Főoldal
Új előfizetők
Szerzőinknek
Díjak
Keresés
Aktuális
Alaptudományok
Artériák betegségei
Vénák betegségei
Belgyógyászat
Radiológia
Bőrgyógyászat
Továbbképzés
Kongresszusok
Esetismertetés
Referátum
Termékismertető
História
In Memoriam
Egyéb
2017/2
2017/1

2016/4
2016/3
2016/2
2016/1

2015/4
2015/3
2015/2
2015/1

2014/4
2014/3
2014/2
2014/1

2013/4
2013/3
2013/2
2013/1

2012/4
2012/3
2012/2
2012/1

2011/Suppl. 2
2011/Suppl. 1
2011/4
2011/3
2011/2
2011/1

2010/4
2010/3
2010/2
2010/1

2009/Suppl. 1
2009/4
2009/3
2009/2
2009/1

2008/4
2008/3
2008/2
2008/1

2007/Suppl. 2
2007/Suppl. 1
2007/4
2007/3
2007/2
2007/1

2006/Suppl. 2
2006/Suppl. 1
2006/4
2006/3
2006/2
2006/1

2005/Suppl. 2
2005/Suppl. 1
2005/4
2005/3
2005/2
2005/1

2004/Suppl. 1
2004/4
2004/3
2004/2
2004/1

2003/Suppl. 1
2003/4
2003/3
2003/2
2003/1

2002/Suppl. 1
2002/4
2002/3
2002/2
2002/1

2001/Suppl. 1
2001/4
2001/3
2001/2
2001/1

2000/Suppl. 1
2000/4
2000/3
2000/2
2000/1

1999/Suppl. 1
1999/4
1999/3
1999/2
1999/1

1998/Suppl. 1
1998/4
1998/3
1998/2
1998/1

1997/Suppl. 1
1997/4
1997/3
1997/2
1997/1

1996/4
1996/3
1996/2
1996/1

1995/4
1995/3
1995/2
1995/1

1994/2
1994/1


Vénák betegségei

<< Vissza
Cikk mentése Cikk nyomtatása Cikk elküldése


Varicositas ultrahangos haemodynamikai vizsgálatának manőverei

Írta: DR. BIHARI IMRE, DR. PUSKÁS ATTILA, DR. DELFRATE ROBERTO, DR. FRANCESCHI CLAUDE

Bevezetés

Az alsó végtagi vénák ultrahang- (UH) diagnosztikája sokak számára az acut mélyvénás thrombosis vagy mélyvéna-átjárhatóság fennállásának igazolását vagy kizárását jelenti. Kétségtelen tény, hogy ennek eldöntése adott esetben kiemelt jelentőséggel bír. Gyakran azonban a varicositas kezeléséhez kell diagnosztikus segítséget keresnünk. Kevesen alkalmazzák a duplex UH haemo - dynamikai vizsgálati technikát a varicositáson belüli keringési viszonyok felderítésére, hazánkban ilyen irányú vizsgálatról nem is tudunk.
A varicositas haemodynamikai vizsgálata az UH bevezetését megelőzően nehézkes volt. Phlebographiát végeztünk a mélyvénák és a varicositas anatómiai, kevésbé funkcionális vizsgálatára, ennek az eljárásnak olyan hátrányai voltak, mint az invazivitás, kontrasztanyaghasználat, rtg-sugárterhelés, testhelyzet-változtatás vagy egy-egy manőver ismétlésének nehézségei, hogy a legfontosabbakat említsük. A nyomásviszonyok mérésére véres eljárást, elsősorban a phlebodynamometriát alkalmaztuk, ez is gyakran szolgált hasznos információkkal, viszont nem adott morfológiai képet. A különböző módszerek ugyan nem helyettesítik egymást, de jelenleg az UH-vizsgálat adja a legfőbb diagnosztikai támaszt, segítségével a morfológiai képen túl a véráramlás irányát és sebességét is vizsgálhatjuk. Az információ hasznosságát és mennyiségét, ugyanakkor a beteg minimális terhelését, az eljárás térben és időbeni kiterjeszthetőségét, ismételhetőségét, stb. figyelembe véve, jelenleg ez a vizsgálat jelenti a legértékesebb diagnosztikai segítséget.
Érdemes itt a rendellenes irányú áramlás fogalmán elgondolkozni. Ez áll ugyanis a varicositas haemodynamikai diagnosztikájának centrumában. Míg az artériás rendszerben ritkaságnak számít a retrograd áramlás, addig a visszértágulatok esetén a kóros elváltozások többségében ez a legfontosabb elem, szinte a reflux fennállása, a varicositas szinonimája. Az artériák esetében nem akaratlagosan nekünk kell a vért mozgásba hozni, áramoltatni, hiszen azt a szív elvégzi. Ezzel szemben a varicosus vénákban, nyugalmi állapotban az áramlás, ha van, akkor is minimális, UH-gal alig értékelhető. Ezért kell a vénás vér lehetséges vagy domináns áramlási irányának tisztázása céljából a vizsgálónak aktívan kiváltani vagy fokozni azt. Ezzel a beteg mindennapi mozgása esetén uralkodó áramlási helyzeteket utánozzuk a vizsgálat során. Így a patológiás történés áramlási és nyomási viszonyaira utaló információkat nyerünk, amely által a varicositas eredményesebb gyógykezeléséhez kapunk segítséget. Ugyanakkor a duplex UH-os feltérképezéssel azonosítani tudjuk azokat a nagyrészt varicosus erekből álló recirkulációs, rövidzárlati ?privát? köröket (ezeket a szakirodalom veno-venosus shuntöknek nevez és különböző kritériumok alapján osztályozza), amelyek nem engedik a vért a szívhez eljutni, vagyis fölös vérmennyiség reked így meg a végtagban, és ez a pangás vénás nyomástúlterhelést hoz létre. A vénás keringés haemo - dynamikájának tisztázása más módszereket igényel, mint az artériásé és gyakran több fejtörést is okoz.

