg), amelyekben az ABI CV prediktív erejét vizsgálták (5).
Patrick Segers (Cardiovascular Mechanics and Biofluid Dynamics, IBiTech, Gent University, Gent, Belgium) előadásában patofiziológiai áttekintést adott a hullám-visszaverődés klinikai jelentőségéről (Wave reflections in the arterial tree: from clinical research to the hydraulic bench). A szív összehúzódásakor keltett nyomáshullám eljut a perifériás artériákig, majd innen változó nagyságú (éppen a perifériás rezisztencia által meghatározott mértékű) hullámvisszaverődés történik, mely visszajutva a szívhez, az aortagyökbe, a két hullám együttesen szabja meg a centrális haemodinamikai, nyomásviszonyokat. A mért nyomáshullám morfológiája és nagysága (a pulzusnyomás) a primer és reflektált hullám nagyságától és egymáshoz való időbeni viszonyától függ (melyet a pulzushullám terjedési sebesség határoz meg). Munkacsoportjuk érdekes megfigyeléseket tett hasi aorta aneurysmás betegekben, ahol a normális viszonyokkal ellentétben a hullámreflexió igen eltérő jellegzetességeket mutat, a pulzushullám terjedési sebesség lelassul.
Nagyon izgalmasnak ígérkezett Ernst Rietzschel (Department of Cardiovascular Diseases, Gent University, Gent, Belgium) előadása (Screening for atherosclerosis and arterial stiffness in general population; The ASKLEPIOS experience), melyben az ASKLEPIOS-study eredményeiről számolt be. Ennek során tünetmentes, általános populációban végeztek szűrővizsgálatokat az atherosclerosis korai felderítésére. Több, mint 2500 egészséges, középkorú egyént (35-55 év) vontak be, akikben többek között carotis UH-ra, echocardiographiára és az artériás stiffness vizsgálatára került sor. Meglepő módon (igaz saját munkacsoportunk adataival összhangban) a férfiak 51, a nők 27%-ában igazolódott a preklinikus atherosclerosis (carotis plakk).
Laczik Renáta (DE OEC III. Belgyógyászati Klinika, Debrecen a debreceni munkacsoport érdekes vizsgálatáról számolt be (Measuring pulse wave velocity with ECG gated pulsatile Doppler ultrasound), melynek során EKG-val kapuzott pulzatilis Doppler UH-gal mérték a carotis-femoralis PWV-t (ún. foot-to-foot módszer). 31 páciensükben az aorta PWV-ját arteriográffal is meghatározták, és a két metódus segítségével kapott értékek szoros korrelációt mutattak (p<0,0001, R=0,86). Patrick Segers (Cardiovascular Mechanics and Biofluid Dynamics, IBiTech, Gent University, Gent, Belgium) második előadásában metodikai áttekintést adott az artériás stiffness mérésének különböző megközelítéseiről (Methodological review on different approaches for assessing arterial stiffness). Mivel számtalan eltérő módszer létezik, érdemes felosztani őket aszerint, hogy az artériák lokális, regionális vagy globális mechanikai tulajdonságait vizsgálják-e. Az artériás stiffness lokális mutatói a disztenzibilitási és compliance-koefficiens. A regionális stiffness jellemzésére szolgál a PWV (pulzushullám terjedési sebesség), míg a globális index a Total Artériás Compliance.
Ezt követően Illyés Miklós ismertette az oszcillometriás metóduson alapuló, az artériák funkciójának komplex mérésére alkalmas arteriográf jelentőségét (Oscillometric method for assessing arterial stiffness). Kiemelte, hogy míg a "gold standard"-nak számító applanációs tonometria elvén alapuló készülékek nehezen hozzáférhetőek, költségesek, igen körülményes és hosszadalmas a mérés kivitelezése, addig az arteriográf egyszerű, gyors és költségkímélőbb metodika. Ráadásul az oszcillometriás módszer mentes mind az AIx (transzfer funkció kritikái, Bernoulli-effektus lehetséges szerepe), mind a carotis-femoralis PWV meghatározásában felmerülő metodikai problémáktól (3. ábra).

