Már hagyománynak tekinthető, hogy az Országos Érsebészeti Intézet publikálja a rendelkezésére álló adatait. Ezúttal a törvényben előírt jelentésünk ide vonatkozó részeit foglaltuk össze.

Érbetegségek: 2000/2. - 33-36. oldal

Már hagyománynak tekinthető, hogy az Országos Érsebészeti Intézet publikálja a rendelkezésére álló adatait. Ezúttal a törvényben előírt jelentésünk ide vonatkozó részeit foglaltuk össze.
Mint ismeretes, eredményként könyvelhető el, hogy a gyűrűs protézisek központi tenderével az ország érsebészei mintegy 140 millió forint támogatást kaptak, továbbá a bifurcatiós protézisek hasonló eljárási rendjével 65 millió forint támogatásban részesültünk.
Negatívumként értékelendő, hogy a szakmai kollégiumok között továbbra sem sikerült reprezentációt szerezni. Bizonytalan továbbá az országos intézet sorsa.
Meggyőződésem, hogy közös munkával és az alább felmutatott eredményekkel úrrá leszünk nehézségeinken.

Statisztikai felmérés az ország érsebészeti ellátásának helyzetéről 1999-ben

Az ország 121 sebészeti osztályára és tanszékére kiküldött kérdőíveinket 106 helyről küldték vissza. A jelentést elmulasztó osztályokon számottevő érsebészeti tevékenység nincs. A beérkezett válaszokból az alábbi jellemző adatok emelhetők ki.
1999-ben a sebészeti osztályokon ápolt és operált betegek száma növekedett az előző évihez képest. Ezek közül az érbetegség miatt ápolt betegek száma gyakorlatilag változatlan, azonban 3700-zal több beteg esett át érműtéten. A műtéti típusok alapján áttekintve az 1999. évi érsebészeti tevékenységet, az alábbi tendenciák fogalmazhatók meg.

1. Az akut ischaemiás tünetek miatt kezeltek között a műtétek száma kb. 1,5%-kal csökkent, ami a thrombolysis egyre több helyen történő bevezetésével magyarázható.
   
   
2. A krónikus obliteratív érbetegség miatt végzett rekonstruktív műtétek számának 3 %-os csökkenése részben a sympathectomiák számának növekedésével, részben az elsősorban szociális okokra, másodsorban az eredménytelen paramedicinális tevékenységekre visszavezethetően növekvő amputációs rátával magyarázható.
   
   
3. A sajnálatos módon megemelkedett amputációs arány egyetlen pozitívuma, hogy az angiographia nélkül történt csonkolások száma felére csökkent.
   
   
4. A vénás rendszeren végzett műtéti tevékenységet továbbra is a varicectomiák jelentik, a rekonstruktív tevékenység nem éri el ennek 1 %-át sem.
   
   
5. A cerebrovascularis műtétek száma a carotis műtétek tekintetében azonos az előző évivel, míg a subclavia és anonyma rekonstrukciók száma mérsékelten megemelkedett. Ez azt jelenti, hogy a diagnosztikus és operatív tevékenység elérte azt a határt, amelyet a jelenlegi kapacitás lehetővé tesz. Örvendetes az a tény, hogy a műtétek eredményessége is elérte azt a szintet, amely a nemzetközi mutatóknál is magasabb. Például a carotis műtéteket követő postoperatív stroke ráta mindössze 1,4%, és csupán 0,72% volt az exitussal végződő beavatkozások aránya.
   
   
6. A vísceralis verőereken végzett műtétek közül az arteria renalis és arteria coeliaca rekonstrukciók száma 30%-kal emelkedett, míg a mesenterialis ereken történt műtétek száma 40%-kal csökkent. A minőség javulását mutatja, ezen a téren is a mindössze 8,3%-os mortalitás.
   
   
7. A felső végtagokon végzett rekonstruktív műtétek száma 15%-kal emelkedett, halálozás nem fordult elő.
   
   
8. Az alsó végtagok helyreállító érműtétei közül kiemelendő az aorto-bifemoralis bypass műtétek számának 20% os csökkenése és a cruralis rekonstrukciók hasonló arányú növekedése. Az Y protézissel végzett műtétek számának csökkenése az aorto-iliacalis sebészetben bekövetkezett szemléletváltással hozható összefüggésbe, miszerint egyre gyakrabban alkalmazzák az intraoperatív PTA-t és a femoro-femoralis crossover bypasst a hasüreg megnyitásának elkerülése szándékával. A cruralis műtétek számának növekedését az egyre igényesebb érsebészeti technika elterjedése mellett az e célra alkalmazható gyűrűs PTFE protézisek finanszírozása magyarázza. Szintén nemzetközileg is vezető eredménynek számít az aorto-iliacalis sebészetben az 1,4%os amputációs arány és a 3,2%-os exitráta. Ugyanez mondható el a perifériás rekonstrukciók tekintetében is a 3,7%-os amputációs arány és a 0,3%-os halálozási arány miatt.