Varicositas ultrahangos
haemodynamikai vizsgálatának manőverei

1. ábra.
Doppler-görbe. Systolés és diastolés áramlás a varicosus v. saphena magnában.

Alapfogalmak

A vizsgáló és kezelő együttese

Ideális esetben a vizsgálatot és a kezelést ugyanazon személy végzi. Már az anamézist is célirányosan, gyakran a látott képpel összefüggésben vesszük fel (pl. volt e trombózisa, visszérgyulladása, visszér műtéte, stb.). Tájékozódunk az anatómiai helyzet és a variációk felöl, ezután az áramlást provokáló tesztek nélküli viszonyokról. Ezt követően, az indokolt manővereket elvégezzük, vagy a beteget ezekre felszólítjuk. Arra vagyunk kíváncsiak, mi a fiziológiás és mi a kóros, hol vannak a károsodás helyei és forrásai. Mindezek alapján gondolkozunk azon, hogyan lehet az állapoton javítani. Tehát ideális esetben ugyanazon személy végzi a kezelés célterületeire fókuszáló UHfeltérképezést, utána a gyógyító beavatkozást, majd a kontrollvizsgálatot.

Varicositas ultrahangos
haemodynamikai vizsgálatának manőverei

2. ábra.
Doppler-görbe. Kézi kompresszió hatására szív irányú áramlás a v. popliteában, majd a billentyűk zárása következtében az ellenirányú áramlás (reflux) megszűnik.