Artériás stiffness - 2008

3. ábra.
Nagy rizikójú állapotok, illetve a célszerv-károsodások markereinek

A Pécsi Egyetem Szívgyógyászati Klinikáján elvégzett invazív validációk egyértelműen igazolták, hogy az arteriográf által regisztrált non-invazív nyomásgörbe tökéletesen identikus az invazív úton, katéteres nyomásméréssel regisztrált centrális nyomásgörbékkel.
Johannes Baulmann (Medizinische Klinik und Poliklinik, Universitätsklinikum Würzburg, Würzburg, Németország) a Journal of Hypertension-ban frissen megjelent közleményéről (6) számolt be (Measuring arterial stiffness: tonometrically, piezzo-electronically or oscillometrically?), melynek jelentősége, hogy az oszcillometriás elven működő arteriográfnak a "gold standard" mód_szerekhez, az applanációs tonometrián alapuló SphygmoCorhoz, illetve a piezo-elektromos Compliorhoz való validációs vizsgálata. Az arteriográf által mért AIx és PWVao igen szoros korrelációt mutatott a másik két metodikával, míg az egymás utáni mérések reprodukálhatóságában az arteriográf bizonyult a legjobbnak.

Artériás stiffness - 2008

4. ábra.
Mit mér az oszcillometriás elven működő arteriográf?