1. Az aneurysma műtétek területén elsősorban a rupturált esetek és a mellkasi aneurysmák műtétje kapcsán emelkedett a beavatkozások száma jelentős mértékben. Ezen a területen is nagy mértékben csökkent a halálozási arány, mert a mellkasi rupturált aneurysmák esetében 25%, a hasi hasonló beavatkozásoknál 40,8% volt a mortalitás. Az elektív műtétek hasonló adatai 5,2%-ban, illetve 3,2%-ban adhatók meg, amely messze felülmúlja a külföldi eredményeket. A hasi elektív aneurysma műtétek 4%-os csökkenése összefügghet a kb. hasonló számban végzett stent-graft beültetések bevezetésével.
   
   
2. Az aorto-duodenalis fistulák számának emelkedése a gastroenterológiai endoszkópos diagnosztika tökéletesedésével és ennek az életveszélyes szövődménynek az orvosi köztudatban való elterjedésével függ össze. A 36,3%-os mortalitás, összevetve a nemzetközi adatokkal, jó eredménynek számít.
   
   
3. Az extraanatomicus áthidalások számának közel 10%-os növekedése azzal a szemléletváltással függ össze, amelyet az aorto-iliacalis műtétek elemzése kapcsán már említettünk.
   
   
4. A redo műtétek között a késői reocclusio műtéti megoldásai szerepelnek az első helyen 7%-os előfordulással mind a bypass, mind a desobliteratiós műtéteket követően. Ezt követi a pulsalo haematomák csoportja, amely szintén kb. 10%-kal gyakrabban került ismételt beavatkozásra, de így is csak 2%-át teszi ki az összes érsebészeti tevékenység nek. Sajnálatos módon közel 50%-kal megnövekedett a késői gennyedések száma.
   
   
5. Az 1999. évben végzett artériás rekonstrukciók száma továbbra is csupán 80%-a annak az igénynek, amely az epidemiológiai felmérések szerint a hazai lakosság ilyen irányú ellátásához szükséges lenne.
   
   
6. 1999-ben az érsebészeti ágyak száma az országban nem változott.
   
   
7. Az érsebész szakorvosok száma - szakorvos-képző tevékenységünk eredményeként - S fővel emelkedett.
   
   
8. 1999-ben a 33 416 érműtétből 10 369-et Budapesten végeztek, ami azt mutatja, hogy a műtétek egyharmadát továbbra is a fővárosban végzik.
   
   
9. Az ambuláns tevékenységek száma közel 11 000-rel emelkedett az előző évihez képest.
   
   
10. A diagnosztikus tevékenységet reprezentáló adatok több mint 200%-os teljesítmény növekedést mutatnak az artériás angingráfiák területén. Ezzel párhuzamosan a PTA-k száma 50%-kal szintén emelkedett. A duplex scan vizsgálatok száma 7000-rel volt több az előző évinél.
    
    
11. A fentiekben részletezett országos érsebészeti tevékenység kapcsán felhasznált Fogarty katéterek és érprotézisek száma közel azonos az előző évi adatokkal.
    
    
12. A technikai fejlődést mutatja, hogy a számítógépek száma több mint 100-zal emelkedett 1998-hoz képest.

Összevetve a fent részletezett adatokat, általánosságban az állapítható meg, hogy 1 év alatt 1 érsebészeti ágyon 42 érműtétre került sor, ami 1 hónapra bontva 3,5 műtétnek felel meg. Véleményünk szerint elsősorban nem ágyfejlesztéssel, hanem az 1 ágyon végzett műtétek számának emelésével kell a teljesítményt fokozni. Kívánatos lenne átlagosan a havi 4 műtét/ágy arány elérése. Szakorvosok vonatkozásában részletezve, a jelenlegi adatok átlagosan 1 év I 1 orvosra bontva 180 műtétet mutatnak.

Dr. Nemes Attila

Semmelweis Egyetem, Budapest,
Általános Orvostudományi Kar,
Ér- és Szívsebészeti Klinika
1122 Budapest, Városmajor u. 68.

Érbetegségek: 2000/2. - 33-36. oldal