Élettan, kórélettan

Sokszor leírt alaptétel: a varicositas kialakulásának oka az ember két lábra állása. A vér, súlyánál fogva a test lejjebb lévő részeibe, a tágulékony vénákba áramlik, és részben tárolódik is. Egészségeseken a vénák billentyűi ennek gátat szabnak, azonban mint tudjuk ezek a billentyűk a négy lábon állásra fejlődtek ki. Ez magyarázza, hogy nincsenek billentyűk a v. cavában, a v. iliaca communisban, és az iliaca externában is csak 20-25%-ban találhatók. A kórosan magas vénás nyomás leggyakoribb forrásai: a véroszlop súlya, a hasűri nyomás és az elfolyás akadályozottsága. A varicositas kialakulásának több elmélete is ismert, ezekben közös a kórosan magas nyomás, és a következményes pangás, mint fontos kiváltó ok megjelölése (1).
Tehát, két egymással összefüggő lényeges fogalomról van szó, egyrészt a magas vénás, transmurális nyomásról, amely a vénás betegségek egyik közvetlen okozója, másrészt a kóros vénás áramlási viszonyokról, amelyek kiváltják a magas vénás nyomást és akadályozzák annak csökkenését.
Az áramlás vizsgálata során tehát, kétirányú áramlásra vagyunk figyelmesek: az oda- és a visszaáramlásra. A kóros nyomásviszonyok hátterében a szívtől távolodó irányú vénás áramlás, röviden reflux, és/vagy a vénás vér kiürülésének nehézsége, más néven pangás áll. Ezek létrejöttében a már említett billentyűhiánynak vagy a billentyűk károsodásának, ill. kóros működésének vagy a véna occlusiojának van szerepe.
Az alsó végtagi vénás áramlás egyik fontos támogatója az izompumpa. Mint a továbbiakban látni fogjuk, ezt vizsgáljuk, ill. ennek működését provokáljuk, az ép és kóros áramlási viszonyok megismerésére. Másik patho - genetikai tényező a magas hasűri nyomás, melynek hatását szintén provokálni tudjuk.
Tehát ennek, a már egészségesen is bonyolult rendszernek a meghibásodását keressük. Vizsgálatunkkal a megromlott vénás keringési rendszer hibás anatómiai szakaszait és rendellenes haemodynamikáját igyekszünk felderíteni.
A varicositas, a panaszok, majd egyes szövődmények kialakulásához nem közvetlenül a kóros áramlás, hanem a megemelkedett, pathológiás vénás transzmurális nyomás szükséges. A transzmurális vénás nyomás két fontos létre hozója: a véroszlop magassága által kialakuló hidrosztatikai nyomás, illetve az artériás oldalról, a szív "vis a tergo" hatása következtében a kapillárisok felől származó ún. residuális nyomás. A hidrostatikai nyomást a billentyűk felfogják, a több billentyű a véroszlopot szakaszokra osztja. A billentyűk elégtelensége viszont azzal a következménnyel jár, hogy a hidrostatikai nyomást adó véroszlop, ezen szakaszolása, más néven dinamikus frakcionálása, nem következik be. Vagyis az izompumpa összehúzódása során (systoléban) a billentyűk kinyílnak, a vénás vér szív felé áramlását engedik, de az izomrelaxáció fázisában (diastoléban) a billentyűzáródási elégtelenség miatt a visszaáramlást is megengedik, ezáltal a vénafalra nehezedő transmurális nyomás megnő, vagy nem csökken. Ez a tipikus állapot primér varicositásban. A haemodynamikai koncepció szerint a varixok kialakulása ennek az emelkedett transmurális nyomásnak a következménye, úgymond tünete. Krónikus occlusióban (tipikusan postthrombotikus állapotban) viszont a kiáramlási akadály miatt, a residuális nyomás emelkedése okozza a transmurális vénás nyomásemelkedést. A kóros nyomásértékeket tehát, a rendellenes áramlási viszonyok hozzák létre. A pathológiás áramlási viszonyok megszüntetése ideális esetben rendezi, gyakran csak javítja a nyomásviszonyokat, vagyis a károsodott vénás keringést.
Tehát a gyógykezelés kulcsa a kóros áramlás csökkentése vagy megszüntetése, az eredmény viszont nemcsak az áramlás, hanem a nyomásviszonyok javítása is. Ha a transmuralis nyomás csökken, vagy helyreáll, a kitágult varixok kaliberükben jelentősen csökkenhetnek vagy normalizálódhatnak, mint ahogy azt a haemodinamikai műtétek eredményei gyakran mutatják (2, 3)

Varicositas ultrahangos
haemodynamikai vizsgálatának manőverei

3. ábra.
A v. saphena magnában felvett Doppler-görbe. A systolés és diastolés áramlás azonos irányú, ami kollateralis jelenlétére utal.

Álló testhelyzet

A vér súlyából adódó áramlást fel kell használnunk a vizsgálat során. Tulajdonképpen a két lábon álláskor és járáskor észlelhető kóros vénás áramlások felderítése a haemodinamikai UH-vizsgálat feladata. Ha a beteg fekszik, akkor a vér súlya, mint az áramlás egyik kiváltó tényezője kiesik vagy a fekvés szögétől függően, mértéke jelentősen lecsökken. A saphena törzsek méretének, tágulatainak feljegyzése szintén álló helyzetben javasolt.
Az alsó végtagban, álló helyzetben még ép esetben is kb. 2-300 ml-el több vér van, mint fekve. A vér áramol - tatásához, vagyis egyes próbák elvégzéséhez elsősorban ezt a rezerv mennyiséget tudjuk mozgásba hozni, kiüríteni.
Állva ez a mennyiség, vagy ennek jelentős része, varixos betegeken jól látható módon 1-2 perc alatt visszatelődik, ami ismételt manőver elvégzéséhez adja az ?üzemanyagot?. Fekve, különösen kisméretű visszerek esetén a visszatelődés jelentősen lassúbb és a rezerv mennyisége jóval kevesebb.
Míg a mélyvénás anatómiai variációk, valamint a thrombosis diagnosztikájára a fekvő testhelyzet elfogadható, vagy akár jobb is lehet, addig a felületes vénás rendszer, elsősorban a varicositas anatómiai és haemodynamikai feltérképezésére az álló helyzet elengedhetetlen.