Prof. Kennedy Cruickshank (Manchester Royal Infirmary Cardiovascular Research Group, University of Manchester, Manchester, Egyesült Királyság)(Arterial stiffness (aPWV) or is it central blood pressure? From cradle to grave) előadásában hangsúlyozta, hogy 11 tanulmány adatai alapján az aorta PWV független, erős prediktora a CV eseményeknek, nemcsak speciális betegcsoportokban (diabetes, koronária-betegség, veseelégtelenég), hanem általános populációban is. A CAFE-tanulmány eredménye alapján kiemelte a centrális vérnyomás fontosságát, amelyre a vizsgálat két kezelési ága eltérő hatást gyakorolt.
Ezt követően Böcskei Renáta (Semmelweis Egyetem, Pulmonológiai Klinika, Budapest egy nagyon fontos vizsgálatról számolt be (Correlation between aortic pulse wave velocity and asymptomatic carotid atherosclerosis): munkacsoportjuk az aoPWV prediktív értékét vizsgálta a tünetmentes carotis atherosclerosis kimutatásában. 498 tünetmentes egyénben elvégezték a stiffness-paraméterek meghatározását (arteriográf segítségével) valamint a carotis UH-vizsgálatot. Az ún. ROC-görbe (Receiver Operating Characteristic curve) alapján a PWVao vágószáma (vagyis a legnagyobb szenzitivitású és egyben specificitású érték) 9,62 m/s-nak adódott. Ennél nagyobb érték fokozott stiffness-t jelent, 78,7%-os szenzitivitással, 66,3%-os specificitással képes előrejelezni a carotis atherosclerosist, míg a pozitív prediktív érték 70%-nak, a negatív 75,7%-nak adódott.
Egy önálló gyermekgyógyászati szekció keretében először Bert Suys (Congenital and Pediatric Cardiology, University Hospital Antwerp, Antwerp and Gent, Belgium) emelte ki a vascularis dysfunctio kimutatásának jelentőségét gyermekkorban (Evaluating vascular (dys)function in children. Ezt követően Hídvégi Erzsébet ismertette azt a munkát, melyet szolnoki, dabasi, illetve tapolcai gyermekorvosi szűréseken végeztek (Klemencz Hajnalka, Jákli Györgyi, Huberth János). Az artériás stiffness mérésének jelentősége mellett hangsúlyozta a gyermekkori adatbázis felállításának, a normálértékek meghatározásának fontosságát.
A negyedik téma fő kérdése az volt, hogy mit kell tenn a még tünet- és panaszmentes betegekkel, ha preklinikai atherosclerosist állapítottunk meg.
Prof. Gianfranco Parati (Clinical Medicine, Prevention and Applied Biotechnologies - University of Milano - Bicocca, Milan, Olaszország) előadásában kiemelte (Non Pharmacological and pharmacological interventions to protect arterial vessels in hypertension), hogy a BK-terhelést meghatározó 3 fő tényező a perifériás rezisztencia (statikus komponens), az aorta stiffness és a hullám visszaverődés (dinamikus komponens). A brachialis artéria felett mérhető perifériás vérnyomás és a centrális vérnyomás között igen gyenge korreláció igazolható. A centrális (systolés és pulzus-) nyomás sokkal szorosabb összefüggést mutat és erős prediktora a későbbi CV eseményeknek, a vascularis hypertrophia, az atherosclerosis mértékének, mint a perifériás (brachialis) vérnyomás. Emiatt későbbi prospektív vizsgálatokban kell tanulmányozni, hogy lehete a kezelés célpontja a centrális vérnyomás (7). A CAFE-, PEACE- és a REASON-tanulmányokat említve áttekintést kaptunk a különböző vérnyomáscsökkentőknek a centrális vérnyomásra gyakorolt eltérő hatásáról. Parati professzor végül ismertette azt az Európai Konszenzus dokumentumot (8), mely a stiffness vizsgáló módszereit, valamint azok klinikai alkalmazását részletezi.
Az ezt követő kerekasztal megbeszélésen a résztvevő hazai és külföldi vezető szakemberek véleményei alapján igyekeztünk konszenzusra jutni. Indokolt és feltétlenül fontos preklinikai érelmeszesedés igazolása esetében az érpálya többi szakaszának alapos kivizsgálása, a carotisok, coronariák, perifériás erek állapotának felmérése további képalkotó vizsgálatokkal, az ESH’07-es ajánlásban szereplő vizsgálatok mindegyikének elvégzése. Terápiás szempontból szintén ez a guideline a mérvadó, hiszen az igazolt nagy rizikó miatt szigorúbb célértékeket kell elérnünk mind a vérnyomás, mind a lipidprofil szempontjából. Haladéktalanul el kell kezdeni az ASA- és sztatinkezelést, vaszkoluprotektív vérnyomáscsökkentőket (ACEI, ARB, CAA, stb.) kell alkalmaznunk.
Az ötödik alapvető, de talán legnehezebb kérdés, hogy melyek a leghatékonyabb gyógyszerek a preklinikai atherosclerosis különböző stádiumaiban. Vannak-e bizonyítékaink a kezelés eredményességére, és ha igen, akkor azok milyen értékűek?
Prof. John Feely (St. James Hospital, Trinity College, Dublin, Írország) (Antihypertensives are not all equal - lessons from arterial stiffness) áttekintést adott arról, hogy a különböző vérnyomáscsökkentők eltérő módon befolyásolják a centrális vérnyomást, illetve az artériás stiffnesst. Igaz ugyan, hogy minden antihypertenzívum csökkenti az aoPWV-t pusztán a vérnyomás csökkentése révén is, de egyes szerek ettől függetlenül is javítják az érfali rugalmasságot, hiszen a vasodilatatio, a vascularis remodelling és a szívfrekvencia változása jelentősen befolyásolja a hullám viszaverődést és az AIx-et. Bár számos, nem vérnyomáscsökkentő szer (sztatinok, thiazolidindionok és a non-farmakológiai beavatkozások) képes csökkenteni a stiffness-t, jelenleg legszélesebb körű bizonyítékokkal a RAAS-t gátló szerek ezirányú jótékony hatásáról (ACEI, ARB, aldosteron-antagonisták) rendelkezünk. Egyes Cacsatorna blokkolókról szintén igazolódott, hogy csökkenti a PWV-t és az AIx-et (CAFE-study, amlodipin/perindopril- ág vs atenolol/HCTZ-ág). A béta-blokkolók kevésbé előnyös hatása (ASCOT/CAFE ill. LIFE study alapján) elsősorban a centrális vérnyomásra kifejtett kedvezőtlen hatásokkal magyarázhatóak. A nebivolol mint vasodilatator, NO-felszabadulást előidéző újabb béta-blokkoló számos tekintetben eltér a „klasszikus“ béta-blokkolóktól, így például előnyösen hat a stiffness-paraméterekre, mely minden bizonnyal a későbbi CV események szempontjából is előnyt jelenthet.
Közvetlen munkatársa, Azra Mahmud (St. James Hospital, Trinity College, Dublin, Írország) (The effect of drugs and life-style factors on arterial stiffness - The Arteriograph Experience) lényegében a Baulmanközleményhez hasonló validációs vizsgálatról számolt be: 254 betegben hasonlították össze az Arteriográfot (Art) a SphygmoCorral (Sph) és Compliorral (Comp). Igen szoros korrelációt találtak az Art által és a Comp által mért PWV (r=0,59) valamint az Art és a Sph által mért AIx (r=0,89) között. Kimutatta, hogy a dohányzás erősen befolyásolja az AIx-et, akár Sph-ral, akár Art-fal történt a mérés. Mivel a PWV és az AIx más-más jellemzőjét méri a CV rendszernek, és a különböző szerek eltérő mértékben befolyásolják a két tényezőt, mindkét paraméter egyidejű mérésére szükség van. A klinikai alkalmazhatóság szempontjából éppen ez jelentheti az Arteriográf legnagyobb előnyét, hiszen segítségével mindkét paraméter szimultán, egyszerűen mérhető.
Végül Liziczai Imre (Kardimed Kft., Mosonmagyaróvár előadásával zárult a szekció és a kongresszus (Befolyásolja-e a hypertoniás betegek körében a terápiás döntést a stiffness paraméterek ismerete?), aki a nebivolol előnyös, elsősorban a NO-release-t elősegítő hatásmechanizmusán alapuló jótékony hatásait emelte ki, melyek az arteriográffal mérhető stiffness-paraméterek, elsősorban a teljes perifériás rezisztenciát jellemző AIx javulásában nyilvánulnak meg.

