Szerzők: Dr. Bajnok László, prof. dr. Paragh György

A hypertonia és a dyslipidaemia kiemelt szerepet tölt be a cardiovascularis morbitásban és mortalitásban. A két be­tegség gyakran együttesen fordul elő, és ez hatványozódó rizikónövekedést okoz. Jól ismert, hogy a kockázat már mérsékelten emelkedett vérnyomás és lipidérték esetén is jelentős. Az ezért felelős folyamatok fontos pathomechaniz­musának lépései a két betegségben részben közösek, és egyben magyarázzák az ACE-gátlók és a statinok, a vérnyo­más-, illetve koleszterincsökkentésen túlmenő, pleitróp ha­tásainak közös jellemzőit. A hypercholesterinaemia és a hypertonia egyaránt fokozza az oxidatív stresszt, s ennek következtében egyrészt a nitrogén-monoxid (NO) termelés csökkenése, másrészt endothelin, ACE 1, angiotenzin II, an­giotenzin receptor 1 expressziójának fokozódása figyelhető meg, endothel diszfunkciót eredményezve.

Kísérletes és korábbi kisebb tanulmányok azt jelezték, hogy a statinok potencírozzák az antihipertenzív szerek vérnyomáscsökkentő hatását. Ennek ellenére az ASCOT-BLPA nagy klinikai tanulmány 2005 szeptemberében közölt ered­ményei a statinok szinergikus antihipertenzív hatásának le­hetőségét nem erősítették meg. A korábbi HPS vizsgálat alcsoport elemzéséből kiderült, hogy a simvastatin az ACE-gátlókat szedőkön is hasonlóan pozitív hatású, mint az azt nem nagyon szedőkön, ami a két szer kockázatcsökkentő additív hatásaira utal. Az elméletileg nagyon kedvező hatású "polypill" lehetősége mellett a nem-farmakológiai intervenciók is nélkülözhetetlenek.