Az UH-vizsgálat szokásos kivitelezése

A beteg az első vagy második lépcsőfokon áll, miközben a vizsgáló ül. Az UH-fejet általában a végtag hossz - tengelyére haránt irányban, enyhén döntött szögben tartjuk: ez alkalmas az anatómiai helyzet jó pontosságú megítélésére és az áramlás nekünk szükséges irányának és mértékének megállapítására is (4). Az anatómiai kép tisztázásához mindegy melyik lábára helyezi a testsúlyt, ennek jelentősége majd a vénás elfolyás haemodinamikai vizsgálata során lesz.
Az UH-készülék természetesen minél újabb és minél többet tud, annál hasznosabb. Számunkra szép, részletes anatómiai, ún. B képre, Doppler vizsgálatra, valamint az áramlás irányának színkódolt kijelzésére alkalmas készülék szükséges.

Systole és diastole

Az alsó végtagi varicositas vizsgálatakor, hasonlóan a szívhez, meg kell különböztetnünk systolét és diastolét. Itt is az izom, esetünkben a lábszárizom-összehúzódással (systole) és -elernyedéssel (diastole) kiváltott vénás áramlás vizsgálatáról van szó. A vénák esetében, csakúgy, mint a szívnél az izom összehúzódásának, az áramlás irányának és a billentyűk működésének összevetése a cél. A billentyű - tasakok állásának megfelelő, normál irányú áramlásról vagy ellenáramlás esetében refluxról beszélünk. A systole és diastole fogalmának használata a visszerek vizsgálatában tehát, informatívabb, mint az egyszerű refluxmegjelölés. Itt ugyanis utalás történik nemcsak az áramlás irányára, hanem annak az izommozgáshoz való viszonyára is. Hiszen a varicosus vénában lehet a systole alatt normális irányú vagy akár ellenáramlás is. Ugyanez érvényes a diastoléra is. Tehát, arra vagyunk kíváncsiak, hogy systole alatt normális irányba áramlik-e a vér (szív irányába ? anterograd), vagy refluxot váltottunk ki (retrograd), vagy perifériás irányba a keringés megszűnik (1. ábra).
Diastole során a kérdés hasonló, de itt az ép billentyűműködés hatására az áramlás megszűnése észlelhető, ebben a fázisban a reflux a jellemző kóros lelet(2. ábra). Ugyancsak kóros jelenség a varixok diastolés antegrád áramlása is, ami pl. arra utalhat, hogy a kialakult visszerek egy elzáródott mélyvénás szakaszt kollaterálisként kompenzálnak. Ezeket szekundér varixoknak nevezzük (3. ábra).

Varicositas ultrahangos
haemodynamikai vizsgálatának manőverei

4. ábra.
Valsalva-manőver egyik végén lezárt szívószál használatával. Jól standardizálja a próba erejét.

Vénás áramoltatási manőverek

A felületes és mélyvénák áramlásának vizsgálatára különböző manővereket alkalmazunk. Vagyis a mozdulatlan, vagy csak lassan folyó vénás vért mozgásba hozzuk, így az ép és a patológiás áramlást is meg tudjuk figyelni. A vér kisebb-nagyobb mennyiségének erőltetett áramol - tatását alkalmazzuk. A tovább juttatott vér, annak súlya miatt visszaáramlik a kiindulási hely felé (billentyű - elégtelenség). Az áramlásfokozás hatására a Doppler-jel a jól észlelhető tartományba kerül. Az áramlás létrejötte, vagy hiánya, ill. annak irányultsága fontos információt ad.