Artery 8,
az Artery Society nemzetközi konferenciája

Az Artery kongresszus számít a stiffness-szel foglalkozó szakemberek legrangosabb nemzetközi találkozójának, amelyet évente rendeznek meg. Szervezője és házigazdája, az Artery (Association for Research into Arterial Structure and Physiology), mellyel egyre szorosabb együttműködést sikerült a Magyar Artériás Stiffness Társaságnak kialakítania. 2008-ban az Artery Meeting-re a belgiumi Gentben került sor, mely a stiffness-kutatás egyik "fellegvárának" számít. Általánosságban elmondható, hogy a 2007-es Artery 7 óta az arteriográfot Európa számos országában meg- és elismerték, számos előadás foglalkozott a „gold standard”-nak számító módszerekhez (applanációs tonometria, piezoelektromos módszer) képest eltérő elven alapuló oszcillometriás metódussal. A Patrick Segers által vezetett genti munkacsoport matematikai modell alapján validálta az arteriográf működési elvét, igazolva a PWV-mérés elvének helyességét. Ugyanakkor változatlanul vita van akörül, hogy valóban a bifurcatio aortae jelenti-e az elsődleges visszaverődés helyét. Igen érdekes felismerést tett a londoni Imperial College munkacsoportja: korábban úgy tartották, hogy rugalmas, fiatal érrendszerben a reflektált hullám az alacsony PWV miatt már diastoléban ér vissza az aortagyökbe, és az életkor előrehaladtával a gyorsabb pulzushullám terjedés alapján a systolé végére visszaverődik a második hullám. Ugyanakkor 67 klinikai vizsgálat közel 14.000 betege alapján kiderült, hogy a reflektált hullám minden esetben (tehát még fiatalokban, lassabb pulzushullám terjedési sebesség esetén is) a systole időtartamában visszaér, megdöntve ezzel egy régi paradigmát, mely a reflektált hullám diastolés coronaria- keringést támogató hatásáról szólt.
Az argentin Pedro Forcada több prezentációja szólt arról, hogy a hagyományos rizikófaktorokon alapuló Framingham-score alulbecsülheti az egyén CV kockázatát, és a preclinicus atherosclerosis korai kimutatása pontosíthatja a rizikóbecslést, illetve a kockázat-felmérés újraértékelését teheti szükségessé. Saját munkacsoportunk hasonló eredményekről számolt be poszterprezentáció formájában: 2200 fős adatbázis analízise alapján az európai SCORE kockázatbecslés főleg nőkben jelentős mértékben aluldiagnosztizálhatja a nagy rizikójú állapotot, a tünetmentes atherosclerosist. Másik bemutatott munkánk az aorta PWV prediktív értékét bizonyította a tünetmentes carotis plakkok kimutatásában, valamint az emelkedett PWV küszöbértékét is meghatározta (9,62 m/s). Ez az érték jelentősen különbözik az ESH’07-ajánlásban szereplő 12 m/s-os, fokozott stiffness-t jelentő PWV-értéktől. Ez a különbség azonban az appl. tonometria és az oszcillometriás módszer közötti metodikai különbségből adódik.
Ezt a felismerést messzemenően alátámasztja Marek Rajzer munkacsoportjának közleménye is, mely igazolta, hogy a három eltérő metodika során a pulzushullám tranzitidejében nincs szignifikáns különbség, az eltérő PWVérték magyarázatát a megtett távolság mérési módszerében rejlő különbség magyarázza (9).
Végül szót kell ejteni a Magyar Hypertonia Társaság 2008. decemberi hagyományos, igen nagy érdeklődés által kísért kongresszusáról is, melyen egy főtéma-szimpóziumot szenteltek az artériás stiffness jelentőségének. Kékes professzor úr és Kiss István főorvos úr tolmácsolásában összefoglaló hangzott el a PWV prediktív szerepéről, az eddigi evidenciákról, valamint az arteriográffal kapcsolatos prospekív vizsgálatok igényéről. Döntő jelentőségűnek érezzük, hogy egy több szakmát érintő, egységes állásfoglalás kidolgozására született javaslat a szimpóziumon, mely az arteriográfos vizsgálatok szerepét igyekszik meghatározni a szív-érrendszeri prevenció és kockázatbecslés sorn.
Terveink szerint erre a konszenzusteremtő kerekasztalra társaságunk idei kongresszusán kerülne sor a Hypertonia, Kardiológus, az Atherosclerosis Társaság, valamint a családorvosok vezető képviselőinek részvételével.