Valsalva-manőver

Az élettanból jól ismert Valsalva-manőverrel érdemes kezdeni az áramlást kiváltó eljárások sorát. Ez a próba jól mutatja a magas hasűri nyomás jelentőségét a varicositas kialakulásában. Leginkább a lágyéktáji erek vizsgálatára alkalmas. A manőver standardizálható, ha egy szívószálat egyik végén elzárunk, a nyitott végébe pedig a beteg erőteljesen belefúj, mint egy lufiba, a lezárt vég miatti kiáramlási akadály hatására pedig hirtelen megnő a hasűri nyomás (4. ábra). Ha nincs szívószál, akkor a betegnek azt mutatjuk, fogja be az orrát és úgy erőlködjön, általában tudják mit is akarunk.

Varicositas ultrahangos
haemodynamikai vizsgálatának manőverei

5. ábra.
Doppler-görbe. Áramlás a v. epigastrica inferiorban Valsalva-manőver során.

A manőver segítségével jól megítélhető a saphenofemoralis junkció (SFJ) terminális billentyűjének zárása. Amennyiben ez insufficiens, akkor az eggyel perifériásabb praeterminalis billentyű funkciójáról is információt ad. A két billentyű közötti szakaszba ömlenek a junkcionális oldalágak, ezek telődése a Valsalva-manőver során mindenképpen kóros jelenség (jelezheti valamelyik kismedencei perforans pont elégtelenségét is) amikor is egy vagy több junkcionális oldalág színesen kirajzolódik (5. ábra). Fontos tudni, hogy kismedencei perforans elégtelenségből a junkció felé vezetődő áramlás során az oldalágban észlelhető áramlási irány normális, a kóros az, hogy az áramlás a Valsalva-manőverrel egyáltalán kiváltható. Valsalva alatt ugyanis a junkcionális oldal ágakban az áramlásnak szünetelnie kellene, a záródó kismedencei perforans billentyűk jelenléte miatt. Első sorban szült nők esetében találunk elégtelen kismedencei perforans vénát, amelyik a junkcióba vagy az alsó végtagi varicositásba csatlakozik, esetenként éppen annak forrása. Ezek felderítésére tehát a Valsalva-próbát alkalmazzuk.
Gyakran még az elégtelen Cockett perforansokban is látható vagy kimutatható a Valsalva-manőverrel provokált vénás reflux. Ilyenkor természetesen a lágyéktól egészen a perforans vénáig húzódó elégtelen vénás összeköttetés áll fenn. Ez ilyenkor a végtagon belüli privát keringés része. Amennyiben a mélyvéna axiális elégtelensége áll fenn (egymás feletti billentyűk sorozatának insufficienciája), a Valsalva-manőver a legtávolabbi elégtelen billentyűig refluxot eredményez (5, 6, 7).

Varicositas ultrahangos
haemodynamikai vizsgálatának manőverei

6. ábra.
Paraná-manőver: az álló beteget hátulról meglökjük, melyre a lábszárizmok reflexes mozgással válaszolnak.

Manuális kompressziós próba

A lábszárizomzat marokra fogásával és kompressziójával váltunk ki vénás áramlást. A kompresszió megfelel a systolés fázisnak, az elengedés a diastolénak. Lehet egy-egy subcutan vénát külön is komprimálni. A vénás ulcusra tenyérrel rányomva megmozdul a fekélyt okozó véroszlop, ennek követése hasznos lehet (a fekély forrásának a keresése ? sourcing).
A manuális kompressziós próba nem standardizálható, és a véráram megmozgatásának nem fiziológiás módja. Ennek ellenére jól informál a vénás keringési viszonyokról és a kóros áramlás forrásairól (5, 6, 7).

Paraná-manőver

Ezt a módszert Claude Franceschi 1997-ben, Argentínában, Paranában egy kongresszuson ismertette, az elnevezés erre utal. Lényege: a lábszárizmok beteg általi össze - húzódásának kiváltása. Ehhez a beteget hátulról, hirtelen, kis erővel meglökjük, ennek hatására a beteg egyensúlyából kibillen, melyet a lábszár hajlító izmainak aktív megfeszítésével rendez (proprioceptív reflex) (8). Az izompumpa aktivációja a vénás vért az élettani viszonyoknak meg - felelően centrális irányba áramoltatja (systole). Ezt követően a beteget visszabillentjük eredeti test - helyzetébe, ilyenkor a lábszárizomzat ellazul (dyastole). Előnye a kézi izomkompresszióval szemben, hogy ez egy természetes mozgás által kiváltott vénás-pumpa-aktiváció (6., 7. ábra).

Varicositas ultrahangos
haemodynamikai vizsgálatának manőverei

7. ábra.
Jelentős reflux a v. saphena magnában, Paraná-manőver során. Az elhúzódó reflux oka feltehetően, a felnyomott vérmennyiség visszafolyása által megindított szifon hatás.

Fontos, hogy az ultrahangfejet a beteg bőrén mozdulatlanul tartsuk, vagyis azt a végtaggal együtt mozgassuk. Előfordulhat, hogy a beteg idős kora, mozgásszervi betegsége, egyensúlyzavara, stb. miatt nem alkalmas a próba végrehajtására, vagy jelentős segítséget igényel. Kétségtelen ugyanakkor, a hirtelen, meglepetés szerű megingás élettanibb reakciókat vált ki, mint az előkészített manőver, mégis mi a beteg előzetes felkészítésé nek hívei vagyunk.
A betegnek okozott kellemetlenséget vagy bizonytalan érzést a gyakorlatban sok vizsgáló más mozdulatok alkalmazásával igyekszik elkerülni vagy csökkenteni. Ilyen lehet az öv vagy a ruha hátulról történő megragadása.
E. Mendoza a próbát úgy módosította, hogy a beteget a lábujjak és talp erős felxiójára szólítja fel, a szerző munkahelyére utalva ezt Wunstorf-manővernek nevezték el (7).
R. Delfrate a beteg derekának átkarolásával az egész embert oldalirányban megmozgatja. A vizsgált, lábát vívó állásba helyezi, ezáltal a test mozgása a lábszár flexor izmait feszíti és ernyeszti el (6).
F. Passariello egy olyan mozdulatra kéri a beteget, mintha előre lépve és lábujjhegyre állva, egy magas polcra helyezne valamit.

Célzott leszorítási/digitális kompressziós teszt

A varicositas, ill. a reflux feltételezett eredetét egyetlen újjal komprimáljuk, eközben elvégezzük ugyanazt a próbát, amelyik ebben az érben, (rendszerint a varixban refluxot kiváltó saphena törzsben) a rendellenes áramlás forrását képezi. Amennyiben a reflux, vagy a kóros keringés megszűnik, akkor az állapot megoldásához közelebb jutottunk. Az eredményes leszorítás pontja a beavatkozás lehetséges helye. Ez hasonló a G. Fegan által alkalmazott, scleroterápia előtti perforans keresési próbához (9).

Értékelés

Az egyes manőverek egymástól többé-kevésbé eltérő eredményt adhatnak. Érdemes ezért egy-egy adott esetben többféle próbát is elvégezni és mindezeket egybe vetve kiértékelni az állapotot. A vizsgálat kapcsán az alábbiakra kaphatunk választ:
A forrás, más néven refluxpont(ok)ra, vagyis a varico sitas és a mélyebben fekvő vénák összeköttetéseinek beazonosítására. Ez leggyakrabban a sapheno-femoralis- vagy a sapheno-poplitealis junkció, de nem ritkák a kismedencei, vagy egyéb reflux- (perforans) pontok sem.
A kóros haemodynamikai folyamatok (reflux és/vagy occlusio) következtében kialakuló fölös vérmennyiséget szállító és tároló vénák és varixok anatómiai lefutása.
A feltérképezés nemcsak az érlefutások síkszerű kiterjedésére és bőrre vetített ábrázolására vonatkozik, hanem a mélységi hierarchia szempontjaira is. Eszerint beszélünk a következő alá-fölé rendelt rendszerekről (hálózatokról):

   N1-mélyvénák rendszere (N=network=hálózat)
   N2- intracompartimentális törzsvénák (fascia kettőzetben futó felületes vénák: vsm, acc ant, vsp, v. Giacomini)
   N3-epifasciális (subcutan) ágak
   N4- intersaphena összekötő kollateralisok