Irodalom

  1. Mancia G et al: The Task Force for the Management of Arterial Hypertension of the European Society of Hypertension (ESH) and of the European Society of Cardiology (ESC) J Hypert 2007,25:1105-87.

  2. Simon, A. and Levenson, J.: May subclinical arterial disease help to better detect and treat high-risk asymptomatic individuals? J Hypertens 2005, 23: 1939-1945

  3. Mattace-Raso F et al.: Arterial Stiffness and Risk of Coronary Heart Disease and Stroke. The Rotterdam-study. Circulation 2006;113:657-663

  4. Schillaci G, Parati G.: Ambulatory arterial stiffness index: merits and limitations of a simple surrogate measure of arterial compliance. J Hypert 2008;26:182-5.

  5. Anand V. Doobay, Sonia S. Anand: Sensitivity and Specificity of the Ankle–Brachial Index to Predict Future Cardiovascular Outcomes: A Systematic Review. Arterioscler. Thromb. Vasc. Biol. 2005;25:1463- 1469.

  6. Baulman et al: A new oscillometric method for assessment of arterial stiffness: comparison with tonometric and piezo-electronic methods. J Hypert 2008;25:523-8.

  7. Roman MJ et al: Central pressure more strongly relates to vascular disease and outcome than dose brachial pressure. The Strong Heart Study. Hypert 2007;50:197-203.

  8. Laurent et al.: Expert Consensus document on arterial stiffness: methodological issues and clinical applications. European Heart Journal 2006; 27: 2588-2605

  9. Rajzer M,Wojciechowska W, Klocek M, Palka I, Brzozowska-Kiszka M, Kawecka-Jaszcz K: Comparison of aortic pulse wave velocity measured by three techniques: Complior, SphygmoCor and Arteriograph. J Hypert 2008, 26:2001–2007

Dr. Benczúr Béla

Hetényi Géza Kórház, Kardiológia
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Az artériás stiffness jelenség és a mérésére alkalmazott arteriográf szakmai értékelése nem egységes. Felkérjük mindazokat, akik tapasztalataikat, kialakult véleményüket szívesen megosztanák olvasóinkkal, azt - lehetőleg cikk formájában - jutassák el szerkesztőségünkbe, publikálás céljából. (A szerk.)


Érbetegségek: 2009/1. 3-9. oldal