Reflux esetén a kóros, retrográd áramlás mindig egy kisebb számmal jelzett (vagyis mélyebben fekvő) hálózatból (pl. N1) egy nagyobb számmal jelzett hálózatba (pl. N2) történő visszafolyást jelent, melyet a provokációs manőverek jól mutatnak. Tehát a kóros áramlás a mélyből a felület felé történik. Az oda áramló vérmennyiség azonban nem marad meg a felületes vénás rendszerben, hanem visszavezető perforans vénákon keresztül (reentry perforans) ismét bejut a mélyvénákba. Így egy privát keringési egység alakul ki. Ezeket az egységeket veno- venosus shuntöknek nevezik, hiszen a vénás keringés rövidre van zárva, a vénás vér nem jut fel a szívhez. Pl. a sapheno-femoralis junkció esetén a v. femoralisból a saphena magnába kerül be, majd leáramlik a boka közelébe, itt egy Cockett perforanson keresztül bejut a mélyvénába, amelyben följut egészen a saphena szintjéig, ahol megint visszafolyik a saphenába (8. ábra). Hasonló körforgások alakulhatnak ki más perforansok és varixok bevonásával. A vizsgálat során nyert észlelésünket érdemes nem csak írásban, hanem rajzon is rögzíteni. Fontos a beavatkozás (műtét) utáni értékelés is. Ez az előzményekkel történő összevetésben, az elvégzett intervenció helyességét igazolhatja, vagy annak kritikája lehet. A korai kontroll - vizsgálat ezen túlmenően a további állapotromlás értékeléséhez kiindulási alapot szolgáltat. A leggyakoribb shunt variációkat egy későbbi publikációban kívánjuk ismertetni.

Varicositas ultrahangos
haemodynamikai vizsgálatának manőverei

8. ábra.
Az ún. privát keringés, más néven veno-venosus shunt, melynek során a rövidzár nem engedi a vért a szívhez feljutni.

Franceschi a fent leírt áramlási viszonyok alapján gondolta, hogy nem kell a varicosus ereket eltávolítani, hanem elegendő csak a forrásokat megszakítani. Az elv nagyon hasonló a Fegan által korábban scleroterápia során alkalmazott elvhez. Ez a sebészi elképzelés a CHIVA (Cure Conservatrice et Hémodynamique de l? Insuffisance Veineuse en Ambulatoire), vagyis a konzervatív visszér - műtét alapelve (5, 6).
A Franceschi és mások által leírt konzervatív műtéti elvek évtizedek óta a viták kereszttüzében állnak (10, 11, 12). Az UH-vizsgálati manőverek azonban nem csak a konzervatív, hanem bármely más műtéti eljárás alkalmazását megelőzően, fontos információkkal szolgálnak, a jobb eredmény elérése érdekében.

Irodalom

  1. Monos E: A vénás rendszer élettana, 4. átdolgozott kiadás, Semmelweis Kiadó, Budapest, 2010

  2. Iborra et al: Clinical and random study comparing two, surgical techniques for varicose vein treatment: immediate results. Angiologia, 2000, 6:253-258

  3. Mendoza E: Diameter reduction of the great saphenous vein and the common femoral vein after CHIVA. Phlebologie 2013, 42(2):65-69.

  4. Bihari I: A visszerek duplex ultrahangvizsgálata. Érbetegségek, 2002, 9:121-126.

  5. Franceschi C, Zamboni P: Principles of venous haemodynamics. Nova Biomedical Books, New York, 2009

  6. Delfrate R: A new diagnostic approach to varicose veins: haemodynamic evaluation and treatment. Lorena Dioni Publisher, Folgaria, Trento, 2014

  7. Mendoza E: Duplexsonographie der oberflachlichen beinvenen. Steinkopf, Darmstadt, 2007.

  8. Franceschi C: Mésures et interprétation des flux veineux lors des manoevres des stimulation. J. Mal Vasc. 1997, 22(2):1-5.

  9. Shami SK, Cheatle TR. Fegan?s compression sclerotherapy for varicose veins. Springer, London, 2003

  10. Zamboni P et al: Minimally Invasive Surgical management of primary venous ulcer vs. compression treatment: a randomized clinical trial, Eur J vasc Endovasc Surg 2003, 25:313-318

  11. Carandina C et al: Varicose vein stripping vs haemodynamic correction (CHIVA): a long-term randomised trial. Eur J Vasc Endovasc Surg 2008, 35:230-237

  12. Bihari I: A véna saphena magna megőrzése. Érbetegségek 2010, 17:61-67.

DR. BIHARI IMRE, DR. PUSKÁS ATTILA, DR. DELFRATE ROBERTO, DR. FRANCESCHI CLAUDE


Érbetegségek: 2016/2. 3-9. oldal



<< Vissza